A háztartások megtakarításai

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. december 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 21. számában (1999. december 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

A háztartások megtakarításai jelentősen bővültek az utóbbi években, 1999-ben azonban csökkent a növekedési ütem. Két és fél év alatt 80 százalékkal emelkedett a megtakarítások állománya. Ennek részben a kamatszint mérséklődése az oka, részben a fogyasztás növekedése játszott benne fontos szerepet. A megtakarítások gyarapodásával egy időben jelentős szerkezeti változások következtek be a megtakarítási formák között. Ezt egyfelől a kamatszint mérséklődése miatti hozamelvárások változása, másfelől a nyugdíjreform végrehajtása, s végül a tőzsde teljesítményének alakulása okozta. A legdinamikusabban 1996 végéhez képest a nyugdíjpénztári megtakarítások növekedtek, az állomány két és fél év alatt csaknem megtízszereződött. Ebben jelentős hatása van a magánnyugdíjpénztárak megjelenésének, bár az önkéntes pénztárak is nagy mennyiségű tőkét szívtak magukhoz. Gyorsan nőtt a befektetési jegyek állománya is, a háztartások 1999 szeptemberéig 3,3-szer annyi pénzt fektettek befektetési jegyekbe, mint 1996 végén. Átlag feletti arányban gyarapodott az állampapírok (+147 százalék), a részvények (+135 százalék), az életbiztosítások (+132 százalék) és a kisvállalkozói betétek (+88 százalék) állománya, miközben átlag alatti ütemben nőtt a forintbetétek (+60 százalék), a készpénz (+50 százalék), a devizabetét (+36 százalék) és a hitelintézeti értékpapírok (+17 százalék) mennyisége a lakossági megtakarításokban. Ugyanakkor a vállalati kötvények mennyisége abszolút értékben is csökkent (-78 százalék).

Mindezek hatására a legnagyobb súlyt képviselő forintbetétek aránya 5 százalékponttal csökkent, s csaknem 4 százalékponttal esett vissza a devizabetétek súlya is. A készpénz aránya 2,5 százalékponttal sülylyedt, részben a bank- és hitelkártyák elterjedése, részben a készpénzkímélő vásárlási lehetőségek kiterjedése miatt. Ugyanakkor erős növekedést mutatott fel az állampapírok részaránya (3,5 százalékpont), de jelentősen nőtt a nyugdíjpénztári megtakarítások (3,1 százalékpont) és a befektetési jegyek (2,9 százalékpont) állománya is. Valamelyest gyarapodott a tőzsdei részvények és az életbiztosítási díjtartalék aránya is (1-1 százalékpont).

Értékpapírok sorrendje

Mivel a nyugdíjpénztári megtakarítások jelentős torzítást okoznak az adatokban (hiszen ezek 1998-99-ben ugrottak meg a kötelező pénztárak belépésével), ezért érdemes e nélkül is megvizsgálni az egyes megtakarítási formák népszerűségét. A nem hitelintézeti értékpapírok között már 1996 végén is az állampapírok vitték el a pálmát (56 százalék), ez a helyzet 1999 közepére sem változott meg (közel 55 százalék). A második helyet a befektetési jegyek szerezték meg (20, illetve 26,4 százalék), majd a tőzsdei részvények következnek a képzeletbeli dobogón (19,8, illetve 18,5 százalék). A vállalati kötvények szinte teljesen eltűntek a lakossági megtakarítások közül (4,2, illetve 0,4 százalék). Ez utóbbi annak következménye, hogy az addig jelentős kibocsátó Realbank-csoport válsága miatt az érintett cégek az állomány jelentős részét kényszerűségből visszaváltották, miközben a megnehezült helyzetben új kibocsátásra nem volt mód. A nagyvállalatok a magas kibocsátási költségek miatt egyelőre tartózkodnak a piacra lépéstől.

Tovább árnyalja a képet, ha nemcsak a teljes állományváltozást vizsgáljuk, hanem azt is, hogy mennyi új tőke jelent meg az egyes formákban. Ekkor kiszűrjük az árfolyam-növekedést és a felhalmozott kamatokat az adatokból. A nem hitelintézeti értékpapírokba 614 milliárd forint készpénz áramlott két és fél év alatt. A legélénkebb a kereslet 1997-ben volt, ekkor 307 milliárd forintot kötött le a lakosság ilyen értékpapírokba, 1998-ban már csak 230 milliárd forintnyit, míg 1999 szeptemberéig mindössze 77 milliárd forintot vonzott ez a lehetőség. Mindez reálértéken számítva 1998-ban 34 százalékos, 1999-ben várhatóan 58 százalékos csökkenés. Ebben meghatározó szerepet a részvényekből és a vállalati kötvényekből való tőkekivonás játszott, bár reálértéken a befektetési alapokba és az állampapírokba áramló új tőkék mennyisége is mérséklődött az utóbbi időben.

A befektetési alapokba a vizsgált időszakban 237 milliárd forint áramlott, ebből 105 milliárd forint új tőke 1997-ben érkezett, 70 milliárd forintot 1998-ban fektettek be, míg 1999 szeptemberéig újabb 62 milliárd forint landolt az alapoknál. Reálértéken számítva jobb a kép, mert bár 1997-hez képest 42 százalékkal csökkent a befektetett tőke 1998-ban, addig 1999-ben várhatóan már 11-12 százalékos emelkedés következik be.

Az állampapírokba folyamatosan nagy összegeket fektet a lakosság. 1997-99 között ez az összeg 442 milliárd forintra rúg (1999. szeptember végéig 405 milliárd forint realizálódott). Ebben az esetben 1998 volt a fénypont, hiszen ekkor 160 milliárd forintot helyeztek állampapírokba, míg 1997-ben csak 134 milliárd forintot. Ha változatlan áron nézzük az állomány gyarapodását, már nem olyan kedvező a kép: 1998-ban az előző évihez képest csak 4,5 százalékkal nőtt az újonnan ide elhelyezett pénz volumene, míg 1999-ben várhatóan 14 százalékkal csökken az állampapírokba fektetett új tőke reálértéke.

Az értékpapírok közül a tőzsdei részvények mutatták a leghektikusabb mozgást. 1997-ben még 68 milliárd forintnyi új megtakarítást helyeztek el tőzsdei részvényekben, ez 1998-ban már csak 6 milliárd forint volt, míg 1999 szeptemberéig 86 milliárd forintot vont ki a lakosság erről a piacról. Vagyis 1997 eleje óta 12 milliárd forinttal csökkent az állomány. A vállalati kötvények esetében is hasonló történt, 1999 szeptemberéig 16 milliárd forint tőkét vontak ki a kötvénypiacról. 1997-ben még csak 600 millió forintot, 1998-ban újabb 5,5 milliárd forintot, míg 1999 első kilenc hónapjában további 10 milliárd forintot.

Biztonságos megoldások

Az új megtakarítások beáramlása az élet- és a nyugdíj-biztosítási piacra igen dinamikus. Életbiztosításokra 1997-99 között várhatóan 165 milliárd forintot költ a lakosság, míg nyugdíjbiztosításokra még ennél is többet, 205 milliárdot. Az életbiztosításokra fordított összegek folyamatosan emelkednek: 1997-ben 41,5 milliárd forintot, 1998-ban már 56 milliárd forintot (+34 százalék), 1999-ben pedig várhatóan 68 milliárd forintot szánt/szán rá a lakosság. 1998-ban reálértéken 17 százalékkal, 1999-ben várhatóan további 11 százalékkal emelkednek a háztartások életbiztosítási kiadásai. Ebben a biztonságra való törekvés mellett az is megjelenik, hogy az életbiztosítások zöme ma már inflációkövető, s a megelőző második év inflációja alapján valorizálják a szerződéseket, ami az akkori magasabb inflációs szint miatt reálérték-emelkedést hoz, illetve a régi, kis összegű biztosítások lejártával a biztosítók a több szolgáltatást nyújtó, ámde drágább biztosításokat kínálják az ügyfeleknek.

A nyugdíjpénztári megtakarítások azonban még dinamikusabban emelkednek. 1997-ben erre 32 milliárd forintot szántak a háztartások, 1998-ban már 76,5 milliárd forintot (+140 százalék), míg 1999-ben várhatóan 96,5 milliárd forintot (+26 százalék). Tekintettel az inflációra, reálértékben a növekedés kisebb, de még így is impozáns: 1998-ban 109 százalék, 1999-ben pedig közel 15 százalék.

Versenyző hozamok

Ha a megtakarítások ingadozása mögötti okokat keressük, akkor az egyik kézenfekvő magyarázatot a hozamráták vizsgált időszakbeli mozgásában találjuk meg. 1992 és 1998 között a legnagyobb hozamot (évenkénti újrabefektetésekkel kalkulálva) a tőzsdén lehetett elérni. Aki a részvénypiacot választotta, s ott egy átlagos (BUX-alapú) portfólióban fialtatta a pénzét, az a vizsgált hét év alatt csaknem megkilencszerezhette a vagyonát úgy, hogy közben 1998-ban 21 százalékos veszteséget is el kellett könyvelnie (ha 1997 végén kiszállt volna a piacról, akkor a képzeletbeli befektető 11-szeres hasznot zsebelhetett volna be). Az állampapírok esetében csak 4,2-szeresére nőtt a befektetett tőke (ezen belül mindegy volt, hogy államkötvényt vagy kincstárjegyet vásároltak). 1992-93-ban még az állampapírok voltak jobbak, 1994-96 között a kincstárjegyek, majd azóta ismét az államkötvények. Éves átlagban a hét év alatt a részvények 36 százalékos hozamszinttel álltak az élen, az állampapírokkal pedig 23 százalékos hozamot lehetett elérni.

2000-re újabb átrendeződés várható a megtakarítások szerkezetében. A magasan stabilizálódó infláció miatt a kamatok előbb kissé mérséklődnek a kedvező makrogazdasági folyamatok és folyó fizetési mérleg miatt, de a fogyasztói árindex stagnálása következtében újra enyhén emelkednek a kamatok, s így az átlagkamatszint összességében csak csekély mértékben csökken (bár erős a kormányzati nyomás a jegybankra a nagyobb kamatcsökkentés kikényszerítésére). A magas reálkamatszint révén továbbra is vonzóak maradnak az állampapírok, különösen a fix kamatozású, hosszabb lejáratú típusok, de az átmeneti bizonytalanság idején a kincstárjegyek vásárlása is felerősödhet. Az euró/dollár árfolyam várhatóan az euró javára változik, emiatt a jelenleg „eurós" valutákban (márka, frank stb.) takarékoskodók rendkívüli nyereséghez juthatnak a dollárbetétesekhez képest (ez forintban azonban nem érződik majd, mert a valutakosárban a dollár helyét is az euró foglalja majd el).

Részvénypiac: erős ingadozás

A részvénypiacon jövőre is erős ingadozásokkal számolunk, de a trend inkább növekedést jelez. Várhatóan 20-25 százalékkal erősödnek az árfolyamok, kedvező nemzetközi klíma esetén ennél nagyobb árfolyamemelkedés is elképzelhető különösen amiatt, hogy a dollárhoz képest az euró (és így a forint) is erősödik, s így a dollárban befektetők hozamai már emiatt is jelentősen emelkednek. A vállalati/önkormányzati kötvénypiacon valamelyest növekszik a kibocsátott mennyiség (főleg az önkormányzatok eladósodása miatt), de ebből csak minimális mennyiség talál vevőre a lakosságnál (főleg a kereskedelmi bankok jegyzik majd le ezeket).

A befektetési alapokban levő tőke - főleg a részvényalapok esetében - erőteljesen emelkedik 2000-ben (elsősorban az árfolyamok emelkedése, másodsorban az újonnan beáramló tőkék miatt, amit a fellendülő részvénypiac inspirál). Az államkötvényalapok teljesítményei a magas kamatszint miatt szintén javulnak majd, de pótlólagos új tőkék a lakosságtól csak kismértékben várhatók. A nemzetközi alapok közül a kötvényekbe fektetők mutatói a kamatemelkedések miatt romlanak, ezért vonzásuk csökken, ugyanakkor az európai konjunktúra erősödése miatt javuló vállalati teljesítmények hatására a részvényekbe fektetők magas hozamszintet érhetnek el.

A biztosítási díjtartalék inflációt meghaladó növekedése jövőre folytatódik (csak 2001-ben lassul le erősen). Ezt a sajátos inflációkövetési szabályok magyarázzák. Ezenfelül nettó új tőke csak csekély mértékben áramlik biztosításokba, ami a lakossági jövedelmek csekély növekedésének következménye. Ugyanakkor a kötelező és önkéntes pénztárak bevételei ismét rekordot döntenek (a felhalmozódó hozamok mellett jelentős új befizetések is jelentkeznek, miközben kifizetéseket még nem kell teljesíteniük).

Lakossági hitelek

A háztartások nemcsak mint „hitelezők" jelennek meg a piacon, hanem egyre inkább mint hitelfelvevők is jelen vannak. Míg 1996 végén 343 milliárd forint volt a lakossági hitelállomány, addig 1999 szeptemberében már 497 milliárd forintra rúgott a tartozásállomány. 1997-ben a havi átlagos állomány 3 százalékkal, 1998-ban 15 százalékkal, míg 1999-ben 12 százalékkal emelkedett. Reálértéken számítva 1997-ben 13 százalékkal csökkent, 1998-ban 1 százalékkal, 1999-ben 2 százalékkal gyarapodott az állomány. A legnagyobb szeletet a hitelpiacból az építési és ingatlanhitelek, valamint a fogyasztási és lombardhitelek hasították ki. 1996-ban az előbbi aránya közel 44 százalék volt, majd 1999 szeptemberében 27 százalékra süllyedt, miközben a fogyasztási és lombardhitelek súlya 25 százalékról 41 százalékra növekedett. Emellett a kisvállalkozói hitelek (1999: 21 százalék) és a nem hitelintézeti hitelek (1999: 11 százalék) érdemelnek említést.

Az ingatlancélú hitelek nominálisan is csökkentek az utóbbi években. Ezt részint a lakáshitelek visszafizetése, részint a magas kamatok miatt a hitelektől való elfordulás magyarázza. A legkedvezőbb kamatozású hitelek terhe jelenleg is 18 százalék körül mozog, pedig egy-két évvel ezelőtt a 23-25 százalékot is elérte. A piaci kamatozású lakáshitelek kamata még ennél is magasabb (18-23 százalék közötti). Emiatt aztán csak azok veszik igénybe ezeket a hiteleket, akiknek semmilyen más lehetőségük nincs a forráshoz jutáshoz.

A fogyasztási célú és a lombardhitelek állománya dinamikusan gyarapszik. Az 1997-es átlagos állomány 92 milliárd forint volt, ez 1999-ben 173 milliárd forintra emelkedett (+88 százalék). Reálértéken 1998-ban 15 százalékkal, 1999-ben 29 százalékkal bővült az átlagos állomány. A növekedést két tényező magyarázza: egyrészt egyre inkább elterjedtté válik a gépkocsik hitelből történő vásárlása, ami éven belül gyakran kamatmentes, másrészt a lombardhitelek állománya a tőzsdei mozgások függvénye (a tőzsde emelkedésekor nő az állomány, csökkenésekor visszaesik).

A kisvállalkozói hitelek állománya 1999-ben átlagosan 99 milliárd forintot ért el. Ez 48 százalékkal haladta meg az 1997-es havi átlagot, s reálértéken is 18 százalékos a bővülés. Ezt a növekedést a mikrohitel-program, az agrárvállalkozások beruházásainak hiteltámogatása is indokolja. Más oldalról (miután ezek a hitelek államilag támogatottak) ez azt is jelenti, hogy továbbra sem hajlandók a bankok piaci alapon a kisvállalkozásokat hitelezni.

Kihelyezésprognózis

A lakossági hitelezésben jövőre kissé visszaszorul az ingatlanhitelezés szerepe. Hiába ambiciózusak ugyanis a kormány tervei a lakásépítkezések élénkítésére, a hozzárendelt források csekélyek, csak enyhén növelik az épített lakások számát. A jelzálog-hitelezés pedig egyelőre nem tudja betölteni szerepét. A lakossági hosszú lejáratú megtakarítások hiánya miatt egyébként is szűkösek a pénzintézetek lehetőségei, miközben a költségvetés teherbíró képességét már most is veszélyeztetik az indokolatlan kiadások (különösen az agrárszférában és a személyi jellegű kiadások esetében). A fogyasztói hitelek állományának dinamikus bővülése ugyan folytatódik, de a növekedés üteme mérséklődik. Habár erősek az autóimportőrök eladási várakozásai, a jövő évi jövedelmi viszonyok nem ösztönöznek a nagyértékű kiadások vállalására, így a gépkocsieladások további gyors növekedése nem várható. Az egyéb célú fogyasztói hitelek bővülését pedig többek között a lakásállomány lassú gyarapodása is gátolja. Ugyanakkor a lombardhitelek állománya a tőzsdei fellendülés hatására ismét növekedésnek indulhat.

Összességében elmondható, hogy a háztartások megtakarításai reálértékben 24 százalékkal bővültek 1996 vége óta. 1997 márciusáig a megtakarítások állománya csökkent, majd 1998 végéig dinamikusan emelkedett. 1999 első felét a visszaesés és stagnálás jellemezte, majd enyhén növekedett az állomány reálértéke. A hitelállomány volumene 1999 szeptemberében kissé meghaladta az 1996 végi szintet.

1999-ben várhatóan összesen 740 milliárd forinttal gyarapszik a háztartások nettó pénzügyi vagyona: ez a mérséklődő kamatlábak következménye. Ugyanis a - főként - az infláció lassulása miatt mérséklődő kamatlábak több csatornán is az éves megtakarítás csökkenését okozzák.

Családi vagyongyarapodás

2000-ben a háztartások nettó pénzügyi vagyona várhatóan 800 milliárd forinttal gyarapszik. Ez a pénzügyi eszközök állományának 900 milliárd forintos növekményéből és a tartozások 100 milliárdos bővüléséből adódik. Jövőre az idei tendenciákkal ellentétben nem csökken a háztartások részvényállománya, sőt enyhe növekedés jósolható. Ez a befektetési jegyet választóknak kedvező változás. A forintbetéteknél magasabb kamat és a biztonság tovább erősíti az állampapírok vonzerejét. Ugyanakkor lassul a forintbetét-állomány és a készpénzállomány növekedése. Az inflációnál kisebb hozam miatt ugyan elméletileg csökkennie kellene a devizabetét szerepének a lakosság befektetéseiben, ugyanakkor a nagyobb bizonytalanság (a magas inflációs szint) miatt inkább emelkedés valószínűsíthető. A biztosítási díjtartalék továbbra is az éves inflációnál nagyobb ütemben nő. A magán-nyugdíjpénztári megtakarítás jelentős növekményét a körülbelül 13 százalékos bruttó keresetemelkedés, valamint az egész évben kétmillió fő körül, vagy e fölött mozgó taglétszám okozza. 2000-ben várhatóan nem bővül az ideinél gyorsabban a lakosság hitelállománya, ám ez is jelentős, 100 milliárd forintos növekményt jelent.

Molnár László-Skultéty László 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. december 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére