A banktitok

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 18. számában (1999. szeptember 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Minden gazdálkodónak alapvető érdeke, hogy titokban maradjanak a bankoknál kezelt adatai. A banktitok védelme sehol sem abszolút és korlátlan, az állami érdekek érvényesítése ezen a téren is elsőbbséget élvez. Nem érdektelen azonban, hogy hol húzódnak a magánautonómia határai, s hogy milyen garanciák mellett pillanthatnak be mások üzleti tevékenységünk titkos bugyraiba.

 

Magyarországon a jogállam megteremtésének fontos mérföldkövét jelentette az adatvédelemhez kapcsolódó jogszabályok megalkotása. Az alkotmány alapjogként deklarálja a személyes adatok védelméhez való jogot. A témának 1992-ben átfogó szabályozása született meg a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény formájában. Ez a jogszabály jelenti az alapját az összes olyan adat és információ kezelésének is, amelyek érinthetik az állampolgárok magánszféráját.

Az adatvédelemmel szorosan összefüggő téma a banktitok kérdése, amelynek fontosságát jelzi az is, hogy ma már szinte nincs is olyan ember, akinek ne lenne valamilyen formában köze valamelyik pénzintézethez. A rendszerváltás óta folyamatosan bővülnek a banki szolgáltatások, egyre nő a pénzintézetek száma. Több olyan jogszabályi rendelkezés is született, amely kötelezővé teszi a bankszámlaszerződés megkötését.

Mindennek következménye azonban, hogy rengeteg olyan információ áll a pénzintézetek rendelkezésére a gazdaság szereplőiről, amely felkeltheti az állami szervek kíváncsiságát is. Ezt az érdeklődést azonban a jogszabályok szigorú keretek közé szorították, hiszen mindenkinek alapvető joga, hogy a pénzintézetnél titokban maradjanak a reá vonatkozó információk.

A pénzintézetek az általános tapasztalatok szerint - amint azt az adatvédelmi biztos is megerősítette egyik beszámolójában - nagy gondot fordítanak a jogszabályok szigorú betartására, mivel elsődleges érdekük ügyfeleik bizalmának megtartása.

Banktitok

A banktitok pontos definícióját a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXIII. törvény (hitelintézeti törvény) adja meg. E szerint a banktitok minden olyan, az egyes ügyfelekről a pénzügyi intézmény rendelkezésére álló tény, információ, megoldás vagy adat, amely az ügyfél személyére, adataira, vagyoni helyzetére, üzleti tevékenységére, gazdálkodási, tulajdonosi, üzleti kapcsolataira, valamint a pénzügyi intézmény által vezetett számlájának egyenlegére, forgalmára, továbbá a pénzügyi intézménnyel kötött szerződéseire vonatkozik.

Ügyfél

A banktitok fogalmi meghatározása szempontjából ügyfélnek kell tekinteni mindenkit, aki a pénzügyi intézménytől pénzügyi szolgáltatást vesz igénybe.

Üzleti titok

A banktitoktól meg kell különböztetni az üzleti titok fogalmát, amelyet az említett törvény a következők szerint definiál: üzleti titok a pénzügyi intézmény tevékenységéhez kapcsolódó tény, információ, megoldás vagy adat, amelynek titokban maradásához a pénzügyi intézménynek méltányolható érdeke fűződik, és amelyet a pénzügyi intézmény üzleti titokká minősített, illetve amelynek titokban tartása érdekében a pénzügyi intézmény megtette a szükséges intézkedéseket.

Amíg tehát a banktitok az ügyfél adataira vonatkozik, az üzleti titok a pénzintézetre vonatkozó adatokkal függ össze.

Szabad adatszolgáltatás

A hitelintézeti törvény kiemeli azokat az eseteket, amelyek a törvényalkotó szerint nem minősülnek a banktitok sérelmének, így az azokban szereplő adatok kiadása nem sérti a banktitkot.

Nem jár a banktitok sérelmével:

  • az ügyfél pénzforgalmi számlájának elnevezésére és számára vonatkozó adatszolgáltatás,
  • az olyan összesített adatok kiszolgáltatása, amelyből az egyes ügyfelek személye vagy üzleti adata nem állapítható meg,
  • a pénzügyi intézmény és a befektetési társaság (hiteladat-szolgáltatók) részéről az általuk működtetett központi hitelinformációs rendszernek, illetve az e rendszerből a hiteladat-szolgáltatónak történő adatszolgáltatás (ez a rendszer nem terjeszthető ki a természetes személy hiteladósokra),
  • a pénzügyi intézmény által felhatalmazott könyvvizsgálónak, jogi vagy egyéb szakértőnek történő adatátadás,
  • bírósági megkeresés esetén a peres fél számlája felett rendelkezésre jogosultak aláírásmintájának bemutatása.

Ezekben az esetekben általában nem állapítható meg a konkrét ügyfél adata, mert többségében összesített adatszolgáltatásról van szó, illetve más, elsősorban tulajdonosi vagy pénzügyi intézményi érdek szól a banktitok ilyen irányú felhasználása mellett.

Szervezeti megszorítások

A bankokra is vonatkoznak az adatvédelmi törvény adatbiztonsági szabályokra vonatkozó rendelkezései. A pénzintézet is köteles gondoskodni az adatok biztonságáról, köteles megtenni azokat a technikai és szervezési intézkedéseket, és kialakítani azokat az eljárási szabályokat, amelyek az adat- és titokvédelmi szabályok érvényre juttatásához szükségesek.

A hitelintézeti törvénynek a belső szervezetre vonatkozó, a banktitok szempontjából is fontos szabálya, hogy ha a hitelintézet befektetési szolgáltatási vagy kiegészítő befektetési szolgáltatási tevékenységet is végez, olyan belső szervezeti, működési és eljárási rendet kell kialakítania, amelyen belül elkülönülnek a pénzügyi szolgáltatással és a befektetéssel foglalkozó szervezeti egységek. Ezek a hitelintézeten belül elkülönült szervezeti egységek banktitkot és értékpapírtitkot csak a belső szabályzatban meghatározott módon adhatnak át egymásnak. A szabályzatban biztosítani kell, hogy csak az jusson hozzá a banktitokhoz és az értékpapírtitokhoz, akinek arra feladata elvégzéséhez szüksége van.

A pénzintézeten belüli részletes titokvédelmi rendelkezéseket tartalmazó szabályzatot meg kell küldeni az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletnek.

Itt említendő meg, hogy a banktitkot tartalmazó iratokat, anyagokat, adathordozókat legalább 30 perces tűzállóságú helyen kell tárolnia a pénzintézetnek.

A banktitok kiszolgáltatása

A hitelintézeti törvény három esetkörben teszi lehetővé a banktitoknak harmadik személy részéről való kiszolgáltatását.

Az elsőbe azok a lehetőségek tartoznak, amikor a pénzügyi intézmény ügyfele vagy annak törvényes képviselője kéri a banktitok kiadását, vagy arra felhatalmazást ad. Garanciális szabály, hogy ilyen esetben is meg kell jelölni a kiszolgáltatható banktitokkört, és a kérelmet közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba kell foglalni.

A második esetkör a pénzügyi intézmény számára ad lehetőséget a banktitok feloldására, ha magának a pénzügyi intézménynek az érdeke szükségessé teszi ezt abból a célból, hogy az ügyféllel szemben fennálló követelését érvényesíthesse.

A harmadik esetkörbe tartoznak azok az esetek, amelyben maga a törvény ad lehetőséget a banktitok megtartásának kötelezettsége alóli felmentésre. A hitelintézeti törvény 51. §-ának (2) bekezdése részletesen felsorolja ezeket. Így a banktitok megtartásának kötelezettsége nem áll fenn:

  • az Országos Betétbiztosítási Alap,
  • a Magyar Nemzeti Bank,
  • az Állami Számvevőszék,
  • a feladatkörében eljáró felügyelet,
  • az intézményvédelmi és betétbiztosítási alapok,
  • a versenyfelügyeleti eljárásban eljáró Gazdasági Versenyhivatal,
  • a Kormányzati Ellenőrzési Iroda,
  • a hagyatéki ügyben eljáró közjegyző,
  • a feladatkörében eljáró gyámhatóság,
  • a csődeljárást, felszámolási eljárást és bírósági eljárást végző vagyonfelügyelő, felszámoló és bírósági végrehajtó,
  • a folyamatban lévő büntetőeljárás keretében eljáró, valamint a feljelentés kiegészítését végző nyomozó hatóság, ügyészség,
  • a büntető-, a hagyatéki, valamint csőd- és felszámolási ügyekben eljáró bíróság,
  • a titkosszolgálati eszközök alkalmazására felhatalmazott szervek, a nemzetbiztonsági szolgálatok,
  • az adó- és vámhatóság, valamint a társadalombiztosítási szervek,

a helyi önkormányzatok címzett és céltámogatási ügyeiben a belügyminiszter, illetve a pénzügyminiszter esetében.

Sajátos, szigorúbb - s ezáltal gyorsabb - a banktitok feloldási lehetősége abban az esetben, ha adat merül fel arra, hogy a bankszámla vagy egy adott ügylet kábítószer-kereskedelemmel, terrorizmussal, illegális fegyverkereskedelemmel, pénzmosással vagy szervezett bűnözéssel van összefüggésben. Ez a jogi szabályozás megfelel a pénzügyi rendszer pénzmosás céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló 91/308/ EGK irányelvnek. Ebben az esetben a pénzügyi intézmény nem tájékoztathatja az érintett ügyfelet a hatósági megkeresésről, illetve az adatátadásról (az ügyféllel szembeni tájékoztatási kötelezettség nem áll fenn továbbá büntetőeljárás, titkosszolgálati eszközök alkalmazásával végzett információgyűjtés, valamint a Nemzetbiztonsági Szolgálat által folytatott eljárás miatt végzett adatszolgáltatásnál sem).

A törvény több garanciális szabályt is felállít a banktitok kiadásának módjára. A pénzügyi intézményt írásban kell megkeresni az adatok kiadása végett. A kért adatok fajtájával, valamint az adatkérés céljával együtt meg kell jelölni azt az ügyfelet vagy bankszámlát, amelyről a banktitok kiadását kérik. (A törvény - a nemzetközi szervezetekhez való csatlakozás elősegítése céljából - lehetőséget ad arra az adóhatóságnak, hogy külön nemzetközi szerződés alapján külföldi hatóság írásbeli megkeresésének teljesítése érdekében írásban kérhessen adatot a pénzügyi intézménytől.)

Hitelnyilvántartás

A hitel-nyilvántartási rendszer a hitelintézetek és a befektetési társaságok közötti adatcserét teszi lehetővé egymás adósairól. Ez tavaly január 1-jétől a korábbi szabályozástól eltérően már a természetes személyekre is kiterjedhet.

Központi hitelinformációs rendszer

A központi hitelinformációs rendszer az adósnak a hiteladat-szolgáltatóval kötött hitel- és hiteljellegű szerződéseire vonatkozóan kizárólag a hiteladat-szolgáltatótól kapott adatot tarthat nyilván és adhat át az érintett adósnak, valamint a hiteladat-szolgáltatónak.

A központi hitelinformációs rendszer a természetes személy hiteladósokra vonatkozóan a hitel- vagy hiteljellegű szerződés megkötéséhez vagy módosításához szükséges azonosító adatot, valamint az érintett szerződés mibenlétére és az attól való eltérésre vonatkozó lényeges adatot kezelhet és tarthat nyilván, ha az adós a szerződésben vállalt kötelezettségeinek 90 napot meghaladóan, összegszerűségében pedig a minimálbért meghaladóan nem tesz eleget.

Az adatszolgáltatás lehetőségéről, céljáról, a közlendő adatok körének megjelölésével - a hitel és hiteljellegű szerződés megkötésével egyidejűleg - köteles a természetes személy hiteladóst írásban tájékoztatni. Az adattovábbítás tényéről mind a központi hitelinformációs rendszernek, mind a hiteladat-szolgáltatónak nyilvántartást kell vezetnie.

Az adatkérő hiteladat-szolgáltató részére az érintett adósra vonatkozó adatokon kívül egyéb adat nem szolgáltatható ki. A központi hitelinformációs rendszer a természetes személyekre vonatkozó azonosító adatokat az adós tartozásának megszűnését követő legfeljebb 5 évig tarthatja nyilván és kezelheti azzal, hogy az adós a vele szerződő hiteladat-szolgáltató közvetítésével tekinthet bele a róla nyilvántartott adatokba.

A banktitok jogellenes kiadásának következményei

Aki üzleti vagy banktitok birtokába jut, köteles azt időbeli korlátozás nélkül megtartani. A titoktartási kötelezettség alapján az üzleti, illetőleg a banktitok körébe tartozó tény, információ, megoldás vagy adat - a törvényben meghatározott körön kívül - a pénzügyi intézmény, illetve az ügyfél felhatalmazása nélkül nem adható ki harmadik személynek, és feladatkörön kívül nem használható fel.

Aki üzleti titok vagy banktitok birtokába jut, nem használhatja azt fel arra, hogy annak révén saját maga vagy más személy részére közvetlen vagy közvetett módon előnyt szerezzen, továbbá hogy a pénzügyi intézménynek vagy az intézmény ügyfeleinek hátrányt okozzon.

A banktitok megtartásának kötelezettsége nemcsak a pénzintézet alkalmazottait kötik, hanem mindazokat, akik valamilyen formában banktitok birtokába jutnak. Közömbös, hogy valaki hogyan, milyen körülmények között szerez tudomást a banktitokról: hivatalos eljárása során vagy véletlenül, esetleg tévedésből, jogosan vagy netán jogtalanul, esetleg bűncselekmény révén.

A banktitok megsértésének mind büntetőjogi, mind polgárjogi következményei is lehetnek.

A magyar büntető törvénykönyv szerint az a banktitok megtartására köteles személy, aki banktitoknak minősülő adatot illetéktelen személy részére hozzáférhetővé tesz, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. A bűncselekményt tehát már az is elköveti, aki megteremti a lehetőségét annak, hogy a banktitok mások számára is megismerhetővé váljék.

A banktitok megsértésének vannak úgynevezett minősített esetei, amelyeket a jogalkotó súlyosabban büntet. Ilyen megítélés alá esik a fent említett cselekmény, ha a titoksértésre jogtalan előnyszerzés végett kerül sor, vagy ha a titoksértés a pénzintézetnek vagy másnak hátrányt okozott. A büntetés ilyenkor akár háromévi szabadságvesztés is lehet.

Banktitok megsértése esetén az, akinek ebből akár vagyoni, akár nem vagyoni kára keletkezik, kártérítés iránti igényeit a polgári bíróság előtt is érvényesítheti.

A banktitok és a bűnüldözés

A rendőrség, de azon belül is a különféle gazdasági, pénzügyi bűncselekmények felderítésével, nyomozásával foglalkozó rendőri szervek a munkájuk során szinte mindig kapcsolatba kerülnek a pénzintézetekkel. Ez magyarázható a pénzintézetek sérelmére elkövetett bűncselekmények számának ugrásszerű növekedésével, de legalább ilyen fontos tényező e tekintetben, hogy a banktechnika fejlődésével, a bankrendszer globalizálódásával a bankok és pénzintézetek legjobb szándékuk ellenére is felhasználhatók nagy tömegű, illegálisan szerzett pénzösszegek átutalására, elhelyezésére. Köztudott ugyanis, hogy a szervezett bűnözés célja az illegálisan szerzett pénzek bankrendszerbe való juttatása, valamint tisztára mosása.

Mivel a nyugati országokban egyre költségesebb az illegálisan szerzett jövedelmek legalizálása, így ez a folyamat mostanában azokban az országokban zajlik, ahol még kezdetlegesek, hézagosak, és így könnyen kijátszhatók a bűnözésből származó jövedelmek felderítéséhez szükséges jogi és banktechnikai eszközök. Így térségünkben olyan aggasztó méreteket öltött a bűnözésből származó pénzösszegeknek a gazdasági vérkeringésbe történő áramoltatása, hogy azok jelentősen befolyásolják az egyes országok nemzetgazdaságát is.

Nem meglepő tehát, ha nemzetközi szinten már évtizedekkel ezelőtt olyan megállapodásokra került sor (pl. a strasbourgi konvenció), amelyek az említett folyamatokat hivatottak ellensúlyozni. Ezek elvi iránymutatásként írják elő többek között:

  • a pénzmosás büntetőjogi üldözését,
  • a banki ügyfelek azonosítását,
  • az azonosításhoz szükséges adatok feljegyzését és megőrzését,
  • a hitel- és pénzintézetek kötelezettségét arra nézve, hogy jelentsék be a gyanús pénzműveleteket a bűnüldöző hatóságoknak, és tegyék számukra lehetővé, hogy a bűncselekmények felderítéséhez szükséges információkhoz hozzájussanak.

A nyomozó hatóságok jogai

Magyarországon elsődlegesen a büntetőeljárásról szóló 1973. évi I. törvény (Be.) 118. §-a teszi lehetővé a nyomozó hatóságok részére, hogy büntetőügyben eljárva tájékoztatás végett megkeresheti az állami és helyi önkormányzati szerveket, a köztestületeket, a gazdasági szervezeteket, az alapítványokat, a közalapítványokat és a társadalmi szervezeteket. A megkeresésnek legfeljebb harminc napon belül eleget kell tenni vagy közölni a megkeresés teljesítésének akadályát.

A fentiek alapján nyílik lehetőség arra, hogy a nyomozó hatóságok egyes ügyekben a pénzintézetekhez forduljanak különféle kéréseikkel. A megkeresésben ügyiratszámmal, a bűncselekmény megnevezésével és rövid tényállással meg kell indokolni, hogy pontosan milyen adatokra, tájékoztatásra van szüksége a nyomozó hatóságnak. Ezeket a megkereséseket a bankok jogi osztályai fogadják, akik elkészítik a kért anyagot. Gyakori azonban, hogy a jogi osztályok - állampolgári jogokra hivatkozva - ügyészi jóváhagyáshoz kötik az adatszolgáltatást. A hatósági oldalról egyöntetű az a vélekedés, hogy ez hátrányosan befolyásolja a munkájukat, hiszen az elkövetők előzetes letartóztatására vonatkozó előterjesztésig mindösszesen 72 óra áll a rendelkezésükre. Ennyi idejük van tehát a szükséges bizonyítékok beszerzésére, így a banki iratok esetleges lefoglalására is.

Titkos információgyűjtés

Legalább ilyen problematikus a pénzintézetek és a tikos információgyűjtéssel foglalkozó rendőri szervek viszonya, hiszen ezek nem a Be., hanem más - külső szervek, személyek által nem hozzáférhető - szabályok alapján járnak el. Az ő megkereséseik indokoltságát hivatott biztosítani a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény, amelynek 63. §-a kimondja, hogy a rendőrség bűncselekmény elkövetésének megelőzésére, felderítésére, megszakítására, az elkövető kilétének megállapítására, elfogására, körözött személy felkutatására, tartózkodási helyének megállapítására, bizonyítékok beszerzésére - törvényes keretek között - információt gyűjthet. Ez a szabály törvényi erőre emeli a titkos információgyűjtéssel foglalkozó rendőri egységek munkáját is.

A rendőrségi törvény 68. §-a szabályozza, hogy "a rendőrség nyomozó szervének vezetője a kétévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény felderítése érdekében az üggyel összefüggő adatok szolgáltatását - az ügyész előzetes jóváhagyásával - igényelheti az adatot kezelő pénzintézettől, adóhatóságtól, szolgáltatást nyújtó távközlési szervtől". Probléma azonban, hogy a titkos információgyűjtő munka során nem lehet olyan pontosan meghatározni, mint nyílt büntetőügyben, hogy konkrétan milyen adatokra van szükség, hiszen a felmerülő adatok szelektálására a titkos nyomozás során kerül sor. Ennek köszönhető, hogy nem örülnek túlzottan a pénzintézetek a fentebb vázolt megkeresésnek, bár természetes, hogy a nyomozó hatóságok a tudomásukra jutott banktitkot titkos adatként kezelik.

A banktitok és az adózás

A hitelintézeti törvény lehetővé teszi a banktitok kiszolgáltatását az adóhatóság részére is, aminek valószínűleg nem örülnek a polgárok. Bár a tapasztalatok szerint az APEH - működésének nehézkessége miatt - nem él túl gyakran a jogszabályok által felkínált lehetőségekkel.

A banktitok adóhatóságnál történő kezeléséről külön utasítás rendelkezik. A banktitoknak minősülő adat kiadását akkor lehet kezdeményezni, ha erre az adóhatósági ellenőrzés vagy az adóigazgatási eljárás keretében a tényállás tisztázása vagy bizonyítása, illetve a végrehajtási eljárás lefolytatása érdekében van szükség.

Árulkodó bankszámla

Az adóhatóság az adózás rendjéről szóló 1991. évi CXI. törvény (Art.) szerint köteles tisztázni és bizonyítani a tényállást. Az eltitkolt adóbevételek esetében azonban ez nem kis nehézséggel járhat. Az adózónak a számviteli törvény vonatkozó rendelkezései szerint szigorúan könyvelnie kell a pénzforgalmát. Ha gyanú merül fel, hogy ezt nem tette meg, akkor az adóhatóság összevetheti a könyvelésében szereplő adatokat az adóalany bankszámláján történő pénzmozgásokkal.

A végrehajtási eljárás során az Art. 88. §-a szerint a bankszámlával rendelkező adófizetésre kötelezett személy tartozását azonnali beszedési megbízással kell végrehajtani. Az azonnali beszedési megbízás az adófizetésre kötelezett személy bármely pénzforgalmi számlája ellen benyújtható. A bankszámlát vezető hitelintézet az adóhatóság beszedési megbízását a végrehajtható okirat csatolása nélkül köteles teljesíteni.

Az utasítás részletesen szabályozza a banktitok kiadására vonatkozó eljárást. Az adatkérő adóhatóság az adós bankszámláját vezető pénzintézethez megküldött megkeresésben megjelöli az adatkérés célját, a pénzügyi intézményt, azt az adózót vagy bankszámlát, amelyről az adóhatóság a banktitok kiadását kéri, valamint a kiszolgáltatni kért banktitokkört, illetve a kért adatok fajtáját. Az adatkérés céljaként csak azt lehet közölni, hogy az adatkérésre az adózó adókötelezettségének teljesítésének ellenőrzése vagy a megállapított adótartozásának végrehajtása érdekében van szükség. További adatok a pénzügyi intézménnyel - az adótitok védelme miatt - nem közölhetők. Az adóhatóság a banktitoknak minősülő adatok kézhezvételét követően, de azok felhasználását megelőzően értesíti az adatkezelés tényéről a megkereséssel érintett adózót. A tájékoztató levélben szövegbeli magyarázattal és jogszabályi hivatkozással kell indokolni az adóhatóság eljárásának törvényességét.

Az adatkiadás megtagadása

A kimenő megkereséseket, a pénzügyi intézmény banktitkot tartalmazó tájékoztatását vagy a tájékoztatás megtagadását az adóhatóság jogi osztályai nyilvántartásba veszik és továbbítják az adatkérő szervezeti egységnek. Abban az esetben, ha a pénzügyi intézmény - titoktartási kötelezettségre hivatkozva - megtagadja a kért adatok kiszolgáltatását, a banktitok kiadása iránti igény fenntartásáról - az adatkérő szervezeti egység felterjesztése alapján - az APEH elnöke, illetve az igazgató, vagy akadályoztatása esetén az ezzel megbízott helyettese dönt.

Az ismételt megkeresést azzal a hivatkozással küldik el, hogy a pénzügyi intézmény a titoktartási kötelezettségére hivatkozva nem tagadhatja meg a kért adatok szolgáltatását.

Ha a pénzügyi intézmény a titoktartási kötelezettségére hivatkozva az ismételt megkeresést is elutasítja, e tekintetben az adóhatóság jelzéssel élhet a pénzügyi intézmények felett felügyeletet ellátó szervhez.

Az adatok kezelése

Az adóhatóság a rendelkezésére bocsátott adatokat kizárólag arra a célra használhatja fel, amelyet az adatkérésben megjelölt. Az adóhatóság a birtokába jutott banktitokról jogszabályon alapuló adatszolgáltatási kötelezettsége alapján sem adhat tájékoztatást. A banktitokra vonatkozó szabályok megsértése miatt az adóhatóság alkalmazottjával szemben fegyelmi felelősségre vonásnak van helye.

Mogyorósi István
Pénzmosás A hatóságok megkeresésére történő - banktitkot is érintő - kötelező adatszolgáltatáson kívül nem árt teret szentelni a már említett és Magyarországon az 1994. évi XXIV. törvénnyel beiktatott, a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról szóló jogszabályban előírt bejelentési kötelezettségnek, amennyiben a törvény hatálya alá tartozó pénzügyi szolgáltató szervezet tudomására pénzmosásra utaló adat, tény vagy körülmény jut. (Annál is inkább, mert ennek elmulasztása komoly büntetőjogi szankciót von maga után.) A pénzmosás tényállását a Btk. 303. §-a szabályozza. Ezt a buncselekményt az követi el, aki a más által ötévi vagy azt meghaladó szabadságvesztéssel fenyegetett buncselekménnyel, illetve embercsempészettel, vesztegetéssel, nemzetközi kapcsolatban elkövetett vesztegetéssel, kábítószerrel való visszaéléssel vagy nemzetközi jogi kötelezettség megszegésével összefüggésben keletkezett anyagi javakat elrejti azáltal, hogy az eredetét, illetőleg valódi természetét eltitkolja vagy elleplezi, továbbá az eredetéről, illetőleg valódi természetéről hamis adatot szolgáltat a hatóságnak. Az 1994. évi XXIV. törvény 2. §-a szerint a pénzügyi szolgáltató szervezet kétmillió forintot elérő vagy meghaladó összegű, forintban vagy külföldi pénznemben történő készpénzbefizetéssel, illetve -kifizetéssel járó ügyleti megbízást kizárólag olyan ügyféltől fogadhat el, aki bemutatja az azonosságát igazoló okmányait, és akinek az azonosítását a pénzügyi szolgáltató szervezet elvégzi. Ha azonban a pénzügyi szolgáltató szervezet pénzmosásra utaló adatot, tényt vagy körülményt észlel, akkor értékhatárra való tekintet nélkül köteles az ügyfelet azonosítani. Köteles továbbá kijelölni egy vagy több személyt, aki az Országos Rendőr-főkapitányságnak haladéktalanul továbbítja az alkalmazottaktól érkező, pénzmosással kapcsolatos bejelentést. A pénzmosásra utaló információk fogadására kizárólagosan kijelölt szerv az ORFK bűnügyi főigazgatóság gazdaságvédelmi főosztálya. A pénzügyi szolgáltató szervezet legalább tíz évig köteles nyilvántartani az említett kötelezettségei teljesítése során birtokába jutott adatokat, továbbá a kötelezettsége teljesítését igazoló okiratokat. Az ORFK a kapott információt - a más buncselekmény miatt indult büntetőeljárás esetét kivéve - kizárólag a pénzmosás elleni küzdelem céljaira használhatja fel, a gazdaságvédelmi főosztályvezető engedélye alapján. A gazdaságvédelmi főosztály ellenőrzi a pénzmosásra utaló információkat, szükség szerint lefolytatja az ügyben a nyomozást, és a bejelentéssel kapcsolatos megállapításairól visszajelzést küld a pénzügyi szolgáltató szervezetnek. A pénzmosásra utaló adatokat tartalmazó információkat a gazdaságvédelmi főosztály tíz évig köteles megőrizni.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére