Értékpapírok és a jövedelemadózás

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. március 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 12. számában (1999. március 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Nehéz feladat eldönteni, milyen típusú értékpapírba fektessük megtakarításainkat. A választás során a várható hozam és a befektetésben rejlő kockázatok mellett érdemes utánajárni az adózási kérdéseknek is.

 

Az évente változó adójogszabályok útvesztőjében ugyanis egyre nehezebb kiigazodni. Jelenleg összesen hét különböző jövedelemadó-mérték kapcsolódik az értékpapírból származó jövedelmekhez (0, 5, 20, 27, 35, 44 százalék, progresszív adótábla), nem beszélve az egyéb közterhekről. Az alábbiakban az értékpapírok személyi jövedelemadózásával kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat foglaljuk össze.

Az értékpapírból származó jövedelem 1) osztalék, 2) árfolyamnyereség, 3) kamat, 4) természetbeni juttatás vagy 5) ún. egyéb jövedelem lehet. Mindegyikükhöz eltérő adómérték és más adózási szabályok kapcsolódnak.

Az osztalék

Az osztalék - az Szja-tv. fogalmai szerint - a társas vállalkozás adózás utáni eredményéből a magánszemély tagok, illetve tulajdonosok részére kifizetett összeg. Társas vállalkozás e tekintetben a gazdasági társaságok mellett a közhasznú társaság, a szövetkezet, a magánszemélyek jogi személyiséggel rendelkező munkaközössége, az ügyvédi iroda, az erdőbirtokossági társulat, az MRP-szervezet és az egyesülés is. A törvény nem említi a fenti felsorolásban az új társasági törvénnyel megalkotott előtársasági formát, az adózás rendjéről szóló törvény alapján azonban az előtársasági működés során keletkezett nyereség felosztásakor is az osztalékra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.

Az adó mértéke általában húsz százalék, ha azonban a kifizetett összeg a saját tőkéhez viszonyítva magas, az osztalék - törvényben meghatározott - részére ennél magasabb, 35 százalékos mértékű személyi jövedelemadót kell fizetni. Az adót annak a vállalkozásnak kell levonnia és befizetnie, amelynek vagyona terhére az osztalékfizetés történt. (Korábban a tényleges kifizetőt terhelte ez a kötelezettség, némely külön állásfoglalással rendezett eseteket kivéve, lásd pl. az 1998/108. számú APEH iránymutatást). Lényeges közteher-növekedést jelent a törvény által túlzott mértékűnek ítélt - 35 százalék szja-val sújtott - osztalékra újonnan kivetett 11 százalékos egészségügyi hozzájárulás. Ennek megfizetése az osztalékot fizető vállalkozót terheli.

Kamatozó részvény utáni kamat

A társasági törvény szerint lehetőség van olyan részvények kibocsátására, amelyekre a társaság előre meghatározott mértékű kamatot fizet (kamatozó részvény). Új rendelkezés azonban, hogy ilyen jogcímen kizárólag az adózott eredményből fizethető kamat. A korábbiakban lehetőség volt ugyanis a részvényekre fizetett kamat költségkénti elszámolására is.

A gazdasági társaságokról szóló törvény (Gt.) 301. § (1) bekezdése szerint, a törvénynek valamely részvényesi jogosultság - jelen esetben a kamatfizetésre jogosultság - számításának alapját vagy igénybevételének feltételeit megváltoztató rendelkezéseit csak a hatálybalépést követő első teljes naptári év elteltével lehet alkalmazni. Ez a Gt. 1998. június 16-i hatálybalépése folytán 1999-es alkalmazhatóságot jelent. A törvényhez fűzött kommentár szerint azonban a jogszabály szövege a hatálybalépés utáni első "teljes naptári év" elteltéről ír. Ezt pedig úgy is lehet értelmezni, hogy az 1999-es teljes naptári év eltelte után, azaz 2000. január 1-jétől kell alkalmazni az új szabályokat. A kérdés eldöntése a gyakorlatra vár.

Az új Gt.-vel összefüggésben módosultak az Szja-tv. rendelkezései a kamat tekintetében is. Ennek következtében osztaléknak kell tekinteni a kamatozó részvény kamatát is, ha azt az adózott eredmény terhére fizeti a társaság. A kamatjövedelemre is kettős - 20, illetve 35 százalékos - adómértéket kell alkalmazni. A kamatozó részvény tulajdonosa a kamat mellett azonban osztalékra is jogosult lehet. Fontos tudnivaló, hogy ebben az esetben a 20, illetve 35 százalékos személyi jövedelemadót viselő rész meghatározásakor a kamatot és az osztalékot együttesen kell figyelembe venni. Az adó megfizetésére az osztalékra vonatkozó szabályok érvényesek.

Ha a társaság a kamatozó részvény kamatát költségei terhére fizeti (erre egyébként a fentiekben ismertetett szabályok alapján csak a Gt.-ben szereplő átmeneti időszakban, utoljára feltehetőleg az 1998. évi adózás előtti eredmény terhére van lehetőség), a magánszemélynél a kamat "egyéb jövedelem"-ként a progresszív adótábla szerint adózik.

Tőkeemelés során szerzett értékpapír

A jegyzett tőke emelésekor ingyenesen adott értékpapír névértéke, valamint a meglévő értékpapír névértékének növelésekor az emelés összege után az adó mértéke egységesen 20 százalék. Az 1998-as szabályok szerint azonban a tőkeemeléskor nem kellett az adót megfizetni, ha a névérték felemelése törvényben szabályozott adómentes eljárás - pl. a Gt. szerinti átalakulás - keretében történt. Ilyenkor a személyijövedelemadó-törvény az adófizetés "elhalasztását" az értékpapír elidegenítéséig megengedte. Az adózatlan összeg az árfolyamnyereség részét képezi majd, amely után az adót az elidegenítéskor, az árfolyamnyereségre vonatkozó szabályok szerint kell majd megfizetni. (Az adó mértéke szintén 20 százalék). Átalakulás, illetve szövetkezet részleges átalakulása esetén az adófizetés 1999-ben is elhalasztható.

A 20 százalék adót kellett megfizetniük tehát a fentiek értelmében az értékpapír névértéke után azoknak, akik - bár nem voltak tagjai, tulajdonosai az adott társaságnak a juttatás időpontjában - a jegyzett tőke emelése során 1998-ban ellenérték nélkül kaptak értékpapírt. Ha a juttatás csak részben volt ingyenes, az ellenérték nélküli - a szokás piaci érték figyelembevételével kiszámított - rész természetbeni juttatásnak minősült és az értékpapírt juttató vállalkozást terhelte a természetbeni juttatásból származó jövedelem után fizetendő 44 százalékos jövedelemadó (az APEH és a Pénzügyminisztérium közös, 1996/247. számú iránymutatása rendezte a kérdést).

Egyéb részvényjuttatás

Az egyéb részvényjuttatás után 1999-ben változatlanul 20 százalék személyi jövedelemadót kell fizetni. E szabály azonban kizárólag csak akkor alkalmazható, ha a tőkeemelés a vállalkozás jegyzett tőkéjén felüli saját vagyonából származik és olyan magánszemély részesül ilyen juttatásban, aki a tőkeemeléskor már tagja (tulajdonosa) volt a vállalkozásnak.

A tőkeemelés során szerzett osztalékjövedelem utáni adó megfizetésére sajátos szabályok vonatkoznak, mivel a magánszemély az ügylet révén kézzelfogható jövedelemhez nem jut. Az adót a kifizetőnek kell levonnia a legközelebbi alkalommal, amikor adóköteles jövedelmet fizet a magánszemély részére. Ha az adóév végéig ilyen kifizetés nem történik, a kifizetőtől kapott igazolás alapján a magánszemélynek kell befizetnie az adót a következő év március 20-ig.

Dolgozói részvény, üzletrész

A dolgozói részvényekre 1999-ig speciális rendelkezések hiányában az előzőekben leírtak szerint - az említett állásfoglalásnak megfelelően - kellett az adót megfizetni. Logikátlannak tűnt ez a szakemberek számára, mivel nagy játékteret engedett a társaságnak annak eldöntésekor, hogy a kibocsátandó dolgozói részvényekért kérjen-e ellenértéket vagy sem. Mérlegelni kellett, hogy hajlandó-e a társaság finanszírozni a dolgozói részvények teljes névértékét, a dolgozókra hárítva ezáltal a 20 százalékos adót, mentesülve ugyanakkor minden más közteher alól, vagy kedvezményes áron bocsássa ki a részvényeket. A kedvezményes kibocsátás esetén - amikor a névértéknél alacsonyabb áron vásárolták meg az értékpapírokat - a dolgozókat nem terhelte adófizetési kötelezettség, a munkáltatónak ezzel szemben a természetbeni juttatás utáni 44 százalékos személyi jövedelemadót, továbbá - dolgozókról lévén szó - a 39 százalék társadalombiztosítási járulékot és a 4 százalék munkaadói járulékot is meg kellett fizetnie 1998-ban. (Megj.: a munkaadói járulék mértéke 1999-ben 3 százalék).

Az ellentmondásos helyzetet az 1999. január 1-jétől hatályos törvénymódosítás rendezi. A dolgozói részvény, üzletrész formájában a jegyzett tőke emelése során megszerzett jövedelmet - akár ingyenesen, akár kedvezményes áron jutnak az értékpapírhoz a dolgozók - egységesen osztaléknak minősíti és 35 százalék személyi jövedelemadóval sújtja, amelyet a juttatásban részesített dolgozóknak kell megfizetniük. A munkáltató a dolgozói részvény-, illetve üzletrészjuttatás után 11 százalékos egészségügyi hozzájárulást fizet.

Sajátos esetet képviseltek a privatizációs törvény alapján visszajuttatott ellenértékhányad felhasználásával kibocsátott dolgozói részvények. Az így szerzett jövedelmet a jogi szabályozás adómentes természetbeni juttatásnak tekintette. Máig rendezetlen ugyanakkor az a kérdés, hogy csak a névérték erejéig volt-e mentes az adó alól a juttatás, vagy - ha az értékpapír szokásos piaci értéke a névértéknél magasabb volt - a piaci értékből meg nem térített teljes összeg adómentesnek minősült. E tekintetben a szakértői vélemények is eltérőek.

Külföldi állam joga szerinti osztalék

Ha az adott jövedelmet a külföldi jogszabályok osztaléknak minősítik, osztalékként kell utána adót fizetni Magyarországon abban az esetben is, ha egyébként az Szja-tv. alapján a jövedelem más kategóriába tartozna. A külföldi állam joga szerint osztaléknak minősülő jövedelem adója 20 százalék. Az adót a kifizetőnek kell megállapítania, levonnia és befizetnie, ennek elmaradása esetén a magánszemély köteles az adót megfizetni és az adóbevallásában feltüntetni.

Kockázatitőkealap-jegy hozama

A kockázatitőkealap-jegyre fizetett hozam adója 20 százalék, amit a kifizetőnek kell levonnia a jövedelemből és megfizetnie az adóhatóság részére.

Külföldön is adóztatható osztalék

Ha az osztalék külföldön is adóztatható, a magyar szabályok szerint kiszámított adóból levonható a külföldön megfizetett adó. Magyarországnak ma már több mint ötven országgal van nemzetközi egyezménye, amelyek az egyes országok adóztatási jogát korlátozhatják. Ilyenkor az egyezmény szabályai irányadók az adó mértékére, e tekintetben a magyar rendelkezéseket figyelmen kívül kell hagyni. Ha nincsen szerződésünk az adott országgal, a külföldön megfizetett összeg akkor is levonható, 5 százalék adót azonban Magyarországon is meg kell fizetni, függetlenül a külföldön fizetett adótól.

Az árfolyamnyereség

A személyijövedelemadó-törvény rendelkezései szerint az árfolyamnyereség "az értékpapír elidegenítéséért kapott bevételnek az értékpapír megszerzésére fordított öszszeget (értéket) meghaladó része." A meghatározásból egyértelműen következik, hogy árfolyamnyereség keletkezik minden olyan esetben, amikor az értékpapírt a tulajdonosa drágábban tudja eladni, mint amennyiért vásárolta. Az idézett fogalom ennél azonban jóval tágabb; nem csupán az eladásból származó jövedelmet foglalja magában. Árfolyamnyereség keletkezhet például akkor is, ha az értékpapírt nem pénzbeli hozzájárulásként - azaz apportként - gazdasági társaságba viszik, így szerezve tagsági részesedést. Ebben az esetben is elidegenítésről van szó. A kapott bevétel az az összeg, amely értéket a társaság az apport értékeként elismer. Ha ez magasabb annál, mint amennyiért a szóban forgó értékpapírt a magánszemély megszerezte, a különbözet árfolyamnyereségnek tekintendő.

Az árfolyamnyereség adója 20 százalék. Ezt a kifizetőnek kell a fizetett összegből levonnia és az adóhatósághoz befizetnie. Ha az értékpapír ellenértéke nem kifizetőtől származik (mert például magánszemély vagy külföldi személy a vásárló), az adót a jövedelmet szerző magánszemélynek kell a jövedelem megszerzését követő év március 20-áig megfizetnie. Nem kell adót fizetni azoknak az értékpapíroknak az eladásából származó árfolyamnyereség után, amelyeket tőkeszámlán tart a magánszemély (a tőkeszámlán tartott értékpapír adójának mértéke 0 százalék). Fontos változás 1999-től, hogy az adó alapja az értékpapír adásvétele során felmerülő járulékos költségekkel csökkenthető, ha a brókercégnek megfizetett kiadásról igazolással is rendelkezik a magánszemély.

Az árfolyamnyereség utáni adó alapjának megállapításához ismerni kell az értékpapír szerzési értékét. Az szja-törvény részletesen szabályozza, hogyan kell meghatározni ezt az értéket. Az értékpapír szerzési értéke ennek alapján:

  • a megszerzését igazoló bizonylatban szereplő vásárlásra fordított összeg;
  • a szokásos piaci érték;
  • a kárpótlási jegy eredeti jogosultjánál a kamattal növelt névérték;
  • ha más módon nem állapítható meg, akkor a bevétel 75 százaléka;
  • azoknál az értékpapíroknál pedig, amelyek névértékét a jegyzett tőke emelése során felemelték, és az adót az emelés összegére (mint osztalékra) a magánszemély megfizette, a névérték növekménye és a vételár együttes összege.

Az árfolyamnyereséggel szembeni veszteség elszámolása

Számos országban lehetőség van az elszenvedett árfolyamveszteségek elszámolására is a realizált nyereségekkel szemben. Korlátozott körben, 1997-től a hazai jogszabályok is lehetővé teszik ezt. Az igazolt árfolyamveszteség 20 százaléka levonható az adóévben elért árfolyamnyereség adójából, amennyiben mind a veszteséggel, mind a nyereséggel értékesített értékpapír belföldön bejegyzett részvénytársaság által kibocsátott és nyilvánosan forgalmazott részvény, valamint a magánszemély értékpapír-forgalmazási tevékenység folytatására jogosult társaságon (brókercégen) keresztül vásárolta és adta el őket. Továbbra sincs azonban mód az inflációs veszteségek leírására (pl. Nagy-Britanniában a jogszabályok lehetővé teszik ezt egy valorizációs tábla segítségével).

Az értékpapír Jogrendszerünkben számos jogszabály tartalmaz rendelkezéseket az értékpapír fogalmára (pl. a Ptk., az adótörvények, a számviteli törvény, az értékpapírtörvény stb.). Ezek a definíciók többé-kevésbé megegyeznek a köztudatban élő értékpapír fogalommal, mégis fontos tisztázni az adójogban használatos meghatározást. A személyi jövedelemadóról szóló törvény (Szja-tv.) szerint értékpapírnak tekintendő minden olyan okirat, adat, amelyet a Ptk. vagy a kibocsátás helyének joga értékpapírnak tekint. A Ptk. általános jelleggel, a tartalom és a forma alapján határozza meg a szóban forgó fogalmat. Ennek értelmében az értékpapír a tartalma alapján pénzkövetelésre vonatkozó jogot testesít meg, kiállítható azonban meghatározott dolgok tulajdonjogáról, illetve tagsági viszonyból eredő vagy más egyéb jogról is (ezekről külön jogszabályok rendelkeznek). Külön jogszabályban rögzített kellékekkel rendelkező okirat formájában jelennek meg. Léteznek ugyanakkor, és egyre inkább elterjednek ún. dematerializált - elektronikus adatként megjelenő - értékpapírok is. Az Szja-tv. a különböző jogszabályok által értékpapírnak tekintett okiratoknál, adatoknál tágabb körre terjed ki, értékpapírnak tekinti ugyanis a fentieken túl: a kkt.-ben lévő vagyoni hozzájárulást, a bt. vagyoni betétjét, a kft.-üzletrészt, a szövetkezeti részjegyet, célrészjegyet, egyéb vagyoni hozzájárulást - kivéve a szövetkezeti tagsági kölcsönt - és az egyéb tagsági jogot megtestesítő részesedéseket, továbbá minden olyan okiratot, adatot, amit más ország jogrendszere annak tekint.

A kamat

Különösen bonyolult szabályok vonatkoznak a kamat adózására. Ezek részletes kifejtése kimerítené jelen cikk kereteit, ezért csak az általános tudnivalókat foglaljuk öszsze. Kamatnak számít:

  • a takarékbetét, a takaréklevél és a devizabetét kamata, valamint a nyilvános forgalomban mozgó, hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok jövedelme, ha azt bármely jogszabály kamatnak nevezi (pl. kötvény kamata, diszkont kincstárjegy kamata, árfolyamnyeresége),
  • a nyilvános kibocsátású befektetési jegyek hozama, valamint árfolyamnyeresége akkor, ha nyilvános forgalomban keletkezett,
  • a zárt kibocsátású és a zárt körben forgalmazott értékpapírok kamata bizonyos korlátokon belül - kifizetőnként évi 200 ezer forint, magánszemélyenként évi 10 ezer forint, illetve a jegybanki alapkamat 105 százaléka. A korlátokat meghaladó összeg összevonandó jövedelem (ún. egyéb jövedelem).

A kamat adójának mértéke 0 százalék.

Természetbeni juttatásnak minősülő jövedelem

Természetbeni juttatásban részesül a magánszemély akkor, ha ingyen kap értékpapírt a kifizetőtől, vagy a szokásos piaci árnál olcsóbban vásárolja azt meg a kifizetőtől. A szokásos piaci értékből meg nem térített rész adóköteles jövedelem, amelyre a kifizetőnek kell megfizetnie az adót. Az adó mértéke egységesen 44 százalék és a juttatást követő hónap 12. napjáig kell az adóhatósághoz befizetni. Ha a magánszemély az ily módon megszerzett értékpapírt később elidegeníti, az árfolyamnyereség kiszámításakor a papír megszerzésére fordított összegnek a szerzéskor érvényes szokásos piaci árat kell tekinteni (nem kell tehát kétszer adót fizetni).

Egyéb jövedelem

Az árfolyamnyereség mint egyéb jövedelem

Sajátos rendelkezések folytán az árfolyamnyereség nem mindig adózik az ismertetett szabályok szerint. A törvény az árfolyamnyereség egy részét vagy annak teljes összegét egyes esetekben kamatnak vagy egyéb jövedelemnek tekinti és ennek megfelelően adóztatja. Egyéb jövedelem keletkezik például akkor, amikor a kifizető túlságosan magas áron vásárolja meg az érintett magánszemélytől az értékpapírt. Az ellenérték és a szokásos piaci ár közötti különbözetre nem az árfolyamnyereségre vonatkozó szabályok szerint kell adót fizetni, hanem hozzá kell adni a többi összevontan adózó jövedelemhez. Az adó mértéke ennek következtében legalább 20 százalék, évi 400 000 Ft éves jövedelem felett azonban mindenképp magasabb lesz az árfolyamnyereség adójánál. (A jövedelemnek szokásos piaci ár alatti része természetesen árfolyamnyereségként adózik.) Nem kell alkalmazni e szigorú szabályt, ha az ellenértéket a nyilvános forgalom alakította ki, például brókercégek által bonyolított ügyletek esetén.

Értékpapír-juttatás kedvezményes módon - részvényopció

Az utóbbi években - elsősorban a külföldi érdekeltségű társaságoknál - széles körben elterjedt hazánkban is a dolgozók, vezetők javadalmazásának egy sajátos módja, a részvény-elővásárlási jog biztosítása. Az opciós programok többnyire azonos feltételekkel működnek a multinacionális vállalatok érdekeltségi körébe tartozó valamennyi leányvállalatnál. Legfontosabb jellemzőjük, hogy bizonyos - általában teljesítménytől vagy a cégcsoportnál munkaviszonyban eltöltött időtől függő - mennyiségű értékpapír (részvény) kedvezményes áron történő megvásárlására nyújtanak lehetőséget (opciót) a dolgozók részére. A jogosultság megszerzésétől számított, előre meghatározott időtartamon belül vagy annak elteltével (ami akár több év is lehet) a dolgozók az opciós jog megszerzésekor érvényes piaci áron vásárolhatják meg munkáltatójuk vagy a külföldi anyavállalat részvényeit. Ha időközben a részvények piaci ára megugrik, a megszerzett papírok eladásával azonnal jelentős jövedelemre tehetnek szert a munkavállalók. (Az ismertetett szabályok a legegyszerűbb részvényvásárlási programok vázát jelentik, a gyakorlatban ennél lényegesen bonyolultabb rendszerek is léteznek.)

Az Szja-tv. a részvényopcióval megszerzett jövedelmek adózásáról külön nem rendelkezik, ezért rendkívül problematikus a meglévő szabályok alkalmazása a hasonló ösztönzési rendszerekre. A nehézségeket hivatott áthidalni az 1999-től hatályos törvénymódosítás, melynek értelmében a vételi jog gyakorlása révén szerzett jövedelem "egyéb jövedelem"-nek minősül. Az adófizetési kötelezettség akkor keletkezik, amikor a magánszemély a vételi jogát gyakorolja. Az adó alapja az értékpapír megvásárlásának időpontjában érvényes szokásos piaci ár és a fizetett ellenérték különbözete. Két kivétel létezik e szabály alól: nem kell alkalmazni az új rendelkezést, ha nyilvánosan meghirdetett akcióról van szó, továbbá akkor sem, ha a megszerzett jövedelem egyébként természetbeni juttatásnak minősül. (Sajnálatos, hogy az új rendelkezés is vet fel értelmezési kérdéseket.)

Szmicsek Ágnes
Arthur Andersen & Co. Kft.
Adminisztratív kötelezettségek A személyijövedelemadó-törvény előírásai szerint a magánszemélyek kötelesek nyilvántartást vezetni a tulajdonukban lévő értékpapírokról és a gazdasági társaságokban meglévő tulajdoni részesedéseikről. A nyilvántartást a bizonylatok megőrzésére vonatkozó általános szabályok szerint öt évig meg kell őrizni. Az öt évet attól az évtől kell számítani, amikor az adott jövedelemről szóló adóbevallást be kell nyújtani az adóhatósághoz. Sajátos feladat hárul az értékpapírból származó jövedelem kifizetőjére, ha külföldi illetőségű magánszemély részére fizeti ki azt. Amennyiben létezik a két ország között a kettős adóztatás elkerüléséről szóló egyezmény, bizonyos jövedelmekre nem kell a külföldi illetőségűnek adót fizetnie Magyarországon, vagy a Magyarországon beszedhető adó mértéke alacsonyabb az szja-törvényben előírtnál (jellemzően osztalék, kamat és árfolyamnyereség esetén). Az adózás rendjéről szóló törvény szerint a kifizető ilyenkor is csak akkor alkalmazhatja az alacsonyabb adómértéket, illetve csak akkor tekinthet el az adó levonásától, ha a magánszemély a külföldi illetőségét igazolja. (Az igazolást a kifizetőnek meg kell őriznie.) Igazolás hiányában az Szja-tv. szerinti adómértéktől eltérő adómérték alkalmazása szankciókat vonhat maga után. Lehetőség van az adó visszaigénylésére, ha a kifizető azért vonta le és fizette be az adót, mert a külföldi igazolást nem csatolt. Az adóhatósághoz intézett kérelemhez a kifizetőtől kapott igazolás mellett mellékelni kell az illetőségigazolást is. A visszatérített adót a hatóság konvertibilis forintszámlára utalja át.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. március 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére