Konjunktúra-vizsgálat

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. április 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 13. számában (1999. április 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

A Kisvállalkozás-fejlesztési Intézet 1997-ben egy, 1998-ban két alkalommal kétezer kis- és közepes vállalkozásra kiterjedő, reprezentatív kérdőíves konjunktúravizsgálatot végzett. A kérdőív néhány "kemény" változón (a vállalkozás alapításának éve, a vállalkozás jogi formája, tulajdonosi szerkezete, fő tevékenysége, a fő- és mellékfoglalkozású alkalmazottak, a segítő családtagok száma, a vállalkozás első számú vezetőjének foglalkozási jellege stb.) kívül olyan puha kérdéseket tartalmazott, amelyre a válaszolók helyzetük szubjektív értékelésével adhattak számot. Ezek a gazdaság helyzetére és kilátásaira, valamint a válaszoló saját vállalkozásának rövid távú kilátásaira vonatkoztak a rendelésállománytól a bevételen és nyereségen át a likviditási helyzetig. Mindenesetre három, e tárgyban végzett felmérés tapasztalatai meglepő azonosságokat, változatlanságokat mutatnak.

Vállalkozói hangulatok

Míg a gazdaság egészének és kilátásainak megítélése jelentősen javult 1997-hez képest, addig a vállalkozások a saját, mindent egybevetve értékelt helyzetüket és kilátásaikat 1998-ban is a megelőző évivel azonosan értékelték. A kétféle értékelés sem a válaszoló, sem a gazdasági fellendülés szempontjából nem azonos státusú. A gazdaság állapotáról a vállalkozóknak általában változékony és ingatag, a tömegkommunikáció által formált véleményük van, saját vállalkozásuk helyzetéről pedig tapasztalati tudásuk. Másfelől a gazdaság helyzetének és a közeljövő kilátásainak értékelése a fellendülés szempontjából sem egyformán fontos. A fellendülésnek ugyanis a gazdaság állapotáról alkotott, mégoly kedvező vélemény sem indikátora. Az igazán fontos kérdés az, hogy a vállalkozók az éppen fennálló állapotok javulását várják-e vagy sem. Pótlólagos keresletet ugyanis leginkább a derűlátó várakozások teremtenek.

Állandóságot mutat azok aránya is, akik helyzetüket jónak és a közeljövőt illetően nem romlónak, illetve helyzetüket rossznak látják és nem javulónak várják. Mindhárom felmérésben a két csoport egyaránt 15-15 százalékos részarányt képviselt. Vagyis elmozdulást e tekintetben sem tapasztaltunk a vizsgálatok között eltelt esztendőben.

Az első konjunktúravizsgálat igazolta, hogy a kisvállalkozások különbözősége létszámnagyság-kategóriák szerint ragadható meg a legjobban. Nincs egyetlen olyan tényező (sem az ágazat, sem a terület, sem a vállalkozások alapításának éve stb.), amely többet magyarázna meg az értékelések szóródásából. A vállalkozók válaszai alátámasztották más források elemzésére támaszkodó feltételezésünket, vagyis azt, hogy a kisebb vállalkozásoktól a nagyobbak felé haladva a vállalkozások helyzete javul, és ez jövőképükben is tükröződik.

Fontos a belföldi piac

A vállalkozások 47 százalékának a lakosság, 37 százalékának más belföldi vállalkozás, 4 százalékának közcélú szervezet és 2 százalékának a külföld a legfőbb piaca. A vállalkozások piacai viszonylag kevéssé koncentráltak. Kevesebb mint negyedüknek van olyan nagy partnere, aki a vállalkozás termelésének legalább 33 százalékát megvásárolja; 17,5 százalékuknak van olyan üzletfele, aki árui és szolgáltatásai 50 százalékát, és 13 százalékuknak, aki több mint 75 százalékát megveszi.

A beruházási hajlandóság az 1997-es vizsgálathoz képest megnövekedett. Ugyanakkor megállapítható, hogy még mindig csak a vállalkozások kisebb hányada, kevesebb mint fele tervez valamilyen beruházást.

A termelési tényezők együttes bővítésének szándékát is megvizsgálták. A vállalkozások 11 százaléka tervez létszámbővítést és 48 százaléka valamilyen, a vállalkozás szempontjából jelentősnek minősített beruházást. E két mutató alapján három kategóriát különítettek el. Növekvőnek azokat a vállalkozásokat nevezték, amelyek vállalkozásuk méretéhez képest jelentős beruházást, valamint foglalkoztatásbővítést is terveztek. Az inkább növekvők kategóriájában vagy létszámbővítést, vagy jelentősebb beruházást terveztek. A nem növekvők közé a sem létszámbővítést, sem beruházást nem tervezőket sorolták. Az 1997-es eredményekhez hasonlóan a vállalkozások 10 százaléka tekinthető növekvőnek, 49 százaléka nem növekvőnek. A nem növekvők értékesítési lehetőségeinek, kapacitáskihasználtságának, várható árbevételének, fizetőképességének, a vállalkozásból bármilyen címen, tehát költségágon is kivehető jövedelmének stb. értékelése egyaránt negatív, vagyis ezek a vállalkozások nemcsak nem gyarapodnak, hanem egyenesen zsugorodni látszanak, mindenesetre válságban lehetnek. A növekvőknél ezek a tényezők mind pozitív előjelűek, vagyis a növekvő vállalkozások prosperálnak. A nem növekvők 93 százaléka alkalmazott nélküli vállalkozás és mikrovállalkozás.

A mintába került vállalkozók mögött valamilyen foglalkozási karrier már állt akkor, amikor vállalkozók lettek. Mindössze 6 százalékuk volt tanuló, háztartásbeli vagy munkanélküli - vagyis munkaszervezeten kívüli - jelenlegi vállalkozása előtt. a legtöbben közép- vagy felsőfokú végzettséggel szellemi munkát végeztek (39 százalék). A vállalkozók 23 százaléka volt munkás, többségében szakmunkás, és majdnem ugyanennyi volt a vezető beosztásúak aránya (22 százalék). Végül a minta 10 százaléka volt megelőzően is vállalkozó. Az elmúlt évek adatfelvételeiből az állapítható meg, hogy az átlagnál iskolázottabb, többéves munkahelyi tapasztalattal rendelkező, középkorú férfiakból nagyobb valószínűséggel lesz önálló, mint más társadalmi csoporthoz tartozókból. A vizsgálat szerint az önállókon belül is érvényesül az említett tényezők differenciáló hatása: a magasabb iskolai végzettségű, korábban magasabb munkaszervezeti pozíciót elfoglaló vállalkozók más piacokon működő, más jogi formájú és tulajdonosi szerkezetű, más méretű, sikeresebb vállalkozásokat működtetnek.

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. április 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére