Áruhitel

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 17. számában (1999. augusztus 1.)

Az elmúlt évek egyre szelídülő inflációja mellett folyamatosan csökkenő betétkamatok jellemezték a bankszektort. A vállalati hitelek piacán pedig a legfontosabb partnerek ma már az államkötvények kamatszintjének megfelelő hitelkamatokat fizetnek. A pénzintézetek egységesen fenntartották a nemegyszer 10 százalékot is meghaladó marzsot a lakossági hitelek és betétek között. A banknak mind eszköz-, mind forrásoldalon fontos a lakossági kapcsolat. A kamatolló miatt a pénzintézetek a lakossági hitelezésben is erősítenek.

A kereskedelmi bankok szolgáltatásai között jellemzően megtalálható a folyószámlához kapcsolódó hitelkeret, illetve meghatározott célra folyósított kölcsön. A hitelkeretet bárki megkaphatja, aki elég régen ügyfele a banknak (ez az időszak gyakran nem több, mint három hónap), nagysága pedig a folyószámla-tulajdonos rendszeres havi átutalásának átlaga. A csekély rizikó ellenére az OTP 23, a K&H pedig 24 százalékos kamatot számít fel az A-hitelre.

A személyi kölcsönnek két fajtája van: áruvásárlási hitel esetén a bank meghatározott dolog – például lakás, autó, tartós fogyasztási cikk – vásárlására folyósítja azt; a második esetben az ügyfél döntheti el, hogy milyen célra igényli a hitelt, a bank ennek ismeretében (is) dönt a hitelkérelemről. A Budapest Bank Privát Kölcsöne és a Citibank Személyi Hitele egyaránt a második csoportba tartozik. Az éves kamat 31, illetve 33 százalék, nem számítva az egyéb banki díjakat, amelyekkel a teljes hiteldíjmutató még magasabb értéket mutat.

A fogyasztási hitelek piacán a pénzintézetek egymás mellett nagyon jól tudnak létezni, mintegy hallgatólagosan felosztva az áruházláncokat egymás között. Az OTP Bank a Keravillban, az Auchanban, a Domus, illetve a Zala Bútorgyár áruházaiban kínálja kölcsönét, a Magyar Cetelem Rt. a 350 üzlet mellett a Michelfeitet és a törökbálinti BricoStore-t szerezte meg magának, a Budapest Bank a Cora mellett az Elektro Markt, a Hervis, a Herta és a Skála áruházaiban van otthon, míg az ABN Amro egyelőre csak a Tescóban finanszírozza a fogyasztók vásárlásait. A kamatokat szemlélve azt tapasztalhatjuk, hogy 1999-re a 10 százalék körüli infláció mellett a legolcsóbb hitel is legalább 26 százalék, és sok esetben a kezelési költségeket, hiteldíjat még külön meg kell fizetnünk. A fogyasztási hitelekről szóló prospektusok és reklámok gyakran szűkszavúak, a pontos kamatot, illetve a hiteldíjmutatót fel sem tüntetik, jobb esetben szerepel egy telefonszám a brosúrán, tehát felhívhatjuk a pénzintézetet további információkért. A hitelintézeti törvény azonban világosan fogalmaz: a hitelek tájékoztatóján mindenképpen szerepelnie kell az összes díjnak és kamatnak.

A bankok sokszor egyszerű trükköt alkalmaznak a hitelek feltételeinél: azt állítják, hogy nincs kezelési költség, ami látszólag igaz is, mivel azt egyszerűen beleépítik a kamatba, illetve a 10 hónapos törlesztési időszak esetén az egyik bank 10 hónapra számítja ki a részletet, majd 12-vel szorozza meg, így lesz "kamatmentes" a hitel. A bankok azzal védik magas kamataikat, hogy a fogyasztási hitel viszonylag nagy rizikóval jár, a kereskedőnél nem lehet minden rizikófaktort kiszűrni. A bankokat – az áruhitelezésben – óvatos becslések szerint is 10 százalékra tehető kár éri. Egyelőre a hitelpiacon a lakossági hitelezések között az áruvásárlási hitel nem sláger: 15 milliárd forintos állományával körülbelül 7 százalékot tesz ki az összes hitelben, ám (tendenciáját nézve) nem hagyható figyelmen kívül, hogy állománya az elmúlt évben csaknem megkétszereződött. A bankok között az idén kiépülő Bankközi Adós és Hitelinformációs Rendszer végre csökkentheti a pénzintézetek kockázatát, a fellendülő fogyasztás pedig oda is vezethet, hogy a lakosság kisebb kamatfelárral juthat kölcsönhöz.

 

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. augusztus 1.) vegye figyelembe!