Kicsik az Unióban

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. április 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 13. számában (1999. április 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Az Európai Közösségek kis- és középvállalatokat támogató politikájához már sok évvel ezelőtt egységes besorolási elveket fogadott el, amelyek elsősorban létszámmutatókon alapszanak. Hosszú ideig 100 főben jelölték meg a kisvállalatok, 500 főben a középvállalatok felső határát. Újabban a létszámhatárokat a felére csökkentették. (A kisvállalatok körén belül is gyakran megkülönböztetik az alkalmazott nélküli önfoglalkoztatókat, továbbá a 10 főnél kisebb mikrovállalatokat és a többi kisvállalatot.) Nemrégen a hazai gyakorlat is áttért erre, és átveszi az EU által megjelölt másik két kritériumot is (éves forgalom vagy mérlegfőösszeg, és nagyobb vállalat 25 százalékot nem meghaladó részesedése, ez utóbbi a nehezen ellenőrizhető úgynevezett függetlenségi kritérium). A KSH a legutóbbi időkig 50 és 300 fővel határolta el a kis-, illetőleg a középvállalatokat, az összehasonlíthatóságot ez kevéssé zavarja, inkább más különbségek korlátozzák ezt. Az Unió Kkv-adataiban a mezőgazdaság nem szerepel - ahogyan az EU Kkv-politikája sem foglalkozik e szektorral.

A számok

Az Európai Bizottság 1992-ben határozott arról, hogy az EU kis- és középvállalati szektorának helyzetéről évente részletes beszámolót (Observatory) készíttet. E jelentéssorozatból az 1993-97. években 5 jelent meg. (Az 1998. évi jelentés kimaradt, de 1999-re ismét készül értékelés.) A jelentéshez felhasznált statisztikai adatok forrását döntően az EU Statisztikai Hivatalának (EUROSTAT) kiadványai (elsősorban az Enterprises in Europe sorozat) és belső számításai képezik, különböző becslésekkel, újabban külön vállalati felmérésekkel is kiegészítve.

A legfrissebb Kkv-jelentés összefoglaló megállapítása az, hogy a vizsgált körben, a 19 európai országban (a 15 EU-tagország mellett az Európai Gazdasági Térséget és Svájcot is ideszámítva) a 19 millió vállalat 115 millió embert foglalkoztatott. A 19 millió vállalat túlnyomó része - 99,8 százaléka - a kis- és középvállalatok körébe sorolható. A nagy többség, 18 millió vállalat kevesebb mint 10 főt foglalkoztat, a vállalatok felének egyáltalán nincs alkalmazottja. (Ezek 1996. évi adatok, de az arányszámok ma is ugyanezek, s az abszolút számok is kevéssé változtak.)

Az idézett adatok szerint az egy foglalkoztatottra jutó hozzáadott érték, azaz a munkatermelékenységi mutató a legmagasabb a nagyvállalatokban, ezt követik a középvállalatok, majd a kis- és a legkisebb (mikro) vállalatok. Ebből azonban e vállalatcsoportok működésének hatékonyságára nem következtethetünk. Jelentős szerepet játszik ugyanis, hogy a kis-, közép- és különösen a mikrovállalatok csoportjában éppen azoknak a szektoroknak van nagy súlya, amelyek különlegesen munkaigényesek, és ahol az egy főre/órára számított termelékenység hatékony munka esetén is csak korlátozottan emelhető.

A vállalati nagyságkategóriák mutatói a 19 európai országra együtt
    Mikro- Kis- Közép- Kkv-k együtt Nagyvállalatok Összesen
vállalatok
Vállalatok
száma (1000)
EU 17 285 1105 165 18 555 35 18 590
Nem EU 410 45 10 460 1 460
Összesen 17 695 1150 170 19 015 40 19 050
Foglalkoztatottak
száma (1000)
EU 37 000 21 110 15 070 73 180 38 220 111 410
Nem EU 960 800 750 2510 1160 3670
Összesen 37 960 21 920 15 820 75 700 39 380 115 080
Átlagos
vállalatnagyság
EU 2 20 90 4 1035 6
Nem EU 2 20 95 5 820 8
Összesen 2 20 90 4 1030 6
Egy vállalatra
jutó forgalom
(millió ecu)
EU 0,2 3,0 16,0 0,5 175,0 0,8
Nem EU 0,3 3,0 15,0 0,8 130,0 1,2
Összesen 0,2 3,0 16,0 0,5 170,0 0,8
Egy foglalkoztatottra
jutó hozzáadott érték
(1000 ecu)
EU 30 40 50 35 55 40
Nem EU 45 40 45 45 75 55
Összesen 30 40 50 35 55 40
Munkabér-
költségek a hozzá-
adott érték %-ában
EU 38 63 60 52 53 53
Nem EU 43 69 67 58 61 59
Összesen 38 64 61 53 53 53
Forrás: Observatory, 1997

A foglalkoztatás

A Kkv-jelentés adatai szerint a munkatermelékenység a 19 európai országban 1988 és 1998 között a kis- és középvállalatoknál évi 2,1, a nagyvállalatoknál 2,8 százalékkal növekedett. A vállalatok száma valamennyi nagyságkategóriában nagyjából hasonlóan, mintegy 15 százalékkal nőtt. A foglalkoztatottak száma a mikrovállalatoknál e 10 év alatt ingadozott, de jelenleg körülbelül a korábbi évekkel azonos szinten van, az egyéb kisvállalatoknál kevéssel, a közép- és nagyvállalatoknál még inkább csökkent. Ez a létszámmal jellemzett átlagos vállalatnagyság csökkenését, a Kkv-k foglalkoztatási szerepének növekedését eredményezte.

A 19 európai országban az összegezett arányszámok szerint a különböző nagyságkategóriák a foglalkoztatott létszám alábbi hányadának adnak munkahelyet: mikrovállalatok 33, egyéb kisvállalatok 19, középvállalatok 14, nagyvállalatok 34 százalék.

Az országok közötti különbségek itt még szembetűnőbbek. A mikrovállalatokban foglalkoztatottak aránya 18-19 százalék (Írország, Luxemburg) és 47-48 százalék (Görögország, Spanyolország, Belgium, Olaszország) között változik. A nagyvállalatok esetében ez a sáv 20 és 44 százalék közötti!

Az úgynevezett triád - az EU, az USA és Japán - teljesítményének összehasonlítása azt mutatja, hogy a foglalkoztatás tekintetében az Európai Unió gyengébb eredményeket mutat. A foglalkoztatás 1970 óta a 15 EU-tagországban lényegében nem növekedett, szemben Japánnal és különösen az Egyesült Államokkal, ahol ez növekedés mintegy 25 százalék volt, illetőleg meghaladta az 50 százalékot is. A 15 és 64 év közötti népesség foglalkoztatási rátája hasonló tendenciát jelez: ma ez az Európai Unióban 59, az Egyesült Államokban 73, Japánban 75 százalék. A munkanélküliségi ráta Japánban és nagy ingadozás mellett az Egyesült Államokban is kevéssé nőtt, ezzel szemben az EU-ban az 1970. évi 2-3 százalékról 1994-re 10 százalék fölé emelkedett. Ezt jó részben az EU merevebb munkaerő-piaci és ehhez kapcsolódó szabályaival magyarázzák, a megoldást ezek oldásában és a Kkv-szektor fejlesztésében keresik.

Az Unió és a vállalkozók

Az európai integrációs közösségben a '80-as években kristályosodott ki, hogy a gazdasági-társadalmi tekintetben rendkívül jelentős Kkv-szektornak olyan speciális problémái vannak, amelyekkel a közösség szintjén is foglalkozni kell. Az első, több évre szóló Kkv-program végrehajtását követően e célból előbb (1986) független munkacsapatot hoztak létre, majd 1989-ben a XXIII. főigazgatóságot bízták meg e feladattal. A kisvállalkozói politika gazdája ma is ez a főigazgatóság, de ennek számos, nagy fontosságú elágazásával (mint például a PHARE-támogatások, a K+F és az innovációk előmozdítása, a regionális fejlesztések kérdései) részleteiben a megfelelő más főigazgatóságok foglalkoznak.

Az EU és az EU-tagországok vállalkozásfejlesztési politikájának legfontosabb közös vonásai a következőkben jelölhetők:

  • szervezetten figyelemmel kísérik a kis- és középvállalatok számának, helyzetének, teljesítményének alakulását; erről (legtöbbször évente/kétévente) átfogó jelentést készíttetnek és tesznek közzé;
  • a gazdaság- és társadalompolitika céljainál, tervezett lépéseinél, döntéseiknél messzemenően figyelembe veszik ezeknek a kis- és középvállalatokra gyakorolt hatásait; ezek várható reagálását - előzetesen meghallgatva a kis- és középvállalatok és szervezeteik véleményét;
  • sokoldalúan segítik a kis- és középvállalatokat abban, hogy a nagyvállalatokkal szemben mutatkozó versenyhátrányaikat ellensúlyozzák, áthidalják; a gyors és jelentős változásokra felkészüljenek;
  • e segítség különböző mértékű pénzügyi kedvezményeket, támogatásokat is magában foglal; ezek rendszerének, elosztásának alakítására (a szubszidiaritás elvéből következően, hogy a döntéseket ott hozzák, ahol ehhez a szükséges ismeretekkel a leginkább rendelkeznek) az érintett vállalatokat képviselő szervezetek lényeges befolyást gyakorolnak.

Kisvállalati miniszterek

Az eddig megjelent öt EU kisvállalati jelentés tanúsága szerint a tagországok Kkv-politikájában is megfigyelhető bizonyos konvergencia. E politika fő céljait és eszközeit hasonlóan ítélik meg, különbségek inkább mértékekben, prioritások megjelölésében, az intézményi megoldásokban mutatkoznak. Mindenütt elfogadják, hogy az állam és az önkormányzatok nyújtsanak segítséget a kis- és középvállalatok nagyvállalatokkal szemben mutatkozó versenyhátrányainak kiegyenlítéséhez. Arról viszont többnyire egy-egy országon belül is vita folyik, hogy ehhez milyen eszközöket, milyen mértékeket alkalmazzanak. Visszatérő kérdés például, hogy indokolt-e és milyen fokig az elsődlegesen normatív jellegű kedvezmények mellett preferenciák érvényesítése, igazságosak lehetnek-e az egyedi elbíráláson alapuló támogatások, juttatások; mi legyen ezek köre. Eléggé nagy különbségek vannak annak az intézményrendszernek a felépítésében, amely a támogatások szolgáltatására hivatott (kell-e központilag irányított hálózat, mi legyen a kamarai-érdek-képviseleti szervezetek, a magán tanácsadó cégek szerepe stb.). A Kkv-politika kormányzati összefogása legtöbbször vagy a gazdasági, vagy az ipari minisztériumok feladata. Felelőse magas rangú kormánytisztviselő. Néhány országban (Belgium, Franciaország, Luxemburg) "Kkv-minisztérium" is működik, más esetekben (például Angliában) a felelős kormánytisztviselő "kisvállalati miniszter" címet kap. Több országban (például Ausztriában, Olaszországban, Németország tartományaiban) átfogó törvénnyel szabályozzák a Kkv-szektor támogatását, ennek céljait, formáit; számos országban (például Németországban, Franciaországban) részletes szabályokat alkotnak a kézműipari tevékenység gyakorlásáról. Az egységesítés azonban e téren sem cél, újabban még nagyobb hangsúllyal inkább a legjobb gyakorlatot elemzik, keresik, népszerűsítik, terjesztik.

Átlagos létszám Az európai vállalatok átlagosan mindössze 6 főt foglalkoztatnak, de ez - országok szerint - lényegesen változik: a legkisebb Görögországban és Izlandon (3 fő), a legmagasabb Luxemburgban (12 fő), Ausztriában (11 fő), Hollandiában (10 fő), Svájcban (10 fő). Vizsgálni szokták azt is, hogy melyik az a jellemző vállalatinagyság-kategória, amelyiknek a legnagyobb a részesedése a foglalkoztatott létszámban. E mutatók szerint ezt 1996-ban 7 országban (Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Hollandia, Írország, Németország és Svédország) a nagyvállalatok, 4 országban (Belgium, Görögország, Olaszország és Spanyolország) a mikro-, további 4 országban pedig (Ausztria, Dánia, Luxemburg és Portugália) a kis- és középvállalatok adták. (Belgium esetében a sajátos adózási-elvonási szabályok is fontos szerepet játszanak.)

A legújabb törekvések

A foglalkoztatási gondok miatt az utóbbi években, mint a világ minden térségében, az EU-ban is még inkább előtérbe került a kis- és középvállalatok erősítése, arra is figyelemmel, hogy az új munkahelyek többségét ezek teremtik meg, de különösen az indulásuk utáni első években igen sérülékenyek (az első 5 éven belül 50 százalékuk megszűnik). A közösség Kkv-politikájának céljait a különböző újabb dokumentumok két fő irányban határozták meg:

  • a Kkv-k fejlődéséhez kedvező gazdasági környezet kialakulásának elősegítése az EU-ban, és
  • a Kkv-k versenyképességének javítása és nemzetköziesedésük elősegítése.

E célokat két vonalon, egyrészt az Integrált Kkv-program, másrészt a Többéves Kkv-program révén kívánják elérni, a szubszidiaritás (ésszerű sorrendiség) elvének betartásával. Az Integrált Kkv-program egyik ága a tagországok közös akcióit határozza el, ami alapvetően konzultációkból és összehangolt lépésekből áll:

  • a Kkv-k gazdasági környezetének javítása és egyszerűsítése, valamint
  • a Kkv-kat támogató intézkedések ösztönzése és hatékonyabbá tétele terén.

A program másik ága hasznosítja és erősíti a kisvállalkozások számára is kedvező egyéb - nemzetközi együttműködési, Strukturális Alap, K+F, innovációs és más - közösségi programokat. Mindezt kiegészíti ma az (1997-2000-re szóló) Harmadik többéves Kkv-program.

A bizottság rendszeresen készít és közread beszámolókat az unió Kkv-politikájáról, az ennek keretében indított programokról, ezek eredményeiről. Az EU meglehetősen bonyolult és sokágú döntéshozatali rendszerének megfelelően e jelentéseket számos testületben megvitatják, véleményezik (így többek között az Európa Tanácsban, a Gazdasági és Szociális Bizottságban). A programok kialakítását és értékelését alapos elemzések és viták kísérik. Ezek - a kritikai megjegyzések mellett - eddig nem vezettek arra a következtetésre, hogy kevéssé indokolható, esetleg mellőzhető a kis- és középvállalatok - megalakulásuk, gyarapodásuk, alkalmazkodási készségük és képességük - támogatása. A támogatások hatékonyságának és átláthatóságának erősítése azonban általánosan elfogadott igény lett.

Ajánlásokat fogalmazott meg az 1997-ben létrehozott úgynevezett BEST (Business Environment Simplification Task Force), vagyis magyarul: "Az üzleti környezet egyszerűsítését kidolgozó munkacsapat" is, amit a bizottság elfogadott. E társaság négy fő területtel foglalkozik: oktatás és tréning, foglalkoztatás, finanszírozás, kutatás és innováció.

Ajánlások a továbblépéshez

A legújabb EU-konferencián, melyet Baden bei Wienben, 1998. szeptember 21-22-én az Európai Bizottság XXIII. főigazgatósága és az osztrák Gazdasági Minisztérium rendezett a Kkv-politika feladatairól, már sűrűn hivatkoztak a BEST-ajánlásokra. A 400 részvevős konferencia eredeti témája ez volt: "A kis- és középvállalatok a növekedési fázisban - a versenyképesség javításának kulcstényezői." Három szekcióban - képzés, finanszírozás, nemzetközi kooperáció - egy sor előadást tartottak, majd ajánlásokat is megfogalmaztak a résztvevők. Ezekben egybecsengett az igény, hogy erőteljesen differenciálni kell a kis- és középvállalatok különböző típusainak eltérő adottságai és igényei szerint; a nekik nyújtott segítség, szolgáltatások terén alapvető az átláthatóság, az eredményesség rendszeres értékelése, a módszerek megújítása. A konferencia e három témakörön túllépve átfogóan is vizsgálta az EU Kkv-politikájának irányvételét, és röviden az alábbi - részben a korábbi konferenciák ajánlásait is magában foglaló - 9 pontban foglalták össze következtetéseit:

  1. Nagyobb szerepet kell juttatni a Kkv-szervezetekkel való társadalmi párbeszédnek.
  2. A bürokrácia csökkentésére és olyan jobb szabályozási rendszerre van szükség, amely EU-szinten és az egyes országokban figyelembe veszi, hogy: a szabályozás kiindulópontja az "először a kicsikre gondoljunk" elv legyen; vizsgálja a szabályozások Kkv-kre gyakorolt hatásait, ezek között a költségkihatásokat; az alkalmazkodásra kellő időt enged a Kkv-knek.
  3. Aktív piacpolitikával európai szinten növelni kell a nemzeti szinten beszűkült gazdaságpolitika mozgásterét, elsősorban a szabványok és az adózás terén.
  4. Könnyíteni kell - adókedvezményekkel is - a vállalatok átadását, éspedig nemcsak a családtagok részére.
  5. Folytatni kell az árnyékgazdaság visszaszorítását, hasznosítani kell az egyes tagországok e téren, különösen az adók és egyéb elvonások csökkentésével szerzett kedvező tapasztalatait.
  6. A vállalkozások finanszírozásához kedvezőbb és a Kkv-k igényeihez jobban igazodó keretfeltételeket kell teremteni. A tényleges igényekről és a lehetőségekről mind a vállalkozói, mind a banki oldalon több ismeretre van szükség. Európában a garanciamodellek mellett a tőkerészesedés ma kevésbé kedvelt eszköz, vizsgálni kell vonzóbbá tételének feltételeit. Egyszerűsíteni kell a pályázati és beszámolási formulákat, a számviteli előírásokat.
  7. A nemzetköziesedéshez, a globalizációhoz való alkalmazkodáshoz a Kkv-k számára kedvezőbb keretfeltételeket kell létrehozni. Csökkenteni kell a fizetési késedelmekből fakadó gondokat. Azok a Kkv-k, amelyek most kezdenek határokon átnyúló tevékenységekbe, különösen igénylik a segítséget, az e téren szerzett legjobb nemzeti tapasztalatok elterjesztését. A közép- és kelet-európai országokkal való Kkv-kooperáció erősítéséhez elsősorban nem tőke-, hanem információs segítséget kell nyújtani.
  8. Javítani kell a vállalkozói szellemet és kultúrát. Ezt már az alapképzésnél elő kell készíteni. Tanulmányozni kell az Egyesült Államok kedvező tapasztalatait e téren.
  9. A Kkv-politika középpontjába a kutatás és az innováció mellett a képzést és továbbképzést kell állítani. Erősíteni kell a vállalkozók mobilitását, ehhez segíteni kell a nyelvtanulást és nemzetközi tapasztalatok szerzését.
A vállalatok számának százalékos megoszlása nagyságkategóriák szerint és az összes vállalatok száma 1996-ban
Ország Nagyon kis kis- közép- Kkv-k együtt Nagyvállalatok Összesen Vállalatok száma (1000)
vállalatok
Ausztria 86,1 10,8 2,4 99,4 0,6 100,0 220
Belgium 96,5 2,9 0,5 99,8 0,2 100,0 800
Dánia 92,4 6,3 1,1 99,8 0,2 100,0 230
Finnország 94,4 4,5 0,9 99,8 0,2 100,0 205
Franciaország 92,9 5,8 1,1 99,8 0,2 100,0 2 085
Németország 88,1 10,0 1,5 99,6 0,4 100,0 3 440
Görögország 97,0 2,6 0,4 99,9 0,1 100,0 580
Írország 89,8 8,0 1,6 99,4 0,6 100,0 80
Olaszország 94,4 5,1 0,5 99,9 0,1 100,0 3 345
Luxemburg 84,2 12,4 3,0 99,6 0,4 100,0 15
Hollandia 90,5 7,7 1,4 99,6 0,4 100,0 530
Portugália 93,8 5,3 0,9 99,9 0,1 100,0 690
Spanyolország 94,9 4,4 0,6 99,9 0,1 100,0 2 335
Svédország 91,0 7,4 1,3 99,7 0,3 100,0 285
Egyesült Királyság 94,5 4,7 0,7 99,8 0,2 100,0 3 760
EU 93,0 5,9 0,9 99,8 0,2 100,0 18 590
Izland 95,0 4,2 0,7 99,9 0,1 100,0 25
Norvégia 92,4 6,4 1,0 99,8 0,2 100,0 185
Svájc 85,2 12,1 2,3 99,6 0,4 100,0 245
Nem EU-orsz. 88,7 9,3 1,7 99,7 0,3 100,0 460
Európa 19 országa 92,9 6,0 0,9 99,8 0,2 100,0 19 050
Forrás: Observatory, 1997
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. április 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére