Felaprózott kapacitások

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 17. számában (1999. augusztus 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Amint a bútoriparban, úgy a bőr- és cipőiparban is nyilvánvalóan csak követő lehet a magyarországi gyártás, sem volumenben, sem gyártmányfejlesztésben nem lehet a világpiac meghatározó szereplője. Ezzel együtt az ágazat az utóbbi években komoly eredményeket ért el, sikerült a kapacitások jó részét átmenteni és működtetni, bár a korábbiakhoz képest teljesen megváltozott formában és szerkezetben. Az ágazat tevékenységének zömét jelenleg már az exportbérmunka teszi ki. Ennek és a folyamatosan csökkenő hazai keresletnek megfelelően a magyar termékek csaknem 90 százaléka külföldre, elsősorban az EU tagországaiba kerül, de kisebb mennyiség eljut az Egyesült Államokba is.

A hazai bőrcipőforgalom alakulása (1997)
Forrás Forgalom (ezer pár)
Hazai termelés 15 447
Export 13 660
Import 34 841
Feketekereskedelem és -gyártás (becslés) 4 000
Forrás: Bőr- és Cipőipari Egyesülés

Zömmel kisvállalkozások

Más feldolgozóipari ágazatokhoz hasonlóan a magyar bőr-, cipő- és bőrfeldolgozó ipar is jelentős átalakuláson ment át az utóbbi hat-nyolc évben. A kilencvenes évek elején, a keleti piacok hirtelen elvesztését követően számos cég légüres térbe került, s a behozatal felszabadításával egyszeriben rendkívül erős versenyben a tőkeerős, a világpiacot meghatározó gyártókkal találta magát szemben. A társaságok jelentős része termelésének csökkentésére kényszerült, a régi, több telephelyes, nagy cégek kisebb egységekre bomlottak. Ezek az új vállalkozások jellemzően jelentősebb adósságállomány nélkül kezdhették önálló életüket, s ilyenformán jó lehetőséget kínáltak a külföldi tőke bevonására - áll Karnitscher Tamás, a Bőr-, Cipő- és Bőrfeldolgozóipari Tudományos Egyesület elnökének elemzésében.

Az utóbbi években folyamatosan növekedett az ágazatban működő gazdasági társaságok száma, ezzel együtt nőtt a vidék jelentősége. A cégek zöme 1-50 alkalmazottat foglalkoztat. A külföldi befektetők elsősorban olyan cégek iránt érdeklődtek, amelyekkel már korábban is bérmunkakapcsolatban álltak.

Bőrből készült konfekciótermékek és kesztyűfélék exportja és importja Magyarországon (1997)
Termékcsoport Export Import
Érték Mennyiség Érték Mennyiség
(ezer dollár) (ezer dollár)
Ruházati cikk (kg) 16 483 212 516 3 888 540 627
Sportkesztyű (pár) 272 26 973 912 704 936
Egyéb kesztyű (pár) 18 986 1 686 254 4 400 1 985 832
Egyéb ruházati termék (kg) 928 54 949 848 15 205

Az egyik legjobb példa erre a martfűi Tisza Cipő Rt. minőségi üzemegységének értékesítése. A részleg, amely másfél évtizede szinte kizárólag a Salamander számára dolgozott, 1997-ben került német tulajdonba. Az új tulajdonos 10 milliárd forintos technológiai és technikai korszerűsítést hajtott végre, s a Salamander márka gyártásának jelentős részét a Tisza-parti városban valósítja meg.

Átalakult a termékszerkezet is. Csökkent a bőriparban a bélésbőrök, a díszműbőrök és szíjazatok volumene, illetve jelentős mértékben visszaesett a női cipők gyártása. A férfilábbelik volumene változatlan maradt, s elsősorban a magasabb minőségi kategóriákban nőtt a bőrkonfekció-ipari termékek, a kesztyűk és bőrdíszműipari termékek gyártása. A Samsonite magyarországi letelepedésével jelentősen emelkedett az akta- és útitáskák termelése.

Eladatlan érdekeltségek Két termelő- és három szolgáltatótársasága, valamint jelentős ingó, illetve ingatlan vagyona van a martfűi társaságnak, amely tavasszal komoly érdeklődés hiányában másodszor is kénytelen volt eredménytelennek nyilvánítani az összesen 450 millió forint alaptőkéjű érdekeltségeire meghirdetett pályázatot. Mint Berényi Ferenc vezérigazgató elmondta, a társaság vagyonának eddig csak mintegy felét értékesítették. Ebben a tranzakciósorozatban a minőségi üzletág volt a legjelentősebb, amelyet a Salamander vásárolt meg, miután 1983-tól ott egyébként is kizárólag a német cégnek végeztek bérmunkát. A németeknek elővásárlási joguk van a mezőtúri Túri Cipő Kft.-re is, ahol ugyancsak nekik dolgoznak, egyelőre azonban nem jelezték, hogy élni kívánnak ezzel az opcióval. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy a minőségi üzletág korszerűsítésére jelentős összeget fordítottak. A Tisza Cipő Rt. másik termelőtársasága a Tisza Cipőgyártó Kft., amely a márkanév életben tartására is hivatott. A 370 alkalmazottat foglalkoztató cég évente 400-450 ezer pár lábbelit, jellemzően munkacipőt gyárt. Technikája és technológiája erre tökéletesen alkalmas, természetesen amennyiben az új tulajdonos profilváltást szeretne végrehajtani, akkor bizonyos beruházások elkerülhetetlenek lesznek. A szolgáltatótársaságok - szállítás, energiaszolgáltatás, illetve munka- és tűzvédelem, valamint egyedi gépgyártás és forgácsolás - értékesítésekor Berényi Ferenc szerint kézenfekvő volna, hogy elsőként ezek jelenlegi partnereivel tárgyaljanak. Egyébként az öt, tehermentesen alapított kft. mindegyike eredményes volt az elmúlt évben. Mindent egybevetve a Tisza Cipő Rt. ez idő szerint mintegy 700-800 millió forintos vagyont kezel, ami megfelelő fedezet kötelezettségeire. Köz-, illetve banki tartozásaik nincsenek. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt.-nek 60 millió forinttal tartoznak, továbbá az évekkel ezelőtt kapott Hiferp tőkepótló hitellel összefüggésben van még részvény-visszavásárlási, valamint némi környezetvédelmi kötelezettségük. A vezérigazgató reményei szerint a társaság a részenkénti privatizáció végén végelszámolással szűnhet meg.

Növekvő export

A belföldi kereslet csökkenését az ágazat az export növelésével igyekezett ellensúlyozni - mondja Várszegi Árpád, a Bőr- és Cipőipari Egyesülés (BCE) igazgatója. Tavalyi statisztikai adatok még nem állnak rendelkezésre, az ágazat széttagoltsága okán igen nehéz értékelést adni. A cipőiparról még viszonylag könnyebb átfogó képet alkotni, a táska- és kiegészítőiparban azonban mindössze néhány, a Samsonite magyarországi gyárához hasonló nagyságú társaság működik. Többségben vannak a kis, manufakturális módszerekkel dolgozó műhelyek, amelyek tevékenységéről nincsenek pontos információk. Annyi bizonyos, hogy a magas minőségi kategóriában abszolút versenyképes kisvállalkozásokról van szó, a belföldi igények jelentős részét ezek elégítik ki.

Költözik a simontornyai bőrgyár A tervek szerint augusztustól Debrecenben, a hajdúsági bőrgyárral egy telephelyen és közös stratégiával folytatja termelését a simontornyai bőrgyár - jelentette be Szilágyi István cégtulajdonos. Azért döntöttek emellett, mert minden erőfeszítés ellenére sem sikerült javítani a napi 80 tonnás kapacitás kihasználtságát, 20 tonnás termeléssel pedig gazdaságtalan a működés. A magyarországi bőripar minden bizonnyal legkalandosabb sorsú részvénytársaságának adósságállománya megközelíti az 1,3 milliárd forintot. Az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. többször is megpróbálta értékesíteni a Simontornyai Bőrgyár Rt.-t, mindannyiszor sikertelenül. Az üzlet csaknem minden alkalommal a környezetvédelmi kötelezettségek miatt hiúsult meg. A bőrgyár készleteit és gépparkját adósságai fejében két évvel ezelőtt birtokba vette legnagyobb hitelezője, a Kereskedelmi és Hitelbank Rt., s létrehozta a Simontornyai Bőrgyár Kft.-t. Az azóta új tulajdonoshoz került kft. tavaly már több mint száz alkalmazottat foglalkoztatott.

1997-es adatok szerint az ágazat kivitele 115 százalékkal gyarapodott, s a tendencia tavaly is folytatódott. Eközben tovább csökkent a belföldi értékesítés, mindössze 94 százaléka volt az előző évinek. Az 1998-as első félévi adatok szerint lelassult a hazai piac leépülése. Az export zöme az Európai Unió országaiba kerül. A hagyományosnak mondható német, osztrák és olasz piacok mellett növekszik a spanyolországi és franciaországi eladások nagysága is, illetve a magyar bőr-, cipő- és bőrfeldolgozó-ipari társaságok az Egyesült Államokba és újabban Csehországba, Szlovákiába és Lengyelországba is szállítanak - tudatja Várszegi Árpád. A csökkenő belföldi jelenlétnek, a mérsékelt kereslet mellett, oka a jelentős importverseny, a magyar gyárak saját bolthálózatának hiánya, a lassú reakcióképesség, illetve a feketekereskedelem megerősödése és a szürkegazdaság csatornáinak bővülése is.

Az exporton belül a németek és az osztrákok elsősorban cipőt vásárolnak Magyarországról, az olaszországi kivitel zöme bérmunkában gyártott lábbelikből, kisebb részben bőrdíszmű termékekből adódik. A többi országba főként úgynevezett kész bőrtermékeket adunk el.

Az ágazatban évek óta igen jelentős az import. A behozott termékek zöme bőripari termék, aminek túlnyomó része cipő- és bőrfeldolgozó-ipari bérmunkához érkezik az országba, kisebb hányada pedig a hazai termeléshez szükséges külföldi alapanyag. A cipők és cipőipari alkatrészek behozatala stabilan igen magas szintű. Mind az exportban, mind az importban első helyen áll Németország, de jelentős az olasz, az osztrák és a kínai behozatal, és dinamikusan növekszik a távol-keleti áruk részesedése.

Az ágazatban működő társaságok megoszlása a foglalkoztatottak száma szerint (1995-1998)
  Bőr-, szőrme- és bőrdíszműipar Cipőipar
1995 1996 1997 1998 1995 1996 1997 1998
300 fő felettiek 7 5 7 8 16 9 11 13
50-229 fő között 39 32 37 28 92 61 68 87
1-49 fő között 244 169 186 246 245 153 167 247
Összesen 290 206 230 282 353 223 245 347

Ez az utóbbi időben olyan méreteket öltött, hogy a BCE kénytelen volt iparvédelmi intézkedéseket kezdeményezni. Nem a feltétel nélküli importkorlátozás a céljuk. Azt szeretnék elérni, hogy a jelenlegi globálkvótát ne értékben határozzák meg, ennek következtében ugyanis átlagosan másfél dolláros áron kerül be az országba a távol-keleti importáru. Ennyi pénzért pedig - érvel Várszegi Árpád - Magyarországon még egy cipősarkat sem lehet kapni. Talpakat úgy fél-másfél dolláros áron lehet beszerezni, egy-egy silányabb felsőrész pedig valamivel több mint két és fél dollárba kerül. A BCE igazgatója szerint a legolcsóbb alapanyagok felhasználásával egy felnőttnek való cipő önköltsége legalább négy dollár.

Az importlábbelik - mennyiségben - a belföldi forgalom 69 százalékát adják, az összértékből azonban ez csak 34 százalék. Ez annak ellenére van így, hogy természetesen beszámították az igazán igényes és drága olasz és német cipőket is. Riasztónak tűnik a statisztika, amely szerint 1997-ben a magyar cipőimport 69 százaléka (34,2 millió dollár értékben, 24 millió pár lábbeli) Kínából érkezett. Ezzel kapcsolatban Berényi Péter, a Könnyűipari Szövetség elnöke, a Tisza Cipő Rt. vezérigazgatója Lengyelország példáját hozza fel, ahol komoly piacvédelmi intézkedéseket léptettek életbe a hazai cipőgyártás védelmében. Az igazsághoz azonban az is hozzátartozik, hogy a kínai importon belül némi átrendeződés tapasztalható: akad 11-12 dolláros termék is, ami valószínűleg jobb minőségű.

Szögletes és bársonyos divat Az olasz műhelyekben már elkészültek az 1999-2000-es őszi-téli szezon táskáinak tervei. A vásárló az olasz szakemberek szerint az idén ősszel s jövő tavasszal újra belső egyensúlyra vágyik, ennek megfelelően nyugodt formákat keres. Ezzel együtt markánsan megjelennek az érzéki és az avantgárd megoldások is. Domináns lesz a kubista formavilág, a trapézok és a négyszögek éppúgy jellemzőek lesznek, mint a lágy, gyöngyházfényben csillogó vagy gumírozott anyagok. A beszámolók szerint ugyanakkor felfedezhető lesz a harmónia, az egyszerű megoldásokra való törekvés is. A színek közül a világosszürke árnyalatok, az ezüst és az élénkkék lesz a meghatározó. A nőiességet a bársony és a csipke, az áttetsző kivitel, a gyöngyök, illetve a nemes kiegészítők és a hamvas pasztell, valamint az édes színek hangsúlyozzák majd. Az avantgárd elsősorban a formaválasztásban és a csúcstechnológiájú anyagokban jelenik meg, nap és tenger ihlette színvilágban.
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére