Munkaerő és munkahely

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 17. számában (1999. augusztus 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Amunkaerőpiac jelenlegi és belátható jövőbeni helyzetét is meghatározó két legalapvetőbb tényező az ország sajátos demográfiai helyzete és a foglalkoztatottság alacsony szintje.

A népesedésnek a munkaerő-kínálatot befolyásoló hazai sajátossága - a közhiedelemtől eltérően - nem a termékenység (a születésszám) alacsony szintje, hanem a középkorú férfiakat különösen sújtó magas halandóság, valamint az egyes korosztályok létszámának nagy különbségei. A termékenység az elmúlt egy-két évtizedben a fejlettebb országok többségében jóval a természetes utánpótláshoz szükséges szint alá csökkent. Az európai országok közül legalább tízben, közöttük olyan országokban is mint például Olaszország, Spanyolország és Portugália, a magyarországinál jóval kisebb a termékenység, de 31 országból 29-ben lényegesen alacsonyabb a halandóság. A magyarországi halandósági szintnél csak az oroszországi és ukrajnai magasabb valamelyest - tudható meg a KSH Demográfiai évkönyvéből.

A 25-64 évesek foglalkoztatottságának várható időtartama években, nemek és iskolázottság szerint, 1996-ban
Iskolázottság Nem Magyarország OECD Dél-Európa Németország
Max. 8 oszt. Férfi 19,9 27,3 30,4 26,3
14,8 18,1 15,4 17,4
Középfok Férfi 27,3 31,7 30,8 30,7
21,8 23,4 19,9 24,0
Felsőfok Férfi 33,0 34,4 33,9 34,2
28,3 29,1 22,1 29,6
Együtt Férfi 25,9 31,1 30,7 31,0
19,9 22,3 20,8 23,4
Különbség 8 oszt.-felsőf. Férfi 13,1 7,1 3,5 7,9
13,5 11,0 6,7 12,2
Forrás: Education at a Glance, OECD Indicators 1998. A5.1-2 tábla alapján

Népesedés és foglalkoztatottság

Még sajátosabb az élveszületések számának szélsőséges ingadozása. Az élveszületések száma az 1946. évi 169 ezerről 1954-ig 223 ezerre ugrott, 1962-ig évi 130 ezerre esett vissza. Később, 1975-ben elérte a 194 ezres csúcspontot, és 1998-ban 100 ezer alá csökkent. Ennek következtében például a felsőoktatás előtt álló 18 éves fiatalok száma 1994-ben meghaladta a 191 ezer főt, ebben az évben nem éri el a 146 ezret, az ezredfordulót követő évtizedben 125 ezer fő körül alakul, majd 100 ezer alá csökken. Az egymást követő demográfiai csúcsok és völgyek ismétlődő ingadozást visznek be a munkaerő-kínálatba.

A munkaerőpiac másik alapvető jellemzője a foglalkoztatottság alacsony szintje. Az ország tízmilliós népességéből 6,9 millió 15-64 éves, a nemzetközi konvenció szerint munkaképes korúak száma. Ezeknek jelenleg mindössze 54 százaléka, 3,7 millió fő a regisztrált foglalkoztatott. Az Európai Unióban átlagosan 61 százalék, az Egyesült Államokban és Japánban 74 százalék a foglalkoztatottság aránya.

A rendszerváltozás kezdetén, 1990-ben a 15-64 évesek 76,4 százaléka, 5,2 millió ember volt hivatalosan is állásban. Az átalakulást kísérő kezdeti mély gazdasági válság éveiben, nagyobbrészt 1995-ig, kereken másfél millióan vesztették el az állásukat. Az első években robbanásszerű gyorsasággal növekvő munkanélküliség - a KSH felmérése szerint - 1993-ban, 438 ezer főnél tetőzött. A posztszocialista országok átmeneti gazdaságának egyik sajátossága, hogy a munkanélküliség később csökkenni kezdett, miközben a foglalkoztatottak száma továbbra is ugyancsak gyorsan csökkent. Ezt a folyamatot a kilencvenes évek közepén megkezdett stabilizáció csak 1997-ben állította meg.

A fentiekből következik, hogy Magyarországon a statisztikailag mért munkanélküliség ma jóval kisebb, mint a fejlett nyugat-európai országokban; de a foglalkoztatottság szintje nemzetközileg példátlanul alacsony. Egy évtizeddel ezelőtt 100 keresőre mindössze 98, jelenleg 176 fő gazdaságilag inaktív eltartásának terhe hárul.

A foglalkoztatottság nemek és iskolázottság szerint jelentősen különbözik. Ez jól látható, ha megvizsgáljuk, hogy a jelenlegi foglalkoztatottsági arányok mellett a népesség különböző rétegei - az iskolázás által többé-kevésbé lekötött 15-24 év közötti életkortól eltekintve - átlagosan hány évi foglalkoztatásra számíthatnak felnőtt életük negyven éve alatt.

A vizsgált negyven évből Magyarországon a férfiak csak 26 évet dolgoznának, a többi idő kisebb részében munkanélküliek, nagyobb részében főként betegség és nyugdíjazás miatt gazdaságilag inaktívak. A nők virtuális élet-munkaideje mindössze 20 év lenne. A másik 20 év kis részében munkanélküliek, nagyobb részében gyermekgondozás, valamint betegség és nyugdíjazás miatt a háztartásban maradnak.

A diplomás férfiak virtuális munkaéveinek száma mindkét nemnél csaknem ugyanannyi, mint az OECD-országok átlagában vagy a fejlett országok közül referenciaként szereplő Németországban. A diplomás magyar nőké alig marad el a németekétől, illetve az OECD-országok átlagától, de jelentősen meghaladja a dél-európai diplomás nők élet-munkaidejét.

Az előbbiekkel szemben a legfeljebb nyolc osztályt végzett férfiak virtuális foglalkoztatottsága nagyjából egyharmaddal kisebb, mint az OECD-országokban, és még alacsonyabb a dél-európai országokénál. A nők élet-munkaideje "csak" 1/5-del kisebb, mint a fejlett nyugati országokban. Az alsó és a felső fokon iskolázott férfiak és nők élet-munkaideje között Magyarországon 13-14 év a különbség, míg a fejlett országokban a férfiaknál csak 4-7 év, a nőknél 7-12 év.

Kérdés, hogy vajon a kevésbé iskolázottak jóval rövidebb élet-munkaideje abból ered-e, hogy Magyarország népességének iskolázottsága a dél-európai országokénál is jóval alacsonyabb, és e nagyszámú képzetlen munkaerő számára nincs elég munkahely? Nem. A helyzet az, hogy Magyarországon az iskolázottság szintje viszonylag magas.

Még kevésbé tételezhető fel, hogy a fejlettebb országokban, például a német gazdaságban nagyobb az egyszerű munkát igénylő munkahelyek aránya, mint Magyarországon, és ezért magasabb ott a kevésbé iskolázottak foglalkoztatottsága, mint nálunk. A tények alapján indokoltabb az a következtetés, hogy mind a foglalkoztatottság, mind a jövedelemeloszlás hazai, erőteljes polarizációja a foglalkoztatottság alacsony szintjéből következik. A munkahelyek számának radikális csökkenése miatt a foglalkoztatottsághoz szokott népesség lélekszáma jóval meghaladja a munkaerő-szükségletet, ezért a munkaadók a kínálatból az iskolázottabb és képzettebb munkaerőt tartják meg, illetve veszik fel akkor is, ha az adott munkahelyeken alacsonyabb képzettségű munkaerő is megfelelne. A munkavállalók alternatív választási lehetősége viszont rendkívül korlátozott; kénytelenek elfogadni a képzettséget nem igénylő munkalehetőséget is, a hozzá tartozó alacsonyabb bérekkel.

Ilyen körülmények között az átlagosnál kisebb teljesítőképességű munkaerő kiszorul a munkaerőpiacról. Ezt a hatást erősíti, hogy a magas közlekedési költségek a gazdasági mikrokörzetek centralizált munkaerőpiacától távol tartják a vonzáskörzet településeinek munkaerő-feleslegét. Ezt mutatja, hogy az elmúlt években több százezer fővel csökkent az ingázók száma, a felére esett vissza az ideiglenesen elköltözőké, akiknek számát a kilencvenes évek közepétől a visszaköltözőké már meghaladja.

A népesség alacsony foglalkoztatottsági szintjének súlyos következményeit más oldalról szemlélteti, hogy az egy évtizeddel korábbi foglalkoztatottság mellett, a mai keresetekkel számolva, a társadalombiztosítás bevétele mintegy 260 milliárd forinttal, a lakosság munkajövedelme pedig 800 milliárddal lenne nagyobb a jelenleginél. Ez a többlet bőven fedezné a társadalombiztosítás mai hatalmas deficitjét, más társadalmi ellátórendszerek hiányait, minimálisra csökkenne a szegénység, és könnyebbé válna az államháztartás stabilizálása, az infláció visszaszorítása.

Természetesen nem lenne reális arra számítani, hogy a túlfűtött államszocialista gazdaság magas foglalkoztatottsági szintje akár nagyobb távlatban is elérhető. A fentiek azonban világosan mutatják: elsőrendű feladat gazdasági és társadalmi szempontból is a munkahelyek számának növelése, a foglalkoztatottság szintjének emelése.

Az alkalmazottak számának iparágak szerinti megoszlása 1992-ben és 1999-ben
Iparág Kód 1992 1999. I. n. év
Bányászat C 4,7 1,1
Élelmiszeripar D 15-16 18,4 15,4
Textil-, ruházati ipar D 17-19 15,2 16,1
Fa-, papír-, nyomdaipar D 20-22 6,0 6,4
Vegyipar D 23-25 9,7 10,0
Nemfém ásványi termék gyárt. D 28 4,0 3,9
Kohászat D 27-28 8,9 8,9
Gépipar D 27-28 20,8 25,4
Bútor- és egyéb termékek D 36-37 3,0 3,2
Energiaipar E 9,3 9,6
Ipar összesen C, D, E 100,0 100,0
Létszám összesen Index 100,0 83,4
Forrás:Foglalkoztatottság és kereseti arányok 1997-1999. KSH gyorsjelentés.
A táblázat nem tartalmazza az önállók és segítő családtagjaik adatait.

Az ágazati struktúra

A munkaerő tömeges leépítése a mezőgazdaságban, az építőiparban és főleg az iparban következett be. A szolgáltatási ágazatokban alkalmazottak létszáma kissé még emelkedett is, részben mert a kereslet a kereskedelem és vendéglátás, a bankok és pénzintézetek, valamint más gazdasági szolgáltatások fejlődését vonta maga után, részben mert a kiterjedt költségvetési ágazatokban nem érvényesültek hatékonysági követelmények, a piac nyomása, ami a létszám csökkentésére vezetett volna.

Ez a folyamat a gazdaság ágazati szerkezetét és ezzel összefüggésben a munkaerő-kereslet struktúráját gyorsan és mélyrehatóan módosította.

Hosszú statisztikai idősorok nemzetközi összehasonlító elemzése szerint a nemzetgazdaságok ágazati struktúrája a gazdasági fejlettségtől függően változik; a mezőgazdasági keresők aránya tartósan csökken, az ipari-építőipari dolgozóké hosszú időszakon át nő, majd a fejlettség magas fokán csökkenni kezd, a szolgáltatószektorban foglalkoztatottak aránya folyamatosan emelkedik; a legfejlettebb országokban már meghaladja a 70 százalékot. A fenti adatokból úgy tűnhet, hogy a magyar gazdaság a rendszerváltozás éveiben nagyot fejlődött, hiszen a szolgáltatásban dolgozók mai aránya kissé meghaladja a gazdaságilag jóval fejlettebb dél-európai országokét, sőt a mintegy háromszor fejlettebb német gazdaságot is megközelíti. Ez azonban nem a szerves fejlődés eredménye, hiszen éppen a gazdasági válság okozta az alapvető termelőágak átmeneti hanyatlását, és ezért ugrott meg hirtelen a szolgáltatásokban foglalkoztatottak aránya. Ugyanakkor a gazdasági konszolidáció egyik eredménye, hogy a fejlődés általános trendjétől eltérően, az utóbbi egy-két évben Magyarországon az iparban és építőiparban foglalkoztatottak száma és aránya emelkedik, a szolgáltatásoké pedig csökken.

A rendszerváltozás az ipari termelés belső struktúráját is mélyrehatóan módosította, amit az alkalmazottak iparágak szerinti megoszlása jól mutat. A struktúraváltozás kedvező jele a bányászat számottevő visszaszorulása és az új termékstruktúrájú gépipar nagyarányú előretörése. A gépipar, ezen belül a járműipar meghatározó szerepet játszik az Európai Unióba irányuló áruexport dinamikus növekedésében, és az egész gazdaság húzóágazatává vált. A fejlődésnek ezt az új és perspektivikus irányát a külföldi tőke beruházásai határozzák meg, amelyek összege 1998-ban már meghaladta a 18 milliárd dollárt. Nagy részét multinacionális vállalatok zöldmezős beruházásai teszik ki, amelyek - a mérlegbeszámolók szerint - nagy nyereséget érnek el, és további fejlesztésekre készülnek.

A külföldi tőke - a többi posztszocialista országhoz képest - előnyben részesítette eddig a magyarországi tőkebefektetéseket. Ezt a beruházók és a szakértők főként három tényezőnek tulajdonítják: alacsony a munkaerőköltség; a munkaerő jól képzett és teljesítőképes; viszonylag fejlett a gazdasági és kulturális infrastuktúra.

Gyakorta szóvá teszik, hogy Magyarországon a munka járulékos költségei nagyok. Kétségtelen, hogy a munkaerő teljes költségének csak 62 százaléka munkabér (pótlékokkal, kiegészítő fizetésekkel együtt), és 35 százaléka társadalombiztosítási kiadás, további 3 százaléka egyéb költség. A társadalombiztosítási járulékok hazai arányát csak Belgium és Svédország közelíti meg, ez a kiadás a legtöbb országban az alapköltség 20-22 százaléka vagy kevesebb. A magas arány összefügg azzal, hogy a széles körű egészségügyi és nyugellátás költségeit az aránytalanul kevés foglalkoztatott után lehet csak számítani. A járulékok - beleértve a munkavállalók hozzájárulását - mégsem fedezik a tb költségeit. A deficitet a költségvetésből kell fizetni. A magyar munkabér színvonala ugyanis olyan alacsony, hogy a magas járulékos költségek ellenére egy teljesített munkaóra teljes költsége az iparban, 1996-ban, mindössze 3 (három!) ecu volt, alig egytizede például a nyugati német tartományok költségszintjének. (Ezzel együtt - valamennyi más adót is hozzászámítva - Magyarországon az összes adóbevételek aránya a GDP-nek alig 40 százaléka, alacsonyabb az EU átlagánál, ami 42,5 százalék.)

A foglalkoztatottak ágazatok szerinti megoszlása Magyarországon és az Európai Unióban 1997, 1998
Ország Időpont Mezőgazd. Ipar-építőip. Szolgáltatás Együtt
Magyarország 1990 17,5 36,1 46,4 100,0
1998 7,5 34,2 58,3 100,0
EU-átlag 1997 5,1 30,1 64,8 100,0
Dél-Európa 1997 13,2 28,6 58,2 100,0
Németország 1997 3,4 37,0 59,6 100,0
Forrás: EU Employment Rates Report, Eurostat, 1999. Table 4. alapján. Magyarország 1990. Népszámlálás 1990, 1997. A munkaerő-felmérés idősorai 1992-1998. KSH, 1999.

A munkaerő képzettsége

Gazdasági fejlettségünket figyelembe véve Magyarország népességének iskolázottsága a nemzetközi összehasonlítás szerint kedvező.

Az előzőekben már utaltunk arra, hogy a népesség foglalkoztatottsága, ebből következően gazdasági aktivitása is, nemek, életkor és iskolázottság (szakképzettség) szerint különbözik.

A gazdasági aktivitás különbségei különösen nagyok a legfeljebb 8 általános iskolát végzettek és a magasabban iskolázott, túlnyomórészt szakképzettek között. Emellett a különböző képzettségű népesség valamennyi csoportjában nagy a gazdasági aktivitás életkor szerinti különbsége a fiatalok és az idősebbek korcsoportjaiban. A 25 éven aluliak gazdasági aktivitása az iskolázás, az 55-60 éven felülieké a korábbi nyugdíjkorhatár miatt alacsony. Az előzőekből következően a szakképzettség gyors növekedése és a nyugdíjkorhatár már folyamatban levő emelése a jövőben jelentősen növelheti a gazdasági aktivitást, illetve a munkaerő-kínálatot.

A nemzetközi összehasonlítás szerint kiemelkedően magas a magyar gazdaság felsőfokú szakember-ellátottsága, különösen "műszaki" szakemberekkel. A foglalkozás és képzettség kapcsolata csak a foglalkozások szűkebb körében nagyon szoros, többnyire jogilag is szabályozott (például orvosok, ügyvédek, bírák stb.). Más foglalkozásoknál csak az a tendencia figyelhető meg, hogy a fejlődéssel csökken az adott foglalkozást tapasztalatok alapján ellátó dolgozók, és nő a megfelelő képzettségűek, diplomások aránya. Magyarország e tekintetben is megelőzi a fejlettebb országokat.

A népesség, illetve a foglalkoztatottak iskolázottságának kedvező szintje és a szakember-ellátottság kiemelkedő színvonala ellenére a munkaerő-kereslet és -kínálat összetétele között jelentős a diszharmónia. Ez elsősorban abból ered, hogy a rendszerváltozás óta eltelt rövid idő alatt kialakult a piacgazdaság rendszere, és megváltozott a nemzetgazdaság ágazati és termékstruktúrája. A mezőgazdaságban végrehajtott sajátos privatizáció apró, életképtelen törpebirtokok tömegét hozta létre. A korábbi állami nagyipari és építőipari vállalatok többsége részekre bomlott vagy megszűnt; a jelenlegi nagyvállalatok jó része külföldi, új, zöldmezős létesítmény, amely - kevés kivétellel - az anyavállalat külföldi kutatási-fejlesztési bázisán működik. A kereskedelemben bevásárlóközpontok és új üzlethálózatok vették át a vezető szerepet. A bankok, pénzintézetek és biztosítótársaságok robbanásszerűen kiterjesztették tevékenységüket, tömegesen jöttek létre gazdasági szolgáltató vállalkozások.

Mindezzel összefüggésben teljesen átalakult a vállalatok méretstruktúrája; a működő gazdasági szervezetek mintegy négyötöde egyéni vállalkozás, és az összes foglalkoztatottak egyharmada 20 fő alatti, további harmada pedig 20 és 100 fő közötti létszámmal dolgozó szervezetben dolgozik.

Ezek a változások - a munkaerő-kereslet számottevő csökkenésén túl - mélyrehatóan módosították a kereslet szintek és szakirányok szerinti összetételét és a minőségi követelményeket. A már működő munkaerőnek, valamint az oktatásnak és szakképzésnek rendkívül nagy azonban a természetes inerciája (tehetetlenségi nyomatéka), amit a személyek és szervezetek értékrendjéből és érdekviszonyaiból eredő ellenállás nagymértékben felerősít.

Gyorsan csökkent a mezőgazdasági szakemberek, majd - a közoktatás tanulói létszámának csökkenésével összefüggésben - a pedagógusok iránti kereslet. Mérséklődött a műszaki szakmák iránti igény, különösen a nagyipar korábbi struktúrájához és technológiájához igazodó hagyományos szakmákban. Ezzel szemben intenzív és tartós kereslet mutatkozik a korszerűen képzett gazdasági szakemberek, a rövidebb idő alatt és gyakorlatiasabban képzett szakemberek iránt. Ezt jelzi, hogy a felsőoktatási intézmények, valamint az oktatási vállalkozások által szervezett kétéves tanfolyamokra a magas tandíjak ellenére tömeges volt a jelentkezés, és a végzettek nagyobb nehézségek nélkül el tudtak helyezkedni.

A fejlett magyar szakoktatási hálózat azonban a korábbi államszocialista gazdaság munkaerő-keresletéhez igazodva épült ki, amelyben a műszaki és mezőgazdasági képzésnek domináns szerepe volt. Az átalakulás éveiben az állami nagyvállalatokra épült duális szakmunkásképzés a háttérbe szorult, előretörtek a szakközépiskolák, és csaknem a kétszeresére emelkedett a felsőoktatás hallgatóinak a száma. E kiterjedt, nagy szervezet inerciájából következően azonban a szakképzés, különösen a felsőoktatás csak nagy késéssel követte a munkaerő-kereslet változásait, és jórészt a régi struktúrát reprodukálta. Mindmáig nagy az elmaradás a post-secondary képzés kialakításában, amelynek jogi kereteit is csak nemrég hozták létre. A munkaerő-kereslet és -kínálat szakmai eltérései következtében a korábbi, keresletelégtelenségen alapuló munkanélküliség fokról fokra strukturális munkanélküliséggé alakul át. Ezt a munkanélküliség adatai is jelzik.

Az ország gazdasági fejlettségéhez, illetve a jelenlegi munkaerő-kereslethez képest magas színvonalú oktatás és szakképzés által kibocsátott munkaerő-felesleg kisebbik része a munkanélküliek számát növeli. Az átalakulás kezdetétől folyamatosan nő a munkanélküliek között az iskolázottabb, szakképzett munkaerő aránya, és 1998-ban már a munkanélküliek 61 százalékát tette ki. A szakképzett munkaerő-felesleg nagyobb része nem munkanélküli lesz, hanem a már vázolt folyamat következtében elfoglalja a kevésbé képzettek munkahelyeit. Ezt mutatja, hogy az 1996. évi mikrocenzus idején a 293 ezer egyszerű foglalkozásban (segédmunkás, takarító stb.) dolgozó közül 72 ezernek szakmunkás-iskolai vagy szakiskolai végzettsége és 25 ezernek legalább érettségije volt. A 380 ezer gépkezelőből, járművezetőből 228 ezernek volt középfokú és magasabb képzettsége.

A népesség iskolázottsága 1996-ban, százalékban
  OECD-átlag Európai Unió-átlag Magyarország
Mo. OECD
rangsorban
Legalább középfokon végzett
25-34 éves 71 67 65 10
55-64 éves 41 36 16 13
Befejezett felsőfokon képzett
25-34 éves 23 21 15 12
55-64 éves 12 11 10 9
Forrás: Education at a Glance Indicators, OECD 1997. -
Magyarország 1996. évi mikro-cenzus. Rangsor: Európai Unió országaihoz képest.

Korlátozott előnyök

Az ország nemzetközileg kiemelkedően magas szakember-ellátottsága virtuális előny az ország fejlődésében. Korlátozza azonban a képzés minőségének javításához szükséges erőforrásokat, valamint növeli a munkaerő-piaci egyensúly zavarait, és ezen túlmenő konfliktusokhoz is vezethet. Ebből a szempontból megtévesztő lehet a munkanélküliek között a diplomások alacsony,3,7 százalékos aránya. Ez a kis részarány is több mint 12 000 diplomás. Továbbá, a felsőfokú végzettséget egyáltalában nem igénylő foglalkozásúak között 52 ezer, nagyrészt 30-49 éves diplomás van, mintegy kétezren dolgoznak segédmunkás jellegű munkakörben, legalább 15 ezerre becsülhető a "technikus" jellegű munkakörökben dolgozó diplomások száma. Ezenkívül 37 ezer munkaképes korú diplomás nő van gyes nélkül a háztartásban, és a cenzus részletesebb adatainak hiányában csupán feltételezhető, hogy a 195 ezer nyugdíjas, járadékos és egyéb okok miatt inaktív diplomás között is szép számmal lehetnek 65 évnél fiatalabb, még munkaképes diplomások. Emellett egyes szakmákban jelentős a nem foglalkoztatott vagy nem a szakképzettségéhez közel eső területen foglalkoztatott diplomások aránya. Erre enged következtetni a pályakezdő diplomások követéses vizsgálatának próbafelvétele. Eszerint - a vizsgált szűk körben a végzés után két évvel - az okleveles agrármérnökök tíz százaléka volt munkanélküli vagy inaktív, és mindössze 23 százalékuk dolgozott a mezőgazdaságban. A középiskolai tanároknak ugyancsak tíz százaléka volt munkanélküli vagy inaktív, és 39 százalékuk dolgozott az oktatásban.

Mindezen problémák ellenére a munkáltatók általában előnyben részesítik a felvételnél a fiatalokat, miután képzettségük minden szinten és szakmában jobb, korszerűbb az idősebbekénél. Ezért azokban az ágazatokban, amelyek alkalmazotti létszáma nőtt, a 30 évnél fiatalabbak aránya gyorsan emelkedett.

Az iskolázás kiterjedése és a felvételi preferencia következtében a fiatalok munkanélkülisége ma már csekély, és inaktivitásuk sem jelentős.

Az adatok a munkaerőpiac jelenlegi és várható jövőbeni helyzetéről is többoldalú információt tartalmaznak. A fiatalok munkanélküliségét illetően előfordulhat, hogy adataink ellentmondanak a munkanélküliségi statisztikának, amely szerint a 15-19 évesek és részben a 20-24 évesek munkanélkülisége is minden országban kiugróan magas; a KSH szerint nálunk, 1999 I. negyedévében 23,5, illetve 11,2 százalék volt. A nemzetközi konvenciónak megfelelő munkanélküliségi indexek azonban könnyen félrevezethetik a számítás módszerét nem ismerőket. Valójában mindkét adat helyes, de nem ugyanazt mutatják: a mellékelt tábla a korosztály népességéhez, a szokásos index pedig az adott korosztályból gazdaságilag aktívak számához viszonyítja a munkanélküliek létszámát. Miután pedig az iskolázás kiterjedése következtében e fiatalok egyre nagyobb része eleve nem lehet gazdaságilag aktív, ezért a hagyományos munkanélküliségi ráta csökkenő, illetve marginális számú munkanélküli esetén is ijesztően magas lehet. Ezért és mivel a munkanélküliség és az inaktivitás közötti határvonal sok szempontból esetleges, a munkaerőhelyzet vizsgálatánál célszerű a munkanélküliek és az inaktívok számának és arányának együttes elemzése.

A valós helyzetet jellemző csekély munkanélküliséggel együtt is azonban e téren még sok a tennivaló. Egyrészt, mert az párosulhat jóval magasabb inaktivitási aránnyal, másrészt, mert az országos átlag területenként, illetve e népesség egyes csoportjainál szignifikánsan szóródik. A roma népesség és más különösen hátrányos csoportok körében aránytalanul sok a munkanélküli és/vagy inaktív fiatal, akiknek jövőjét elsősorban azzal alapozhatjuk meg, ha minél nagyobb része szerez legalább középfokú végzettséget, illetve szakképzettséget.

A strukturális munkanélküliség természetéből következik, hogy a munkaerő-kínálati többlet, illetve munkanélküliség ellenére a munkaerőhiány jeleivel is találkozhatunk. Kezdettől fogva hiány van idegen-, elsősorban angolnyelv-tudással rendelkező és számítógép használatában jártas munkaerőben, különösen vezető munkakörökben. Növekvő a hiány egyes szakmunkásszakmákban az ország nyugati és központi régiójában, valamint a nem fizikai munkakörök közül kórházi ápolókban. Tartós a hiány a cipőgyártásban gépkezelőkből és a konfekcióiparban varrónőkből. A munkaközvetítő irodák által regisztrált üres álláshelyek száma a korábbi 25-30 ezerről az utóbbi időben 50 ezer fölé kúszott, és ezen belül nőtt a hat hónapnál hosszabb ideje bejelentett munkahelyek száma. Egyre több az álláshirdetés is. A kereslet azonban egyelőre nagyrészt az utánpótlást, a munkaerőcserét szolgálja; a foglalkoztatottak száma csak lassan emelkedik.

A hiány egy része abból ered, hogy a munkabérekhez viszonyított magas lakbérek és utazási költségek miatt a munkaerő területi mobilitása korlátozott. Ugyanakkor egyes szakmákban, például az ápolók vagy a varrónők esetében, a rendkívül alacsony munkabérek és a kedvezőtlen munkafeltételek miatt sokan nem találják érdemesnek a munkavállalást.

A felsőfokú képesítésű szakember-ellátottság nemzetközi összehasonlítása
Ország Időpont Tízezer term.-ben fogl.-ra jutó műszaki Tízezer foglalkoztatottra jutó jogász Tízezer lakosra jutó orvos Tízezer 5-19 éves fiatalra jutó pedagógus
Svájc 1990 434 34 38 1072
Németország 1993 681 26 31 1109
Franciaország 1990 499 14 41 1466
Ausztria 1990 600 57 - 1042
Finnország 1990 651 27 56 1261
Norvégia 1990 495 24 34 1652
Egyesült Királyság 1990 624 52 30 1051
Hollandia 1990 645 41 26 1140
Átlag   579 34 37 1224
Magyarország 1994 729 42 34 1000
Egyesült Államok 1990 889 59 32 1143
Forrás: Révész András: A foglalkozási struktúrák nemzetközi összehasonlítása, 1996. június. In: Munkaerő-kereslet és -kínálat 1995-2010, I. köt. 49. old. alapján. MüM-Világbank, 1996. A Nemzetközi Foglalkozás Osztályozási Rendszer (ISCO-88, ILO, Geneva, 1990) szerint felsőfokú képzettséget igénylő foglalkozások.

A jövő ígérete

A foglalkoztatáspolitika megalapozására, a döntések előkészítésére a fejlett országok többségében, az Európai Unió 15 tagországából 12-ben rendszeres, 10-20 éves távlatokra kiterjedő tervezési, prognosztikai munka folyik. Magyarországon a foglalkoztatáspolitikai és oktatáspolitikai világbanki hitelek egyik előfeltételének teljesítésére 1992 után kezdődött meg újra a távlati munkaerő-prognosztizálás. Ennek eredményeként 1996 végén elkészült a "Munkaerő-kereslet és -kínálat 1995-2010" című dokumentum. A prognózisok szerint a következő években munkába lépő, átlagosan 18-19 éves fiatalok száma évről évre csökken, a munkaerő-piacról kilépő idősebb korosztályok száma nő, a halandóság lassan javulni kezd. E folyamatok együttes hatásaként a 15-64 éves népesség száma 2005-ig mintegy 70 ezerrel, a következő ötéves periódusban 90 ezerrel csökken.

A 25 évesnél fiatalabbak munkaerő-kínálatát a középiskolai oktatás kiterjesztése és a megfelelő korosztályokból a felsőoktatásban részt vevők arányának növekedése tartósan tovább csökkenti. Az öregségi nyugdíjkorhatár emelkedése és a korábbi nyugdíjazás feltételeinek szigorodása jelentősen növelni fogja az ötven év felettiek, különösen a nők munkaerő-kínálatát. A 25-50 év közötti népességen belül elsősorban a nők foglalkoztatását befolyásoló intézkedésektől függ a munkavállalási hajlandóság; a gyes új rendszerének fenntartása korlátozza, a részmunkaidős foglalkoztatás kiterjesztése növeli gazdasági aktivitásukat. A fentiektől függően - a munkaerőforrások csökkenése ellenére - a munkaerő-kínálat 1999 és 2010 között 100 és 350 ezer fő közötti növekedésére lehet számítani.

A felsőfokú képzettségűek aránya egyes foglalkozási csoportokban (százalék)
Foglalkozási csoport Magyarország Franciaország Olaszország
Szellemi foglalkozásúak együtt 35,1 23,0 14,0
Műszaki foglalkozásúak 39,8 32,5 -
ebből mérnökök 100,0 63,2 100,0
vezetők 63,8 - -
kutatók, fejlesztők 54,7 - -
Igazgatás, igazságszolgáltatás - - -
Gazdasági és forgalmi foglalk. 29,4 - -
ebből jogi foglalkozásúak 100,0 - -
közp. államigazg. vezetők 84,0 65,2 61,4
területi államig. vezetők 69,9 - -
gazd. vez., főkönyvelők 54,0 48,3 -
Számviteli, pénzügyi és egyéb 13,3 20,8 6,7
Egészségügyi, kulturális fogl. 65,9 61,2 -
ebből orvos, gyógyszerész 100,0 - 100,0
felsőoktatás tanárai 100,0 90,3 75,8
pedagógusok 78,1 - 45,4
kutatók 89,3 - -
Forrás: Timár János: Munkaerő-kereslet és -kínálat 1995-2010, 57. old. In: I. m.

A munkaerő-kereslet a gazdaságnövekedésétől és a termelékenység emelkedésétől függően változik. A következő 11 évben a bruttó társadalmi termék évi átlagos növekedése - a feltételezések szerint - legalább 2 százalék lesz, kedvező esetben elérheti az évi 4 százalékot. Feltételezhető, hogy a termelékenység és a gazdasági növekedés üteme közötti eltérés a következő években csökken, attól függően, hogy a gazdaságpolitika a lakosság jövedelmeit elsődlegesen a reálbér növekedése vagy a foglalkoztatottság kiterjesztése révén kívánja-e emelni. Mind a két alternatív gazdaságpolitikai és foglalkoztatáspolitikai irányzat elsősorban az új munkahelyek számát érinti, de nem módosítja érdemlegesen a jelenlegi munkanélküliséget. A részmunkaidős foglalkoztatás kiterjesztését is magában foglaló optimista változat a foglalkoztatottak számának mintegy 400 ezer fős növekedésével számol. Ez esetben a 15-64 éves népesség foglalkoztatottsága a jelenlegi 54 százalékról 2010-ig 61-62 százalékra emelkedne, vagyis elérheti, esetleg kissé meghaladhatja az Európai Unió jelenlegi átlagos foglalkoztatottsági rátáját. Ennek megvalósítása a munkahelyteremtést sokoldalúan támogató gazdaságpolitikai és foglalkoztatáspolitikai stratégiát igényel.

A prognózisok különböző változatai közül bármelyik is valósuljon meg, valószínűleg a munkaerő-kereslet mennyiségi kielégítése nem ütközik majd akadályokba, különösen ha a munkaerő szabadabb nemzetközi mozgásának viszonyai között racionális migrációs politika érvényesül.

Az előzőekben már bemutattuk, hogy a fiatalok jelenlegi iskolázása 20 éves életkorig máris meghaladja kissé a fejlett országokat. Ezt követően még nagy a különbség az OECD-országok javára, de a fiatal korosztályok létszámának előre látható csökkenése következtében (a szakképzés mai színvonalának és arányainak fenntartása mellett is) a következő évtized első felében a felsőoktatás hallgatóinak korosztályaiban is utolérjük vagy meghaladjuk a fejlett nyugati országok iskolázási arányait. Ebből következően bizonyosra vehető az is, hogy kedvező gazdasági növekedés esetén sem lesz nehéz az iskolázott és szakképzett munkaerő iránti kereslet kielégítése.

A munkanélküliek megoszlása iskolai végzettség szerint, 1992-1998
Iskolai végzettség 1992 1995 1998
8 osztály és kevesebb 44,3 39,0 39,1
Szakmunkásiskola és szakiskola 31,8 36,6 34,3
Szakközépiskola 12,0 12,4 13,1
Gimnázium 8,4 7,9 9,8
Felsőfok 3,5 4,1 3,7
Összesen 100,0 100,0 100,0
Forrás: Munkaerő-felmérés idősorai, 1992-1998. KSH, 1999. alapján

Miután a legutóbbi időben meggyorsult a szakképzés, különösen a szakközépiskolai oktatás strukturális modernizációja, számítani lehet arra, hogy a munkaerő-kínálat minőségi színvonala a jövőben javul, és közelebb kerül a kereslethez.

A munkaerő-kínálat minőségének javításában a legbonyolultabb és legnehezebb feladat az oktatás és szakképzés tartalmi és módszertani, valamint szerkezeti és szervezeti modernizációja, a változásokkal szembeni inercia és ellenállás leküzdése. Egyfelől nem kevesebbről van szó, mint a porosz hagyományokon kifejlődött, tanításcentrikus és fegyelmező magyar pedagógia átformálása személyiségnevelő, egyéni képesség- és készségfejlesztő pedagógiává. Másfelől jórészt még előttünk áll az a feladat, hogy kiterjesszük az egységes és általános alapoktatás időtartamát, nagyrészt az érettségit követő időszakra helyezzük át a mainál differenciáltabb színvonalú és időtartamú szakoktatást, és ennek szintek és szakirányok szerinti szerkezetét összhangba hozzuk a munkaerő-kereslettel. Ez olyan feladatokat foglal magában mint a mai szakmunkásiskolák és szakiskolák mélyreható átalakítása és összekapcsolása a vállalatokkal és a munkaadók szervezeteivel.

A felsőoktatásban különösen nehéz feladat a post-secondary képzés mielőbbi kifejlesztése elsősorban a mai főiskolai kapacitásfelesleg bázisán, a mezőgazdasági felsőoktatás és a tanító- és tanárképzés mennyiségi csökkentése, és egészében véve a felsőoktatás mennyiségi fejlesztése helyett a képzés és nevelés minőségének a javítása.

A 15-24 éves fiatalok iskolázása és munkaerő-piaci státusa (százalék)
Életkor OECD* Mo. Magyarország 1997. I. negyedévben** 1992** 1997
Iskolába jár Foglalk. Munkanélküli Inaktív Együtt Összesen ezer fő
15 93 97,5 0,0 0,1 2,4 100,0 179 138
16 88 95,1 0,1 0,4 4,4 100,0 190 144
17 79 92,4 0,6 1,7 5,3 100,0 182 155
18 64 78,4 8,6 4,0 9,0 100,0 151 162
19 47 56,5 20,7 7,2 15,6 100,0 147 171
20 39 37,6 33,0 8,5 20,9 100,0 142 178
21 33 29,4 41,6 8,0 21,3 100,0 144 189
22 27 19,1 50,6 9,9 20,4 100,0 144 181
23 21 22,2 55,8 6,6 25,4 100,0 145 151
24 24 2,9 63,8 6,6 26,7 100,0 138 146
Forrás: Education at a Glance OECD Indicators 1997. OECD 1997.
*OECD-országok átlaga. - **KSH munkaerő-felmérés idősorai 1992-1997. KSH 1998. alapján
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére