Jó hozam reményében

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. március 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 12. számában (1999. március 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

A nyílt végű befektetési alapok száma a múlt év elején 45 volt, összes tőkéjük majdnem 200 milliárd forintot tett ki, 1998 végére már 71 alap összesen 297 milliárd forinttal gazdálkodott. Ez a befektetési forma egyre kedveltebb (1995-ben még csak 12 alap működött), ami érthető, hiszen a befektetők egyénileg nem tudják úgy megosztani a befektetésre szánt összeget a lehetséges befektetési formák (többféle részvény, ill. részvény-állampapír) között, mint azt a nagyobb tőkével rendelkező alap teheti. További előny, hogy az egyéni befektetőknek így nem kell nap nap után követniük a tőzsde vagy más piacok változásait, ezt megteszik helyettük az ezzel foglalkozó alapkezelők. És a befektetési alapba fektetett pénz után adóhitel vehető igénybe, ami növelte az alapok ügyfeleinek számát.

Az év során az alapok eredményei elszakadtak egymástól. Egyrészt a részvénybe, illetve az állampapírokba fektetők közötti hozamkülönbség nőtt, másrészt az azonos típusú (részvény- vagy állampapír-) alapok közötti differenciáltság is erősödött. A befektetők szerint is nehéz választani az alapok közül, és ezt pillanatnyilag nem könnyíti meg egyetlen mutató sem. Az újságokban közölt és egy kissé talán már túlmisztifikált nettóeszközérték-adatok és az ebből számolt hozamok alapján nehéz prognosztizálni a következő időszakra várható hozamot.

Változó hatékonyság

A gazdaságkutatók és az alapok kezelői is fontosnak tartják, hogy ezekre a kérdésekre választ adjanak, és ezáltal mérhető legyen az alapok teljesítménykülönbsége. A GKI Gazdaságkutató Rt. munkatársai vizsgálataik során megállapították, hogy felfedezhetők bizonyos összefüggések egyes, az alapokra jellemző, illetve általános érvényű mutatók (például a BUX) és ezáltal az alapok teljesítménye között. Azonban még ezen összefüggések ellenére sem lehet biztosan előre jelezni egy-egy adott alap hozamát, mert ezt ezeken kívüli tényezők is befolyásolhatják, a gazdasági környezet változásaitól kezdve a portfóliómegosztásban bekövetkező változtatásig.

A teljesítményméréshez a kutatók a heti adatok öszszegzésével negyedéves gyakorisággal vizsgálták a befektetési alapok portfóliómegosztását, és ezt hasonlították össze a ténylegesen elért hozammal. Az elemzéshez a befektetési alapok kezelői a részletes portfóliómegosztási, az ÁPTF pedig a nettóeszközérték-adatokat szolgáltatta. Az elemzésben jelenleg 21 alap szerepel.

Az 1998-as heti adatok összesítéséből készült grafikonokon három tényezőt szerepeltettünk: az eredményességi rátát, az elért hozamot és az elérhető hozamot. Az elért hozam az adott időszak utolsó és első napjának egy jegyre jutó nettó eszközértékeinek a hányadosa. Ez az a hozam, amelyet az a befektető realizálhatott, aki az év elején vett az alap jegyeiből és az év végén eladta azokat. Az elérhető hozam a számított elérhető átlagos hozamszint. (Vagyis ebben az értelemben átlagos hozamszint például a részvényeknél a BUX-index, szemben az alapoknál található különböző részvényekkel.)

Amennyiben az eredményességi ráta 1 felett vagy 1 közelében van, abban az esetben az alapkezelők jól változtatták hét közben is a portfóliójukat, de ha jóval 1 alatt, akkor rosszul ítélték meg a várható piaci változásokat.

Választás az alapok között

A megfelelő befektetési alap többféle szempont alapján választható ki. Ezek közé tartozik az alapító kiléte (például komoly reklámkampánnyal felhívja magára a figyelmet), a kezelőbe vetett bizalom (ezzel magyarázható, hogy a nagyobb bankok mind külön alapkezelő céget alapítottak), a kockázatvállalás mértéke (egy-egy alapcsaládon belüli választás). A GKI Gazdaságkutató Rt. által kidolgozott eredményességi ráta azt igyekszik megmutatni, hogy mely alapok kezelőitől várhatunk kiegyensúlyozottan jó hozamot.

A fenti táblázatban csak azok, az elemzésekben részt vevő alapok találhatók meg, amelyek 1998-ban pozitív hozamot értek el. A befektetési politika szerint most két részre osztottuk az alapokat: állampapíralap (Á) és részvényalap (R). Vizsgálat tárgya volt az is, hogy vajon mennyire hasonlít a befektetési alapok hozamának változása a különféle, eddig már létrehozott indexekére. Valószínűsíthető volt, hogy a részvényalapok hozamának változása például jelentősen függ a részvények teljesítményétől, ami jól követhető a Budapesti Értéktőzsde indexével (BUX). Mivel az alapok portfóliójukban sok állampapírt tartanak, az összes alap hozama függ az állampapírok hozamától is, amelyet az Államadósságkezelő Központ (ÁKK) által kidolgozott Állampapír-index (MAX) jelenít meg.

A gazdaságkutatók két mutatót is létrehoztak a BUX-index mintájára, amelyek a befektetési alapok hozamnövekményét mutatják, az össztőkéből való részesedésükkel súlyozva. Az első, a GKI-BALI (befektetésialap-index) az összes befektetési alap adatát tartalmazza, míg a második, a GKI-RALI (részvényalap-index) csak a részvényalapokét. Az ábrán látható, hogy a GKI-BALI a MAX-indexet követi, míg a GKI-RALI a BUX-index változásaival mozog együtt, de nem mindig azonnal, néha kisebb csúszással követi azt. A GKI-RALI-n az is megfigyelhető, hogy a részvényalapok hozama a választások idején viszonylag egyenletesen csökkent, majd gyorsan visszatért az eredeti értékéhez, viszont augusztus elejétől, csakúgy, mint a BUX, folyamatosan csökkent, egészen október elejéig. A részvényalapok kezelői jóval az átlagos részvényhozam feletti eredményt produkáltak, azonban az előbb említett tőzsdei visszaesések következtében ez az eredmény mindössze 5 százalékos átlagos hozammal lett egyenlő.

Mivel nemcsak az alapok teljesítménye, de a kockázatuk is jelentősen eltérő, fontos, hogy az egyes alapokat ne az összes többi alappal hasonlítsuk össze, hanem csak azokkal, amelyeknek a portfóliója és ezáltal kockázata is nagyjából azonos, ezért az alapokat 3 csoportra osztottuk.

Az első csoportba tartoznak azok, amelyek a portfóliójuk több mint 40 százalékát részvénybe fektetik. Az 1998-as év második fele nem kedvezett ezeknek az alapoknak, éves hozamuk általában csak töredéke az első félévi hozamuknak. Az év folyamán az alapok cserélgették a helyüket az eredményességi ráta szerinti rangsorban, de a Budapest Növekedési Alap mindvégig megőrizte vezető helyét. Meglepetés viszont, hogy a Cívis '95 alap - amely félévkor az utolsó helyen állt 0,91-es eredményességi rátával - felküzdötte magát a második helyre, és a magas kockázatú alapok közül ez érte el a legmagasabb hozamot is. A portfóliómegosztása már félévkor is kifejezetten jó volt (az akkori első négy alapot megelőzte!), de nem sikerült elérnie az általunk kiszámolt majdnem 4 százalékos elérhető hozamot. A második félévet azonban jól zárta az alap, hiszen a 2,6 százalékos elérhető hozamot messze túlteljesítette. A legmagasabb elérhető hozamot minden negyedévben a Postabank-Lokomotív érte el, vagyis jól választotta meg a portfólióját.

A folyamatosan magas eredményességi rátát elérő alapokra jellemző, hogy kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtanak.

A második fél év során a BUX jelentősen vesztett az értékéből, és ez tükröződik a részvényalapok teljesítményében is. Az eredményességi ráták azért nőttek meg ennyire, mert a tőzsdei áresés következtében az elérhető hozamok is estek, de az elért hozamokat még jelentősen meghatározta az első félévi jó teljesítmény.

A portfóliójuk 10-40 százalékát részvénybe fektető alapok (2. csoport) jól viselték a tőzsdei áresést, rájuk sokkal inkább jellemző, hogy mindkét fél év során kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottak. Ezekre az alapokra már nem jellemző a magas eredményességi ráta, hiszen a kockázat csökkentett, és a BUX kisebb súllyal szerepel az elérhető hozam számításában. A hozamnövekedésben már jelentős szerepet játszanak a részvényeknél biztosabb befektetések.

A csoport első két helyezettjének eredményességi rátája éves szinten meghaladja az 1,08-as szintet, ami ilyen kockázatú alapoknál igen ritka.

Az alacsony kockázatú befektetések kedvelői a 3. csoport 8 alapja közül válogathatnak. Az elért hozam nem mutat jelentős szórást, azaz nincs olyan szembeötlő különbség az alapok között, mint az előbbiekben. Ezeknél az alapoknál 1 feletti eredményességi rátát nehéz produkálni, jelenleg ez csak az első három alapnak sikerült. A kiegyensúlyozott teljesítmény és a kockázat minimalizálása az elért hozamok csökkenésével jár együtt. 1998-ban ennek ellenére érdemesebb volt ezeket az alapokat választani az első kategóriába tartozókkal szemben, hiszen alacsony kockázattal magasabb hozamot lehetett elérni.

Egyes befektetési alapok hozamai és eredményessége 1998-ban
Befektetési alap Befektetési politika* Elért hozam, % Elérhető hozam, % Eredményességi ráta
Budapest II. R 26,10 8,37 1,164
Aranykosár Á 20,40 12,23 1,073
OTP-Optima Á 19,60 15,59 1,035
PB-Hozamg. Á 19,60 20,25 0,995
Budapest I. Á 18,90 20,10 0,990
Cívis '95 R 17,80 2,06 1,154
Imperiál Á 17,00 14,27 1,024
Budapest Számlafedezet Á 16,60 16,75 0,999
Concorde R 15,10 6,26 1,083
PB-Lokomotív R 13,40 8,37 1,046
Budapest Bonitas Á 12,90 16,77 0,967
Alpok R 12,30 6,47 1,055
Profit Príma Á 10,50 20,30 0,919
Budapest Növ. R 9,10 -18,40 1,337
OTP-Paletta R 5,10 5,63 0,995
Imperiál-R R 5,00 -8,98 1,154
Sydney R 2,10 -0,99 1,031
* R: Részvényalap; Á: Állampapíralap

A jövő ígéretei

Az adótörvények változásai az állampapíralapok vonzerejét jelentősen csökkentik, hiszen a befektetők elesnek az eddigi adóhitel-lehetőségektől, igaz, az adóhitel mértékének 30 százalékról 20 százalékra való csökkentése a részvényalapokat is sújtja.

Újabb befektetői igényt elégítenek ki az 1998-ban jelentős számban megjelenő külföldi részvényekbe és kötvényekbe fektető alapok. Az idén várhatóan tovább nő ezeknek a száma.

A GKI Rt. pénzpiaci felmérései arra utalnak, hogy várhatóan nem növekszik jelentős számban azoknak az aránya, akik befektetési alapokba fektetnek majd. Sokan úgy gondolják, hogy - megfelelő mennyiségű tőke esetén - érdemesebb saját döntés szerint állampapírt vásárolni, hiszen az adókedvezmények megszűnte miatt már csak az alapkezelők profizmusában bízhatnak, miközben az alapkezelők jutaléka költség.

A tőzsdei imbolygás miatt egyelőre a részvényekbe fektető alapok sem képesek az átlagot jelentősen meghaladó hozamszintet elérni.

A módszer Az alapok portfólióját 6 részre osztottuk, ezek: bankbetét + készpénz (1), államkötvények (2), diszkont kincstárjegyek (3), részvények (4), egyéb kötvények (5), befektetési jegyek (6). Ezeknek meghatároztuk az adott hétre érvényes átlaghozamát, amelyet aztán súlyoztunk az alapok által az adott kategóriába fektetett pénzzel. Így könnyen elérhető átlagos, de csak az adott alap portfóliómegosztására jellemző hozamszintet határoztunk meg, mert az alapkezelők, amennyiben jól ítélték meg a bekövetkező gazdasági változásokat, hét közben is megváltoztathatták befektetéseik arányát. A mi számításaink azt feltételezték, hogy a portfólió a héten változatlan marad. Ezt az elérhető hozamszintet végül összevetettük a ténylegesen elért hozammal, és így hoztuk létre az eredményességi rátát, amely az elért és az elérhető hozam hányadosa.
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. március 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére