Dél-európai folyamatok

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. június 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 15. számában (1999. június 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Elemzők szerint a magyar gazdaság sok szempontból hasonlóságot mutat a dél-európai országok gazdaságával. Bár ez így durva leegyszerűsítése a valós helyzetnek, azt mégis lehetővé teszi, hogy Spanyolország, Portugália és Görögország példájából a magyar fejlődési pályára is megállapításokat tehessünk. Elsősorban azért, mert mindhárom ország uniós csatlakozásához nagy reményeket fűztek a gazdaságpolitikusok, ám ezek a várakozások nem minden esetben váltak valóra.

Spanyolország

A külfölditőke-beáramlás Spanyolországba az ország EU-csatlakozása után látványosan megnőtt. 1986-96 között éves átlagban 8 milliád dollárt fektettek be külföldiek (az éves GDP kb. 1,2 százaléka). A tőkebeáramlás hatással volt a gazdaság szerkezetére és fejlődésére, a beruházások és a növekedés alakulására.

A befektetések szinte teljes mértékben az OECD tagállamaiból származtak. A csatlakozás után az EU-tagállamok részesedése nőtt, a legfőbb befektetők Franciaország, Németország, Nagy-Britannia és Hollandia (ez utóbbi főleg mint tranzitország az itteni adókedvezmények miatt). Az Egyesült Államok részesedése csökkent, a csatlakozás előtt a '70-es években 33 százalékot tett ki a külföldi működőtőke-befektetésekben, a '90-es években már csak 6 százalékot. Ugyanakkor ma is jelentős a spanyol piacon már jelen levő amerikai cégek reinvesztíciója. Spanyolországon belül a befektetések néhány erősen fejlett régióra koncentrálódnak, főleg Katalónia, Valencia, Madrid területére.

A '70-es években a külfölditőke-befektetések 70 százaléka a spanyol ipari szektorba áramlott. A '80-as évek második felétől (vagyis az uniós tagság kezdetétől) azonban a szolgáltatási (főleg pénzügyi) szektor vette át a vezető szerepet e tekintetben. A '90-es évek második felétől megfigyelhető, hogy az ipar vonzereje ismét nő.

A feldolgozóiparon belül a legtöbb külföldi tőke az elektronikai berendezések, közlekedési eszközök (személygépkocsi) gyártásába, a vegyiparba és az élelmiszeriparba áramlott. A gumi- és műanyagipar, illetve a járműipar szinte teljesen külföldi kézben van.

1986-ban, az uniós csatlakozással egy időben törvény jött létre a külföldi befektetésekről. E szerint a 20 százaléknál nagyobb tőketulajdon minősült külföldi működőtőke-befektetésnek, és külön tartották számon az ingatlanba történő befektetéseket. A nem EU-befektetők számára korlátozások (előzetes engedélyeztetés) maradtak fenn olyan speciális szabályozást igénylő területeken mint a szerencsejáték, a média, a védelmi szektorok és a légi közlekedés. 1992-től a szabályozás egyszerűsödött, immár a 10 százalék fölötti részesedés minősül külföldi működőtőke-befektetésnek, és az ingatlanbefektetések is idesorolódnak.

Spanyolországban a '90-es évek közepén gyorsult fel a privatizációs folyamat az állami bevételek növelése és a hiány csökkentése érdekében, ami a Monetáris Unióba való bekerülési feltételek miatt volt fontos. 1996 és '97 folyamán néhány nagyszabású értékesítés történt (telefónia, gáz-, alumínium-, villamosenergia- termelés, bankok), a vételár évente a GDP mintegy 1,5 százalékát tette ki. A privatizált vállalatokban alig található stratégiai külföldi befektető, a cégek többsége tőzsdén került hazai vállalati és bankcsoportok kezébe.

A külföldi részesedésű cégek jellemzőit vizsgáló elemzések szerint ezek a vállalatok hatékonyabbak, mint a hazaiak, általában nagyobb méretűek, tőkeintenzívebbek, több szakképzett munkást alkalmaznak, magasabb béreket fizetnek, és többet exportálnak, illetve importálnak. Ezenkívül a külföldi részesedésű vállalatok többet költenek kutatási-fejlesztési tevékenységre is, elsősorban technológiaimportra.

Portugália

Az EU-csatlakozás éve, 1986 után Portugáliában is megugrottak a külföldi működőtőke-beruházások. A gazdaság liberalizációjának hatására 1997 végén 26 milliárd dollárra volt tehető a külföldi működőtőke állománya az országban. 1986-1994 között átlagosan 2-3 milliárd dollár folyt be évente, 1995 és 1998 között, részben az Expo hatására, megháromszorozódtak a befektetések. A legfőbb befektetők EU-tagállamok voltak, Spanyolország, Franciaország, Németország, Nagy-Britannia, de az Egyesült Államok szerepe is jelentős. A befektetések mintegy 40 százaléka a szolgáltató- (kereskedelem, idegenforgalom) és a pénzügyi szektorba áramlott, de az ipar is vonzónak bizonyult. A feldolgozóipari szektorok közül az autógyártás, az elektronika, az élelmiszeripar, a gyógyszeripar fogadta a legtöbb külföldi beruházást, ezek elsősorban exportra termelnek. (A külföldi részesedésű vállalatok export- és importhajlandósága nagyobb, mint a hazai cégeké.) Jelentős az építőipar aránya is, már az Expo-tervek előtt is számos brazil cég fektetett be Portugáliába, hogy más EU-tagállam piacára is bejuthasson. A befektetések típusát tekintve a zöldmezős beruházások sokkal kisebb arányt képviselnek, mint a felvásárlások, különösen a privatizációs program beindulása utáni periódusban.

Mind ez idáig a legnagyobb (3 milliárd dolláros) külföldi beruházás az Auto Europa gyár volt, ami a Ford és a Volkswagen közös tulajdonában van. Jelentősége meghatározó a gazdaságban, a portugál összexport 12 százalékát adja, közvetlenül és közvetetten összesen mintegy 10 ezer embert foglalkoztat, a portugál beszállítócégek száma meghaladja az ötvenet. A beruházáshoz jelentős segítséget nyújtott az állam és az EU strukturális pénzügyi támogatása.

Portugália csatlakozása az EU-hoz a tőkebefektetésekre vonatkozó szabályozások fokozatos liberalizációját hozta magával. A korábbi engedélyeztetési eljárást eltörölték, a regisztáció csak statisztikai célokból szükséges.

A '90-es években a külföldi tőke egyik vonzereje volt a portugál privatizációs program. A privatizáció csak 1990-től indulhatott meg, mert az 1976-os alkotmány ezt megtiltotta. 1989-ben került sor az alkotmánymódosításra, és egy évvel később fogadták el a privatizációs törvényt. 1989 és 1998 között több mint 100 állami vállalatot privatizáltak, a bevétel mintegy 15 milliárd dollárt tett ki. Ez idő alatt az állami szektor súlya a GDP-ben kevesebb mint a felére csökkent, s ez a tendencia tovább folytatódik. A privatizációs bevételek legnagyobb részét a kormány az államadósság törlesztésére fordította. Az utóbbi években elsősorban az energia- és a telekommunikációs szektor, a cement- és papíripar, a hajózás és a légi közlekedés terén történtek újabb értékesítések.

Görögország

A külföldi működőtőke (FDI) gazdasági súlya, bár ez talán nem eléggé közismert, igen jelentős Görögországban. Mind az FDI állománya, mind annak éves beáramlása tekintetében "előkelőbb" helyet foglal el Görögország, mint például a külfölditőke-vonzásáról híres Írország. Ez különösen igaz, ha az egy főre jutó értékeket vesszük, hiszen Görögország lakosainak száma csupán háromszor akkora, mint Írországé. Az egy főre jutó FDI-állomány még Portugália adatánál is nagyobb, igaz, a spanyol érték mellett eltörpül.

A külföldi működőtőke termelésben játszott szerepe azonban még a spanyol értékekkel is felveszi a versenyt: az FDI-beáramlás a '80-as évek óta a bruttó állótőke-képződés 6-8 százalékát adja, miközben az EU-átlag nem éri el a 6 százalékot sem. A külföldi működőtőke állománya pedig a '80-as évek közepe óta a GDP egyötödével-egynegyedével egyenlő, ami 2-3-szorosa az európai átlagnak. Görögországot tehát a fejlett országok tőkéje igen sikeresen integrálta termelési hálózatába, ami egyben azt is jelenti, hogy a görög gazdaság teljesítménye - nemzetközi összehasonlításban is - nagymértékben függ a transznacionális vállalatok (TNC-k) helybeli tevékenységétől.

Az EGK-val való Társulási Egyezmény életbelépése serkentette a működőtőke-beáramlást. 1961 és 1977 között 613 millió dollárt tett ki. 1975-ben az iparban az 50 százaléknál nagyobb külföldi részesedésű cégek aktívái 28,6 százalékkal részesedtek az összes aktívákból, ezen belül 11 százalék jutott a külföldön élő görögökre, 7 százalék a 6 EGK-tagországra és 6 százalék az Egyesült Államokra. A Hatokon belül a francia tőke volt a legfontosabb. Az európai tőke beáramlása a '60-as évek végén további lendületet vett.

A külföldi tőke ekkor legnagyobb arányban az olajiparban (a termelés 97 százaléka), a közlekedési eszközök iparában (62,3 százalék), az alapfémiparokban (47 százalék) és a vegyiparban (45,7százalék) képviseltette magát. A külföldi tőke koncentrációja az EU-taggá válás után is hasonló tendenciákat követ: a '90-es évek elején a kohászat 70, a vegyipari termelés több mint 50 és az elektromos berndezések gyártásának mintegy 30 százalékát uralták. Az érintett ágazatok sorrendjében 75, 40 és 51 százalékos volt a külföldi cégek foglalkoztatási aránya. A külföldi tőke által dominált ágazatokat fejlett technológia (magas hozzáadott érték) és az intermedier-import iránti magas igény, valamint a görög vállalatoknál nagyobb exporthányad jellemzi. Teljes termelési vertikumot a külföldi tőke nem épít ki.

E jellemzők lényegi változatlansága azonban a TNC-k változó preferenciáját takarja: az 1970-es évek közepétől egyáltalán nem létesítettek új beruházásokat a tőkejavakat előállító ágazatokban. A korszerű ipartermékek exportcélú termelése helyett figyelmük a tradicionális ágazatok (fogyasztási cikkek), valamint a szolgáltatószféra (bank, biztosítás, közlekedés, telekommunikáció) belső piacot célzó bővítése felé fordult. Ez a változás pedig visszavetette az ipar súlyát, s rontotta a görög gazdaság versenyképességét.

Miközben a '70-es évekig a külföldi tőke a húzóágazatokba való beruházás, a technológiaimport és az exportorientáció révén hozzájárult a görög gazdaság modernizálódásához, egyben realizálta az alkalmazott "nyitott kapu"-gazdaságpolitikában rejlő egyetlen reális lehetőséget: a görög gazdaság technológiai függő helyzetét.

Ez is egy olyan momentum, amely minden külföldi tőkére építő periferikus országra szükségszerűen jellemző, s a külföldi tőke "felzárkóztató" hatásába vetett hit illuzórikus voltát bizonyítja.

A technológiai függő helyzet elsősorban az európai tőke viszonylatában erősödött meg. A technológiai megállapodások fele már a '80-as évek közepén - nem sokkal a teljes jogú tagságot követően - három EU-tagországra koncentrálódott (NSZK, Franciaország, Nagy-Britannia).

Kérdés, miért élhet mégis az a vélemény, amely szerint Görögországban nem játszik lényeges szerepet a külföldi tőke. Ennek valószínűleg az az oka, hogy az utóbbi években más európai országok nagyobb vonzerőt voltak képesek gyakorolni mind a tengerentúli, mind az európai TNC-kre. Mert bár a '80-as évek közepe után a Görögországba áramló FDI éves értéke megkétszereződött, Spanyolország és Portugália esetében rendre négyszeres és nyolcszoros a növekedés!

Továbbá: az éves áramlások tekintetében Görögország részesedése igen kicsi az EU-n belül: a '80-as évek második fele óta az EU-ba irányuló FDI csökkenő, 3-0 százalékát szívta fel. Az Unión belüli FDI-beáramlásból csak 1 százalék jutott rá. A görög bruttó hazai termékhez mérten az FDI-beáramlás a '90-es évek elején csupán mintegy 0,6 százalékot ért el, miközben Spanyolországban ugyanez az arány megközelítette, Portugáliában pedig jóval felülmúlta a 2 százalékot, az EU-átlag pedig 1 százalék felett volt.

A külföldi tőke beáramlása tehát nem hozta meg a görög gazdaság modernizálását. A bruttó hazai termék 1980-90 között éppúgy átlag évi 1,8 százalékkal nőtt, mint 1990 és 1997 között. És miközben a mezőgazdasági hozzáadott érték évi növekedése a '80-as évekre jellemző -0,1 százalékról (tehát csökkenésről) 1990 és 1997 között 3 évi 3,1 százalékra nőtt, addig az ipari hozáadott értéké 1,3 százalékról -0,3 százalékra esett, vagyis a '90-es években az ipari hozzáadott érték csökkent. A görög gazdaság az Unió tagjaként tehát nemhogy elmozdult volna az agrárium felől az iparilag vezérelt gazdasági modell felé, hanem agárjellege bizonyos értelemben még erősödött is.

A külföldi működőtőke nemzetgazdasági súlya az EU perifériáján 1971-1994 (százalék)
  FDI-beáramlás/bruttó hazai állótőke-képződés
1971-75 1976-80 1981-85 1986-91 1992 1993 1994
Görögország 1,0 5,4 6,0 8,0 8,1 7,7 7,5
Írország 3,8 6,7 4,0 1,0 1,3 1,3 1,1
Portugália 3,1 1,5 3,0 10,7 8,5 8,1 6,5
Spanyolország 1,9 2,8 5,3 9,2 10,6 8,6 9,9
EU - - 4,7* 5,5** 5,5 5,8 4,8
  FDI-állomány/GDP
1980 1985 1990 1994
Görögország 11,3 24,9 21,1 23,5
Írország 19,5 24,5 11,1 10,3
Portugália 4,4 6,5 8,5 6,6
Spanyolország 2,4 5,4 13,5 25,0
EU 5,5 8,2 10,8 12,9
* 1984-89 **1990-91
Forrás: World Bank, World Investment Report 1997
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. június 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére