Korszakváltás az energiaiparban

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. október 1.) vegye figyelembe!

Versenyhelyzet és óvatos piacnyitás

Megjelent a Cégvezetés (archív) 19. számában (1999. október 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

A kormány elfogadta az ország új energetikai koncepcióját. A villamosenergia-ellátásban a szabályozás próbaképpen megteremti a versenyhelyzetet, a gázpiacon erre csak az uniós csatlakozáskor kerül sor. Az új szabályozás bevezetése után fokozatosan megszűnik az úgynevezett hosszú távú lekötési rendszer, vagyis az erőművek számára nem lesz garantált a piac.

 

A július végén elfogadott új energetikai koncepció a versengő szolgáltatóktól várja az energiaárak (relatív) csökkenését. A 2001. január 1-jével kezdődő kísérlet a villamos-energia-fogyasztók 14 százalékát érinti. 15, évi 100 gigawattóránál több áramot használó cég számára teszi lehetővé, hogy az országon belül maga válassza meg a szolgáltatót. Az EU-direktívák szerint Magyarországnak a csatlakozás időpontjára 30 százalékig kell megnyitnia piacát, ekkor a hazai nagyfogyasztók közül 210-en léphetnek a liberalizált piacra, olyan cégek, amelyek évente több mint 9 gigawattóra áramot használnak. A gázszektorban csak az EU-csatlakozás tervezett időpontjában, 2002-ben nyitnák meg a piacot. Ekkortól a fogyasztók 32 százalékának, 38 cégnek lesz módja versenyáron vásárolni a gázt, olyanoknak, amelyek évente több mint 25 millió köbmétert fogyasztanak. A választásra fel nem jogosított fogyasztók a jelenlegi formában jutnak majd energiához, legalábbis az első időszakban.

Holding A Bayernwerk AG megszerezte a Déldunántúli Áramszolgáltató Rt. (Dédász) részvényeinek több mint 75 százalékát, s ezzel közvetlen irányítást szerzett az áramszolgáltatóban. Ez a tranzakció felgyorsíthatja az áramszolgáltatók integrációját, a Bayernwerk ugyanis holdingot kíván szervezni a Dédászból és a már a kezében lévő Édászból és Titászból. A német társaság (amely eddig a részvények 47,25 százalékát birtokolta), illetve százszázalékos tulajdonában levő leányvállalata, a Bayernwerk Hungária Energetikai Rt. 75,13 százalékra növelte tulajdonrészét az áramszolgáltatóban. Manfred Heiszler, a Bayernwerk igazgatóságának elnöke korábban többször is szorgalmazta a különböző érdekeltségek közötti együttműködés megteremtését. A cél, hogy a villamosenergia-piac nyitását követően a cég jobb esélyekkel indulhasson a fogyasztókért vívott harcban.

A nagyfogyasztók választhatnak

A nyitás nyomán a villamosenergia-piacon az úgynevezett feljogosított fogyasztók közvetlenül csatlakozhatnak a vezetékekhez, míg a nem feljogosított fogyasztók esetében várhatóan továbbra is a maximált áras közüzemi szolgáltatási kötelezettség lesz érvényben. 2001-től a feljogosított ipari nagyfogyasztók szabadon dönthetnek majd arról, hogy a jelenleg monopolhelyzetben levő Magyar Villamos Művek (MVM) Rt.-től vagy más forrásból vásárolnak-e. A piac megnyitása egyelőre nem ígéri az import liberalizálását, a feljogosított fogyasztók az első körben csak a belföldi kínálatból válogathatnak. A piacnyitás eddigi tapasztalatai azt mutatják: az EU egyes tagállamaiban a monopolhelyzet megszüntetését követően 10-20 százalékkal csökkent az ipari nagyfogyasztók áramszámlája.

A szakma számára jó darabig kérdéses volt, mi lesz az MVM Rt. és a termelők közti hosszú távú áramvásárlási szerződésekkel. A GM véleménye szerint a lekötött kapacitások létesítésük pillanatában kielégítik a legkisebb költség törvényi követelményét, azonban ez a modell nem követi a technológia fejlődéséből, illetve a meglevő európai többletkínálatból adódó, későbbi, olcsóbb kapacitás- és energiakínálatot. Az MVM Rt. szerződései az erőművek költségein alapulnak, s a legdrágább szerződés több mint háromszorosa a legolcsóbbnak. Az átlagos termelői ár 7,50-8,00 forint/kilowattóra, a közelmúltban zárult erőművi tenderen pedig 6,43 forint/kilowattóra, illetve 6,87 forint/kilowattóra erőművi kapacitást ajánlottak meg a tendergyőztesek. Az MVM Rt. az erőművi átlagárak alapján adja tovább az áramszolgáltatóknak a villamos energiát.

Korábban szóba került, hogy ezeket a 15-20 évre szóló megállapodásokat esetleg felbontják. Az energetikai modell másként rendelkezik: a szerződések érvényben maradnak (vagy ha arra lehetőség nyílik, tárgyalásos úton módosítják őket), de újak már nem köthetők. Az ilyen szerződésekre azért volt szükség, mert a rendkívül tőkeigényes erőművikapacitás-bővítésekhez a bankok csak a garantált áramátvételi ígérvény esetében adtak hitelt.

A várakozás szerint azonban mindez a versenyhelyzet megteremtésével változik: a kínálati piacon ugyanis a tulajdonos kockázata lesz az erőműépítés és a termelt energia értékesítése. Magyarországon, egyelőre úgy tűnik, 2004-ig nincs szükség új áramtermelők belépésére. Ha az említett időpontig az igények mégis a vártnál erőteljesebben növekednének, a többletet importból lehetne fedezni. Az is elképzelhető, hogy az igények ismeretében valamelyik nagy energetikai befektető erőművi bővítésbe kezdjen, de ez esetben nem számíthat hosszú távú áramvásárlási szerződésre, viselnie kell tehát a kockázatot.

A koncepcióval kapcsolatban ma még sok a nyitott kérdés. Ilyen neuralgikus pont az úgynevezett befagyott költségek kérdésköre. Ennek lényege, hogy a szabad kereskedelemben kialakuló ár fölötti árakkal termelő, de szerződéssel nem rendelkező független vagy függetlenné váló erőművek nem tudják majd az általuk előállított villamos energiát eladni a fogyasztóknak. Ezek a befektetések befagyott, értékesíthetetlen vagyonná alakulnak. A befektetők az esetben joggal igénylik befektetett költségeik megtérítését, ha az állam változtatja meg a játékszabályokat. Ha a piacnyitást követően túl sok a korábban megkötött, később versenyképtelenné váló, hosszú távú kapacitáslekötési és áramvásárlási szerződés, akkor a befagyott költségek összege magas lehet. De a magánbefektetők bizalmának megőrzése miatt célszerű a befagyott költségek (legalább egy részének) megtérítése. Az elvégzett elemzések szerint az EU-irányelveknek megfelelő piacnyitás 2001-től előírt megvalósítása tíz év alatt nettó jelenértékben mintegy 40 milliárd forint befagyott költséggel jár a villamosenergia-iparban.

A villamosenergia-termelés önköltsége (Ft/kWh)
Bakonyi Erőmű Rt. 8,78
Budapesti Erőmű Rt. 5,60
Dunamenti Hőerőmű Rt. 6,09
Mátrai Erőmű Rt. 5,39
Paksi Atomerőmű Rt. 3,01
Pécsi Erőmű Rt. 11,44
Tiszai Erőmű Rt. 6,85
Vértes Erőmű Rt. 7,69
Forrás: Gazdasági Minisztérium

Árképzési elvek

A nagyfogyasztók vélhetően nyernek az új szabályozáson, a kisfogyasztók azonban egyelőre nem. Számukra a villamosenergia-piac megnyitása 2-3 százalékos azonnali áremelést hoz majd, ezt követően további energiaár-emelkedés várható. Ugyanis a környezetvédelemmel kapcsolatos indokolt többletköltségeket a 2001. évtől be kell építeni a villamos energia árába. A mintegy 50-60 milliárd forint környezetvédelmi befektetés évi költsége 7 milliárd forint, ami 2-3 százalékkal emelheti az áram árát.

A szabaddá tett piacon Magyarország az úgynevezett szabályozott hozzáférés modelljét választja. E szerint a feljogosított fogyasztók a termelők versenyeztetése révén elért olcsóbb energiához szabad hálózati hozzáféréssel jutnak hozzá. A hatósági árszabályozás a központilag meghatározott szállítási és elosztási tarifákon keresztül érvényesül. Az ideálishoz képest ebben a körben emeli az árat a befagyott költségek valamilyen, egyelőre még kidolgozatlan kezelése. A piacnyitáshoz szükséges infrastruktúra kiépítésének költségeit azokra a fogyasztói és termelői csoportokra terhelik, amelyeknek érdekük fűződik a piacnyitáshoz. Ennek megfelelően a feljogosított fogyasztók érdekében szükséges tartalékkapacitás kiépítése is beépül a tarifákba. A nem feljogosított fogyasztók esetében célszerű fenntartani a jelenlegi szabályozási kereteket.

A piacnyitás nemcsak a villamos energia, hanem a gáz esetében is 1-2 százalék körüli áremelkedést hoz. Szemben az árammal, a prognózisok szerint 2015-re a mai - napi 70-75 millió köbméteres - földgázcsúcsigény 100-105 millió köbméterre emelkedik, emiatt a gáztároló kapacitásokat 2,6 milliárd köbméterről 4,4 milliárd köbméterre kell növelni. A szükséges beruházások 25-30 milliárd forintra becsült költsége várhatóan emeli a gáz fogyasztói árát.

A gáz piacának liberalizációja az EU-ban a villamosenergia-piacéhoz képest egyelőre késik, ezért az uniós csatlakozás előtt hazánk sem kezd hozzá a nyitáshoz. Ez azért is célszerű, mert az EU-tagállamok modellválasztásának és piacnyitásának tapasztalatai értékes információkkal szolgálhatnak számunkra is. Hasonló a helyzet a villamos energia esetében: a próbaliberalizáció megvalósítása során az ágazati szakértők figyelik a nyugati tapasztalatokat, és a teljes nyitáskor még megejtik a szükséges változtatásokat.

A szakma szerint azonban a piacnyitásig célszerű lenne megkezdeni a Mol Rt. olaj- és gázüzletágának különválasztását. A most elfogadott koncepció ugyanezt teszi az MVM Rt. esetében is. Egyelőre jóformán érintetlenül hagyja a céget, de leválasztja róla az Országos Villamos Teherelosztót. A Paksi Atomerőművel és a nagyfeszültségű alaphálózattal a villamosművek holdingként működne együtt.

A piacnyitáshoz módosítani kell a jelenleg érvényben levő gáz- és villamosenergia-törvényt is. Az utóbbi kereteit a Gazdasági Minisztérium már kidolgozta, a tervezetet jelenleg a szakma véleményezi.

Garanciák a szolgáltatásban A Magyar Energia Hivatal a lakosság színvonalasabb ellátása érdekében bevezette a garantált szolgáltatást. Áramkimaradás esetén meghatározott időn belül meg kell kezdeni a hiba kijavítását. Ez Budapesten a bejelentéstől számítva munkanapokon maximum 4 óra, egyéb napokon 6 óra, a megyeszékhelyeken és a megyei jogú városokban 8 óra, egyéb helyeken pedig 24 óra. Jövő év január 1-jétől tovább bővül a garantált szolgáltatások köre. Ezek közül talán a legfontosabb: ha a fogyasztó és a szolgáltató megegyezik egy konkrét időpontban, például a mérő ellenőrzése vagy kijavítása miatt, akkor a szolgáltató képviselője pontosan meg is jelenik az adott időpontban. Ha az áramszolgáltatók az említett garantált szolgáltatásokat nem teljesítik, és ezt a fogyasztó öt napon belül bejelenti, akkor az esetleges kárigényen felül ezer forint kötbért is fizetniük kell a szolgáltatóknak. A Magyar Energia Hivatal a gázszolgáltatás terén is szeretné bevezetni a garantált szolgáltatást.

Bányák bajban

Az áramvásárlási szerződések kiiktatásával a kormányzat három széntüzelésű erőmű építését akadályozhatja meg. Ez több mint százmilliárd forint értékű beruházást tesz lehetetlenné, és súlyos csapást mér a hazai szénbányászatra. A Gazdasági Minisztériumban készült hosszú távú erőmű-fejlesztési koncepcióban ugyanis a tárca nem támogatja sem a bükkábrányi, sem a vértesi, sem az inotai széntüzelésű blokkok felépítését. Emiatt (bár erről még folynak a tárgyalások) az ÁPV Rt.-nek vissza kell fizetnie azt a 26 millió dollárt, amellyel a német RWE toldotta meg még 1995-ben a Mátrai Erőmű megvásárlásakor a vételárat azért, hogy lehetőséget kapjon két 400 megawattos blokk építésére - garantált áramvásárlási ígérvénnyel. A GM álláspontja azonban egyértelmű! Csak akkor lehet az említett projekteket újból napirendre tűzni, ha az energiaigények jelentősen nőnek.

A Gazdasági Minisztérium álláspontja alapján a veszteséges széntermelés állami támogatása megszűnik. Azok a szénbányák maradnak fenn, amelyek termékei iránt fizetőképes kereslet van, s amelyeknél a széneladás bevétele fedezi a ráfordításokat. A bánya-erőmű integrációban működő bányák addig maradhatnak fenn, amíg a velük kapcsolt erőmű működési engedélye le nem jár. De a veszteséges bányák támogatására ez idő alatt sem kerülhet sor, még olyan áttételes módon sem, hogy a termelt áram költségeibe beépítik a veszteséges bányászat többletköltségeit.

Távfűtés másként Szakértők szerint a hazai távhőrendszerek jelen formában nem üzemeltethetők tovább hosszú távon, így az energiakoncepciót kidolgozó munkacsoportok felállását követően a távfűtés megreformálása is megkezdődött. A Gazdasági Minisztérium megbízásából a távhő szakmai bizottság által készített jelentés megállapításai szerint a hazai ágazatban rendkívül alacsony a kapcsoltan előállított villamos energia aránya. Ez ellentmond minden gazdaságossági elvnek. (Ráadásul a távhőrendszerek műszaki színvonala rendkívül alacsony, a fűtés intenzitása a fogyasztói oldalon szabályozhatatlan.) Ma Nyugat-Európában terjedőben vannak a köznyelven csak gázmotoroknak nevezett, a kis- és közepes távfűtési rendszerekben alkalmazható rendkívül gazdaságos hőtermelők. Ez a szerkezet egy egyszerű belső égésű motor. Elektromos energiát termel, miközben az összes keletkező mellékhőt fűtési rendszerben használják. A módszerrel 85 százalékos hatásfok érhető el. (Egy jó autó motorja 40 százalék körüli hatásfokkal működtethető.) Csakhogy ezek a berendezések drágák. Ötezer lakást fűtő rendszerhez (körülbelül ekkora hálózat van egy-egy kisebb városban) 250-320 millió forintra van szükség. Ugyanakkor az átalakítással a hőszolgáltatási költségek mintegy 30 százalékkal csökkennek. (Az már a politikán és az adott rendszer üzemeltetőjén múlik, hogy ebből mennyit érezhet a fogyasztó.) Becslések szerint a távhőszolgáltatási rendszer teljes korszerűsítése 80-100 milliárd forintba kerülne. Az állam azt már megjelölte a koncepcióban, hogy az energiahatékonyságot javító fejlesztéseket támogatni kívánja, de erre a távhő esetében évente csupán egymilliárd forint jut. Emellett azonban ki kell dolgozni még többek közt a panellakások korszerűsítési programját, a kapcsolt termelést ösztönző támogatás formáját. A szakma azt javasolja, hogy az egyedi gázfűtés ne élvezzen mentességet a levegőtisztaság-védelmi szabályozás alól (ezt a környezetvédelmi szempontok is indokolják, az egyedi fűtés sokkal több szennyező anyagot bocsát ki). Az önkormányzatok feladata lenne továbbá a helyi energiastratégia kidolgozása, a tulajdonukban levő szolgáltatók gazdálkodási tartalékainak feltárása, az épületállomány korszerűsítésének támogatása. A szakma felelőssége pedig az - szögezi le az energiakoncepció alapját adó jelentés -, hogy a meglevő rendszereket a lehető leghatékonyabban üzemeltessék, s gazdaságos megoldások kidolgozásával segítsék az állam és az önkormányzatok munkáját.

Az integráción kívüli bányák közül Putnok, Feketevölgy és Lencsehegy felszámolásának ütemezésére a kormány határozatot hozott. Feketevölgyben 2000 első negyedévében, Putnokon 2000 harmadik negyedévében befejeződik a termelés. Lencsehegy 2000 első félévéig kaphat támogatást, utána megfelelő üzleti megállapodások alapján támogatás nélkül folytathatja a termelést. A program megvalósítása 11,4 milliárd forintba kerül, amelyből 4,3 milliárd forint jut a termelés leállásig tartó támogatására, 2,8 milliárd forint a bányabezárás és 4,3 milliárd forint a mintegy 2500 bányász létszámleépítésének a költsége.

Mégis privatizálják az MVM-et? A korábbi kijelentésekkel ellentétben mégis eladják a Magyar Villamos Művek Rt.-t. Az első körben részleges, később akár teljes magánosításról legkorábban 2001-ben lehet szó, miután megtörtént a vállalat szervezeti átalakítása, valamint az energiakoncepció és a megfelelő törvényi feltételek kialakítása. Az ugyan még nem eldöntött, hogy a ma még teljesen állami tulajdonban levő vállalat mekkora része kerül piacra, de az bizonyos, hogy a hatályos törvények szerint a társaságban meg kell tartani a többségi állami tulajdont. A vezérigazgató szerint célszerű lenne csak 40 százalék körüli hányadot értékesíteni, ami - figyelembe véve a cég könyv szerinti értékét - 80-100 milliárd forintot hozhat a költségvetésnek. A majdan várható eladás mikéntjéről egyelőre korai lenne beszélni, de célszerűnek látszik pénzügyi befektetőt keresni. Mivel az MVM-et jelenleg törvény kötelezi a fogyasztók ellátására (s ez a kötelezettség a kisfogyasztók védelme érdekében részben a liberalizált európai árampiacra lépve is megmarad), nem célszerű egy lépésben feladni a többségi tulajdont.
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. október 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére