Kutatás és fejlesztés '99

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. május 1.) vegye figyelembe!

A több is kevés

Megjelent a Cégvezetés (archív) 14. számában (1999. május 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

A magyar kutatás-fejlesztés (K+F) helyzetéről az elmúlt években számos, egymástól sok esetben eltérő elemzés jelent meg. A K+F területén kialakult helyzet megítélésében általában még megegyeznek a vélemények, a továbblépést azonban a különböző érdekcsoportok már másféleképpen látják.

 

A magyarországi K+F kiadások a nyolcvanas évek végétől folyamatosan és meredeken csökkentek. A visszaesés egyik oka az volt, hogy a zömében kelet-európai piacokra dolgozó ipari kutatóintézetek megszűntek vagy öszszezsugorodtak, a másik pedig az, hogy az ipar és a kutatóhelyek közötti kapcsolat széthullott, az intézeti kutatások finanszírozása egyre komolyabb nehézségekbe ütközött. Gazdaságpolitikai, sőt kormányzati stratégiai szinten is hangsúlyt kapott ugyan a hazai K+F szféra fejlesztése, de a szűkös (és kormányciklusonként változó prioritásoknak alárendelt) költségvetési források miatt a kutatás-fejlesztés állami finanszírozása egyre jobban visszaesett. A szakértők többsége azonban úgy látja, hogy a magas központi elvonások, a vállalatok piaci és szerkezetátalakítási gondjai miatt továbbra is nagy szükség van az államilag támogatott kutatásokra, fejlesztésekre.

A K+F ráfordítások növelése vállalati forrásból a másik perspektivikus finanszírozási lehetőség, ami elsősorban a kormányzati (pénzügyi) szféra részéről támogatott vagy inkább elvárt vállalkozói magatartás lenne. A harmadik nézet szerint több külső, főleg EU-támogatást kellene igénybe venni, és az állami hozzájárulást az ilyen típusú projektek esetében növelni.

A K+F ráfordítások források szerinti megoszlása (%)
Pénzügyi forrás 1992 1994 1996 1997
Vállalkozói 31,3 28,7 37,4 36,4
Költségvetési 62,9 63,0 51,2 54,8
Egyéb hazai 2,9 4,7 6,9 4,6
Külföldi vagy nemzetközi 2,9 3,6 4,5 4,2
Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0
Forrás: KSH

Pénz nélkül nem megy

A magyar kutatás-fejlesztési szféra felépítése, intézményrendszere és az alkalmazott eszköztár, valamint az érvényben levő és a tervezett kormányzati kutatás-fejlesztési politika cél- és eszközrendszere összességében már EU-konformnak tekinthető. Ez azonban nem több, mint hogy a Magyarországon kialakult struktúra, az alkalmazott eszköztár nem ellentétes az elsődleges és a származtatott uniós jogforrásokkal, és hogy Magyarországon is kialakult a kutatás-fejlesztés uniós tagállamokra is jellemző irányítási, intézményi rendszere és eszköztára. Különbségek vannak viszont a mértékekben, illetve az intézmények és az eszköztár működtetésében.

Az Európai Bizottság Magyarországról szóló országvéleménye a kutatás és technológiafejlesztés átalakítása terén eddig tett erőfeszítéseket általánosságban is elismerte, és nem látott jelentősebb problémát a K+F területén a tagság elnyerése szempontjából. Magyarország ennek alapján 1999-ben már teljes jogú tagja az EU 5. keretprogramjának, s ezáltal bármely kutatás-fejlesztési EU-projektre a tagországokkal azonos feltételekkel pályázhat. A hiányosságok között említik ugyanakkor az ipar alacsony innovációs szintjét, valamint a kutatóintézetek és az ipar - különösen a kis- és középvállalkozások - közötti kapcsolatok gyengeségét. Összességében az egyik leglényegesebb szűk keresztmetszet a forráshiány. Ennek enyhítésétől vagy megoldásától nemcsak az uniós programokban való magyar részvétel függ, hanem az intézményrendszer és az eszköztár továbbfejlesztése is.

A magyar K+F politika célja a csatlakozásig tartó időszakban ezért nem lehet más, mint hogy a forrásokat bővítse, az intézményi és eszközrendszert pedig oly módon alakítsa ki, hogy az a források optimális felhasználását tegye lehetővé. A K+F tevékenység fejlődését nem lehet egyedül az uniós programoktól remélni. Ez még a tagországok számára sem hoz nagyobb előnyt. A tagországok összes kutatási és technológiafejlesztési költségvetéséhez viszonyítva az Unió kutatási keretprogramjából juttatott támogatás például mindössze 4-5 százalék. Az uniós támogatások tehát kiegészítik a nemzeti törekvéseket, nem pedig helyettesítik azokat.

A magyar K+F költségekben az arányok azonban nyilvánvalóan másképp alakulnak. A magyar GDP, illetve annak kutatásra és fejlesztésre fordított hányada rendkívül szerény az uniós és a tagországi kutatási és technológiafejlesztési költségekhez képest. Ebből adódóan Magyarország számára jóval nagyobb lehet az uniós források szerepe a K+F ráfordításokban, mert a kiegészítő jelleg kevésbé érvényesül, sokkal lényegesebb maga a forrás.

K+F ráfordítások alakulása
  1992 1994 1996 1997
GDP (Mrd HUF) 2935 4365 6894 8541
GDP/fő (USD) 3608 4046 4433 4504
K+F kiadások folyó áron Mrd Ft-ban 31,6 40,3 46,0 63,6
K+F kiadások PPP1 áron M USD-ban 651,5 597,0 476,3 568,8
K+F kiadások a GDP %-ában 1,08 0,93 0,67 0,74
Alapkutatások aránya a K+F kiadásokban (%) 27,0 32,0 32,0 29,0
Alkalmazott kutatások aránya a K+F kiadásokban (%) 34,0 34,0 33,0 30,0
Technológiai fejlesztés aránya a K+F kiadásokban (%) 39,0 34,0 35,0 41,0
1 Purchasing Power Parities

A számok tükrében

Az idén 106 milliárd forint fordítható a kutatás-fejlesztés támogatására, ez majd' 50 százalékkal több az elmúlt évinél, s 2002-re ez az összeg - legalábbis a kormányzati tervek szerint - akár a 230 milliárd forintot is elérheti. A KSH legfrissebb kiadványában szerepeltetett adatok és a hozzá tartozó elemzés szerint a magyarországi K+F ráfordítások az elmúlt öt évben folyó áron növekedést, míg reálértéken egészen 1996-ig csökkenést mutattak. 1997-ben a K+F ráfordítások értéke mindkét alapon nőtt, ennek ellenére a felhasznált összegek aránya a bruttó termelési értéknek mindössze 0,74 százalékát tette ki, ami sem az előző évek arányaihoz, sem a fejlett országok adataihoz viszonyítva nem utal kedvező tendenciára. A K+F ráfordítások források szerinti megoszlásából tapasztalható, hogy a vállalkozói (üzleti) és a költségvetési szféra hozzájárulása meghatározó (90 százalék fölötti), míg az egyéb (hazai, külföldi vagy nemzetközi) források nem érik el a költségek 10 százalékát. Az üzleti szféra K+F kiadásai 1996-1997 között több mint egyharmadával nőttek, 17,2 milliárd forintról 23,2 milliárdra, ami már reálértékben is javulás volt. Az állami költségvetés hozzájárulása 1997-ben 34,9 milliárd forint volt, ez majd' 50 százalékkal meghaladja az 1996-os értéket. Az állami hozzájárulás mintegy negyedét kitevő KMÜFA-ba (Központi Műszaki Fejlesztési Alapprogram) helyezett összeg 1996-hoz képest több mint kétszeresére nőtt. A KMÜFA a legnagyobb volumenű, tényleges K+F támogatás, amely nem tárcaszinteken megpántlikázott fejlesztésekre fordítható, hanem pályázati úton, gyakorlatilag mindazok számára hozzáférhető, akik a pályázati kiírásokban foglaltaknak megfelelnek, és bizonyítják, hogy a projekt segíti a gazdaság fejlődését.

A KMÜFA nem terheli teljes egészében az éves költségvetést. 1997-ben például a 10,05 milliárd forint nagyságú KMÜFA-forrásból 4,1 milliárd forintot fedezett a költségvetés, 4,2 milliárd volt az 1996. évi maradvány, 1,7 milliárd forint pedig a támogatások visszafizetéséből származott. A KMÜFA-ból támogatott projektek több mint 40 százalékban alkalmazott kutatási-fejlesztési célt szolgáltak. 21 százalékot vitt el a műszerpályázat, 8 százalékot tett ki az export fejlesztését szolgáló projektekre és mintegy 5 százalékot az információs és kommunikációs technológiák és alkalmazások (IKTA) körében odaítélt támogatások aránya.

A vállalkozási szektor K+F kiadásai gazdasági áganként (%)
Gazdasági ág Ráfordítások megoszlása
1993 1995 1997
Mezőgazdaság 17,4 16,3 9,3
Bányászat 0,5 0,2 0
Feldolgozóipar 63,6 76,3 78,1
- ebből: kőolaj-feldolgozás, vegyipar, műa. termékek 48,7 56,3 54,2
- gépgyártás, villamosgép-, járműgyártás 11,7 12,9 19,0
Villamosenergia-, gáz-, hő-, vízellátás 3,1 2,2 3,0
Építőipar 0,3 0,5 0,1
Szolgáltatás 15,1 4,5 9,5
Összesen 100,0 100,0 100,0
Forrás: KSH

Alkalmazott kutatások

Az alkalmazott K+F pályázat célja olyan, rövid idő alatt hasznosuló, magas technológiai szintet képviselő fejlesztések támogatása, amelyek elősegítik a többi között a gazdaság modernizációját és a környezet védelmét. Az OMFB 1997-ben 422 projektjavaslatból 164 pályázatot fogadott el. Ezek között informatikai, elektronikai (Albacomp szemüvegre szerelt display, DEXON többképernyős, grafikus terminál-termékcsalád), járműipari (például a Rába Rt. környezetbarát motorcsaládja), vegyipari (a Resin Kft. szilikongyanta alapú porlakkja, a TVK erősített kompaundja) fejlesztések szerepeltek.

A műszerpályázat célja a K+F eszközállomány fejlesztése, a nemzetközi kooperációs képesség erősítése, valamint a vállalkozók és a kutatóhelyek közötti együttműködés feltételeinek javítása volt. A pályázatok zömében az igény többféle műszeregyüttes megvásárlására irányult, nemritkán valamilyen mérőhely, laboratórium csaknem teljes műszerigényének felsorolását tartalmazta. Az odaítélt támogatásokból 50 százalékban a felsőoktatási intézmények részesedtek, a maradékon nagyjából azonos arányban a vállalkozók, az MTA-intézetek és az egyéb kutatóhelyek osztozhattak.

Az IKIM 1997 márciusában meghirdetett gazdaságfejlesztési pályázata az igénybe vehető kedvezmények között - kamatmentes kölcsönnek nevezve - tartotta számon a KMÜFA pénzügyi forrásából az exportpiaci versenyképesség javítására igényelhető támogatásokat. A projekt időtartama maximálisan 3 év, az elnyerhető támogatás összege legfeljebb 20 millió forint, s az 1997. évi keret 600 millió forint volt. 1997-ben a pályázatok 70 százaléka jutott támogatáshoz, és a fővárosi vállalkozások mellett egyre több vidéki cég is pályázóképessé vált. A jelentkezők zöme (56 százaléka) 50 főnél kisebb létszámot foglalkoztató kisvállalati körbe tartozott, és közel felük a gépipar köréből került ki.

A vállalkozói körben finanszírozott K+F tevékenység zöme a feldolgozóiparban valósult és valósul meg. A ráfordítások főleg a vegyiparra (gyógyszergyártás, új típusú vegyipari alapanyagok kutatása) és a gépipar gyorsan növekvő ágazataira összpontosulnak. A mezőgazdaságban elsősorban a biotechnológiai kutatások jutnak nagyobb preferenciákhoz. A szolgáltatások területén a jövőben nagyobb növekedés várható az információtechnológia és a telekommunikáció terjedésével.

A regionális összehasonlításból látható, hogy az egyes térségek fejlettsége és a K+F ráfordítások nagyságrendje elég szoros összefüggésben van egymással. Különösen szembetűnő a Budapest és környéke körül kialakult nagyfokú koncentráció, ami természetesen amiatt is van, hogy az egyetemek és a köréjük szerveződött kutatóbázisok többsége a fővárosban található. Ugyanakkor látható, hogy a külföldi tőkebefektetésekkel jobban érintett nyugat-dunántúli területeken a K+F kiadások nagyságrendje (a GDP-hez viszonyított arányokat figyelembe véve) relatíve alacsony. Vagyis a külföldi beruházások nagysága egyáltalán nincs közvetlenül hatással a K+F tevékenység növekedésére. Kivétel ez alól az információtechnológia és a járműipar, amely szektorokban a cégek a K+F tevékenységük bizonyos fázisait Magyarországra telepítették. Ezt elsősorban az tette lehetővé, hogy a magyar fejlesztőmérnököknek továbbra is jó hírük van a határokon kívül, és viszonylag még mindig „olcsóbbak" nyugati társaiknál.

A K+F ráfordítások és a GDP-hez viszonyított aránya régiónként, 1997-ben
Régió K+F ráfordítás (Mrd Ft) Ráfordítások a GDP %-ábana)
Közép-Magyarország 43,6 1,52
Közép-Dunántúl 4,0 0,57
Nyugat-Dunántúl 2,3 0,33
Dél-Dunántúl 1,9 0,35
Észak-Magyarország 1,4 0,23
Észak-Alföld 5,4 0,73
Dél-Alföld 5,0 0,67
Összesen 63,6 0,74
Ebből: Budapest 41,2 1,74
a) 1996. évi GDP-vel számolva
Forrás: KSH

Uniós remények

A következő évek egyik legfontosabb feladata a hazai kutatások korszerű, EU-konform ösztönzése mellett a külföldi cégek K+F tevékenysége idetelepítésének szorgalmazása lesz. Erre jó lehetőséget nyújt a 15 milliárd euró forrással rendelkező, az EU 5. Kutatási, Technológiafejlesztési és Demonstrációs Keretprogramjában való teljes jogú magyar részvétel és a közelmúltban Washingtonban megrendezett magyar K+F napok égisze alatt kialakuló magyar-amerikai kapcsolat. Az EU kutatási keretprogramjaiban 1992 óta vesznek részt magyar szakemberek. A már lezárult 4. keretprogramban 200 körüli volt azon projektek száma, amelyben magyar kutatók, intézmények működtek együtt a tagországokkal közös projektkonzorciumokban, s ennek során az ország egymilliárd forintot meghaladó összeggel támogatta a magyar részvételt. A márciustól megvalósuló 5. keretprogramban már gyakorlatilag teljes jogú társult (a program költségvetésébe befizető és abból finanszírozott) tagként, intézményesen vehet részt Magyarország. 1999-re a költségvetés és a PHARE-keret fedezte a befizetést, körülbelül 2 milliárd forintot. Ez kedvezményes összeg volt, mivel nálunk kutatási, fejlesztési tevékenységre a GDP-nek mindössze egy százaléka jut, míg ugyanez az arány az EU-országok átlagában 2 százalék. Budapestnek évről évre ötszázmillió forinttal kell növelnie hozzájárulását. A fizetési kedvezmény 2002-ben megszűnik, és a többi EU-tagországhoz hasonlóan a K+F tevékenységre fordított összeg 4-5 százalékát kell tagdíjként évente befizetni.

Az 5. keretprogramban való részvétel állami feladatainak végrehajtását - az érintett hazai intézményekkel együtt - az OMFB szervezi. Az új keretprogram, szemben a korábbi gyakorlattal, ahol a kutatás során elért eredmények utólagos hasznosítását tűzték ki célul, már eleve feladatorientáltan épül fel. Meghatározott társadalmi és gazdasági cél elérésére koncentrálja a K+F tevékenységet. Ilyen cél elsősorban a munkahelyteremtés és az életminőség javítása. A keretprogram központjában álló, úgynevezett kulcsakciók az adott cél eléréséhez szükséges minden szakterület és a teljes innovációs lánc (az alapkutatást végző intézmények és az eredményt hasznosító vállalatok bevonásával létrejövő konzorciumok) együttműködését igénylik.

Sokat várnak a kutatás-tervezők az amerikai kapcsolattól is. A magyar K+F napoknak a washingtoni székhelyű Ipari Kutatások Intézete (Industrial Research Institute - IRI) adott otthont. Az IRI mintegy 300 amerikai vállalatot tömörít, amelyek együttesen az amerikai K+F kiadások mintegy 80 százalékát képviselik. Az IRI feladata az ipari K+F követése, elemzése, tanulmányok megjelentetése és különböző fórumok szervezése a tagvállalatok között. A „Magyar K+F nap" több szempontból is hasznos volt. A magyarországi tőkebefektetések egyharmada már eddig is amerikai üzleti tőkét takar, ez a bemutatkozás pedig lehetőséget adott arra, hogy az amerikai üzletemberek ne csak telephelyet lássanak Magyarországban, hanem gondoljanak a magyar K+F kapacitások hasznosítására is, és telepítsenek minél több ilyen jellegű tevékenységet Magyarországra.

Nyertesek Tavaly a csúcstechnológiához kapcsolódó, alkalmazott kutatás-fejlesztési tevékenységet szolgáló beruházások támogatására kiírt pályázaton a nagyobb projektek közül az Audi, a Knorr-Bremse Fékrendszerek Kft. és a Nokia Telecommunications Kft. pályázatát fogadták el. Összességében nyolcszázmillió forintos támogatást ítéltek meg, amely segíti a nyertes cégek összesen 5,8 milliárd forint értékű beruházását, s ezek eredményeként 166 új kutatói munkahely létesül. Az Audi győri motorfejlesztő központja a gyártástechnológiával, a modellmegújítással és -korszerűsítéssel kapcsolatos termékfejlesztéssel foglalkozik. A központ feladatai közé tartoznak a motorok illesztési fejlesztései, továbbá a különböző piaci igényeket kielégítő motorfejlesztések. A beruházás mintegy 30 millió márkába kerül. Megvalósítását a magyar kormány az alkalmazott kutatás-fejlesztési tevékenység végzésére szolgáló beruházások ösztönzésére létesített alapból - az összberuházás értékének 15 százalékával - támogatja. É. K. P.
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. május 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére