Nemzetközi környezet

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. június 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 15. számában (1999. június 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

A világ vezető tőzsdéin az árfolyamok jelentős volatilitás mellett rekordokat döntöttek. Az ázsiai piacok indexei lassan elérik eddigi maximumértékeiket, miközben a válságot előidéző okok megszüntetésére semmi jel nem mutat.

Az amerikai gazdasági konjunktúra - az elemzői becsléseket túlszárnyalva - továbbra is élénk, az első negyedévi előzetes adatok szerint 4 százalék feletti növekedési ütemet ért el. Ugyanakkor tovább nő a külkereskedelmi és a folyó fizetési mérleg deficitje, s emelkedett a GDP deflátorértéke (vagyis némi egyszerűsítéssel: gyorsult az infláció), ami kamatemelést is indokolttá tehet. Figyelmeztető jel, hogy az amerikai befektetési alapok megkezdték pozícióik zárását az amerikai piacon, miközben a feltörekvő piacokon növelték vásárlásaikat.

Az európai konjunktúra ellenben gyengült, és az első félévben további romlás valószínű. Emiatt az euró árfolyama csaknem 10 százalékot esett az év eleje óta, ami kiváltotta a nyugat-európai alapok amerikai befektetéseit (ezzel részben finanszírozták az amerikai folyó fizetési mérleg hiányát), s hozzájárultak a dollár tartós erősödéséhez.

A japán gazdaság továbbra is válságban van, ennek ellenére egyfelől erősödött a jen a dollárhoz képest, másfelől emelkedtek a részvényárfolyamok. A különböző keresletélénkítő lépések nem voltak képesek megállítani a gazdasági teljesítmény további csökkenését (amit a versenytársak gyenge valutája miatti exportpiaci kiszorító hatás is erősít). Az alacsony japán kötvényhozamok miatt egyelőre még nem érdemes a japánoknak saját hazájukban befektetni, ezért is magas a japán tőke részesedése az amerikai állampapírpiacon.

A délkelet-ázsiai térségben a gazdasági válságból való kilábalás halvány jeleire megindult a tőkebeáramlás a tőkepiacokra, miközben a vállalati szerkezetváltás, valamint az adósságállomány érdemben nem változott. Mindehhez hozzájárult az IMF kedvező véleménye is. A tőzsdei árfolyam emelkedése mögött elsősorban az amerikai befektetési alapok és egyéb intézményi befektetők állnak, akik úgy vélik, hogy a túlértékelt amerikai piacokhoz képest ezeken a tőzsdéken jelentős árfolyamnyereség elérésére nyílik lehetőség. Ennek hatására az 1997-es pénzügyi válsággal ellentétes folyamatok indulnak el: a növekvő tőkebeáramlás miatt javul a tőkemérleg, javulnak az alapvető adósságmutatók, emelkednek a valutaárfolyamok (ezzel olcsóbbá válnak a belföldi piacon az importtermékek), így a tényleges tőzsdei árfolyamoknál magasabb dollárhozamot lehet kimutatni. A vállalatok részvényeinek árfolyam-emelkedése a vállalati vagyon felértékelődésével jár, így a vállalati adósságállomány/vagyon mutató is javul, ami könnyebb hitelrefinanszírozást eredményez. Ez újra amolyan pénzügyi buborékot hoz létre.

Brazil esélyek

A latin-amerikai térségben a brazil gazdaság teljesítménye a meghatározó. A nagymértékű leértékelés, a költségvetési megszigorítások, s nem utolsósorban az IMF készenléti hitele átmenetileg stabilizálta a gazdaságot, bár a GDP az idén várhatóan csökken. A kedvező kilátások miatt erőteljesebb tőkebeáramlás történt, ami itt is kiváltotta a reál felértékelődését, s így a dollárban denominált államadósság terhei mérséklődtek. Ezzel a költségvetés helyzete is javult, ami újabb tőkebeáramlást okoz, ahogy a valuta felértékelődése miatt a dollár reálhozama (a már a piacon levőknek) extraprofitot hozott. A további valutaárfolyam-emelkedés azzal jár, hogy lehetőség van a kamatszint fokozatos mérséklésére úgy, hogy közben a dollárhozamok gyakorlatilag nem változnak. A csökkenő kamatszint kedvezőbb gazdasági klímát teremt mind a vállalatok, mind az állam számára, így a költségvetés egyensúlya automatikusan javul.

Oroszország gyakorlatilag a fizetésképtelenség állapotába jutott, ez azonban már nem okozott újabb megrázkódtatást az orosz gazdaság jellegzetességei miatt. Mert igaz ugyan, hogy az állam gyakorlatilag csődben van, a honi vállalatok egy része azonban (főleg a nagy exportőrök) virul. Az IMF újabb hitelei arra elegendők lesznek, hogy az adósságállomány egy részét finanszírozni tudják, de sor kerül majd az adósságok átütemezésére is. Kérdéses ugyanakkor, hogy a külföldi befektetők újra megjelennek-e a részvény- és állampapírpiacon (bár a nagy monopolszolgáltatók továbbra is vonzóak, a Gazprom egy részét például a Ruhrgaz vásárolta fel).

A délszláv válság hatása erősen érződik az európai tőzsdék teljesítményén. Ebből a szempontból a környező országok vannak a legsúlyosabb helyzetben. A magyar vállalatok számára azonban egyértelműen veszteséget okoz a jugoszláv piac elvesztése és a szállítás megnehezülése.

A vázolt tendenciáknak megfelelően a hozamok alakulását táblázatban foglaltuk össze. Látható, hogy hiába erősen túlértékeltek az amerikai részvények, a részvénybefektetések mégis szárnyaló hozamokat eredményeztek. Ez részben azzal magyarázható, hogy a jelenlegi helyzetben (vállalatfelvásárlások, technológiai átrendeződés) nem számolható ki a vállalatok fundamentális értéke (vagyis gyakorlatilag bármilyen árfolyam reális lehet). Erre utal az is, hogy egyes vezető amerikai vállalatok az első negyedévben 25-35 százalék közötti profitemelkedést mutattak ki (igaz, másoknál viszont csökkent a haszon).

Ugyanakkor árulkodó jel, hogy a szélesebb bázisú index (S&P-500) növekedési üteme messze elmaradt a 30 legnagyobb vállalat árfolyamváltozásait tükröző index emelkedése mögött, vagyis főleg a nagyobb cégek iránt nőtt meg a befektetők bizalma.

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. június 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére