A zene mindenkié (ha kifizetik)

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. június 1.) vegye figyelembe!

A kisjogos felhasználások problémái

Megjelent a Cégvezetés (archív) 15. számában (1999. június 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

A vállalkozások sok esetben nem is sejtik, hogy tevékenységük során a szerzői jog hatálya alá tartoznak, s mint felhasználók jogdíj fizetésére kötelesek. A Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesületnél tevékenykedő szerzőnk áttekinti a gazdálkodóknál leggyakrabban előforduló szerzői jogi problémákat.

 

Ahogyan a kézzelfogható formában megjelenő árucikknél természetes, hogy annak ellenértékét meg kell fizetni, ugyanúgy sajnos sok esetben az is "természetes", hogy az ilyen formában meg nem jelenő szellemi alkotást a felhasználó úgy veszi igénybe, hogy azért nem fizet ellenértéket. Pedig képzeljük el az életünket ezek nélkül az alkotások nélkül, vagy gondoljunk bele abba, hogy azoknak a szerzőknek, akik életüket ezek létrehozásával töltötték, egyéb bevételi forrásuk többnyire nincs. Ebből a nézőpontból nem lehet vitás, hogy a szerzői alkotásokat megillető védelem igazságos és hosszabb távon valamennyiünk érdekét szolgálja.

Szerzői jog mindenütt

A vállalkozás vezetéséért, irányításáért felelős személy a technika fejlődése és a jogszabályok változásai folytán egyre gyakrabban kerülhet szerzői jogi jogviszonyok felhasználói pozíciójába. Egy kábeltévé-társaság üzemeltetésénél ez mindenki számára egyértelmű, de szüksége van némi szerzői jogi alapismeretre annak is, aki vendéglátó-ipari, kereskedelmi vállalkozást irányít, vagy egy eseti vásár alkalmával zenei aláfestés mellett mutatja be áruit, illetve egy fénymásolást végző vállalkozást vezet.

A téma nem csupán jogelméleti jellegű, hiszen a felhasználót jogdíjfizetési kötelezettség terheli, így nem árt tudnia, hogy mi minősül felhasználásnak, mi egyáltalán a szerzői alkotás, milyen esetekben kell szerzői jogdíjat fizetni a szerzői művek felhasználásáért, és milyen tényezők befolyásolják annak összegét.

Az alábbi összefoglalás a gyakorlatra irányultan a fenti, valamint a gazdasági élet résztvevői számára fontos néhány egyéb kérdésre próbál választ adni, bemutatva némiképp az elméleti hátteret is.

Felhasználó

Az első kérdés, hogy ki a szerzői alkotás felhasználója? A szerzői jogról szóló 1969. évi III. tv. végrehajtási rendelete [9/1969. (XII. 29.) MM rendelet] szerint felhasználás alatt a műnek a nyilvánossághoz történő közvetítését kell érteni. Felhasználó eszerint mindenki, aki ebben a folyamatban bármilyen formában részt vesz. Legszemléletesebb példa erre a televíziós műsorszolgáltatás, ahol felhasználó mind a televíziós társaság, mind a továbbközvetítést végző szervezet. További felhasználás történik abban az esetben, ha a tv-készülék egy mindenki számára nyitva álló vendéglátóüzletben van elhelyezve, ahol az üzemeltetés nyilvános előadásnak minősül.

A szerzői jogdíjat minden felhasználónak külön-külön meg kell fizetnie, hiszen valamennyien hasznosítják a szerzői művet.

Szerzői alkotás

A felhasználó személyével azonos súlyú kérdés, hogy mi a szerzői alkotás, és mikor kell szerzői jogdíjat fizetni a szerzői művek felhasználásáért? A hatályos jogszabályok szerint a tudomány, illetve a művészet bármely területén létrejött, egyéni eredeti jelleggel rendelkező mű szerzői alkotásnak minősül, és így jogi oltalomban részesül. Ez az oltalom a mű létrejöttével, a törvény erejénél fogva keletkezik. Eltérően tehát a találmányok szabadalmi oltalmától, ahol a védelem a feltalálót a nyilvántartásba vételt követően illeti meg, a szerzői jog területén nem feltétele a jogi oltalomnak az, hogy bárhol regisztrálják, nyilvántartásba vegyék a művet.

A szerzők ügynökségei, illetve a közös jogkezelést végző szervezetek ugyan széles körű műnyilvántartásokkal rendelkeznek, de a nyilvántartásba vétel közvetlen jogkövetkezménnyel nem jár, csupán bizonyíték lehet egy esetleges jogvitában.

Jogdíjfizetés

A szerzői jogról szóló 1969. évi III. tv. rendelkezései szerint bármely szerzői mű bármiféle felhasználása csupán a szerző engedélyével történhet, akit ezért minden esetben díjazás illet meg. Ez alól csupán a szabad felhasználás tételesen meghatározott esetei jelentenek kivételt, vagyis ha a felhasználás a szabad felhasználás egyik esetébe sem sorolható, az mindig jogdíjköteles.

Szabad felhasználás

A szabad felhasználás körébe tartozik például az idézés, az iskolai célú felhasználás, a szerzői művek alkalomszerűen tartott, zártkörű rendezvényen való előadása, ha a jövedelemszerzési, jövedelemfokozási célzat egyértelműen kizárható. A szabad felhasználás további - leggyakoribb - esete a magánfelhasználás.

Magánfelhasználás

A magánfelhasználás fogalmát a szerzői jogi törvény e pillanatban szó szerint még nem tartalmazza, azt a Legfelsőbb Bíróság egy eseti döntésében határozta meg. E szerint amennyiben a felhasználók köre a családiasság és háziasság körét nem haladja meg, magánfelhasználásról, míg ha egy-egy eseményen a résztvevők köre ennél szélesebb, a mű nyilvános előadásáról beszélhetünk.

Ebből következik, hogy ugyanannak a könnyűzenei hangfelvételt tartalmazó magnókazettának a lejátszása egy házibuli alkalmával szabad felhasználás, s így nem jár jogdíjfizetési kötelezettséggel, míg ha a felvételt a közönség számára nyitva álló vendéglátóegységben játsszák le, az már nyilvános előadás, amely után szerzői jogdíjat kell fizetni. (A magánfelhasználásnak a bírói gyakorlat által kimunkált fogalmát a várhatóan júliusban hatályba lépő új szerzői jogi törvény beemeli a törvény szövegébe.)

Közös jogkezelés Az esetek többségében a szerzői művek tömeges és folyamatos felhasználása miatt a szerző egyedi engedélyének beszerzése gyakorlatilag megoldhatatlan. Ezekben az esetekben a szerzők és az úgynevezett szomszédos jogi jogosultak (előadóművészek, hangfelvétel-előállítók) közös jogkezelő szervezeteik útján érvényesítik igényeiket. A közös jogkezelésre vonatkozó szabályokat jelenleg a 146/1996. Korm. rendelet tartalmazza. A szerzői jogi törvény elfogadásra váró tervezete szerint ezek a szabályok a törvény részét fogják képezni. A fenti jogszabály szerint egy-egy közös jogkezelő szervezet vehető nyilvántartásba országosan az alábbi szerzői és szomszédos jogok közös kezelésére: irodalmi és zenei művek, egyéb alkotóművészet, előadások, hangfelvételek. A közös jogkezelő szervezet által a felhasználásra adott engedély jogszabály alapján valamennyi, a jogkezeléssel érintett szerző műveinek előadására feljogosítja a felhasználót. A jogkezelő szervezet így valamennyi szerző igényeit érvényesíti. A beszedett szerzői jogdíjakat a kezelési költség levonását követően évente felosztják a szerzők és a szomszédos jogi jogosultak között. A közös jogkezelő szervezethez magának a szerzőnek is be kell fizetnie a szerzői jogdíjat, ha saját művét gazdasági tevékenységet folytatva a közös jogkezelés körében, nyilvánosan felhasználja. A jogdíjak felosztását követően hozzájut ehhez az összeghez, de előzetesen arról nem mondhat le, csupán a felosztást követően. E pillanatban a hanglemezgyártók jogainak közös kezelését a MAHASZ, az előadóművészekét és a hangfelvétel-előállítókét az MSZSZ-EJI, a filmalkotókét és -gyártókét a FILMJUS, míg a vizuális művészekét a HUNGART Egyesület végzi. ARTISJUS A felhasználók legszélesebb köre azonban az irodalmi és zeneművekhez kapcsolódó szerzői jogok közös kezelését végző ARTISJUS Magyar Szerzői Jogvédő Iroda Egyesülettel kerül kapcsolatba. Az ARTISJUS végzi - többek között - az úgynevezett nyilvános előadási jogdíjak, az üres kép- és hanghordozók előállítói és importálói által fizetendő úgynevezett mechanikai jogdíjak és a szerzői művek sugárzását, illetve továbbközvetítését végző szervezetek által fizetendő szerzői jogdíjak beszedését, így tevékenysége a többi jogkezelő szervezetnél nagyobb érdeklődésre tarthat számot a gazdasági élet résztvevői részéről. Külföldi művek felhasználása A külföldi szerzők részére ugyancsak a közös jogkezelő szervezetek szedik be az őket megillető jogdíjakat, amelyeket nemzetközi szerződések, illetve viszonosság alapján fizetnek ki. Hangsúlyozni kell, hogy a fentebb említett jogszabályi engedély az olyan külföldi szerzőket megillető jogdíjak beszedésére is feljogosítja a jogkezelő szervezeteket, amelyekkel nemzetközi egyezményünk nem áll fenn. Ezekben az esetekben a szerzői jogdíj megfizetése a jogosultak részére viszonosság alapján történik. A gyakorlatban előfordul, hogy a felhasználók arra hivatkozva kívánnak mentesülni a jogdíj megfizetése alól, hogy kizárólag olyan külföldi szerzők műveit adják elő, akikkel hazánknak nemzetközi egyezménye e tárgyban nem áll fenn. Ez azonban a fentiek szerint a fizetési kötelezettség alól nem mentesít. A külföldi jogvédő szervezetek mellesleg élénk figyelemmel kísérik az általuk képviselt szerzők műveinek előadását, és ha a jogdíjat időben nem kapják meg, azonnal reklamálnak.

Szerzői hozzájárulás

A mű bármiféle felhasználásához a szerző hozzájárulása szükséges, akit ennek fejében díjazás illet meg. Ez a hozzájárulás beszerezhető egyrészről személyesen a szerzőtől, illetve az őt képviselő ügynökséggel kötött felhasználói szerződés útján. Ezt a szerződést írásban kell megkötni, kivéve ha a jogszabály kifejezetten megengedi az írásbeli alaktól való eltérést. Ilyen szerződést kötnek a felek például abban az esetben, ha a felhasználó egy jövőben megalkotandó művet rendel meg a szerzőtől.

Nagyjog, kisjog

A szerzői jogi irodalom azokban az esetekben, amikor a felhasználási szerződést közvetlenül a szerzővel, illetve ügynökségével kell megkötni, nagyjogról, míg azokban az esetekben, amikor a szerző igényeit valamilyen jogkezelő szervezet érvényesíti, kisjogról beszél.

Ha szerző a felhasználóval munkaviszonyban áll, és a mű megalkotása munkaköri kötelessége, a mű átadásával a munkáltató szerzi meg a felhasználót megillető jogokat. Ilyen esetben az alkalmazandó szabályok egy részét a szerzői jogi törvény tartalmazza, míg a további feltételeket a felek a kollektív szerződésben és a munkaszerződésben is szabályozhatják.

Zeneművek nyilvános előadása

A gazdasági életben a különféle zeneművek nyilvános előadása jelenti a legtöbb problémát a gyakorlatban. Nyilvános előadás a zeneművek minden, a magánfelhasználás (a családiasság és háziasság körét meghaladó résztvevők) körébe nem sorolható előadása, ha az egyébként nem minősül szabad felhasználásnak.

A szerzői jogi törvény szerint a már nyilvánosságra hozott zeneművek színpadon kívüli nyilvános előadásához akkor kell megadottnak tekinteni a szerző engedélyét, ha a szerzői jogdíjat megfizették. A szerző engedélyét műve felhasználásához így a díjfizetés keletkezteti. E rendelkezés a jogszabályi alapja annak, hogy bármely, a közönség számára nyitva álló helyen végzett zeneszolgáltatás jogdíjfizetési kötelezettséggel jár, akár élőben történik, akár valamilyen technikai eszköz (tv, rádiókészülék, magnó stb.) útján.

Fizetési kötelezettség áll fenn így a vendéglátóüzletekben, a kereskedelmi szálláshelyeken, üdülőkben működtetett, zeneszolgáltatásra alkalmas készülékek elhelyezésekor is. Nyilvános felhasználásnak minősül és fizetési kötelezettséggel jár továbbá a kereskedelmi üzletekben, bevásárlóközpontokban vagy az eseti vásárokon végzett zeneszolgáltatás is, valamint természetesen a koncertek, bálok, műsoros előadások alkalmával végzett zenefelhasználás. Ugyanígy jogdíjat kell fizetni, ha a zeneszolgáltatás például benzinkúton, nyilvános váróhelyiségben, múzeumokban, moziban, divatbemutatón, a nyilvánosság számára nyitva álló közlekedési eszközökön (autóbuszon, hajón, vonaton, repülőgépen), vagy sportbemutató alkalmával, műjégpályán, strandon, illetve aerobicfoglalkozáson történik.

Bejelentési kötelezettség

A zeneszolgáltatás tervezett megkezdését megelőzően a felhasználónak három nappal korábban írásbeli bejelentést kell tennie az ARTISJUS-hoz (címe: 1016 Budapest, Mészáros u. 15-17.). Háromnapos határidőn belül bejelentési kötelezettség terheli a felhasználót akkor is, ha bármiféle - a jogdíjfizetést érintő - változás történt, így azt is, ha a zeneszolgáltatást megszüntette. Ha a felhasználó elmulasztja a bejelentést, ám az ARTISJUS észleli a zenefelhasználást, úgy a felhasználónak a szerzői jogdíj kétszeresét kell megfizetnie.

Ellenőrzés

Az ARTISJUS szigorúan ellenőrzi a bejelentési kötelezettség teljesítését, képviselői folyamatosan végeznek ellenőrzéseket az ország egész területén, nyilvántartásában gyakorlatilag valamennyi vendéglátó- és kereskedelmi üzlet, valamint kereskedelmi szálláshely megtalálható. A sajtó, valamint az Internet folyamatos figyelése útján az alkalmi rendezvényeket, koncerteket és egyéb műsoros előadásokat is nyomon követi.

Az ellenőrzés alkalmával az ARTISJUS képviselői adatszolgáltatási lapot vesznek fel, amely regisztrálja a zeneszolgáltatás tényét, valamint az üzlet legfontosabb, a szerzői jogdíj összegét befolyásoló jellemzőit. A Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntése szerint ez az adatszolgáltatási lap bizonyítja a zeneszolgáltatás tényét. Egy másik eseti döntés szerint a zeneszolgáltatást mindaddig folyamatosnak kell tekinteni, amíg az annak megszüntetésére vonatkozó írásbeli bejelentés nem érkezik meg az ARTISJUS-hoz. Az ellenkező tartalmú tanúvallomások bejelentés hiányában nem alkalmasak annak bizonyítására, hogy az üzletben nem folyt zeneszolgáltatás.

Zeneszolgáltatásra alkalmas készülék elhelyezése

Gyakori kifogás a nyilvános helyen elhelyezett, zeneszolgáltatásra alkalmas készülékek tulajdonosai részéről, hogy azokat nem működtetik, illetve hogy azokon keresztül nem végeznek zeneszolgáltatást, hanem csupán például a híreket hallgatják. A Legfelsőbb Bíróság eseti döntése szerint az ARTISJUS-nak elegendő azt bizonyítania, hogy az üzletben zeneszolgáltatásra alkalmas eszközt helyeztek el, s nem szükséges azt bizonyítania, hogy az működött-e, illetve hogy mennyi ideig működött. Az említett eszközök elhelyezése azt jelenti, hogy a zeneszolgáltatás lehetősége folyamatosan fennáll. A fizetési kötelezettséget eszerint a zeneszolgáltatásra alkalmas eszköznek (tv-, rádiókészülék, magnó stb.) a nyilvánosság számára nyitva álló helyen való elhelyezése önmagában megalapozza.

A dolgozók szórakoztatása

Ugyancsak fizetési kötelezettség áll fenn a Legfelsőbb Bíróság egyik eseti döntése szerint akkor is, ha az üzlet üzemeltetőjének hivatkozása szerint a zeneszolgáltatás csupán a dolgozók szórakoztatását szolgálja. A nyilvános helyen történő zeneszolgáltatás önmagában megalapozza a fizetési kötelezettséget.

Várható változások A szerzői jog főbb szabályait jelenleg az 1969. évi III. tv. tartalmazza, amelyet a jogi irodalom korszerű, a nemzetközi normákkal összhangban lévő törvényeink között tart számon. Az európai uniós jogharmonizáció folyamata, valamint a jogterület belső fejlődése azonban szükségessé tette egy új szerzői jogi törvény megalkotását. A jogszabály tervezetét a kormány elfogadta, s amennyiben a parlamenti vitákat is kiállja, úgy hatálybalépése idén júliusban várható. A tervezet elveiben a jelenleg hatályos törvény koncepcióját követi, a joggyakorlat fejlődésével összhangban azonban részletesebb szabályozást ad több olyan területen, ahol ezt az életviszonyok változásai szükségessé tették. A közös jogkezelés szabályait például jelenleg a 146/1996. (IX. 19.) Korm. rendelet szabályozza, míg a tervezet szerint az abban található szabályok - lényegileg változatlanul - a törvénybe kerülnek. Több, a bírói gyakorlat által már kimunkált fogalom is bekerült a törvénytervezet szövegébe, és az eddiginél jóval részletesebben szabályozott a szoftverek jogi oltalma. Reprográfiai jogdíj A magyar jogban eddig nem ismert reprográfiai jogdíj beemelése a törvénytervezetbe máris éles vitákat váltott ki. A tervezet szerint szerzői jogdíjat kell fizetnie a fénymásolásra szolgáló készülék gyártójának, külföldön gyártott készülék esetén a vám fizetésére kötelezettnek, illetve a fénymásoló készüléket ellenérték fejében üzemeltetőnek. Ehhez hasonló szabályozással az úgynevezett mechanikai jogdíj esetében találkozhatunk, amelynél a jogszabály az üres kép- és hanghordozók gyártóit, illetve importőreit kötelezi szerzői jogdíj megfizetésére, tekintettel az ezen eszközöket megvásárlók által végzett magáncélú másolásra. A reprográfiai jogdíj bevezetését a javaslat azzal indokolja, hogy a fénymásoló készülékek széles körű elterjedése érezhető bevételkiesést jelent az irodalmi, illetve vizuális művészeti alkotások szerzői számára, mivel műveiket tömegesen másolják. A javaslat ellenzői azzal érvelnek, hogy míg az üres kép-, illetve hanghordozók 80-85 százalékára védett művek kerülnek, ez az arány a fénymásolás esetén csupán 4-6 százalékos. (Ezzel szemben készültek olyan felmérések is, amelyek szerint a védett művek felhasználásának aránya eléri a 40-50 százalékot.) A fizetendő jogdíj mértékét a közös jogkezelést végző szervezet fogja megállapítani. Jelenleg nem eldöntött kérdés, hogy a nyilvántartással és a behajtással kapcsolatos feladatokat ki látja majd el.

A szerzői jogdíj összege

A jogkezelő szervezetek - a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának jóváhagyását követően - évente a Magyar Közlönyben teszik közzé az egyes felhasználási formáknál fizetendő szerzői jogdíj összegét. Az irodalmi és zeneművekre vonatkozó legutóbbi közlemény a Magyar Közlöny 1998/116. számában található.

A nyilvános zeneszolgáltatás megkezdésével a felhasználó elfogadja a közleményben foglalt általános szerződési feltételeket. A közlemény az egyes felhasználási formákra differenciált összegű szerzői jogdíjakat állapít meg, figyelembe véve a zeneszolgáltatás fontosságát. Vendéglátóüzleteknél a jogdíj összege a település típusától, az üzlet befogadóképességétől és nyitva tartásától függ. Magasabb a jogdíj belépődíj, kötelező fogyasztás, élőzene vagy diszkóprogram esetén. Az egyéb felhasználási formák után fizetendő jogdíjakat a közlemény tételesen tartalmazza. Koncertek, bálok, belépődíjas műsoros előadások esetében a jogdíj a költségekkel nem csökkentett áfát nem tartalmazó bevétel bizonyos százaléka. A jogdíjalap meghatározásánál valamennyi bevételt, így például a szponzori támogatást is, figyelembe kell venni. Egyéb esetekben a bevétel, a forgalom, illetve a tényleges kihasználtság nem vehető figyelembe a jogdíj meghatározásánál.

A szerzői jog megsértésének következményei

A szellemi alkotások széles körű védelemben részesülnek, megsértésük miatt differenciált szankciórendszer alkalmazására van lehetőség, összhangban a szellemi termékek felértékelődésének világszerte megfigyelhető folyamatával. A szerzői jogok megsértőivel szemben alkalmazható jogkövetkezményeket a szerzői jogi törvény, illetve amennyiben a jogsértő magatartás bűncselekményt is megvalósít, a Büntető Törvénykönyv (Btk.) tartalmazza, de vannak törekvések államigazgatási jellegű szankciók alkalmazására is.

Magánjogi szankciók

A jogkövetkezmények rendszere a személyhez fűződő jogok megsértésénél a Polgári Törvénykönyv szerint alkalmazható szankciórendszerhez hasonlóan épül fel: követelhető a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítása, a jogsértés abbahagyására való kötelezés, a nyilvános elégtétel, a jogsértő üzleti kapcsolatairól szóló adatszolgáltatás, a gazdagodás visszatérítése, és természetesen a kártérítés.

Különleges, a polgári jogi jogviszonyokban egyébként nem alkalmazott jogkövetkezmény a bírság: amennyiben ugyanis a jogsértés felróható, a szerzői jogdíjjal azonos összegű bírságot is meg kell fizetnie a jogsértőnek.

A szerzőt természetesen a jogsértő felhasználóknál is megilleti a jogszerű felhasználás fejében járó díj.

Büntetőjogi szankciók

A polgári jogi szankciókon kívül két büntetőjogi tényállás is igyekszik elrettenteni a lehetséges elkövetőket a szerzői jog megsértésétől.

A Btk. 329. §-ában szabályozott bitorlás bűntettét követi el, és 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető az a személy, aki más szellemi alkotását sajátjaként tünteti fel, és ezzel vagyoni hátrányt okoz.

A Btk. 329/A §-ában szabályozott szerzői és szomszédos jogok megsértését követi el az, aki a szerzői vagy szomszédos jogi jogosult művén fennálló jog megsértésével vagyoni hátrányt okoz. A bűncselekmény alapesetben vétség, és két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő, míg különösen nagy vagyoni hátrány okozásakor a cselekmény bűntett, amelynek büntetése három évig terjedő szabadságvesztés.

Államigazgatási jogkövetkezmények

Terjed a nagyobb eredményességgel biztató államigazgatási jellegű szankciók (például a jogsértő vendéglátóüzletek bezáratása) alkalmazása is. A jogvédő szervezetek álláspontja szerint erre az üzletek működéséről szóló 4/1997. (I. 22.) Korm. rendelet szabályai lehetőséget adnak, ugyanis a rendelet abban az esetben teszi lehetővé szankció alkalmazását, ha az üzlet működése nem felel meg a jogszabályoknak, márpedig nyilván nem a jogszabályi előírásoknak megfelelően folytatja tevékenységét az, aki megsérti a szerzői jogokat. (A joggyakorlat ebben a kérdésben jelenleg nem egységes.)

Ugyancsak a fenti jogszabály alapján kezdeményezhetik a vendéglátóüzletek bezárását a kereskedelmi és iparkamarák, amelyek számára a kamarákról szóló törvény előírja, hogy kötelesek biztosítani a szerzői jogok érvényesülését.

A szankciók alkalmazása

Érdemes az e területen legnagyobb felkészültséggel, technikai és személyzeti háttérrel rendelkező ARTISJUS gyakorlatát áttekinteni. Az ARTISJUS számítógépes nyilvántartása valamennyi felhasználóra, illetve üzletre vonatkozó, a jogdíjfizetés szempontjából lényeges adatot tartalmazza. Az egyesület munkatársai az egész ország területén folyamatosan ellenőrzik a nyilvántartásban szereplő adatokat és frissítik azokat.

A fizetési késedelemben lévő felhasználókkal szemben az automatikus felszólítást követően ugyancsak automatikusan fizetési meghagyást küldenek ki. Ezt követően az esetek egy részében peres eljárásra kerül sor, amely legtöbbször a felhasználó marasztalásával végződik. Több olyan ítélet született, amelyekben a bíróságok az ARTISJUS kérelmére a jelentős vagyoni hátrányt okozó felhasználókat (például nagyobb diszkók üzemeltetőit) - eltiltva a további jogsértéstől - a zeneszolgáltatás megszüntetésére kötelezték.

A polgári jogi szankciók mellett egyre inkább előtérbe kerül a büntetőjogi jogkövetkezmények alkalmazása is. Bár a szerzői jogok megsértésének bűncselekménye a kazettahamisítással összefüggésben került a köztudatba, hangsúlyozni kell, hogy e bűncselekmény minden olyan esetben megvalósul, amikor a szerzői, illetve szomszédos jogi alkotáson fennálló jog megsértésével az elkövető vagyoni hátrányt okoz. Így bűncselekményt követ el az a személy is, aki a zeneművek nyilvános előadása után nem fizeti meg a jogdíjat a jogvédő szervezetnek. Ebben az esetben ugyanis a zenemű előadása a szerző engedélye nélkül - vagyis jogsértő módon - történik, ugyanis a szerző engedélyét jogszabályi rendelkezés alapján csak abban az esetben lehet megadottnak tekinteni, ha a jogdíj befizetése megtörtént. A nyilvános előadások utáni jogdíj meg nem fizetése miatt - ennek megfelelően - már több bűnösséget megállapító ítélet született.

Frank Edit
Az egyéb zenefelhasználások jogdíjai 1999-ben
1.A következő felhasználási körökben bármely technikai eszközzel (pl. rádió, televízió műsorának nyilvános sugárzása, továbbá analóg vagy digitális zenei hordozó lejátszása útján - magnó, lemezjátszó, music center, video-, CD-, CD-ROM-, képlemezlejátszó stb. által) történő zenefelhasználás esetén fizetendő jogdíj forintban, naponta:
  1. Áruházakban, üzletekben, állandó jellegű kiállító- és árubemutató termekben m2-ként és havonként
1- 50 m2-ig 20 Ft/m2,
51- 200 m2-ig 1000 Ft
+ 50 m2 feletti területe után további 18 Ft/m2,
201- 500 m2-ig 3700 Ft
+ 200 m2 feletti terület után további 14 Ft/m2,
501-2000 m2-ig 7900 Ft
+ 500 m2 feletti terület után további 11 Ft/m2,
2000 m2 felett 24 400 Ft
+ 2000 m2 feletti terület után további 8 Ft/m2

jogdíjat kell fizetni.

  1. Üzemanyagtöltő állomásokon (a kereskedelmi üzlet zenefelhasználásán és a vendéglátó-ipari kiszolgálás keretein kívül) történő zenefelhasználás esetén 2052 Ft jogdíjat kell megfizetni havonta.
  2. Ügyfélvárókban, ügyfélszolgálati irodákban, valamint egyéb nyilvános váróhelyiségben felhasznált zene esetén 1368 Ft jogdíjat kell megfizetni havonta.
  3. Egyéb közterületre közvetítés esetén hangszórónként és havonként 456 Ft jogdíjat kell megfizetni.

2. Gépjárművekről történő reklám- vagy propaganda célú zenefelhasználás esetén 1140 Ft-ot kell megfizetni havonta.

3. Múzeumokban technikai eszközzel történő zenefelhasználás esetén 171 Ft-ot kell megfizetni havonta.

4. Eseti vásárokon, kiállításokon és árubemutatókon felhasznált zene esetén:

  1. A vásár szervezője, rendezőszerve által lebonyolított központi rendezvényeken fizetendő szerzői jogdíj naponta és forintban:
  • koncert, diszkó esetén
Budapesten 25 000 Ft,
vidéken 20 000 Ft;
  • divatbemutató esetén
Budapesten 20 000 Ft,
vidéken 15 000 Ft;
  • show-műsor esetén
Budapesten 20 000 Ft,
vidéken 15 000 Ft;
  • zenés sportbemutató esetén
Budapesten 10 000 Ft,
vidéken 5 000 Ft;
  • gépzene (központilag a vásár területére sugárzott zenefelhasználás) esetén
Budapesten hangszórónként és képernyőnként 800 Ft,

vidéken a vásár alapterülete alapján

1 000 m2-ig 5 000 Ft/nap,
1 001-3 000 m2-ig 8 000 Ft/nap,
3 001-5 000 m2-ig 10 000 Ft/nap,
5 001-10 000 m2-ig 13 000 Ft/nap,
10 000 m2 felett minden megkezdett 5 000 m2 után további 3 000 Ft/nap.
  1. A kiállítók által szervezett és az általuk bérelt területen lebonyolított rendezvények után fizetendő szerzői jogdíj naponta és forintban:
  • koncert, diszkó esetén
Budapesten 8 000 Ft,
vidéken 5 000 Ft;
  • divatbemutató esetén
Budapesten 5000 Ft,
vidéken 3000 Ft;
  • show-műsor esetén
Budapesten 5000 Ft,
vidéken 3000 Ft;
  • zenés sportbemutató esetén
Budapesten 3000 Ft,
vidéken 2000 Ft;
  • gépzene (a kiállítók által, az általuk bérelt területre sugárzott zenefelhasználás) esetén
Budapesten hangszórónként és képernyőnként 850 Ft/nap,
vidéken hangszórónként és képernyőnként 800 Ft/nap.

5. a) Filmszínházakban a fő filmvetítésen kívül felhasznált zene (pl. filmelőzetes, gépzene stb.) esetén előadásonként 22 Ft szerzői jogdíjat kell megfizetni.

b) Filmszínházon kívüli nyilvános vetítés és video-előadás esetén, ha az főszolgáltatásként tekinthető meg, a filmben, videoműben felhasznált zeneműért 684 Ft szerzői jogdíjat kell megfizetni naponta.

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. június 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére