A szükséges plusz

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 17. számában (1999. augusztus 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Ha a gazdasági szabályozók is piackonform módon alakulnának, különösebben nem lehetne okuk panaszra sem az óra- és ékszer-kereskedelemmel foglalkozó cégeknek, sem az e termékek iránt érdeklődő vásárlóknak. Fizetőképes kereslet ugyanis van, pontosabban lenne, áru, illetve választék ma már jócskán akad, mi több, kínálativá vált a piac, s mivel ezernél is több kereskedő adja a portékáját, a tülekedés sem riaszthatja el a vásárlókat.

Óriási választék

Ennek ellenére az év nagy részében nem túl élénk piac: a bolt a karácsony előtti hetekben indul be igazán, a kereskedők az utolsó hetekben - legyen szó akár új, akár használt, illetve antik csecsebecsékről - általában az éves forgalom több mint negyedét bonyolítják le. Jóval kisebb a kereslet a húsvéti ünnepek táján, ám fellendülőben van a forgalom Valentin-napkor, s immár hagyományosan az érettségik, ballagások idején. (Meglepő, hogy a diplomaosztás időszaka nem tartozik ide, ékszert, órát ugyanis általában a középiskolát végző, egyúttal általában nagykorúvá is váló fiataloknak szokás mostanában ajándékozni.)

Azt, hogy mi a legkelendőbb, ugyancsak alkalom válogatja: a diáklányok főként gyűrűt - a legújabb divatirányzat szerint köveset - vagy fülbevalót, a végzős fiúk viszont jórészt nyak-, illetve karláncot kapnak. Karácsony táján természetesen más a helyzet, hiszen ekkor inkább a felnőttek ajándékozzák meg egymást nemesfém ékszerekkel vagy márkás, néha már kisebb vagyonnal is felérő órával.

A legnagyobb hazai forgalmazócég, az Orex Óra- és Ékszer Kereskedőház Rt. vezérigazgató-helyettese, Medveczky Balázsné szerint mind keresettebbek a márkás svájci órák. Bár itthon még mindig a sárga, azaz aranyszínű karóra kedvelt, a világpiacon már az acélos küllemű órák a legdivatosabbak, tehát ezek is fellelhetők a kínálatban. Népszerűek a szögletes fazonok, de a bőrszíjjal szemben most a fémcsat számít a legdivatosabbnak. Keresettek a titánórák, és slágercikké váltak a neves műhelyekből kikerülő, a trendeknek megfelelően különböző színekben pompázó időmérők is.

Amint formákból, márkákból, színekből óriási a választék, az árak is rendkívül tág keretek között mozognak. Egy Certinához vagy Tissot-hoz például 15-120 ezer forint között juthatunk, míg a Raymond Weil ára 50-400 ezer forint között van. Típustól függően a Longines órák 80-250 ezer forintba kerülnek, míg az Omegák 150 ezer forintos induló ára akár a milliót is elérheti.

Az aranyórákhoz márkától függően 150-800 ezer forintért juthatunk, bár az Omega vagy a Raymond Weil aranyórák ára meghaladja az egymillió forintot. Akadnak persze - ha más márkákból, például a Breitlingből vagy a Rolexekből - ennél jóval drágább darabok is, de ezekből legfeljebb pár darab talál gazdára évente.

Kínálati aranypiac Az itthon forgalmazott ékszereknek mintegy 70 százaléka származik importból, de ezen belül is nagyjából 80 százalékos a bérmunka-konstrukció. 1997-ben 2,7 tonna arany került Magyarországon forgalomba, míg az eladott mennyiség tavaly meghaladta a 3,8 tonnát. A nemesfém ékszerek piacán a kereslet növekedése ellenére túlkínálat uralkodik, amit egyelőre a választék színesedésének neveznek, s nem értékelik annyira drámainak a helyzetet, mint amilyen a nyugat-európai piacon kialakult.

Mutasd az órádat..!

A mértékadó szakemberek szerint komolyabb üzletemberek nem engedhetik meg maguknak, hogy csuklójukon ne svájci óra díszelegjen. Azt mondják, minden üzletember szereti láttatni, hol tart. Az öltözékén, a házán, a kocsiján és más javain. Ezt azonban az üzleti tárgyalásra érkező menedzserek általában csak a rajtuk levő holmikon keresztül érzékeltethetik. Főképp akkor, ha alkalomtól függően tudják váltogatni időmérőiket, hiszen az üzleti tárgyaláshoz, esti programhoz aligha praktikus ugyanazt az órát hordani, mint például a teniszmérkőzéshez.

A hazai órapiac forgalmának túlnyomó részét azonban még mindig az olcsó, márkásnak alig nevezhető órák adják. Fél tucatnál is kevesebb kereskedőcégé az igényesebb kínálat, amelyen belül a svájci és a japán óráké a főszerep. Az órák igazi évadja a tél, azaz a karácsony, jellemzően férfiajándéknak szánják azokat.

A nők általában ékszert kapnak, bár ma már a férfiak is találhatnak maguknak számos csecsebecsét, például arany nyakkendőszorítót, a revertűt, karláncot, de akár nemesfémből készült kulcstartót, cigarettatárcát és pénzcsipeszt is.

Ami az ékszerdivatot illeti: a nők esetében egyaránt sikkesnek számítanak és keresettek a klasszikus és a modern fazonú darabok. A szoliter arany ékszerek dísze egy-egy látványos valódi kő. A briliáns mellett azonban ismét fénykorát éli a rubin, a zafír és a smaragd, s újra hódítanak a fehér vagy többszínű aranyból készült ékszerek.

Az új és használt - általában antik - ékszerek kereskedésével foglalkozó Pless & Fox forgalmában az olcsóbb kategóriában az olasz fazonok képviselnek jelentős arányt, de a cirkóniával díszített ékszerek iránt is növekszik a kereslet. A drágább darabok közül a brill-, a rubin- és a zafírkövesek fogynak leginkább, de az igaz-, illetve tenyésztett gyöngy is rendkívül népszerű.

A nosztalgiázás és a műkincsek iránti kereslet az ékszerpiacot is elérte. A legnépszerűbbnek a századelő designját idéző, úgynevezett butonok számítanak. A hagyományosan fehérarany, platina vagy ezüst és sárgaarany kombinációjával készített, gömb vagy gömb foglalatú, brillel díszített fülbevalókból és gyűrűkből soha nincs elegendő. Legtöbben a szecessziós és art deco stílusúakat keresik, de nem maradnak sokáig a vitrinekben a hasonló fazonú modern darabok sem.

Pecséttörténet A nemesfémjelzés a XIV. század szüleménye, s az efféle márkázás világra szóló karrierje a franciáknak köszönhető. A nemesfémek azonos elvek szerint történő jelzése általánosan a múlt században terjedt el. Magyarországon egy 1867-es királyi pénzügyminiszteri rendelettel hívták életre a nemesfém tárgyak kötelező érvényű jelölését. Három évtized múltán - főként az uniós csatlakozás érdekében, illetve jegyében - ez év elejétől új fémjeleket vezettek be hazánkban. A magyar hatóságok januártól megkövetelik az úgynevezett importőrjelet is, vagyis a külföldről behozott ékszer pecsétjéről is kideríthető az importáló kiléte.

Szupersarc

Panaszra nem lenne okuk a szakmabelieknek, csakhogy becslések szerint a nemesfém ékszerek szürke- és feketekereskedelme mára a belföldi forgalom felét is elérte. Ezért a nemesfémesek szakmai szövetsége nemrégiben kezdeményezte az arany ékszerek fogyasztási adójának eltörlését. A Pénzügyminisztérium a javaslat elbírálásához további információkat kért a szakmabeliektől, akik egyik fő érvként azt hangoztatják, hogy miután az ezüstre kirótt fogyasztási adót pár éve eltörölték, nemcsak a forgalom terelődött vissza a legális kereskedelembe, hanem emelkedtek a költségvetési bevételek is.

A mai problémák gyökere egyébként nagyjából egy évtizeddel ezelőttre vezethető vissza. A rendszerváltozás előtt nem voltak maszek ékszerkereskedők, csak állami üzletekben lehetett vásárolni. A nemesfémipar és -kereskedelem 1989-es liberalizálása ugyan még nem okozott katasztrófát, ám az után, hogy 1991-ben 90 százalékra emelték az arany fogyasztási adóját, korábban sosem látott mértékben megindult az ékszerek feketekereskedelme és csempészete.

Ekkortájt országszerte 1800 ékszer-kereskedelmi vállalkozás ténykedett. Ma már mindenki tudja, hogy jó részük csak a kiskapuzásra alapozva működött, s amikor kezdett kimerülni a lehetőségek tárháza, sokan felhagytak ezzel az üzlettel. Mára nagyjából kétharmadára zsugorodott a mezőny, s ez a létszám is jelentősen redukálódhat az 1999. január 1-jétől érvényes szabályozás miatt. E szerint ugyanis a kiskereskedelmi forgalomban már nem szabad magyar fémjelzés nélküli árut forgalomba hozni. (Egy 1980-as jogszabály szerint nem kellett magyar fémjellel ellátni az 1 gramm alatti arany- és a 2 gramm alatti ezüsttárgyakat, amelyek az utóbbi években jelentős részét tették ki hazai legális forgalomnak.)

A feketekereskedelem térhódításáért elsősorban hibáztatott 90 százalékos adómértéket ugyan később 65, majd 1997. január 1-jével 35 százalékra csökkentették, de ezt 1996-tól 3 százalék kulturális járulék is megfejeli.

A Nemesfém Hitelesítő Intézet (Nehiti), illetve a Magyar Nemesfémesek Országos Szövetsége (Maneosz) adatai szerint az arany ékszerek fogyasztási adójának csökkentése csak átmeneti forgalomnövekedést hozott. A jelenlegi 35 százalékos adószint, a 25 százalékos általános forgalmi adó és a 3 százaléknyi kulturális járulék változatlanul a fekete és a szürke zónában ügyködőknek kedvez.

A gyártók többsége egyébként - mivel nincs saját aranykészlete - bérmunkában vagy tört aranyból, pontosabban az annak beolvasztásából származó arannyal dolgozik. Úgy tűnik, ma igazán ez éri meg a vásárlónak és a nemesfémszakmában dolgozónak egyaránt. Ha ugyanis valaki elvisz egy ékszerészhez néhány grammnyi tört aranyat, hogy abból új ékszert csináltasson, akkor az ügylet mentes a fogyasztási adótól, csupán a fazonárat kell megfizetnie, és sem neki, sem a mesternek nem kell az Európában talán csak egyedül Romániában ismert - de ott sem ilyen magas mértékű - adóterheket megfizetnie. Ez az úgynevezett lakossági hozottarany-konstrukció, amely csak a magánszemélyekre vonatkozik. Nagyobb, nem egyéni megrendelő esetében már bérmunkának számít. Ez után azonban már meg kell fizetni a fogyasztási adót - nem véletlen tehát, hogy számtalan esetben az efféle munka hozottarany-feldolgozásként szerepel az üzleti könyvekben.

A szakma szerint azonban a kaotikus állapotokért nemcsak a 35 százalékos fogyasztási adó okolható, azokért elsősorban a szabályozás áttekinthetetlensége a felelős.

Arany ékszerek fémjelzése Magyarországon (tonna)
  Belföldi Import
1995 1,7 1,1
1996 1,7 0,98
1997 1,9 1,2
1998 2,1 1,6
(Forrás: Nemesfém Hitelesítő Intézet)

Ékszerszámba menő bizsuk

Jóval letisztultabb a kép a bizsuk piacán, hiszen a márkás, nem egy esetben ékszerárban kínált portékák iránt ma még nem igazán nagy a kereslet a magyar vásárlók körében. A nemritkán műremeknek számító, valódi - például Christian Dior, Coco Chanel emblémájával jelzett - portékákat egyelőre viszonylag kevés helyen lehet csak megtalálni, gyenge minőségű, ám borsos árú utánzataik azonban már fellelhetők a nagyobb bevásárlóközpontok butikjaiban is. Pár éve jelentek meg a piacon, s azóta világszerte hódítanak is a sem igazán ékszer, sem igazán bizsu minősítésű holmik, például a jó minőségű bőrből készített, arannyal dekorált karkötők, nyakpántok.

Az ezüst ékszerek - elsősorban a pár éve eltörölt fogyasztási adónak köszönhetően - rendkívül keresetté váltak, de ebben jelentős szerepet játszhat az is, hogy viszonylagos olcsósága miatt ebből a nemesfémből könnyebben, gyorsabban készítenek a mesterek a mindenkori divatirányzatnak megfelelő öltözködéskiegészítőket, ékszereket.

A magyar piacon azonban jellemzően vagy az igazi ékszerek, vagy az abszolút bizsunak számító - műanyagból, üvegből stb. készített - csecsebecsék a keresettek, noha az öltözködéskultúrával foglalkozó szakértők mind többször hangsúlyozzák: a nők elegáns megjelenését jobban szolgálják a divatos, jó minőségű, neves divatházak logóját viselő, majdhogynem ékszerszámba menő bizsuk, mint a pár grammos, esetleg kopott, avítt fazonú, megfakult kővel dekorált valódi ékszerek.

Viszonylag kevesen ügyelnek arra, hogy az ékszerekkel, illetve az ékszerszámba menő órákkal legalább annyit lehet rontani a külső megjelenésen, mint amennyi javítható a megfelelően megválasztott kiegészítővel.

A kevesebb több

Az etikettel, imázsteremtéssel foglalkozó szakemberek szerint a férfiak nappali ékszere a karikagyűrű és a márkás óra, esetleg egy pár nemes mandzsettagomb, netán nyakkendőcsipesz vagy -tű lehet. Láncot legfeljebb ing alatt illik hordani - esti programhoz még ott sem -, a karkötő vagy fülbevaló pedig biztosan nem tesz jó szolgálatot az üzleti életben. Az arany cigarettatárca és a pecsétgyűrű - amelyet csak bal kézen illik viselni - azonban a férfiöltözet megfelelő kiegészítője lehet. Estére a férfiaknak csak egy szép aranyóra, karikagyűrű, esetleg drágakővel ékített mandzsettagomb és cigarettatárca ajánlott.

A nőknek e téren jóval nehezebb a dolga: nappalra is szinte kötelező némi dísz, semmiképp sem ildomos hatalmas fülbevalót vagy colliert-t (esetleg mindkettőt) viselni. Szakértők szerint a nappali órák csak az apró, szolid arany ékszereket, esetleg a már említett, jó minőségű, elegáns bizsukat bírják el. Azt tanácsolják, hogy a fazon, a stílus mindig azonos legyen, vagyis sima vonalú fülbevalóhoz azonos stílusú nyaklánc társuljon, s a karkötő szintén a nyakláncnak megfelelő jegyeket viselje. Ami pedig a gyűrűket illeti: ezekből két-három viselése még jól hathat, ám középső vagy mutatóujjon nem illik azokat hordani.

Délután kissé bőségesebb, rafináltabb lehet az ékszerviselet, este pedig sokak szerint inkább semmilyen ékszert ne hordjunk, hacsak nincs kifejezetten alkalmi, nagy súlyú vagy drágakövekkel ékesített díszünk. A mostanában oly divatos antik arany ékszerek a hozzáértők szerint az estélyi öltözék kiegészítői lehetnek.

Mindenképp megfogadandó tanács: ha két arany ékszer közül nem tudjuk eldönteni, melyiket hordjuk, inkább egyiket se válasszuk, de soha ne viseljük a kettőt együtt. Az ékszerezettség szempontjából a kevesebb a több. Vagyis a válogatott darabok mindig szebbnek és többnek hatnak, mint a sok, egymáshoz nem illő ékszer.

A fémjelzett nemesfém tárgyak forgalma Magyarországon (darab)
Arany
1995 945 000
1996 746 000
1997 825 000
1998 945 000
Ezüst
1995 402 000
1996 397 000
1997 617 000
1998 826 000
(Forrás: Nemesfém Hitelesítő Intézet)  
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére