Erősödő pénzintézetek

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 17. számában (1999. augusztus 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Eseménydús évet zártak tavaly a bankok, nemkülönben ügyfeleik. Bukott a Postabank és a Realbank. Az első túl nagy volt ahhoz, hogy veszni hagyják, ámbár a mentőakció több mint 150 milliárdba került. A kisebbiket nem mentették meg, amikor kiderült, hogy a veszteség néhány milliárddal több lesz a vártnál.

A többi bank sem zárt jó évet. A múlt terheitől már korábban megszabadult pénzintézetek, valamint a brókercégek életét az orosz pénzügyi válság, a származékos piacok összeomlása, a részvényárak völgymenete és ezek következtében a kockázatok növekedése nehezítette. A válságtól megkímélt hitelintézeteknél pedig a nem mindig sikeres informatikai fejlesztések horribilis költségei és a gyenge jövedelmezőségű üzleti év okozott a vezetőknek főfájást. Emiatt a nagybankok csoportja is kettészakadt. Csak az OTP Bank és a Magyar Külkereskedelmi Bank nyeresége mutatja, hogy dacolni tudtak az elmúlt év nehézségeivel. Jövedelmezőségi mutatóit illetően leszakadt viszont a Budapest Bank, a Kereskedelmi és Hitelbank, amelynek ráadásul a vagyona is csökkent.

A bankok gyenge teljesítményét mutatja, hogy az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet csaknem fél tucat bankot volt kénytelen felszólítani arra, hogy pótolják a veszteségek miatt elolvadt tőkéjüket, illetve a meglevő tőke terhére írják le a mérlegben már jó ideje hurcolt veszteséget.

A szakértők által a bankok között várt koncentrációnak még nincs jele, csak a takarékszövetkezeteknél gyorsultak fel az összeolvadások: számuk 1998 folyamán 243-ról 236-ra csökkent. A bankok száma azonban még nőtt is, 1998 végén 44-en voltak, az egy évvel korábbi 43-hoz képest. A piac három új szereplővel gyarapodott: megalakult a Földhitel- és Jelzálogbank, az Otthon Lakástakarékpénztár és a Société Générale Hungaria Bank. Ezzel szemben a Nomura Bank befektetési vállalkozássá alakult, és egyesült a Pénzintézeti Központ Bank, valamint a Polgári Bank.

Külföldiek túlsúlyban

Kismértékben, de tovább nőtt a külföldi többségi tulajdonban levő bankok aránya. A hitelintézetek összesen 336,840 milliárd forintos jegyzett tőkéjéből 224,576 milliárd a külföldi tőke, 66,7 százalék az egy évvel korábbi 65,6 százalékhoz képest. 1998 folyamán valamennyi hitelintézeti csoport jegyzett tőkéje növekedett, az átlagtól elmaradva a nagybankoké és a hitelszövetkezeteké, az átlagnál erőteljesebben a szakosított hitel- és pénzintézeteké, azon belül is elsősorban a lakás-takarékpénztáraké. Az év végére - a Realbankot kivéve - valamennyi részvénytársasági formában működő hitelintézet saját tőkéje elérte a törvényben rögzített minimumot, az 1 milliárd forintot. A szövetkezeti formában működő pénzintézetek közül a takarékszövetkezeteknek mintegy 20 százaléka, a hitelszövetkezeteknek pedig negyede nem érte el a 40 millió forintos tőkekövetelményt, ezt a törvény szerint 1999 végére kell teljesíteniük, ha közben nem változik az összeghatár.

A közvetlen állami tulajdonú bankok száma a Postabank állami szanálása révén háromra emelkedett, így az év végén az állam közvetlen és közvetett tulajdonában öt bank volt. A Postabank szanálásával is összefüggött a magyar fejlesztési bankbéli állami tőkeemelés.

A magyar bankok fejlődésének egyik fontos kérdése, hogyan alakul a szervezeti koncentráció, várhatók-e további bankfúziók, felszámolások vagy piacról való kivezetések. Tavalyi folyamatok következményeként 1999 elején az ÁPTF visszavonta a Realbank tevékenységi engedélyét, és megkezdődött a bank felszámolása. A Citibank januárban olvasztotta magába leánybankját, a Európai Kereskedelmi Bankot. A Kereskedelmi és Hitelbank ebben az évben leánybankját, a Kvantumbankot vezeti majd ki a piacról. Minden jel arra mutat, hogy a Postabank 1999 folyamán magába olvasztja a Polgári Kereskedelmi Bankot.

Erősödő piaci aktivitás

A bankok piaci aktivitását is tükröző mérlegfőösszeg 1998-ban 19 százalékkal nőtt, ami reálértékben is jelentős gyarapodás. Az összes forrás értéke csaknem ezermilliárd forinttal bővült, amelynek fele az ügyfelektől, ötöde a bankközi pénzpiacról, 15 százaléka pedig külföldről származik. A saját tőke növekménye 10 százalékát adta a források bővülésének.

Az eszközoldalon a hitelezési tevékenység élénkülése figyelhető meg. A nehézségekkel bajlódó bankoknál ez másképpen alakult, mivel azoknál - a portfóliótisztítás következtében - csökkent a hitelállomány. A hitelezésen belül a vállalkozóknak nyújtott devizahitelek a forinthiteleket meghaladó mértékben növekedtek, így év végére a vállalkozói kihelyezések csaknem harmada már devizahitel volt. A devizahitelek mintegy 80 százaléka három területre áramlott, nagyjából egyenlő arányban: a jegybankhoz, a vállalkozói hitelezésbe és külföldre, jellemzően rövid lejáratra. A jegybankban elhelyezett devizabetétek növekedéséhez az MNB által kínált, a külföldi ajánlatokkal versenyképes kamatok mellett hozzájárult az is, hogy az orosz pénzügyi válság után nőtt a bankok szabad devizaforrásainak összege, amit ideiglenesen rövid lejáratú devizabetétekben kamatoztattak. Év végén a jegybanknál elhelyezett rövid lejáratú devizabetét-állomány 78,5 százalékkal volt magasabb, mint egy esztendővel korábban.

A tőkeáttétel alig változott a bankrendszerben 1998 folyamán. A saját tőke mérlegfőösszeghez viszonyított aránya az 1997 évi 8,9 százalékról 9,1 százalékra növekedett. A hiánnyal küszködő bankok tőkeellátottsága a Postabanknál és a Magyar Fejlesztési Banknál végrehajtott állami tőkejuttatás következtében az év végére rendeződött, sőt meghaladta a többi bank átlagát. A lakás-takarékpénztárak magas saját tőkeellátottsága jelzi, hogy eddig nem sikerült a betétállományt a gazdaságos működéshez szükséges szintre emelni. A kisbankok tőkeellátottsága általában meghaladja a nagy és középbankokét.

A bankok saját tőkéje a mérlegfőösszegen belül 3,5 és 93,9 százalék között alakult, értelemszerűen az újonnan alapított bankoknál volt szélsőségesen magas. A nagybankok között az OTP Banknál a legkisebb, 5 százalék a saját tőke aránya a mérlegfőösszegre vetítve, s a Citibanknál a legnagyobb, 14 százalék. A középbankoknál ugyanez a két szélső érték 4,1-10,8 százalék között volt, - előbbi a Takarékbanknál, utóbbi a Hypo-Vereinsbanknál.

A bankok saját tőkéje szélsőségesen változott. A pénzintézetek csaknem felénél a saját tőke az eredményes tevékenység vagy a tulajdonosok, illetve az állam tőkejuttatása következtében az inflációt meghaladó mértékben nőtt. Tizenkét bank saját tőkéje ugyan nominálisan növekedett, de az alacsony eredmény miatt reálértékben csökkent. Nyolc banknál a tulajdonosok 1998 folyamán még nem pótolták a veszteségek következtében 6-26 százalékkal lecsökkent saját tőkét, ezek a Rabobank, az ABN Amro, az Eximbank, a Kereskedelmi és Hitelbank, a Lakáskassza, a Kvantumbank, és a Pénzintézeti Központ Bank, valamint a Polgári Bank fúziójával létrejött Polgári Kereskedelmi Bank.

A lakosság takarékos

A bankok betétei között az ügyfelektől származó források szerepe mérséklődött, a rövid lejáratú vállalkozói betétek összege reálértékben is csökkent. Arányában erőteljesen nőtt viszont a lakosságtól származó forint- és devizabetét, s év végén az összes forrás 35 százalékát adta. A lakosság és a vállalkozók továbbra is vonakodtak attól, hogy megtakarításaikat éven túl lekössék. Emiatt év végén a bankok forrásainak átlagosan csaknem háromnegyedét rövid lejáratú betétek alkották, miközben az eszközök 45,7 százalékát hosszú lejáratra helyezték ki. A bankok tehát növekvő mértékben finanszíroztak rövid forrásból hosszú hitelt, nőtt tehát a lejárati eltérésből származó kockázatuk. Ugyanakkor ez a gyakorlat jövedelmezőnek bizonyult a tavalyi kamattrend következtében, a gyorsan átárazható betéteket ugyanis lassabban átárazható, magasabb hozamot ígérő kihelyezésekbe fektették. A lakossági és vállalati betéteken belül a deviza aránya csökkent, a lakossági betéteknek több mint egynegyede, a vállalkozóinak pedig egyötöde volt deviza.

A hitelezés felfutása, valamint az orosz pénzügyi válság nyomot hagyott a bankok portfóliójában, amennyiben nőtt a kockázatosabbnak minősíthető kihelyezések aránya. A teljes minősített állomány 1998-ban mintegy 7 ezer milliárd forint volt. A növekményből 92 milliárd az országkockázatról hozott pénzügyminisztériumi rendelet következménye volt. Az év végén a hitelintézetek teljes minősített állományának 89,3 százaléka volt problémamentes. A legjobbnak a részvénytársasági formában működő bankok portfóliója mondható, a takarékszövetkezeteké már rosszabb, s a legkevésbé jó képet a hitelszövetkezetek portfóliója mutatja. Tavaly megtört a portfóliók minőségének az 1993-as mélyponttól 1997-ig tartó javulása. S ez a folyamat nem csupán a Postabank és a Magyar Fejlesztési Bank, valamint a Realbank esetével magyarázható. A bankok portfóliójának minősége akkor is romlott, ha az állományokat e három bank adatai nélkül vesszük számításba. A rosszabb minősítésű tételek aránya a különösen veszteséges bankok mellett a szakosított hitel- és pénzintézeteknél nőtt jelentős mértékben. A legjobb minőségű portfólióval - 95 százalékban problémamentes állománnyal - 1998 folyamán is a középbankok dicsekedhettek.

A hitelintézetek portfóliójának romlása a céltartalékigény növekedésével járt. A céltartalék-állomány 1998-ban az előző évihez képest összesen 96 milliárd forinttal, 156 milliárdról 252 milliárdra nőtt. A hitelintézeteknek 1998-ban azokon a követeléseken felül, amelyekre céltartalékot képeztek, összesen 409 millió forintnyi - zömmel vállalkozói hitelezési - veszteséget kellett leírniuk.

Változó országkockázatok

A céltartalék-állomány változása 70 százalékban mérlegtételekhez (hitelekhez, befektetésekhez), a többi mérlegen kívüli, zömmel függő kötelezettségekhez, valamint a rendelet következtében képzendő általános kockázati céltartalékhoz kapcsolódik. Az országkockázattal kapcsolatos céltartalékképzésre vonatkozó PM-rendelet várható hatásainak felmérésére az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet 1998 első félévében próbaszámítást végzett. E szerint a bankoknak összesen 48,4 milliárd forintnyi tartalékot kellene képezniük, ebből 1998-ban ennek felét, azaz 24,2 milliárd forintot. A bankok azonban végül ennél jóval kevesebbet, csak 7,8 milliárdot képeztek, a bankok ugyanis csökkentették oroszországi kinnlevőségeiket. Miközben összes külföldi kockázatvállalásaik fél év alatt 21,8 százalékkal nőttek, addig az oroszországi kockázatvállalásuk 34,7 százalékkal csökkent. Ugyanakkor a bankok növelték külföldi kihelyezéseikkel kapcsolatos kockázati céltartalékaikat, ami csökkentette az ugyanarra a tételre képzett országkockázati céltartalékot. A rossznak minősített - elsősorban orosz - kihelyezések állománya 1998-ban 11 milliárd forint volt, szemben az előző évi 104 millióval, így ezekre a tételekre 8 milliárd forinttal nőtt a céltartalék-állomány. A növekmény 87 százaléka két nagybanknál, az OTP Banknál és a Magyar Külkereskedelmi Banknál keletkezett. Az MKB ezenfelül már tetemes országkockázati céltartalékot is képzett, míg az OTP egyáltalán nem képzett ilyet. Az előzetes ÁPTF-adatok szerint 15 bank képzett a hitelintézeti törvény előírásai szerinti általános kockázati céltartaléknál kevesebbet, 3 bank az előírás szerint járt el, 27 bank pedig többet képzett. Az auditálás során azonban valamennyi bank eleget tett a törvény előírásainak.

Nagybankok versenye

A bankrendszeren belül a 250 milliárd forintnál nagyobb mérlegfőösszegű nagybankok eredményessége igen vegyes képet mutat. Az OTP Bank és a Magyar Külkereskedelmi Bank nyeresége nagy, e két bank dacolni tudott az orosz pénzügyi és a tőkepiaci válság következményeivel. Mellettük reálértékben még a nyilvános közgyűlést nem tartó CIB Bank tudta megőrizni saját vagyonát, miközben az inflációnál nagyobb osztalékot fizetett részvényeseinek. Az OTP Bank és az MKB 1998-as üzleti évét és az elmúlt 3 év üzleti fejlődését jó érzéssel nyugtázhatták a részvényesek. A tőzsdén forgó OTP-papírok ára a kibocsátáskori 120 százalékról ezer százalék fölé nőtt. Eddig bejött a bank 1996 elején meghirdetett profitnövelő és költségcsökkenő programja. Ennek részeként a 14 ezer feletti banki létszám 1998 végére 9145 főre csökkent, ami nagyban növelte az egy főre számított hatékonysági mutatókat. A bank rájött, hogy a lakossági piacon betöltött monopolhelyzete lehetőséget ad az extraprofit realizálására, feltéve hogy jelentősen javítja addigi pazarló gazdálkodását, és szigorú költségcsökkentést hajt végre. A lakossági bank, az éles piaci verseny ellenére, növelte piaci részét a vállalati hitelezésben, három év alatt 11-ről 13 százalékra. Évek óta csökken viszont piaci része a lakossági betétgyűjtésben és hitelezésben. Az OTP Bank összbanki piacon mért részesedése is fogyott, 3 év alatt 28-ról 25 százalékra. 1998-ban végre reálértékben is sikerült növelni a mérlegfőösszeget.

Teret nyert viszont a piacon a Magyar Külkereskedelmi Bank, holott fő területén, a vállalati betétgyűjtésben és hitelezésben a verseny nagyon erős, a kamatrések pedig egyre szűkülnek. A bank mérlegfőösszegének 32 százalékos növekedésével (majdnem kétszerese a bankrendszer 17,8 százalékos átlagának) elhúzott a különféle okok miatt lemaradó többi nagybanktól, bebiztosítva második helyét az OTP Bank mögött. A növekedésnek azonban ára volt, 1998 folyamán a bank bruttó jövedelmének 25 százalékát vitte el a céltartalékképzés és a hitelezési veszteség. (Egy évvel korábban csak 8,7 százalékát.) Szerencsére volt miből levonni, hiszen 1998-ban a bruttó (banküzemi) eredmény 37 százalékkal nőtt. A folyamatosan jó jövedelmezőségű bank részvényeinek árfolyama az elmúlt 3 évben a tőzsdén kívüli piacon csaknem nyolcszorosára nőtt. Az OTP Bank és az MKB 1998. évi növekedésével, a CIB Bank pedig tartósan jó mutatóival a nagybankok élére került, miközben az ugyancsak ebbe a csoportba tartozó Kereskedelmi és Hitelbank, valamint az ABN Amro Bank, továbbá a Budapest Bank egyre inkább leszakad ettől az élbolytól. Eredményességük csökkent, az ABN Amro Bank már második éve jelentős veszteséget kénytelen elkönyvelni.

Nagybankok eredményei és osztalékai az 1998-as év után
Bank Mérlegfőösszeg Mrd Ft Növekedés előző évhez Adózás előtti eredmény Adózás utáni eredmény Osztalék Mrd Ft Osztalékfizetési ráta (%)
OTP Bank 1635,8 13,5 25,61 21,113 4,3793 20,74
Magyar Külker. Bank 602,99 32 9,083 7,7 1,969 25,58
Kereskedelmi és Hitelbank 515,98 14,44 -2,890 -2,890 - -
CIB Bank 386,005 13 8,512 6,964 5,5* 78,9
Postabank 377,2 8,6 -135,412 -135,412 - -
Budapest Bank 269,402 6,8 3,293 2,631 1,9375 73,63
* A jegyzett tőke emelésére fordítják.
Forrás: magyar számviteli szabályok szerinti, nem konszolidált 1998-as mérlegadatok és közgyűlési dokumentumok

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére