Újabb képzési forma

 

Minden bizonnyal Magyarországon növekszik majd a szerepe az akkreditált felsőfokú szakképzési rendszernek. Csak olyan szakmát lehet idehaza egyéves múltra visszatekintő oktatási formában tanítani, amelyik szerepel (akkreditálva van) az Országos Képzési Jegyzékben felsorolt több mint 900 szakképesítési forma között. Kérdéses, hogy a gazdaság mennyire fogadja majd el saját szakmai-munkaszervezési hierachiájában ezt a képzettséget és diplomát.

 

Magyarországon bő egyéves múltra tekinthet vissza a modern posztszekunderi, más néven akkreditált felsőfokú szakképzési rendszer. Az ebben az oktatási formában részt vevők középfokú (jobbára szakközépiskolai) bizonyítványuk mellé szerezhetnek még egy oklevelet, így tudásszintjük alapján valahol a közép- és felsőfokú végzettségűek közé kerülnek.

Itthon e tudásszintet a technikusi végzettséggel lehetne összevetni, ám annak oktatási feltételei jócskán eltértek az „eurokonform" szakképzésétől. Érdekes, hogy egyes országokban, például Angliában ez az oklevél is felsőfokúnak számít, így a statisztikák szerint ott az átlagosnál sokkal több az ilyen végzettségű állampolgár. A szakképzési programok általában 1-3 éves időtartamúak (azaz az első évfolyamok idén nyárelőn végeznek). Az eddig indult kurzusok alapján a „slágerszakmáknak" a pénzügyi, számviteli, informatikai vagy vendéglátó-ipari szakmenedzserek vagy a mérnökasszisztensek tűnnek.

Az oktatás felső- és középfokú tanintézményekben zajlik. Szakközépiskolákban azonban erre csak akkor van lehetőség, ha egy, a szakképzésbe már bevont egytem, főiskola erre vonatkozó egyezményt köt velük. Az Oktatási Minisztérium (OM) szeretné elérni azt is, hogy a posztszekunderi képzésen elsajátított tárgyak beszámítsanak a felsőfokú iskolák kreditpontrendszerébe, s így könnyítsenek az utóbb (a szakképzés után) mégis a főiskolát választók helyzetén.

Szakképzési hozzájárulás

Az állam több „karjával" is finanszírozza a hazai szakképzés egy részét. Itthon ma 465 olyan, felsőoktatási intézményben tanuló hallgató van, akinek a költségvetési normatívának köszönhetően – a tankönyvvásárlást kivéve – minden tanulmányi költségét állják. (A normatíván belül az önkormányzati fenntartású szakközépiskolákat érintő részt az OM javaslatára évenként határozzák meg a költségvetési törvényben, ám a büdzsében mégis a Belügyminisztérium [BM] fejezeténél szerepel. Ennek oka, hogy a támogatást a belügyi tárcához sorolt iskolafenntartó önkormányzatokon keresztül osztják szét.)

A szakképzési hozzájárulásról szóló törvény alapján emellett a hazai cégek elvileg a náluk kifizetett bruttó bér 1,5 százalékát rónák le a – mellékesen a Munkaerő-piaci Alaphoz tartozó – szakképzési alaprészbe. E kötelezettséget azonban többféle módon is teljesíthetik. A hozzájárulásokból idén a remények szerint 28-30 milliárd forint jöhetne össze, az alap „kalapjába" viszont (a máshová irányuló adakozási lehetőség miatt) mégis várhatóan csak 8 milliárd folyik be.

A cégek ugyanis az ide való befizetés helyett saját tanműhely fenntartására is fordíthatják a pénzt vagy – kötelezettségük 75 százalékáig – közvetlenül is átadhatják valamelyik szakközépiskolába, például taneszköz- vagy épületvásárlásra, beruházásra. Apró szépséghiba a történetben, hogy némely helyi iskolafenntartó önkormányzat – értesülve, hogy tanintézménye fejlesztési pénzt nyert – a kelleténél kevesebb működési támogatást adott. Így a győztes pályázók – törvénysértő módon – mégis napi működtetésükre kényszerültek fordítani a megszerzett összegeket.

Az országszerte teret hódító úgynevezett önkormányzati kis kincstári rendszer (ennek lényege, hogy a polgármesteri hivatalhoz tartozó intézményeket szigorú nettó elszámolásra kötelezik) egyébként szintén nehezítette az iskolák helyzetét. Nem maradtak ugyanis náluk kamatozó források.

Ami az adakozó cégek felhajtását illeti, akadnak sikeres (évi akár 80 millió forintot) és sikertelen (mindössze pár százezer forintot) benyújtó tanintézmények. Vidéki iskoláktól kapott információnk szerint viszont akad olyan vállalat is, amely csak akkor hajlandó támogatást nyújtani, ha az adott pénz egy része kézen-közön visszacsordogálhat hozzá.

A szakképzési alaprész forrásaira egyébként a szakképző iskolák pályázatot nyújthatnak be (a pénzek csak beruházásra és nem működésre költhetők el). Ilyen pályázati lehetőséget az úgynevezett ÁIFSZ-program keretében akkreditált felsőfokú oktatás támogatására először tavaly hirdettek meg, amikor is összesen 150 millió forintot osztottak ki. Ezt nagyjából az idén nyárig folyamatosan vették fel a nyertes alma materek.

A várható 8 milliárdos bevételből 1999-ben már 4 milliárd forintot decentralizáltan osztottak el a megyék között (ez viszont nem csak az akkreditált felsőfokú szakképzéshez igényelhető). Ennek a pénznek az elosztásáról – a beadott pályázatok alapján – a helyi szakképzési bizottságok döntenek. Bármilyen meglepő, a legutóbbi hírek szerint az is elképzelhető, hogy nem is sikerül majd elkölteni a teljes 8 milliárdos keretet.

Az oktatási tárca várakozása szerint egyébként 2002-re a szakképzési hozzájárulás volumene 40-42 milliárdra (optimistább várakozások szerint 55 milliárdra), ezen belül az alaprészbe befolyó bevétel legalább 12 milliárd forintra gyarapodhat. Pokorni Zoltán oktatási miniszter korábban az önálló (szélesebb feladatokat kapó) szakképzési alap gondolatát is felvetette.

A felsőszintű oktatás és a gazdaság közti kapocs erősítését célozza a témáról szóló másik jogszabály, a szakképzési törvény júniusi (és 2000 januárjától hatályba lépő) módosítása. Ennek lényege, hogy a 1,5 százalékos kvótát a cégek úgy is felhasználhatják, ha felsőfokú hallgatóknak a szorgalmi időszakban legalább 8 hétig gyakorlati oktatást (szaknyelven „szendvicsképzést") tartanak.

A másik módosítás az itthon egyébként még teljesen szabályozatlan felnőttképzéshez nyújt segítséget (a felnőttoktatási törvény leghamarabb 2000 végén kerülhet a Tisztelt Ház elé).

Ennek alapján a vállalatok a 1,5 százalékon belül az eddigi 0,2 helyett 0,5 százalékpontnyit fordíthatnak saját munkavállalóik oktatására, ráadásul – a mostani lehetőségekkel szemben – nem csak az OKJ-ben szereplő szakmák esetében. (Hogy pontosan mit lehet majd itt elszámolni, azt egy később kiadandó OM-rendelet szabályozza majd. Addig is vita folyik arról, hogy például az informatikai oktatás ide tartozik-e.)

Kapós kurzusok

Nem lehet hirtelen felfutást várni az akkreditált felsőfokú szakképzésben részt vevők létszámában. Sokan ugyanis még nem ismerik ezt a képzési formát, miközben több európai uniós tagállamban kiugróan magas az itt tanulók aránya – mutatott rá Gíber Mihály, az OM szakképzési támogatások főosztályának vezetője. Mindenesetre a hazai szakképzés korszerűsítését célozza az a 62,9 millió német márkás, világbanki hitelből futó program, amelyből a „szakképzős" tanárok nyelvi, informatikai továbbképzését finanszírozzák.

A posztszekunderi oktatásra való átállás mind a gazdaságban, mind az iskolarendszerben több zökkenővel is járhat – figyelmeztetnek az oktatáskutató szakemberek. E képzés egyrészt tovább bomlasztja a hagyományos intézménytípusokból álló iskolarendszert – írta (máskülönben pozitív felhanggal) Setényi János, az Educatio című szakmai folyóirat rovatvezetője egy korábbi tanulmányában.

Fontosabb probléma ennél, hogy – míg a társadalomban bizonyára megvan a megfelelő kereslet a szakképzésre – kérdéses – a gazdaság mennyire fogadja majd el saját szakmai-munkaszervezési hierarchiájában ezt a képzettséget és diplomát. A jövő dönti el, hogy egy-egy vállalatnál milyen beosztásra, megbecsülésre számíthatnak majd a „posztszekunderesek".

A kutatók ennek ellenére üdvözlik a „közép- és felsőoktatás közti válaszfalakat áttörő, tervezhető tanulási utak és programválaszték" megjelenését. A régi értelemben vett posztszekunderi oktatásra (felnőtt- és ikolán kívüli képzésre, magánoktatásra, beleértve a nyelvoktatást, menedzserképzést is) egyébként óriási kereslet van itthon. Becslések szerint a különböző posztszekunderi képzésekben részt vevők száma már 1993-ra elérte az állami felsőoktatás hallgatóiét.

A budapesti Pénzügyi és Számviteli Főiskola (PSZF) tavaly júliusban akkreditáltatta magát az iskolai rendszerű felsőfokú szakképzésben – tudtuk meg Cirkos Tamás igazgatótól. Az intézmény pénzügyi, banki és számviteli szakügyintéző képzést kínál. Az idő rövidsége miatt 1998-ban még pótfelvételivel vették fel a diákokat. Azok vehették sikeresen az akadályt, akik legalább 18 ponttal rendelkeztek 3. és 4. év végi középiskolai bizonyítványukban matematika, történelem és magyar tárgyakból szerzett érdemjegyeik alapján. Pluszpontokat jelentettek a közép- és felsőfokú nyelvvizsgák.

A PSZF az első szemeszterre 212 hallgatót vett fel 3 banki, 2 számviteli és 1 pénzügyi csoportba – az egyéves tanfolyam végére 165 fő maradt meg. A képzés egyéves volt, nyár elején vizsgával be is fejezték a tanulást. A főiskola idén már a felsőoktatási tájékoztatóban tudta meghirdetni e képzési lehetőséget. A soron következő tanévre Budapesten összesen 150 államilag finanszírozott és 300 önköltséges helyet kínáltak. A zalaegerszegi és a salgótarjáni tagozatra további 50-50 állami és önköltséges számviteli hallgatót vehetnek fel, és ugyanez a kínált létszám a pénzügyi szakügyintézőknek (banki oktatás vidéken nincs).

Milyen szintű ismereteket nyújt e képzés? Cirkos Tamás szerint egy számviteli szakügyintéző bizonyosan többet tud, mint például egy mérlegképes könyvelő. Az oktatás ugyanis itt jobban koncentrál a gyakorlatra, ügyelnek a számítástechnikai és nyelvi ismeretek fejlesztésére, s nem utolsósorban a hallgatók előzetes tanulmányi szintje is jó. Valószínűleg kissé elmarad viszont egy-egy banki szakügyintéző szakmai tudása a PSZF által kibocsátott „hagyományos" banki tanácsadókétól.

A PSZF egyébként tavaly 9 vidéki szakközépiskola szakképzési akkreditációjára is vállalkozott. Az állami (úgynevezett AIFSZ-program keretében elnyert) közel 7 millió forintos pályázati támogatást számítástechnikai fejlesztésre fordítják. Az igazgató szerint ugyanis a felsőfokú intézmények gépparkja egyelőre meg sem közelíti a középiskolákét.

A Kereskedelmi, Vendéglátó-ipari és Idegenforgalmi Főiskola (KVIF) szintén 1998/1999-ben indította el első akkreditált szakképzési évfolyamait. Itt a hallgatók 4 féléves képzésen vesznek részt – nyilatkozta Sárosdiné Fülöp Mária hivatalvezető. A főiskola – nevének megfelelően – Budapesten összesen 400, vidéken pedig több mint 150 idegenforgalmi, vendéglátó-ipari és kereskedelmi szakmenedzser hallgatót oktat. A „vidék" ebben az esetben hat tanító- és tanárképző főiskolát (Győr, Kaposvár, Nyíregyháza, Szombathely, Zsámbék, Eger) jelent.

A KVIF tapasztalatai szerint idén nagy volt a túljelentkezés, így indokolt a bővítés. A főiskolán egyébként két részből álló írásos felvételi alapján veszik fel a hallgatókat. Elsőként olyan műveltségi tesztet kell megoldani, amelyben szakkérdések is szerepelnek. Ezt követi a nyelvi alkalmassági vizsga – mondta el a hivatalvezető.

A PSZF akkreditálta iskolák egyike a kecskeméti Kada Elek Közigazgatási Szakközépiskola. Kecskésné Dudás Erzsébet igazgató szerint intézményükben azért van szükség szakképzésre, mert a négyéves alapképzés után érettségit tudnak adni diákjaiknak, szakmát viszont nem. Ezt orvosolhatják az 5. és 6. évfolyamosok szakképző programjai.

A múlt tanévben a PSZF „szárnyai alatt" 46 pénzügyi szakügyintéző tanult. (A többi képzés nincs felsőfokú szinten akkreditálva.) Másfél éves képzésen vesz részt 34 – leendő mérlegképes könyvelő – diák. Rajtuk kívül még egy-egy, csoportonként 28-30 fős felsőfokú ügyintéző titkári és menedzserasszisztensi kurzust is kínálnak, s jövőre ugyanilyen létszámmal külkereskedelmi üzletkötői és vámügyintéző-képzés is indul.

Az igazgató annyit árult el: milliós nagyságrendű az az összeg, amennyit évente a környezetükben működő vállalatok támogatásként átutalnak számukra. Mint más forrásból megtudtuk, gondot okoz viszont, hogy a megyében sok olyan – részben nem önkormányzati, hanem privát, azaz vállalkozói-alapítványi kezdeményezéssel indított – hasonló iskola akad, amely „elszívja" a diákokat és a támogatást, ráadásul ezek az intézmények (megfelelő szaktanári háttér híján) csak papíron adnak szakmát diákjaiknak.

A kecskeméti iskola például így tavaly minden érettségivel és megfelelő (angol, német) nyelvi előképzettséggel rendelkező diákot fel tudott venni. (Kivétel a PSZF akkreditálta szak, ahol a 18 pontos határ volt érvényes.) Az igazgató szerint azonban idén már jelentős volt a tújelentkezés: úgy tűnik, a diákok kezdenek „visszatérni" a hagyományos, magasabb szintű iskolákba.

Akadnak olyan középfokú iskolák, amelyek már jó előre gondoskodnak a szakképzés mellé szükséges gyakorlati oktatásról is. A debreceni Irinyi János Élelmiszer-ipari Középiskola és Gimnázium például az új tanévben indult élelmiszer-ipari menedzseri képzése keretében a helyi Deko-Food Rt. és a Hajdútej Tejipari Rt. üzemeiben mutathatja be diákjainak a szakma gyakorlati fogásait. A cívisváros iskolája a József Attila Tudományegyetem élelmiszer-ipari főiskolai karával kötött akkreditált szakképzési megállapodást, amit június végén hagytak jóvá – mondta el Kovács Gáborné igazgatóhelyettes.

A tervek szerint jövőre önköltséges levelező kurzusokat is indítanának (ezeket korhatár nélkül). Az érdeklődés óriási, mert Debrecenben eddig nem volt a felsőfokúhoz közelítő élelmiszer-ipari képzés. Így nincs gond a tanulóhelyek betöltésével, hála a városban futótűzként elterjedt hírnek és a középiskola nagyszámú most érettségizett – és ide jelentkező – diákjának.

Az Irinyi egyébként már 1995-ben is sikeresen pályázott (akkor még a Budapesti Kertészeti Egyetem élelmiszer-ipari főiskolai karával közösen) azért, hogy részt vehessen a posztszekunderi képzéshez szükséges szakmai és vizsgáztatási követelmények, tantervek kidolgozásában, tankönyvének megírásában.