A jelenlegi pénzintézeti törvény számos helyen lyukas – állapítják meg a szakértők. A pénzintézetek felügyelete összeállította törvénymódosító tervezetét, amellyel javítható az ellenőrzés hatékonysága, könnyebben megelőzhetők a bankcsődök, és végső soron nagyobb biztonságban érezhetik magukat a betétesek.
Sem a Postabanknál, sem a Realbanknál nem lépett fel időben az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet, hogy megelőzze a hatalmas veszteségek kialakulását. A késedelemben nagy szerepe volt a hitelintézetek tevékenységével és ellenőrzésével foglalkozó jogszabályok hiányosságainak. Az ÁPTF vezetői, de független szakértők, sőt egy időben politikusok is úgy látták, nincsenek meg azok a törvényi alapok, amelyek időben feljogosították volna intézkedésre a felügyeletet. A jogszabályok hiányosságai miatt a Postabank állami szanálását pénzelő adófizetők és a Realbank csődjénél pénzüket részben vagy teljesen elvesztő kisbefektetők fizetnek. A felügyelet tanult az esetekből.
Felügyeleti rendeletalkotás – kérdőjelekkel
A Postabank és a Realbank esete után nem váratott sokáig magára a pénzügyi intézmények működését szabályozó hitelintézeti törvény módosításának előkészítése. Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet már beadta módosító javaslatait a Pénzügyminisztériumnak, de a törvénykezés lelassulása ennek a jogszabálynak a korszerűsítését is késlelteti. Mivel a parlament őszi ülésszakán egyelőre nem szerepel a téma, várhatóan csak az év vége felé, a jövő év elejére kerül a honatyák elé a jogszabály-módosítás. A 2000. évre tolódó vita miatt az új törvények hatálybalépése várhatóan csak 2001 elejére eshet, az év közben hozott módosítások ugyanis megzavarhatják a pénzpiaci vállalkozások gazdálkodását.
A felügyelet által beadott módosító javaslatok között azonban vannak olyanok is, amelyek – elfogadásuk esetén – akár év közben is bevezethetők, mint például a felügyelet rendeletalkotási jogosultsága. A betétesek és a befektetők hatékonyabb védelmét szolgálják azok a javaslatok – érvelnek az ÁPTF szakértői -, amelyek szerint törvénybe kell foglalni, hogy a felügyelet elnöke a pénzügyi intézményekre, a befektetési szolgáltatókra, a tőzsdékre és azok tagjaira, az elszámolóházra, a befektetési alapokra, a kockázati tőketársaságokra és a kockázati tőkealapokra kötelező előírásokat adhat ki. Így az elnök gyorsan tud reagálni a pénz- és tőkepiac változásaira, amelyre a Pénzügyminisztérium a politika kereszttüzében álló apparátusával képtelen.
A felügyelet rendeletalkotási jogát korábban alkotmányellenességre hivatkozva vették el, de ilyesmit az Alkotmánybíróság sohasem állapított meg – hívták fel a figyelmet szakértők. A változtatás azonban nem könnyű, a jogalkotást érintő kérdésekben ugyanis a parlamenti képviselők kétharmadának egyetértésre kell jutni. A felügyelet szerint azonban a pénz- és tőkepiac működésének biztonsága elegendő szakmai indok lehet arra, hogy létrejöjjön a széles körű konszenzus.
Csoportszintű kockázat kiszűrése
A javaslatok más része a takarékszövetkezetek és a – legenyhébben szabályozott – pénzügyi vállalkozások tőkekövetelményét növeli meg. A szövetkezeti hitelintézeteknek a jelenlegi 100 millióról 300 millió forintra növelnék a jegyzett tőke alsó limitjét, a pénzügyi vállalkozásoknál pedig az eddigi 20 millióról 50-re nőne a tőke alsó határa. A pénzügyi vállalkozásokat másféle szigorítások is érintik, így például az alapítás engedélyezéséhez több adatot kellene szolgáltatniuk, belső ellenőrrel kell rendelkezniük, a saját tőkét illetően a bankokhoz hasonló prudenciális szabályoknak kell megfelelniük, és csak olyan könyvvizsgálót választhatnak, aki bankokat auditálhat.
A hitelintézeti törvény módosítására tett javaslatok között "lex" Realbankként is nevezhetnénk azt az egészen új fejezetet, amely a bankcsoportok és a vegyes tevékenységű csoportok összevont alapú felügyelete címet viseli. A Realbank-ügy legfőbb tanulsága ugyanis az volt, hogy egy bank különféle vállalkozásokból létrehozhat maga körül egy olyan holdudvart, amely lehetővé teszi a bankban felgyülemlő kockázatok elrejtését. A veszteség tehát nem vész el, csak átalakul, immár csoportszintű kockázattá. A felügyelet az új törvényben lehetőséget kíván kapni arra, hogy ezeket a csoportokat összevontan is felügyelhesse, kiterjedtebb és részletesebb ellenőrzést végezhessen. Az egyik passzusban kitérnek arra is, hogy vitás esetben a felügyelet dönt arról, valamely vállalkozás része-e a csoportnak vagy sem, ami ismét felidézi a Realbank esetét. A Real-csoportot ugyanis elsősorban az tartotta össze, hogy az egyes csoporttagok vezetői egyben a bank alkalmazottai is voltak, tehát a vezérigazgató volt a munkáltatójuk. Ez a személyi függőség lehetővé tette, hogy a bank ne közvetlen tulajdoni hányada révén, hanem más utakon érvényesítse befolyását. Az eddig csak bankokra alkalmazott fogalmat, mint a kellően gondos és óvatos, azaz "prudens" működést, a kockázatvállalással és tőkemegfeleléssel kapcsolatos mutatókat kiterjesztenék a teljes csoportra. Az adatszolgáltatást pedig kibővítenék oly módon, hogy a felügyelet a csoportban levő vállalkozásoktól is kérhetne információt, jelentést, amelyet azok kötelesek lennének megadni. A felügyeletnek azonban indokolnia kell azt, hogy az információra valamely pénzügyi intézmény felügyeletének ellátása érdekében van szüksége.
A hirtelen tízmilliárdokkal megnövő banki veszteségek láttán joggal merült fel a külső szemlélőkben a bankok könyvvizsgálóinak felelőssége. Eddig csak egy esetben – a Realbank könyvvizsgálójánál – került arra sor, hogy töröljenek egy nevet arról a listáról, amelyből a hitelintézetek auditort választhatnak. A felügyelet most azt javasolja, hogy törvény rögzítse, kik, milyen feltételek teljesítése esetén kerülhetnek fel a listára, s milyen esetben törlik onnan őket. A javaslat gyengesége azonban, hogy nem tudtak megfogható indokokat megfogalmazni a törlés esetére. Az olyan leírások mint "a minősítés követelményeinek már nem felel meg", "a jogszabályban foglalt kötelezettségeinek nem tesz eleget" vagy "a feladatát nem megfelelő minőségben látja el" nem elég konkrétak ahhoz, hogy egy törlési döntéshez kellő alapul szolgálhassanak.
A banki veszteségek elkerülésének egyik útja az is, hogy a felügyelet nem várja meg, míg egy hitelintézet tőke- és kockázati mutatói a törvényben előírt szint alá süllyednek, hanem már korábban – a mutatók erős romlása esetén is – lép. Erre eddig – a felügyelet vezetői szerint – nem volt kellő jogalapjuk, ezért a törvénymódosítások közé felvették azt a passzust is, amely szerint a felügyelet akkor is mérlegelheti egyes intézkedések szükségességét, ha a banki vezetők vagy a tulajdonos nem a tőle elvárható gondossággal végzi tevékenységét, illetőleg a prudens működést veszélyeztető, jelentős hiányosságot állapított meg.
Biztosított betétösszeg: ötmillió?
A banki betéteseket és a kisvállalkozásokat is a legközelebbről azonban az a javaslat érinti, amely szerint az Országos Betétbiztosítási Alap által védett betétösszeget (tőkét és kamatot) a jelenlegi egymillióról ötmillióra emelik. Ezzel az összeghatárral a betétvédelem megfelelne az Európai Unió normáinak, de kétséges, hogy a javaslat elkerül-e egyáltalán a honatyákig. Az OBA ügyvezetése korábban a védelem határát csak 2, legfeljebb 3 millió forintra javasolta felemelni, de ez is megbukott a betétbiztosítási díjat fizető bankok ellenállásán. A hitelintézetek ugyanis attól tartottak – joggal -, hogy az esetleges kártalanítás összegének növekedése díjfizetésüket is emelné.
Meggondolandó az az érvelés is, hogy az ötmillió forintos védettség következtében jobban koncentrálódnának a betétek egy-egy banknál, hiszen akkor azok a betétesek, akik eddig egymilliónként megosztották megtakarításukat az egyes bankok között, nem kényszerülnének erre a lépésre, tehát egy bankcsőd esetén megnőne a kártalanítás összege. Az ÁPTF saját javaslatában hajlik a kompromisszumra, az indoklásban ugyanis felveti, hogy az ötmilliós összeghatárt átmeneti idő után, fokozatosan is el lehet érni. Annyi bizonyosnak látszik; az új hitelintézeti törvény életbelépéséig mindenképpen emelni kell a lassan fél évtizede változatlan védettségi limiten.