A gazdasági bűncselekmények határán

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. október 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 19. számában (1999. október 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Sokszor nem könnyű egyértelmű határvonalat húzni a jogos és jogtalan magatartás között, a nehezen érzékelhető, hogy az egyes cselekmények mikor vezetnek át a polgári jogi területről a büntetőjogi következményekhez. Összeállításunkban gyakorlati szempontok alapján vesszük számba a cégműködés során szóba jöhető problémákat.

 

A kilencvenes évek gazdasági változásai során a jogalkotás elsősorban a piac működésének lehetővé tételére és folyamatos működőképességének megőrzésére irányult. Ennek következtében a büntetőjog, ezen belül is a gazdasági bűncselekmények szabályozása a jogalkotás oldalvonalán maradt, és ezt a hátrányt minőségi téren máig sem hozta be. A mai napig kérdéses, hogy a gazdasági szféra elviseli-e, illetve milyen feltételek mellett tartja kívánatosnak a civiljognál jóval statikusabb összetételű büntetőjog beavatkozását. Emellett sok esetben - éppen a jogi szabályozás hiányosságai miatt - nehezen érzékelhető, hogy a polgári jogi területről az egyes cselekmények mikor vezetnek át a büntetőjogi következményekhez.

Természetesen cikkünk sem fogja ezt a kérdést lezárni, pusztán csak arra tehet kísérletet, hogy néhány probléma felvetésével a büntetőjogi beavatkozás elkerüléséhez szolgáljon segítségül.

Keretszabályozás

A gazdasági élet szereplői sok esetben teljesen jóhiszeműen sodródhatnak át a büntetőjog területére a társaságok megalakulása, működése, valamint megszűnése során. Ennek oka jórészt abban rejlik, hogy a büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) sok gazdasági bűncselekményt úgynevezett keret jelleggel szabályoz. Ez azt jelenti, hogy a törvény csupán annyit mond ki, hogy valamely más jogszabály megszegése bűncselekménynek minősül. Ebből számtalan értelmezési probléma adódik a gyakorlatban, s nem mindig egyértelmű, hogy a vállalkozó "csak" szabályt sértett, vagy bűncselekményt követett el.

A büntető törvénykönyvhöz kapcsolódó gazdasági jogszabályok rendelkezései az alapításra, a törzstőke előteremtésére és megőrzésére, a társasági formakényszerre, a konszernjogra, a helytállási kötelezettségek halmozásának korlátozására vonatkozó szabályait tekintve igen részletesek, szinte valamennyi gazdasági kérdést lefednek, azonban a gyakorlat azt mutatja, hogy teljesen kizárni nem tudják a tévedés, félreértelmezés lehetőségét, esetenként pedig a rosszhiszemű joggyakorlást.

A következőkben a gazdasági társaság alapításával, működésével, illetve megszűnésével kapcsolatos büntetőjogi rendelkezéseket elemezzük.

CÉGALAPÍTÁS

A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (Gt.) az általános szabályok között rögzíti, hogy a gazdasági társaság alapításához társasági szerződés szükséges, amelyet közjegyző által készített okiratba kell foglalni, vagy ügyvéddel (jogtanácsossal) kell ellenjegyeztetni [Gt. 10. § (1) és (3) bekezdés].

A társasági szerződésnek a Gt. általános rendelkezései szerint (amelyet a különböző típusú társaságokra vonatkozó különös rendelkezések tovább specializálnak) kötelező tartalmi kellékei is vannak. A tartalmi kellékek olyan - látszólag magától értetődő - kívánalmakat juttatnak kifejezésre, hogy a társaság egyedileg azonosítható, pontosan behatárolható működési körű, helyű és időtartamú, ténylegesen fellelhető legyen, hogy az üzleti élet szereplői a szerződések biztonsága érdekében pontosan megtudhassák, kik jogosultak a társaság képviseletére. Igen, fontos kívánalom, hogy a lehetséges partnereknek behatárolható információjuk legyen a társaság tőkeerejéről. Erre elsődlegesen - bár nem kizárólagosan - a jegyzett tőke mértékéből lehet következtetni. Ezért az indulótőkére vonatkozó adatok szintén kötelező elemei a társasági szerződésnek.

Valótlan értékmegjelölés

Körülbelül a jegyzett tőke "és vidéke" az a pont, ahol a szerződésszegések ténylegesen még a szerződés előtti állapotban - a felek szándékától függetlenül is - büntetőjogi szankciót eredményező módon megkezdődhetnek, s nemegyszer hólabdaszerűen vonják maguk után a Btk. különböző tényállásainak széles körű és változatos kimerítését.

A probléma értelemszerűen a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság vonatkozásában jelenik meg. A jegyzett tőke értékének megállapításakor elkövetett - akár gondatlan, akár szándékos - mulasztás nagyságának függvényében sok esetben jóformán csak idő kérdése olyan törvényi tényállások megvalósítása, amelyek már súlyos szabadságvesztéssel fenyegetettek, s amelyek a folyamat végén a halmazatok és a sértettek számát tekintve sem lebecsülendők. Ebből következik, hogy ezekben az esetekben az eljárás már rendszerint nem is magát a jegyzett tőke körében elkövetett manipulációt vizsgálja elsődlegesen, hanem az ennél jóval súlyosabb következménnyel járó bűncselekményeket, viszont ennek során pontosan rekonstruálhatóvá válik, hogy az "első hiba" a tőkejegyzés körében állt be.

Az alaptőke mértékének megállapítása

A társaságok alapításához szükséges vagyont pénzbeli hozzájárulás és apport formájában a tagoknak (részvényeseknek) kell a társaság rendelkezésére bocsátani. A pénzbeli hozzájárulás mértéke egyértelműen megállapítható és ellenőrizhető, ellentétben az apport nagyságával. Ugyanakkor a Gt. fő szabályként az apport tényleges értékének megállapítását is a tagokra bízza. Könyvvizsgálói értékelést és ehhez való - a felső határ tekintetében meglévő - kötöttséget a Gt. csak akkor ír elő, ha a társaságnál egyébként is működik könyvvizsgáló. Probléma adódhat abból is, hogy a könyvvizsgálói módszerrel megállapítható érték nem feltétlenül egyezik meg a tényleges piaci értékkel, viszont a társasági szerződésben a tényleges piaci értéknek kell tükröződnie.

A társasági érdek

Az induló társaság legtermészetesebb érdeke, hogy piacképességét, hitelképességét a lehető legkedvezőbb színben tüntesse fel. Ez magában rejti annak veszélyét, hogy a sok esetben korlátozottan rendelkezésre álló, effektív pénzösszeg mellett szinte már kényszer jelleggel "felértékelődik" az apport jelentősége. Az apport túlértékelése azonban veszélyes, egyaránt sérti a hitelezők és a befektetők érdekeit, mert megtévesztő a társaság tényleges vagyoni helyzetét illetően, s a későbbiek során ez a magatartás csorbítja vagy elvonja a hitelezők kielégítési alapját.

A tagok felelőssége

A Gt. előírja, hogy a nem pénzbeli hozzájárulást nyújtó tag öt évig felelősséggel tartozik az apport szolgáltatáskori értékéért a társasággal szemben [Gt. 12. § (4) bekezdés]. Ez a szabály azonban csupán a társaság belső viszonyait illetően nyújt - messze nem kielégítő - védelmet, a külső jogviszonyok szereplői tekintetében azonban szinte jelentéktelennek mondható hatással bír.

A külső jogviszonyok védelme érdekében született meg a Btk.-nak az a rendelkezése, amely szerint aki szándékosan közreműködik abban, hogy az apport értékét a társasági szerződésben a szolgáltatás időpontjában fennálló értéknél magasabban, eltérően jelöljék meg, elköveti a három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett valótlan érték megjelölése bűntettet is [Btk. 298/C § (1) bekezdés].

A hivatkozott jogszabályszövegből nem tűnik ki egyértelműen, ezért mindenképpen utalni kell arra, hogy a bűncselekmény elkövetője vagy részese nemcsak maga a szolgáltatást nyújtó tag lehet, hanem a társaság valamennyi tagja, aki annak ismeretében, hogy az értékmegjelölés valótlan, elfogadja az irreális tételt, majd aláírja a társasági szerződést vagy hozzájárul a módosításhoz.

Könyvvizsgálók, ügyvédek

Értelemszerűen a bűncselekmény alanya adott esetben az a könyvvizsgáló is, aki az irreális értékmegjelölését végzi. Ugyanígy elkövető lehet a könyvvizsgálót nem alkalmazó cégek esetében a könyvvizsgálót mintegy helyettesítő, eseti megbízás alapján eljáró szakértő, értékbecslő, sőt a szerződést ennek a valótlan ismeretnek a tudatában megszerkesztő, illetőleg ellenjegyző ügyvéd is.

A Btk. szempontjából fontos gazdasági háttérszabályok A büntetőjogi kereteket kitöltő szabályok jórészt a következő törvényekben találhatók: a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény, a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. törvény, a külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény, a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. törvény, a polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény, a pénzintézetekről szóló 1991. évi XVIII. törvény, az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIII. törvény, a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény, a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény, az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény, az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletről szóló CXIV. törvény, a számvitelről szóló 1992. évi XIII. törvény.

A TÁRSASÁG MŰKÖDÉSE

Tőkebefektetési csalás

Elkövetési magatartás

A tőkebefektetési csalást az követi el, aki a gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetéről szóló valótlan adat közlésével vagy híresztelésével, illetve a gazdálkodó szervezet vagyoni helyzetére vonatkozó adat elhallgatásával másokat tőkebefektetésre vagy a befektetés emelésére bír rá (Btk. 299/B §).

Az ilyen magatartás büntetendővé nyilvánításának az az indoka, hogy a csaláshoz képest a gazdasági élet szereplőinek előrehozott jogi védelmet biztosítson, megelőzze a jogtalan haszon realizálását, s amennyire lehetséges, meggátolja a tényleges kár bekövetkezését. Az egyes befektetőkön túl a tőkebefektetési csalás (amelynek az egyik megnyilvánulási formája lehet az apport eltérő értékelése) a teljes tőkepiac biztonságos működését is védi, mert arra kíván ösztönözni, hogy a tőke ne a rosszul működtetett társaságokba vándoroljon, majd vesszen el, hanem a valóban hasznot termelő társaságok eredményes működését segítse elő.

Emellett az úgynevezett rábírással szembeni leghatékonyabb védekezés persze az, ha a tőkebefektetés előtt a befektetők mind az alaptőke nagyságának valódisága, mind a működés gazdaságossága szempontjából ellenőrzik az adott céget.

Kétségtelen tény, hogy a tőkebefektetési csalás nemcsak az apport, illetve a teljes vagyon körében tett valótlan közlések (elhallgatások) útján követhető el, hanem a várható haszonra vonatkozó téves információk szolgáltatásával, illetve a gazdálkodás jövőbeni várakozásaira vonatkozó valótlan adatok valós információként történő feltüntetésével is.

Csalás

A csalás törvényi tényállása - amely bár nem a gazdasági bűncselekmények között szerepel - az apport értékmegjelölésénél és annak tényleges rendelkezésre bocsátásánál, valamint az úgynevezett előtársasági szakaszban jut szerephez.

A Gt. a tag kizárásával szankcionálja, ha a tag határidőben nem teljesíti a vállalt vagyoni hozzájárulást. Egyébként a tag a polgári jog általános szabályai szerint felel a társasággal szemben a vagyoni hozzájárulás megfizetéséért.

Megtévesztés az apport rendelkezésre bocsátásánál

Tény, hogy - egyéb feltételek mellett - eleve csak forgalomképes dolgokat, jogokat, szellemi alkotásokat lehet apportálni. Alapvető kívánalom, hogy a társaság a lehetséges keretek között meggyőződjék az apport meglétéről és az apportáló rendelkezési jogáról, s ennek általában igyekeznek is eleget tenni a szerződő felek. A leggondosabb eljárás mellett sem küszöbölhető ki azonban, hogy e fenti két körben az apportáló megtévessze a társaságot.

Az ingatlan apportálása esetén - a hamis vagy hamisított (per- és tehermentességet jelző) tulajdoni lap csatolása már önmagában is - a szerződésszegéstől független - bűncselekmény, közokirat-hamisítás [Btk. 274. § (1) bekezdés a) vagy c) pont]. Az egyszerű, úgynevezett a) pontos hamisítás még védhető magatartás, mert az ingatlan-nyilvántartás nyilvános, így a társaság tagjai számára is ellenőrizhető. Az úgynevezett c) pontos, intellektuális közokirat-hamisítás esetében azonban épp az a lényeg, hogy a földhivatali nyilvántartásban is tiszta (tehát hamisított) tulajdoni lap áll rendelkezésre, amelyet épp úgy hoztak létre, hogy adott esetben az ingatlan megszerzése történt semmis szerződéssel, leplezett jogügylet útján, vagy a korlátozások törlése érdekében készültek valótlan tartalmú szerződések (elővásárlási jog valótlan megszüntetése, jelzálog törlése stb).

Az előtársasági szakasz

A társaság a szerződés ellenjegyzésének, illetve közokiratba foglalásának napjától úgynevezett előtársaságként működhet, és a cégbejegyzési kérelem benyújtásától kezdve - némi korlátozással - üzletszerű gazdasági tevékenységet is folytathat (Gt. 14. §). A gazdasági tevékenység beindulása nyilvánvalóan azt is jelenti, hogy a társaság kötelezettségeket vállal, beruház, befektet, termelőtevékenységbe fog, amelynek azonnal jelentkező költségei is vannak.

Értelemszerűen ez azt jelenti, hogy a vagyongyarapodás nem feltétlenül a működés megkezdésének napjától áll be, sőt kezdetben jószerével csak kiadások vannak. Az is előfordul, hogy hitelszerzés érdekében a társaság vagyonának egy részét le kell kötni, biztosítékul kell adni, tehát az nem mobilizálható. A működés megtervezése során a társaság jogszerűen kalkulál azzal a vagyonnal teljes körben, amelyet a tagok együttesen jegyeztek, s amelynek rendelkezésre bocsátási módját és időpontját a Gt. szabályainak megfelelően megjelölték az alapító szerződésben.

Amennyiben valamely tag a hozzájárulást csak jegyezte, de nem teljesíti, ez a társaság működésében rövid időn belül is zavart okozhat. Amennyiben a társaság eleve kevéssé tőkeerős, annál hamarabb következhet be ez a működési zavar, amennyiben pedig csak "papíron" erős egyes tagok teljesítőképtelensége folytán, "túlvállalhatja" kötelezettségeit.

Mindkét esetben az a tényleges helyzet, hogy a társaság veszteséges lehet, esetleg tönkre is megy, különösen abban az esetben, ha a papíron legtőkeerősebb tag vagy tagok nem teljesítik a vállalt vagyoni hozzájárulási kötelezettségüket.

Így maga a társaság, de maguk a jegyzést jogszerűen teljesítő tagok is jelentős kárt szenvedhetnek.

Ezért nem egyszerű szerződésszegés, ha a tag a tőke általa jegyzett részét nem bocsátja rendelkezésre, vagy az apport tekintetében túlértékelt nyilatkozatot tesz, esetleg az apport polgári jogilag jelentős állapotát hamis színben tünteti fel, vagy a tőkét nem tudja és nem is akarja rendelkezésre bocsátani.

Ha a tag tudatosan, annak ismeretében tett hamis nyilatkozatot a tőke vállalása körében, hogy azt nem is lesz módjában teljesíteni, mert egyszerűen nem rendelkezik a jegyzett hozzájárulás értékével, és a rendelkezésre bocsátás várható tartamáig semmiféle reális esélye sincs azt előteremteni, valójában nemcsak felelőtlen, felróható, hanem mindenképpen megtévesztő, büntetőjogba ütköző magatartást tanúsított. Ennek ellenére nem elsődleges egy induló társaságnál a jegyzett tőkét nem vagy nem megfelelő módon teljesítő tagtárssal szemben a büntetőjog eszközeinek igénybevételére való utalás, sőt kiemelt szerepe, súlya van az egymással szembeni toleranciának.

Ebben az esetben a jegyzést nem teljesítő tag megtévesztő magatartása, jogtalan haszonszerzési célzata, a társaságnak és tagjainak történő károkozási szándéka aligha vitatható, következésképp a puszta szerződésszegésen túl csalás bűncselekménye is megvalósul.

Az apportelvonás más formája

Az apportelvonás szinte már bevett módja a más - valójában fiktív - társaságok alapítása, rendszerint egymáshoz erőteljesen hasonló hangzású cégnevekkel, egymáshoz közel eső jellegű tevékenységi kör megjelölésével, egyszóval olyan módon, amely minél könynyebben alkalmas az üzleti partnerek megtévesztésére.

A jogszerűség látszatát szolgálja, hogy a köztes időszakban - a jegyzés utáni teljesítést elodázva - a tagok rövid időn belül bejelentik a társaságból való kiválásukat, ekként tőkekivonásukat. Előtársaságnál ez valójában nem tekinthető jogszerű magatartásnak, figyelemmel arra, hogy a társasági szerződés ilyenkor nem módosítható [Gt. 15. § (1) bekezdés b) pont].

A számviteli fegyelem megsértése

A számviteli fegyelem megsértésének vétségét az követi el, aki megszegi a számvitelről szóló törvényben vagy az annak felhatalmazásán alapuló jogszabályokban előírt

  • beszámolási, könyvvezetési és egyéb kötelezettségét,
  • a bizonylati fegyelmet, és ezzel meghiúsítja vagy megnehezíti a vagyoni helyzetének áttekintését, illetve ellenőrzését. A bűncselekmény elkövetéséért két év szabadságvesztés büntetés szabható ki (Btk. 289. §).

Elterjedt gyakorlattá vált, hogy úgy mentik át a vagyont a veszteséges társaságból, hogy a később reálisan befolyó jövedelmeket - valójában fenn nem álló követelések fejében - tartalmilag hamis szerződéssel az új prosperáló társaságra engedményezik, míg az összes veszteség az eredeti társaságnál marad. Ezután a működés úgy folyik tovább, hogy az egyik társaság a biztos hozamú üzletek révén nyereséget termel, míg a másik végzi az összes kétes befektetést, majd - tekintélyes tartozásokat maga után hagyva - megszűnik. A számviteli fegyelem megsértésének ez a leggyakoribb formája a gazdasági életben.

A hitelező jogtalan előnyben részesítése

Kétségtelen tény, hogy a láncot meg tudják szakítani a határozottabban fellépő üzleti partnerek, ám ez a határozott fellépés kivédhető úgy, hogy az akadékoskodó partnereket egészben vagy részben kielégítik a kiüríteni szándékozott társaság vagyonából, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy ez a "megoldás" szintén bűncselekmény, mégpedig a hitelező jogtalan előnyben részesítésének vétsége [Btk. 291. § (1) és (2) bekezdés], amely két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Aki ugyanis a csőd kötelező bejelentését vagy a felszámolási eljárás iránti kérelem előterjesztését elmulasztja, s fizetésképtelensége tudatában valamely hitelezőjét a többi hitelező hátrányára jogtalan előnyben részesíti, a kielégítési sorrendet ezzel megsérti, a hitelezők egyezkedését meghiúsítja, bűncselekményt követ el. E cselekmény akkor is büntetendő, ha a társaság vagyonából történő kielégítés alapját szolgáló jogügylet érvénytelen.

A tartozás fedezetének elvonása

A tartozás fedezetének elvonása a gazdasági tevékenységből származó tartozás fedezetéül szolgáló vagyon elidegenítését, elvonását jelenti, amely önmagában is szerződésszegő magatartás, s amelynek következtében részben vagy egészben megszűnik a tartozás kielégítési alapja (Btk. 297. §).

A tartozás fedezetéül szolgáló vagyon

A jogszabályszövegből nem tűnik ki, ezért szükséges rögzíteni a tartozás fedezetéül szolgáló vagyon fogalmát. A tartozás fedezetéül a zálogjoggal, óvadékkal biztosított vagyon szolgál. Szállítási szerződéseknél a fedezetként megjelölt áru vagy az annak ellenértéke minősül a tartozás fedezetének.

Ésszerű üzleti viselkedésnek tekinthető, ha valaki jelentős terhet vállal arra alapozva, hogy követelése a zálogjogra figyelemmel szerződéses partnerével és harmadik személyekkel szemben is biztosított. A zálogjog jogosultja alappal kalkulál az ilyen követelés teljesítésével és vállal másokkal szemben az ebből befolyó haszna erejéig és időpontjára kötelezettségeket. Ezért tehát a zálogjoggal biztosított követelés kielégítési alapjának elvonása nemcsak a közvetlen szerződéses partnerre, hanem az üzleti élet egyéb tisztességes szereplőire nézve is veszélyes.

Érvénytelen szerződések

A büntetőeljárások során rendszeresen hivatkoznak arra, hogy a szerződés érvénytelen volt, tehát nem történt sem szerződésszegés, sem bűncselekmény. A látszólagos joghézagra hivatkozás azonban nem vezethet eredményre.

A büntetőeljárásban is meg kell azonban különböztetni a megtámadható és a semmis szerződéseket.

A megtámadható szerződések körében, amennyiben a megtámadhatóság határideje már eltelt, a megtámadni jogosult sem hivatkozhat a szerződés érvénytelenségére, a szerződést érvényesként kell kezelni. Amennyiben az érvénytelen szerződést érvényessé nyilvánítják - amire a polgári jog szabályai szerint lehetőség van -, a szerződés a megkötésére visszamenőleges hatállyal válik érvényessé. Ezekben az esetekben tehát szóba sem kerül semmiféle joghézag, a jogsértő magatartás az érvényes szerződés tükrében ítélendő meg büntetőjogilag is.

A semmis szerződést úgy kell tekinteni, mintha létre sem jött volna, ráadásul a semmisségre a szerződésekre irányadó szabályok szerint bárki határidő nélkül hivatkozhat. Semmis szerződés ezért nem keletkeztethet jogokat, illetve kötelezettségeket.

Aligha lenne azonban a jog rendeltetésével összeegyeztethető, hogy a minden szempontból nyilvánvalóan jogsértő, társadalomra veszélyes magatartást tanúsító személy pusztán ezen az alapon kivonhassa magát a büntetőeljárás alól. Ezért amennyiben a semmis szerződéssel érintett személy - egyébként tartozás fedezetének elvonásában megnyilvánuló - magatartása magán viseli azokat a specifikumokat, amelyek szerint a cselekménye más büntetőjogi törvényi tényállások elemeinek megfelel, a bűnös magatartást e szakaszok szerint kell minősíteni és megítélni. A tanúsított magatartás jellegére figyelemmel leggyakrabban a vagyon elleni bűncselekmények valamelyike - az esetek nagyobb részében a sikkasztás vagy a csalás bűntette - valósul meg.

Határvonalak

A tartozás fedezetének elvonása szerződésszegés, amely történhet színlelt - vagyonátruházási - szerződéssel, a fedezet elrejtésével, eltitkolásával, megsemmisítésével, megrongálásával, illetve a fedezetül szolgáló vagyon megállapodástól eltérő hasznosításával.

Amennyiben már a fedezetet biztosító szerződés megkötésekor az elkövető részéről fennáll a megtévesztő és károkozásra irányuló szándék, mindaddig, amíg a csalás büntetési tétele nem magasabb a tartozás fedezetének elvonása bűntette ötéves büntetési tételénél, a specifikus gazdasági bűncselekményt, a tartozás fedezetének elvonását kell megállapítani. Amennyiben - rendszerint a kárösszeg folytán - a csalás büntetési tétele magasabb öt évnél, úgy a Btk. 318. §-a szerinti minősítés az irányadó.

A gazdasági életben a tartozás fedezetének elvonása a leggyakrabban azzal valósul meg, hogy az adós a szerződésben hozzájárul az ingatlant terhelő jelzálog ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyzéséhez, majd még ennek megtörténte - a szerződés benyújtása, avagy a teher széljegyen való feltüntetése - előtt az ingatlant tehermentesként értékesíti, esetleg egymást követően többeknek is. Ez a magatartás azonban még nem a fedezetelvonás, hanem a csalás bűntettét valósítja meg, mert a biztosíték valójában bejegyzés híján még nem is jött létre.

A tőkeszegény társaságok működésével összefüggésben rendszerint a pénzintézetek által folyósított hitelek átütemezése, de olykor már a hitel folyósításának a körében is fellelhetők a fenti módszerrel vagy ahhoz hasonlóan elkövetett - elsősorban a nagy értékű ingatlanokkal kapcsolatban - történő visszaélések. A szokásos forgatókönyv szerint ilyenkor előbb megszereznek egy tehermentesnek tűnő ingatlant, majd azt felajánlják biztosítékul a hitelintézetnek, majd a hitelszerződés aláírása után "előkerül" egy szerződés, amelyből az derül ki, hogy a hitelszerződés dátumát megelőzően egy másik megállapodással az ingatlant valójában már eladták, csak a bejegyzési kérelem benyújtása nem történt meg. Ez azonban már egy újabb bűncselekmény törvényi tényállását meríti ki, mégpedig a Btk. 297/A §-a szerinti, háromévi szabadságvesztéssel fenyegetett, hitelezési csalás bűntettét. A tiszta tulajdoni lap ebben az esetben tehát valótlan okiratnak minősül, amelyet a kedvező elbírálás érdekében használtak fel.

Az alaptőke vagy a törzstőke csorbítása

A törvény alaptőke vagy törzstőke csorbítása elnevezéssel három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűntetté nyilvánítja a részvénytársaság és a korlátolt felelősségű társaság vezető tisztségviselőjének azt a magatartását, amelylyel az alaptőkét vagy a törzstőkét részben vagy egészben jogtalanul elvonja (Btk. 298/B §).

Elkövetési magatartások

Bevett gyakorlata az alaptőke vagy a törzstőke csorbításának, amikor a kft. ügyvezető igazgatója más társaságban is érdekelt - az esetek többségében ott is ügyvezető vagy döntő befolyással bír a társaságban -, s a két gazdasági társaság színlelt apport-, kölcsön-, zálog- és engedményezési szerződéseket köt egymással (azaz az érintett személy saját magával). Az ügyletkötések eredményeként pedig egyik vagy esetleg mindkét társaság törzstőkéje jelentős mértékben csorbul, ami a cégek működésképtelenségéhez vezet.

Emellett szokásos eljárás a színlelt szerződések megkötésébe bevonni más "baráti társaságok baráti ügyvezető igazgatóit" is, ám ez sem változtat a lényegen, különösen olyan esetben, amikor a törzstőke terhére kötött biztosítékok hiányában, valójában magántartozások visszafizetésének finanszírozását szolgáló, nevetségesen alacsony kamatra nyújtott kölcsönszerződésekbe vándorol a törzstőke pénzbeli része, vagy erőteljesen nyomott áron, reális értékének töredékéért adják el például az apportként bevitt jármű- és gépparkot.

Szokás még a barter jellegű szerződések keretében az apportok "kicserélése", azonban az indokoltnál jóval jelentősebb amortizációval számolva.

Hasonló módszerekkel - csak az eltérő sajátosságokra figyelemmel több személyen keresztül - történik a részvénytársaságoknál a részvények kivásárlása is színlelt szerződésekkel.

Eredményjelleg

A törzstőke csorbításának bűntette eredmény-bűncselekmény, ezért megvalósulásának anyagi feltétele a törzstőkének - részben vagy egészben történő - jogtalan elvonása. E körben mondta ki a Legfelsőbb Bíróság, hogy a bűncselekmény megvalósul akkor is, ha a korlátolt felelősségű társaság vezető tisztségviselői a kilépni szándékozó egyik alapító érdekében kivonják a törzstőkének a bankban letétbe helyezett összegét a gazdasági társaság anyagi alapjából. A törzstőke olyan módon történő kivonása jogtalan, mert a kft. fennállása alatt a tagok nem követelhetik vissza a törzstőkéjüket, emellett a törzstőke teljes összegének a felvétele a gazdasági társaság anyagi alapjából történő kivonás érdekében történt. Ebben az esetben a bűncselekmény elkövetési magatartása a társaság tagja részére való jogtalan kifizetés volt (Legf. Bír. Bfv. III. 153/1998. sz., BH 577/1998.).

Az apport alulértékelése A Btk. nem határozza meg az apportérték eltérő megjelölésének fogalmát és nem állapít meg értékhatárt sem, másfelől azonban nemcsak a túlértékelést, hanem az alulértékelést is szankcionálja. Tény, hogy gyakorlati jelentősége mindenekelőtt a túlértékelésnek lehet, azonban az alulértékelés is vezethet büntetőjogi következményekhez, ugyanis a törvényi tényállásba vita nélkül beletartozik az alulértékeléssel megvalósított valótlan értékmegjelölés is. Az állami vagyon védelme Társasági jogászok mindig erőteljesen vitatták, hogy az alulértékelésnek a külső jogviszonyok szempontjából jelentősége lehet, azonban a tapasztalatok azt mutatták, hogy ez mégsem kizárt. Ezért a legutóbbi módosítások egyike büntetőjogi szankciót helyez kilátásba olyan magatartás esetére, amikor mindenképpen veszélyesnek tartja a külvilág szempontjából is az alulértékelést. Ennek megfelelően az alulértékelés közérdeket sért, ha az államháztartás alrendszereihez tartozó, illetve állami, önkormányzati tulajdonban álló vagyon értékét a könyvvizsgáló által megjelölt értéknél alacsonyabban állapítják meg [Btk. 298/C § (2) bekezdés]. Ez a rendelkezés gyakorlatilag a mind a mai napig lebecsült jelentőségű "állami vagyon" elherdálását kívánja meggátolni, hogy az alacsony értéken bevitt vagyont a későbbiek során ne idegenítsék el, vásárolják ki, adják át a társaság más tagja részére értéken alul. Klasszikusan olyan tényállás ez, amely nagyon pregnánsan mutatja, hogy a jogalkotás mennyire hátul kullog a realitásokkal szemben. Az állami vagyon csökkentéséhez használt módszerek már rég tipikussá váltak, amikor a szabályozás megtörtént. Bár a dolog megkésett, jövőbeni haszna azonban elvitathatatlan. A társaság tagjainak érdekei Ezen túlmenően az alulértékelés a társaság belső viszonyait is jelentős mértékben sértheti. Ahhoz, hogy az alapításban közreműködő vagy a társasághoz később csatlakozni kívánó természetes vagy jogi személyek ésszerű kockázatvállalás mellett csatlakozhassanak a társasághoz vagy döntsenek a későbbiek során a tőkeemelésről vagy -leszállításról, illetve a társaság működése során a konkrét befektetésekről, a más társaságokba történő belépésről, az átalakulásról, birtokában kell lenniük a valós helyzetet tükröző információknak. A valós információk gyökere a társaság tőkeállapotára vonatkozó valamennyi adat, így a tagok tőkeerejének ismerete is. Az alulértékelés odavezethet, hogy az alulértékelésben közreműködő tag ezzel döntő befolyást gyakorol a másik tagra a társaságból való tőkekivonás és az alulértékelésben közreműködő személy érdekszférájába tartozó más társaságba történő befektetés érdekében, esetleg döntő mértékben segít elő épp olyan társasághoz való csatlakozást, amely a csőd szélén áll, de túlértékelt apporttal jegyzett a társasági szerződése szerint.

A TÁRSASÁGOK MEGSZŰNÉSE

Csődbűntett

Abban az esetben, ha a cég fizetésképtelenné válik, a csődtörvény szabályai szerint ki kell vonulnia a gazdasági életből. A csődtörvény rendelkezései mindenkire nézve kötelezőek. Megszegésének következményei a Btk.-ban is jelen vannak a csődbűntett különböző formáinak szabályozásával. Az e körben előforduló magatartások igen változatos képet mutatnak, s számtalan variációja van a bűncselekmény törvényi tényállása kimerítésének, de a témánk szempontjából érdekes elkövetési formák is gazdag variációban fordulnak elő.

Az adós rendelkezési joga

A csőd-, illetve felszámolási eljárás során a hitelezők kielégítésére szolgáló vagyonnal az adós nem rendelkezhet szabadon, az lényegében csak a kezelésében van annak ellenére, hogy a csődeljárás alatt a társaság gazdálkodó tevékenysége tovább folyik a csődtörvényben meghatározott korlátok között. Ezek a korlátok valójában garanciális jelentőségű szabályok a hitelezők érdekeinek védelme érdekében. A gyakorlatban a csőd alatt, illetve előtt álló gazdálkodó szervezetek sajnos számos esetben színlelt szerződéseket kötnek úgy, hogy gyakran a színlelt szerződés másik partnere is pontosan tudja, hogy milyen jellegű aktusban vesz részt.

Elkövető

A Btk. meghatározza, hogy ki lehet a tettese a csődbűntett és a hitelező jogtalan előnyben való részesítése bűncselekményének [Btk. 291/A § (1) bekezdés]. A meghatározás alapján a gyakorlatban elterjedt az az álláspont, hogy büntetőjogilag csak a gazdálkodó szervezet vagyonával vagy annak egy részével jogszabály szerint rendelkezni jogosult személy vonható felelősségre.

A hivatkozott jogszabályhely azonban nem rendelkezik a bűncselekmény részeseiről, tehát ebben a körben a Btk. általános rendelkezései az irányadók. Ebből pedig az következik, hogy aki a színlelt szerződések másik oldalán segítséget nyújt a csődbűntett törvény szerinti tettesének, s a körülmények egyébként azt bizonyítják, hogy tudta, miben működik közre, bűnsegédként felelősségre vonható. Mi több, ha a harmadik személy döntő befolyása, kezdeményezése, rábírása eredményeként jött létre a szerződés, ez a harmadik személy felbujtónak minősül.

A törvény egyértelművé tette azt is, hogy a csődbűntettnél - hasonlóan a hitelező jogtalan előnyben részesítése bűncselekményéhez - a tettességre vonatkozó szabályokat akkor is alkalmazni kell, ha a vagyonnal való rendelkezés alapjául szolgáló jogügylet érvénytelen [Btk. 291/A § (2) bekezdés].

A befejezett csődbűntett

A csődbűntett a felszámolás eredményének teljes vagy részleges meghiúsításával befejezetté válik. Az adósok sok esetben még csak nem is sejtik, hogy a hiányos adat- és iratszolgáltatás milyen következményekkel járhat rájuk nézve. Abban az esetben ugyanis, ha a felszámolást lefolytató bíróság felhívására az adósok nem bocsátják a bíróság (felszámoló) rendelkezésére a felhívás szerinti, illetve a törvényben meghatározott iratokat (a felszámolás megkezdését megelőző nappal elkészített éves beszámoló, adóbevallás, az eredmény felosztása utáni zárómérleg stb.), illetve az utalt kimutatások elkészítésére az alapiratok hiánya miatt nincs lehetőség, a bíróság úgynevezett egyszerűsített felszámolási eljárást rendel el. Az egyszerűsített felszámolási eljárás elrendelése pedig önmagában már olyan eredmény, amely alapján a csődbűntett elkövetése megállapítható (BH 471/1997.).

Elhatárolás

A tartozás fedezetéül szolgáló vagyon elvonásával elkövetett csődbűntettet a hitelező jogtalan előnyben részesítésének vétségétől az különbözteti meg, hogy a csődbűntett elkövetője a hitelezők elől a vagyont elvonja, eltitkolja, és ezzel meghiúsítja a hitelezők kielégítését. Ezzel szemben a hitelező jogtalan előnyben részesítésének vétsége esetén az elkövető az igények kielégítésének módjára vonatkozó rendelkezéseket szegi meg anélkül, hogy a kielégítés vagyoni alapja ennek eredményeként csökkenne (BH 471/1997.).

Kadlót Erzsébet
Értelmezések A bűncselekmény fogalma: bűncselekmény az a szándékosan vagy gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli. A társadalomra az a tevékenység vagy mulasztás veszélyes, amely a Magyar Köztársaság állami, társadalmi vagy gazdasági rendjét, az állampolgárok személyét vagy jogait sérti vagy veszélyezteti. A bűncselekmény fajtái: a bűncselekmény bűntett vagy vétség. Ezen belül bűntett az a szándékosan elkövetett bűncselekmény, amelyre a törvény két év szabadságvesztésnél súlyosabb büntetés kiszabását rendeli. Az egyéb bűncselekmények vétségnek minősülnek. Szándékosság és gondatlanság: szándékosan az követi el a bűncselekményt, aki magatartásának következményeit kívánja vagy a következményekbe belenyugszik. Gondatlanságból követi el a bűncselekményt az, aki előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de bízik azok elmaradásában, illetve az, aki a következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja. Az eredmény és a jogkövetkezmények alkalmazása: az eredményhez fűzött súlyosabb jogkövetkezmények akkor alkalmazhatók, ha az elkövetőt az eredmény vonatkozásában legalább gondatlanság terheli. A halmazat fogalma: bűnhalmazat akkor keletkezik, ha az elkövető egy vagy több cselekménye több bűncselekményt valósít meg, és azokat egy eljárásban bírálják el. Gyakorlat: a csődbűntett és azzal bűnhalmazatban a számviteli fegyelem megsértésének vétsége valósul meg, ha a cégjegyzésre jogosult képviselő a felszámolási eljárásban a bíróság kötelező határozata ellenére nem tesz eleget az adatszolgáltatási, tájékoztatási kötelezettségének. Az elkövetők: elkövető a tettes és a társtettes (tettesek), valamint a felbujtó és a bűnsegéd (részesek). Tettes, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja, míg társtettesek azok, akik a szándékos bűncselekményt, egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg. Felbujtó az, aki mást bűncselekmény elkövetésére szándékosan rábír, míg bűnsegéd, aki a bűncselekmény elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújt. Gyakorlat: a bűnsegéd büntetőjogi felelőssége megállapításának nem feltétele, hogy a tettest büntetőjogilag felelősségre vonják. Ezért a részesek akkor is felelősségre vonhatók, ha a büntetőeljárásban a tettes kilétét nem állapították meg.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. október 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére