Kockázatmérséklő információk

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. október 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 19. számában (1999. október 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Piaci viszonyok között, üzletkötés előtt vagy az üzleti kapcsolatok felülvizsgálata során a leendő partnerekről célszerű információkat beszerezni. Az is előfordul, hogy egy-egy vállalatnak nehéz hozzájutnia jogos követeléséhez. Ezért a nyugat-európai gyakorlathoz hasonlóan itthon is létjogosultsága van az üzleti információszolgáltatásnak és a követelésbehajtásnak.

A Magyarországi Követelésbehajtók és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetsége 1993-ban alakult. Akkoriban különböző bűnmegelőző, magánnyomozói, detektívirodák, vagyonvédelmi cégek kezdtek el információszolgáltatással, illetve követelésbehajtással foglalkozni, és gyakran lehetett hallani, olvasni, hogy az erős emberek törvénytelen eszközökkel próbáltak meg követeléseket érvényesíteni. Ugyanakkor viszonylag jól elhatárolhatóvá váltak azok a cégek, amelyek tisztességes piaci módszerekkel gyűjtötték az információkat, biztosítottak úgynevezett hitelminősítő vagy bonitás információkat, cégbírósági alapadatokat, marketingjellemzőket, illetve igyekeztek törvényes eszközökkel a jogos követeléseknek érvényt szerezni. 1993-ban Magyarországon már jelen volt gyakorlatilag valamennyi ismert nemzetközi információszolgáltató, illetve követelésbehajtó cég, és a kereslet is élénkült e szolgáltatások iránt.

Cégminősítő értesülések

A céginformációs szolgáltatásokat jellemzően az üzleti élet felső vezetése veszi igénybe, mert ennek hatáskörébe tartozik azon döntések meghozatala, amelyek előkészítésében a szóban forgó adatok, tények segítenek.

A cégminősítő céginformáció tartalmazza a cégbírósági bejegyzéseket, a cég működésére vonatkozó tevékenységi kör leírását, a mérleget, a létszámot, valamint az ingatlanadatokat. A cégminősítés során vizsgálják a fizetési morált, a cég fejlődését, az üzletmenetet, és állásfoglalást adnak, hogy az üzleti kapcsolat a lekérdezett céggel javasolt, megengedett vagy tiltott. Így amikor a felhasználó megkapja a céginformációt, tájékozódhat a cég üzleti életben betöltött helyéről, szerepéről, megbízhatóságáról.

A cégminősítő céginformációt szolgáltató mindig arra törekszik, hogy megbízható és friss adatokat kínáljon, hiszen ez a szolgáltatás csak akkor életképes, ha nagyon sokat ad el belőle. Nem több százezer forintos információkról van szó, még ha léteznek is olyan magánnyomozó, illetve detektívirodák, ahol 50-100 ezer forintot kérnek értük. Általában 3-8 ezer forintos árakon lehet hozzájuk jutni. Ezekből pedig csak akkor lehet fenntartani egy szervezetet, ha rendszeresen igénybe veszik szolgáltatásait - egyre többen, egyre több információt kérnek tőle. Hitelképes viszont azáltal lesz a vállalkozás, ha megbízható információkat ad.

Az információkért a szolgáltatók különböző szintű felelősséget vállalnak. Százszázalékos garancia nyilvánvalóan nem létezik. A szolgáltató felelőssége addig tart, hogy megpróbál olyan valós információkat adni, amelyek segítik a döntést.

A cégminősítő céginformációban természetesen mindig a negatív adat kapja a legnagyobb hangsúlyt, hiszen mindenkit az érdekel, van-e bármilyen rossz tapasztalat a lekérdezett céggel kapcsolatban. Az információk beszerzését nehezíti, hogy a céginformáció minősége, tartalma mindig függ a forrásoktól. Egyik cégről esetleg ötször annyi adatot lehet szerezni, mint a másikról.

Adatszerző technikák

Mára a cégbíróság eljutott oda - mondja Nagy István, a Magyarországi Követelésbehajtók és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetsége elnöke -, hogy viszonylag gyorsak a regisztrálások, bejegyzések, ugyanakkor a mérlegek, a különböző okiratok időben aktába helyezésével nem foglalkoznak, mert arra nincs kapacitás. Köztudott az is, hogy a cégek 40 százaléka nem tesz eleget mérlegleadási kötelezettségének, és sokan elmulasztják különféle egyéb bejelentési kötelezettségeiket.

Az információszolgáltatók csak nyílt adatokkal dolgoznak, mégis egyes gazdálkodó szervezetek vezetői például megtagadják a működésre, likviditásra vonatkozó nyílt adatok közlését, vagy éppen titkosnak mondják a mérlegadatokat. A multinacionális cégeknél például azért nem szolgáltatnak ki saját adatokat, mert azok hozzáférhetők például a cégbíróságon vagy az Igazságügyi Minisztérium céginformációs szolgálatánál is. Csakhogy azt már nem tudják, hogy az általuk leadott mérleg bekerül egy hatalmas kupacba, az összes többi közé, ahonnan képtelenség kibányászni.

Nagy István nem elégedett az Igazságügyi Minisztérium céginformációs szolgálatával sem. Mint mondja, törvényi szabályozással elérték, hogy a cégeknek nem kell közzétenni a mérleget, elég, ha nekik beküldik. De mire az adatokat feldolgozzák, szeptember-október lesz, 1999 októberében pedig már senkit nem érdekelnek az 1998-as mérlegadatok. Az már csak hab a tortán, hogy a minisztériumba beküldött mérleghez földolgozás címén még 2000 forintot is mellékelni kell, majd az információhoz ugyancsak pénzért lehet hozzájutni. A cégbíróság viszont ily módon levetette magáról ezeket a problémákat, mondván, úgyis csinálja a minisztérium.

Az üzleti információt gyűjtő cégeknek minden esetben meg kell keresniük a lekérdezett céget, hiszen lehetnek olyan változások, amelyekről még csak a cég tud. Természetesen az interjú eredményessége is a cégvezetőkön múlik. Vannak, akik azt mondják, hogy aki a cégük iránt érdeklődik, keresse őket személyesen. Csakhogy a megrendelők épp azért fordulnak a céginformáció-szolgáltatóhoz, mert független minősítésre kíváncsiak. Az információkat a szolgáltatást vagy árut utólagos fizetéssel kínáló, hitelező cégek egyaránt igénylik, csak a készpénzforgalmat bonyolítóknak nincs rá szükségük. Nagy István úgy tapasztalja, a szövetség tagjai által kínált információkra mind kevesebben sajnálják a pénzt, de úgy véli, nem is szabad sajnálni. Komoly üzletkötés 500 ezer forint fölött kezdődik. Ehhez képest egy céginformáció, még ha a legdrágábbat vesszük is - mondjuk egy hongkongi expressz céginformációt a maga 25-30 ezer forintos díjával -, bőségesen megtérül. Egy-egy információ megszerzése 8-10 napot vesz igénybe, az expressz információ 24 óra alatt elkészül, míg az úgynevezett szuperexpressz szolgáltatás keretében mindössze 2-7 órát kell várni az adatokra. A gyorsaság záloga, hogy a szolgáltatók igénytől függetlenül folyamatosan gyűjtik az adatokat, tehát lekérésnél ezeket csak aktualizálni kell.

Permegelőző követelésbehajtás

A szövetség tagvállalatai nem tartanak attól, hogy ha stabilizálódik a gazdaság, elvesztik kenyerüket. Akkor ugyanis megnő az utólagos fizetés aránya, aminek biztonságához nélkülözhetetlen a céginformáció. A követelésbehajtás kérdése már sokkal keményebb dió, hiszen a tartozáshoz utólag hozzájutni mindig nehéz. A követelésbehajtás voltaképpen peren kívüli fizetési felszólításos eljárás. Az adósság tárgya ilyenkor bekerül a nemzetközi információs rendszerbe, és megpróbálják az adóst különböző csatornákon ellehetetleníteni, az üzleti életből kiszorítani.

A követelésbehajtók csak nem vitatott követelésekkel foglalkoznak. Addig terjed a hatáskörük, amíg megpróbálják a követelést peren kívül érvényesíteni. Szóbeli megállapodásokat például ma még Magyarországon nagyon nehéz érvényesíteni. De ha írásban valaminek nyoma van, az a követelés megáll. Sokszor nem is ez a probléma, hanem az, hogy az adós likviditási gondokkal küzd, és úgy érzi, húzhatja-halogathatja a fizetést. A követelésbehajtás a követelés keletkezése és a peres út közé ékelődik be. A követelésbehajtó cég megpróbálja más módszerekkel, eszközökkel érvényesíteni a követelést, mint maga a hitelező. Például ha egy tejipari szállító partnere egyik napról a másikra bezár, és a kiszállított árut nem fizette ki, akkor a szállító nem tudja, hol keresse az üzlet tulajdonosát. A követelésbehajtó cég megpróbálja felkutatni az adóst, elismertetni vele a követelést, és rábírni a fizetésre. De ha még ez utóbbi nem sikerül is, a tejipari vállalat már tudni fogja, kit kell beperelnie az áru ellenértékéért. A követelésbehajtás egyébként csak akkor lehet eredményes, ha az adós hosszabb távon is a gazdasági élet szereplője akar maradni, mert ez esetben vigyáznia kell üzleti hírnevére, különben előbb-utóbb ellehetetlenül.

A követelésbehajtó cégek ma már általában nagyszámú és kis összegű követelésekkel foglalkoznak. Míg korábban gyakoriak voltak a 10-20 milliós tételek, ma már a hitelezők nem engedik el ennyire a gyeplőt. A követelésbehajtók praxisában mind gyakoribb, hogy magánszemélyekkel szemben kell fellépniük. Erre azonban csak gazdasági tevékenységből vagy kapcsolatokból adódó követelések - például telefonon feladott, de ki nem fizetett hirdetések, kifizetetlen mobiltelefon-számlák - esetén kerülhet sor. A nagy összegű követeléseknél viszont a peres út, az ügyvédek igénybevétele a jellemzőbb.

Természetesen a követelésbehajtó cégek sem képesek csodákra. Mindent megtesznek annak érdekében, hogy a követelést érvényesítsék, illetve ha ez nem sikerül, véleményt mondanak arról, hogy az adott követelést érdemes-e peres úton érvényesíteni, vagy célszerűbb elfelejteni. Hiszen sokszor a követelt összeg kisebb, mint a behajtásra jutó ráfordítás.

Sikerjutalék A követelésbehajtás megbízási díjért és/vagy sikerprovízióért (jutalék) folyik. Bár belföldön is akad cég, amelynél 50-100 ezer forint a megbízási díj és 15-25 százalék a sikerdíj, a szövetség tagjai ennél jóval alacsonyabb árakon dolgoznak. A megbízási díjak döntően 500 és 4 ezer forint között mozognak, az 5-6 ezer forint már az egyedi esetekre vonatkozik. Az átlagos sikerprovíziós díj Magyarországon 7-13 százalék. Külföldön az inkasszós cégek 20-30 ezer forint megbízási díjért és 25-30 százalék sikerdíjért dolgoznak. A magyarországi követelésbehajtó piacon jelentős szerepet betöltő cégek 90 százaléka - 21 cég - a szövetséghez tartozik. Mellettük 1500 magánnyomozói, illetve vagyonvédelmi cég is kap megbízást, de az összes megbízások mindöszsze 2-3 százaléka jut nekik.
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. október 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére