Kockáztató tőkések

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. május 1.) vegye figyelembe!

Nem igénylik a név használatát

Megjelent a Cégvezetés (archív) 14. számában (1999. május 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Lassan egy éve hatályban van a kockázatitőke-társaságokról szóló törvény, de eddig csak egyetlen kockázatitőkealap-kezelő kért engedélyt a jogszabálynak megfelelő tevékenységre. Nem volt vonzó a törvény a már működő, mintegy 20 kockázatitőke-alap számára sem, amelyek ahelyett, hogy a jogszabálynak megfelelő átalakulást választották volna, inkább vállalják, hogy - ennek hiányában - elhagyják nevükből a kockázati tőke kifejezést.

 

A Magyarországon működő, főként nemzetközi, kockázatot vállaló befektetési alapok már a kockázatitőke-törvényről folytatott előzetes egyeztetések során is hangot adtak kifogásaiknak. A törvényalkotókat mégis meglepte, hogy egy évvel a hatálybalépést követően ilyen érdektelenség mutatkozik a törvény nyújtotta kedvezmények iránt. A tőkealapok vezetői ugyanakkor úgy vélekednek, hogy átalakulás nélkül is rendelkeznek már kellő referenciával és hírnévvel ahhoz, hogy a névváltozás ne befolyásolja üzleti teljesítményüket. Az új törvény szerintük (és a tények szerint) nem generált nagy változást a kockázatitőke-piacon. A már működő alapok befektetéseinek átlagos nagysága 2,5 és 5 millió dollár között volt az elmúlt 8 évben, s az átlagos érték tovább nő, ami azt mutatja, hogy a kockázatitőke-befektetési üzletág inkább a nagyobb vállalkozásokra összpontosít, s nem a kisvállalkozásokat segíti, holott annak idején a törvény alkotói éppen ezt feltételezték.

A törvény szava Az 1998. június 16-án életbe lépett kockázatitőke-törvény előírásai: u A kockázatitőke-társaságok választhatnak, hogy adókedvezmény nélkül, normál gazdasági társaságként, vagy adókedvezménnyel, de szigorúbb feltételekkel, az ÁPTF ellenőrzése alatt működnek tovább. A korábban alapított alapkezelők és alapok egy évet kaptak arra, hogy bejelentkezzenek a törvény hatálya alá. Ennek elmulasztása esetén törölni kell nevükből a kockázati jelzőt. A kockázatitőke-társaság és az alapkezelő csak névre szóló részvényekkel rendelkező társaság lehet. A kockázatitőke-társaság legalább 500 millió forint tőkével kell, hogy rendelkezzen, a kockázatitőke-alapnak pedig ugyancsak el kell érnie az 500 millió forintos összeghatárt, és a tőkejegyeknek névre szólóaknak kell lenniük. A tőketársaság és az alapkezelő csak az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet engedélyével kezdhet dolgozni, az alap a felügyeleti nyilvántartásba vétellel jön létre. Az alapnak meghatározott időn belül be kell fektetnie pénzét. A megkötöttségekért cserébe 6 év adókedvezmény jár.

Célok és eredmények

A kockázatitőke-társaságokról szóló törvény alkotói azt várták az 1998 júniusában életbe lépett jogszabálytól, hogy újabb - a kis- és középvállalkozások tőkeellátását segítő - alapok megalakulását ösztönzi majd. A várakozásoknak megfelelően 1998-ban a Hitelgarancia Rt. is kidolgozott egy speciális, a kockázatitőke-befektetésekhez hasonló konstrukciót, amivel csak azok a társaságok élhetnek, amelyek a törvény hatálya alá tartoznak. Majd' egy év alatt azonban egyetlen társaság alakult, amely csak mostanában kezdett hozzá az alap szervezéséhez.

Ezért a Hitelgarancia Rt. sem tudta eladni új termékét, holott ez az egyetlen igénybe vehető, a kis- és középvállalkozásokba eszközölt befektetésekhez kapcsolódó készfizető kezesség a piacon. A Hitelgarancia Rt. elképzelése alapján a garanciát csak olyan vállalkozásba fektetett tőke értékesítéséhez lehet igényelni, amelynél nem foglalkoztatnak 50-nél több munkavállalót, a nettó árbevétel nem haladja meg a 300 milliót, és a cég tulajdonosai között legfeljebb negyedrésznyi tulajdoni hányadot érnek el azok a vállalkozások, amelyek nem felelnek meg az előbbi feltételeknek. Az egy vállalkozásért vállalható tőkegarancia maximum 100 millió forint összegű tőkebefektetéshez kapcsolódhat, s legfeljebb a tulajdonszerzésre fordított összeg 50 százalékának megfelelő összegű lehet. A Hitelgarancia Rt. együttes garanciavállalása (hitelekért vállalt készfizető kezesség és tőkegarancia) egy adott cég esetében nem haladhatná meg a 400 millió forintot.

A szolgáltatás, a garancia szellemében ugyan tökéletesen illeszkedik a törvény alkotóinak szándékához, a kis- és középvállalkozások tőkeellátásának javításához, de nincs olyan alap, amelyen keresztül hasznosítani lehetne. Nincs arra sem kilátás, hogy a már évek óta működő egyéb kockázatitőke-alapok igényelhetnék, hiszen a mintegy 20 társaság közül egy sem jelentkezett be a törvény hatálya alá, még a Magyar Fejlesztési Bank meglevő regionális fejlesztési társaságai sem.

Az MFB-nél Csuhaj V. Imre igazgató indoklása szerint azért nem tervezik a társaságok átalakítását, mert néhányan nem érik el a jogszabályban meghatározott 500 millió forintos limitet, illetve azért sem, mert a társaságok nemcsak a kockázati tőkére jellemző tőkebefektetéssel - tulajdonhányad-szerzéssel -, hanem tagi kölcsönnel, lízingfinanszírozással, követelésvásárlással és tanácsadással is segítik a vállalkozásokat. A törvény alapján működő kockázatitőke-társaságok azonban pénzügyi szolgáltatásokat nem nyújthatnak. Az MFB terveiben eredetileg 1999 tavaszáig szerepelt új kockázatitőkealap-kezelő megalapítása, de a terv megvalósítása későbbre tolódik. Mint a banknál elmondták, év végéig mindenképpen létrejön egy PHARE-pénzből finanszírozott kockázatitőkealap-kezelő és egy alap, mert különben elveszne az e célra fordítható PHARE-forrás. A 2,5 millió eurót magába szívó alappal kapcsolatos üzleti tervek lassan elkészülnek, már befejezés előtt állnak. Az alapkezelő felállítását nyárra ütemezik, s év végéig hoznák létre az Északkelet-magyarországi Kockázati Tőkealapot.

Ágazati befektetésmegoszlás
Agrárium 5-7%
Egészségügy 5-7%
Kereskedelem 7-10%
Információtechnológia 16-22%
Feldolgozóipar 26-36%
Egyéb 13-18%
Összesen 72-100%

Új alap

Az MFB tervbe vett kockázatitőke-alapja mellett egyetlen, már megadott engedély tekinthető a csaknem egy éve elfogadott kockázatitőke-törvény hozadékának. Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelettől február végén kapott engedélyt a Magyar Kockázati Tőke Alapkezelő Rt., amely márciusban megkapta a cégbírósági bejegyzésről szóló értesítést is, így hozzákezdhetett a kockázatitőke-alap szervezéséhez. A székesfehérvári és a budapesti tulajdonosok tervei szerint legalább 1,5 milliárdos alapot hoznának létre. Jó szemmel nagy hasznot hozó programokat lehet felfedezni - tartja Járfás Lászlóné, az új alapkezelő vezérigazgatója, aki szerint a meglevő - hasonló tevékenységet ellátó - cégek azért nem jelentkeznek be a törvény hatálya alá, mert nem kívánják vállalni a törvény szabta kötöttségeket. Ezeket az új cég nem tekinti gúzsbakötésnek. Mellesleg úgy vélik, elsősorban az orvos-egészségügyi, informatikai, telekommunikációs és biogyógyászati fejlesztések terén számos, jó haszonnal kecsegtető projekt adódhat. Szó van arról is, hogy közvetlenül olyan magyar vállalkozásokba fektetnének be, amelyek a szomszédos országokban terjeszkednének. A befektetések nagysága egy-egy vállalkozásba 20-150 millió forint lenne. Az alap befektetési jegyének legkisebb névértéke 10 millió forintot tenne ki, és intézményi befektetőkre számítanak. A legjelentősebb összeggel (százmilliós nagyságrendben) befektetőknek helyet adnának a jelenleg 3 fős (egy tulajdonosból és két pénzügyi szakértőből álló) igazgatóságban.

Befektetésmegoszlás 1998 és 1999 között
  Tény Előrejelzés
1998. jan. 1.-okt. 31.* 1999. jan.1.-dec. 31.**
Kevesebb mint 1 millió USD 0 0% 1 6%
1-2,5 millió USD 5 50% 5 24%
2,5-5 millió USD 0 0% 7 12%
5-10 millió USD 3 30% 8 35%
Több mint 10 millió USD 2 20% 5 24%
Összesen 10 100% 26 100%
* Bankár Rt. nélkül.
** Bankár, Barings, Argus, VC Hungary, CDC Participations nélkül.

Túl a kisvállalkozásokon

A törvény által elképzelt kis- és középvállalkozói tőkeellátásba tehát beleilleszthető az új vállalkozás elképzelése, de a kockázatitőke-piaci szereplőket számba véve ez szinte kivételnek látszik. A piacon már gyökeret eresztett alapok befektetéseinek átlagos összege ugyanis jóval nagyobb, dollárban 2,5-5 milliót tesz ki, tehát az alsó határ is 600 millió forint közelében van. Ezek az alapok igen tekintélyes tőkeerőt képviselnek. Kopits Istvánnak, a Deloitte and Touche szakértőjének a becslése szerint 1999 végéig mintegy 520 millió dollárt tehet ki a befektetési lehetőségeket kereső alapok tőkeereje. 1998 végéig a regionális és a magyar alapok tőkéje 290 millió dollár volt, s az alapok növekedésével, illetve új alapok létrehozásával a tervek szerint 1999-ben további 230 millió dollár keres majd üzleti lehetőségeket.

A befektetések összegszerű megoszlása Kopits felmérése szerint a következő: a létrejött üzletek mintegy 60 százaléka 2,5 millió dollár alatti tőkebefektetés, 21 százaléka 2,5 és 5 millió dollár közötti, s további 20 százalék e fölötti nagyságrendet képviselt. Az 1998-as üzleteket és az 1999-es terveket vizsgálva az átlagos tőkebefektetés nagysága növekszik. A 2,5 millió forint alatti tőkebefektetések már csak 30 százalékát teszik ki az összes becsült befektetésnek, és a korábbi 5-10 milliós befektetési kategória, amely 1990 és 1998 között az összes befektetés 7 százalékát tette ki, az 1998-as és 1999-es üzletkötésekben már 35 százalékot képvisel, s duplájára nőtt a 10 millió dolláros befektetések száma is. A befektetések kedvelt területe az információtechnológia (22 százalék) és a feldolgozóipar (36 százalék).

A mintegy félmilliárd dollárt (durván 120 milliárd forintot) megtestesítő alapok tehát nem foglalkoznak kisvállalkozásokkal, befektetéseik összértékét tekintve a nagyvállalkozások (ezen belül is a regionális cégek) élveznek előnyt. Az alapkezelők nem kívánnak bejelentkezni a kockázatitőke-törvény hatálya alá. Ez föl sem merült - mondta Zoltán Csaba, a Róna és Társai Rt. befektetési igazgatója. Az általuk kezelt alap, a First Hungary Fund Jersey szigetén van bejegyezve. A befektetők megtalálják azokat az off-shore központokat, amelyeken keresztül adókedvezményt élvezhetnek, nincs tehát szükség arra az adókedvezményre, amelyet a magyar törvény nyújt. Az alapkezelő számára pedig mindegy, hogy kap-e adókedvezményt vagy sem, mert ha jól végzi a dolgát, és nem követ el sok hibát, akkor e nélkül is jövedelmező az üzlet - tartja Zoltán Csaba.

A törvény a már működő kockázatitőke-alapoknak, illetve alapkezelőknek sohasem tetszett, amit nyíltan vállaltak is. A jogszabály ugyanis - szerintük - több ésszerűtlen feltételt megszab. Ilyen például, hogy meghatározott időtartamon belül mekkora összeget kell befektetniök. Ez csak arra jó, hogy az alapkezelőt nem megfelelően átgondolt befektetésekbe is belehajszolja - mondogatták egyes szakértők. Aggályosnak tartják azt is, hogy miközben a törvény beterelné az alapokba a kisbefektetők pénzét, kirekeszti abból a magyar tőkepiacon mind nagyobb jelentőséggel bíró befektetési és nyugdíjalapok forrásait.

A törvénynek megfelelő átalakulás elmaradása mindeközben nem jár semmiféle hátránnyal - vélte Zoltán Csaba -, hiszen cégük, mint más társaság is, kellő referenciával rendelkezik, és az alapkezelő munkájával a tulajdonosok is elégedettek. - Ez a fő - mondta -, hiszen megfelelő szakmai hírnév nélkül a törvény alapján létrejött alapkezelőknek sem sikerül jelentős kockázatitőke-alapokat létrehozni, miközben a meglévő kockázatitőke-alapok a kockázati szó elhagyása mellett is találnak majd elegendő forrást és üzleti lehetőséget.

Cégstratégia A magyar piacon az Advent amerikai tőkebefektető óriásvállalattal együttműködő, ugyancsak az Egyesült Államokban bejegyzett Hungary Private Equity Fund befektetési alap tanácsadójaként jegyzett Equinox Ventures Befektetési Kft. eddig 42 millió dollár tőkét fektetett be különböző vállalkozásokba. Egy üzletben legkevesebb 1,5 millió dollárral vesznek részt. Portfóliójukba tartozik többek között az Euronet Services (korábban Bank 24), több élelmiszer-ipari cég, mint például a Csabai Konzervgyár, a Hajdú-Bét Rt., az Avonmore Pásztó Kft., továbbá a tőzsdére nemrég bevezetett Synergon Rt. A kockázatitőke-társaság által megcélzott befektetési időtáv 2-5 év, a Synergonból például 2 év után vették ki a hozammal tetézett tőkét. Mindig az adott vállalat méretbeli, iparági sajátosságai, valamint a tulajdonosok szándékai döntik el, hogy melyik utat választják a befektetés mobilizálására - közölte Tóth Zoltán ügyvezető igazgató. Csak bizonyos nagyság felett éri meg tőzsdére menni, s csak akkor, ha a többi tulajdonos továbbra is a cégben marad, mivel erre szükség van a stabilitás és a bizalom érdekében. Nem jön szóba a tőzsdei bevezetés akkor, ha az adott iparágban integrációs, konszolidációs folyamatok zajlanak. Ebben az esetben nincs értelme a befektetést önálló cégként eladni. Tóth Zoltán a magyar piacon is elsősorban az információtechnológiát és a telekommunikációt tartja a legfontosabb befektetési célpontnak. Mellette a disztribúciós rendszerek fejlesztésében látott nagy fantáziát, mint mondta, érdemes beruházni azokba a csatornákba, amelyeken át áru jut el a fogyasztókhoz.
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. május 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére