Nyomdák és kiadók

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Közelebb a középmezőnyhöz

Megjelent a Cégvezetés (archív) 17. számában (1999. augusztus 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

A jugoszláviai háború, az orosz gazdasági válság kedvezőtlenül hatott a magyar nyomdaiparra. Elsősorban a csomagolóanyag-gyártók rendelésállománya csökkent az előre nem látható történések miatt. Kedvezőtlen volt az is, hogy a folyóiratok száma megcsappant az első negyedévben.

 

A nyomdai és a kiadói tevékenység minden országban sajátos jelentőségű, minthogy - bár mindkettőt ipari ágazatnak tartják - valójában e két ágazatnak a végtermékeket tekintve inkább a szolgáltató- vagy a közszolgálati szektorban volna a helye. A nyomdászat ugyanakkor nyilvánvalóan ipari tevékenység, és az ágazatban forradalminak nevezhető műszaki-technológiai változások zajlanak.

A nyomdaipari tevékenységnek lényegében két, egymástól technológiailag különböző ága van, az egyik a klasszikus nyomdaipari termékek gyártása, a másik pedig a nyomdai szolgáltatás. Az ágazat termékei az úgynevezett kultúr-hordozók, mint a napilapok, a könyvek, a folyóiratok és a különféle jellegű tájékoztató, valamint ügyviteli nyomtatványok. Szolgáltatásokon a nem közvetlenül a termék előállítására fordított tevékenységet, illetve a nem készterméket eredményező részműveleteket kell érteni (például a formakészítést, vagy a kötészeti feldolgozást, a behúzást, a csomagolást, a szállítást).

A kínálat

A nyomdaipari termelésben a legnagyobb volumenű termékcsoportot a napilapok képviselik. Érezhetően széles belőlük a választék, a hazai termelés mennyisége 1992 óta mégis csökken. Egyes lapok példányszáma visszaesett, s ez csak különleges körülmények között növelhető meg, mint például a választási években. A másik nagy tevékenység a könyvnyomtatás. A termelés számbavétele a magán- és a kalózkiadások miatt nem lehet teljes körű. A KSH által megfigyelt vállalati kör adatai szerint az elmúlt években itt is jelentős volt a termelés-visszaesés. A harmadik nagyobb termékkörnél, a folyóiratoknál viszont stabil termelésbővülés tapasztalható. Valószínű, hogy az üzleti tevékenységek szélesedése, az információk fontossága az oka annak, hogy jelenleg már több mint ezerféle heti, havi folyóirat és egyéb időszakos kiadvány jelenik meg a piacon.

Az úgynevezett tájékoztató nyomtatványok előállítása az utóbbi 6-8 évben növekvő részarányú a nyomdaipari termelésben. Ez a változás is összefüggésben van a gazdasági élet átalakulásával. A termékek sokfélék, ebből adódóan a tájékoztató nyomtatványok közül az igényesebb prospektusokat, szórólapokat, speciális, személyre szóló termékeket általában a kisebb nyomdák gyártják. A nagyobb példányszámú és/vagy bonyolult kivitelezésű termékeket viszont továbbra is a nagy nyomdák készítik el.

Az államigazgatás által előírt ügyviteli nyomtatványok száma jelenleg megközelíti a 3000-et, és az előírások folyamatosan változnak. Az államigazgatás számára készülő kimutatások, bevallások és az üzleti élet elszámoló nyomtatványainak példányszáma az utóbbi években, a vállalkozások számának bővülésével párhuzamosan, robbanásszerűen növekedett. A központilag végzett dokumentálási, ellenőrző funkciók átalakultak. Új nyomtatványokat rendszeresítettek, bár sok átfedéssel. Mivel a rendszerváltozás után csak a nyomtatványokon szereplő információkat szabták meg törvények és rendeletek, több hasonló, de nem teljesen egyforma nyomtatvány készült.

A biztonsági nyomtatványok (értékcikk és okirat) esetében szintén tapasztalható a struktúra folyamatos átalakulása és korszerűsödése. A termékek, talán az egy útlevél kivételével, elavultak. Ennek alapvető oka nem a megfelelő gyártóbázis hiánya, hanem a felhasználói infrastruktúra fejletlensége, vagyis a nyomtatványok feldolgozásához, nyilvántartásához, forgalmazásához, ellenőrzéséhez szükséges eszközök elégtelensége.

A magyar bankjegyek gyártóbázisának korszerűsítése már megtörtént, és megkezdődött a nemzetközi színvonalú, új bankjegysorozat kibocsátása. A pénzforgalmi nyomtatványok esetében - ezek megrendelői döntően a kereskedelmi bankok - elsősorban a forgalmi infrastruktúra hiánya akadályozza a termékek gyorsabb korszerűsítését.

Közelkép A nyomdászat konjunktúraérzékeny ágazat, s híven tükrözi a gazdasági folyamatokat. Az elmúlt évek gazdasági növekedése jótékony hatással volt a nyomdák rendelésállományára, s tavaly várakozáson felül jó évet zárt a magyar nyomdaipar. Az ágazat számára az is kedvező volt, hogy a rendeléseknél korábban jellemző „hullámzás" is csillapodott. A folyóiratok közül elsősorban a gazdasági, a hobbi- és a női magazinok száma és terjedelme növekedett. A könyvkiadásban is megállt az évek óta tapasztalható visszaesés, ami ezen a területen már pozitív eredménynek számít. A vállalkozások a reklámkiadványok, tájékoztatók, szórólapok nyomtatására is több pénzt szánnak, s ez akkor is igaz, ha ezek az értékek még alacsonyabbak a nyugat-európai átlagnál. E területen kemény árverseny alakult ki, aminek következtében a cégek egyrészt nagyobb figyelmet fordítanak a gyártásszervezésre és az önköltségcsökkentésre, másrészt rövidült az átfutási idő, és javult a termékek minősége is. Az idei első negyedévi történések azt mutatják, hogy a tavaly augusztusban kirobbant oroszországi gazdasági válság, valamint a balkáni háború kedvezőtlenül hatott az ágazatra. Elsősorban a csomagolóanyag-gyártók közvetlen, illetve közvetett exportja csappant meg. Kelényi Ákos, a Magyar Nyomdász Szakmai Szövetség főtitkára kiemelte, hogy a cégek elsősorban belső intézkedésekkel, költségcsökkentéssel igyekeznek ellensúlyozni a kedvezőtlen folyamatokat. Létszámleépítéshez kevesen folyamodtak, hiszen bíznak abban, hogy a nehézségek átmenetiek lesznek. Többletkapacitások alakultak ki a folyóiratokat előállító nyomdáknál is, miután az ilyen kiadványok száma az év első hónapjaiban csökkent. A főtitkár hozzátette: a számok azt mutatják, hogy 1999 első negyedévében a termelés mennyisége és értéke ugyanannyi volt, mint tavaly az első három hónapban. A nyomdászat eszközigényes ágazat, a jó minőség eléréséhez korszerű gépekre van szükség. A kis- és középvállalkozások egy részére a tőkeszegénység jellemző, s az, hogy nehezen jutnak hitelhez. Gyakori, hogy a cégek 3-5 éves használt, illetve felújított berendezéseket vásárolnak Nyugat-Európából. Ugyanakkor mindenképpen kedvező, hogy akadnak már Magyarországon is olyan középvállalkozások, melyek a közelmúltban új, nagy értékű gépeket helyeztek üzembe. Ma már egyre kevésbé jellemző, hogy a magyar cégek külföldön adnák fel rendeléseiket, s ez is kedvező a hazai nyomdáknak. A magyar nyomdaiparban az adózó cégek száma mintegy 850-1000-re tehető. Az ágazatban a privatizáció már lezajlott, a részvények 27 százaléka van külföldi kézben. A nyomdák 1,5-2 százaléka tartozik a nagyvállalatok közé, 13-14 százaléka a közepes vállalkozásokhoz sorolható. A többiek kisvállalkozások, melyek elsősorban lakossági igényeket elégítenek ki gyorsan és rugalmasan. Az ágazat előtt álló feladat, hogy a magyar nyomdák felkészüljenek az EU-csatlakozásra. Az EU-belépéssel a hazai cégek árai várhatóan jobban közelítenek majd a nyugati nyomdák áraihoz, ezért versenyképességük vélhetően romlani fog. Várható az is, hogy a vállalatoknak a marketingtevékenységüket is erősíteniük kell, hogy az Unióban a potenciális vevőket fel tudják kutatni. Az ágazat magyarországi zászlóshajója a nyomdaipari csomagolóanyagokat gyártó Cofinec Hungary Rt. (A csoportnak Lengyelországban és Csehországban is van gyára.) Az öt magyar nyomdát megvásárló társaság 1997-ben 605 millió francia frank árbevételt ért el, tavaly több mint 610 milliót. A társaság tavaly termelésének 15 százalékát exportálta, a kivitel döntő hányada Kelet-Európába irányult. Az orosz válság nem érintette a társaságot, mert exportjuknak csak kis hányada jut oda, vevőik fizetőképes multinacionális vállalatok. Az idén az export arányát 20 százalékra szeretnék növelni, s a hazai piacon is kismértékű bővüléssel számolnak. Ukrajnában, Oroszországban, Romániában, Kazahsztánban, illetve Ausztriában, Németországban és a Benelux államokban keresnek új piacokat. A Cofinec Hungarynak a hajlékony falú csomagolóanyagok, dobozok és címkék gyártásának magyarországi piacán 70-60-50 százalékos részesedése van. A magyarországi nyomdák közül a Cofinec az egyetlen, amelyik a tőzsdén is szerepel. A magyar befektetők közül a legnagyobb a Láng Holding, amelynek négy nyomdában - Szikra, Athenaeum, Állami, Gyomai Kner - is van érdekeltsége. A lapnyomdák közül a legnagyobb a Szikra, ahol nyolc napilapot és mintegy száz folyóiratot készítenek. A cégben a Postabank 32, a Láng Holding 33, az EBRD 19, míg az állam 13,7 százalékos részesedéssel rendelkezik. Lendvai Lászlóné vezérigazgató elmondta, hogy a tavalyi 6,5 milliárd forintos árbevétel után idén 9,5 milliárdos forgalmat terveznek, s várható, hogy az év végére tőzsdére érett lesz a cég. Akárcsak tavaly, a társaság az idén is nyereséges lesz, a haszon nagysága 1999-ben kiugró lehet, ugyanis a nyomda az év elején értékesítette a Nemzeti Sportban lévő részesedését. A Szikra tavaly kétmilliárd forintot költött beruházásra, a vezérigazgató egyelőre még nem tudott pontos adatot mondani arról, hogy idén mennyit szánnak fejlesztésre. Egy irkafűző berendezést már üzembe helyeztek, ez a beruházás nyolcvanmillió forintba került. A Szikra az Athenaeumban több mint 90 százalékos részesedéssel bír, szó volt arról, hogy a két cég egyesül, de végül is a Szikra decemberi közgyűlésén erről nemleges döntés született. Az Athenaeum Nyomda két évvel ezelőtti, egymilliárdos hiányát a múlt évre 400 millióra mérsékelte, s az idén már szerény nyereséget tervez további költségcsökkentésekkel és újabb piacok meghódításával. Új beruházások révén az Athenaeum jó minőségű, színes kiadványok készítésére is képes, és mivel nőtt az igény a kereskedelmi és a reklámkiadványok iránt, a cég igyekszik e területen új megrendeléseket szerezni. Az elmúlt öt évben hat új gépet állított csatasorba a folyóirat-készítésben élenjáró, száz százalékban angol tulajdonban (Watmoughs Ltd.) levő Révai Nyomda. Legutóbbi fejlesztésüket az idén januárban hajtották végre. Boskovitz Gyula termelési-műszaki igazgató elmondta, tavaly elsősorban a reklámnyomtatványok piacán volt érezhető élénkülés, s egy-két új folyóirat nyomtatása is hozzájuk került. A gazdaság megtorpanása azonban a nyomdaiparban is éreztette hatását, s kivárás tapasztalható a piacon. Az igazgató szerint némiképp ellentmondásos helyzet alakult ki a lapnyomtatásban. A vevők egyre jobb minőségű kiadványokat akarnak, ugyanakkor olcsóbb papírra adnak megrendelést, hiszen a kiadók sem tudják az újságok árait emelni. Hargitai Éva

Ágazati trendek

1997-ben a nyomdaipar - becslések szerint - több mint 20 ezer főt foglalkoztatott (a statisztikai adatok ettől eltérnek, aminek az lehet az oka, hogy a megfigyelési kör nem teljes). Az ágazatra - néhány nagyobb nyomda mellett - az európaihoz hasonló kisüzemi szervezet jellemző, üzemenként átlag 10-20 fő közötti létszámmal. A szervezeti átalakulást részben a piaci igények változása, részben a hatékonysági követelmények kényszerítették ki. Tipikusan piaci jellegű kényszer volt például az új számítástechnikai termékek iránti igény. A COCOM-lista feloldása után, a számítástechnikai fejlődés következtében a gyártókapacitás kevésnek bizonyult. (Az ügyviteli nyomtatványokat korábban csak államilag kijelölt vállalatok gyárthatták, és forgalmazásuk is központosított volt.) Az első magáncégek ezt az igényt ismerték fel és szolgálták ki. A vállalkozások száma a '80-as évek végétől évről évre megkétszereződött.

Az ágazat tevékenysége, hasonlóan a fejlett országokéhoz, a belföldi piacra orientált. Az 1997. évi exportadatok alapján az értékesítésen belül a nyomdaipari szektorban mindössze 6,2 százalék volt a kivitel aránya. A nyomdaipar fejlődését és versenyképességét alapvetően a belső gazdasági, társadalmi folyamatok, és nem utolsósorban a külföldi cégek piacszerző magatartása befolyásolták. Az egyes nyomdaipari termékeknél a következő években nyilvánvalóan eltérő fejlődési tendenciák érvényesülnek majd, attól függően, hogy a kapacitások összetétele, a kínálat, a kiadványok árszintje és a kereslet milyen irányban módosul. Ugyanakkor a kultúrhordozók iránti kereslet és a fogyasztás alakulásában továbbra is meghatározó szerepet játszanak a demográfiai változások, a képzettség, az ipari fejlődés és persze a tradíciók.

A hagyományos nyomdai termelést mindezeken kívül a következő évtizedben az említetteknél még nagyobb mértékben befolyásolhatja az információtechnológia fejlődése. Az utóbbi években egyre jobban terjednek a CD-ROM-on hozzáférhető információk, az internetes szolgáltatások. A fejlett országok szakértői mégis úgy vélik, hogy a nyomtatott információhordozók szerepe nem csökken. További piacbővülésre lehet számítani a tankönyvek, a tudományos kiadványok (szótárak, lexikonok, ismeretterjesztő kiadványok) és a képes folyóiratok iránti igények növekedése révén. Feltehetően a keresletbővülés irányába hat az is, hogy a képzésre és az információszerzésre fordítható jövedelem növekszik.

Az 1992-97 közötti adatok szerint a nyomdaiparban több beruházás valósult meg, a hatékonyság sokat javult. A beruházások nagyobbik része a külföldi befektetésekhez köthető, de a jegyzett tőkén belül jelentősen nőtt a belföldi magánszemélyek és társaságok részaránya is. A nyomdaipari termelésben hatszorosára emelkedett a belföldi társasági tulajdon nagysága, és mintegy 50 százalékkal nőtt a hazai magántulajdoni rész is. A nyomdaipari szolgáltatásban a társasági tulajdon csaknem megkétszereződött, a magántulajdon viszont háromszorosára nőtt.

A hazai nyomdaipari fejlesztésben kiemelkedő a Láng Kiadó és Holding Rt. tevékenysége. A holding érdekkörébe kerültek a legnagyobb magyar nyomdák, mint a Gyomai Kner, az Állami Nyomda, a Szikra Lapnyomda, majd az Athenaeum is. A Láng Holding többmilliárdos beruházásai révén vezető piaci szerephez jutott a napilapok és a nem színes folyóiratok nyomtatásában, majd később betört a színes folyóiratok piacára is. Terjeszkedésével főleg a Watmoughs-csoport tulajdonában levő Révai Nyomdának lett konkurense, de veszélyes lehet a Kossuth és a Veszprémi Nyomda piaci pozíciójára is.

Kiadói tevékenység
  1993 1997 1997/1993 (%)
Lapkiadás
Értékesítés árbevétele (M Ft) 33 665 80 520 239,2
Exportárbevétel (M Ft) 195 689 353,3
Jegyzett tőke (M Ft) 6 106 9 721 159,2
Külföldi tőke aránya (%) 33,7 61,4  
Létszám (fő) 5 765 5441 96,1
Beruházások (M Ft) 283 288 101,2
Könyv- és zeneműkiadás
Értékesítés árbevétele (M Ft) 16 821 34 507 205,1
Exportárbevétel (M Ft) 694 1 111 160,1
Jegyzett tőke (M Ft) 4 466 6 912 154,8
Külföldi tőke aránya (%) 16,3 31,2  
Létszám (fő) 3 708 3 180 85,8
Beruházások (M Ft) 89 298 334,8
Hangfelvételek kiadása
Értékesítés árbevétele (M Ft) 981 7 344 748,6
Exportárbevétel (M Ft) 3 185 6166,7
Jegyzett tőke (M Ft) 212 390 184,0
Külföldi tőke aránya (%) 56,1 24,6  
Létszám (fő) 68 145 213,2
Beruházások (M Ft) 6 9 150,0
Egyéb kiadói tevékenység
Értékesítés árbevétele (M Ft) 614 3 285 535,0
Exportárbevétel (M Ft) 31 264 851,6
Jegyzett tőke (M Ft) 285 321 112,6
Külföldi tőke aránya (%) 15,8 39,3  
Létszám (fő) 195 315 161,5
Beruházások (M Ft) 3 78 2600,0
Forrás: vállalati adóbevallások

Fejlesztések és fejletlenségek

A nyomógéppark technológiai színvonala nemzetközi összehasonlításban még mindig elavult. A nyomólemez-készítés korszerűtlen technológiával és kiöregedett gépparkkal történik. A nyomtatás és feldolgozás technikája és gépparkja - néhány kivételtől eltekintve - szintén korszerűtlen. A szövegszedés, tördelés, képfeldolgozás, levilágítás az utóbbi években végrehajtott beruházások és fejlesztések eredményeként ugyanakkor már átlagos európai színvonalú. A nyomdaipar technikai-technológiai színvonalának felzárkóztatása azonban még mindig jelentős beruházásokat igényel, és valószínű, hogy rövid távon külső tőkebevonás nélkül nem is lehetséges.

A gyors technikai fejlődéssel a magyar nyomdaipar saját erőből nem tud lépést tartani, de számos területen tapasztalható a hazai fejlesztések aktivizálódása. Így például a JURA-Trade Kft.-nél a biztonságinyomtatvány-gyártás fejlesztése, a Mikodém Kft.-nél az ofszetnyomólemez fejlesztése és gyártása, a Tipo Grafika Kft.-nél a papírhulladék-elszívó rendszerek fejlesztése és gyártása folyik. A Morphologic Kft. helyesírási és szóelválasztó programok, a Recognita Rt. karakterfelismerő programok (például kelet-európai karakterek és kézírásolvasó) készítésében jeleskednek.

Uniós szabályozás Az Európai Unióban a nyomdaiparra nincsenek EU-hatókörű jogszabályok (egyes biztonsági nyomtatványokat kivéve), a jogi szabályozás nemzeti keretek között folyik. A legtöbb EU-országban - Portugália kivételével - a könyvre, mint kultúrhordozóra, például speciális árszabályozást alkalmaznak. Néhány országban (például Olaszországban, Portugáliában, az Egyesült Királyságban) a napilapok és a folyóiratok forgalmiadó-mentesek vagy alacsonyabb adókategóriába tartoznak. Előfordul az is, hogy a nyomdai termékek terjesztésében alacsonyabb postai díjakat határoznak meg.

Amit nyomnak

A kiadói szektor is több, egymástól eltérő jellegű tevékenységet foglal magában: a lapkiadást, a könyv- és zeneműkiadást, a hanglemezek kiadását és egyéb kiadói tevékenységeket. Magyarországon jelenleg több mint 40 napilap kerül forgalomba, amelynek körülbelül egyharmada az országos, kétharmada pedig regionális terjesztésű. Az utóbbi években az eladott példányszám fokozatosan mérséklődött, vagyis a korábbi évekhez képest a napilapok olvasottsága is csökken. Ez a kedvezőtlen folyamat 199 3 óta tart.

A rendszerváltozás előtt néhány nagy állami lapkiadó vállalat működött, de 1990 februárjától, az 1986-os sajtótörvény módosításával időszaki lapot természetes személy, jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező társaság is alapíthatott. Megkezdődött a kiadók és kiadványok számának gyors növekedése. A lapkiadás állami kézből magánkézbe került. Jelenleg - néhány nagyobb lapkiadón kívül - a közepes és a kis cégek alkotják a kiadók többségét, miközben a forgalom nagy részét továbbra is a legnagyobb társaságok adják (Axel-Springer, Népszabadság, MAHIR).

A rendszerváltozás utáni években a könyvszakmában is végbement a privatizáció. A három nagy terjesztő cég - a Művelt Nép, az Állami Könyvterjesztő Vállalat és a Téka - elfekvő készleteiben állt a kiadók pénze, amelyet soha nem kaptak meg az Állami Vagyonügynökségtől. Az állami könyvkiadók tehát óriási adósságokkal terhelten kezdtek új életet, és szálltak versenybe a több mint háromezer újonnan alakult céggel. Az újak többsége évente mindössze egy-két kiadvánnyal jelent meg a piacon. Az elmúlt 6-8 esztendőben körülbelül egyharmaduk tönkre is ment, de még mindig több mint kétezer könyvkiadással foglalkozó cég van bejegyezve. A könyvkiadás számbavétele a nyilvántartási kötelezettségek megszűnése miatt jelenleg szinte lehetetlen. Az Index Könyvadatbázis adatai szerint például Magyarországon 1996-ban 2811 könyvkiadó működött és 36 619 cím jelent meg. A megjelent könyvek mintegy fele silány, egyharmada közepes minőségű volt, és csak körülbelül 10 százalékuk képviselt magas minőséget.

A közelmúlt társadalmi és gazdasági folyamatainak hatására a hazai könyvkiadás mennyisége, jellege, a kiadványok műfaji összetétele nagymértékben megváltozott. Bővül a választék, és egyre kisebb a fajlagos megjelenési példányszám. Sokkal kevesebb könyv jelenik meg évente, mint korábban, a szakma pedig kettészakadt. Van néhány, méretét tekintve is nagy kiadó, ahol komoly munka folyik, és ahol hosszabb távra terveznek. Mögöttük szép számban sorakoznak kisebb, rétegigényeket kielégítő cégek, amelyekben szintén gondos munka folyik, csak éppen napról napra élnek, mert kicsi a piacuk, és nincs elegendő tőkéjük. A másik típus az a kiadó, ahol alacsony költségekkel és műszaki színvonalon, úgynevezett kéthetes könyveket állítanak elő (ha ennyi idő alatt nem fogy el, kidobják) és némelyikük saját nyomdával is rendelkezik.

A könyvkiadás az elmúlt esztendőkben tehát meglehetősen polarizálódott. Ez a folyamat annak is köszönhető, hogy 1990-94 között a könyvkiadás állami dotációja jelentősen lecsökkent, a nagy kiadók - kényszerűségből is - szétaprózódtak. Ezzel párhuzamosan felgyorsult a magánosítás, a könyv- és zeneműkiadással foglalkozó gazdasági szervezetek száma ugrásszerűen megnőtt. A jogi személyiségű gazdálkodó szervezetek száma mára csaknem megkétszereződött. A nem jogi személyiségű szervezetek még ennél is gyorsabban szaporodtak, és jelentős a magán-, vagyis a szerzői kiadások száma. A könyv- és zeneműkiadás termelési, értékesítési adatai is javuló tendenciát mutatnak. Az összesítés azonban a külföldi tulajdonban levő kiadók teljesítményeit is tartalmazza.

A kiadói ágazat Magyarországon is alapvetően a hazai piacokon végzi tevékenységét. 1997-ben a kiadói alágazat értékesítésének exporthányada mindössze 2 százalék volt. A hazai kiadók fejlődése döntően a hazai igények és lehetőségek függvénye.

Nyomdaipari mérőszámok
  1992 1997 Változás 1997/1992 (%)
Nyomdaipari termékek gyártása
Értékesítés árbevétele (M Ft) 27 283 76 085 278,9
Exportértékesítés (M Ft) 1 866 3 754 200,1
Jegyzett tőke (M Ft) 12 856 28 771 223,8
Külföldi tőke aránya (%) 17,9 23,2  
Létszám (fő) 21 390 14 330 67,0
Beruházások (M Ft) n. a. 1 085  
Nyomdaipari szolgáltatás
Értékesítés árbevétele (M Ft) 4 918 19 340 393,2
Exportértékesítés (M Ft) 304 572 188,2
Jegyzett tőke (M Ft) 641 1 824 284,6
Külföldi tőke aránya (%) 15,6 13,7  
Létszám (fő) 1497 2 872 191,9
Beruházások (M Ft) n. a. 214  
Forrás: vállalati adóbevallások

Kiadók és terjesztők

A hazai értékesítési piacon kusza folyamatok zajlanak, az értékes bolthálózatok sorra kikerültek vagy kikerülnek a könyvkiadók tulajdonából. A terjesztők a forgalom növelésében érdekeltek, és gyakran előfordul, hogy leértékelve adnak el kiadványokat, ami gyengíti a kiadók piaci pozícióit. (A kiadók persze olykor pénzszűke miatt szintén rákényszerülnek, hogy így szabaduljanak meg készleteiktől.)

A feketepiac visszaszorítására eddig nem sok történt. Kivétel a szerzői jog egy pontjának módosítása, ami négy év helyett nyolcéves szerződést tesz lehetővé a kiadó és a szerző között, és sikeresnek bizonyult a fantomkiadók felkutatása is, amelyek impresszum nélkül, hamis ISBN-számmal ellátott könyveket hoztak forgalomba. Továbbra is gond azonban a könyvkiadást terhelő 12 százalékos áfa (az EU ajánlása a nullakulcsos adó, de ennek bevezetése nem kötelező) és a vámmentes könyvimport. Magyarország aláírta a Lake Success-i egyezményt, amely vámmentessé tette a könyvkereskedelmet, így gyakran előfordul, hogy olcsóbb külföldön nyomtatni a magyar könyveket, és vámmentesen importálva a hazai piacon értékesíteni.

A külföldi tulajdon aránya a lapkiadásban meghatározó. A könyvkiadást és a magyarországi zeneműkiadást lényegében szintén a multinacionális cégek uralják (Bertelsmann, Wolters Kluver). Megkötések híján a multinacionális cégek a külföldi termékeket is széleskörűen terjesztik. Az EU nagy kiadóvállalatai jelenleg is azon fáradoznak, hogy saját államhatáraikon kívül találjanak olcsó terjesztőbázisokat. Azokon a területeken, ahol nagy volumenről van szó, és a távolság is nagyobb, a terjesztést a gyártással együtt kitelepítik. A gyors fejlődésben levő multimédia területén a multik felvásárolják Európában egy-egy nemzeti kincs digitalizálási jogát (múzeumok, könyvtárak, képtárak, archívumok), és ez a veszély Magyarországon is fennáll.

Nem egyedül a multinacionális kiadók megjelenése a bajok forrása, hanem az ágazatot segítő gazdaságpolitika hiánya is. A hazai tulajdonú cégek tőkehiánnyal küzdve, folyamatosan elveszítik versenyképességüket a multikkal szemben. A nagyok ugyanakkor kelendő áruval, kipróbált üzleti stratégiával és szinte korlátlan befektetési képességgel rendelkeznek, és néhány esztendő leforgása alatt már fel is vásárolták a lap- és könyvkiadás jövedelmező területeit. Mára fél tucatnál kevesebb külföldi cég a magyar könyvpiac több mint 60 százalékát birtokolja. A magyar versenytörvény - az európai normákkal ellentétben - ezen a területen nem nyújt védelmet a kialakuló monopóliumok ellen.

A kisebb hazai kiadók kizárólag az állami és/vagy a magánmecenatúra támogatásából tudják magukat fenntartani. Az elvonások növekedése és a pénzügyi támogatások hiánya miatt a könyvkiadás piaci szereplőinél nem képződik elegendő tőke a versenyképesség megteremtésére. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a korábbi bolthálózat nagy részét eladták, a bevétel az államkasszába folyt. Európai norma ugyanakkor, hogy a nyomtatott piac szervezett működéséhez megközelítőleg annyi elárusítóhelyre van szükség, ahány kiadó van, s mivel ez az infrastruktúra pótolhatatlanul elveszett, a könyvpiac reorganizációja évtizedekbe telik majd.

Biztonsági regulák A nyomdaiparban különösen nagy szerep jut a technikai koordinációnak az úgynevezett biztonsági nyomtatványok esetében. Az EU országainak 14 nemzeti bankjegynyomdája egy közös szervezetben, a Banknote Printers' Conference-ben (BPC) szorosan együttműködik. Ennek tulajdonítható az azonos fejlettségi szint. A BPC elsősorban szakmai szervezet, és szakmai bizottsági ajánlásokat dolgoz ki, amelyek nem kötelezőek. Ezen a területen szabványok az EU-n belül, az úgynevezett Schengen-vízum kivételével, nincsenek. A Schengen-vízum sajátos nyomdatechnológiai felkészülés volt az egységes pénz, az euró bevezetésére. A közös bankjegy, az euró, tökéletesen azonos forgatókönyv szerint készül. Az egyéb személyi okmányok esetében - a személyi igazolvány (ID) és a gépjármű-vezetői engedély (DL) - szintén az ICAO-IATA szabványokat fogadták el. Ezen túlmenően azonban további egységesítés is várható a Schengen-vízumhoz hasonlóan. Döntőek azonban itt is az ICAO-IATA előírások maradnak. Magyarország bankjegynyomdája 1992 óta teljes jogú tagja az EU-tagállamok 14 nemzeti bankjegynyomdája által létrehozott nemzetközi szervezetnek, a BPC-nek. A magyar okmányok közül az útlevelek már 1988 óta - több mint tíz éve - az ICAO-IATA előírásoknak megfelelően készülnek, az ehhez szükséges számítógépes központi adatbázis is megvan. A többi személyi okmány azonban ettől eltér, a nyilvántartás sem számítógépes központi adatbázissal történik.
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére