Könyvespolc

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 17. számában (1999. augusztus 1.)

Hinni magunkban

Brian Tracy: Maximális teljesítmény
Bagolyvár Kiadó, 1999., 270 oldal, 2500 Ft

A teljesítmény lélektanával, egyszersmind növelésének szellemi tényezőivel foglalkozó könyvében Brian Tracy azokat az embereket nevezi fordított paranoidnak, akik kétely nélkül hisznek abban, hogy a világ összeesküdött ellenük – de csupán azért, hogy jót tegyen velük. Az Amerikában ismert képességfejlesztő mindenekelőtt az ilyen beállítottságúaknak garantálja: ha magukévá teszik az ő, több ezer szemináriumon kipróbált elméleti és praktikus útmutatásait, akkor várakozáson felül lesznek sikeresek mind az üzleti életben, mind egyéb kapcsolataikban. Kielégítő viszonyba kerülnek önmagukkal, amit az anyagi gyarapodás mellett a legfontosabbnak ítél a szerző, miközben bevallja, hogy saját harmóniáját negyedszázados kemény tanulással és munkával küzdötte ki.

Abszolút működőnek nevezett (s valóban gondosan felépített) rendszerének csak felületesen nézve alapja a közhelyként emlegetett amerikai hurráoptimizmus, valamint a pozitív értékek preferálása. A kedvezőtlen dolgokról a sikerorientált személyiség egyszerűen nem vesz tudomást, még ha nyakig beléjük merült is. Tracy szisztémájának kiindulópontja az a meggyőződés, hogy a gondolatok valósággá lesznek. A magasabbra vágyó karrierépítőnek mindenekelőtt gondolatvilága helyes kialakítására, közelebbről szemlélete célirányos megváltoztatására kell összpontosítania. Számos önéletrajzi példával illusztrált (tökéletesen frusztrációmentes) műve törzsanyagát úgynevezett mesterprogram köré csoportosítja, s a mestercél elérését a lehetőségeket valóra váltó mesterdöntés meghozatalától teszi függővé...

Az oktatási tapasztalataival többször előhozakodó szakférfiú is a tudás anyjának tekinti az ismétlést. Vállalja az önismétlés ódiumát, amitől azt reméli, hogy tanítványai fejébe kitörölhetetlenül bevésődnek az alapelvek. Kedvenc fordulata az átlagot a kiemelkedő egyéniségekhez hasonlítani. Ezek fő sajátosságának azt tartja (számon), hogy felelősségvállalóan érettek. Mindenért, ami velük történik, egyedül önmagukat dicsérik vagy hibáztatják. Elfogadhatatlan viszont a kudarcemberek érvelése, akik csak a sikert tulajdonítanák maguknak, fiaskóikat a balszerencsével, a véletlennel magyarázzák.

Az erősen ostorozott negatív érzelmek szerzőnk szerint a felelősség elutasításával járnak. érdekes, hogy a félelmet, az irigységet és a féltékenységet is a dühre vezeti vissza. Ennek levezetésére az intenzív testmozgást ajánlja. Minden rábeszélőképességét latba veti a felnőttkori bűntudat elfogadása ellen. A kisebbrendűséghez és érdemtelenséghez hasonló kifejezéseket legszívesebben kitörölné az előrehaladni kívánók szótárából.

Hasznos rendszerének van egy tagadhatatlan önellentmondása. Jövőbe tekintéséből is ki akarja iktatni az aggódással együtt járó természetes stresszt. így kerül ellentétbe azokkal a gazdaságpszichológus kollégáival, akik a stresszt a továbblépés lendkerekének fogják fel.

Nem tartozik szorosan a fő témához az önmagunk vállalására és változtatására tanító kalauz két zárófejezete. Mindkettőt áthatja némi prédikátori kegyesség. Olykor meglehetős dicshimnuszokat olvashatunk nemcsak a szülői szeretetről és lelki gondoskodásról, hanem a szeretet általános hatalmáról is. Ahogy az emberséges bánásmódot pártoló Brian Tracy összeegyezteti az üzleti harcot a szeretettel, az valódi bravúr. Azt mondja, hogy az összes, saját erejéből felemelkedő milliomos azt csinálta, amit szeret. S ki tudná az ellenkezőjét bebizonyítani?

Iszlai Zoltán

Alkalmazkodó vállalati stratégia

Dr. Antal Iván-dr. Antal-Mokos Zoltán:
Szervezet és vezetés
PERFEKT Pénzügyi Szakoktatói és Kiadó Rt., 1999., 162 oldal, 2200 Ft

Az egyre több új vállalkozás korában élünk; az új cégek célja a fennmaradás, a sikeres működés. Ennek érdekében különböző stratégiákat alakítanak ki, tudva, hogy csakis a környezethez való alkalmazkodással lehetnek életképesek. új üzleti lehetőségeket kell felkutatniuk, s szükség esetén működésüket, szervezetüket is át kell alakítaniuk. Az alkalmazkodóképesség különösen fontos és időszerű Közép- és Kelet-Európában, ahol nagyméretű politikai és gazdasági változások mennek végbe. Milyen stratégiát kell a cégeknek követni? Hogyan használhatják ki erőforrásaikat és piaci lehetőségeiket? Milyen szervezeti megoldásokat választhatnak? Mi a stratégiai vezetés? Ezekre a kérdésekre keresi a választ a könyv.

A szerzők felhívják a figyelmet a szervezeti összhang követelményeire: a feladatkör, a hatáskör és a felelősségi kör egyensúlyára, a vállalat környezete, céljai, szervezeti felépítése egymáshoz illesztésére, kölcsönhatásaira. E kapcsolatok jelentősebb változások idején tanulmányozhatók a legjobban, amelyekre a vállalat határozott stratégiával válaszol. Az alkalmazkodóképesség lehet mennyiségi, hatékonysági, minőségi, s beszélhetünk versenyképességről és strukturális alkalmazkodóképességről is. Ez utóbbi lényege, hogy a vállalat a szervezeti változásokat a termelési folyamatok zavarai nélkül hajtja végre.

Az alkalmazkodóképesség típusainak megfelelően a szervezési és vezetési súlypontok a szervezet különböző részeiben jönnek létre. A vezetés súlypontjai a kereskedelmi és a fejlesztési funkciókra esnek; a decentralizáció javíthatja a rugalmas alkalmazkodóképességet. A kötet megismertet a szervezet fejlődési szakaszaival, majd a vezetési funkciók felosztásával. A vezetés fő funkcióinak rendszerében a döntéseké a fő szerep – a kötet leírja ezek folyamatát, módszereit. A vezetési elvek áttekintése után a szervezeti alapformák (lineáris, funkcionális, törzskari), illetve az ezek kombinálásával kialakított szervezetek bemutatása következik. Ezeket a döntési hatáskörök és a szakmai szervezet központosított telepítése, valamint a vertikális szervezeti kapcsolatok jellemzik. A sikeres működés alapfeltétele a függelmi és a funkcionális kapcsolatok rendezettsége, célszerű szabályozottsága.

A továbbiakban a kiadvány a divizionális szervezettel és vezetésével, majd jellemzőivel, a projekt-, a team- és a mátrix-szervezetek működésével foglalkozik. Szó van a konszernek és holdingok szerkezeti felépítéséről, irányításuk típusairól, a hozzájuk tartozó multinacionális és globális vállalatok irányítási problémáiról, a nemzetközi vállalatok szervezeti formáiról. A globális vállalatszervezés célja, hogy – függetlenül az országhatároktól – minden leányvállalatnál azonos legyen a vállalati kép, a működési rend és a kultúra.

A nagyméretű szervezetek stratégiai vezetését a környezet bonyolult és sokszor kiszámíthatatlan változásai hozták létre. A stratégiai döntésekkel a vállalat aktívan alkalmazkodik a környezeti változásokhoz, ezekhez idomulva alakítja céljait, erőforrásainak felhasználását. A szerzők bemutatják a stratégia kialakításához kapcsolódó feladatokat, felhasználási módszereket, a különböző szintű stratégiákat és szervezeti jellemzőiket. A megfelelő stratégia előkészítéséhez elengedhetetlen a külső környezet elemzése, a vállalat adottságainak felmérése és az alternatívák kidolgozása; ezt követi az erőforrások és a képességek elemzése.

A kötet végül a vállalatok együttműködésének új formáival, a vállalatközi hálózatokkal, illetve a gazdasági társaságok irányítóinak (tulajdonosok, igazgatóság, menedzsment) jogaival és kötelezettségeivel foglalkozik.

dr. Rubóczky István

Értékteremtés

Az értékteremtő folyamat menedzsmentje
Szerkesztette: Chikán Attila és Demeter Krisztina
Aula Kiadó, Budapest 1999., 600 oldal, 5900 Ft

"Az értékteremtő folyamat erőforrások beszerzése, kezelése és felhasználása abból a célból, hogy a fogyasztó számára értéket állítsunk elő." Ezen összefoglaló megállapítással kezdődik az a könyv, amely úttörő módon tárgyalja a vállalati és a vállalatközi tevékenység révén megvalósuló igénykielégítési folyamatot. Laikusok számára riasztóan hathat a könyvben végig alkalmazott sajátos terminológia, ezért az érdeklődő olvasók feltételezhetően szakemberek, de legalább némi előképzettséggel rendelkeznek a tárgyban. A téma mind a gyakorlati, mind az elméleti szempontokat tekintve fontos, ennek megfelelően feldolgozása – túlzás nélkül állítható – alapos.

A fogyasztói igényeknek minél jobban megfelelni – ez minden vállalkozás alapvető feladata és követelménye kell hogy legyen. Teljesítéséhez számos út vezethet, de a legrövidebbnek közülük az tetszhet, amit mások tapasztalatainak összegzéseképpen – elméleti és gyakorlati oldalról is – a téma kutatói megfogalmaztak. Az Aula Kiadó gondozásában a közelmúltban olyan kötet jelent meg, amely az értékteremtés vállalati folyamatát s a menedzsment ezzel kapcsolatos (elvárt) magatartását elemzi. Górcső alá veszi a folyamatot leginkább jellemző fogalomhármast: a termelés, a szolgáltatás és a logisztika összefüggéseit. A Budapesti Közgazdasági Egyetem vállalatgazdaságtan tanszékén folyó kutatásokból is bőven merítő könyvben a szerzők számos, a témával részletesen foglalkozó alapműből is idéznek, illetve továbbgondolják az ott megfogalmazottakat.

A könyv tizenöt szerzője és két szerkesztője mind avatott szakembere a vállalatvezetési tudománynak. A könyv hat fejezetében tárgyalt témák átfogó képet adnak az értékteremtés eszközrendszeréről, vállalaton belüli és vállalatközi összefüggéseiről. Vizsgálják a piac összetevőit, a termelés és logisztika összefüggéseit, a vevők szerepét az értékteremtésben.

A tervezési folyamatot elemezve több oldalról is megvilágítják ennek összetevőit, részletesen ismertetik a pazarlás minimálisra csökkentésének esélyeit a termelés és szolgáltatás, azaz a vevői igények kielégítése során. Ismertetik azt a – leginkább Amerikában alkalmazott – módszert is, amely mindemellett a profitmaximalizálást tartja szem előtt.

Részletesen elemzik a szerzők az emberi erőforrás szerepét az értékteremtésben, de nem kisebb súllyal veszik figyelembe a létesítmények tervezését és elhelyezését, valamint az információáramlás és -rendszer fontosságát. Az értékteremtő folyamatok összetevői között olvashatunk többek között az elosztás, a készletgazdálkodás, a beszerzés rejtelmeiről, tervezéséről és arról, hogy mindez hogyan hat az értékteremtő folyamatokra. Az utolsó fejezet a minőségmenedzsment fogalmát, feladatait, valamint a teljesítménymérés különböző módszertanát ismerteti.

E kötetet forgatván elsősorban a közgazdász hallgatók és a posztgraduális képzésben részt vevők gyarapíthatják ismereteiket, tudásukat. Ugyanakkor bátran ajánlható gyakorló cégvezetőknek is, mert számos témát praktikus megközelítésben tárgyalnak a szerzők.

A könyv használatát a mellékelt angol-magyar, illetve magyar-angol szótár és a bő tárgymutató segíti.

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. augusztus 1.) vegye figyelembe!