A keresetek alakulása

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. április 1.) vegye figyelembe!

Biztató kilátások

Megjelent a Cégvezetés (archív) 13. számában (1999. április 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Lapunkban az 1990-97 közötti időszak bérfolyamatairól majd' egy éve jelent meg értékelő áttekintés. Ennek folytatásaként jelen cikk a keresetalakulás 1998. évi főbb tendenciáit elemzi, megelőlegezve néhány megállapítást 1999-re vonatkozóan is.

 

A munkaerőpiacon 1998-ban tovább folytatódtak az 1997-től határozottan kedvező irányt vett folyamatok. Ennek legmarkánsabb jellemzője, hogy a foglalkoztatottak száma az 1997-ben bekövetkezett stabilizálódást követően 1998-ban már mintegy 30-50 ezer fővel emelkedett, s egy évtized óta újra nőtt a létszám a hagyományos foglalkoztatói körben, azaz a 10 fő feletti vállalkozásoknál, illetve a költségvetési intézményeknél. A létszámnövekedés a reálkeresetek további emelkedésével párosult, s az 1997. évi 4,9 százalék után a reálkeresetek 1998-ban 3,6 százalékkal haladták meg az előző évi szintet.

Az infláció és a keresetek alakulása (1990-1998, százalék)
Év Fogyasztói árindex Teljes munkaidőben foglalkoztatottak
bruttó keresete nettó keresete reálkeresete
előző év = 100,0
1990 128,9 128,6 121,6 94,3
1991 135,0 130,0 125,5 93,0
1992 123,0 125,1 121,3 98,6
1993 122,5 121,9 117,7 96,1
1994 118,8 124,9 127,3 107,2
1995 128,2 116,8 112,6 87,8
1996 123,6 120,4 117,4 95,0
1997 118,3 122,3 124,1 104,9
1998 114,3 118,3 118,4 103,6
1990 = 100,0
1991 135,0 130,0 125,5 93,0
1992 166,1 162,6 152,2 91,7
1993 203,4 198,2 179,2 88,1
1994 241,7 247,7 228,1 94,5
1995 309,8 289,2 256,8 82,9
1996 382,9 348,2 301,5 78,8
1997 453,0 425,9 374,2 82,7
1998 517,8 503,8 443,1 85,6
Forrás: KSH

Növekvő reálkeresetek

A reálkeresetek 1998. évi alakulásában mindkét befolyásoló tényező - a fogyasztói árindex vártnál kisebb és a keresetek vártnál nagyobb növekedése - aktívan közrejátszott. Az előbbi részben az évek óta tudatosan alkalmazott antiinflációs politika eredménye, de éppen úgy befolyást gyakorolt rá az orosz válság, mint az, hogy 1998 választási év volt. A külkereskedelmi értékesítési gondok miatt ugyanis egyes élelmiszerfajták nagy mennyiségben és olcsón kerültek a hazai piacra, ami miatt a fogyasztói árindexben 27,6 százalékos súlyt képviselő élelmiszerek ára éves átlagban csak 14,4 százalékkal nőtt. Az energiaár-emelések pedig részben politikai okokból halasztódtak későbbre, hiszen a választások környékén a drasztikus emelés sem a régi, sem az új kormánypártoknak nem használt volna. A fogyasztói árindex - az előrejelzés év közbeni többszöri (lefelé történt) módosítása után - átlagosan 14,3 százalékkal nőtt, ami az évtized eddigi legalacsonyabb értéke.

Egy mondat erejéig érdemes megemlíteni azt is, hogy a külgazdasági nehézségek ellenére - úgy tűnik - a nemzetgazdaság jó évet zárt. Az 1998. I-III. negyedévi GDP-növekedés becsült értéke 5 százalék felett van, ami a fogyasztói árindexhez hasonlóan évtizedes pozitív rekord.

A nettó kereset - amely alapján a reálkeresetet számítják - 1998-ban 18,4 százalékkal nőtt a nemzetgazdaság tradicionálisan megfigyelt ágazataiban. (Az adatok a legalább 10 főt foglalkoztató vállalkozások és költségvetési szervezetek teljes munkaidőben dolgozó munkavállalóira vonatkoznak. Ebben a körben, 1998-ban mintegy 2,5 millióan dolgoztak.) A nettó keresetet a bruttó kereset mellett a személyijövedelemadó-tábla változása is befolyásolja. 1998-ban - 1997-tel szemben, amikor a legmagasabb adósávnak 46 százalékról 42 százalékra történő mérséklése nem lebecsülendő forrása volt a nettó kereset 24,1 százalékos, a bruttó keresetet 1,8 százalékponttal felülmúló növekedésének - a jövedelemadó-számításban csak kisebb, bár pozitív irányú korrekciót hozott, hogy az adósávok változatlansága mellett nőtt az alkalmazotti adókedvezmény, és a nyugdíjjárulék-befizetéshez adókedvezmény kapcsolódott. Az szja-szabályok 1998. évi változása lényegében kiegyenlítette a bruttó és nettó kereseti index alakulása közötti, az adótáblából következő degresszivitást. (A degresszivitást az okozza, hogy a sávos adótábla alkalmazása esetén, ha a bruttó nominálkereset növekszik, nő az egy forintra jutó átlagos adóteher, és emiatt a nettó kereset a bruttó keresetnél kisebb arányban emelkedik az összes többi feltétel változatlansága esetén.) Jóllehet az elmúlt néhány évben a gazdálkodó szervezetek, ágazatok szintjén a kereset dinamikája meglehetősen változatos képet mutatott, a versenyszférában a bruttó átlagkereset növekedési üteme összességében többé-kevésbé kötődött az előző évi inflációs rátához. A számszerű egyezés - bár ez részben a véletlen számlájára írható - 1998-ban tökéletes volt. Nemzetgazdasági szinten a keresetek 18,3 százalékkal nőttek, épp annyival, amennyi az előző évi inflációs ütem volt, az érdekérvényesítés klasszikus útját követő versenyszférában pedig 18,5 százalékos volt a bruttó keresetek 1998. évi emelkedése. Az előző évi fogyasztói árindex ugyanakkor csak mint mérce szerepel. Ahhoz, hogy a keresetnövekedési igény ténylegesen megvalósuljon, a gazdálkodó szervezetek szintjén kedvező eredményekre van szükség, hogy legyen miből emelni. Nem szabad ugyanakkor figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a még mindig 7,8 százalékos munkanélküliségi ráta ellenére is éleződik a verseny a minőségi munkaerő tekintetében.

A '90-es években a reálkereset alakulását általánosságban a csökkenés jellemzi, s jóllehet 1997-98-ban a trend már fordulni látszik, az alapirányzat az egész évtizedben csökkenő marad. Ahhoz ugyanis, hogy 2000-ben az átlagos reálkereset legalább az 1990-es évi szintet elérje, a következő két évben 8-8 százalékos további növekedésre lenne szükség, aminek azonban - az objektív gazdasági lehetőségekből következően - csekély a valószínűsége.

Tavaly a bruttó kereset a nemzetgazdaságban átlagosan 67 760 forint volt, ami nettó értékben 45160 forintnak felelt meg. Változatlanul tovább nőttek a fizikai és a szellemi állománycsoportba tartozók közötti kereseti különbségek. Az utóbbi állománycsoportba tartozók bruttó keresetnövekedési ütemének előnye 3,6 százalékpont (nettó 2,6 százalékpont) volt 1998-ban. A szellemi foglalkozásúak átlagos bruttó keresete így már 88 százalékkal haladta meg a fizikai állománycsoportba tartozókét, ami nettó értéken 66 százalékos különbségnek felelt meg, s amely utóbbi érték 1990-ben még csak 48 százalék volt.

ÉT-ajánlás, bruttó keresetnövekedés és minimálbér a versenyszférában
Év ÉT-ajánlások a bruttó kereset növekedésére Bruttó keresetnöv. a versenyszférában Év elejétől* érvényes minimálbér
minimum átlag maximum
előző év = 100,0   Ft előző év = 100,0
1993 110,0-113,0 118,0 125,0 125,1 9 000 112,5
1994 113,0-115,0 117,0-119,0 121,0-123,0 123,4 10 500 116,7
1995 nem született megállapodás 119,7 12 200 116,2
1996 113,0 119,5 124,0 123,2 14 500 118,9
1997 114,0 117,5 122,0 121,8 17 000 117,2
1998 113,5 - 116,0 118,5 19 500 114,7
Forrás: MüM, KSH
* Az év eleje január vagy február hónapokat jelent.

A versenyszféra és a költségvetés

A '90-es években a keresetalakító tényezők szempontjából a gazdaság két markánsan elkülönülő szegmensre, a versenyszférára és a költségvetésből gazdálkodó szervezetekre bontható. A versenyszféra kereseti nívója végső soron a piaci szereplők különböző szinten lefolytatott béralkuinak az eredője, amely folyamatba a bruttó kereset szintjén a központi akarat nemigen tud beleszólni. (A nettó kereset dinamikáját a személyijövedelemadó- és a társadalombiztosítási szabályokon keresztül viszont már befolyásolni tudja.)

A versenyszféra tényleges keresetnövekedési ütemére a legmagasabb szinten az Érdekegyeztető Tanácsban hozott (ÉT) megállapodások (úgy tűnik) nem igazán bírnak meghatározó erővel. 1993-97 között a versenyszféra tényleges keresetnövekedési üteme lényegében az ajánlati maximumnak felelt meg, 1998-ban pedig (igaz, a korábbi éveknél lényegesen szűkebb sávban ingadozó) felső értéket 2,5 százalékponttal meg is haladta.

Az ugyancsak megállapodás tárgyát képező minimálbér növekedési üteme a '90-es években elmaradt a tényleges bruttó kereset növekedési üteme mögött. Az 1992. évi értéket 100,0-nak véve 1998-ig a minimálbér 2,44-szeresére, a nemzetgazdasági bruttó átlagkereset ezzel szemben több mint 3-szorosára változott. Ez abból is következik, hogy a minimálbér - logikus módon - az ÉT által ajánlott középértékekkel mozgott együtt, ezzel szemben a keresetnövekedés tényleges mértéke az 1992-98-as időtávon meghaladta az ajánlott maximumot.

A versenyszféra sajátos és sokszínű alkumechanizmusával szemben a közszférában a rövid távú kormányzati érdekek prioritása érvényesül, ami a két szféra kereseti dinamikájának nagyfokú aszinkronitását is magyarázza. A '90-es évek első felében a költségvetési intézményekben foglalkoztatottak keresetnövekedési üteme rendre elmaradt a versenyszférára jellemzőtől. (Igaz, ugyanakkor a munkahely megőrzésének esélye a költségvetési területeken lényegesen nagyobb volt.) Az olló 1995-96-ban tovább nyílt. 1996-ban a versenyszférát jellemző 23,2 százalékos keresetnövekedési ütem a költségvetési területek mindössze 14,6 százalékos keresetváltozásával párosult. 1997-ben viszont - az alacsony bázishoz viszonyítva és több központi intézkedéssel megtámogatva - a költségvetési szféra 23,2 százalékos kereseti dinamikája némileg meghaladta a versenyszférára jellemző értéket, amihez hozzájárult az is, hogy a fenntartók (az önkormányzatok és a társadalombiztosítás) maguk is nagyobb részt vállaltak a keresetnövekedés finanszírozásában, mint tették azt az előző években. A Költségvetési Intézmények Érdekegyeztető Tanácsában (KIÉT) megkötött, 1997-re vonatkozó 17 százalékhoz képest így - a pénzügyi kormányzat számára is némileg meglepő módon - hat százalékponttal nagyobb keresetemelkedés valósult meg, ami azonban éppen csak ellensúlyozta az előző évi 5 százalékpontos elmaradást. (1996-ban a KIÉT-megállapodás ugyanis 19,5 százalék volt.)

1998 abból a szempontból is sajátos, hogy a két szféra keresetnövekedése szokatlanul kiegyensúlyozott volt, és lényegében év közben is csaknem azonos módon, hektikus ingadozások nélkül változott. 1998-ban tehát, úgy tűnik, először sikerült az alapilletményeket és illetményszorzókat a különböző költségvetési területeken úgy meghatározni, hogy a keresetek a két szférában együtt mozoghassanak. (Vélhetően azonban az eredeti szándék nem ez, hanem a költségvetési szféra kereseti hátrányának némi csökkentése lett volna, aminek azonban a versenyszféra vártnál nagyobb arányú keresetnövekedése elejét vette.)

A teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó és nettó átlagkeresetének alakulása*, 1990-1998
Év
Ft/fő/hó
Bruttó kereset Nettó kereset
Fizikai Szellemi Összes Fizikai Szellemi Összes
foglalkozásúak foglalkozásúak
1990 10 892 17 809 13 446 8 588 12 707 10 108
1991 14 189 24 519 17 934 10 862 16 617 12 948
1992 17 239 30 596 22 294 12 854 20 168 15 628
1993** 20 856 36 832 27 173 15 031 23 544 18 397
1994** 25 507 45 336 33 939 18 778 29 704 23 424
1995 29 203 52 250 38 900 21 015 32 603 25 891
1996 35 305 62 309 46 837 24 833 38 207 30 544
1997 42 419 77 202 57 270 30 152 48 873 38 154
1998 49 423 92 711 67 760 35 330 58 536 45 160
előző év = 100,0%
1991 127,4 130,8 130,0 124,3 125,3 125,5
1992 121,6 125,9 125,1 118,4 122,3 121,3
1993* 121,0 120,4 121,9 116,9 116,6 117,7
1994* 122,3 123,1 124,9 124,9 126,2 127,3
1995 116,6 115,5 116,8 113,9 110,2 112,6
1996 120,9 119,3 120,4 118,2 116,3 117,4
1997 120,2 123,9 122,3 120,8 126,9 124,1
1998 116,5 120,1 118,3 117,2 119,8 118,4
Forrás: KSH
* Az évközi és az éves munkaügyi statisztikák megfigyelési köre többször változott. 1992-től a 20 fő feletti, 1995-től a 10 fő feletti gazdálkodó szervezetekre vonatkoznak az adatok.
** 1993-95-ben történt meg az áttérés az új foglalkozásosztályozási rendszerre, ami a fizikai-szellemi bontást is érintette. Ez részben oka annak, hogy a főindex ezekben az években nem esik a részindex értékei közé.

Ágazati kereseti különbségek

A keresetek színvonalát és részben ütemét tekintve az elmúlt években már jól láthatóan körvonalazódtak a nyertes és a vesztes területek, s e tekintetben 1998 sem hozott döntő változást. A keresetnövekedés általában a magas kereseti átlag jellemezte nemzetgazdasági ágakban, ágazatokban volt a legmarkánsabb (pl. villamosenergia-, gáz-, hő-, vízellátás, pénzügyi tevékenység, ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás stb.). Ezzel szemben a keresetnövekedés üteme lényegesen elmaradt az átlagostól a feldolgozóipari ágazatok közül a fa-, papír-, nyomdaipari termékek gyártásában, a textília, ruházati bőrtermékek gyártásában, valamint a mezőgazdaságban, az építőiparban, a szálláshely-szolgáltatásban, a vendéglátásban és a költségvetés több területén, így a közigazgatásban és az egészségügyi ellátásban.

Az egyes ágazatok nominális kereseti helyzete szempontjából nem közömbös az sem, hogy a fizikai-szellemi munkakörök aránya milyen, tekintettel az utóbbi állománycsoportba tartozók javára mutatkozó (növekvő) különbségre. Ezért célszerű az ágak, ágazatok kereseti rangsorát külön a fizikaiakra és külön a szellemiekre elkészíteni. A vizsgálatot a nagyobb (állománycsoportonként legalább 20 ezer főt foglalkoztató) ágazatokra korlátozva, a legmagasabb, illetve a legalacsonyabb bruttó keresetek 1998-ban az előbbi táblázat adataiból következően az alábbi területeket jellemezték.

A kereseti rangsor szempontjából az ágazatok helyzete többé-kevésbé állandó, meghatározó szempont e tekintetben a jövedelmezőség, amelyhez a fizikaiak esetében a végzett munka kvalifikációs igénye is társul. A döntően költségvetésből finanszírozott közszolgáltatásnál az oktatás és egészségügy lemaradása tartós, annak ellenére, hogy itt mind a fizikai, mind a szellemi munkaterületek meghatározott, s az utóbbi esetben kifejezetten magas kvalifikációs igényűek. A kereseti különbségek kontraszelekciót, a minőségi munkaerőnek a magasabb jövedelmű területekre történő elvándorlását indukálják, ami különösen a szellemi foglalkozásúak esetében jelentkezik markánsan, és már a fiatalok munkába lépésénél szerepet játszik.

A bruttó keresetek változása a két meghatározó szférában, 1992-98
Év/Időszak Versenyszféra Költségvetés Nemzetgazdaság
előző év = 100,0
1992 126,6 120,1 125,1
1993 125,1 114,4 121,9
1994 123,4 127,0 124,9
1995 119,7 110,7 116,8
1996 123,2 114,6 120,4
1997 121,8 123,2 122,3
1998 118,5 118,0 118,3
1991 = 100,0
1992-98 416,0 321,8 387,5

Az idei kilátások

A kereseti különbség a versenyszférában és a költségvetési intézményeknél az iskolai végzettség minden szintjén számottevő, s az utóbbi területeken dolgozók lemaradása a végzettségi szint emelkedésével növekvő. Ez egyben azzal is jár, hogy a versenyszférában a magasabb végzettség (mindenekelőtt az egyetemi), az olyan szellemi többlet mint a nyelvtudás vagy a tudományos fokozat megszerzése, esetleg a külföldön szerzett diploma anyagilag lényegesen jobban elismertethető, mint a bértarifarendszerrel kereseti szempontból merevvé tett közszférában.

Az érdekegyeztetésben érdekelt felek közül a munkáltatók és a munkavállalók 13-15 százalékos béremelési mértékben állapodtak meg, s elfogadták, hogy a minimálbér 19 500 forintról 1999. január 1-jétől 22 500 forintra emelkedjen. Ez utóbbi a várható keresetnövekedést figyelembe véve arányaiban nagyobb mint a korábbi években volt.

A jövedelemadó- és járulékrendszer több összetevőjében módosult. Az egészségügyi hozzájárulás növekménye és az adójóváírás kulcsának a csökkenése minden munkavállaló esetében rontja a bruttó és nettó kereset arányát, amit az adósávok átrendezése, a legmagasabb adósáv 2 százalékos csökkentése csak a 700-900 ezer forint között, illetve a kifejezetten jól keresők esetében kompenzál. (Figyelmen kívül hagyva az újra bevezetett gyermekek utáni adókedvezményt.) Mivel 1999-ben 1 millió forintnál (akárcsak 1 forinttal is) nagyobb jövedelem esetén az adójóváírás nem jár, kiemelten rosszul járnak a havi 83-89 ezer forint körüli jövedelműek, akik esetében az adójóváírás lehetőségének elvesztését az adótábla változása messzemenően nem kompenzálja. (Vélhetően sok ezer munkavállalóról van szó, hiszen az 1999. évi várható bruttó átlagkereset csak mintegy 5-10 százalékkal alacsonyabb, mint az 1 milliós plafon, s az átlag körül az előfordulások száma általában sűrűsödik.)

A fogyasztói árindex és a keresetnövekedés közötti kapcsolat eddigi tendenciáit, illetve a különböző területek bérmegállapodásait figyelembe véve 1999-ben a versenyszférában 14-16 százalékos keresetnövekedés várható. Ha az év nemzetgazdasági szempontból kedvező lesz, a súlyponti területeken működő gazdálkodó szervezetek jövedelmezősége megfelelően alakul, akkor a profit egy részének a munkavállalók (illetve annak speciális csoportjai részére) történő átengedése (például jutalom formájában) a keresetnövekedés átlagát akár 16 százalék fölé is emelheti.

A nagyvonalú választási ígéretek ellenére a közszféra keresetnövekedési kilátásai egyelőre nem túl rózsásak. Hacsak a fenntartók nem tudnak jelentősebb bérnövekedési tartalékot mozgósítani, a költségvetési szektor bruttó keresetnövekedési üteme a 10-12 százalékos sávban marad.

Az infláció üteme 1999-ben várhatóan alacsonyabb lesz az 1998. évinél, s megvan az esélye annak, hogy a reálkeresetek 1997 óta tartó növekedése tovább folytatódjon.

A teljes munkaidőben foglalkoztatottak bruttó átlagkeresetének alakulása, 1998
Ág, ágazat megnevezése Fizikai foglalkozásúak Szellemi foglalkozásúak Alkalmazásban állók összesen
Ft előző év azonos
időszaka = 100
Ft előző év azonos
időszaka = 100
Ft előző év azonos
időszaka = 100
Mezőgazdaság, halászat 41115 115,3 77 811 117,8 48 762 115,5
Bányászat 72065 111,3 138398 106,2 84 977 110,4
Feldolgozóipar 53908 116,5 118989 119,1 67 169 116,6
Ezen belül:
Élelmiszer-, ital-, dohánytermékgyártás 51060 115,2 115247 119,9 65 068 117,5
Textília, ruházati, bőrtermék gyártása 37160 115,1 82 666 117,9 42 209 115,1
Fa-, papír-, nyomdaipari termék gyártása 52745 114,2 105741 113,9 65 682 111,6
Vegyipar 72013 116,9 147799 115,9 96 847 116,3
Nemfém ásványi termék gyártása 59477 117,4 120542 116,2 70 902 117,6
Kohászat, fémfeldolgozás 58476 114,8 113405 121,5 69 108 116,4
Gépipar 60043 119,0 122943 122,3 72 687 118,6
Egyéb feldolgozóipar 40121 116,1 81 720 119,8 47 224 116,1
Villamosenergia-, gáz-, hő-, vízellátás 72890 118,4 128646 119,7 90 305 119,2
Ipar 55899 116,3 120690 118,9 69 839 116,6
Építőipar 42937 115,5 92 179 113,9 54 123 115,4
Kereskedelem, járműjavítás 39344 114,1 97 009 119,4 62 688 116,7
Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás 34683 113,5 76 985 116,1 46 437 113,2
Szállítás, raktározás, posta és távközlés 59222 118,7 101707 120,6 76 108 120,3
Pénzügyi tevékenység 75118 113,9 143947 124,9 142432 124,8
Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás 43468 120,5 118360 133,0 81 125 132,7
Közigazgatás, védelem 47429 117,3 98028 120,1 75 671 118,2
Oktatás 33886 115,4 64 813 118,1 59 822 118,1
Egészségügyi és szociális ellátás 37308 115,6 60 113 116,3 52 781 116,3
Egyéb szolgáltatás 44675 115,5 83 599 117,0 63 896 117,2
Nemzetgazdaság összesen 49423 116,5 92 711 120,1 67 764 118,3
 
Keresetrangsor
Legmagasabb
Rangsor* Fizikaiak Szellemiek
Megnevezés Létszám
(1000 fő)
Bruttó kereset
(Ft/fő)
Rangsor Megnevezés Létszám
(1000 fő)
Bruttó kereset
(Ft/fő)
1 (2) Villamosenergia-, gáz-, hő-, vízellátás 56,9 72 890 1 (2) Pügyi tev. és kieg. szolg. 26,7 147 800
2 (1) Vegyipar 55,1 72 010 2 (1) Vegyipar 96,9 143 950
3 (4) Gépipar 156,0 60 040 3 (3) Villamosenergia-, gáz-, hő-, vízellátás 25,7 128 650
Legalacsonyabb
1 (1) Szociális ellátás 25,1 33 330 1 (1) Szociális ellátás 33,1 47 940
2 (2) Oktatás 39,2 33 890 2 (2) Humán-egészségügyi ellátás 116,1 62 490
3 (3) Szálláshely-szolgáltatás 45,5 34 680 3 (3) Oktatás 190,8 64 810
Terjedelem** 2,2 (2,2) 3,1 (3,2)

* Zárójelben az 1997. évi számok szerepelnek.
** Legmagasabb/legalacsonyabb bruttó kereset hányadosa.

 
A teljes munkaidőben foglalkoztatottak nettó átlagkeresetének alakulása, 1998
Ág, ágazat megnevezése Fizikai foglalkozásúak Szellemi foglalkozásúak Alkalmazásban állók összesen
Ft előző év azonos
időszaka = 100
Ft előző év azonos
időszaka = 100
Ft előző év azonos
időszaka = 100
Mezőgazdaság, halászat 30914 116,4 50 70 118,0 35 031 116,4
Bányászat 47629 112,6 82 569 106,8 54 430 111,5
Feldolgozóipar 37760 117,2 72 261 118,7 44 791 117,0
Ezen belül:
Élelmiszer-, ital-, dohánytermékgyártás 36283 116,1 70158 119,4 43676 117,6
Textília, ruházati, bőrtermék gyártása 28526 116,2 53061 118,0 31249 116,1
Fa-, papír-, nyomdaipari termék gyártása 36892 115,4 65365 114,4 43843 113,0
Vegyipar 47423 117,2 87536 115,5 60568 116,3
Nemfém ásványi termék gyártása 40808 117,8 73041 116,0 46838 117,7
Kohászat, fémfeldolgozás 40277 115,8 69306 120,9 45895 116,8
Gépipar 41247 119,1 74388 121,6 47909 118,6
Egyéb feldolgozóipar 30170 117,1 52527 119,5 33987 117,0
Villamosenergia-, gáz-, hő-, vízellátás 48070 118,5 77229 119,3 57178 119,1
Ipar 38842 116,9 73140 118,5 46221 116,9
Építőipar 31552 116,4 57881 114,3 37533 116,1
Kereskedelem, járműjavítás 29605 115,5 60894 119,2 42271 117,1
Szálláshely-szolgáltatás, vendéglátás 27009 115,1 50070 116,4 33417 114,5
Szállítás, raktározás, posta és távközlés 40875 118,8 63151 120,1 49729 119,9
Pénzügyi tevékenység 48937 114,6 85864 124,1 85052 124,1
Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás 32051 120,5 72365 131,0 52321 130,3
Közigazgatás, védelem 34393 117,9 61121 119,7 49311 118,2
Oktatás 26834 116,4 43964 118,4 41200 118,4
Egészségügyi és szociális ellátás 28859 116,7 41483 117,1 37424 117,1
Egyéb szolgáltatás 32782 116,7 53646 117,3 43085 117,6
Nemzetgazdaság összesen 35330 117,2 58536 119,8 45162 118,4
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. április 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére