Tizenkét pont

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. április 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 13. számában (1999. április 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

A rendszerváltozás utáni kormányok mindegyike a gazdasági fejlődés motorját látta a kis- és középvállalkozásokban. Egyetértés volt abban is, hogy támogatásuk nélkül nem valósulhat meg a társadalmi, gazdasági reform. Abban sem volt nézetkülönbség, hogy ennek a vállalkozói rétegnek a megerősödésével jöhet létre Magyarországon a polgári társadalom. A figyelem középpontjába mégis sokáig a multinacionális, illetve a nagyobb tőkeerejű vállalatok kerültek. A kis- és középvállalkozásokról szóló törvény megalkotásának gondolata csak 1996-ban született meg. Vezető közgazdászok és gyakorló szakemberek számos publikációban jelezték: a '90-es évek második felében a magyar kis- és középvállalkozások növekedési kilátásai romlottak. A kkv-k 1994-ig a gazdaság átlagánál jobban fejlődtek, 1995 után ez a folyamat megtorpant, és félő volt, hogy 1997 után a kis- és középvállalkozások csak konkrét támogatási programok mellett tudnak bekapcsolódni a már megindult gazdasági fejlődésbe. Vélekedések szerint a növekedési lehetőségeket elsősorban az blokkolta - és blokkolja ma is -, hogy a magyar tulajdonban levő kis- és középvállalkozások tőkeszegények. Nem segíti fejlődésüket, hogy az amortizáció nem követi az inflációt, ezért fejlesztéseiket is adózott nyereségükből kell fedezni. Márpedig nincs elég nyereségük, mert a költségvetési elvonások és a társadalombiztosítási terhek magasak. Hitelből sem tudnak fejleszteni, és örökzöld téma, hogy a kis- és középvállalkozások, amelyek a hazai vállalkozások 96 százalékát teszik ki, nemcsak sérülékenyek és tőkeszegények, de alig-alig jutnak hitelhez a kereskedelmi bankoktól. A bankok szerint a kicsiknek nyújtott hitelek kockázata és egyben adminisztrációs költsége is túl nagy. A kis- és középvállalkozások fejlődésének komoly akadálya ma is, hogy az önkormányzatok többségének nincs olyan kidolgozott helyi gazdaságfejlesztési stratégiája, amelybe e kört bevonhatnák. Nem csoda, hogy a területfejlesztésre jutó pénzeknek is mindössze töredéke, 3-5 százaléka juthatott el a kis- és középvállalkozásokhoz. Az önkormányzatok inkább az óriáscégeket ösztönözték együttműködésre, letelepedésre és munkahelyteremtésre. A kis- és középvállalkozások fejlesztéseire alig-alig számítottak, sőt volt arra példa, hogy az önkormányzat által odacsalogatott, és nem körültekintően kiválasztott multi megjelenése elsorvasztotta a környéken dolgozó kis- és középvállalkozásokat.

A tények nyomása alatt született meg a kis- és középvállalkozásokról szóló törvény gondolata. Az egyeztetések 1997 januárjában már megkezdődtek. Ekkor még szó volt kisvállalkozói bank felállításáról is, de az ötletet már akkor is sokan ellenezték. Legalább két éve emlegették azt is, hogy a kis- és középvállalkozások tőkeellátottságának javítása érdekében kockázatitőke-társaságok létrehozása lenne kívánatos. Az a gondolat sem új, hogy a kis- és középvállalkozásoknak kiemelt szerepet kell kapniuk a közmegbízások és a közbeszerzések területén is. (Ez most a közbeszerzési törvény módosítási javaslata szerint megvalósulhat.) Az előző kormány törekvése volt, hogy a beszállítói program keretében a kis- és középvállalkozásokat bevonja a háttéripari termelésbe, főképpen a járműalkatrész- és részegységgyártó, valamint az elektronikai alkatrészek előállításával foglalkozó vállalkozásokat kívánták felkarolni. A korábbi kormányok pénzügyminiszterei közül szinte mindegyik elmondta: meg kell teremteni a bankok érdekeltségét abban, hogy támogassák a kis- és középvállalkozásokat, és az ellenérdekeltséget meg kell szüntetni - ám érdemi előrelépés nem történt.

A konkrétumok

A kis- és középvállalkozások támogatása a Fidesz választási programjában, majd az Orbán-kormány programjában is megjelent. A konkrétumok kidolgozására a megbízatást a Gazdasági Minisztérium kapta. A program kiindulópontja: a gazdasági növekedés és a foglalkoztatási helyzet javulása egyaránt a vállalkozásokon múlik. A tárca politikai államtitkára (eléggé sajátosan) úgy számolt: amennyiben a 700 ezer vállalkozásnak csupán a harmada meg tud erősödni annyira, hogy legalább 1 fővel bővítse alkalmazottainak számát, máris 150-200 ezer új álláshellyel lehet számolni. Utalva az előző kormányok erőfeszítéseire, úgy vélte: a kis- és középvállalkozások fejlesztéséhez a korábbinál több pénz kell, de a jelenlegi finanszírozási rendszert nem kell gyökeresen megváltoztatni, a mikrohitelprogram és a különböző kamattámogatások jól működnek. Már a koncepció kidolgozásának idején előrebocsátotta: az új elképzelések arra vonatkoznak, hogy miként lehet speciális rendszert kidolgozni a kisebb vállalkozások támogatására. Hozzátette: sok vállalkozás bukásához az vezet, hogy az emberek ismeretek nélkül vágnak bele a vállalkozásba, ezért az oktatásra és a tájékoztatásra a korábbinál nagyobb gondot kell fordítani. Nem változott az a korábbi szándék sem, hogy a kis- és középvállalkozások minél nagyobb számban legyenek (lehessenek) a Magyarországon gyökeret eresztett multinacionális cégek beszállítói. Az új kormány kis- és középvállalkozásokat támogató négyéves programja tehát részben épített a korábbi megfontolásokra, illetve újakkal egészítette ki azt. A dokumentumot a kormány 1998 decemberében elfogadta és határozatban rögzítette.

Stratégia középtávon

A kormányhatározat magyarázatának vezérgondolata: a kormány az évezred küszöbén esélyt kíván adni a mikro-, kis- és középvállalkozásoknak is, hogy a gazdaság és a társadalom fejlődésében mind nagyobb szerepet tölthessenek be. Ezért Magyarországon is sajátos támogatási rendszert kell alkalmazni e vállalkozások fejlődésének ösztönzésére - követve a fejlett országok és az Európai Unió gyakorlatát. A kormány a gazdasági növekedés, a munkahelyteremtés és a polgári jólét első számú feltételének tekinti a mikro-, kis- és középvállalkozásokat.

Az elmúlt években eltűnt munkahelyek pótlása is döntően ezektől a vállalkozásoktól remélhető, ezért a foglalkoztatás bővítését kiemelten kell segíteni. A dokumentum emlékeztet arra, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozások adják a bruttó hazai termék csaknem felét és a munkahelyek kétharmadát. Ezért a következő évek gazdaságpolitikájának kiemelt feladata, hogy a mintegy 750 ezer mikro-, kis- és középvállalkozás működési feltételei javuljanak, versenyképességük erősödjön. Társadalompolitikai cél a biztonságos és kiszámítható jövő, a vállalkozások társadalmi elismerése, a vállalkozói tudat, magatartás és kultúra fejlesztése. Gazdaságpolitikai célként a mikro-, kis- és középvállalkozások teljesítőképességének növekedését, a családi, önfoglalkoztató vállalkozások erősítését, sőt a hátrányos helyzetű csoportok munkába való bevonását emelik ki. A jövőben a kis- és középvállalkozásoknak az eddigieknél nagyobb mértékben kell hozzájárulniuk a gazdasági növekedéshez, a foglalkoztatáshoz. Ehhez viszont arra van szükség, hogy fejlődésük elérje, sőt meghaladja a nemzetgazdaság növekedési ütemét.

Besorolás létszám szerint

A dokumentum a foglalkoztatottak száma alapján sorolja a vállalkozásokat. Így a mikro-, illetve a családi vállalkozások legfeljebb 10 főt foglalkoztatnak, a kisvállalkozások legfeljebb 50, míg a közepes vállalkozások legfeljebb 250 alkalmazottal dolgoznak. A mikro- és a családi vállalkozásokból százezernyi van Magyarországon, ösztönzésükre, fennmaradásuk segítésére speciális helyzetük elismerésére az általánostól eltérő, egyszerűbb szabályok kellenek. A családi szervezeten alapuló mezőgazdasági vállalkozások mellett ma már az ipar, a kereskedelem, a szolgáltatás területén is tevékenykednek ilyen vállalkozások. Alkalmazottat csak ritkán tartanak, nincs elkülönült vállalkozói infrastruktúrájuk, jogi, adminisztrációs gyakorlatuk is hiányos, egyes esetekben szociális jellegű támogatást is kell adni fennmaradásuk érdekében. Támogatásuk fontos elemeként a kormányprogram az adminisztrációs terhek radikális csökkentését, a közteherfizetés egyszerűsítését és a mikrohitelek egyszerűbb folyósítását jelöli meg.

A második kategóriába a kisvállalkozások tartoznak. A '90-es években a munkahelyek tömeges megszűnése miatt létrejött sok-sok kisvállalkozás jelentős része ma már tekintélyes mennyiségű árut és szolgáltatást állít elő, általános gond azonban a tőke- és forráshiány. Ebben a vállalkozói körben többen részt vállalnak a szakmai utánpótlásképzésben is, amit értékelni kellene. E kör számára is lényeges az adó- és az adminisztrációs terhek csökkentése, egyszerűsítése, a hitelezési feltételek javítása és a kamattámogatás fenntartása. A gyors növekedésre képes, nagyobb beruházást is vállalni tudó vállalkozások számára pedig a kockázati tőke igénybevétele és a beszállítói státus elnyerése hozhatna érdemi előrelépést.

A harmadik kategóriába sorolt középvállalkozások számára a kormányprogram a multinacionális vállalatok és a kisebb cégek közötti termelési kapcsolat erősítését szorgalmazza. A program az állami költségvetési támogatások körében valamennyi vállalkozási forma esetén indokoltnak tartja a prioritások felülvizsgálatát, ha kell, újak kijelölését. A vállalkozások részvételét az egyes régiók fejlődésében a program attól reméli, ha a kkv-k részesülnének a régiókhoz rendelt decentralizált pénzforrásokból és a vállalkozási övezetekhez, az ipari parkokhoz, inkubátorházakhoz kapcsolódó támogatásból.

Új sor a költségvetésben

A kkv-k támogatásának állami finanszírozásában a jövőben az intézményi finanszírozás helyébe a programfinanszírozás lép. Az állami forrásokhoz jutás feltételeit úgy kell meghatározni, hogy az a gazdálkodási fegyelem javítását is elősegítse. Valamennyi forrás hasznosulását figyelni, a programok hatékonyságát folyamatosan értékelni kell. A Gazdasági Minisztérium felügyelete alatt működő Gazdaságfejlesztési célelőirányzat (GFC) pénzére a kis- és középvállalkozói kör már eddig is pályázhatott, hiszen működési feltételeinek javítását a pénzügyi alap mindig is vállalta. Az új kormányprogram egyik legfontosabb pontja azonban mégis az, hogy a jövőben a költségvetés által a kis- és középvállalkozásnak szánt pénzeket nevesítik, azaz 2000-től lesz önálló Kis- és középvállalkozói célelőirányzat.

A pályázati rendszer már eddig is a versenyképesség javulását és a beszállítói kapcsolatok létrejöttét, illetve erősödését segítette úgy, hogy a termelőberuházásokhoz felvett hitelek visszafizetési kondícióin kamattámogatással könnyített. Tavalyelőtt az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium (IKIM), a GM jogelődje 250, tavaly pedig 400 ilyen pályázatot fogadott el. Várhatóan az idén 2,6 milliárd forint jut célzottan a kis- és középvállalkozásoknak adható kamattámogatásra, és az előzetes tervek szerint ezen belül is a termelőcégeket preferálják majd. A kamattámogatás feltételei 1999-ben érdemben nem változnak, vagyis azok a legalább 1 éve működő egyéni és társas vállalkozások pályázhatnak, amelyek a devizajogszabályok alapján belföldinek minősülnek. Feltétel, hogy a pályázat benyújtását megelőző gazdasági évben a foglalkoztatottak létszáma nem haladta meg a 250 főt, és a pályázó nettó árbevétele legfeljebb 4000 millió forint vagy mérlegfőösszege legfeljebb 2700 millió forint volt. A kamattámogatás olyan beruházáshoz igényelhető, amely a technológia, illetve a szálláshely fejlesztését, új termék gyártásba vételét vagy a kapacitás piaci igényeknek megfelelő bővítését szolgálja, és megfelel a környezetvédelmi előírásoknak.

Gazdaságfejlesztési célelőirányzat

A kamattámogatás olyan forinthitelhez nyújtható, amely nem haladja meg a fejlesztési ráfordítások 75 százalékát, vagyis a pályázónak legalább 25 százalék saját forrással kell rendelkeznie, amibe az államháztartás alrendszereiből kapott támogatás nem számítható be. A tartós forgóeszköz-finanszírozás a fejlesztési költség legfeljebb 30 százalékáig terjedhet. A türelmi idő legfeljebb 2 év, és az egy pályázó által felvett hitel maximális összege 400 millió forint lehet. A bruttó kamat nem haladja meg a jegybanki alapkamat +3 százalékos mértéket. A kamattámogatás a hitel futamideje alatt, de legfeljebb a hitel folyósításának megkezdésétől számított 4 évig igényelhető. A kamattámogatás mértéke a mindenkori jegybanki alapkamat százalékában kifejezve célonként változó.

Bár a kis- és középvállalkozások részesedése a GFC-ből nő, igazi áttörést e kör számára az idei keretösszeg nevesítése hoz majd. Az idén a Gazdaságfejlesztési célelőirányzat felhasználásában a működőtőke-befektetések és a beruházások ösztönzése mellett a második fő terület a kis- és középvállalkozások fejlesztése. A kitüntető szerep az elkülönített pénz nagyságában is tetten érhető, ugyanis a kis- és középvállalkozások 1999-ben kétszer akkora pénzt pályázhatnak meg, mint korábban.

Bárki, tehát a kisvállalkozások is pályázhatnak a külgazdasági egyensúly javítását szolgáló kereskedelemfejlesztési, valamint az országról kialakult kép pozitív formálását megalapozó programokra. A GFC 1999. évi kiadási előirányzata összesen 19,4 milliárd forint, amelyből 1,7 milliárd az alap saját bevételéből, 17,7 milliárd forint pedig a költségvetési támogatásból származik.

Az elképzelések szerint a GFC-ből 7,5 milliárd forintot fordítanak a működőtőke-beáramlás és a beruházások ösztönzésére, amit az eddigi gyakorlat szerint a külföldi és nagy összeget beruházó cégeknek ítélnek oda. A kormányprogramban kitüntetett súllyal szereplő mikro-, kis- és középvállalkozások fejlesztésére 5,5 milliárd forint jut, és ez csak ezen kör számára tartható fenn, másra elkölteni nem lehet. Ebből a fentebb már részletezett fejlesztési hitelek utáni kamattámogatásra 2,6 milliárd forint használható fel. Hasonlóképpen e vállalkozói kör piaci szereplését elősegítő előfinanszírozó hitelek kamattámogatásához a GFC az Eximbanknak 200 millió forintot ad át. Ahhoz, hogy a kis- és középvállalkozások a beszállítói célprogram feltételeinek megfelelhessenek, a GFC további 400 millió forintos keretösszeget különít el. Az idén a kereskedelemfejlesztési pályázatot és a minőségbiztosítási rendszerek kiépítésére vonatkozó pályázatot is csak a kis- és középvállalkozások támogatására hirdetik meg, és 1,2 milliárd forintot szánnak erre a célra. A kormány kis- és középvállalkozói stratégiájához kapcsolódva 4 éves munkaprogram részeként 700 millió forintos kerettel új, széles spektrumú programcsomag is készül, amelyet éppen a kis- és középvállalkozói stratégiában nevesített tervekből állítanak össze.

A feladatok

A stratégia kimondja: a szabályozórendszer módosítása során vizsgálni kell, hogy a változtatás miként hat a kis- és középvállalkozói körre. Az első érdemi számítás akkor készülhet el, amikor a pénzügyi tárca a középtávú adópolitikai koncepció és a 2000. év adóreformjával kapcsolatos elképzeléseit körvonalazza. Ez a munka a Pénzügyminisztériumban - a kkv-stratégiát is szem előtt tartva - megkezdődött, a koncepció első változata májusra várható. A GFC-n belül az önálló fejezetet gyakorlatilag az idén már elkülönítették, hiszen a keret körülhatárolt, és ez garancia arra, hogy a pénzt csak a preferált kör támogatására fordítják. A mikrohitelprogram korszerűsítése megkezdődött, a javaslattal a pénzügyi és a gazdasági tárca hamarosan közösen előrukkol. A mikrohitel felső határának felemeléséhez forrás is kell, amit a GFC a stratégia megvalósulását segítő 700 millió forintos keretéből kíván támogatni, de más, pótlólagos forrásra is szükség lesz.

A stratégia egyik legfontosabb része a kis- és középvállalkozói törvény, amelynek szövegezését a Gazdasági Minisztérium vezetői értekezlete május elején tárgyalja meg. Az a szándék, hogy a tervezet júniusra már a kormány elé kerülhessen. Az eddig elkészült munka épít az 1997-ben elfogadott, 2207/97 számú kormányhatározatra, koncepciójában elfogadja azt. A dokumentum definiálja a kis- és középvállalkozásokat, és a meghatározásokban az EU-normákat veszi alapul. A gazdasági tárca előterjesztése tartalmazza majd azokat a támogatási formákat, amelyeket a törvény szövegében is célszerűnek tartanak szentesíteni. Végül a törvény rendelkezik majd az új alapokra helyezett vállalkozásfejlesztési tanácsokról, feladataikról és jogosítványaikról.

A finanszírozási lehetőségeket illetően a kormány pontot tett a "kell-e kisvállalkozói bank" vitára, mert úgy véli: nincs rá szükség. A hitelezés alapvetően a hitelintézetek feladata. A mikro- és kisvállalkozások hitelhez jutását azonban a kormányzat a mikrohitelprogram korszerűsítésével képzeli el. Ezzel a hitelezési kondíciók javítása, a garanciarendszer és a kedvezményes garanciadíjak körének bővítése párosulna.

A mikrohitelprogram

A kormányhatározat szerint az éppen megalakuló és a mikrovállalkozások finanszírozási lehetőségeinek javítása érdekében indokolt a PHARE mikrohitelprogram felülvizsgálata, kormányzati forrásokkal való kiegészítése és a hitelösszeg alsó határának 3 millió forintra való felemelése. A mikrohitelprogram végrehajtása 1992 nyarán kísérleti jelleggel hat megyében kezdődött meg, finanszírozásához az Európai Unió 1990. évi költségvetésében 1,6 millió ecut hagyott jóvá. A program megvalósításában a megyékben létrehozott helyi vállalkozói központok (hvk) kaptak kulcsszerepet. A konstrukció bevezetésével olyan mikro- és kezdő vállalkozásoknak kívántak kis összegű hiteleket adni, amelyekkel a bankok nem szívesen vagy egyáltalán nem foglalkoztak. A kölcsön gépek, berendezések és egyéb állóeszközök vásárlására kérhető, és legfeljebb 30 százaléka fordítható forgóeszközre. A felvehető maximális összeg 1996 júliusától egymillió forint, amelyet a vállalkozónak legfeljebb 3 év alatt, jelenleg 16 százalékos kamattal kell visszafizetni.

A hat megye tapasztalatai alapján 1993-ban újabb hét megyében kezdődhetett meg a program végrehajtása, majd 1994-ben további hat helyi vállalkozói központ kapcsolódott be a munkába, így mára a program kínálta pénz az egész országban hozzáférhetővé vált. A hitelkonstrukció iránt folyamatos az érdeklődés, évente kétszer annyi hitelkérelem érkezik, mint amennyinek finanszírozására lehetőség van.

Annak érdekében, hogy a program feltételeinek minél több vállalkozás megfeleljen, a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány az EU magyarországi delegációjával egyeztetve folyamatosan módosítja a kondíciókat, emeli a hitelösszeget és csökkenti a hitelkamatot.

Emelés hárommillióra

A mikrohitelprogram vezetőit a kormányprogram is megerősítette abban, hogy át kell tekinteni és újra kell értékelni a mikrohitel fogalomkörét és ezzel együtt a maximálisan felvehető összeghatárt is. A jelenlegi egymillió forintos hitelplafon korlátozó volta miatt a mikrohitel csak részben tudja szerepét betölteni. Ennyi pénz 1992-ben még elegendőnek tűnt egy-egy vállalkozás elindításához, fejlesztéséhez. Ma már az élet túlhaladta ezt az összeget, ezért kívánja az MVA a hitel felső határát hárommillió forintra emelni. A kölcsön összegének felemeléséhez az első megerősítést az adta, amikor 1997 novemberében a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Központ (BVK) működtetésében kísérleti jelleggel, kizárólag a fővárosban megkezdődött a három millió forintos Mikrohitel II. Program. A konstrukció bevezetését az tette lehetővé, hogy a Fővárosi Önkormányzat és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara 50-50 millió forintot adott a programhoz, így a BVK 50 millió forintjával együtt 150 milliós keret szolgált az emelt összegű hitelfolyósításra. A kísérleti program 1998 áprilisában befejeződött, mert a pénz elfogyott, de működésének fél éve meggyőző: ez idő alatt 634 vállalkozás vett részt a programhoz kapcsolódó tanácsadásban, a bizottság 72 tényleges pályázó 47 kérelmét fogadta el. (Jelenleg Budapesten is csak az 1 millió forintos program él.) A Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány 1999 első félévében tervezi a hitel egy vállalkozás által felvehető maximális összegének 3 millió forintra való felemelését. Az emelt összegű mikrohitel pénzügyi forrásainak megteremtéséhez a korábbi hitelek törlesztésén túl új pénzek bevonására van a szükség: a magyar kormány GFC- és a PHARE-program kisvállalkozás-finanszírozási alapjaiból, valamint a szaktárcák hozzájárulásaiból. A tárgyalások ez ügyben még tartanak.

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. április 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére