Felkészülés a tagságra

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. október 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 19. számában (1999. október 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

1998. március 31-én megkezdődtek a Magyarország és az Európai Unió közötti csatlakozási tárgyalások. A tárgyalások során a magyar kormány mindvégig annak szellemében tárgyal, hogy 2002. január 1-jén belépünk az EU-ba. A magyar gazdaságnak, ezen belül az agrárágazatnak tehát erre az időpontra készen kell állnia a csatlakozásra.

A tárgyalások alapvetően két fordulóban folynak. Az első az úgynevezett feltáró vagy átvilágítási szakasz, a második az érdemi tárgyalásoké. Az első szakaszban áttekintik a közösségi joganyagot, a mintegy 80 000 oldalt kitevő európai tanácsi rendeleteket - aminek fele érinti az agrárgazdaságot -, a bizottsági szabályozásokat. A fő szempont annak megállapítása, mit vett át hazánk ebből a joganyagból jogrendjébe, mit épít be a csatlakozás várható napjáig, 2002. január 1-jéig, és melyek azok a területek, amelyekkel kapcsolatban valamilyen oknál fogva tárgyalásokra van szükség. Ezekre kell kitérni a második, érdemi tárgyalási szakaszban. Az alkudozási időszak csak ez után az átvilágítási szakasz után érkezik el. A tárgyalások akkor érnek véget, ha a felek lezárnak minden vitás kérdést.

Az első szakasz gyakorlatilag befejeződött, az agrártárca a tárgyalások második szakaszára készül. A két szakasz között kell elkészíteni, illetve véglegesíteni az úgynevezett pozíciós dokumentumokat. (Az átvilágítás során a tárca jelezte az EU-nak, mely területeken igényli majd a részletes tárgyalásokat, a pozíciós papírokban - meghatározott séma szerint - pontosan le kell írni ezeket a témaköröket.)

Nyilatkozni kell arról, melyik jogszabály mely előírásáról van szó, pontosan mi az eltérési vagy a kvótakérelem tárgya, mi a magyar javaslat és mi annak az indoklása. Ezeket a dokumentumokat a magyar kormány 1999 novemberében adja át a Bizottságnak (az EU "kormányának"). A Bizottság különböző részlegei véleményezik a magyar pozíciókat. Ezután a tagországok értékelik az anyagot, majd megfogalmazzák a válaszukat. Az agrárgazdaságra is kiterjedő érdemi tárgyalások várhatóan a jövő év elején kezdődnek meg.

Azzal számolhatunk, hogy a jövő év derekára, második felére valamennyi területen befejeződnek az érdemi tárgyalások is. Ezek eredményeként készül el a csatlakozási jegyzőkönyv, amely Magyarország belépésének részletes feltételeit fogja tartalmazni. Ez lesz az a dokumentum, amelynek alapján a tagországok parlamentjének és a magyar parlamentnek is dönteni kell a belépésről.

Teendők a csatlakozásért

A magyar agrárgazdaság teljes jogú EU-csatlakozásával kapcsolatban a kormány álláspontja az, hogy

  • 2002. január 1-jére Magyarország képes lesz a közös agrárpolitika (CAP) rendszeréhez való csatlakozásra;
  • Az alapvetően exportorientált magyar agrárgazdaságnak korlátozások nélküli piacra jutásra van szüksége;
  • Ezek alapján az agrárgazdaság területén átfogó átmeneti időszak beiktatása nélkül kívánunk az egységes belső piacon részt venni;
  • Az átmenet nélküli csatlakozásból következik, hogy egyensúlyban kell lenniük Magyarország jogainak és kötelezettségeinek. A kormány tehát vállalja a felkészüléshez szükséges kiadásokat, de elvárja, hogy a magyar gazdák ugyanolyan jogokat élvezzenek, mint az EU többi tagállamának gazdálkodói.

A csatlakozást megelőző évek magyar agrárpolitikája a lehető legteljesebb mértékben összhangban áll az EU közös agrárpolitikájával és a csatlakozási célkitűzésekkel. Az átmenet nélküli csatlakozás érdekében az agrárágazatban 1999-2001 között 3 éves szigorú jogharmonizációs intézmény- és gazdaságfejlesztési programra kerül sor. Ez megfogalmazódott a nemzeti programban (ANP-ben) a feladatok, a felelősök, a határidők és a források megnevezésével együtt.

A közösségi vívmányok átvételét szolgáló ANP foglalja össze a kormányzat és ezen belül az agrárágazat feladatait a sikeres csatlakozás és a tagság elnyerése érdekében. Ezek végrehajtása alapvetően hatással lesz arra, hogy az Unió mennyire fogja hazánkat EU-érettnek tekinteni. Az ANP keretében az agrárgazdasági feladatok - jellegüknél fogva - részben horizontálisan (pl. állat- és növényegészségügy, intézményrendszer, minőségbiztosítás, emberi erőforrás, földnyilvántartás, élelmiszeripar, agrár-környezetvédelem, vidékfejlesztés), részben pedig vertikálisan, az egyes alágazati szektorok agrárpiaci rendtartásainak megfelelően jelennek meg. A program lefedi az integrációs folyamathoz szükséges intézkedések egészét.

Teendőink meghatározásában jelentős szerepet játszott az Európai Tanács 1999. március 26-27-ei berlini értekezlete, amely döntéseivel lezárta az Agenda 2000-rel kapcsolatos vitákat, s 2006-ig kitűzte a közös agrárpolitika főbb irányait. Meghatározta a strukturális politika reformját, és 7 éves időszakra rögzítette a közös költségvetés sarokszámait, amelyben már a bővítésre szánt összegek is szerepelnek.

A közös agrárpolitika reformja kapcsán az Európai Unió lépéseket tett a világpiaci viszonyokhoz való alkalmazkodás, az agrárágazat problémáinak rendezése, illetve a szervezet kibővítésére való felkészülés érdekében. A bizottsági elképzeléseket, amelyek már eredetileg is csak részben feleltek meg az általános elvárásoknak, felhígították azonban a kompromisszumos megoldások. A politikusok a jelenlegi agrártámogatások és kedvezmények továbbvitelét tartották szem előtt. Háttérbe szorultak a bizottsági javaslat versenyképesség-növelési, szerkezetátalakítási elképzelései, mivel a tagországok nem merték vállalni a jelentősebb mértékű átalakulás kedvezőtlen hatásait.

A csatlakozással kapcsolatos feladataink meghatározása s a magyar mezőgazdaság hosszú távú fejlesztési stratégiájának kidolgozása kapcsán figyelembe kell vennünk, hogy a jelenlegi reform csak átmenetileg kezeli a problémákat. A közös agrárpolitika további jelentős átalakítása várható - részben már a csatlakozási folyamat, döntően pedig majdani tagságunk idején. Minden bizonnyal a mainál erőteljesebben fognak érvényre jutni a világpiaci viszonyokhoz való alkalmazkodás szempontjai. A magyar agrárágazat átalakítása, a fejlesztési irányok kijelölése során hosszabb távú, kisebb támogatásokkal is versenyképes struktúra kialakítására kell törekedni.

A magyar agrárgazdaság EU-csatlakozásának alapfeltétele, hogy termékeink mindenben megfeleljenek az egységes piacra jutáshoz elengedhetetlen közösségi előírásoknak (minőség, minőségbiztosítás, állat- és növényegészségügy stb.), továbbá hogy Magyarországon is alkalmazni tudjuk a közös agrárpolitika (CAP) termelés- és piacszabályozó gyakorlatát (a termelőkre vonatkozó, a mezőgazdasági termeléshez, a piacszabályozó eszközökhöz kapcsolódó nyilvántartásokat, a támogatások elosztását stb.)

A tárgyaló küldöttség társadalmi konszenzuson alapuló álláspontot képvisel. Már jóval a tárgyalások megkezdése előtt összesen 17 szakmai munkacsoport alakult, amelyekben a különböző minisztériumokon kívül a mezőgazdasági érdekképviseletek, az agrárkamara és a tudományos élet is képviselteti magát. A pozíciós papírok összeállításához is kikéri a véleményüket a tárca.

Az átvilágítási fordulókon eddig kivétel nélkül sikerült érvényt szerezni a magyar szempontoknak. A fordulókon a magyar küldöttség ismertette a magyar agrárgazdaság helyzetét, jelentőségét a gazdaság egészén belül, valamint azt, milyen intézkedéseket tervezünk a közeljövőben. Rámutatott arra, hogy az agrárágazat területén a kormány vállalja az átmenet nélküli csatlakozáshoz szükséges jogharmonizációs, intézményfejlesztési és gazdaságfejlesztési feladatok végrehajtását.

A keleti kibővülés agrárköltségvetése (millió euró)
  2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006
Csatlakozás előtt 520 520 520 520 520 520 520
Csatlakozás után - - 1600 2030 2450 2930 3400
Forrás: Presidency conclusions - Berlin European Council, 1999. március 24-25.

További tennivalók

Legfontosabb hazai feladataink egyike a tanulás, vagyis mindannak megismerése, ami az Európai Unió, s azon belül az agrárgazdaság működését szabályozza, és át kell alakítani a magyar agrártermelők támogatási rendszerét is. Az Unió támogatási rendszere sok és lényeges szempontból különbözik a miénktől. Minden egyes támogatási formát szóról szóra össze kell hasonlítani, adaptálni kell a támogatások formai és kedvezményezetti szempontjait. Az uniós rendszer zavartalan működtetése, a támogatási keretek nyújtotta lehetőségek igénybevétele érdekében át kell venni a pályázatok, az igénylés, az elbírálás módját, létre kell hozni a pénzügyi ellenőrzés rendszerét. Olyan egységes intézményi keret kialakítására van szükség, amellyel a támogatások igénylése, kifizetése és felhasználása következetesen ellenőrizhető.

Az EU-csatlakozás a jogi harmonizációs munka gyorsítását igényli. Ehhez elengedhetetlen az agrárintézmény-rendszer soron kívüli fejlesztése, amihez öszszehangolt módon kell felhasználni a hazai és a nemzetközi pénzforrásokat. E nélkül - tekintettel az adat- és nyilvántartási igények szigorúságára - a csatlakozás nyomán elérhető uniós támogatásoknak csak töredékét vehetnék igénybe az agrártermelők.

A csatlakozásig alapvető magyar érdek és kötelesség a hazai agrárgazdaság versenyképességének növelése. Szinte valamennyi ágazat naturális hatékonysága elmarad az élenjáró versenytársaké mögött. Ezért közvetlen eszközökkel is ösztönözni kell a szakmai színvonal javítását. Hasonlóan fontos teendő a vertikális együttműködés, a civil kooperációs készség növelése. Gyorsítani kell a magyar agrárgazdaság illeszkedését ahhoz a nemzetközi irányzathoz, amelyben egy-egy vertikum versenyesélye a termékpálya egyes fázisainak (feldolgozás, elosztás, logisztika) fejlettségén múlik. Az ágazat versenyképességének fejlesztéséhez szükség van a külföldi technológiák, a mezőgazdasági termelési formációk megismerésére, a tapasztalatok adaptálására.

A tagságra való felkészülés meghatározó feladata a mezőgazdasági földterület nyilvántartásában a privatizáció révén keletkezett lemaradások felszámolása, a műszakilag elavult térképek felújítása, a haszonbérlők adatnyilvántartásának megteremtése, a birtokrendezési és a birtokfejlesztési tevékenység felgyorsítása. Ezzel az EU-normatíváknak jobban megfelelő, versenyképesebb birtokszerkezet kialakítása válik lehetővé. Ösztönzendő az árutermelő birtokszerkezet megvalósítása - összefüggésben az agrárvállalkozói támogatással, a tagosítással, a jelzálogrendszer fejlesztésével. Ugyancsak a racionális üzemi földhasználati rendszer kialakítását szolgálja a Nemzeti Földalap létrehozása. Ezzel lehetővé válna, hogy a földet a művelni nem tudó tulajdonosok megfelelő áron eladhassák, a mezőgazdasági tevékenység folytatására vállalkozók pedig kedvező áron megvásárolhassák.

A szerkezetátalakításhoz szükséges intézkedések meghozatalához, de a jövőbeni támogatások elnyeréséhez is alapfeltétel a teljes körű gazdaságszerkezeti összeírás, a gazdaságtipológia kimunkálása. A kormányzat szándékai szerint erre 2000-ben sor kerül.

Erősíteni kell az együttműködések, a szövetkezések szerepét a szolgáltatások szervezése, a közös értékesítés, a beszerzés, a géphasználat, a raktározás és feldolgozás, továbbá a hitelezés és a biztosítás terén is. A nemzetközi tapasztalatoknak megfelelően elő kell segíteni, hogy a gazdák új típusú szövetkezései mindinkább versenytársai lehessenek a nagy monopóliumoknak, és jelentős szerepet játsszanak a nemzeti kis- és középvállalkozások megerősítésében.

Sokkal nagyobb hangsúlyt kell kapniuk a táji adottságoknak, ami a földhasználati rendszer módosulását eredményezi. A racionális földhasználat alapkoncepciójának azt kell szolgálnia, hogy a kultúrák a számukra legjobb feltételeket nyújtó területeken koncentrálódjanak, elősegítve a területi szakosodást, a koncentráció leghatékonyabb szintjének kialakulását. Mindez el kell hogy vezessen az új típusú horizontális és vertikális integrációk kialakulásához, a vidék, a táj termelési kapacitásainak és eltartóképességének növekedéséhez, az új munkahelyek teremtéséhez, a foglalkoztatási gondok enyhítéséhez.

Stratégiai kérdésként kezelendő a mezőgazdasági termelés szempontjából kedvezőtlen adottságú területek hasznosítása, az e területeken gazdálkodók életkörülményeinek javítása, mivel a piacgazdasági viszonyok között jövedelmező növénytermesztés gyenge adottságú szántóföldeken gyakorlatilag lehetetlen. Emiatt e térségekben elkerülhetetlen a földhasznosítási szerkezet alapvető átalakítása.

A csatlakozásra való felkészülésünk fontos tényezője a humán erőforrás. Az agrárgazdaság jelentős tartalékokkal rendelkezik a felső- és szakoktatásban, az alap- és alkalmazott kutatásban és a szaktanácsadásban. Alapvető cél ezek megalapozott, összehangolt fejlesztése. A kormány kiemelten kezeli az oktatást, a kutatás-fejlesztést, a szaktanácsadást, a vidékfejlesztéssel kapcsolatos feladatokat - élve az Európai Unió vidékfejlesztési támogatási lehetőségeivel. Valamennyi szakterületen bővíti a tanfolyami, valamint a felnőttképzést és az ismeretterjesztést.

Az agrártárca az EU-integrációra való felkészülés időszakában kezdeményezi az agrártámogatási rendszeren belül a speciális vidékfejlesztési intézkedések, az integrált vidékfejlesztési programok megvalósítását. Megkezdődött a szükséges intézményi és egyéb feltételek kialakítása az EU vidékfejlesztési támogatásainak fogadásához.

Az eddigi elemzések szerint a jelenlegi agrárintézmény-rendszer nem képes az EU-tagságból eredő többletfeladatok megoldására, illetve nem rendelkezik megfelelő intézményekkel bizonyos uniós szabályozások végrehajtására. Az Európai Unió közös agrárpolitikája 2000-2006 között is rendkívül bürokratikus lesz, olyan intézményigénnyel fog járni, ami messze meghaladja mai agrárintézmény-rendszerünket.

Alapvető cél egy olyan intézményrendszer megteremtése, amellyel az állami adminisztráció keretein belül meg lehet valósítani a közös agrárpolitikát. Már 2000-ben működniük kell azoknak a részlegeknek, amelyekre a csatlakozást megelőző - elsősorban strukturális jellegű - támogatások (kiemelten a SAPARD-program) pénzügyi-adminisztrációs teendői hárulnak.

A magyar termékek piacra jutásának elősegítésére EU-konformmá kell tenni az agrárgazdaságban már működő hatósági intézményrendszert (állat- és növényegészségügy), a minőség-ellenőrzést és az agrárinformációs rendszert.

Derogációs kérelmek

Nem lehet úgy belépni az Európai Unióba, hogy a közös szabályozást, a "közösségi vívmányokat", az acquis communautaire-t ne vegye át hiánytalanul a csatlakozó ország. Az "acquis" alkalmazása alól azonban az EU-tól - elfogadható indoklás alapján - átmeneti idejű felmentést lehet kérni és kapni. A derogációs kérelmeket illetően még folynak a tárgyalások (mind hazai, mind magyar-EU viszonylatban).

Néhány derogációs kérelem már az átvilágítási tárgyalásokon felmerült és ismertté vált. Ilyen például a földszerzés korlátozására vonatkozó jelenlegi magyar szabályozás fenntartása. A termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény nem teszi lehetővé, hogy külföldi jogi és magánszemélyek, valamint belföldi jogi személyek Magyarországon termőföld feletti tulajdonjogot szerezzenek. Ezt a korlátozást - tekintettel a hazai földárak és földforgalom jelenlegi helyzetére - a csatlakozást követően, átmeneti időre fenn kívánjuk tartani.

Általános jellegű kérelmünk például az, hogy a belépést követően Magyarország, ha nem is a közös, uniós költségvetésből, de a nemzeti költségvetésből továbbra is támogathasson mezőgazdasági beruházásokat, ültetvénytelepítést - olyan esetekben is, ha azok kapacitásnövekedéssel járnak. Szeretnénk fenntartani a nemzeti költségvetésből finanszírozott támogatási formákat az öntözött területek bővítéséhez a csatlakozás után is. Mindezeket a sikeres hazai szerkezetátalakítás érdekében tartjuk szükségesnek.

A borszektorban ugyancsak indokolt lenne a szőlőültetvény-telepítés nemzeti támogatása, illetve hogy a törköly és a "seprő" lepárlása csak bizonyos üzemnagyság felett legyen kötelező. Az agrártárca szerint támogatandó az egyes tokaji borspecialitások előállítása, a muzeális borok forgalmazása, valamint a rum részben répacukorból történő előállítása. Az átmeneti mentességi igényeket az indokolja, hogy az ágazat komoly versenyhátrányba kerülhet az egységes piacon, ha nem kerül sor a szőlőtermesztés jelentős, hosszabb időt igénylő fejlesztésére, az ültetvényszerkezet átalakítására. Hazánk a borászati technológiák terén is bejelentett mentességi igényeket a hagyományos termékek előállítása érdekében.

Néhány magyar derogációs kérelmet az állattenyésztés területén is igényeltünk. Ilyen, az állatvédelmet érintő kérdés, hogy a magyar állattartók a csatlakozás után bizonyos időt kapjanak az EU-előírásoknak megfelelő telepek kialakítására. Az EU meghatározza például, hogy mekkora területen lehet tartani a tojó tyúkokat, a sertéseket és a borjakat, illetve azt, hogy milyen legyen ketrecük mérete. Ezeknek az előírásoknak még nem mindenütt felelnek meg az állattartók telepei.

Nagy kihívás az uniós tagság a magyar agrárgazdaság számára. Az ország érdeke ennek ellenére az, hogy minél előbb teljes jogú taggá váljon, ki tudja használni a közös agrárpolitika, az egységes piac adta lehetőségeket. Ehhez tudatos és felelősségteljes felkészülésre van szükség az agrárgazdaságban és a csatlakozási tárgyalásokra való felkészülés területén egyaránt.

Magyarország csatlakozás utáni feltételezett támogatása (millió euró)
  2002 2003 2004 2005 2006
Agrártámogatás 256 325 392 469 544
Egyéb támogatás 406 749 1062 1362 1731
Összesen 662 1074 1454 1831 2275
Az Agenda 2000 szerint 816 1200 1600 2000 2384
Forrás: Kiss Judit: Az Európai Unió legújabb agrárreform-kísérlete és agrárcsatlakozásunk esélyei, Budapest, 1999.
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. október 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére