Vagyoni és személyhez fűződő jogok

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 17. számában (1999. augusztus 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

A vagyoni jogok átruházása, átszállása

Az Szjt. 9. §-ába foglalt, a szerzői jogok keletkezésére és azok vagyoni forgalomban való részvételére vonatkozó szabályok alapozzák meg a felhasználásra és a felhasználás engedélyezésére vonatkozó szerzői jogosultságokat. Közelítve a gazdasági élet követelményeihez és a "dualista felfogásként" ismert, a vagyoni jogok elidegeníthetőségét lehetővé tevő elmélethez, az Szjt. a korábbi szabályozástól eltérően rendezi a vagyoni jogok hasznosításának a kérdését. Főszabály továbbra is a vagyoni jogok egészben történő elidegeníthetetlensége marad, ám ez alól számos kivételt enged a törvény, amikor meghatározott esetekben (adattár, szoftver, a reklámozás céljára megrendelt mű, együttesen létrehozott mű, munkaviszonyból vagy más hasonló jogviszonyból folyó kötelezettség teljesítése alapján alkotott művek) lehetővé teszi a törvény a vagyoni jogok átruházását, illetve átszállását. A vagyoni jogokat öröklés címén megszerző személyek egymás javára is rendelkezhetnek saját részük tekintetében, nem rendelkezhetnek viszont ezekről a jogokról harmadik személyek javára.

Amennyiben az erre vonatkozó szerződésben átruházzák a vagyoni jogokat, a szerzőt megillető felhasználási jogok és a felhasználás engedélyezésének joga - a szerződésben foglalt esetleges korlátozásoktól eltekintve - a felhasználóra szállnak át, tehát már nem a szerző, hanem a felhasználó rendelkezik velük.

Felhasználás

Az Szjt.-ben egyébként csak kivételesen lehetővé tett, a vagyoni jogok átruházására irányuló szerződés hiányában - és figyelemmel a szerzői jogok korlátaira -, a szerző kizárólagosan jogosult szerzőijog-védelemre érdemes, azaz egyéni, eredeti művének felhasználására és a felhasználás engedélyezésére. Főszabály a felhasználási szerződés keretében történő jogátruházás, amely alól csak az Szjt. adhat kivételt (ilyen kivétel például az egyes jogosultságok díjigényre való korlátozása, a szabad felhasználás).

Főleg elméleti okból különbözteti meg az Szjt. a mű felhasználását aszerint, hogy az anyagi (például többszörözés, terjesztés, kiállítás stb.) vagy nem anyagi (például nyilvános előadás, nyilvánossághoz közvetítés, átdolgozás stb.) formában történik-e. A lényeg, hogy a felhasználási jogokra vonatkozó, már a korábbi szabályozásban is ismert generálklauzula teljesebb, általánosabb, és ezzel pontosabb lett. Nem próbálja ugyanis definiálni a felhasználást mint folyamatot, hiszen a felhasználás első mozzanatai is engedélyhez kötöttek. Így a korábbi szabályozásban a felhasználás fogalmi elemeként ismert, ám csak a gyakorlatban definiált "nyilvánossághoz közvetítés" is elmarad a definícióból, amit többek között az is indokol, hogy individualizált napjainkban a felhasználások jelentős része sem kötődik a nyilvánossághoz.

Amíg az 1969. évi III. törvény vagyoni jogokra vonatkozó szabályait tucatnyi műfajspecifikus rendelet egészítette ki, addig az új Szjt. keretszabályai általános és csak kivételesen műfajspecifikus (például film, szoftver stb.) módon rendezik a vagyoni jogokat.

A mű címe

A mű címének azonossága gyakran vezet a jogosulatlan felhasználás megállapításához. Természetesen a szerzőijog-védelem csak a "sajátos" címeket illeti meg. Ez a kritérium összecseng a szerzőijog-védelem alapját képező "egyéni, eredeti jelleg" meglétének szükségességével, attól némiképp mégis különbözik. Egy mű címe ugyanis nem csak úgy válhat sajátossá - és így védetté -, hogy önmagában egyéni, eredeti jellege lenne. Akkor is megállapítható a jogosulatlan felhasználás, ha például látszólag "hétköznapi", ám egy közismert műhöz és szerzőhöz kapcsolódó filmcímet kölcsönöznek egy újabb film címéhez. Nem vitás, hogy két azonos filmcím, főleg ha egy nyelvi régióhoz tartoznak, az összetéveszthetőség miatt sérti a jogosultak érdekeit a felhasználás során. Ilyenkor a későbbi, "jogsértő" cím teljes vagy részleges megváltoztatásával szüntethető meg a jogsérelem.

Sajátos problémát vetnek fel a lefordított címek. A gyakorlat, a fordításra vonatkozó szabályokat követve, arra az álláspontra helyezkedik, hogy egy cím fordítása akkor sajátos, ha az meghaladja a nyersfordítást, és mint fordítás jogosult lenne a védelemre.

Merchandising jogok

Az úgynevezett "merchandising" jogok általában a mű címének, vagy más jellegzetességének (például figura) kereskedelmi forgalomban lévő árukon (például ruhaneműkön, írószereken stb.) való feltüntetését jelentik. Fontos eleme a szabályozásnak, hogy csak a művel azonosítható, azzal összeforrott, jellegzetes, és eredeti alakra vonatkozó felhasználás engedélyköteles.

Korábbi szerzői jogi szabályaink nem rendezték egyértelműen ezeket jogokat. Az általános szabályokból korábban is levezethető volt, hogy ez is kizárólagos engedélyezési jog, így még azoknál a szerződéseknél is csak kifejezett, erre vonatkozó rendelkezéssel szerezhette meg a felhasználó ezeket a jogokat, amelyeknél egyébként a törvényi vélelem folytán széles körű felhasználási jogok szálltak át a felhasználóra (például filmgyárra). A bírói gyakorlat is ezt az értelmezést követte, amennyiben a merchandising jogokat a mű szerzőjének kifejezett hozzájárulásához kötötte (BH 1986. 363. számú döntés).

Az Szjt. 16. §-ának (4) bekezdésében foglalt, felhasználáshoz kapcsolódó bevétellel arányban álló díjazásra való jogosultság ennél a hasznosítási módnál különösen fontos, hiszen egyes műfajoknál (például rajzfilm) az ilyen bevételek meghaladhatják a mű elsődleges felhasználásából származó bevételeket.

Jogosulatlan felhasználás

Különösen akkor jogosulatlan a felhasználás, ha arra sem a törvény, sem a jogosult nem adott engedélyt, vagy ha a felhasználó jogosultságának határait túllépve használja fel a művet. Az engedély hiányában történő felhasználás a korábbi szabályozástól eltérően - amely a mű engedély nélküli megváltoztatását (személyhez fűződő jogsérelem) összemosta a vagyoni jellegű hátrányt okozó engedély nélküli fehasználással -, nem jelent személyhez fűződő jogsértést. A jogosulatlan felhasználás megállapításakor a szerzői jogok megsértéséhez fűzött jogkövetkezmények alkalmazhatóak (Szjt. XIII. fejezet).

A törvény elhagyja a korábbi szabályozásból ismert bírság szankciót, mivel ez a jogintézmény idegen a magánjogi alapokon működő szerzői jogviszonytól. A jogosulatlan felhasználáshoz kapcsolódóan a sérelmet szenvedett szerző érdekeit megfelelően szolgálja a gazdagodás visszatérítésének követelése, továbbá ha a felelősség megállapítható, kártérítés is jár.

A felhasználó tájékoztatási kötelezettsége

A felhasználás jogszerűségének és a bevétellel arányos díjazásnak az ellenőrzését szolgálja ez rendelkezés, ami a polgári jogi jogviszonyra vonatkozó általános alapelveknek (együttműködési, tájékoztatási kötelezettség stb.) a felhasználási szerződésekre vonatkoztatott speciális szabálya. Ha az Szjt. eltérően nem rendelkezik, a felhasználó nem tagadhatja meg a tájékoztatást a szerzőtől, a szerző halála után, a védelmi időn belül annak jogutódjától és a közös jogkezelő szervezettől. Amennyiben a felhasználó nem teljesíti a tájékoztatási kötelezettségét, a jogosultak számadási kötelelezettségének megállapítása iránt indíthatnak pert. Az Szjt. 66. § (5) bekezdése a filmelőállítókra legalább évenkénti, írásbeli elszámolási kötelezettséget ró.

Személyhez fűződő jogok A személyhez fűződő jogok körébe elsősorban a szerzőség elismerése, a név feltüntetéséhez, a mű integritásához, a mű nyilvánosságra hozatalához és az erre szóló engedély visszavonásához való jogok tartoznak. A személyhez fűződő jogok szabályozásánál a legfontosabb új szabály, hogy szakítanak e jogok időbeli korlátlanságának korábbi, a gyakorlatban sokat vitatott elvével. A személyhez fűződő jogok - csakúgy, mint a vagyoni jogok - csak a védelmi időn belül gyakorolhatók. A szerző halála után a szerző szellemi hagyatékával megbízott személy, ennek hiányában a szerzői jogokat öröklés jogcímén megszerző személy(ek) jogosult(ak) erre. Az időbeli korlát alól egyetlen kivétel van, a név feltüntetéséhez való jog gyakorlása, amely a védelmi idő lejárta után is fennmarad, gyakorlására a hozzátartozók, az örökösök és az érintett közös jogkezelő szervezet jogosult. A személyhez fűződő jogok terjedelme lényegében követi a régi szabályozást, két lényegesebb változás azonban itt is tetten érhető. Az egyik a mű integritásához való jog (Szjt. 13. §) szabályozását érinti, amely szó szerint követi a legátfogóbb nemzetközi szerzői jogi Berni Egyezmény (BUE) szövegezését. Az új Szjt. alapján tehát nem minden változtatás tekinthető jogsértőnek, csupán az, amely "a szerző becsületére vagy hírnevére sérelmes". A másik módosítás a jogosulatlan felhasználást érinti, amelyet az új Szjt. kizárólag a vagyoni jogok megsértéseként szabályoz. Ez főleg annak tudható be, hogy az új törvény szakít a szerzői jogok (személyhez fűződő és vagyoni) merev egységének elméletével. Az új szabályozás megőrzi a személyhez fűződő jogok elidegeníthetőségének, átszállásának és az arról való lemondás kizártságát. Nem kizárt viszont a személyhez fűződő jogok gyakorlásának esetleges korlátozása a szerződésben, ahogyan ezt maga az Szjt. is teszi például a munkaviszonyban alkotott műveknél, ahol e jog gyakorlása a név feltüntetésének mellőzésében nyilvánulhat csak meg.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére