Pénzügyi várakozások

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Banki vélemények a gazdaságról

Megjelent a Cégvezetés (archív) 18. számában (1999. szeptember 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

A bankok a gazdaság különleges szereplői. A reálgazdaságot, valamint a pénz- és tőkepiacokat összekapcsoló bankárok és a pénzmegtakarítók vélekedése a gazdaság állapotáról mindig figyelmet érdemel. A GKI Gazdaságkutató Rt. 1991 óta félévente kérdezi meg a kereskedelmi bankok szakértőit a következő fél év várható folyamatairól, és összekapcsolja ezt a háztartások megtakarításairól végzett felméréssel.

 

A bankok az előző félévi prognózisban jelzettnél valamivel alacsonyabb fogyasztói áremelkedést várnak: 1999-re 9,3 százalékot (előző: 11,1 százalék), 2000-re 7,8 százalékot (előző: 8,6 százalék). A lakossági bankok és a kisebb pénzintézetek ennél magasabbat, a nagyobb bankok és a meghatározó bankok pedig valamivel alacsonyabb árindexet várnak. A kérdőívet kitöltő önkéntes pénztárak 1999-re 10,6 százalékos fogyasztói áremelkedést jeleztek előre. Az általuk várt infláció 2000-ben 8,9 százalékra mérséklődött. A kötelező pénztárak 1999-re 10,8 százalékos, 2000-re 8,6 százalékos inflációt várnak. A GKI Rt. erre az évre 9,5 százalékos éves átlagos inflációt prognosztizál, az év végére a ráta 9,8 százalék körül lesz, 2000-re 7-8 százalékos inflációval számol.

Leértékelési ütem

A banki előrejelzések szerint 1999 decemberére a forint leértékelése 1999 június végéhez viszonyítva a dollár esetében 3,6 százalék, míg az euró esetében 4,7 százalék körüli lesz. Ezek az értékek azt jelzik, hogy a bankok a csúszó leértékelésen felüli leértékelődést is várnak, és eközben az euró árfolyama kissé erősödik. Jövőre az első félévben (saját 1999. decemberi előrejelzésükhöz viszonyítva) 4,1 százalékos dollár- és 3,9 százalékos márkaárfolyam-változást feltételeznek, ami magasabb, mint a várható 0,3-0,4 százalékos havi leértékelési ütem. Ez az emelkedés a GKI Rt. szerint nem indokolt.

A GKI Rt. prognózisa szerint a jelenleg érvényes 0,5 százalékos, illetve 0,4 százalékos leértékelési ütem mellett év végére 259-260 forintos euró- és 245 forint körüli dollárárfolyam valószínű. Ez akkor következik be, ha a fizetési mérleg és az államháztartás hiánya nem okoz a külföldi befektetők körében menekülési hullámot. Amennyiben a piaci feszültségek erősödnek, akkor a valóságban a bankok által megadott árfolyamok ennél magasabbak lehetnek.

Árfolyam-várakozások
  Ft/USD Ft/EUR
1999. december 2000. június 1999. december 2000. június
Banki várakozások átlaga 250,4 260,8 261,3 271,6
- nagybanki válaszok 250,1 259,0 263,2 273,9
- kisbanki válaszok 249,0 260,0 261,7 272,0

Mérlegfőösszegek

Az idei első félév a vártnál lassúbb növekedést hozott. A bankok (összesített) mérlegfőösszegének átlagos növekedése 1999. június 30-ra az 1998 decemberében várt 7 százalékkal szemben csak 4 százalékos volt. Bankcsoportonként vizsgálva a nagybankok alig maradtak el a várt növekedéstől: 4 százalékos várt növekedés helyett a tényadat 3 százalékos, míg a kisbankok ismét túl ambiciózusnak bizonyultak (14 százalékos emelkedésben bíztak, de csak 6 százalékot sikerült elérni.) A jegybanki statisztikai mérleg szerint az első öt hónapban a hitelintézeti mérlegfőösszegek növekedése 3,3 százalékos volt. A várt strukturális elmozdulás az összesített adatok alapján nem teljesült a kihelyezéseknél: a hosszú lejáratú kihelyezések a bankok növekedési várakozásaihoz képest csak igen mérsékeltek, a rövid lejáratnál viszont a vártnál dinamikusabb teljesítményt értek el. A forrásgyűjtésnél sem a tervezettek szerint alakultak a folyamatok: az éven túli források növekedése 8 százalék helyett 3 százalék, az éven belüli források bővülése a várt 6 százalék helyett csupán 1 százalékot ért el. A nagybankok viszonylag gyorsan bővítették rövid lejáratú kihelyezéseiket (bár nem ezt tervezték), míg a forrásoknál az éven túli lejáratoknál csökkenés mutatkozott (a várt növekedés helyett). A kisbankok előrejelzése annyiban sikeres, hogy megvalósult az éven túli kihelyezések és források arányának várt növekedése, de a jelzett ütemeket csak megközelítették. Az éven túli kihelyezések 12 százalékkal emelkedtek (a várt 14 százalék helyett), a rövid lejáratú kihelyezések pedig csupán 4 százalékkal gyarapodtak (a remélt 8 százalék helyett).

A bankok a mérlegfőösszeg átlagos növekedésénél gyorsabban, 7-8 százalékkal növelték a vállalkozói szektor forrásait gyarapító, főként rövidebb lejáratú kihelyezéseiket. A nagybankoknál igen erőteljes az eltérés a rövid, illetve az éven túli lejáratú vállalkozói hitelek növekedése között, a rövid lejáratnál 12 százalékos az emelkedés, míg az éven túli kihelyezéseknél csak 5 százalék. A kisebb bankok jelentősen elmaradtak tavalyi növekedési várakozásaiktól, a kihelyezésekben elért növekedés a tervezettnek csak fele-harmada. Az éven belüli és az éven túli vállalkozói kihelyezések növekedése nagyjából azonos, 8, illetve 7 százalék. Az elmúlt fél évben a vállalkozói szektorba irányuló kihelyezések aránya emelkedő volt. A nagybankok és a kisbankok között hagyományosan meglevő növekedésiütem-különbség - bár csökkent - az 1999. júniusi adatok tükrében is kimutatható. Az elért mérlegfőösszeg-növekedés az inflációhoz viszonyítva nem jelent reálnövekedést.

A bankok 1999 decemberére 13 százalékos mérlegfőösszeg növekedést várnak (1998 decemberéhez képest). Eszerint a várható infláció ütemét meghaladó növekedést feltételeznek, vagyis a második félévben gyorsulásra számítanak. Ez indokolt, mert a második félévben általában felgyorsul a banki tevékenység, de az év második felében a gazdasági tevékenység élénkülése is várható. Természetesen az egyes bankok várakozásai erősen szóródnak, jelen mintában a 2 százalékos csökkenéstől a 80 százalékos növekedésig terjed a sáv, több, korábban is dinamikus közepes és kis bank 25-30 százalék körüli növekedést tervez. Az előrejelzések szerint az éven belüli kihelyezések növekedése érezhetően meghaladja az éven túli lejáratokét. A forrásoknál hasonló dinamikai különbség van a két lejárat között.

A bankcsoportonkénti növekedési ütemek változatlanul a kisebb bankok erőteljesebb fejlődését jelzik, most azonban a két növekedési ütem (nagybankok: 11 százalék, kisbankok 16 százalék) sokkal közelebb áll egymáshoz, mint korábban.

Az egyedi növekedési indexek alapján számított átlagos eltérés (szórás) a júniusi, szeptemberi és decemberi időpontokra vonatkozóan emelkedő, különösen nagy az ugrás a decemberi időpontnál. A bankok viszonylag eltérő, egymástól távolodó növekedést várnak. Az eszközök/források növekedési ütemére adott egyes banki közlések júniusra és szeptemberre átlagosan 50 százalékkal térnek el az átlagos ütemtől, a decemberi időpontra pedig átlagosan 60 százalékkal térnek el az átlagos növekedési ütemtől.

Jelen felmérésben a kisbankok és a nagybankok által jelzett növekedési ütemek szórása igencsak eltérő: a nagyobb bankok - érthetően - mérsékeltebb ütemeket határoztak meg, és ezek közelebb állnak egymáshoz, míg a kisbankok között a feltételezett növekedés különbségei jelentősek, itt a szórás, különösen az előrejelzési idő végére, megugrik.

Növekedési ütemek (Növekedési ütem, várakozás és tényleges, illetve várható*)
  1999. 06. 30. 1999. 12. 31.
1998. 12. 31. 1998. 12. 31.
várakozás (1998. december) „tény" (1999. június) várakozás (1999. június)
Eszközök/források
Összes bank 1,07 1,04 1,13
Nagybankok 1,04 1,03 1,11
Kisbankok 1,14 1,06 1,16
Egy évnél hosszabb lejáratú kihelyezések
Összes bank 1,07 1,01 1,08
Nagybankok 1,05 0,96 1,02
Kisbankok 1,14 1,12 1,21
Egy évnél rövidebb lejáratú kihelyezések
Összes bank 1,05 1,07 1,16
Nagybankok 1,02 1,10 1,20
Kisbankok 1,08 1,04 1,12
Éven túli lejáratú források
Összes bank 1,08 1,03 1,07
Nagybankok 1,02 0,98 1,02
Kisbankok 1,22 1,10 1,13
Éven belüli lejáratú források
Összes bank 1,06 1,01 1,11
Nagybankok 1,04 1,01 1,10
Kisbankok 1,10 1,01 1,13
Egy évnél hosszabb vállalkozói kihelyezések
Összes bank 1,16 1,06 1,17
Nagybankok 1,13 1,05 1,12
Kisbankok 1,24 1,08 1,24
Egy évnél rövidebb vállalkozói kihelyezések
Összes bank 1,09 1,09 1,25
Nagybankok 1,05 1,12 1,29
Kisbankok 1,14 1,07 1,21
Céltartalék
Összes bank 1,09 1,06 0,83
Nagybankok 1,10 1,22 1,28
Kisbankok 1,08 0,95 0,51
Saját tőke
Összes bank 1,11 1,08 1,17
Nagybankok 1,08 1,07 1,15
Kisbankok 1,18 1,09 1,18
* Az 1999. júniusra vonatkozó várakozási index az 1998. decemberi felmérésben szerepelt,
az 1999. júniusi tény, valamint a decemberi várakozási index a jelenlegi felmérés adataiból származik.

A kihelyezések átrendeződése

A fontosabb tételeknél a hosszú lejáratokon belül a költségvetési kihelyezések, ezen belül az éven túli államkötvények állománya mérséklődik. Ez főként a nagybankok üzletpolitikája miatt alakul így. A kisebb bankoknál a költségvetési kihelyezések és ezen belül az éven túli államkötvények állománynövekedése gyors lesz. Már korábban is érezhető volt, hogy a lakossági kihelyezések fellendülőben vannak. Az előrejelzések szerint az állomány körülbelül 15 milliárd forinttal emelkedik. Összességében a nagybankok nem várnak állománybővülést, azaz a teljes növekmény a kisbankokra jut. A külfölddel kapcsolatos kihelyezéseknél mindkét bankcsoport csökkenést vár, vagyis a korábbi tendencia megváltozik.

Az éven túli vállalkozói hitelek decemberre várt állományváltozása meghaladja az összes és az éven túli kihelyezés növekedését. A válaszolók által feltételezett összes vállalkozói éven túli hitelnövekmény több mint ötven százaléka a válaszoló kisbankoknál jelenik meg.

A várakozások szerint a vállalkozói szférának nyújtott hosszú lejáratú hitelek állománya 1999-ben 16 százalékkal bővül. Ez a mintában 110 milliárd forintot meghaladó növekedés. Ha a reprezentációs szintet is figyelembe vesszük, akkor körülbelül 1999-ben a hosszú lejáratú vállalkozói hiteleknél 170 milliárd forint növekmény várható. A bankok mégis a beruházási dinamika lassulására számítanak. Ez egybeesik a GKI Rt. felmérési eredményeivel, a várhatóan mérsékeltebb gazdasági növekedéssel, valamint azzal, hogy a bankrendszer mérlegfőösszegének növekedése is mérséklődik. (Tavaly körülbelül 250 milliárd forinttal emelkedett az éven túli hitelek állománya.) Az éven túli devizahitelek állománya idén várhatóan 28 százalékkal bővül, ez - a reprezentációs szintet is figyelembe véve - mintegy 100 milliárd forintos növekedés.

A múlt év végéhez viszonyítva a rövid lejáratú kihelyezések decemberig 16 százalékkal bővülnek. Gyors a növekedési várakozás a költségvetési és vállalkozói szféránál, de kizárólag az ütemet tekintve 84 százalékos növekedéssel a lakosság éven belüli hitelezésénél a legmagasabb az index (de ennek kicsi a súlya). A költségvetési szektoron belül az éven belüli lejáratú állampapírok vásárlásának növekedését jelezték, csaknem 140 milliárd forinttal emelkedik a válaszoló bankok állampapír-állománya. A lakossági szektorban a bankok körülbelül 25 milliárd forintos hitelállomány-emelkedést jeleztek, ennek nagyobb része a nagyobb bankoknál jelentkezik.

Nemzetközi környezet Az amerikai gazdaság növekedése a második negyedévben a várakozásoknak megfelelően lassulni kezdett. Az olaj és más alapanyagok árában bekövetkezett erőteljes emelkedés hatására az infláció növekedésnek indult. A FED kamatemelésének és az inflációs várakozások további erősödésének hatására a harmincéves államkötvény hozama 6,1 százalékra emelkedett. A lakossági megtakarítások továbbra is a tőzsdére áramlanak, így az indexek rekordmagasságokban vannak. A japán gazdaság lecsúszása megállt, a Tankan-jelentés a várakozásoknál jobb eredményeket mutatott. Az alapvető deflációs problémát a gazdaságba pumpált hatalmas költségvetési pénzek sem tudták megoldani, a belső kereslet élénkülését nem sikerült elérni, és az erős jen nem kedvezett az exportnak sem. A második negyedévben invesztor pénzek érkeztek a tőzsdére, ennek hatására a Nikkei-index 17 000 pont fölé emelkedett. A külföldiek bizalmát jelzi, hogy a jen a jegybanki intervenciók ellenére sem gyengült az euróval és a dollárral szemben. Európa szintén kilábalni látszik a recesszióból, sőt a konjunktúraciklusban élenjáró országokban már a túlfűtöttség jelei mutatkoznak. A tőzsdék erősödtek a második negyedévben, mivel a gyenge euró növelte az exportőrök nyereségét. Az infláció Európában is emelkedésnek indult, ami magával hozta a hosszú, fix kamatozású papírok hozamának emelkedését. Ezzel szűkült a kamatspread az európai és amerikai papírok között. A fentiek alapján az euró lassú erősödése várható a dollárral szemben, év végére az árfolyam akár 1,5-1,2 körüli is lehet. A jen a piac által diktált optimizmus és a japán jegybank által preferált gyengülés ellentétes hatása miatt a 110-125-ös sávban várható a dollárral, és a 120-130 közötti sávban az euróval szemben.

Rövidebb lejáratra

A vállalkozói szektornak nyújtott éven belüli hitelállomány az előrejelzések szerint 25 százalékkal emelkedik, ezen belül a devizahitelezés 28 százalékkal növekszik.

A rövid távú kihelyezések preferált területei igen eltérőek, a válaszolók a gazdaság sok szektorát és szereplőjét felsorolták. Valamelyest nagyobb hangsúlyt kaptak most a szolgáltatási ágazatok és a gépipar egyes speciális területei; a mezőgazdaság és az élelmiszeripar hitelezése háttérbe szorult. A közepes és nagyobb bankok érezhetően a közepes és kisebb vállalatokat is inkább felvették partnereik közé. A lakossági hitelezést szinte kizárólag lakás-takarékpénztárak és speciális hitelintézetek választották, az önkormányzati hitelezésre is csupán egy válaszolónál akadt példa. A hosszú távú hitelezés területei között a tőkeigényes területek (távközlés, energiaipar, infrastruktúra stb.) szerepeltek, illetve több bank a nagyobb, esetleg a határokon túlnyúló projektfinanszírozást választotta. A banki mérettől függetlenül tervezik a részvételt nagy beruházási programokban, amely a konzorcionális hitelezés terjedésére utal.

A céltartalékok állománya a banki prognózisok szerint csökken. A két bankcsoport céltartalékai erősen eltérő ütemben változnak, a nagybankok 28 százalékos növekedést, a kisbankok 50 százalékos csökkenést jeleztek.

Bankok kamatvárakozásai (Kamatszázalék, várakozás és tény*) Összes bank
Betéti és hitelkamatok a kereskedelmi bankokban 1999. március 31. 1999. június 30. 1999. szept. 30. 1999. dec. 31.
várakozás „tény" várakozás „tény" várakozás várakozás
Betéti kamatok
- elszámolási betét 5,0 6,2 4,5 5,6 5,1 4,8
- 1 hónapos lekötés 14,8 13,9 14,0 13,2 12,5 12,1
- éves és éven túli lekötés 14,3 13,6 13,7 13,0 12,3 11,8
Hitelkamatok
- folyószámla-hitel 20,9 20,5 20,5 20,1 19,6 18,9
- 3 hónapos lejárat 20,7 20,4 20,2 20,0 19,5 18,8
Éven túli forgóeszközhitel 21,0 21,5 20,3 21,2 20,4 19,8
Lakossági betéti kamatok
Folyószámlabetét
- 3 hónap 14,6 14,2 14,0 13,2 12,6 12,2
- éves és éven túli 14,4 14,0 13,8 13,0 12,3 11,8
* Az 1999. márciusra és júniusra vonatkozó várakozási indexek az 1998. decemberi felmérésben szerepeltek, az 1999. márciusi és júniusi tényleges, valamint az 1999. szeptemberi és decemberi várakozási indexek a jelenlegi felmérés adataiból származnak.

Forrásgyűjtés

A források oldalán a bankok a saját tőke 17 százalékos, az éven túli források 7 százalékos emelkedését és az éven belüli források 11 százalékos növekedését várják. A forrásgyűjtés tervezett üteme a kisbankokban magasabb, mint a nagyobbakban, a saját tőke növekedési üteme a két bankcsoportnál csaknem azonos.

Az éven túli forrásokon belül egyes, jelentős súlyú területeknél (pl. külföldi források, lakossági források) gyors, az átlagos növekedést meghaladó bővülést várnak. Az éven túli lejáratú lakossági források várt növekedése 30 százalék, a bankrendszer egészére átszámítva ebből körülbelül 60 milliárd forintos emelkedés valószínűsíthető. A kisbankok az év végére meg kívánják duplázni éven túli lakossági forrásaik állományát, de a nagybankok is tekintélyes, 15 százalékos növekedést feltételeznek. Az éven túli külföldi források növekedését főként a kisbankok várják.

Az éven belüli lejáratú források mintegy felét kitevő lakossági forrás a rövid lejáratú források átlagos növekedésénél (11 százalék) gyorsabban bővül (16 százalék). A lakossági devizabetétek 11 százalékos növekedését várják, a vállalkozói devizabetéteknél viszont 28 százalékos növekedés ígérkezik. Az értékpapíroknál átlagos növekedést, a bankközi betéteknél 2 százalékos csökkenést feltételeznek. Bankcsoportonként vizsgálva a fenti tendenciák a nagybankoknál jóval visszafogottabbak, a kisbankok feltételezik a lényegesen gyorsabb ütemeket.

Az éven belüli lakossági forrás a válaszok szerint 220 milliárd forinttal emelkedik, ez a reprezentációs szintet is figyelembe véve mintegy 330 milliárd forintos bankrendszeri növekménynek felelne meg. A tervezett növekmény 30 százaléka a kisbankoknál jelentkezik.

Pénzpiaci kamatok*
Pénzpiaci kamatok 1999. június 30. 1999. szept. 30. 1999. dec. 31.
várakozás „tény" várakozás várakozás
Bankközi kihelyezés
1 napos 14,5 14,2 13,7 13,4
1 hetes 15,0 14,9 14,4 14,0
Hónapon túli 15,5 14,9 14,5 14,1
Referenciahozamok
6 hónapos 15,3 14,7 14,3 13,9
2 éves 14,7 14,4 14,0 13,5
Jegybanki alapkamat 16,3 15,5 15,1 14,5
Repokamatok
Passzív O/N 13,0 12,8 12,4 11,9
* Az 1999. júniusra vonatkozó várakozási indexek az 1998. decemberi felmérésben szerepeltek, az 1999. júniusi tényleges és a decemberi várakozási indexek a jelenlegi felmérés adataiból származnak.

A kamatok alakulása

A bankok által közölt új kamatvárakozások 1999 második félévében a megelőző félév tényleges változásához képest lassuló kamatcsökkenést jeleznek. A bankok szerint a betéti kamatok a vállalkozói betéteknél a második félévben 1,0-1,1 százalékponttal mérséklődnek. A hitelkamatok ennél valamivel gyorsabban csökkennek, 1,1-1,5 százalékpont a várt változás. A lakossági betéti kamatok a vállalkozási betéti kamatoknál jelzett értékek szerint változnak. A vállalkozói és lakossági betéteknél a harmadik negyedévben feltételezik a gyorsabb csökkenést, míg a hitelkamatoknál a negyedik negyedévben tervezik a gyorsabb változást.

Bankcsoportok szerint vizsgálva az erőteljesebb változást (mérséklődést) a kisebb bankok várják. Ezzel együtt a kamatszintkülönbség a két bankcsoport között még megmarad: a betéti kamatok a kisebb bankokban magasabbak, a hitelkamatok pedig alacsonyabbak. A betéti kamatoknál a kamatkülönbség a lejáratok emelkedésével egyre kisebb, míg a hitel oldalon a futamidők emelkedésével a kamatkülönbségek erősödnek. A lakossági betétek kamatainál szintén magasabbak a kisebb bankok kamatai. A megadott változásokkal a lakossági betéti kamatok és a hitelkamatok gyorsabban, a vállalkozói betéti kamatok valamivel lassabban közelednek egymáshoz a két bankcsoportban.

A pénzpiaci kamatok (bankközi, aukciós, repokamatok és referenciahozamok) a banki előrejelzések szerint 0,8-1,0 százalékponttal mérséklődnek. Viszonylag gyorsabb változást a jegybanki kamatoknál (alapkamat aktív o/n) feltételezik (főként a negyedik negyedévben), a rövidebb lejáratú állampapírok hozama körülbelül 0,9-1,0 százalékpontot mérséklődik (a negyedévek között nincs különbség), míg a hoszszabb lejáratoknál - érthetően - csak 0,6-0,8 százalékpontos mérséklődést feltételeznek. A bankközi piacon 0,8-1 százalékpontos mérséklődést várnak, a harmadik negyedévben valamivel gyorsabb a feltételezett csökkenés.

A pénzpiaci kamatok terén, a referenciahozamoknál a kisebb és nagyobb bankok hasonló változást jeleztek. A két bankcsoport közötti különbség csupán a repokamatok feltételezett változásánál jelentkezik, ahol a kisebb bankok valamivel érezhetőbb mérséklődést feltételeznek. A bankközi kihelyezéseknél a lakossági bankok az átlagos válaszokhoz hasonló mértékű csökkenést várnak, a jegybanki alapkamatnál és az aktív repo kamatánál feltételeznek az átlagos választ meghaladó mértékű csökkenést. Ennek a logikának megfelelően a BUBOR-nál is magasabb a feltételezett mérséklődés.

A bankok helyzete

A válaszoló bankok és pénzügyi szakértők többsége szerint a hazai bankrendszerben továbbra is a legfontosabb jelenség az erős piaci verseny. A bankok arra számítanak, hogy a verseny tovább éleződik a vállalkozások hitelezésében, ami esetenként a jövedelmezőség romlását is okozhatja a szűkülő kamatmarzsok miatt. A bankok már tavaly is különlegesen nagy aktivitással próbálkoztak a lakosság meghódításával, mivel a lakosság ma már nemcsak mint forrás fontos, hanem a lakossági hitelezés is dinamikus új üzletággá válhat.

Az idei év komoly feladata valamennyi banknál a 2000. évvel kapcsolatos számítástechnikai problémákra való felkészülés. A 2000. év körül elterjedő hírverés miatt esetleg likviditási gondokra is fel kell készülni. Emellett általában az informatikai rendszer fejlesztése, az új rendszerek üzembe állítása számos bonyodalmat okozhat a bankoknak.

A hazai bankrendszer egyre jobban beágyazódik a nemzetközi pénzügyi körforgásba. Ezt az euró bevezetése is elősegíti. A hazai banktevékenységnek az univerzalitás irányába való elmozdulása, a külföldi befektetők ismételt megjelenése a hazai bankrendszer globalizálódási folyamatait erősíti. Hasonlóképp ez irányba hat az is, hogy a befektetési banki tevékenység végzésével a bankok integrálják korábban független brókercégüket, ezáltal a befektetői kör banki ügyféllé is válhat.

A következő 2-3 évben a banki vélemények szerint a bankok számában lesz fontos változás. A nagyobb bankok feltételezhetően felvásárolják, beolvasztják a kisbankokat, vagy esetleg az anyabank fuzionálási lépése miatt kivonulni kényszerülnek Magyarországról. A középbankok esetében inkább a specializáció lesz a jellemző, ezen bankok inkább szakosodni fognak annak érdekében, hogy gazdaságosan tudjanak működni. A nagybankok körében a következő 2-3 évben nem várható lényeges változás. A lakossági piac (újra)felosztásáért folyó harc itt lesz a legélesebb.

A banki tevékenység szabályozásánál ismét a kockázatok mérséklése, a körültekintőbb viselkedés ösztönzése lehetne a szabályozórendszer változtatásának célja, emellett szükség lenne (jobb) összhang megteremtésére az egyes kapcsolódó törvények között.

Az egyes bankokban meglevő minősített hitelállomány szerkezeti eltolódására súlyozott átlagok segítségével lehet következtetni. Általában az várható, hogy a minősített állomány megoszlása eltolódik a valamivel súlyosabb kategóriák felé, de a rossz hitelek aránya nem emelkedik, sőt csökken.

A nagyobb bankok rosszabb helyzetben vannak, azaz a minősített hiteleik aránya valamivel (2-3 százalékponttal) magasabb, mint az átlag. A változásokat csak alátámasztja az, hogy a bankok a büntetőkamattal megterhelt hiteleik arányánál is csökkenést várnak.

Az elmúlt másfél évben a bankok a tőkemegfelelési mutató rosszabbodását várták. (Tekintettel arra, hogy az ÁPTF erről eddig még nem publikált hivatalos statisztikát, a bankok közlése csak jelzésnek tekinthető.) A tőkemegfelelési mutató romlása elsősorban nem a portfólió romlását mutatja, hanem azt, hogy az itt levő, főként külföldi tulajdonú kereskedelmi bankok forrásaikat egyre nagyobb mértékben kihasználják, és a bankközi, jegybanki hitelezés és állampapír-vásárlás helyett a reálgazdaság hitelezésével és befektetésekkel foglalkoznak. Az üzleti aktivitás szükségképpen mérsékli a tőkemegfelelési mutatót. A legalacsonyabb tőkemegfelelési mutató a nagyobb bankoknál és a lakossági bankoknál van, mindkét csoportban a mutató kismértékű csökkenését várják. Főként a kisebb bankok csoportjánál jelezték, hogy a 80 százalék feletti tőkemegfelelési mutatók érezhetően mérséklődnek.

A hazai bankrendszerben egy esetleges bankcsőd (csendes kivezetés) bekövetkezését 1999-re a válaszolók 39 százaléka várja, 2000-re is 44 százalékuk feltételezi ilyen esemény bekövetkezését.

Az euró hazai bevezetését a bankok sikeresnek értékelik. Megállapították, hogy az eurószámla-vezetés és az abban történő fizetés igen hamar kedveltté vált a külkereskedelemmel foglalkozó vállalati ügyfelek körében. Az is jellemző, hogy a nem EMU-térséggel üzletelő és nem külkereskedő vállalati ügyfelek, valamint a magánügyfelek megtartották eredeti (márka) számlájukat, sőt az euróban beérkező összegeket is erre konvertáltatják. Több bank állította: problémák legtöbb esetben a külföldi partner hibájából és nem a magyarországi bankok miatt adódtak. A legtöbb bank alkalmazza a bizottság direktíváit és irányelveit. A konverzió minden fajtája ingyenes, a számlákon az összegeket euróban is feltüntetik. A bankok a lakosságot is egyre jobban ösztönzik eurószámla használatára.

A minősített hitelállományok megoszlása és előrejelzése a banki válaszok alapján* ( százalék)
  1998 végén 1999. június 1999 végén
Külön figyelendő 59,0 55,3 59,6
Átlag alatti 10,4 15,6 14,3
Kétes 10,5 12,3 11,9
Rossz 13,7 10,2 8,0
Összes minősített hitel 100 100 100
* A táblázat adatai nem egyeznek 100 százalékkal, az eltérést valószínűleg az eredményezi, hogy a bankoknál az itt közölttől némiképp eltérő nyilvántartást alkalmaznak.

A lakossági megtakarítások

Az 1998-as évet jellemző bizonytalanság némileg enyhült 1999 első hónapjaiban, majd a decemberi külső egyensúlyi adatok megjelenésével és a havonkénti kedvezőtlen államháztartási és fizetésimérleg-adatok közzétételével újabb kivárás kezdődött a pénzpiacon. A forint árfolyama ebben az időben a sáv közepén tartózkodott, ami a devizahozamokat emelte. Az állampapírhozamok csekély mértékben mérséklődtek. A második negyedévtől felgyorsult a működőtőke-behozatal (ebben olyan egyszeri tételek domináltak, mint a DCS 1800-as koncessziós díjának részbeni kifizetése és a Matáv állami kézben levő részvényeinek eladása), s tovább mérséklődött az infláció. Ezzel egy időben az MNB többször csökkentette az irányadó kamatot, és árfolyam-politikai lépéseket jelentettek be. Az ÁKK, kihasználva a kedvező külpiaci helyzetet, az államháztartás finanszírozásához szükséges külső forrásokat viszonylag kedvező kamaton szerezte meg.

Júliusban a Moody's - elsősorban az 1998-as folyamatok alapján - felértékelte Magyarországot, és stabil kilátásokat jósolt. Néhány nagy amerikai befektetési alap ezzel egy időben befektetésre ajánlotta a vezető magyar részvényeket. Ez és a jugoszláv válság csillapodása együttesen megnövelte a BÉT-re áramló forrásokat, s erőteljes árfolyam-emelkedést indukált. A BUX az év eleji csökkenés után két hét alatt csaknem 1500 pontot emelkedett, s ezzel tetemes nyereséget hozott a befektetőknek. A csökkenő infláció mellett (amit szintén néhány egyedi tényező kedvező alakulása okozott) kialakult magas hozamszint (mind a részvény-, mind az állampapírpiacon) miatt felértékelődnek a hosszabb lejáratú államkötvények és a részvények a lakossági megtakarítások között, de ez kihatott a betéti és a hitelkamatokra vonatkozó várakozásokra is. Ez a helyzet magyarázza a felmérésre adott válaszokat, de a folyamat tartóssága kérdéses.

A háztartások hitelállománya az MNB előzetes adatai alapján 1999 első felében 10,3 százalékkal nőtt. Ezen belül a lakossági ág 10, a kisvállalkozói ág 11,5 százalékkal növelte hitelállományát. Igaz, a bázis mindkét esetben rendkívül alacsony volt.

Az idén folytatódik a reáljövedelmek emelkedése. Ennek hatására mind a megtakarítók száma, mind az új, folyó jövedelmekből megtakarított összegek emelkednek, de ez csak részben lesz érzékelhető a statisztikákban, mert közben a kamatszínvonal (és így a felhalmozódó kamat) visszaesik.

1999 májusában a válaszadók 34 százaléka volt rendszeres megtakarító, ez 2 százalékponttal nagyobb érték, mint fél éve, s 6 százalékponttal nagyobb arány, mint 1998 májusában. Tekintettel arra, hogy közben jelentős reáljövedelem-növekedés következett be, megkockáztatható a kijelentés: a reáljövedelmek növekedése növelte a megtakarítók számát. Ezzel szemben fél év alatt 5 százalékponttal nőtt azok aránya, akik általában nem tudnak megtakarítani, ami a társadalom további polarizálódásának egyik jele.

A rendszeres megtakarítók 15 százalékának nőttek, 34,5 százalékának (ezen belül 9 százaléknak jelentősen) csökkentek a megtakarításai 1998-hoz képest. A fél évvel korábbi helyzethez viszonyítva erősen gyarapodott a megtakarításaik csökkenéséről számot adók tábora. A növekvő reáljövedelmek ellenére tehát a megtakarítások volumene feltehetően csökkent, ami egybevág az MNB adataival.

A válaszoló megtakarítók 69 százaléka csak egy formában fialtatja pénzét, ami megfelel a fél évvel korábbi megfigyelésnek. Ugyanakkor ezen belül lényeginek tekinthető változások mentek végbe. A kizárólag forintbetétekben takarékoskodók aránya 19 százalékról 28 százalékra (ha a lekötött folyószámlát is idesoroljuk, akkor 33 százalékról 42 százalékra) emelkedett. A csak devizabetétben félretevők aránya 6 százalékponttal mérséklődött, s az egyéb formák népszerűsége is jelentősen csökkent.

Ha a vegyes megtakarítással rendelkezőket is figyelembe vesszük, akkor az éven belüli és túli lejáratú forintbetétek gyakorisága 25, illetve 21 százalékra ugrik, míg a lekötött folyószámláké 26 százalékra, vagyis ez utóbbi áll az első helyen. A devizabetétek aránya 11 százalékra, a letéti és értékjegyeké, valamint a takarékjegyeké és -leveleké 7-7 százalékra emelkedik. Az egyéb megtakarításokon belül a részvények súlya meghatározó 10 százalékkal, miközben állampapírja a megtakarítók 5-9 százalékának van.

A várható befektetésekre adott válaszok alapján a jelenlegi portfólió tervezett változásait vizsgálták. Az eredmények mutatják, hogy a megtakarítók csaknem azonos arányban fektetnének a különböző formákba, mint jelenleg, de ezen belül devizabetétbe és államkötvénybe jóval többen, lekötött folyószámlára sokkal kevesebben helyeznének el pénzt, de csökken az éven túli lejáratú forintbetétek súlya is.

A kamatalakulásra vonatkozó kérdéseinkre 1999 májusában a megkérdezettek 80 százaléka válaszolt (ez megfelel a többéves átlagnak). A válaszolók 51 százaléka a betéti kamatok csökkenését, 14 százaléka annak növekedését várta, míg a maradék stagnálást valószínűsített. A betéti kamatok visszaesésére számítók átlagosan 3,6 százalékpontos mérséklődést jeleztek a következő egy évre, az emelkedésben reménykedők pedig 5,2 százalékpontos növekedést prognosztizáltak. A rendszeres megtakarítók körében mérsékeltebbek a várakozások. Bár arányaiban csaknem azonosan várták a kamatok változását, mint a lakosság, a várt mértékekben azonban már eltérés van: a csökkenést várók 2,7 százalékpontos esést, a növekedésre szavazók 4,2 százalékpontos emelkedést vártak.

A hitelkamatok esetében a lakosság 25 százaléka szerint csökkenés, 43,5 százaléka szerint viszont emelkedés várható a következő egy évben. Az előbbi csoport 4,2 százalékpontos mérséklődést, az utóbbi ellenben 6,3 százalékpontos növekedést vár a hitelkamatokban. A rendszeres megtakarítók realistábbak: 36 százalékuk számít a hitelkamatok további mérséklődésére, míg az emelkedéstől tartók súlya csak 32 százalék. A kamatcsökkenésben bízók 4,1 százalékpontos visszaesést, míg az ellenkező véleményen levők 6 százalékpontos emelkedést sem tartottak kizártnak.

Összességében megállapíthatjuk, hogy a lakosság egyre inkább elfogadja a hitelkamatok csökkenő trendjét, de ez az elfogadottság kevésbé stabil alapokon nyugszik, mint a betéti kamatok esetében. A csökkenő kamatokat várók szerint a kamatmarzs tovább csökken, míg az emelkedésre számítók ennek növekedését várják (ez utóbbi az első félév adatainak megfelelő várakozás, hiszen a betéti kamatok mérséklődése meghaladta a hitelkamatok csökkenését).

Barta Judit-Molnár László-Sulok Zoltán  
Bizalmi viszonyok A lakosság a GKI Rt. felmérései szerint 1996 második félévétől folyamatosan egyre optimistábbá vált. A várakozásokat reprezentáló lakossági bizalmi index egészen 1998 augusztusáig emelkedett, szeptembertől kezdve azonban egyre gyorsabban csökkent. A lakosság inflációs várakozásai az 1998. évre vonatkozóan a második félévben folyamatosan mérséklődtek, és az év végére 13 százalék körül mozogtak, azonban azóta változatlanok a várakozások. A következő 12 hónapra vonatkozó inflációs várakozások folyamatosan egyre erőteljesebb áremelkedéseket jeleztek, s idén júliusban a lakosság már nem számított az áremelkedés további lassulására. A gazdasági szereplők várakozásai Magyarországon a májusi mélypont után javulnak. Bár az üzleti szféra várakozásait mutató index számottevően emelkedett, a lakossági bizalmi index tovább csökkent. A várakozások leginkább a várható termelési kilátások és mind az export, mind a belföldi értékesítés területén kedvezőbbé váltak, és sem a termelési helyzet megítélése, sem a kapacitáskihasználás nem jelez súlyos gondokat. Kedvezően befolyásolhatja a hazai folyamatokat, hogy legfontosabb külkereskedelmi partnereinknél az üzleti bizalmi index hosszú hónapok óta először emelkedni kezdett. A kötelező magánnyugdíjpénztárak szerint a gazdasági konjunktúra nem túl kedvező. A mélypont 1999 közepén volt, amit csak némi javulás követ az év végéig. A lakossági megtakarítások szintje kielégítő, s a pénztárakat az év végére mérsékelt optimizmus jellemzi. A válaszoló pénztárak szerint a nyugdíjbiztosítási piac helyzete jelenleg kielégítő, de ezen a területen további (mérsékelt) lassulásra lehet számítani. Az önkéntes pénztárak szerint a gazdasági konjunktúra 1999-ben általában kedvezőtlen lesz, bár az év hátralevő részében némi javulásra számítanak. A válaszolók a beruházási konjunktúra hasonló lefutású változását várják. Véleményük szerint a nyugdíj-biztosítási piac lehetőségei romlanak a megelőző időszakhoz képest.
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére