Környezetváltozás

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. június 1.) vegye figyelembe!

A második félév gazdasági kilátásai

Megjelent a Cégvezetés (archív) 15. számában (1999. június 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

A magyar és a nemzetközi gazdaságban számos bizonytalansági tényező érezhető, ráadásul veszélyeket rejt a balkáni konfliktus is. A gazdaságpolitikusok, a gazdaságkutatók számára nem egyszerű feladat reálisan, megalapozottan előre jelezni az idei növekedési kilátásokat. Mint összeállításunkból kitűnik, az öt kutatóműhely, valamint a kormányzat előrejelzése több ponton összecseng, de számos területen ütközik.

 

A gazdaságkutatók április végéig közzétett idei első elemzéseikbe beépítették a külső feltételek változásából a magyar gazdaságra várható hatásokat. Az elmúlt év végén közzétett előrejelzések még az oroszországi, a délkelet-ázsiai és a latin-amerikai válság beláthatatlan fordulatainak hatásai miatt látták bizonytalannak a kilátásokat. Az év elején azonban már a balkáni konfliktus miatt (is) óvtak a vérmes reményektől az idei növekedési és egyensúlyi esélyeket latolgatva. Annak vizsgálatára azonban, vajon milyen következményekkel járna egy esetleges jugoszláviai szárazföldi hadművelet, a gazdaságkutatók még csak kísérletet sem tesznek. Az előző előrejelzések nem számolhattak még a rendkívüli hóesés és az árvízkárok következményeivel sem.

(Egyébiránt a GKI előrejelzése még a NATO balkáni légi csapásainak megindítása előtt látott napvilágot, a többi kutató azok megkezdése után tette közzé jelentését, és egyedül a Pénzügykutató állt elő prognózisával az után, hogy a kormány bejelentette a csúszóleértékelés idei kétszeri csökkentését.)

Külgazdasági feltételek

Az idén az év első felében a világgazdaságot továbbra is súlyos bizonytalanságok terhelik, s noha az előző évhez képest a feszültségek másként jelennek meg, valóban kedvező fordulatról nincs szó. A délkelet-ázsiai térség országai valószínűleg túljutottak a mélyponton, de a gazdasági aktivitás továbbra is alacsony szintű és ez tartósnak látszik. A változatlanul bizonytalan kimenetelű brazil válság nyomán Latin-Amerika nagyobb veszélybe került. Oroszországban nem körvonalazódik a válság megoldása, de a nemzetközi pénzügyi rendszer támogatása gyakorlatilag kiiktatta a közvetlen válsághatásokat, és egyelőre nem fenyeget az a veszély, hogy Oroszország a világgazdaságot megrendítő újabb pénzügyi krízis kiindulópontjává válhat.

Ezek a fejlemények a világkereskedelem és a világgazdaság zsugorodását vonják maguk után, ami a fejlett országok növekedési esélyeit is beárnyékolja. Már az év elején több szakértő és intézmény kételyeit fejezte ki az OECD-tagországok növekedési kilátásaival kapcsolatban, valamint a világban uralkodóvá váló deflációs tendenciák miatt.

Az árak stabilitása a legutóbbi időkig követendő cél volt még, és kizárólag pozitív vonásait tartották számon. Észak-Amerikában és Nyugat-Európában 1-1,5 százalékosra esett, mondhatni gyakorlatilag megszűnt az infláció, hiszen az elmúlt fél évben egyáltalán nem emelkedtek az árak. Ázsia vezető országaiban egyenesen csökkennek mind a termelői, mind a fogyasztói árak, és az év elején a nemzetközi kőolajárak reálértéken az első olajárrobbanás előtti szintre estek vissza. Miután a külső és belső kereslet bővülése a világ meghatározó térségeiben lelassult vagy stagnál, és a fogyasztók elhalasztják vásárlásaikat, a vállalkozók visszafogják beruházásaikat, árleszállításokra, költségcsökkentésre kényszerülnek, ami rontja a profitkilátásokat és hozzájárul a munkanélküliség emelkedéséhez. Olyan kísérőjelenségek is társulnak még ehhez, mint a valutaleértékelés és a de facto protekcionizmus erősödése. Mindezek a deflációs jelenségek törékenyebbé tették a bizalmat az üzleti körökben és bizonytalanabbá a kormányzati lépésekkel kapcsolatos várakozásokat. A feltörekvő országokból a tőkeáramlás a fejlett piacok, főként az Egyesült Államok felé fordult.

A Kopint arra figyelmeztet, hogy a folyamat kárvallottjai lehetnek a fejlett külső piacoktól erőteljesen függő feltörekvő országok. A GKI szerint viszont nem zárható ki átfogó vagy regionális pénzügyi válságok megjelenése, esetleg a már meglevők elmélyülése, jóllehet ezek bekövetkezésére csekély esélyt lát. Mindenesetre a világkereskedelem bővülése az előző évi 10 százalék helyett 1999-ben várhatóan 4 százalékra zsugorodik. A Kopint szerint pedig az OECD-tagországokban a tavalyi 2,3 százalékról 1,8-ra, az EU-ban 2,5-ről 1,5-re, ezen belül Németországban 2,8-ról 1,4 százalékra esik vissza gazdasági növekedés üteme.

Lassuló növekedés

Valamennyi gazdaságkutató és a kormányzati prognózis is azzal számol, hogy ebben az évben Magyarországon is lelassul a gazdaság növekedése, és nő a kereskedelmi és fizetési deficit. A lassulás az ipari termelés és az export növekedésére, valamint az infláció csökkenésére egyaránt érvényes, amint az egyensúlyi feltételek romlása éppúgy vonatkozik a külső kereskedelmi és fizetési mérlegre, mint a belső költségvetési és államháztartási deficitre.

A GDP növekedési tényezői közül a kutatók általános véleménye szerint az export növekedési üteme a tavalyinak durván felére esik vissza, viszont a lakossági fogyasztás bővülése töretlenül folytatódik, és a GDP növekedési ütemével nagyjából azonos mértéket ér el. A költségvetési fogyasztás ezzel ellentétben csökken, és a beruházások növekedési üteme is mérséklődik ebben az évben.

A Pénzügykutató szerint a növekedést meghatározó tényezők sorában növekszik a fogyasztás szerepe, és a beruházások az előző évhez képest mérséklődő növekedés folytán némi teret vesztenek. Egyidejűleg viszont felerősödik az import növekedésiütem-csökkentő hatása. A fogyasztói keresletet erősíti az is, hogy a kiadási arányok mind a központi költségvetésben, mind az önkormányzatoknál a folyó kiadások javára tolódnak el a felhalmozási költségek rovására.

A GKI Gazdaságkutató Rt. prognózisa szerint a 14-15 százalékos bruttó és nettó átlagbér-növekedés, valamint az évi átlagban 9 százalék körüli fogyasztóiár-emelkedés eredőjeként, egyéb jövedelmeket és megtakarításokat is figyelembe véve, a lakossági fogyasztás 4 százalékos bővülésével lehet számolni. A közfogyasztás mérséklődésével együtt azonban az összfogyasztás nem fogja meghaladni a 3,5 százalékot. A beruházások a tavalyi, 10 százalékot meghaladó növekedéssel szemben az idén várhatóan 8 százalékkal bővülnek. Az importtöbblettel együtt az összkereslet 4,5 százalékos (1998-ban 6-6,5 százalék) növekedésével számolva, a GKI 3,5 százalékos GDP-növekedést prognosztizál erre az évre.

Eltérő GDP-értékek

A Budapest Bank megítélése szerint a belső fogyasztás tavalyihoz hasonló mértékű dinamikája a GDP bővülésében nem fogja ellensúlyozni a kivitel növekedési ütemének 9-10 százalékpontos csökkenését. A tavaly októberi 3,8-4,2 százalék közötti idei GDP-növekedésre vonatkozó előrejelzését a BB is lefelé korrigálta, és márciusban 3,5-4,0 százalékos növekedést várt 1999-ben.

Az Ecostat 1999 első negyedében is fenntartotta korábbi előrejelzését, amely 4-4,5 százalék körüli GDP-növekedést ígért erre az évre. A 9-11 százalék közöttire becsült éves infláció 3-3,5 százalékos lakosságifogyasztás-növekedést kalkulál a közfogyasztás 2 százaléknyi bővülésével. Emellett a beruházásokban alig vár lassulást a külföldi beruházások folytatódására építve, és az idén is a felhalmozás 10-11 százalékos növekedését feltételezi. Számításai szerint ezzel a GDP belföldi felhasználása nem haladja meg a gazdasági növekedés ütemét, a lakossági fogyasztás emelkedése pedig legfeljebb megközelíti azt. Minthogy azonban a növekedésben az idén is meghatározó szerep jut a vámszabad területi gazdaságnak, és a tavalyi 936 millió dolláros profitrepatriálást, valamint a hitelkamatok és portfólióbefektetések után kivitt, évente rendszerint 900-1000 millió dollár körüli jövedelmet is indokoltnak tartja figyelembe venni, az Ecostat előrejelzést közölt az itthon ténylegesen rendelkezésre álló bruttó nemzeti jövedelem (gross national income), GNI alakulásáról is, amely számításai szerint ebben az évben 2,5-3,0 százalékkal emelkedik.

A Kopint korábbi előrejelzéséhez képest 0,5 százalékponttal mérsékeltebb, 3,5-4,0 százalékos gazdasági növekedést jövendöl erre az évre, és a beruházások kisebb, szintén 8 százalékos, de a magánfogyasztás gyorsabb, 4 százalékos növekedése révén - változatlanul 1,5 százalékos közfogyasztás mellett - 4,5-5 százalék közötti belföldi összkereslet-növekedést kalkulál.

Az ipari termelés

A hazai ipar növekedési ütemét az eddig is húzóerőt képviselő, betelepült multinacionális gépipari cégek üzletpolitkája határozza majd meg, amelyek termelése szinte érzéketlen a belföldi hatásokra, de exportjukra bizonnyal fékezőleg hat a nyugat-európai és ázsiai kereslet mérséklődése, ez pedig befolyásolja a hazai ipari termelés egészének alakulását is. Mint a Kopint arra felhívta a figyelmet, ez a vállalati kör nemcsak termelésével, de beruházásaival is hat a belföldi ipar teljesítményére, márpedig ezek a beruházások valószínűleg mérséklődnek. Ezzel egyidejűleg a költségvetési szféra is visszafogja beruházásait, és a hazai tőkéjű vállalatok sem ígérnek fellendülést.

Az ipari termelés növekedésének az idén várhatóan sem az export, sem a beruházási kereslet nem lesz erőteljes táplálója. A kérdés tehát az, vajon miként reagál a lakosság keresletére. A Kopint elemzése szerint egyelőre kevés jel mutat arra, hogy a jövedelemkiáramlás iránya a belföldi termelésű fogyasztási cikkeket nagyobb arányban fogyasztó, alacsony jövedelmű rétegeknek kedvezne. Abból pedig, hogy a kiáramló jövedelmek a magas jövedelműek túlzott importkeresletét növelik, esetleg elkerülhetetlenné válhatnak restrikciós kormányzati lépések a külső egyensúly túlzott romlásának megakadályozására. A kis- és középvállalatok az alacsony jövedelműek tömegfogyasztásában főszerepet játszhatnának, ám alkalmazkodóképességük erősítése érdekében a Kopint szükségesnek lát piackonform kormányzati-önkormányzati hitelezési és egyéb támogatásokat. A kutató azonban elismeri, hogy ezen a téren nem vár frontáttörést, és nem is számít a hazai kis- és középvállalatok erősödésére.

Prognózisában a Pénzügykutató is 2 százalékponttal lefelé korrigálta az ipari kibocsátás növekedésére vonatkozó korábbi előrejelzését. Elemzésében - amelyet, mint jeleztük, a gazdaságkutatók közül egyedül a leértékelési ütem kétszeri csökkentésének bejelentése után hozott nyilvánosságra - hangsúlyozza, hogy a leértékelés csökkentése a folytatódó reálbér-emelkedésssel és a foglalkoztatás bővülésével együtt az ár- és költség-versenyképesség romlásának irányába hat. A külföldi működőtőke-import stagnálása, illetve a beruházási tevékenység lassulása pedig a termelékenység emelkedési ütemét mérsékli. A külső feltételek közül a leértékelt valutájú távol-keleti országok által támasztott verseny leginkább a kohászatot sújtja, az EU növekedésének lefékeződése pedig elsősorban a gépiparnak és a textiliparnak okoz gondot, az orosz piac gyengélkedése főképp az élelmiszer- és a gyógyszerexportot veti vissza.

A vámszabad területek hatása

Az Ecostat felfogása szerint az 1998-as, 5,1 százalékos gazdasági növekedés a vámszabad területi gazdaság erőteljes növekedéséhez kötődik, miután a vámterületi szektor, azaz a hagyományos export elvesztette külső piacait. Eközben az egyre nagyobb mértékben hazai piacra visszaszorult vámterületi gazdaság importigényessége tavaly mintegy 1 százalékkal nőtt, s ez az Ecostat becslése szerint 800 millió dollárral növelte a keresedelmimérleg-hiányt. Az Ecostat 1999-re a vámterületi export 3 százalékos volumennövekedésével számol a tavalyi 5 százalékhoz képest. A vámszabad területek exportnövekedési üteme is a tavalyinak mintegy felére, 30 százalék körülire esik vissza, és a két szektor együttes teljesítményétől az Ecostat 10-12 százalékos exportnövekedést prognosztizál. Az import növekedését a KSH gazdaságelemző intézete 11-12 százalékosra becsüli - változatlannak tekintve a beruházások és a vámszabad területi gazdaság importigényességét, és a vámterületi termelés, valamint a belső fogyasztás importigényének növekedését. Végeredményben az Ecostat az áruk és szolgáltatások együttes forgalmában a tavalyinál 200 millió dollárral nagyobb importtöbbletet vár, amennyiben a vámterületi export piacvesztése nem folytatódik ebben az évben; ha igen, akkor a hiány 500 millió dollárral is növekedhet.

A Budapest Bank idei első prognózisa úgy ítéli meg, hogy a magyar kivitel alakulásában nem az importőr országok belső piaci kereslete, hanem kiviteli lehetőségeik alakulása játszik nagyobb szerepet. A magyar exportszerkezetben meghatározó multinacionális vállalatok ugyanis globális piaci lehetőségeik függvényében határozzák meg a magyar leányvállalatok beszállításainak kívánatos mértékét, mint ahogy az előző két évben a Nyugat-Európából Magyarországra áttelepített termelés extenzív felfutása magyarázta az export dinamikáját. Ebből a szempontból perdöntőnek látszik, hogy Németország kivitele jelenleg igen mérsékeltnek tűnik, és ez önmagában visszaveti a magyar kivitel növekedési lehetőségeit. A helyzetet tovább árnyalja, hogy az euró év eleji leértékelődése a dollárral szemben felértékelő hatást gyakorol a forintra, ami szintén korlátozza az euróban elszámolt magyar export gyarapodási lehetőségeit. A BB elemzéséhez hozzá kell fűzni, hogy a vámszabad területeken működő nemzetközi vállalatok az összes magyar export harmadát adják, de a növekedésben meghatározó szerepet töltenek be. Másrészt a bank elemzése is megjegyzi, hogy a kedvezőtlen hatásokat ellensúlyozza az euróövezet háztartásainak bővülő belső fogyasztása, amely a közútijármű-gyártás, a számítástechnika és a szórakoztatóelektronikai cikkek előtt nyit meg lehetőségeket, és éppen ezek a magyar kivitel legdinamikusabb ágazatai.

A jelenlegi kedvezőtlen nyugat-európai exportteljesítmények az ázsiai országok valutáinak leértékelődésével támogatott exportoffenzívájának, a válság sújtotta gazdaságok felvevőképességének beszűkülésére és a pénzügyi befektetéseken elszenvedett veszteségekre vezethetők vissza. Ezek a tényezők azonban a BB várakozásai szerint az év második felére lecsengenek, és az EMU-országok exportlehetőségei az euró leértékelődésével is javulnak.

Export-import dilemmák

A Pénzügykutató elemzése is a nemzetközi cégek és a vámszabad területi vállalatok stabilizáló hatását emeli ki mind a külkereskedelemre, mind általában a magyar gazdaságra nézve. Prognózisa szerint az export növekedésének motorjai 1999-ben is a vámszabad területi vállalatok lesznek, aminek velejárója, hogy az exportban tovább nő a gépipari termékek és az Európai Unió súlya. Ugyanakkor az Oroszországba irányuló magyar kivitel legfeljebb a tavalyi szinten marad, vagyis a Pénzügykutató szerint további csökkenése sem zárható ki. Az importot illetően a Pénzügykutató már tavaly is az export importigényességének csökkenését tapasztalta, és az export idei csökkenése eleve fékezőleg hat a behozatalra. Ezzel szemben a belső fogyasztói kereslet emelkedése miatt az import növekedési üteme 2 százalékponttal megelőzi az exportét. Így a Pénzügykutató 24,9 milliárd dolláros, a tavalyinál 8 százalékkal nagyobb exportot és 28,2 milliárd dollár importot, vagyis 3,3 milliárd dollárnyi kereskedelmi hiányt kalkulál erre az évre.

A Kopint is 3-3,5 milliárd dollár közötti kereskedelmi hiányt vár, 10-12 százalékos export- és 11-12 százalékos importnövekedés nyomán. Az előrejelzés szerint az elmúlt három év tendenciáinak változatlan folytatódása esetén ebben az évben 27 milliárd dollárra növekedne az export, és a behozatal megközelítené a 30 milliárd dollárt, ám mind a külső, mind a belső folyamatok erősen megkérdőjelezik a trend fennmaradását. A Kopint becslése szerint ezért az éves export 25,3-25,8 milliárd, az import 28,5-28,8 milliárd dollár között várható. A növekedés lassulása nyomán a korábban vártnál mérsékeltebb lesz a külső egyensúly romlása, ám miután az általános fékeződés a külső konjunktúra gyengüléséből ered, az idén korábban és erőteljesebben hat az exportra, mint a behozatalra. Annak ellenére hogy az exportőrök versenypozíciói jelenleg jobbak, mint néhány évvel korábban voltak, a gazdaság külső beágyazottsága folytán a kisebb változások is több oldalról, gyorsabban és mindenképpen kevésbé kiszámítható reakciókat válthatnak ki - figyelmeztet a Kopint.

Inflációs várakozások

Éves átlagban a Pénzügykutató akár 5 százalékponttal alacsonyabb inflációt is elképzelhetőnek tart a tavalyi 14,3 százaléknál, és ennek megfelelően 1,5-2 százalékponttal mérsékelte őszi 11 százalékban megjelölt prognózisát. Az infláció csökkenésének jelentős része azonban már a tavalyi év második felében bekövetkezett, mivel a nyersanyag- és energiaár-zuhanás, a zöldségfélék vártnál alacsonyabb árszintje már decemberre 10 százalék közelébe vitte a tizenkét havi inflációt. Az októberi energiaár-emelés elhalasztásával együtt az áthúzódó hatások januárra már 2 százalékponttal alacsonyabb áremelkedést eredményeztek, mint a Pénzügykutató előző prognózisához alapul vett várakozása volt. Idén azonban a kutató feltételezése szerint a tizenkét havi indexek az egyes hónapokban várhatóan csak igen szűk sávban, a 8,5-9,8 százalékos tartományban fognak ingadozni. A december/decemberi fogyasztói árindexet a Pénzügykutató 109,4 százalékra becsüli, azaz könnyen megeshet, hogy az év végén a tizenkét havi áremelkedés magasabb lesz az év/év mutatónál. Ez egyben arra utal, hogy az idén megtörik az infláció folyamatos csökkenésének trendje, de az bizonyos, hogy a december/decemberi index a tavalyi 8,1 százalékos mérséklődéséhez képest az idén jóval kisebb mértékben - a Pénzügykutató feltevése szerint 0,8 százalékkal - zsugorodik.

A Kopint sem számít a tizenkét havi árindex csökkenésére az év második felében, és szintén azt feltételezi, hogy a december/decemberi növekedés az általa várt 9,5 százalékos éves átlagot eléri, esetleg meg is haladja.

A Budapest Bank arra emlékeztet, hogy a fogyasztói árak tavalyi csökkenésében az élelmiszer- és az energiaárak játszottak vezető szerepet, hiszen decemberben az élelmiszerek árszintje 6 százalékkal, a háztartási energiáé 9,4 százalékkal volt magasabb, mint egy évvel korábban, miközben az általános fogyasztóiár-emelkedés 10,3 százalékos volt. Az élelmiszeripar ebben az évben minden bizonnyal kísérletet tesz tavaly elszenvedett veszteségeinek kompenzálására. A világpiacon esetleg bekövetkező energiaár-emelkedés idén a belföldi fogyasztói árakban is meg fog jelenni. A BB szerint is az év közepén megtörik a folyamatosan csökkenő tendencia, és a nyár elején a tizenkét havi drágulás 9 százalék körül eléri idei mélypontját, és decemberben ismét 10 százalék körül lehet. Ennél alacsonyabb mérték már csak azért sem reális, mert a megkötött bérmegállapodások fényében a reáljövedelmek emelkedése a külső egyensúlyhiány túlzott növekedéséhez vezetne.

Megjegyzendő azonban, hogy a BB jelentésében még nem számolhatott a leértékelési ütem kétszeri csökkentését később bejelentő kormánydöntéssel. Ezért legfeljebb az év második felére jósolt ilyen intézkedést, és azt feltételezte, hogy az árfolyam-politika az idén nem játszik hatékony inflációcsökkentő szerepet.

A BB-hez hasonlóan a GKI - ha óvatosabban fogalmaz is - sem zárja ki az éves (tizenkét havi) árindex emelkedését az év második felében, amikor a gazdaságkutató véleménye szerint az élelmiszer- és energiaárak függvényében az év közepére várható 8-9 százalék közötti szintről enyhe gyorsulás is elképzelhető. Az éves átlagos infláció a GKI szerint is 9 százalék körül lesz, de a fentiek függvényében a december/decemberi index 108-109 százalék között várható, de 110 százalék körül éppúgy lehet.

Az Ecostat arra emlékeztet, hogy az élelmiszerek idén azért sem tölthetik be a tavalyihoz hasonló inflációmérséklő szerepüket, mert az ár- és belvizek miatt késedelmet szenved a mezőgazdasági területek művelése. Emellett az sem várható, hogy az energiaárak a világpiacon és belföldön tovább csökkenjenek. Az Ecostat végső soron széles sávban, 9-11 százalék között adja meg az idén várható infláció mértékét.

A kormányzat az év első négy hónapjában vonakodott elismerni, hogy gazdaságpolitikai korrekciós lépésekre van szükség, és legfeljebb addig ment el, hogy az eredetileg az év második felében felszabadítandó különleges tartalék végleges befagyasztásáról már februárban döntött. A gazdasági elemzők keveslik ezt a lépést, és továbbiakat várnak.

Kell-e kiigazítás?

A GKI Gazdaságkutató Rt. arra int, hogy a gazdasági feltételekben bekövetkezett kedvezőtlen változások döntő része tartós természetűnek látszik, és változatlan kormányzati magatartás esetén a magyar gazdaság letérne az egyenúlyi pályáról. A GKI az általa „elkanyarodónak" nevezett fejlődési pálya jellemzőjeként annak veszélyére figyelmeztet, hogy az államháztartás egyenlegében további 250 milliárd forintnyi eltérés lehetséges a bevételek 100 milliárdos kiesése és a kiadások 150 milliárdnyi többlete következtében. A bevételkiesésben az áfa 100 milliárddal marad el a tervezettől, a társasági adó és egészségügyi hozzájárulás várhatóan 50 milliárddal lesz kevesebb. A kiadások többletét leginkább a vártnál magasabb gyógyszertámogatás és az önkormányzatok vagyonfelélő túlköltekezése okozza. Ennek következtében a kormányzati célok között rögzített 4 százalékhoz képest a GDP 6 százalékát érhetné el az államháztartás idei hiánya.

Kiigazítás nélkül a belső kereslet élénkülése miatt erőteljesen lassulna, akár nyolcszázalékosra is visszaeshet az export növekedési üteme, és éppen a belső kereslet folytán csekélyebb lenne az import fékeződése. Emiatt 5-6 százalékpontra szétnyílhat az export és az import közötti növekedési ütem különbsége, aminek következtében a kereskedelmi deficit 4 milliárd dollárra emelkedne, és a fizetési mérleg hiánya 3,5 milliárd dollárt érhetne el. Mivel ekkora hiány finanszírozása a beáramló működőtőke révén már nem lehetséges, ez maga után vonná a nettó adósságállomány növekedését. Hitelfelvétellel ugyan idén még ezt is lehetne finanszírozni, ám a későbbiekben jelentősen lerontaná az ország külső megítélését. Ebben az esetben a növekedés meghatározó húzóerejévé a belföldi kereslet válna, és a GDP 4 százalékos várható bővülését jelentősen meghaladó mértékben, 5,5 százalékkal emelkedne a belföldi felhasználás. A forgatókönyv azt vetíti előre, hogy a külső egyensúly romlásához a versenyképesség csökkenése társulhat, amelyet jövőre már csak drasztikus lépésekkel lehetne korrigálni.

A kutatók aggodalmait látszik igazolni a nemzetközi kereskedelmi és a fizetési mérleg első negyedévi hiányának alakulása. Az áruforgalmi deficit három hónap alatt 492 millió, a fizetési mérleg kiadástöbblete 574 millió dollár volt. A mérleg hiánya 200 millió dollárral több, mint tavaly ilyenkor volt.

Mindezek alapján a GKI már márciusban időszerűnek tartotta a gazdaságpolitikai hangsúlyváltást, amelynek ugyan nem kellene alapvető válságkezelő csomagnak lennie, de érzékelhető, terelő jellegű kiigazítást kellene hoznia.

A GKI reméli, hogy a kormányzat megteszi a szükséges lépéseket a gazdasági fejlődés 1998-ban kialakult pozitív tendenciáinak (a növekedés és az infláció csökkenésének) fenntartása érdekében. Ezért 1999-es előrejelzése nem a fent vázolt elhajló pályára, hanem a kormányzati korrekciós lépéseket feltételezve készült. A korrekciós lépések sorában a Gazdaságkutató első helyen a fiskális politika módosítását szorgalmazza. Bár az eredeti programban megjelölt, legfeljebb 4 százalékos GDP-arányos deficit elérésére nincs esély, további 40-50 milliárd forint egyenlegjavító lépés szükséges ahhoz, hogy a hiány legalább az 5 százalék alatt maradjon. Erre az intézményi kiadások és a költségvetésből finanszírozott beruházások csökkentése látszik lehetőségként, ami nem lenne fájdalmas beavatkozás, hiszen a tervezésnél alapul vettnél alacsonyabb infláció mellett a kiadások reálértéke alacsonyabb nominális költéssel is megőrizhető. Annál is indokoltabb ezen az oldalon takarékoskodni, miután a lakossági fogyasztás fékezésére év közben nem látszik lehetőség - ez majd a jövő évi költségvetés készítésekor oldható meg -, de a jövedelempolitika szigorának fenntartása elengedhetetlen. A külső egyensúly relatív javítása érdekében a GKI olyan beavatkozásra gondol, amely nem vagy alig fékezi a növekedést.

A GKI szóvá teszi azt is, hogy ebben a helyzetben célszerű-e felszítani az adóterhelés érzékelhető, gyors mérséklésével kapcsolatos várakozásokat. Ehelyett inkább az elkerülhetetlen államháztartási reform gyorsítását, például az egészségügy átalakítását és az államigazgatás korszerűsítését kellene előtérbe állítani.

A monetáris politikát illetően a GKI úgy látja, hogy a jegybanknak az egyensúly szempontjait az inflációcsökkentés elé kell helyeznie. A megtakarítások és a külföldi tőkebeáramlás ösztözése érdekében magasan kell tartania a reálkamatokat, és a csúszóleértékelés ütemét nem kellene az év közepén mérsékelnie. Azóta viszont a kormány a jegybankkal együtt elhatározta, hogy az idén július 1-jétől és október 1-jétől is 0,1-0,1 százalékkal csökkenti a havi leértékelés mértékét.

A finanszírozást támogató, a külföldi tőkebeáramlást és a profit magyarországi újrabefektetését serkentő lépéseket javasol a kutató, beleértve a privatizáció élénkítését is.

A Budapest Bank elemzése úgy véli, hogy az idén szükség lesz a költségvetés módosítására, a gazdaság szerényebb növekedése miatt a bevételek elmaradnak az előirányzattól. A pótköltségvetést azonban nem a fizetési mérlegre gyakorolt hatások indokolják, hiszen a külső egyensúly romlását nem a túlköltekezés, hanem a kieső export okozza. A BB is azt hangúlyozza, hogy a reális cél már csak a GDP 5 százalékának megfelelő államháztartási hiány elérése lehet, mert az eredetileg kitűzött 4 százalékhoz csak túlzott megszorításokkal és áldozatokkal lehetne eljutni. A költségvetés eredeti előirányzatai a reálisan elérhetőnél magasabb GDP-növekedésre épültek, így a tévedés nem a hiány emelkedésének elfogadása lenne, hanem az eredetileg megalapozatlan célok kitűzése volt az.

Rásegítő, korrekciós jellegű intézkedések azonban csak abban az esetben válnak szükségessé, amennyiben a vártnál is kedvezőtlenebbül alakul a külpiaci környezet. Ez a helyzet akkor áll elő, ha késik, vagy nem kellő mértékű a nyugat-európai élénkülés, amit a BB az év második felére vár, vagy újabb helyi válságok keletkeznének, amelyek a külső befektetők elbizonytalanodását erősítenék. Egyébként ugyanis a növekedés spontán lassulása önmagában is elégséges a túlzott mértékű külső egyensúlyvesztés megakadályozásához, ha az egyensúlyromlás megállításához nem is.

A Pénzügykutató Rt. is azt feltételezi, hogy a kormány végső esetben rá fogja szánni magát valamiféle kiigazításra, bármennyire vonakodjék is a népszerűségének rövid távon ártó korrekciós lépésektől. Olyan intézkedésekre számít csupán, amelyek a legkisebb áldozatot követelik, és nem a hosszabb távra előretekintő gazdaságpolitikai megfontolások vezérlik.

A Pénzügykutató a tervezettnél 160-170 milliárd forinttal nagyobb államháztartási hiányt feltételez ebben az évben, amely a GDP 5,5 százalékára emelné a deficitet. Eleve mintegy 70 milliárd forintnyi bevételkiesés származik abból, hogy az elvárthoz képest lassúbb növekedés miatt a GDP nominális bővülése 15,5 százalékról 13 százalékra csökken. További 60 milliárd forintnyi bevételkiesés származik a társaságiadó-bevételek kisebb növekedéséből, és abból, hogy az áfa- és a fogyasztási adók eleve túltervezettek voltak. Ehhez hozzájárul még, hogy nem tartható a központi költségvetésben 44 milliárd forintra tervezett, az MNB-től várt befizetés. A kiadási oldalon pedig a gyógyszer-támogatási keret túllépése, a természeti csapások következményei miatt keletkezik többlet, és egyelőre azt sem lehet megítélni, vajon mennyire képes a kormány ellenállni a nyomásnak, amely az agrártámogatások túllépését vagy a közszférában dolgozók nominális jövedelmének növelését sürgeti. A Pénzügykutató a helyi önkormányzatok túlköltekezésével is számol, amely szintén hozzájárul az államháztartás deficitjéhez.

A kormányzat azonban - ha nem is következetesen - az egyensúly megőrzésére fog törekedni az év során, és fékezni fogja az államháztartási deficit ilyen mértékű elfutását. A korrekciós lépések a Pénzügykutató szerint az eredetileg tervezettnél nagyobb privatizációs bevételek realizálásában, az államháztartás felhalmozási kiadásainak visszafogásában és a Postabank tavalyi túlkonszolidációjából származó bevételek realizálásában jelenik majd meg. A kutató megítélése szerint ezekből mintegy 70 millárd forint megtakarítás várható, azaz az államháztartás idei hiánya így 90-100 milliárddal lépi túl a tervezettet, és a GDP 4,9 százalékának felel majd meg.

A költségvetés egyenlege

A vártnál gyengébb reálgazdasági aktivitás és a dezinfláció hatására kialakuló kedvezőtlen fejlemények a költségvetés egyenlegét illetően a Kopint véleménye szerint is korrekciót igényelhetnek. A GKI-val összhangban arra int ugyanakkor: a várható kiigazításnak figyelembe kell vennie, hogy a növekedés amúgy is érzékelhetően lassul, ezért az intézkedésekkel mindenképp kerülni kell a további lassulást. Azzal is számolni kell, hogy a reálkamatok magas szinten maradnak. Ilyen körülmények között a Kopint kínálatbővítő lépéseket javasol, elsősorban a kis- és középvállalkozások helyzetét javító programokat ajánl.

Az Ecostat, a KSH gazdaságelemző és informatikai intézetének tanulmánya ugyanakkor az egyensúly romlását okozó legfőbb veszélyt nem a költségvetési vagy államháztartási egyenleg romlásában látja, hanem abban, hogy a vámterületi gazdaság importigényessége az exportképességénél nagyobb mértékben növekszik, minthogy véleménye szerint a GDP növekedésében, a korábbiakhoz hasonlóan, az idén is meghatározó szerep jut a vámszabad területi gazdaság dinamikus fejlődésének. Az Ecostat számításai nem igazolják az ikerdeficit, azaz az államháztartási és külső fizetésimérleg-hiány párhuzamos növekedésének vagy csökkenésének elméletét, és az ágazati kapcsolatok mérlege alapján elvégzett számításai szerint a költségvetési kiadások 100 milliárd forintnyi lefaragása mindössze 100 millió dolláros csökkenést hozhatna a folyó fizetési mérleg hiányában, amely a 2,5 milliárdos nagyságrendnél nem számottevő. Költségvetési megszorításokat az Ecostat azért sem támogat, mert amellett, hogy nem várható tőlük a külső egyensúly érdemi javítása, tovább növelnék az egészségügy, az oktatás és a közigazgatás finanszírozási gondjait. Ezzel együtt az Ecostat sem tartja kizártnak, hogy a költségvetési bevételek akár 100 milliárd forinttal elmaradnak az ambiciózusan meghatározott előirányzattól, amely reálértéken 8-9 százalékos növekedésükkel számolt. Ebben az esetben az államháztartási deficit a GDP arányában 4,8-4,9 százalékra emelkedne, és nemcsak a tervezett 4 százalékot lépné túl, hanem az 1998-ban elért arányt is.

Előrejelzések 1999-re
  1998 előzetes tény Kormány GKI Kopint Pénzügykutató Budapest Bank Ecostat
1998 IV. n. év 1999 I. n. év 1998 IV. n. év 1999 I. n. év 1998 IV. n. év 1999 I. n. év 1998 IV. n. év 1999 I. n. év 1998 IV. n. év 1999 I. n. év 1998 IV. n. év 1999 I. n.év
GDP (volumenváltozás %-ban) 5,1 kb. 5 4,0-5,0 3,0-4,0 3,5 4,0-4,5 3,5-4,0 3,8-4,0 3,5-3,7 3,8 3,5-4 4,0-4,5 4,0-4,5
Ipari termelés 12,6 n. a. n. a. 5,5 6 10 8,0-9,0 n. a. 8 8,0-10 8,0-9,0 n. a. n. a.
GDP belföldi felhasználása n. a. 5-5,5 5,0-6,0 5,0 4,5 n. a. 4,5-5,0 4,8 kb. 4,9   3,5-4,0 4,0-4,5  
ebből:
beruházás 11,4 11,0-13,0 8,0-10 8 8 10 8 7 kb. 7 7,0-8,0 7,0-8,0 8,0-9,0 10,0-11,0
egyéni fogyasztás 3,8 2,0-3,0 4,0-4,5 4,0-5,0 4 2,5-3,0 4 3,8 4 2,5-3,0 3,5-4 2,5-3,0 3,5-4,0
Külkereskedelmi forgalom
Export 16,0* 11,0-13,0 8,0-10 10 10 10,0-11,0 8,0-9,0 10 8* 10,0-13,0 11,0-12,0 10,0-12,0 10,0-11,0
Import 22,2* 12,0-14,0 10,0-12,0 13 12 10,5-11,5 10,0-11,0 12 10* 12,0-15,0 13,0-14,0 11,0-13,0 12,0-13,0
Fogyasztói árindex (éves átlag) 14,3 kb. 11 9 11 9 11,0-12,0 9,0-9,5 kb. 11 9,0-9,5 10,5-11,0 9,6 11,0-12,0 9,0-11
Külkereskedelmi hiány (milliárd dollár) 2,701 kb. 3 3-3,5 3,5 3,5 n. a. 3-3,2 3,3 3,3 3,4-3,7 3,4-3,7 -2,4 2,9
Folyó fizetésimérleg-hiány (milliárd dollár) 2,298 kb. 2 2,3-2,8 2,5 2,8 2 2,7 2,2 2,9 2-2,2 2,7-2,9 -2,4 2,5
Államháztartás hiánya GDP százalékában 4,6** 3,95 4 4,5-5,0 5 4,5 4-4,5 4,35 4,9 4,5-5,0 4,5-5 4 4
* GDP alapon (volumenben az export 22,1, az import 24,9 százalékkal nőtt 1998-ban).
** A Postabank-konszolidáció nélkül, azzal együtt 6,8.
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. június 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére