A mezőgazdasági őstermelők személyi jövedelemadója II.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 17. számában (1999. augusztus 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Az előző lapszámban megjelent cikkünkben az őstermelők adójogi helyzetére vonatkozó alapvető rendelkezéseket tekintettük át. Sorozatunk második - és egyben befejező - részében az adózási folyamat, a személyi jövedelemadó megállapításának részletszabályait ismertetjük meg az olvasókkal.

 

Az őstermelő bevételei

Tevékenység eredményének ellenértéke

A mezőgazdasági őstermelő bevételeinek zömét az értékesített termék, áru vagy szolgáltatás ellenértékeként, előlegeként befolyt, készpénzben vagy váltóval kiegyenlített összegek, a természetben kapott ellenérték, továbbá az áru szállításáért vagy csomagolásáért felszámított összegek képezik. (A felárat, az engedményt, az árkiegészítést és a fogyasztási adót minden esetben figyelembe kell venni.)

Nem tekinthető bevételnek a saját állattartás céljára megtermelt takarmány értéke. Ez az összeg a gazda által előállított állati eredetű termék vagy az állat eladási árában fog ugyanis megjelenni.

A vetőmag-bértermelés, az állatbérnevelés, a bérhizlalás és a kihelyezett állattartás is őstermelői tevékenység. Az ebből származó bevétel megállapításakor a teljesítéskor átadott állat vagy termék értékét - bruttó árát - kell figyelembe venni. Ez azt jelenti, hogy az évi 250 ezer forintos, 1,5 millió forintos vagy az évi 4 millió forintos bevételhatárhoz kapcsolódó rendelkezések alkalmazásánál is ennek megfelelően kell eljárni. A vetőmag, illetve az állat bekerülési értéke természetesen elszámolható költségként.

Egyéb bevételek

A kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ideértve a selejtezett tárgyi eszközt is -, az immateriális javak, az anyagok, félkész termékek értékesítésekor kapott ellenérték, illetőleg - ha ez több - az értékesített dolog, vagyoni értékű jog szokásos piaci értéke bevételnek tekintendő, feltéve hogy a beszerzési, előállítási költségeket az őstermelő - bármelyik évben - a költségei között elszámolta, vagy értékcsökkenési leírást alkalmazott.

Ha olyan ingó, ingatlan vagyoni értékű jog elidegenítéséről van szó, amelyet nem kizárólag üzemi célból használtak, az ebből származó jövedelem adózására az ingó vagyontárgyak értékesítésére vonatkozó külön rendelkezéseket kell alkalmazni.

Egyéb bevételnek minősül továbbá:

  • a kapott kamat, a kötbér, a késedelmi kamat, a bírság, valamint a büntetés címén kapott összeg,
  • a fizetett kötbér, kamat, bírság, büntetés visszatérítése címén kapott összeg, feltéve ha korábban költségként nem vették figyelembe,
  • az állami támogatásoknak az a része, amelyet az adott évben ténylegesen a támogatott célra fordított az őstermelő (Ha a támogatás folyósítását követő harmadik év végéig nem vagy csak részben használták fel a teljes öszszeget, a fennmaradó összeget a termelő köteles a harmadik év bevételei között elszámolni. A viszszafizetett támogatásból korábban bevételként elszámolt rész a viszszafizetés évében csökkenti az őstermelői bevételét.),
  • az előállított vagy vásárolt terméknek, szolgáltatásnak a szokásos piaci értéke, ha a magánszemély saját célra használja fel, vagy másnak engedi át - részben vagy egészben - ellenszolgáltatás nélkül, ha ezzel kapcsolatban bármely évben költséget számolt el (Nem kell a saját célra történő felhasználás és az ellenszolgáltatás nélküli átengedés értékével a bevételt növelni akkor, ha a magánszemély a kiadásokat a költségei között nem számolta el, vagy e kiadásokkal az összes költségét arányosan csökkenti),
  • a 30 ezer forintnál magasabb értékű, kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköz - ha annak értékét a mezőgazdasági őstermelő egy összegben elszámolta - ellenszolgáltatás nélküli, nem természetbeni juttatásként történő átadása (A beszerzéstől számított egy éven belül a beszerzési érték 100 százaléka, egy éven túl, de két éven belül a 66 százaléka, két éven túl, három éven belül a beszerzési érték 33 százaléka számít bevételnek. Három éven túl a bevételt nem kell növelni.),
  • az adó, a társadalombiztosítási járulék visszatérítésének összege, ha a befizetést az őstermelő költségként elszámolta,
  • a kártérítés - ideértve a felelősségbiztosítás alapján felvett öszszeget is -, továbbá annak a biztosítási szolgáltatásnak az értéke, amely kapcsán a biztosítási díjat a mezőgazdasági őstermelő költségként elszámolta.

A tevékenység megszüntetésének évében bevételnek tekinthető:

  • a korábban költségként elszámolt és a megszűnéskor meglévő összes készlet (anyag, áru, félkész és késztermék) leltári értéke,
  • a 30 ezer forintot meg nem haladó tárgyi eszköz (ideértve a tartalék alkatrészt és gyártóeszközt is) leltári értéke,
  • a gazdasági épület, az üzlet, a műhely, az iroda és az egyéb - kizárólag jövedelemszerző tevékenységhez használt - ingatlan használati vagy bérleti jogáról történő lemondás ellenértéke - akkor is, ha azt a megszűnéskor a magánszemély még nem kapta meg, feltéve hogy a használati vagy bérleti jog megszerzésére fordított kiadást elszámolták költségként (Ha a megszűnés évében az ellenérték összege nem ismert, az ingatlan használati vagy bérleti jogának megszerzésére fordított összeget kell bevételként figyelembe venni.),
  • az előző évre vonatkozó adóbevallás benyújtásának határnapjáig (illetve a benyújtás napjáig) rendelkezésre álló, a megszüntetéskor készített adóbevallást követően befolyt összeg.

Erdővéghasználat

Különleges rendelkezések vonatkoznak az erdővéghasználat során kitermelt vagy a lábon álló faállomány értékesítéséből származó bevételekre, amelyeket az erdészeti hatóságnál nyitott, elkülönített számlára befizetett összeggel, legfeljebb azonban - a befejezett célállományra igényelhető - normatív erdőfelújítási támogatás értékével csökkenteni lehet. A levont összeget később, a normatív támogatás összegével együtt bevételként kell figyelembe venni. Az erdőfelújítási támogatás teljes egésze igazolás nélkül elismert költségnek tekinthető (lényegében tehát adómentes). Emellett természetesen az igazolt kiadások is elszámolhatók.

Fontos tudni, hogy ha az őstermelő erdőtulajdonos a fenti bevételelhatárolási lehetőséget igénybe veszi, az erdővéghasználat bevétele nem tekinthető őstermelői bevételnek.

A jövedelem megállapítása

A választott adózási módtól független az őstermelői bevétel megállapítására vonatkozó kedvezmény, amely szerint nem számít jövedelemnek az őstermelő bevétele, ha éves szinten a 250 ezer forintot nem éri el. Ilyen esetben adóbevallást sem kell készíteni, kivéve ha az érintett más jogcímen keletkezett jövedelemmel is rendelkezik. 250 ezer forintos összeghatár felett azonban a teljes bevétel után kell a jövedelmet kiszámítani!

A közös őstermelői tevékenységet folytató családtagokra az adókedvezmény külön-külön alkalmazható. A családtagok az esetleges adókötelezettségüket önállóan kötelesek teljesíteni.

A mezőgazdasági őstermelő - az egyéni vállalkozóhoz hasonlóan - bevételt csökkentő kedvezményeket vehet igénybe, amelyek a következők:

  • az őstermelői tevékenységből származó bevétel - az átalányadózás kivételével - havi 6000, illetve 3000 forinttal csökkenthető, ha az adózó szakmunkástanulót vagy csökkent munkaképességű személyt foglalkoztat,
  • sikeres szakmai vizsgát tett szakmunkástanulót vagy munkanélkülit foglalkoztat, akkor - a foglalkoztatás idejére, de legfeljebb egy évig - az utánuk fizetett társadalombiztosítási járulék összege költségként számolható el, a költségelszámoláson felül a bevétel ugyanilyen öszszeggel csökkenthető.

Annak a mezőgazdasági őstermelőnek (kistermelőnek), aki a tevékenységéből származó jövedelem megállapításakor az éves bevétellel szemben a 10 százalékos vélelmezett költséghányadot vagy az átalányadózást alkalmazza, nem kell a költségek felmerülését számlákkal alátámasztania.

Tételes költségelszámolás esetén azonban a bevétellel szemben felmerülő költségeket tételesen, számlákkal kell igazolni. Közös őstermelői tevékenység esetén a bevételek és költségek igazolására a családtagok bármelyikének a nevére kiállított bizonylatot fel lehet használni.

A költségelszámolás szabályai

A mezőgazdasági őstermelő költségként számolhatja el a tevékenység megkezdését - legfeljebb három évvel - megelőzően beszerzett, és utóbb az őstermelői tevékenységhez használt anyag- és árukészletre fordított, költségként el nem számolt, valamint a tevékenység megkezdéséhez szükséges egyéb kiadásait. A jogszabályi rendelkezések lehetőséget nyújtanak a legfeljebb három évvel korábban beszerzett tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenési leírásának elszámolására is.

Tárgyi eszközök, immateriális anyagi javak részletre történő vásárlásakor - ha a vevő az utolsó részlet törlesztésével vagy azt követően, meghatározott időtartamon belül tulajdonossá válik - a mezőgazdasági őstermelő a beszerzési ár egészére értékcsökkenési leírást alkalmazhat a vételár kiegyenlítésének módjától függetlenül. A törlesztőrészlet ilyenkor nem tekinthető költségnek. A részletfizetéshez kapcsolódó kamatot a beszerzési ár nem tartalmazza, így a kamat a kifizetés évében költségként elszámolható. (Ha a mezőgazdasági őstermelő részletfizetéssel értékesít tárgyi eszközt, nem anyagi javat, bevételként az adott évben kapott törlesztőrészlet összegét kell figyelembe venni.)

Nem vehető költségként figyelembe:

  • az olyan vagyontárgy beszerzésére, fenntartására, üzemeltetésére, felújítására, karbantartására fordított kiadás, amely nem a jövedelemszerző tevékenységgel kapcsolatos, vagy - ha a törvény kivételt nem említ - akár részben is, a magánszemély személyes vagy családi szükségletének kielégítését célozza,
  • a pénzügyi ellenőrzés alapján megállapított adórövidítésből, egyéb jogszabály megsértéséből keletkező befizetés (bírság, késedelmi pótlék stb.), az önellenőrzési pótlék, és az olyan adóra vonatkozó adóhiányt kivéve, amely jogszerű teljesítés esetén egyébként költségként elszámolható lett volna,
  • a bármilyen címen felvett hitelre (kölcsönre) visszafizetett összeg,
  • a személyi jövedelemadó és azok a befizetések, amelyekkel összefüggésben a magánszemély adócsökkentést vett igénybe,
  • eltérő rendelkezés hiányában a tagdíjak, a biztosítási díjak, a nyugdíjjárulék és az egészségbiztosítási járulék címén megfizetett összeg,
  • a közcélú adomány,
  • a nem megállapodás alapján és nem kiegészítésként fizetett magán-nyugdíjpénztári tagdíj,
  • a megállapodás alapján fizetett nyugdíjjárulék, illetőleg magán-nyugdíjpénztári tagdíj.

Az értékcsökkenési leírás elszámolása

A mezőgazdasági őstermelő tevékenységével kapcsolatban használt tárgyi eszközök és nem anyagi javak közül kizárólag üzemi célt szolgáló eszköznek az az eszköz tekinthető, amelyet a termelő más célra még részben sem használ, és ezt a tényt az üzleti nyilvántartásai is egyértelműen alátámasztják. A kizárólag üzemi célú, saját tulajdonban álló eszközök után értékcsökkenési leírás számolható el az egyéni vállalkozóra vonatkozó szabályok szerint.

Ha a kizárólagos üzemi cél fennállása nem állapítható meg, a saját tulajdonú gép, berendezés, felszerelés kapcsán értékcsökkenési leírás kizárólag átalányként számolható el. Az átalány összege - több eszköz esetén is - legfeljebb az éves bevétel 1 százalékáig, ezen belül a nyilvántartásban szereplő eszköz(ök) nyilvántartási értékének legfeljebb 50 százalékáig terjedhet. Egy adott, nem kizárólagosan üzemi célt szolgáló eszköz értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe az átalány.

A kistermelői költséghányad

A személyijövedelemadó-törvény elismeri, hogy a mezőgazdasági kistermelő nem vagy csak részben képes arra, hogy a tevékenységéből származó bevétellel szemben a ténylegesen felmerült költségeit igazolja. Kistermelői költséghányad címén lehetőséget nyújt ezért a tételes költségelszámolást választó mezőgazdasági kistermelőnek arra, hogy a bevételt csökkentő kedvezmények levonása után fennmaradó összeg 40 százalékát, legfeljebb azonban 1,2 millió forintot kitevő költséget igazolás nélkül levonhasson. (Ez azt jelenti, hogy amennyiben a kistermelő a bevételeinek 60 százalékát kitevő költségszámlával rendelkezik, nem lesz a tevékenységéből adóköteles jövedelme.) Arra azonban nincs lehetőség, hogy a kistermelői költséghányad "segítségével" veszteséget mutasson ki.

A járművekkel összefüggő költségek elszámolása

Saját tulajdonú jármű költségei

A saját tulajdonú jármű - a házastárs tulajdonát képező járművet is beleértve - üzemanyag-fogyasztási norma szerinti üzemanyag-felhasználásának, továbbá számlával (bizonylattal) történő igazolás alapján a jármű fenntartásának, javításának és felújításának költsége számolható el.

Üzemanyag-fogyasztási norma alkalmazásával a saját tulajdonú, kizárólag üzemi célú jármű üzemanyagköltség-elszámolása kétféle módon történhet:

  • a fogyasztási norma és az APEH által negyedévente közzétett üzemanyagár, vagy
  • számlával igazolt üzemanyag-vásárlás alapján (az elfogyasztott üzemanyag mennyisége ekkor sem lehet több az adott gépkocsira érvényes norma alapján számított mennyiségnél).

(Negyedévente lehetőség van az egyik módszerről a másikra áttérni.)

Kizárólag üzemi célú járműre érvényesíthető az értékcsökkenési leírás. A személygépkocsi nem minősül azonban kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszköznek.

A saját tulajdonú, nem kizárólag üzemi célú jármű beszerzési árával szemben is csak átalány formájában amortizálható.

A személygépkocsik átalány szerinti elszámolása a következő módon érvényesíthető:

  • nyilvántartás vezetése mellett az éves bevételnek 1 százaléka, de legfeljebb egy személygépkocsi beszerzési árának a 10 százaléka vehető figyelembe,
  • az értékcsökkenési átalány címén egyébként elszámolt költség ezzel az összeggel növelhető. (Egy adott személygépkocsi értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe ez az átalány.)

A saját tulajdonú személygépkocsi esetén az üzemanyagköltségen kívül minden más költség (pl. fenntartás, javítás, felújítás) címén 3 Ft/km (általános személygépkocsi-normaköltség) elszámolása választható. Ilyenkor azonban értékcsökkenési leírást átalányként sem lehet alkalmazni.

A mezőgazdasági őstermelő a gépjárműve tulajdonjogát - a bizonylatmegőrzésre vonatkozó szabályok betartásával - a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás befizetéséről szóló szelvénnyel igazolja.

Nem saját tulajdonú jármű

A más tulajdonában álló, kizárólag üzemi célra használt jármű esetében az üzemi használat arányában költségként számolható el:

  • a bérleti vagy lízingdíj (a személygépkocsi bérleti vagy lízingdíja kivételt képez),
  • az üzemanyag-fogyasztás a fentiekben ismertetett módszerek szerint,
  • a számla szerinti egyéb költség, amennyiben az a szerződés alapján a bérbevevőt (lízingbevevőt) terheli.

A személygépkocsi bérleti vagy lízingdíja címén elszámolható költség több személygépkocsi esetén sem haladhatja meg az önálló tevékenységből származó bevétel 1 százalékát. Magánszemélyek egyébként ilyen címen költséget nem számolhatnak el. A nem saját tulajdonú személygépkocsi üzemi célú használata esetén is költségnek tekinthető az üzemanyag-fogyasztás és a számla szerinti egyéb költség, amennyiben az a szerződés alapján a mezőgazdasági őstermelőt terheli.

Járművekkel kapcsolatos egyéb rendelkezések

Bármelyik költségelszámolási módot alkalmazza az őstermelő, minden esetben szükséges útnyilvántartást vezetni. Útnyilvántartás vezetése nélkül összesen havi 500 kilométer számolható el a személygépkocsi üzleti célú használata címén az üzemeltetett személygépkocsik számától függetlenül. (Az elszámolási módszert a teljes adóévre, illetőleg az adóéven belül a tevékenység teljes időtartamára alkalmazni kell.) Az 500 kilométer elszámolásakor a norma szerinti üzemanyagköltség és 3 Ft/km általános személygépkocsi-normaköltség vehető figyelembe.

A költségelszámolási módszerek közötti választás valamennyi, az őstermelő által használt személygépkocsira és a teljes adóévre vonatkozik. Amennyiben a személygépkocsi mellett más járművek költségét is elszámolják, a 3 Ft/km általános normaköltség az összes személygépkocsira egységesen alkalmazható. Ellenben, ha bérelt vagy lízingelt személygépkocsi miatt költséget számolnak el, a saját tulajdonú személygépkocsira már nem alkalmazható a 3 Ft/km szerinti elszámolás.

Ha a közös őstermelői tevékenység folytatásához a család több gépjárművet üzemeltet, az ezek használatával összefüggő költségek kapcsán a közös igazolványban feltüntetett valamennyi családtagnak azonos elszámolási módszert kell alkalmaznia. (Pl. mindkét személygépkocsi esetén útnyilvántartás alapján számolják el a költségeket, vagy mindkettőnél az "500 kilométeres átalányt" alkalmazzák.)

A "közös" költségek között a gépjárműhasználattal kapcsolatos költségeket annyiban lehet csak figyelembe venni, amennyiben a törvény rendelkezései szerint valamely családtag jogosult a gépjárműhasználattal összefüggő költségelszámolásra. Ha például egy négytagú családban (két szülő, két gyerek) az egyik szülő nevén van a tevékenységhez használt személygépkocsi, ezzel összefüggésben csak a tulajdonos és házastársa jogán lehet az útnyilvántartás nélküli havi 500 kilométert elszámolni.

Veszteségelhatárolás Tételes költségelszámolás esetén az adott év bevételeit meghaladó költségeket veszteségként lehet elhatárolni. Ennek megfelelően a költségeket - az őstermelő döntése szerinti megosztásban - a következő öt adóév bevételével szemben vagy (önellenőrzéssel) visszamenőlegesen két évre lehet elszámolni. A mezőgazdasági kistermelő veszteséget csak akkor határolhat el, ha az átállási költséghányadot nem vette igénybe. A tevékenység megkezdése évének és az azt követő két évnek a vesztesége korlátlan ideig elhatárolható, a későbbi elszámoláskor azonban a legkorábbi összeget kell figyelembe venni. Az őstermelői tevékenység megkezdését követő 3. évtől azonban - ha a bevétel nem éri el az elszámolt költség felét - már csak adóhatósági engedéllyel lehet veszteséget elhatárolni. Kedvező változás, hogy 1999-től az adóhatóság széles körű mérlegelési lehetőséget kapott az engedély megadásához.

Adókedvezmények

Őstermelői kedvezmény

Az őstermelésből származó jövedelem az összevont adóalap részét képezi, és a más forrásból származó jövedelmekkel együtt a progresszív adótábla szerint adózik. A termelőt - legfeljebb a mezőgazdasági őstermelői tevékenységből származó jövedelme utáni adó mértékéig - 100 ezer forintos adókedvezmény illeti meg. Az őstermelői adókedvezményt az összevont adóalapnak az őstermelői jövedelem nélküli és azzal növelt összege után számított adó különbözete alapján kell meghatározni. Nem vehető igénybe a kedvezmény akkor, ha a mezőgazdasági kistermelő a tételes költségelszámolás vagy a 10 százalékos költséghányad helyett az átalányadózást választotta.

A tételes költségelszámolást választók az őstermelői jövedelem adója mellett - 100 ezer forintos értékhatáron belül - a könyvelőnek fizetett (számlával igazolt) díjat is levonhatják, olyan arányban, amelyet az őstermelői jövedelem az adóalapon belül képvisel. (A díj emellett természetesen költségként is elszámolható.)

Egyszerűsített nyilatkozat

A mezőgazdasági kistermelő - meghatározott feltételek mellett - egyszerűsített nyilatkozatban is eleget tehet adózási kötelezettségének. Az 1 millió 500 ezer forint alatti éves bevétellel - ennek 20 százalékáról pedig költségszámlával - rendelkező tételes költségelszámolást választó őstermelőnek, ha egyéb jövedelme nincs, nem kell adóbevallást tennie. Elegendő ilyen esetben egy ún. bevallási nyilatkozatot kitölteni, amelyben közölni kell a bevétel összegét, azt, hogy egyéb jövedelme nincs és az említett számlákkal rendelkezik.

Más adóköteles jövedelem esetén az adóbevallásban, illetőleg - ha az őstermelői bevétel egésze a munkáltatótól származott - a munkáltatói elszámolásban lehet az előzőek szerint nyilatkozni. (Ha az árbevétel évi 250 ezer forintnál kevesebb, bevallási nyilatkozatra sincs szükség, ekkor ugyanis adójogi szempontból az egész bevételt figyelmen kívül kell hagyni.) A nyilatkozattételhez a gépjárműhasználattal kapcsolatos kiadás akkor vehető figyelembe, ha a költségelszámolást a törvény rendelkezései szerint vezetett útnyilvántartás támasztja alá.

Azokban az években, amelyekben a mezőgazdasági őstermelő bevallási nyilatkozatot tesz, a tárgyi eszközök és nem anyagi javak értékcsökkenését, valamint az elhatárolt veszteség 20 százalékát évente elszámoltnak kell tekinteni.

Fontos megemlíteni, hogy az őstermelő dönthet arról, hogy nyilatkozatot kíván adni, avagy adóbevallást tesz. A választás során mérlegelni kell azt is, hogy veszteséget csak az adóbevallásban lehet elhatárolni. Akinek tehát sok a költsége, ellenben kevés a bevétele, a mostani költségeit csak részletes adóbevallás révén tudja a későbbi évek bevételével szemben majd érvényesíteni.

Közös őstermelők adóbevallása

A közös őstermelői tevékenység esetén az egy főre jutó őstermelői jövedelem megállapításához a közösen elért összes bevételt és - tételes költségelszámolás alkalmazása esetén - az azzal kapcsolatos összes költséget el kell osztani az igazolványban feltüntetett családtagok számával. Az így megállapított összeg ismeretében az őstermelők egyenként tesznek adóbevallást, vagy adnak nyilatkozatot. A közös igazolvány alapján tevékenykedő családtagok mindegyikét megilleti a nyilatkozattétel joga, de csak akkor, ha mindannyian ugyanezt a lehetőséget választják. (Pl.: egy négytagú, közös őstermelői tevékenységet folytató család esetében, ha a közösen elért bevétel 6 millió forint, és rendelkeznek 1 millió 200 ezer forintnyi, bármelyikük nevére szóló számlával, ha egységesen azt választják, hogy külön-külön bevallási nyilatkozatot tesznek, a család az őstermelői tevékenység után nem adózik.)

Adóelőleg-levonás és -fizetés

A mezőgazdasági őstermelő termékeinek ellenértékeként kifizetett összegből a kifizetőnek nem kell adóelőleget levonnia. A kifizető köteles azonban a vételi jegyen - az adóazonosító jelet és az őstermelői igazolvány számát feltüntetve - az adóhatóságnak adatot szolgáltatni. Ha a magánszemély az őstermelői igazolványát nem mutatja be - és nem egyéni vállalkozó -, a kifizető köteles a törvényben meghatározott adóelőleget a vételár összegéből levonni. Az adóelőleg mértéke élő állat és állati termék esetén a termék ellenértékének 4 százaléka, minden más növényi terméknél pedig az ellenérték 12 százaléka. Nem őstermelői termékek esetében az általános szabályok szerint 40 százalékos adóelőleget kell levonni. A levonásokról a kifizető köteles az adóhatóságnak adatot szolgáltatni.

Az őstermelői bevételek jelentős része szabadpiaci értékesítésből származik, a vevők többsége így nem tekinthető kifizetőnek. A szabadpiaci értékesítés bevételeit az őstermelő a saját bevételi nyilvántartásában köteles vezetni, amelyet minden negyedév utolsó napjával összesíteni kell. Az összesített összeget az őstermelői igazolvány értékesítési betétlapjára fel kell jegyezni. Ugyanez a szabály vonatkozik azokra a bevételekre is, amelyeket a kifizetők bármely okból (pl. mert postán vagy átutalással küldik meg a pénzt) nem írnak be az igazolvány betétlapjára.

Az értékesítési betétlap adatait összeadva kapja meg az őstermelő a negyedéves bevételének összegét. Ez után kell az adóelőleget megfizetni. Nem terheli adóelőleg-fizetési kötelezettség azt a mezőgazdasági őstermelőt,

  • aki nem alkalmaz átalányadózást, vagy
  • akinek az éves őstermelői bevétele nem haladja meg a másfél millió forintot.

A bevételből - a tételes költségelszámolást alkalmazó őstermelőnek - a költségek és a kistermelői költséghányad levonásával - kell a jövedelmet és a jövedelem adóját kiszámolni. Nem kell adóelőleget fizetni akkor sem, ha az adó 100 ezer forintnál kevesebb. A következő negyedév végén hasonló módszerrel kell a negyedév összes bevételét megállapítani. Ahhoz hozzá kell adni az előző negyedév vagy negyedévek megállapított bevételét, amelyből az év elejétől számított költségek, kedvezmények levonásával kell a jövedelmet és a jövedelemre jutó adót kiszámolni. Ameddig az így kapott összeg a 100 ezer forintot nem éri el, nem kell adóelőleget fizetni.

A mezőgazdasági kistermelő átalányadózása

A mezőgazdasági kistermelő (éves árbevétele 4 millió forint alatti) a költségelszámoláson alapuló jövedelemkimutatás helyett az átalányadózás szabályai szerinti adófizetést választhat. Közös őstermelői igazolvány esetén, ha az egy főre jutó bevétel nem haladja meg a 4 millió forintot, az igazolványban szereplők mindannyian kistermelőknek minősülnek. Ennek megfelelően valamennyi - a közös igazolványban feltüntetett - családtag egységesen választhatja az átalányadózás lehetőségét is.

A mezőgazdaságban kialakult jövedelmezőségi viszonyok indokolták, hogy az átalányadózást alkalmazó kistermelőnél a vélelmezett jövedelemhányad az általánosnál alacsonyabb legyen. Eszerint a növénytermelésből és -feldolgozásból származó bevétel 15 százaléka, az állattenyésztésből és állati termék előállításából származó bevétel 6 százaléka számít jövedelemnek. Az így kiszámított jövedelem nem része az összevont adóalapnak, annak teljes összegére a következő mértékű adót kell megfizetni:

  • 200 ezer forint jövedelemig 12,5 százalékot,
  • 200-600 ezer forint közötti jövedelem esetén az egész összeg 25 százalékát.

Átalányadózás esetén is negyedévente kell adóelőleget fizetni, attól az időponttól kezdődően, amikor a bevétel a 250 ezer forintot meghaladja. A befizetendő adóelőleg összege az év elejétől számított jövedelem utáni átalányadó és az év során korábban már befizetett átalányadó-előleg különbözetével egyezik meg. Az adóelőlegnél alkalmazott adómérték az addig elért jövedelem összegéhez és a kistermelő tevékenységéhez igazodik, és annak teljes összegére vonatkozik. Az átalányadóból kedvezmények nem érvényesíthetőek.

Surányi Imréné
Elszámolható költségek

Költségként számolhatók el az alábbi kiadások, feltéve hogy nem a mezőgazdasági őstermelő személyes vagy családi szükségleteinek kielégítését szolgálják:

  • az anyagbeszerzésre, az árubeszerzésre, a göngyöleg beszerzésére (a szállítónak viszszaküldött betétdíjas göngyöleg ellenértékével a beszerzési kiadásokat csökkenteni kell), a szállításra fordított kiadás,
  • a kizárólag üzemi célt szolgáló, 30 ezer forint alatti tárgyi eszközök beszerzésére, előállítására fordított kiadás,
  • a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, immateriális javak folyamatos, zavartalan, biztonságos üzemeltetését szolgáló javítási, karbantartási munkára fordított kiadás,
  • a mezőgazdasági őstermelővel munkaviszonyban álló magánszemély (alkalmazott) részére kifizetett bér és annak közterhei,
  • az alkalmazottnak megítélt és kifizetett baleseti kártérítés,
  • a jogszabály, szerződés vagy a munkaszerződés alapján az alkalmazottnak járó, a munkáltatót kötelezően terhelő juttatás, kifizetés,
  • a 16. életévét betöltött segítő családtag részére kifizetett - legfeljebb a mindenkori minimálbért meg nem haladó - öszszeg és annak közterhei, feltéve hogy a segítő családtag legalább heti 40 órában közreműködik (főállású segítő családtag), ha a közreműködés ideje ennél kevesebb, akkor pedig az ezzel arányos összeg,
  • a nem megállapodás alapján az őstermelő után fizetett társadalombiztosítási hozzájárulás,
  • a jogszabályban kötelezően előírt kamarai tagdíj,
  • az őstermelői tevékenységgel kapcsolatos érdek-képviseleti szervezet fenntartásához befizetett tagdíj, hozzájárulás és a szakmai szervezet fenntartásához befizetett tagdíj, hozzájárulás,
  • szavatossági és jótállási költség,
  • a mezőgazdasági őstermelő által - a bevétel, illetve az ehhez szükséges feltételek biztosítása érdekében - kifizetett vagyon-, felelősség-, kockázati élet-, baleset-biztosítás díja,
  • az életbiztosítás díja, feltéve hogy a mezőgazdasági őstermelő biztosítás címén adókedvezményt nem vett igénybe,
  • a mezőgazdasági tevékenységgel kapcsolatban felvett pénzintézeti hitelre (kölcsönre) kifizetett kamat,
  • az állami költségvetésbe, központi alapokba, a helyi önkormányzatoknak fizetett, kizárólag az őstermelői tevékenységhez kapcsolódó adó (a személyi jövedelemadót kivéve), illeték, hatósági díj, vám, vámkezelési díj, perköltség, kötbér, késedelmi kamat, önellenőrzési pótlék,
  • a gazdasági épület bérleti díja, a fűtés, a világítás és a technológiai energia költsége, a telefon, rádiótelefon, telefax, cb-rádió, telex használati díja (ha a lakás és a telephely műszakilag nem különíthető el, a tevékenységgel arányosan lehet a kiadásokat figyelembe venni a költségre jellemző mértékegységek - nap, négyzetméter, köbméter stb. - alapulvételével),
  • a telefon, a rádiótelefon, a telefax, a cb-rádió, a telex telephelyre történő beszerelése esetén a készülék ára és a beszerelés díja (a telefon árának és beszerelési díjának 50 százaléka számolható el költségként abban az esetben, ha a lakás és telephely műszakilag nem elkülönített),
  • telefonfejlesztési hozzájárulás,
  • a közműfejlesztési hozzájárulásnak a helyi önkormányzat által visszatérített összeggel csökkentett része (ha a hozzájárulás alapjául szolgáló berendezést a lakástól műszakilag el nem különült telephelyre szerelik be, az őstermelőként megfizetett hozzájárulás és a magánszemélyként egyébként fizetendő összeg különbözete számolható el költségként),
  • a bérmunka díja, az alvállalkozó részére kifizetett összeg, az igénybe vett szolgáltatás díja,
  • az szja-törvény 1. számú mellékletében felsorolt munkaruha, védőruha, védőeszköz, munka-, baleset- és környezetvédelmi berendezés költsége,
  • reprezentáció címén a tevékenység bevételének 0,5 százaléka, legfeljebb azonban évi 100 ezer forint,
  • hivatali, üzleti utazás esetén az utazásra, a szállás díjára, külföldi kiküldetés esetén az utazásra, a szállás, a lakás bérleti díjára fordított kiadás, továbbá az erről szóló kormányrendelet szerint naponta számított, igazolás nélkül elismert költség (Nem alkalmazható a költségelszámolás szabálya abban az esetben, ha az utazásra vonatkozó dokumentumok és körülmények, különösen a szervezés, a reklám, a hirdetés, az útvonal, az úti cél, a tartózkodási idő, a tényleges szakmai és szabadidőprogram aránya alapján, akár közvetve is megállapítható, hogy az utazás csak látszólagosan hivatali, üzleti.),
  • a kizárólag üzemi célt szolgáló tárgyi eszközök, nem anyagi javak értékesítése esetén (a selejtezést, az ellenszolgáltatás nélküli átengedést is beleértve) az értékesítés időpontjáig még el nem számolt értékcsökkenési leírás összege.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére