Derűre ború

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. június 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 15. számában (1999. június 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

A Budapesti Értéktőzsde indexének értékét 1999-ben (a tavalyi évhez hasonlóan) a nemzetközi befektetők hangulata, a fejlődő piacok általános megítélése vagy éppen a magyar makrogazdaság állapotáról megjelentetett információk sokszor jobban befolyásolták, mint a társaságoktól érkező céginformációk. Mivel a felsorolt külső tényezők általában negatív irányba térítették el a piacot, így az alacsony árakkal jellemezhető borúlátó hangulatban az újabb és újabb kibocsátók nem nagyon igyekeztek a parkettra. Az értékpapírtörvény tőzsdekérelmezési szabály néven ismert passzusa folytán "némi kényszer hatására" jöttek azonban olyan kibocsátók, amelyek nem feleltek volna meg a tőzsdei követelményeknek, az ő fogadásukra kreálta meg a BÉT az úgynevezett C kategóriát, ahová igen enyhe feltételek teljesítésével is be lehet jutni.

A Budapesti Értéktőzsdén forgó részvények lassan két éve nem sok örömet szereznek a tulajdonosoknak. A délkelet-ázsiai válság után a BUX 1997-ben az év végére 7999 pontig kapaszkodott fel, 1998-ban azután hol a magyar parlamenti választások, hol a Japánból érkező rossz hírek, de leginkább az orosz pénzügyi összeomlás miatt a piac általában vergődött, és - a tőzsdei társaságok eredményeinek javulása ellenére - az index 5000 pont alá is esett.

1999-ben eddig szintén inkább a besszre játszóknak lehettek szép napjaik. Az idei "slágerek" között sajnos már hazai eredetű is szerepel, hiszen a multinacionális vállalatok tőkerepatriálása, a hideg tél, az árvíz- és belvízproblémák, a termelést meghaladó fogyasztásbővülés miatt a magyar makromutatók rosszabbak a vártnál. A vezető gazdaságpolitikusok úton-útfélen hangoztatják ugyan, hogy sem pánikra, sem újabb megszorító intézkedésekre nincsen szükség. Tény, hogy a költségvetés az első negyedévben összehozta a tervezett éves deficit kétharmadát, és magas a folyó fizetési mérleg hiánya is. A kilátásokat figyelve vannak aggodalomra okot adó jelek. Az alapanyagok (elsősorban az olaj) árdrágulása növelheti az importterheket, a bevételi oldal kalkulációjához megadott növekedési ütem a gazdaságkutatók szerint nem tartható. Ezt a makrobizonytalanságot tetézte még a NATO szerbiai légi csapásainak megindulása, amely ugyan drasztikusan nem hatott az árakra, de mindenképpen növelhette a nemzetközi invesztorok szemében a régió kockázatát.

A BÉT tíz legnagyobb forgalmat lebonyolító brókercége (1998)
Társaság Forgalom (Mrd Ft)
1. CA IB Értékpapír Rt. 1778
2. Takarék Bróker Rt. 1365
3. ING Baring Értékpapír Rt. 1356
4. OTP Értékpapír Rt. 1347
5. K&H Brókerház Rt. 851
6. CIB Értékpapír Rt. 679
7. Citibank Értékpapír Rt. 628
8. ABN Amro Equities Rt. 588
9. Erste Bank Befektetési Rt. 554
10. Hypo-Securities Hungaria Rt. 350

Befektetési célok

Objektív mércével a magyar értékpapírpiac nemzetközi megítélése kedvezőbbé is válhatott volna. Magyarország a tőzsdei visszaesés éveiben ugyanis javuló makrogazdasági mutatókat prezentált, legalábbis ami a visszaszorított inflációt, a gazdasági növekedést és az adósságállomány-mutatókat illeti. A tőzsdei társaságok megítélése azért is kedvezőbbé válhatott volna, mert a magyar kibocsátók - a sokukat érintő orosz krízis ellenére is - infláció feletti ütemben növelték össznyereségüket, nem álltak le a fejlesztésekkel, sőt egyesek megindultak a nemzetközi (elsősorban persze regionális) terjeszkedés útján is a környező országokban végrehajtott beruházások, illetve vállalatfelvásárlások révén.

Ami pedig az egyes részvényeket illeti, a korábban egységesen mozduló (általában persze felfelé tartó) részvényárakkal szemben 1997 vége óta az együttesen ható krízisek ellenére különválás tapasztalható. A válságtól legkevésbé sújtott papírok között a nemzetközi kríziseknek kevésbé kitett, árbevételüket Magyarországról gyűjtő nagyvállalatok részvényei találhatók. Idesorolhatóak a Matáv, a Mol, az OTP és az áramszolgáltató társaságok. Ezek a részvények még az átlagosan vett árcsökkenés ellenére is drágulni tudtak. Ebben persze egyéb okok is közrejátszottak, a mamutcégeknél bőven van tér a hatékonyságnövelésre, a költségracionalizálásra. Egy másik ok a nemzetközi befektetések átrendeződésében lelhető fel. Korábban a remek megtérülési számok figyelembevételével rendkívül népszerűek voltak a fejlődő piacokra vagy éppen kifejezetten kelet-közép-európai tőzsdékre befektető alapok, most a megcsappant bizalom közepette ezekbe az alapokba nem áramlik több pénz, így azok sem fektetnek be újabb és újabb magyar társaságokba. Maradnak a globális alapok, amelyek a világ minden tájékán keresik a jó befektetési lehetőségeket, ezek számára azonban Magyarországról csak a valóban nagy társaságok (így elsősorban az előbb említett Mol-Matáv-OTP-hármas) jöhetnek szóba.

A második vonalba tartozó, szintén likvid, ám méretét tekintve kisebb társaságok között éles szeparáció figyelhető meg. Az orosz válság miatt legjobban érintett cégek, így a gyógyszergyárak (Richter, Egis), az építőipari Zalakerámia, az élelmiszeriparhoz kapcsolható társaságok (Globus, Pick) sokkal rosszabbul szerepeltek, értékük jelentős részét veszítették el a vizsgált időszakban, azonban voltak olyan cégek, amelyeket a válság kevésbé érintett és amúgy is jól teljesítettek (Zwack, NABI), ezek árfolyama kevésbé olvadt el.

A már tőzsdén levő kibocsátói körnél még mindig bőven van növekedési lehetőség. A vegyipari cégek, így a BorsodChem és a TVK nagyszabású beruházások közepén tartanak. Az érintett menedzsmentek - meglevő termékeiknél - kapacitásbővítéssel, új termékek kialakításával, illetve nemzetközi akvizíciókkal is próbálják növelni a részvényértéket. A közüzemi vagy közüzemi jellegű cégeknél (a Mol és az áramszolgáltatók mellett idesorolható a Matáv és az OTP is) még mindig a költségcsökkenés, illetve az árképletek változtatása és a hatékonyságnövelés ad tág teret az egy részvényre jutó nyereség növelésének. A kisebb cégeknél már egyedi szerződések, fejlesztések segíthetik a dinamikus növekedést, a gépipari cégek ebben élen járnak, a NABI modern, környezetbarát busszal lép piacra, a Mezőgépnek ígéretes egyedi szerződései vannak olyan óriáscégekkel, mint például a GM; a Rába a honvédség járműparkcseréjére aspirál, ám továbbra is fejleszti nemzetközi kapcsolatait (a hagyományos amerikai szállítások mellett legutóbb a Mercedesszel kialakított üzlet híre terjedt el).

Természetesen a kép azért nem egyoldalú, vannak olyan társaságok, amelyek rossz passzban vannak, a gyógyszergyáraknál nem tartható a korábbi növekedési ütem, az orosz válság mellett az itthoni piacokon érezhető mind erősebb konkurencia is hátráltatja a növekedést. A Zalakerámia ugyan nemzetközi építőipari csoporttá vált, ám eközben olyannyira eladósodott, hogy a hitelek fojtogatják a céget. Hasonló problémákkal küzd a visszaszoruló piacú Phylaxia Pharma, amelynek fő termékét az EU területén betiltották, adóssága drasztikus reorganizációs terv megvalósításával csökkenthető csak, továbbra is veszteséget termel a Humet gyógykészítménygyártó cég is.

Kereslet-kínálat alakulása

A piac rendkívül érdekes változása volt a kereslet-kínálati viszonyok hangsúlyosabbá válása. A ma már nosztalgikusnak tűnő aranyévekben a külföldi vásárlóknak sorba kellett állniuk a jó részvénybefektetésekért, a kicsit is likvid, illetve perspektivikus részvényeket gondolkodás nélkül - folyamatos áremelkedés kíséretében - vették a befektetők. Azóta az árak magasabban állnak, a piaci összkapitalizáció nagyobb, a külföldiek kevesebb új tőkét hoznak, így hol a kereslet dominál, hol a kínálat jut túlsúlyba. Most már nem elég megtalálni a vonzó részvényeket, de jó vásárlási momentumokat is kell választani. Az időszakról időszakra visszatérő kedvező alkalmak (egy jó negyedéves eredmény publikálása előtti momentum, kedvező makrogazdasági adatok napvilágra kerülése) mellett 1999-ban több egyszeri nagy vásárlási hullám is fellelhető volt. Ilyennek mondható a Cofinecre tett vételi ajánlat előtti túlkereslet vagy éppen a Zalakerámia részvényeinek tőzsdei összevásárlása, amikor az ügyes spekulánsok is sokat utazhattak a papírokkal.

Általában is elmondható, hogy a piac fejlettebb lett, már nincsenek annyira rosszul beárazott papírok, hogy automatikus árrobbanásokra lehessen várni, sokkal inkább több piaci szegmens összekapcsolásával, speciális konstrukciókkal (határidős ügyletek bevonásával, felvásárlásokra, osztalékanomáliákra spekulálva) lehet magasabb hozamokat elérni, amikor persze minden esetben az ügylet kockázata is fokozott. (Talán az utolsó ilyen tuti nyereség az áramszolgáltató társaságok OTC-piaci szereplésének kezdetére, a kárpótlásijegy-cserés nyilvános forgalomba hozatalokat követő időszakra datálódik.)

Kedvező tendenciák

Május elején éppen kedvezőbb tendenciák látszottak kibontakozni. Bár a jugoszláv háború lezáratlan, az orosz gazdaság a totális csőd közelébe sodródott, mégis az első negyedéves vállalati gyorsjelentéseket ismételten pozitív várakozások előzték meg, és a néhány megjelent riport eddig igazolta is az optimizmust. Az újabb és újabb szuperrekordokat megdöntő nemzetközi tőzsdék (a Dow Jones a régóta ostromolt 10 ezer pont elérése után pillanatok alatt újabb tíz százalékot emelkedett) és az összességében alulértékeltnek tartott magyar piac itthon is lehetőséget kínál egy relatíve hosszabb áremelkedésre.

Segítheti a kedvező folyamatokat néhány tőkepiaci tranzakció is, így az első informatikai kibocsátó, a Synergon Rt. megjelenése, az Édász tőzsdére lépésével immár teljes áramszolgáltatói kör börzei jelenléte, illetve a Matáv még állami kézen levő pakettjének eladása. Már középtávon is meghozhatja gyümölcsét a BÉT fejlesztési hadjárata, így a modern távkereskedési rendszer, amely végül hosszas huzavona után, de az opciós és származékos modulokkal is ki lesz egészítve, a hosszabb nyitvatartási idő, a piac összképét jobban lefedő, szeptembertől érvényes BUX-index.

Hosszabb távon pedig nem szabad elfeledkezni a remélt csatlakozási sikereinkkel együtt járó átértékelődésről, hiszen ha már egy EU-gazdaság jól teljesítő részvénytársaságait kell beárazni a BÉT-en, akkor bizonyára magasabb, a mai EU-s szintekhez közeledő értékeléseket fogunk kapni.

Kedvező jelek mindenesetre vannak, ezek után már csak a befektetők érdeklődésén múlik, hogy valóban eljön-e még egy aranykor a budapesti parketten.

A legfontosabb részvények és a BUX-index árváltozásai (Ft)
Részvény 1997. záróár 1998. záróár 1999. május 4.
BorsodChem 7 360 5 555 5 840
Cofinec 3 095 1 350 2 000
Danubius 6 200 4 550 3 950
Egis 12 800 4 900 5 100
Fotex 230 113 97
Graboplast 10 800 1 645 1 585
Matáv 1 084 1 231 1 355
Mol 4 950 5 920 5 630
OTP 7740 10 750 10 650
Pannonplast 10 751 6 040 4 520
Pick 16 300 9 150 7 610
Rába 3 485 1 620 2 095
Richter 23 195 9 175 9 350
TVK 3 430 2 920 2 815
Zalakerámia 9 480 2 640 2 000
BUX 7 999 6 308 6 269
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. június 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére