Általános szabályok

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 17. számában (1999. augusztus 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

A szerzőijog-védelem tárgya

A törvény a tárgyi hatály meghatározásakor három általános kategóriába sorolja a szerzői jogi oltalomban részesítendő alkotásokat: az irodalmi, tudományos és művészeti besorolás orientáló jellegű, segíti az egyéb jogterületektől való elhatárolást. A szellemi alkotásoknak ugyanis csak egy részét szabályozza a szerzői jog, viszont már nem irányadó például az iparjogvédelemre, illetve a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) által szabályozott szellemi alkotásokra (például know-how). A törvény tárgyi hatályának további részletezését az Szjt. 1. §-ának (3) bekezdése adja, azonban ez is - nem véletlenül - általános, orientáló jellegű szabály. A szerzői jogi oltalom nem megjelenési formákhoz kötött, a védelmet a mű egyéni, eredeti jellege határozza meg.

Az alkotások szerzői jogi védelemben részesítésének esztétikai alapokra helyezése már alapvető emberi jogi problémákat vetne fel. Ezért annak értelmezése tekintetében, hogy mi számít irodalmi, tudományos és művészeti alkotásnak, különös jelentősége van a bírói gyakorlatnak és az ehhez kapcsolódó, a Szerzői Jogi Szakértő Testület által adott szakvéleményeknek. Ez a testület szakkérdésekben a bíróság és más hatóságok, valamint a jogvitában érintett felek közös kérelmére szerzői jogi kérdésekben - előzetes - szakvéleményt ad.

Indokolt az Szjt. 1. § (2) bekezdésének példálózó felsorolása, amely a legtipikusabb és leggyakrabban előforduló műtípusokat említi meg. Az új törvényben ez a felsorolás kiegészült a fotóművészeti alkotással, a térképművel és más térképészeti alkotással, amelyeket a régi Szjt. (1969. évi III. törvény) szerint az úgynevezett rokonjogi védelem illetett meg. Az új törvény szerzői és szomszédos jogi védelmet állapít meg, a rokonjogi védelem fogalmát mellőzi, ezek az alkotások tehát az egyéb feltételek megléte esetén szerzői műnek tekinthetők.

Szerzői jogi védelemben nem részesülő szellemi termékek

Jogszabályok, hatósági határozatok

Az Szjt. 1. § (4) bekezdésben felsorolt szellemi termékek - jogszabályok, nyilvános határozatok, hatósági közlemények, ügyiratok, szabványok - annak ellenére, hogy adott esetben magas színvonalú, kreatív szellemi munkát feltételeznek, nem minősülnek szerzői műveknek. Ez a jogrendszerekben általánosan érvényesülő rendelkezés főként azzal indokolható, hogy kötelező erejű rendelkezések lévén, nagyobb érdek fűződik ahhoz, hogy ezek mind szélesebb körben és felhasználási módokon váljanak ismertté, mint a bennük megtestesülő kreativitás védelméhez. Jogszabályoknál viszont például az egyéni, eredeti módon való válogatás, szerkesztés már szerzői védelemben részesülhet.

A fenti szellemi termékek jogalkotói döntés eredményeképpen nem élveznek szerzői jogi védelmet. Az 1975. évi 4. törvényerejű rendelet - az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló 1886. IX. 9-ei Berni Egyezmény (BUE) Párizsban, 1971. VII. 24-i felülvizsgált szövegének kihirdetéséről - 2. cikkének (4) bekezdése az Unió tagországainak törvényhozóira bízza annak meghatározását, hogy a fenti iratokat milyen védelemben részesítik. A hazai szabályozás szintjén tehát lehetőség van ezeknek a dokumentumoknak a védelemben részesítésére is. A magyar szerzői jogi törvény azonban nem ad (és nem is adott) szerzői jogi védelmet ezeknek az iratoknak.

Ügyiratok

Az Szjt. 1. § (5) bekezdése az előbbiekben vázolt megfontolásból nem minősíti szerzői műveknek a gazdálkodó szervezetek és a gazdálkodó szervezeteknek nem minősülő jogi személyek feladat-, illetve tevékenységi körében végzett ügyintéző tevékenysége során keletkezett és bármely formában rögzített intézkedéseket és azok tervezeteit sem. Itt különös jelentősége van annak, hogy a kérdéses szellemi alkotás intézkedés vagy annak tervezetének formáját öltse, és az adott szervezet tevékenységi körébe tartozó ügyintézés során keletkezzen. Ha ugyanis ez az öszszefüggés nem állapítható meg, akkor az egyéb feltételek megléte esetén a szerzői jogi védelem megalapozott lehet. Így például akkor, ha egy gazdálkodó szervezet nem saját tevékenységi körébe tartozó intézkedéséről, hanem egy ott készült tudományos értekezésről vagy az intézkedést előkészítő, azt megalapozó szellemi alkotásokról van szó, megalapozott lehet a szerzői jogi védelem, ha azoknak egyéni, eredeti jellegük van.

Ötletek, működési módszerek

Az Szjt. 1. § (6) bekezdése olyan új szabály, amely a nemzetközi egyezményeknek megfelelően rendezi az ötletek, elvek, elgondolások, eljárások, működési módszerek vagy matematikai műveletek jogi sorsát, amennyiben azokat egységesen kiveszi a szerzői jogi védelem alól. Az Szjt. 58. § (1) bekezdése a szoftver szerzői jogi védelme kapcsán visszautal ezekre a kivételekre, és ezt a szabályt alkalmazni rendeli a szoftver csatlakozó felületének alapját képező ötletekre, elvekre is.

Folklór

Az Szjt. 1. § (7) bekezdése elveti a régi szerzői jogelmélet folklórművekre csak közvetetten és igen nehezen értelmezhető, úgynevezett "anonim művekként" történő jogvédelmének elvét, és egyértelművé teszi, hogy a folklór alkotásai nem részesülnek szerzőijog-védelemben. Amennyiben azonban az egyébként egyéni, eredeti mű folklórelemeket is tartalmaz (például zenei művek), az természetesen lehet szerzőijog-védelem tárgya.

Szomszédos jogot megalapozó tevékenységek

Az egyes iparjogvédelmi és szerzői jogi jogszabályok módosításáról szóló 1994. évi VII. törvény annak a régi kívánalomnak tett eleget, hogy a hazai törvényi szabályozás kompatíbilis legyen az előadóművészek, hangfelvétel-előállítók és a műsorsugárzó szervezetek védelméről szóló 1961-es Római Egyezmény szabályaival. Ehhez a nemzetközi egyezményhez 4/1994. OGY határozattal Magyarország is csatlakozott.

Az 1990-es évek elejétől az Európai Unió (EU) jogharmonizációs programjában is kitüntetett szerepet kap a szomszédos jogok közös szabályozása. Az Európai Közösségek Tanácsa irányelveinek alkalmazása ugyan Magyarországon csak az EU-hoz való csatlakozással egy időben válnak kötelezővé, de a társult tagságból következik a magyar jog európai joggal való fokozatos harmonizációjának követelménye.

Az új Szjt., kiegészítve a korábbi szomszédos jogi jogosulti kört (előadóművészek, hangfelvétel-előállítók, rádió- és televíziószervezetek), a filmelőállítók személyében egy új jogosulti kört is bevezet, akikre speciális jogokat állapít meg. A szerzői és szomszédos jogok viszonyát az Szjt. 83. §-a szabályozza. Ennek kapcsán újdonság, hogy az arányos díjazásra való jogosultságot a szomszédos jogi jogosultaknál is bevezeti a törvény.

A Ptk. mint általános háttérjogszabály

A magyar szerzőijog-védelem általános polgári jogi alapját a Ptk.-ban (1959. évi IV. törvény) találjuk. A Ptk. 86. §-a, miközben kimondja a szellemi alkotások e törvény általi védelmét, a témánk szempontjából fontos szerzői jogi speciális szabályok megalkotását külön jogszabályokra bízza. Tehát a Ptk. rendelkezései minden olyan kérdésben irányadóak, amelyeket az Szjt. nem szabályoz. A Munka Törvénykönyve a munkaviszonyban alkotott műveknél továbbra is betölti a háttérjogszabály funkcióját.

A szerzői jog polgári eljárásjogi vonatkozásai

A szerzői jogi perekben első fokon a megyei bíróság jár el. A Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiumának PK 286. számú állásfoglalása azonban bizonyos, úgynevezett "jogdíjbehajtási" pereket - nem vitatva azok szerzői jogi vonatkozásait - mégis kivesz a megyei bíróság hatásköréből. Ezekben a perekben ugyanis domináns a vagyonjogi jelleg, a rendszerint kollektív jogkezelés körében felmerült jogdíjigények jogosultjai a per során ismeretlenek maradnak. Az említett jogviták tekintetében a fizetendő jogdíjakat előre megállapítják a jogszabályok, a szerzők, illetve szomszédos jogi jogosultak egyedi engedélyére pedig nincs szükség a felhasználásoknál.

A szerzői jog alanyi oldala

A tárgyi hatály alá nem tartozó szellemi termék létrehozóját ugyan köznapi értelemben lehet "szerzőnek" nevezni, de a törvény által biztosított jogvédelmet ezek a személyek nem élvezik. A szerzőség megállapítását ugyanis a törvény a tárgyi hatály alá tartozó mű megalkotásától teszi függővé. A szerzővé válás a mű alkotásával párhuzamos folyamat, vagyis a szerző által az Szjt. 4. § (1) bekezdése szerint "megalkotott mű", mint a szerzői státus alapja, nem feltétlenül követeli meg a mű befejezettségét. Előfordulhat úgynevezett "kényszer-társszerzői" viszony, ha egy szerző kiesése folytán a művet (például filmnél) egy másik szerző fejezi be.

Az alkotói tevékenység a szerző és a mű között fennálló kreatív, intellektuális kapcsolatot feltételezi, jogunk ezt a kapcsolatot (ha a törvény kifejezetten nem is deklarálja) kizárólag magánszemélyekre ismeri el. Ebből nem következik az, hogy jogi személyek ne rendelkezhetnének a szerzői, illetve szomszédos jogok tartalmának bizonyos - akár személyhez fűződő - elemeivel, mint például a név feltüntetésének joga a hangfelvételek előállítóinál, illetve a rádió- és televíziószervezeteknél. Erre a Ptk. 75. §-ának (2) bekezdése is lehetőséget ad, amennyiben rámutat arra, hogy személyhez fűződő jogokkal jogi személyek is rendelkezhetnek, kivéve ha azok csak a magánszemélyeket illethetik meg.

Származékos művek (átdolgozás, feldolgozás, fordítás)

Az Szjt. 4. §-ának (2) bekezdése értelmében az a származékos mű minősül átdolgozásnak, amely önmagában is szerzői jogi védelemre érdemes, mert egyéni, eredeti jellege van. Az eredeti és a származékos mű közötti kapcsolat megléte alapozza meg az átdolgozás tényét. Amennyiben a származékos mű az eredetivel csupán távoli kapcsolatban van - például hasonló témát dolgoz fel -, nem átdolgozásról, hanem új, eredeti műről van szó. Ennek megállapítása a bíróság feladata. Ez tipikusan olyan szakkérdést vet fel, amelyben legtöbbször a Szerzői Jogi Szakértő Testület ad szakvéleményt.

Az átdolgozás, feldolgozás és fordítás, szerzői jogi természetét tekintve: felhasználás. Ezért a védelmi időn belül az eredeti mű szerzőjének hozzájárulásához kötött. Az engedélyezés főszabályként díjazás ellenében történik. Az átdolgozásra, illetve fordításra a védelmi időtől függetlenül érvényesül az a szabály, amely szerint az alapul szolgáló mű szerzőjének nevét is fel kell tüntetni.

Származékos műként szerzői jogi védelem alatt áll a fordítás is, ha az a szó szerinti nyersfordításnál kreatívabb fordítói tevékenység eredménye. A fordítások két fajtáját különbözteti meg a törvény, anélkül azonban, hogy az elhatárolás kritériumait taxatíve meghatározná. Főszabályként azt mondhatjuk, hogy műfordítás csak műről (szerzői jogi oltalomban részesülő alkotásról) készíthető. A nem műről készített, bármilyen szemléletes és önálló, kreatív gondolatokat is magában foglaló fordítás nem minősül műfordításnak. Amennyiben az említett "fordítások" szerzői mű jellegét öltik, inkább önálló szerzői műről van szó (például tanulmány), és nem fordításról.

Ahhoz, hogy a származékos művek szerzőijog-védelemben részesüljenek, nemcsak a származékos, hanem az eredeti műnek is az Szjt. oltalmát kell élveznie.

Együttesen létrehozott (kollektív) művek

Új műkategóriaként említi az Szjt. az együttesen létrehozott vagy kollektív műveket, amelyeknél a szerzői jog a szerzők jogutódjaként azt illeti meg, aki vagy amely szervezet annak létrehozását kezdeményezte, illetve az alkotást irányította, és amely azt saját nevében nyilvánosságra hozta. Csak akkor tekinthető egy mű kollektív műnek, ha a fenti kritériumoknak megfelel, és az egyes szerzői hozzájárulásokat külön-külön nem lehet meghatározni. Felmerülhet a kérdés, hogy filmekre vonatkozik-e ez a szabály. Azon túl, hogy a filmre az Szjt. IX. fejezete speciális szabályokat állapít meg, így azok egyébként is elsőbbséget élveznek ezzel a rendelkezéssel szemben, azért sem lehetne a filmet kollektív műnek tekinteni, mert az egyes szerzők alkotói hozzájárulásai elkülöníthetőek, meghatározhatók.

Gyűjteményes művek, adattárak

A gyűjteményes műveknél az új Szjt. kiegészíti a régi szabályt, amikor deklarálja, hogy a szerzői jogvédelmet nem élvező művekből felépülő gyűjtemény vagy adattár is védett mint gyűjteményes mű, ha annak elrendezése egyéni, eredeti jellegű. Egyúttal kimondja azt is, hogy nem állapítható meg semmilyen szerzői jogi védelem az adattárat alkotó adatok és más alkotóelemek tekintetében. Lényegében az elmélet és a gyakorlat hazánkban korábban is alkalmazta mindkét szabályt.

Szerzőtársi/társszerzői viszony a közös műben A közös mű szétválaszthatóságának alapján meghatározott szerzőtársi (ha a mű részei nem használhatók fel önállóan), illetve társszerzői (ha a közös mű önálló részei külön-külön is felhasználhatóak) viszony megállapításában korábban nem volt egységes a bírói gyakorlat. Előfordult, hogy ugyanazt a színpadi dalművet a Legfelsőbb Bíróság egyik döntése oszthatatlan, egységes alkotásnak, szerzőit pedig szerzőtársaknak, míg egy másik döntése szétválasztható műnek, a szerzőket pedig társszerzőknek minősítette. A Legfelsőbb Bíróság (BH 1986. 14. sz. döntés) egy megzenésített vers szerzőit társszerzőknek minősítette ugyan, de a mű címét oszthatatlannak tekintette. Ezért ebben a részben a szerzőket szerzőtársaknak minősítette. Ebből következően a mű címének felhasználásához mindkét szerző engedélyére szükség lett volna. Eljárásjogi vonatkozása miatt kiemeljük a BH 1992. 324. sz. legfelsőbb bírósági döntést, amely a szerzőtársi és társszerzői minőség megállapítása iránti perben egyaránt irányadó. Ebben a jogesetben a musical szerzőtársi minőségének megállapítására irányuló kereset és viszontkereset elbírálásánál a bíróság általános érvénnyel nélkülözhetetlennek ítélte azoknak a perben állását, akik szerzői jogi igényt támaszthatnak. Tette ezt azért, mert a szerzőtársi minőség megállapítása kihat a többi jogosult szerzőségének arányára is. A szerzőtársak jogi helyzete A közös műben egymástól nehezen elhatárolható kreatív teljesítményük miatt a szerzőtársak jogai és kötelezettségei jelentősen eltérnek a társszerzőkétől. Indokolja ezt többek között az a tény, hogy a szerzőtársak a mű létrehozásának folyamatában egymás tevékenységének ismeretében, együttműködve alkotnak. Az Szjt. 5. § (1) bekezdése alapján a szerzőtársak - amennyiben eltérően nem állapodtak meg - egyenlő arányban rendelkeznek a szerzői joggal. A közös mű hasznosításához valamennyi szerzőtárs hozzájárulását ki kell kérnie a felhasználónak. A szerzői jog megsértése ellen azonban önállóan, tehát egymástól függetlenül is felléphetnek. A védelmi idő tekintetében az Szjt. 31. § (2) bekezdése speciális rendelkezést tartalmaz. E szerint a hetvenéves védelmi időt az utoljára elhunyt szerzőtárs halálát követő év első napjától kell számítani. A szerzőtársi viszony megállapításának mintegy határeseteként kiemeljük a Legfelsőbb Bíróság BH 1986. 363. számú döntését, amelyben az animációs film alapjául szolgáló irodalmi mű szerzőjét, aki a film gyártásakor már nem élt, és a film rendezőjét, aki a forgatókönyv egyik szerzője és a rajzfilm figuráinak is (mint grafikusművész) megalkotója volt egyben, a bíróság szerzőtársaknak minősítette. Ez pedig az adott ügyben azt jelentette, hogy az irodalmi mű szerzőjének (jogutódjának) is engedélyezési joga volt a másodlagos, úgynevezett merchandising jogok (például a rajzfilmfigura ruhákon, írószereken stb. való hasznosítása) tekintetében. A szerzőtárs engedélyét a filmrendező hozzájárulása nem pótolhatta. A társszerzők jogi helyzete Ez a szabály az úgynevezett összekapcsolt műveknél megalapozza a társszerző önálló szerzői jogát az általa alkotott rész tekintetében [Szjt. 5. § (2)]. A társszerző csak az általa készített műrészt érintő jogsértés ellen léphet fel önállóan. A védelmi idő szempontjából is autonóm a társszerzők helyzete, vagyis a mű hasznosításánál a védelmi idő külön-külön számítandó az egyes szerzők vonatkozásában. Új szabály érvényesül, ha az összekapcsolt mű részét a szerző más szerző művéhez kívánja kapcsolni. Ehhez a többi rész szerzőjének a hozzájárulása is szükséges. Indokolt ez a rendelkezés - amelyet a konkrét törvényi szabály hiánya ellenére a korábbi gyakorlat is követett - , mivel az összekapcsolt mű egy részének esetleges későbbi felhasználásakor az egész műnek a sikere befolyásolja az értékét, és így a hozzá kapcsolódó jogdíj mértékét, s ehhez hozzájárult a többi szerző részműve is.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére