Gazdaságunk 1999-2002-ben

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Három lehetséges változat

Megjelent a Cégvezetés (archív) 18. számában (1999. szeptember 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

A középtávú prognózis készítésének kiindulópontja az volt, hogy az elmúlt évtizedben a magyar gazdaságban mélyreható szerkezeti átalakulás történt. A magyar gazdaság versenyképessége jelentősen és a '90-es évek közepén véghezvitt kiigazítás nyomán a gazdaság egyensúlyi helyzete is lényegesen javult. Erőteljes és a társadalom széles rétegei számára előnyökkel járó gazdasági fejlődés indult meg. A középtávú prognózis ennek a folyamatnak a perspektíváit vázolja föl 2002-ig.

 

Magyarország az előző évekénél kedvezőtlenebb külpiaci feltételek és romló külső egyensúlyi viszonyok között kezdi a 2000-2002 közötti időszakot. Az idén, 1999-ben a gazdaság exportorientált ágazatainak termelésnövekedési üteme csökken, mert a legnagyobb exportpiacok, az EU-országok vásárlásai jelentősen lassuló ütemben bővülnek. A gazdaság romló külső egyensúlyi helyzete egyelőre nem okoz jelentős finanszírozási gondokat. Az 1995-1997 közötti években a beáramló külföldi működőtőkéből bőven finanszírozható volt a folyó fizetési mérleg csökkenő deficitje, s a nettó külföldi adósságállomány jelentősen mérséklődött (tulajdonosi hitelekkel 16,3-ról 11,2, tulajdonosi hitelek nélkül 15,4-ről 9,7 milliárd dollárra). 1998-ban újra nőni kezdett a nettó külföldi adósságállomány, ami az idén mintegy 0,7-1 milliárd dollárral tovább emelkedik.

1999-ben a folyó fizetési mérleg hiánya a GDP 6 százaléka körül lesz. Ebben főként külső tényezők játszanak szerepet, így a pénz- és tőkepiaci válságok, a balkáni háború és a külpiaci kereslet bővülésének jelentős lelassulása.

Az elmúlt öt évben (1994-1998) az exportnövekedés volumene évi átlagban 18 százalék volt. Ez a rendkívül gyors növekedés egyrészt a versenyképesség - azon belül is a termelékenység - kedvező alakulásának köszönhető, amihez hozzájárult az árfolyam-politika is. A feldolgozóipari, azon belül a gépipari kapacitások jelentősen bővültek, amelyben a Magyarországra települt külföldi vállalatok meghatározó szerepet játszottak.

A kivitel szerkezete

Az export volumenének öt év alatt körülbelül 100 százalékos emelkedésében kiemelkedő szerepet játszott a gépipar, ahol az export 270 százalékkal bővült. Dinamikusan, 52 százalékkal emelkedett a többi feldolgozott termék kivitele is, míg a kevésbé feldolgozott árucsoportok, a nyersanyagok és az energiahordozók súlya csökkent a kivitelben. Az agrárkivitel volumenének emelkedése 54 százalékos volt, s főleg az utóbbi három évben maradt jóval alatta az összes export átlagos növekedésének (1999-ben csökkenés várható).

A kivitel az Európai Unióba nőtt leggyorsabban, e piac már a kivitel több mint 70 százalékát veszi fel. Az exportnak több mint kétharmadát a globális világgazdasági folyamatokba bekapcsolódó multinacionális vállalatok adják, jó részük vámszabad területen működik.

1999-ben a kivitel növekedési üteme messze elmarad a tavalyitól, de így is gyors, 8 százalék körüli lesz. A behozatal ennél valamivel gyorsabban, 10 százalékkal gyarapodik, a külkereskedelmi mérleg hiánya nő, 3,5 milliárd dollár lesz. A cserearányok a továbbra is nyomott élelmiszerárak és a növekvő energiaárak miatt kissé romlanak.

A GKI Gazdaságkutató Rt. kutatói három alapvető fejlődési variánst vizsgáltak meg. Ezek közül az első („A") változat a reálisan előre látható fejlődési sávnak egy kedvező esete. Ugyanakkor a „B" és a „C" változatok a lehetséges fejlődési sávnak még elfogadható, de lényegesen kedvezőtlenebb esetei.

A külső egyensúlyi mutatók alakulása, 1990-1999 (százalék)
  1990 1995 1997 1998 1999*
Nettó külföldi adósság**/GDP 48,2 36,6 24,4 25,6 27,9
Folyó fizetési mérleg/GDP 0,4 -5,5 -2,1 -4,8 -6,1
Kereskedelmi mérleg/GDP -2,8 -5,8 -4,7 -5,6 -5,8
Forrás: MNB és * GKI Rt. előrejelzése
** Tuladonosi hitelekkel

A lehetséges és kívánatos változat („A")

Az „A" változat abból indul ki, hogy a világgazdaság viszonylag gyorsan kilábal 1997-99-es nehézségeiből. A regionális pénzügyi válságok nem terjednek tovább, és kitörésük helyén is fokozatos javulás áll be. A világtermelés (és azon belül az EU gazdasági növekedése) fokozatosan gyorsul, s ez a magyar gazdaság exportorientált szektora számára kedvező fejlődést tesz lehetővé. A pénz- és tőkepiacokon a feltörekvő országok megítélése lassan tovább javul, Magyarországra további számottevő friss tőke áramlik be. Az Európai Unió 2000-ben döntést hoz a keleti bővítés két-három éven belüli lebonyolításáról. Ez a külföldi tőke számára biztosabbá teszi a megjelenést a magyar piacon.

A hazai gazdaságpolitika kis részben 1999 végén, nagyobbrészt a 2000. évben korrigálja azt a romlást, ami 1998-99-ben végbement főleg az államháztartás és a külső egyensúly terén. Alkalmazkodik ahhoz a körülményhez, hogy a korábban beáramlott tőkék természetes követelményeként megemelkedett a profitkiáramlás, s ezt figyelembe veszi a fizetési mérleget meghatározó folyamatok befolyásolásánál. Felgyorsítja a hosszabb távú eredményekhez nélkülözhetetlen reformokat, elsősorban az államháztartásban, a lakásszférában és az élelmiszer-gazdaságban.

Ilyen feltételezések esetén a gazdasági növekedés fokozatosan gyorsul, 2001-től akár kissé meg is haladhatja az 5 százalékot, az 1999-2002-es időszak átlagában 4,5-5 százalékos lesz. A gazdasági fejlődés export- és beruházásvezérelt lesz. Ebből adódóan az ipar és az építőipar fejlődik a legdinamikusabban (évi átlagban körülbelül 8 százalékkal). A korábbinál stabilabb és gyorsabb lesz a szolgáltatószektorok fejlődése is.

A GDP belföldi felhasználása számottevően emelkedik. Négy év alatt 20 százalékhoz közeli belföldi összkereslet-növekedés megy végbe. Ezen belül az átlagosnál lényegesen gyorsabban bővülnek a beruházások. Az állóeszköz-felhalmozás az 1999. évi lassulás után évi átlagban 9-10 százalékkal nő. Így a beruházási ráta 2002-re 4-4,5 százalékponttal, 28 százalékra emelkedik. A beruházásokban egyelőre viszonylag kis szerepük lesz az EU-ból érkező támogatásoknak. A fejlesztések főleg az üzleti szférában gyorsulnak fel.

A foglalkoztatási helyzet számottevően javul. Évente átlagosan legalább 1 százalékkal emelkedik a foglalkoztatottak száma. Csökken mind a regisztrált munkanélküliek aránya (megközelítően 7 százalékra), mind pedig a nemzetközi összehasonlításra alkalmas munkanélküliségi mutató (5 százalékra). A feszültségek azonban fennmaradnak az idősebb korúak, a képzetlenebbek és a hátrányos helyzetű településeken lakók esetében.

A lakosság fogyasztása évente átlagosan 4 százalékkal bővül. Ez módot ad a legnehezebb körülmények között élők helyzetének némi javítására, a középrétegek életszínvonalának fokozatos emelkedésére. A jövedelmi és vagyoni differenciálódás így is folytatódik. A lakossági megtakarítások reálértékben is erőteljesen emelkednek, részben az új nyugdíjrendszerrel, részben a javuló pénzügyi helyzettel összefüggésben.

Az infláció folyamatosan lassul, és 2002-re 5 százalékra csökken le. A reálkamatok számottevően (a jelenlegi 6 százalékról 3-4 százalékra) mérséklődnek, így a nominális kamatok még a fogyasztói árszínvonal növekedésének lassulásánál is nagyobb mértékben zsugorodnak. A pénz- és tőkepiacokon az állampapírok, a részvények és a kötvények árfolyama fokozatosan emelkedik. A csúszóleértékelés az időszak végén megszűnik, a forint árfolyama - a jelenleginél ugyan szélesebb elvi mozgási sávban, de - stabilan az euróhoz kötődik. A forint a csúszóleértékelés időszakában - fogyasztói árszinten mérve - folyamatosan felértékelődik, erős közép-európai valutává válik.

Javuló mérleg

Az államháztartásban az 1999-re várható 5 százalék körüli deficit fokozatosan mérséklődik, és 2002-ben a GDP 3 százaléka körül lesz. Érdemi reform kezdődik meg az egészségügyben. Kialakulnak a régiók, s fokozatosan döntő szerephez jutnak az államigazgatásban. A közigazgatás személyi állományát tekintve jelentősen cserélődik, új, idegen nyelveket tudó, európai orientációjú apparátus kiépítése kezdődik meg. A gazdaság növekedésével párhuzamosan valamelyest csökken az adóterhelés és a jövedelemátcsoportosítás, az államháztartás súlya a gazdaságban. A kiadások között megnövekszik a fejlesztési célúak aránya.

Ebben az igen kedvező változatban a magyar gazdaság a reformokban élenjáró, a fejlődés ütemét tekintve pedig kiemelkedő szerepet tölt be a régióban. Az átlagos fejlettségi színvonal lassan kezd közelíteni az EU-átlaghoz, s az ország egyes régiói közötti különbségek is valamelyest tompulnak.

Az időszak során a magyar gazdaság minden lényeges mennyiségi jellemzőjében eléri vagy meghaladja az 1989-es szintet, minőségileg pedig egészen más, sokkal előnyösebb helyzetbe kerül. Az átmenet szakasza abban az értelemben is lezárul, hogy az elkerülhetetlen visszaesést a gazdaság minden lényeges területén sikerül ledolgozni. Érdemi és teljes körű integrálódás megy végbe Nyugat-Európával. Az időszak végén Magyarország készen áll arra, hogy az Európai Unió tagjává váljon. A tényleges döntés már elsődlegesen politikai természetű lesz.

Növekedési mutatók (2002/1998, volumenindex) százalék
  "A" "B" "C"
GDP-termelés 120 115 115
Ebből:
Mezőgazdaság 104 103 99
Ipar 135 123 130
Építőipar 135 123 123
Szolgáltatás 115 111 109
GDP belföldi felhasználása 120 116 116
Ebből:
Egyéni fogyasztás 117 114 113
Beruházás 140 131 130
Export 150 124 135
Import 147 124 135

A lehetséges és elfogadható változat („B")

A gazdasági fejlődés „B" változata abból a feltételezésből indul ki, hogy a hazai gazdaságpolitika jó teljesítményt mutat, de a világgazdasági feltételek kedvezőtlenek lesznek. A következő években a világgazdaság bizonytalanságai nem mérséklődnek. Újabb országokban és régiókban keletkeznek pénzügyi válságok. Az EU gazdasági növekedési üteme 2000-ben lényegében nem, s később is csak jelentéktelen mértékben gyorsul. A bővítésre a tárgyalt időszakban nem kerül sor, sőt esetleg még a bővítésről szóló döntés sem születik meg 2002-ig. A fejlett országok pénz- és tőkepiacain számottevő visszaesés következik be, s ez a feltörekvő piacokat nehéz helyzetbe hozza.

Ilyen kedvezőtlen világgazdasági körülmények között a nyitott magyar gazdaság fejlődése szükségszerűen lényegesen lassúbb. A GDP növekedési üteme átlagosan 3,5 százalék körül marad, 2000-ben még tovább lassul, s 2002-re is csak 4 százalékra nő. Ez főleg annak a következménye, hogy a nehéz külpiaci helyzetben a kivitel évente átlagosan csak 5-6 százalékkal bővülhet. A külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleg egyensúlyának elviselhető keretek között tartása érdekében a behozatal is csak lassan emelkedhet. Nincs mód a belföldi összkereslet számottevő növelésére, az éves átlagban csak 3,5 százalékos lehet. Ezen belül a lakosság fogyasztása körülbelül évi 3 százalékkal, a beruházási tevékenység mintegy 7 százalékkal gyarapodhat. Ez a modernizáció oldaláról is fékező hatást gyakorol a fejlődésre. A foglalkoztatási helyzet csak kevéssé javul.

Az infláció tartósan egy számjegyű marad, de alig-alig csökken, 2002-ben is még 7 százalék körül lesz. Valószínűleg fennmarad a csúszóleértékelés. A pénz- és tőkepiacokon tartós bizonytalanság uralkodik, kiszámíthatatlanul javulások és visszaesések követik egymást. A gazdaságpolitika fiskális ágon mindent megtesz az ország kedvező megítéléséért, leviszi 3 százalékra az államháztartás hiányát, de ez sem elegendő a kedvezőbb pénzügyi helyzet eléréséhez.

Ebben a variánsban a magyar gazdaság 2002-re több területen eléri az 1989-es színvonalat, de ennek külső egyensúlyi ára van. A gazdaság nemzetközi megítélése viszonylag kedvező marad, de a tőkebeáramlás számottevően lassul.

A lehetséges, de nem kívánatos változat („C")

A „C" fejlődési variáns közepes világgazdasági feltételeket és viszonylag alacsony hatékonyságú hazai gazdaságpolitikát feltételez. Ebben a változatban nem kerül sor az EU bővítésére a tárgyalt időszakban, de a pénz- és tőkepiacok nyugodtabbak maradnak. Gyorsul a világgazdaság és az EU növekedése. Ugyanakkor a hazai gazdaságpolitika több lényeges hibát követ el a folyamatok menedzselésében. Egyrészt 2000-2001-ben csekély súlyt ad a reformok folytatásának, s erre 2002-ben, a választási évben már alig lesz lehetősége. Másrészt 2000-ben is halogatja az egyensúlyi „kormánymozdulatot", a folyamatok tovább romlanak, s csak 2000 végén, illetve 2001-ben kerül sor hatásos kiigazításra. Addigra a károk jelentősek lesznek, az ország nemzetközi megítélése érdemben romlik.

A GDP növekedési üteme ebben a változatban is átlagosan 3,5 százalékos, de a korábbinál nagyobb ingadozások mellett: a kiigazítás előtt a növekedés gyorsul, majd utána számottevően lassul. A kiigazítás elsődlegesen a háztartások fogyasztását érinti, így annak átlagos növekedési üteme csak 3 százalékos lesz. A beruházások továbbra is viszonylag magas, 7 százalék közeli ütemben bővülnek. (A beruházási ráta azonban így is kissé elmarad a „B" változattól.)

A folyó fizetési mérlegben négy év alatt 13-14 milliárd dollár deficit keletkezik, s a nettó adósság legalább 5 milliárd dollárral nő. Az infláció az időszak közepén emelkedni kezd, ismét két számjegyűvé válik, s legjobb esetben is csak 2002-ben megy újra 10 százalék alá. A reálkamatok viszonylag magasak maradnak, a nominális kamatszintek követik az infláció hullámzását. Előfordulhat, hogy fel kell adni a csúszóleértékelés árfolyam-politikáját, vagy gyorsítani kell a havi leértékelés ütemét, ami viszont bizalomvesztést eredményezhet. A pénz- és tőkepiaci árfolyamok az időszak döntő részében inkább stagnálnak, mint emelkednek. Csak akkor indul meg egyértelmű javulás, amikor (2001-ben) az államháztartás egyensúlyzavarait egyértelmű kiigazítás oldja meg.

Ez a fejlődési változat számszerűen sok ponton hasonlít a „B" variánshoz. Szintén a fejlődési sáv viszonylag kedvezőtlen alsó határát képezi. Ugyanakkor belső összetételét tekintve eltér a „B" változattól, mert itt a gazdaságpolitikai hibák képezik a csak közepes növekedés alapját. A feltételezett korrekciót követően viszont (érdemben 2002 után) a gazdaság már dinamikusabb pályára kerülhet.

Versenyképesség és egyensúly

A magyar gazdaság fejlődésének talán legsebezhetőbb pontja a külgazdasági egyensúly. Persze ez nem csupán a magyar gazdaságra jellemző, hanem szinte valamennyi, a gazdasági fejlettségben elmaradt ország közös sajátossága. Ezért a problémakörrel a továbbiakban kissé részletesebben foglalkozunk.

Abból indulunk ki, hogy 1999 után azok a költség típusú versenyképességi előnyök is csökkenni fognak, amelyek több év óta pozitív szerepet játszottak a fajlagos bérköltségek csökkenésében: a feldolgozóiparban évi 6-7 százalékra mérséklődhet a termelékenység növekedési üteme a korábbi évek két számjegyű javulásával szemben. Az eddiginél jobban nőnek a reálbérek, és nem várható, hogy csökkenne, inkább nő a foglalkoztatottak száma.

A kereskedelempolitikai eszközök hatása exportoldalon nem lesz erős, legfeljebb kisebb mértékű javulásra számíthatunk. Az exportnak már több mint 80 százaléka olyan országokba irányul, amelyekkel szabadkereskedelmi megállapodásunk van. Ugyanakkor szaporodnak a velünk szembeni vám jellegű beviteli korlátok.

A külkereskedelem regionális szerkezetében továbbra is megmarad az EU-országok magas, 75 százalék körüli aránya. Nem várható, hogy érezhetően nő a kelet-európai, köztük a CEFTA-országok részaránya a magyar kivitelben, jó, ha a jelenlegi szint fennmarad. Az export ágazati koncentrációja továbbra is magas marad. A gépipari kivitel dominanciája tovább nő, de aránya a korábbiaknál lassabban emelkedik.

A magyar gazdaság továbbra is erősen importigényes marad, ami összefügg a kivitel igen erős importfüggőségével, az ágazaton belüli, úgynevezett intraszektorális külkereskedelmi forgalom magas arányával, a bérmunka és az alvállalkozói tevékenység nem csökkenő jelentőségével. E sajátos exportszerkezet importigényesség szempontjából aligha változik meg néhány év alatt. (A nagy exportőrök döntően külföldiek és azok is maradnak, s piacismeretüknél, érdekeiknél fogva is erősen importorientáltak.)

A beruházások várható dinamikus növekedése - tekintve, hogy a beruházások importtartalma hagyományosan magas, és a hazai gépipar csak egyes területeken képes állni a versenyt a belföldi beruházási piacon - szintén a behozatal növekedését húzza alá. A gazdasági növekedés fogyasztásra is kiterjedő gyorsulása - továbbá - közvetlenül és közvetetten is húzóhatást gyakorol a behozatalra.

A közvetlen hatás erősségét növeli, hogy Magyarországon a kereskedelem jelentős része, főleg a nagy forgalmú bevásárlóközpontok külföldiek kezében vannak, és ezek aránya tovább nő. A külföldi bevásárlóközpontok nagyrészt importtermékeket értékesítenek, kiszorító hatást gyakorolva a hazai fogyasztási cikkekre. Ezért fontos a gazdaságpolitika szerepe (például kedvezményes hitelek nyújtása stb., a technológiatranszfer elősegítése, regionális beszállítói programok kidolgozása stb.) abban, hogy a belföldi termelők, mint potenciális beszállítók, nagyobb esélylyel szerezhessenek vissza vagy tarthassanak meg fontos területeket a fogyasztási cikkek piacán, ami vélhetően a fogyasztási cikkek árszínvonalára is kedvező hatással lenne.

Főbb külgazdasági lejzőszámok várható alakulása
  1998 1999 2002/1998 Összesen 1999-2002
"A" változat
Export 121 108 150  
Import 124 110 147  
Külkereskedelmi mérleg -2,7 -3,5   -12,7
Folyó fizetési mérleg -2,3 -3,0   -10
Külföldi működőtőke beáramlása 1,6 1,5   7,5
"B" változat
Export 121 108 124  
Import 124 109 124  
Külkereskedelmi mérleg -2,7 -3,5 3,5 -14
Folyó fizetési mérleg -2,3 -2,7   -12
Külföldi működőtőke beáramlása 1,6 1,3   7
"C" változat
Export 121 108 135  
Import 124 110 135  
Külkereskedelmi mérleg -2,7 -3,3   -14,5
Folyó fizetési mérleg -2,3 -3   -13,5
Külföldi működőtőke beáramlása 1,6 1,1   5
Forrás: GKI Rt. előrejelzése

Külgazdasági jellemzők

A külkereskedelmi folyamatok fenti általános jellemzői mellett a makrogazdasági fejlődés eltérő változatai ezekre a folyamatokra is erőteljes hatást gyakorolnak. A legfontosabbak ezek közül:

Az „A" változatban:

  • Kedvező lesz a világgazdasági környezet, az OECD-országok importjának volumene 2000-től újra nő, meghaladja a világkereskedelmi átlagot, s a legnagyobb kereskedelmi partner, a német gazdaság újra dinamikusan növekszik. Továbbra is kedvezően alakul a magyar gazdaság relatív versenyképessége, szaporodik a piacképes szakágazatok és vállalatok súlya.
  • A külföldi befektetők bizalma újra megerősödik.
  • Csökken az importigényesség, mert a kormány kiigazító intézkedései a hazai fogyasztást 2000 után kissé lefékezik.
  • Fejlődik az infrastruktúra, amely egyre nagyobb mértékben finanszírozható az EU-transzferekből.

Az Európai Unióval folyó csatlakozási tárgyalások megfelelő ütemben haladnak.

A külkereskedelmi mérleg 1999-ben jelentősen romlik, a deficit 3,5 milliárd dollár körül lesz, de 2000-től a deficit a megélénkülő világpiaci helyzetnek köszönhetően csökken. Az export 1999-2002-ben lényegesen kisebb ütemben bővül, mint az elmúlt négy évben, de dinamikája jelentős, 10 százalék feletti lesz. Az élénkülő export közvetlenül azt is kifejezi, hogy a külföldi befektetők bizalma megszilárdult. Az import növekedési üteme is magas marad, de 2000-ben kissé fékeződik. A külső egyensúlyra ügyelő kormányzati magatartással és a magyar gazdaság még bőséges versenyképességi tartalékainak felszínre kerülésével el lehet érni, hogy a behozatal növekedése tartósan alatta maradjon a kivitelének.

Az 1999-2002-es időszak elején tehát a folyó fizetési mérleg átmenetileg romlik; idén a deficit 3 milliárd dollár (a GDP körülbelül 6 százaléka) lesz, mindenekelőtt a kereskedelmi deficit növekedése miatt. Mivel azonban a külső feltételek várhatóan javulnak, és ha a kormány megfelelő módon kezeli a külső egyensúlyt, a fizetési mérleg hiánya 2000-ben csökken, megközelíti a tavalyi alacsonyabb nívót.

A folyó fizetési mérleg tételeinek szerkezete további lényeges változásokon megy keresztül. Nő a profitrepatriálás, kissé növekednek az adósságok utáni kamatfizetések. Várható, hogy a szolgáltatásokon belül a turizmus mérlege a beutazóturizmus bővülése miatt javul. A folyó fizetési mérleg alakulását fokozatosan növekvő mértékben határozzák meg az egyéb szolgáltatások: természetes folyamat, hogy a technikai-kulturális szolgáltatások kiadási tételei növekednek meg (bérleti díjak, számítógépes információszolgáltatások, szabadalom, licencvásárlások stb.). Az üzleti (pénzügyi, biztosítási) szolgáltatások megnövekedett devizakiadásait ugyanakkor nem tekinthetjük természetesnek, azt e szektor javuló versenyképességével, a hazai szolgáltatások színvonalának javításával fontos lenne csökkenteni.

A közvetlen külföldi nettó tőkebefektetések 1999-ben csökkennek. Az ország kedvező regionális helyzete és továbbra is fennmaradó versenyképességi előnyei miatt azonban vonzó befektetési célpont marad, s az EU-csatlakozás is néhány éven belül reális perspektíva lesz. Ezért 2000-ben megélénkül a külföldi működőtőke beáramlása. 1,6-2 milliárd dolláros éves értéke lényegében elegendő lesz a folyó fizetési mérleg deficitjének finanszírozásához. Így az ország adóssághelyzete a következő két évben nem romlik, sőt kissé javulhat is. Ugyanakkor számolni kell azzal is, hogy nő a kiáramló működőtőke.

A „B" változatban

A külső egyensúly az „A" változathoz viszonyítva alacsonyabb (de lényegében párhuzamos) export- és importbővülés mellett alakul ki. A növekedés fenntartható marad, de ezt a változatot a magyar gazdaság, illetve a régió iránti bizalom gyengülése jellemzi, s a külföldi tőkebefektetések csökkennek. Ez kényszerítő erő a viszonylag elfogadható külső egyensúlyi viszonyok elérésére, ami az export korlátozott növekedési potenciálja miatt mindenekelőtt az import lefékeződése árán érhető el a belföldi felhasználás visszafogásán keresztül.

A „B" változat szerint a folyó fizetési mérleg hiánya 2000-2002-ben összességében kissé több lesz, mint az „A" fejlődési pálya esetén. A külkereskedelmi egyensúly nem javul, és végig 3,5 milliárd dollár körül marad.

Mind az „A", mind a „B" változat szerint fokozatosan csökken az MNB-t és a kormányt terhelő adósságtörlesztési kötelezettség. (Várható, hogy 2003-ra a hitelintézetekhez és a vállalati szektorhoz tartozik a teljes nettó külföldi adósságállomány mintegy 70 százaléka.) A „B" változatban azonban az ország nettó külföldi adóssága érdemben nő.

A „C" változat

E forgatókönyv esetén a külső egyensúly nagymértékben romlik. Ebben az alapvetően hibás (késlekedő) gazdaságpolitikát és egyben romló külpiaci helyzetet kifejező változatban az egyensúlyromlás gyökere a külkereskedelmi mérleg romlása. Az árfolyam-politika hektikus mozgásokra kényszerül. Mivel a külföldi tőkebefektetések mérséklődnek, jelentősen nő az ország eladósodottsága.

A GKI Rt. középtávú előrejelzése e változatának megvalósulása esetén 1999 után is jelentős - 3 milliárd dollárt meghaladó - lesz a külkereskedelmi mérleg hiánya, s az időszak elején tovább romló egyensúly kiigazítása csak jelentős késéssel történik meg. A külföldi befektetőket elbizonytalanítja a kormány hezitáló magatartása.

A külföldi működőtőke beáramlása csökken, s messze nem fedezi a folyó fizetési mérleg hiányát. A nettó külföldi adósságállomány 2002-ben eléri a 16 milliárd dollárt, ami, bár súlyos finanszírozási gondokat nem okoz, a fejlődés esélyeit rontja. Ebben a variánsban mind az állam, mind a vállalatok és a kereskedelmi bankok pozíciója romlik.

A kormány megszorító intézkedései (belső fogyasztás visszaszorítása, a növekedés lefékezése, leértékelés) következtében az import kissé lefékeződik, de a gyengülő szerkezeti alkalmazkodás nehezíti az export dinamikus bővülését is.

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére