Cégek a Paradicsomban

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. október 1.) vegye figyelembe!

Offshore, avagy az adó elkerülése

Megjelent a Cégvezetés (archív) 19. számában (1999. október 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Az offshore cég olyan vállalkozás, amely a bejegyzése szerinti országban nem végez jószerint semmiféle közhasznú tevékenységet. Üzleti aktivítása alapján ezért külföldinek minősül, és így bizonyos kedvezmények illetik meg. Ezen országokat, területeket a köznyelvben adóparadicsomnak nevezik. Az európai adóparadicsomok működését az Unió újabban tervezett intézkedései nyomán veszély fenyegeti.

 

Az adóparadicsom (az angol nyelvben meghonosodott tax haven szó jelentését leginkább tükröző magyar megfelelő) olyan állam, illetve gazdasági szempontból önálló, de politikailag függő terület, amely az offshore cégalapítás számára különösen kedvező feltételeket teremt.

  • Adózás: nyereségadó nincs vagy minimális.
  • Diszkréció: a cég és a cég tulajdonosának adatait rendkívül bizalmasan kezelik.
  • Bürokráciamentesség: nem követelmény hivatalos bevallások, jelentések, kimutatások készítése.
  • Rugalmasság: a cég vagyona könnyen, gyorsan, bármilyen célra felhasználható.
  • Biztonság: a tulajdonosok teljes körű rendelkezési joga a cégvagyon felett garantált.
  • Infrastruktúra: kifogástalan telekommunikáció, postai szolgáltatás, magas szintű bankrendszer, jó közlekedés, széles szakértői háttér.

Az offshore cég azonban csak akkor adómentes, ha a székhelye az adóparadicsomban van. Az adómentesség természetesen csak a nyereségadóra vonatkozik. A legtöbb helyen csak igen alacsony társasági adót vetnek ki, amely fix összeg, ezért a cég forgalmához nem kötődik.

Az adóparadicsomok kialakulása

A mai modern adóparadicsomok első (és mindmáig egyik legfelkapottabb) képviselője Svájc. A XX. század politikai és gazdasági viharaitól mentes állam a megbízhatóság és a stabilitás mintaképévé és ezért egyre gyakrabban a tőkemenekítés célpontjává vált.

Az adófizetés elkerülésének módszerei az évszázadok során sokat fejlődtek, a cél azonban átalakult. Ma már tulajdonképpen a vagyonok, a működő tőke, a jövedelmek és profitok racionális nemzetközi átcsoportosításáról van szó. A második világháború utáni gazdasági folyamatok több okból is elősegítették az adóparadicsomok fejlődését. Először is a kialakulóban levő nemzetközi óriáscégek működésük során egyre kedvezőbb gazdasági környezetet kerestek. A multinacionális társaságok a gyártókapacitásaikat alacsony átlagbérű országokba helyezték. Ez a befogadó országoknak is előnyére vált, hiszen tőkét, technikát, vezetési ismereteket importáltak, és több lett a munkaalkalom is.

Az állami kötelezettségek növekedésével (munkanélküliség elleni harc, államilag garantált nyugdíjak, ingyenes vagy támogatott társadalombiztosítás) és a magas szintű szociális intézmények kialakulásával az adóterhek is nőttek, ezzel is elősegítve az adóparadicsomok fejlődését, hiszen a tőke azonnal elkezdett olcsóbb, hatékonyabb megoldásokat keresni. Ezt a hirtelen megjelenő keresletet elégítették ki az adóparadicsomok.

Az adóparadicsomok általában kis területű, csekély népességű önálló államok, vagy - főként a Brit Nemzetközösséghez (Commonwealth) tartozó - önkormányzattal, saját törvényekkel rendelkező, függő területek. Ezeknek az országoknak jelentős előnyöket nyújtott a hirtelen megjelenő külföldi tőke, amely kereste a kedvezőbb adózási feltételeket. A tőke azután fedezetet adott kiváló infrastruktúra kiépítéséhez, ami újabb tőkét vonzott ezen országokba. A fentieknek, valamint általában kellemes klímájuknak, a fejlett államok közelségének és tengerpartjuknak köszönhetően ma az ismert, jól működő adóparadicsomok többsége (Bahamák, Kanári-szk. stb.) egyben kedvelt turisztikai célpont is. Napjainkban jobbára tengerekkel körülvett, ezért (legalábbis látszatra) erősebb szuverenitással rendelkező szigeteken vannak adóparadicsomok, s mellettük persze élnek és virulnak a történelmi hagyományok alapján létező aprócska államok, Liechtenstein, Luxemburg és a többiek, valamint különleges kivételként Svájc.

A helyszínek jellemzői

Vannak teljesen adómentes helyszínek, ahol semmilyen adót nem vetnek ki, még az ott működő cégekre és az ott lakókra sem. Ilyenek például a Bahamák, Bermuda, Kajmán-szigetek, Turks and Caicos, Nauru, Brit Virgin-szigetek és Vanuatu. Más országokban csak a helyben keletkező jövedelmeket adóztatják, mind a cégek és az ott lakó magánszemélyek esetében. Ilyen Libéria, Panama, Hongkong és Costa Rica. Az itt bejegyzett cégek külföldön megszerzett jövedelmeire adót nem vetnek ki.

A kettős adóztatást elkerülő egyezményekkel rendelkező helyszínek esetében az ott működő cégek kihasználhatják az ebből adódó előnyöket. Ilyenek például a Holland Antillák, a Csatorna-szigetek (Jersey, Guernsey, Man) és Ciprus.

A speciális kedvezményeket ajánló helyszínek főként holding cégek számára ajánlanak nagyon kedvező adózási feltételeket, ám gyakran termelő célú beruházások céljára is adókedvezményeket adnak. Ilyen helyszínek például Svájc, Luxemburg, Liechtenstein, Hollandia.

Bahamák (Bahamai Államszövetség). A Bahama-szigetcsoport az Egyesült Államok közelségének köszönhette fejlődését. Az adózási és cégalapítási szabályokból néhány: nincs személyi jövedelemadó, társasági, tőkeérték-növekedési adó, forrásadó, ajándékozási és örökösödési illeték; a külföldi befektetőket a kormányzat ösztönzi; 20 évig garanciát kapnak az adózás alóli mentességről; a szabályozás rendkívüli rugalmasságot és anonimitást tesz lehetővé; nincsenek könyvviteli előírások; nincs alaptőke-kötelezettség; a bejegyzési eljárás 24 óra alatt lefolytatható; cégek előzetes bejegyzése lehetséges; bemutatóra szóló, névérték nélküli és névre szóló részvények is léteznek; egy részvényes is elég a cégalapításhoz; a titoktartási kötelezettség (nemcsak banktitok, hanem cégadatok terén is) rendkívül szigorú, megszegése börtönbüntetéssel is sújtható.

Ciprus. Ciprus a hetvenes évek vége felé kezdett adókedvezményeket ajánlani az offshore jellegű tevékenységet végző cégek számára. Sok országgal van kettős adóztatást elkerülő egyezménye, emiatt például számos német cég ciprusi cégen keresztül fektet be Kelet-Európában. A szigeten bejegyzett, csaknem 9000 offshore cégnek valójában csak mintegy 10 százaléka működik ott, a többi külföldről irányított, úgynevezett postafiók-cég. A tíz százalékba tartozó, irodával, alkalmazottakkal rendelkező cégek mintegy fele kereskedelemmel, marketinggel és szállítással foglalkozik, ugyancsak jelentős számban vannak az üzleti, illetve műszaki tanácsadó cégek, valamint a hírügynökségek és a lapkiadók.

A ciprusi jövedelemmel nem rendelkező cégek számára a tényleges nyereségadó-kötelezettség az általános 42,5 százalékos kulcs egytizede, tehát 4,25 százalék. Emellett adómentességet élveznek az osztalék-, kamat- és a szerzői jogdíjból származó jövedelmek. Egy ciprusi offshore cég bejegyzéséhez 1000 ciprusi font alaptőkére van minimálisan szükség (körülbelül 1700 dollár). Az alapításkor a tényleges tulajdonos személyét közölni kell a Ciprusi Nemzeti Bankkal, ahol általában automatikusan kiadják a devizahatósági engedélyt. Ha az illető offshore vállalat nemcsak postafiók-cég, hanem valóban működik is a szigeten, külföldi alkalmazottai további kedvezményeket élveznek: a helyben szokásos személyi jövedelemadó felét kell csak fizetniük, ami így maximum 20 százalék lehet. Ezenkívül az alkalmazottak vámmentességet élveznek személyes ingóságaikra, beleértve a gépkocsit is, s az offshore cégeknek társadalombiztosítási hozzájárulást sem kell fizetni utánuk.

Az offshore cégek helyi tevékenységet még egymás között sem folytathatnak, s helyi forrásból nem származhat bevételük. A titoktartási kötelezettséget itt is nagyon komolyan veszik. A törzstőke meglétéről egyes ügyvédek szerint pusztán nyilatkozni kell, de letétbe helyezése nem kötelező.

További adózási, cégalapítási szabály: előre bejegyzett cég megvásárlására nincs mód; csak névre szóló részvények létezhetnek; névleges tulajdonosok személyére van lehetőség (az anonimitás érdekében); minimum 2 és maximum 50 (!) részvényese lehet az offshore cégnek, és egy igazgató elég az alapításhoz; az adóbevallást könyvvizsgálóval kell ellenjegyeztetni.

A fenti kikötések vizsgálatakor feltűnik néhány olyan feltétel, amely más offshore országban egyáltalán nem létezik (adóbevallás, részvényesek számának korlátozása). Ezek a feltételek természetesen hátrányosak a szigetországra nézve az offshore cégalapítási versenyben.

Delaware. Delaware az Egyesült Államok 50 tagállamának egyike, New Yorktól és Washingtontól egyforma távolságra van a keleti partvidéken. Az Egyesült Államok második legkisebb állama. A legtöbb amerikai céget itt jegyezték be, részben az adókedvezmények miatt. Néhány fontosabb cégbejegyzési szempont: szinte kizárólag zártkörű részvénytársaságot jegyeznek be; az anonimitás garantált, még névleges tisztviselők nélkül is; alacsonyak a fenntartási költségek; magas a presztízs; nincs alaptőke-letételi kötelezettség; kizárólag névre szóló részvényeket lehet kibocsátani, de szinte bármilyen devizájú alaptőkével lehet céget alapítani; minimum egy részvényes kell a cégbejegyzéshez; az igazgatók neve nem nyilvános információ a cégbíróságon; van mód előre bejegyzett cégek megvásárlására.

Man-sziget. Isle of Man Írország és Nagy-Britannia között terül el. Nagyon fejlett a pénzügyi szektora, számos nagy biztosítótársaság alapított itt viszontbiztosító céget. Saját önkormányzattal rendelkező koronagyarmat, parlamentje több mint ezer éves. Néhány fontosabb jellemzője: mód van mind non-resident (ott nem tevékenykedő), valamint exempt (külföldről származó jövedelmeire adómentes) cég bejegyzésére; az exempt és non-resident cégek évi adója a nyereségtől független összeg; nincs személyi jövedelemadó-kötelezettség a fenti cégekből származó jövedelmekre; az adóbevallást nem kell benyújtani, emiatt a könyvvezetési kötelezettséget sem követelik meg; szigorúak a titoktartási kötelezettségek; nincs alaptőke-minimum; minimum két részvényes és két igazgató szükséges; van mód előre bejegyzett cégek megvásárlására.

Svájc. Az alpesi ország már a középkor végén is népszerű menedékhely volt a vagyonukat és életüket veszélyben érző jómódúak számára. Természetesen a Svájcban bejegyzett cégeket jelenleg is nagyon jól lehet a nemzetközi adótervezés során használni, főként a következő szempontok miatt:

Az 1934-ben elfogadott banktitoktörvény nagyon szigorúan bünteti a titoktartási kötelezettség megszegését; általánosan használt forma a részvénytársaság; lehet mind bemutatóra szóló, mind névre szóló részvényt jegyezni; minimum egy igazgató kell, de a svájci nemzetiségű igazgatóknak többségben kell lenni; holding cégek esetében a kantonális adó minimális, míg a szövetségi adó az osztalékra szintén kicsi; adott esetben az összesített adóteher nem haladja meg a 2-3 százalékot.

Az offshore feltételei Az angolszász jog alapján működő helyszíneken nincs alaptőke-befizetési kötelezettség, a cégalapításhoz szükséges alaptőke egészen minimális is lehet. Ez nem érvényes a német jog alapján működő helyszíneken (Svájc, Luxemburg, Liechtenstein), valamint - amolyan kakukktojásként - Ciprusra és Madeirára. Ezeken a helyszíneken az érdeklődők leginkább zártkörű részvénytársaságokat alapíthatnak. Például ha Magyarországon is mód lenne zártkörű részvénytársaságot alapítani 200 forint alaptőkével, természetesen a kft. helyett mindenki rt.-t alapítana. Az ilyen helyszíneken mód van névérték nélküli, valamint bemutatóra szóló részvények kibocsátására, bár a komolyabb helyszíneken döntően csak névre szóló részvényeket lehet szerezni. Az adómentesség feltétele többnyire az is, hogy a cég nem végezhet gazdasági tevékenységet az adott helyszínen; így védik az offshore helyszínek magukat a külföldi tőke negatív hatásaitól.

Magas költség, alacsony bevétel

Az offshore cégek alapításának célja általában az anyaországban magas adók kikerülése, illetve csökkentése. Ezt úgy tudják elérni, hogy a vállalati nyereséget átcsoportosítják az alacsony - vagy éppen nulla - adózású adóparadicsomba. Adózási szempontból a tulajdonos érdeke nyilvánvalóan az, hogy az anyaországban adózás alá eső jövedelme a lehető legkisebb legyen. A vállalati nyereséget egyrészt a bevétel oldaláról, másrészt a költségek oldaláról lehet befolyásolni.

Hogyan importálhatunk árut a költségek növelésével? Vegyünk például egy magyar kft.-t, offshore cég nélkül. A magyar kft. vásárol külföldön például látcsövet 1000 forintnak megfelelő valutáért. Ezt a terméket Magyarországon 2000 forintért tudja eladni, tehát egy termék eladásából (a fuvar- és tényleges egyéb forgalmi költségeket most nem számítva) 1000 forint nyeresége lesz, amely után 18 százalék, azaz 180 forint nyereségadót fizet, így adózott eredménye 820 forint.

Ezek után tegyük fel, hogy a kft. tulajdonosai egyben tulajdonosai egy adóparadicsomi cégnek is. Most az adóparadicsomi cég vásárolja meg 1000 forintért a látcsövet, majd továbbadja azt a magyar kft.-nek megemelt, 1600 forintos áron. A kft. ezúttal a tulajdonosok saját, adóparadicsomi cége számlájára fizet. A kft. itthon továbbra is 2000 forintért forgalmazza a terméket, vagyis 400 forint nyeresége lesz, amely után az adó 72 forint, tehát az adózott eredmény 328 forint. Az adóparadicsomi cégnél 600 forint nyereség képződött, azonban az adóparadicsomban nincs nyereségadó, tehát így az összesített nettó eredmény 928 forint.

Nagyobb össznyereség érhető el úgy is, ha a bevétel csökkentése mellett kerül sor exportra. Például a magyar kft. paprikát exportál az Egyesült Államokba, ahonnan évi 10 millió forint árbevétele származik. Az export közvetlen önköltségen nyilvántartott értéke 7 millió forint. Ekkor a társaság nyeresége 3 millió forint, amely ugyancsak adóköteles, azaz 0,56 millió forint társasági nyereségadót kell fizetni. A vállalkozás adózott eredménye így 2,48 millió forint lesz.

Rövidesen azonban a magyar kft. tulajdonosai egyúttal haszonélvezői lesznek egy bahamai cégnek. Első lépésként eladják a teljes exportjukat ennek a cégnek 7,1 millió forintért. Az offshore cég továbbra is 10 millió forintot kap az amerikai vevőtől. Az offshore cégnél jelentkező 2,9 millió forintos nyereség adómentes, a magyar kft.-nek csak a Magyarországon képződő százezer forint nyereség után kell adóznia 18 000 forintnyi társasági nyereségadót, tehát 82 000 forint adózott nyereséget könyvelhet el. Az összesített nettó nyereség így 2 982 000 forint lesz. Az adómegtakarítás az előző változathoz képest 2 982 000- 2 480 000 = 502 000 forint.

Hazai offshore területek Bizonyos szempontból Magyarország is offshore ország egyes külföldi vállalatok számára, hiszen a magyar társasági jogban is létezik az offshore cégekhez hasonló társasági forma, a vámszabad területi társaság. Az ilyen cég székhelye és a cégnyilvántartás alapján magyar, üzleti szempontból mégis külföldi. Azaz, exportnak számít, ha bármit venni akar Magyarországon, és importnak, ha itt elad. A vámszabad területi társaság termelőhelye és raktára olyan speciálisan kialakított helyen van, amely vámjogi szempontból nem magyar terület. Az ilyen vámszabad területeken pénzügyőrők figyelik a vámszabályok betartását. Bármely külföldi állam szempontjából egy magyar vámszabad területi társaság offshore cégnek minősül, csakúgy, mint bármely más ország offshore vállalata.

Nyereségnövelés

A nyereség növelhető a forrásadó csökkentésével is. A vállalkozás, amely egész év alatt arra törekedett, hogy a lehető legkevesebb adót fizesse ki, az év végére nagy összegű nyereséget halmoz fel. Azonban azt a nyereséget, amit a részvényeseinek osztalék címén kifizet, újabb adó, a forrásadó terheli. A legtöbb nyugati országban a forrásadó nem személyi jövedelmi kategória, azaz a vállalatok is megfizetik más vállalkozásból származó tőkejövedelmük után. Forrásadóterhüket elsősorban azok a nagy nemzetközi cégek tudják sikeresen csökkenteni, amelyek komolyabb tőkét mozgatnak a világban.

Lássunk erre is rövid példát! Tegyük fel, valamely osztrák cégnek Japánban leányvállalata van. Azonban, ha a befektetéseit közvetlenül eszközli, akkor a Japánban keletkező, s Ausztriába transzferált nyereségét 20 százalék forrásadó terheli. Ezt elkerülendő, a cég vámszabad területi státusú kft.-t alapít Magyarországon, s ezen keresztül fektet be Japánban, akkor a kettős adóztatást elkerülő egyezmények segítségével a Japánból Magyarországra fizetett osztalékra csak 10 százalék forrásadó fizetendő. A Magyarországról Ausztriába kifizetett osztalék nem adóköteles, ezért az osztrák cég 10 százalékot nyert az ügyleten, ami nem lebecsülendő.

Azoknak, akik valamilyen szabadalom, védjegy, bejegyzett márka felett rendelkeznek, hazájukban gyakran igen tekintélyes adófizetési kötelezettségük keletkezik. Ám ha a védjegytulajdonosok a védjegy hasznosítási jogát - esetleg csak jelképes összegért - valamely offshore cégnek, illetve holdingnak átadják, a hasznosításból származó jogdíjak az offshore cégnél jelennek meg. Ezek után nem kell adózni, és az eredeti tulajdonos csak a vásárló cég által fizetett - általában jelképes - vételár után adózik.

Üzleti kockázat csökkentése

Az adóparadicsomi cégek nemcsak adócsökkentésre használhatók. Ha egy vállalkozás vagy személy ki akarja vonni vagyonát az üzleti kockázat alól, illetve ha a tulajdonos a személyét titokban kívánja tartani, akkor általában holdingot, trösztöt vagy alapítványt hoz létre. A meglevő vállalatok vagy személyek vagyonukat beviszik ilyen szervezetbe, amit külső megbízott vagyonkezelők (trustee) irányítanak, kizárólag a tulajdonosok utasításai szerint. A vagyon, illetve a vállalatok tulajdonosaként egy szervezet jelenik meg, az igazi tulajdonos személye teljesen rejtve marad.

Bírósági ítélettől vagy válás esetén vagyonmegosztástól félve a tulajdonosok gyakran bízzák pénzüket ilyen szervezetre, így a pénzhez a tulajdonoson kívül senki nem tud hozzáférni. A követelésbehajtók általában nem is tudnak az ilyen cégnél elhelyezett vagyonról. Az angolszász adóparadicsomokban általában más adóparadicsomokban működő cégek tulajdonlására szoktak trösztöt létrehozni az anonimitás érdekében. Liechtenstein viszont kifinomult jogrendszere miatt célpontja az ilyen cégek alapításának.

További cél lehet az adócsökkentés és a vagyon védelme mellett a társadalmi presztízs megszerzése. Delaware, az Egyesült Államok egyik tagállama, ezért tudhat sok offshore céget a magáénak. Szintén nem elhanyagolható szempont, ha valakinek például a Bahamákon van az irodája.

A nyereség kivonása

A cégnek (illetve tulajdonosának), amely az előzőekben leírt módszerekkel kevesebbet adózott, még egy problémával kell szembenéznie, ez pedig a nyereség kivonásának problémája. Az offshore cég a nyereségét ugyanis általában bejegyzésének helyszínén tudja a legjobban felhasználni. Az adóparadicsomi cégben keletkezett jövedelmet több módon is ki lehet vonni. Személyes jövedelemként kivehetik a pénzt a cégből, ám ekkor a tulajdonos itthon szerzett személyes jövedelmével összeadódik, ami természetesen szja-köteles. Ezért vonzóbb olyan országban offshore cégeket alapítani, amellyel Magyarország kötött kettős adóztatást elkerülő egyezményt, mert így nem kell az ilyen jövedelemkivét esetében adózni.

A tulajdonos felveheti a nyereséget osztalék címén is, azonban ebben az esetben a külföldről származó osztalék szabályai érvényesülnek. Ennek a hátránya, hogy a tulajdonos csak akkor teheti ezt meg, ha a cégben nem anonim tulajdonos. Előnye viszont, hogy ezt a jövedelmet nem kell a többi jövedelmével összevonni.

Ha a cég tulajdonosai nem kívánják a nyereséget "hazavinni", akkor a legkönnyebb a helyzetük, hiszen a megszerzett pénz az offshore cég nevében még mindig felhasználható. Ezért vesz a cég vagyontárgyakat (pl. üzletrészt, ingatlant, hajót, autót, repülőt stb.) vagy repülőjegyet, szállodai szobát, klubkártyát.

Magyar példák

Az offshore cégek tulajdonosai elsősorban kis- és középvállalkozók, akik szeretnék csökkenteni adóalapjukat. Azonban vannak nagy cégek is, amelyek a költségcsökkentésnek ezt a módját alkalmazzák.

Hazánk egyik legszínvonalasabb szállodája, a Grand Hotel Corvinus Kempinski rövid története alatt igen sok kézen ment keresztül, mire jelenlegi tulajdonosához került. Bár az 1989-es alapításkor egymilliárd forinttal alakult, 50 százalékban magyar tulajdonban levő részvénytársaság másik felét a genfi Hotel Kempinski S. A. birtokolta, mára a 3,1 milliárd forintra felemelt alaptőkéjű szálloda részvényeinek több mint háromnegyede egy man-szigeti társaság, a Corvin Invest Ltd. tulajdonába vándorolt.

A Malév két beszerzett Boeing típusú repülőgépét hitelbe tudta megvenni az amerikai gyártótól. Az áruhitel kamata és tőketartozása a forint folyamatos leértékelésének hatására egy év alatt mintegy egymilliárd forint számviteli veszteséget okozott a Malévnak. Az igazgatótanács a veszteség enyhítésére elfogadta azt a javaslatot, hogy a gépeket egy Kajmán-szigeteken bejegyzett offshore cégnek adják el - amely teljes egészében a Malév tulajdona -, s innen lízingeljék vissza. Ennek a klasszikus visszlízingeljárásnak a segítségével a leértékelésekből származó veszteség - legalábbis egy időre - eltűnik.

Az 1994-es személyijövedelemadó-törvény változásai - magyar viszonyok között felettébb - szokatlan eljárásra késztették a Mahart és a Malév vezetését annak érdekében, hogy változatlan költségek mellett meg tudják tartani nemzetközileg is elismert szaktudású legénységüket. Mivel a hazánknak Ciprussal kötött, kettős adózást elkerülő egyezménye a nemzetközi vizeken, illetve légtérben szolgáló munkavállalók keresetét abban az országban engedi adóztatni, amelyikben a kifizető vállalkozás székhelye található, e két szállítási vállalat megállapodott egy ciprusi céggel a legénységek átigazoltatásáról. Ezután tehát a hajók és a repülőgépek legénységének egy része a ciprusi cégtől kapja a fizetését, a magyar szabályozásnál jóval kedvezőbb adóterhek mellett. Természetesen ezekre a munkavállalókra Magyarországon nem fizetnek tb-járulékot sem, így nem illetik meg őket az ehhez kapcsolódó szolgáltatások.

Támadás az adóparadicsomok ellen

Az utóbbi években az adóparadicsomok sok adócsalással és pénzmosással kapcsolatos kérdésben adtak okot a vitára. A két ellentétes oldal álláspontja elég szilárd és kompromisszumképtelen, sőt az offshore cégek ellen fellépők száma egyre gyarapszik, elképzeléseik egyre radikálisabbak. Az első igazi megmozdulást tulajdonképpen maguk az úgynevezett offshore országok okozták, ugyanis a Csatorna-szigeteken kipattant különféle offshore cégekkel kapcsolatos botrányok (BCCI man-szigeti botránya, a Barings Bank guernsey-i összeomlása, Jerseyn pedig egy magánbanki botrány kirobbanása) hatására a brit pénzügyminisztérium megbízta a jegybank egyik korábbi tisztviselőjét, hogy vizsgálja meg az adóparadicsomok pénzügyi viszonyait.

Tavaly decemberben az Európai Unió is lépéseket tett az adóparadicsomok ellen. "Feketelistát" hozott nyilvánosságra a tagállamok versenykorlátozó hatású adókedvezményeiről. A vizsgálat során 3 adótípus alkalmazását vizsgálták. A pénzügyi szolgáltatásokra és az offshore vállalatokra kivetett adókat, a vállalatcsoporton belüli átutalásokra vonatkozóakat és az egyéb szektorális kedvezményeket nyújtókat. Kritika nélkül a miniszteri tanács elé tárták, miszerint Nagy-Britannia 10, Franciaország és Hollandia 7, Luxemburg és Spanyolország 6 és Olaszország 5 esetben alkalmazott versenykorlátozó hatású adókedvezményeket. Azt már a tanács döntésére bízták, hogy melyiket találja eléggé versenytorzítónak ahhoz, hogy megszüntetését követelje.

Az Unió másik lépése a magatartási kódex közreadása volt, amelyet eredetileg korábbra, 1997 végére terveztek, az írek heves tiltakozása mellett. A kódex többek között olyan javaslatot is tartalmazott, hogy az adótanácsadók csak olyan tanácsokat adhassanak, amelyet adott esetben a nyilvánosság előtt is vállalnának. Az írek tiltakozásának oka a kódexben előírt adóharmonizáció volt, ugyanis előreláthatólag nekik kell majd alkalmazkodniuk a nagy adózók szokásaihoz. Jelenleg Írországban a társasági adó 10 százalék, az EU-átlag pedig 43 százalék körül van. Az írek azzal érveltek, hogy külföldi beruházásaik 80 százaléka az Egyesült Államokból érkezik, ezért az alacsony adókulcs gyakorlatilag nem gyakorol tőkeelszívó hatást a többi EU-tagállamra. Az Accountancy című szaklap szerint az EU-országok közé beékelődő adóparadicsomok (Liechtenstein, Monaco, Andorra, San Marino) szintén akadályozzák az adóharmonizációs folyamatot.

Az osztrák pénzügyminiszter szerint az Unió 5 éven belül megszüntetheti az adóparadicsomokat, míg nemrégiben lemondott német kollégája, Oskar Lafontaine az EU-költségekhez való magas német hozzájárulás fényében tartotta tarthatatlannak a gyakorlatot, hogy egyes államok szemet hunynak az adóparadicsomok létezése felett. A Transparency International (korrupció ellen küzdő jogászszervezet) képviselője szerint egyes offshore központok kifejezetten tisztességtelen jövedelmek kezelésére szakosodtak, ezért javasolta, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszer szakítsa meg kapcsolatait ezekkel a központokkal. Ennek eredményeként az adóparadicsomok költségei és kockázata is nőni fog, és így nem tudnak majd az eddigiekhez hasonlóan vonzó feltételeket nyújtani. A francia pénzügyminiszter, Dominique Strauss-Kahn ezt csak végső megoldásként tudja elképzelni, azokkal szemben, akik nem tesznek eleget az átláthatósági követelményeknek. Ő nemzetközi hivatal felállítását javasolta, amelyet értesíteni kell minden gyanús tranzakcióról.

Az adóparadicsomok ellenzőinek egy másik jelentős hatással is számolniuk kell. Ha ugyanis szűkítik az adóparadicsomok működési kereteit Európán belül, akkor az ott levő tőke egyszerűen átvándorol a Csendes-óceán déli térségébe. Ezt megakadályozandó, az OECD keretein belül is rendezni kell a kérdést.

Az OECD céljai közé tartozik a pénzügyi és befektetési műveleteket torzító nemzeti adóalapok megcsapolásához vezető adózási gyakorlatok megszüntetése. Két éven belül meg kívánják határozni az adóparadicsomok körét, majd a megbízott fórum ajánlásainak elfogadásától számított 5 éven belül fel kívánják számolni a káros adóversenyt okozó gyakorlatot. Ezeket a javaslatokat a szervezeten kívüli területekre is kiterjesztenék. Véleményük szerint ilyen káros gyakorlat például az a módszer, amivel az adóparadicsomok magukhoz csalogatják a megtakarításokat, hiszen ezáltal a nyereség utáni adóbevétel nem azé az országé, ahol a jövedelem megtermelődött.

Az adóparadicsomok természetesen minden eszközt megmozgatnak a fennmaradásuk érdekében. Többek között egyesületet is létrehoztak (Vancouver International Financial Centre), mely a pénzügyi kiváltságaik megőrzéséért lobbizik majd. Azonban nem valószínű, hogy az EU és az OECD közös akarata ellenében fennmaradjanak.

Az Edwards-jelentés A bizottság vezetőjéről Edwards-jelentésnek nevezett dokumentum magát az offshore státust nem kifogásolta, azonban a jogszabályokat erélyes kritikával illette, amit természetesen a Csatorna-szigetek hatóságai nem voltak hajlandók elfogadni. A jelentés szerint a fő cél (adócsalás, pénzmosás, anonimitás elleni harc) érdekében az adóparadicsomoknak szigorítaniuk kellene az egyes vállalatok bejegyzését és felügyeletét, illetve kormányuknak együtt kellene működniük a hatóságokkal a pénzügyi bűncselekmények elleni küzdelemben. Egyes szigetek már a jelentés előtt is új törvényeket hoztak a pénzmosás megakadályozására, ezek a törvények azonban a banktitok szabályait nem csorbították. A nagyon szigorú banktitok, ami a szigetekre, és általában az adóparadicsomokra jellemző, a névleges igazgatótanácsi tagság lehetőségét megkérdőjelezi. A Guernseyn levő Stark falu 575 lakosa például 15 ezer igazgatótanácsi posztot tölt be. Ez a pozíció a valódi tulajdonos kilétét hivatott titkolni. A jelentés javaslatai között kitért erre a kérdésre is, és javasolta, hogy az offshore cégeknek kötelező legyen nyilvánosságra hozni auditált mérlegüket és valódi tulajdonosaik nevét. A brit kormány, mivel a szigetek a brit korona saját önkormányzattal rendelkező birtokai, közvetlenül nem szólhat bele jogrendszerükbe, mégis javasolta, hogy a szigetek törvényei minősítsék bűncselekménynek az adócsalást. Az IMF véleménye szerint a devizakorlátozások megszűnésével és a belső pénzpiaci származékos ügyletek elterjedésével az offshore központok hagyományos szerepe megszűnt. Ennek ellenére az offshore cégek száma egyre nő. Az Edwards-jelentés javaslatai az egyes szigetekkel kapcsolatban: Jersey: külföldi nyomozó hatóságokkal való együttműködés, pénzmosás ellenes törvények szigorítása, cégek regisztrációja. Guernsey: névleges igazgatósági tisztségek felülvizsgálata, pénzmosás ellenes törvények tökéletesítése, cégek regisztrációja, csődtörvények módosítása. Man: a vállalatokra és trösztökre vonatkozó törvények szigorítása, tulajdonosi viszonyok nyilvánosságra hozatala, új csődtörvény bevezetése, a rendőrség fokozott támogatása a pénzmosás elleni harcban.
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. október 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére