Könyvespolc

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. június 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 15. számában (1999. június 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Példabeszédek az informatikáról

Bill Gates: Üzlet a gondolat sebességével
Geopen Kiadó, 1999. 472 oldal, 2990 Ft

A Microsoft vezérigazgatója - Collins Hemingway közreműködésével - arra az izgalmas feladatra vállalkozott, hogy vázolja és elmagyarázza, milyen radikálisan más lesz a világ már egyetlen évtized múlva, ha az informatikai rendszerek az eddigi ütemben és javuló színvonalon fognak tovább terjeszkedni, s végül behálózzák az élet minden szféráját.

Hogy ebben a várható, valószínűsíthető térnyerésben a Microsoft részvétele növekedni fog, azt a rendkívül gyakorlatiasan és szemléletesen fogalmazó szerző egy percig sem tagadja, jóllehet tárgyilagosan megállapítja: a cég számos kitűnő gyártmányfejlesztővel versenyez, s ebben a vetélkedésben előre kiszámíthatatlan kudarcok és olykor váratlan sikerek érhetik a globális iparág guruit és hűséges közkatonáit egyaránt.

Az elegáns kiállítású kötet fülszövegében informatikai prófétának nevezett Gates a számítógépes információcsere fölgyorsulásából levonja azt a következtetését, hogy az elektronikára alapozott intelligencia mindjobban kezd hasonlítani az emberi idegrendszerhez. Ennek szerinte az a fő ismérve, hogy az ember ki tudja választani az életműködéséhez elsőrendűen fontos tudnivalókat a benyomások és adatok özönéből, majd a gépek segítségével eddig utánozhatatlan gyorsaságú gondolkodási folyamat révén helyesen cselekszik.

A szerző arra a kérdésre próbál válaszolni, vajon miként jöhet létre az a digitális idegrendszer, amely az embertől átveheti az információszerzés, -értékelés és -felhasználás időpazarló agymunkáját, hogy aztán helyette érvényesülhessen az egyelőre még digitalizálhatatlan alkotó szellemiség.

A Microsoft újdonságokra fogékony irányítója bizonyos afelől, hogy a történelemben először jutottunk el a bármilyen formát öltő információ tökéletes tárolhatóságáig és továbbíthatóságáig. Legyen az szám, szöveg, hang vagy látvány, az exponenciálisan megnőtt teljesítményű PC-k akármelyiket megőrzik, előhívják, s tetszőleges távolságra küldik. Ezek a lehetőségek létrehozzák az úgynevezett Web-munkastílust, illetve Web-életformát.

Bill Gates hat fő fejezetben, huszonhárom tételben sorolja fel az elektronika alkalmazásának előnyeit. Mindig létező példákból indul ki, és sosem hallgatja el a teljes digitalizálásra való átállás költségeit. A tanulságos tételek közül az egyik legérdekesebb a hadviseléssel foglalkozó rész, s benne a Falcon View-rendszer mindentudásának bemutatása. A könnyű információáramoltatás jelentőségét a könyv olyan cégeknél dokumentálja kecsegtetően, mint a Coca-Cola vagy a McDonald's. Az említetteknél szellemibb területeken hasonlóképpen jók az összekapcsolható hálózatok, ezt rokonszenves bennfentességgel és hozzáértéssel támasztja alá a tanulóközösségekről szóló ismertetés.

A gondolatébresztő mű hibája a túlírtság, némely evidenciák ismételgetése, a hivatkozgatás valódi (ám ettől még sehová nem tehető) személyekre, tekintélyekre. A szépirodalomban redundanciának hívják az ilyen, lényeghez nem tartozó hordalékokat, bizonygató rábeszéléseket. Nem kizárt azonban, hogy az aránytorzító szövegfölöslegek kiszűrésére hamarosan a szerzők rendelkezésére állnak majd a megfelelő digitális eljárások is.

Iszlai Zoltán

Múltidéző a fizetési eszközökről

Michael North: Pénztörténeti lexikon az aranytól a záloglevélig
PERFEKT Pénzügyi Szakoktató és Kiadó Rt., 1998. 368 oldal, 3920 Ft

A többi áru értékét általános csereeszközként kifejező pénz eredetileg árupénz volt, míg a mai pénz forgalmi, fizetési és megtakarítási funkciót betöltő hitelpénz, fizetési eszköz. A pénz fogalma a történelmi fejlődés folyamán sokszor változott. Kezdetben az árupénz olyan tárgy volt (állati bőrök, élelmiszerek, ékszerek stb.), amelyet csereeszközként és értékmérőként más árukért sok helyütt elfogadtak. Hosszú idő telt el, mire az árupénzt a nemesfémből készült érmék, a papírpénzek s a napjainkra kialakult bankhitel nyújtásával létrehozott hitelpénzek váltották fel. A pénz megjelenési formáival együtt természetesen módosult a gazdaságban és a társadalomban betöltött szerepe is. Ezekről a változásokról, a pénzzel összefüggő fogalmakról, az előállításával kapcsolatos tevékenységekről ad sokoldalú történelmi áttekintést a lexikon, kilenc ország ötven tudósának közös munkája.

A pénztörténet csak századunk húszas éveiben fejlődött a gazdaságtörténet önálló területévé, a behatóbb pénztörténeti kutatásokat a hetvenes években kezdték meg Európában. Nemcsak az egyes pénzérmék megszületésének történelmi előzményeivel foglalkoznak, egyre inkább előtérbe kerül a pénz gazdaságban és társadalomban betöltött mindenkori szerepe is. Az újkori pénzelmélet fő területei a pénzügytan, a pénzértéktan, a pénzhatáselmélet és a pénzrendszerek tanulmányozása.

A lexikon megismertet a pénz különböző funkcióival (fizető-, forgalmi, kincsképző eszköz stb.), a legfontosabb nemzeti és nemzetközi fizetőeszközökkel. A nemesfémekből előállított pénzérmék, a papírpénzek, a bankjegyek mellett idetartoznak a letéti jegyek, a bankszámlapénzek, a csekkek, a váltók, a valuták, a devizák és a zsírók is. Tartalmazza a pénz előállításával kapcsolatos fogalmak, tevékenységek történetét is, így olvashatunk az aranyművesek, az ezüstégetők, a pénzverdék munkájáról, az érmebevonásról, a nemesfémforgalomról, valamint a valamennyi fizetési eszköz tanulmányozásával foglalkozó numizmatikáról.

A nevezetes történelmi pénzintézetek is megtalálhatók a kötetben, históriájuk önmagában is érdekes. Ismerteti a pénzelmélet kutatóinak tevékenységét is. Helyet kaptak azok is, akik kiemelkedő szerepet játszottak egy adott korszakban a pénz világában, s befolyásolták a pénztörténet alakulását.

A pénzmozgásokat nyomon követő feljegyzéseknek is hosszú története van. A kettős könyvelés ismerete Itáliából terjedt el a nyugat-európai kereskedelmi központok és a világ más részei felé - az így vezetett legrégibb számlakönyvek firenzei kereskedőktől származnak az 1300 körüli időkből. Sokan írtak arról, hogy a kettős könyvelésnek milyen nagy szerepe volt a kapitalizmus fejlődésében. Már a XII. század közepe óta történtek fizetések folyószámlára, majd egyre jobban elterjedt a fizetési forgalomnak ez a formája. Fontosak voltak a nemzetközileg tevékenykedő bankok közti folyószámla-kapcsolatok, amelyek során kölcsönös követeléseket számoltak el, így kifejlődhetett a készpénz nélküli fizetési forgalom.

dr. Rubóczky István

Reklámkommunikáció, másként

Oliviero Toscani: Reklám, te mosolygó hulla
Park Kiadó, 1999. 182 oldal, 2900 Ft

A maga is évtizedek óta a reklámok világában/ból élő Oliviero Toscani - az utóbbi években megrökönyödést, felháborodást és egyetértést egyaránt kiváltó Benetton-reklámok készítője - nem kevesebbet állít (sokakkal egyetértésben) könyvében, mint hogy a reklámok döntő többsége negédes, ostoba és idilli világot mutat be, csaknem harminc éve hülyítve és gyereknek nézve a nagyközönséget. Szerinte az effajta, sok ezer négyzetkilométernyi felületen, illetve mozgóképen megjelenő reklámnak semmi társadalmi haszna, ereje, értelme nincs. Ellenkezőleg: a reklámipar bárgyú képei felpiszkálják az átlagemberek vágyait a hirdetett tárgyak iránt, majd hiányérzetet, haragot, sőt esetenként agressziót is keltenek, mivel ezek birtoklása számukra többnyire elérhetetlen álom marad csupán.

Toscani a nagy reklámügynökségek egy részének csődjét, egyesüléseit is a reklám általános válságával magyarázza, mert az "nem újul meg, nem gondolkodik többé". Szerinte az ügynökségek ötletembereinek agya "zabhegyező összejöveteleiken" egy sémára jár, egyik reklám olyan, mint a másik, többségüknek még a szóhasználata, fordulatai is kísértetiesen hasonlítanak egymásra. A hibátlan szépségnek tűnő, kifejezéstelen arcú női és férfi manökeneknek - egy nem létező, tökéletes világ bábjainak, múmiáinak - a szerepeltetése ugyanakkor indokolatlanul nagy összegeket emészt fel.

Ezzel állítja szembe a Benetton reklámhadjáratait, amelyek elfordulva a kliséktől, másfél évtizede a legkülönfélébb témákkal foglalkoznak. Közvetítésükkel a mindennapok történései jelennek meg, amelyek célja a rasszizmus-, a szegénység- és a háborúellenesség, az AIDS elleni védekezés, a cigaretta- és kábítószer-fogyasztás visszaszorítása, a környezetvédelem, a különböző kultúrák közötti megértés elősegítése. Ezekkel a hűvös műtermekben készült, steril felvételekhez nem hasonlítható riportfotókkal a valóság tört be a reklámok klimatizált világába. A családtagjai körében haldokló AIDS-es, az értelmetlen háborúban elesettek végeláthatatlan sírkeresztjei, a fehér bőrű gyermeket szoptató fekete asszony, az Öböl-háború miatti olajszennyben úszó madár látványa egyaránt gondolkodásra, állásfoglalásra, netán cselekvésre is késztet - miközben a szakma (és a prűd közvélemény egy része) egyre-másra kiátkozza Toscanit, felháborodással fogadva ábrázolásmódját.

A gyakran sokkoló, s mindig gondolatébresztő képek mellett és alatt persze megjelenik a United Colors of Benetton felirat. Hiszen az olasz cég sem akar mást, mint termékeinek eladásával pénzt keresni. Nem ad viszont a képekhez kötelező életmódot, s - bízva áruja minőségében - nem állítja azt sem, hogy az ő pulóverei többet érnek másokénál. Ám a mindennapokról szól, a kifejezés új eszközeit keresve. A dicsérendő áru a háttérben, sugallatként jelenik meg.

Toscani tapasztalata szerint az effajta reklámokra még fogékonyak az emberek például Kelet-Európában és Japánban. Itt - többek között Magyarországon is - a legnyitottabbak és a legkevésbé megrögzöttek irántuk.

A szerző elkalauzol pályája első, véletlenül remekre sikerült képének keletkezési idejére is. Elmeséli, miként lehetett részese a divatfotózás megújulásának, az újfajta kommunikáció megteremtésének, s hogy miként talált emberére Luciano Benettonban, aki partnere a szokatlan reklámok készítésében, nagyra becsülve és ösztönözve kreativitását.

Toscani nemcsak a sematikus, hazug reklámokat ostorozza könyvében, de a mindenhova benyomuló hamburgerkultúrát és tévédiktatúrát is. A fogyasztás elamerikanizálódása és az állandó dobozbámulás helyett ő "poszthumán, földön járó lényként" a gyerekeivel való játékot, a barátokkal folytatott beszélgetéseket, a lemenő nap fényében való gyönyörködést választja. Miközben azt reméli: a maga módján hozzájárult a kommunikáció új szemléletmódjának kialakulásához.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. június 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére