A védelem ára

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. március 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 12. számában (1999. március 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Óvatos becslések szerint ma Magyarországon száz - 18 és 65 év közötti - felnőtt férfiból három a vagyonvédelemből, testőrködésből, a biztonságtechnikából és a hasonszőrű munkákból él meg. Vagyis legalább 75 ezren testőrködnek, 1000-1500 ember foglalkozik magánnyomozással, és több ezerre tehető a kenyerét biztonságtechnikai rendszerek forgalmazásával és telepítésével keresők száma. (Néhány szakmabéli ennél jóval kisebb számokat emleget, aminek leginkább az lehet az oka, hogy sok az álságos, azaz a szakmát csak nevében űző vállalkozás a biztonsági-védelmi piacon.) A szakmához csatlakozóan még minimum 20 ezren keresik kenyerüket a személy- és vagyonvédelemhez, magánnyomozáshoz kapcsolódó kiegészítő tevékenységekkel, szolgáltatásokkal. A teljes vagyonvédelmi piac nagyságát a szakértők évi 40 milliárd forintra taksálják, ahol a kiadások 60 százalékát a fizetések teszik ki.

Túlzás nélkül állítható tehát, hogy a rendszerváltozást követően új életre kelt szakma felvirágzott. Ez azonban óhatatlanul együtt járt néhány vadhajtás megjelenésével is. Most - legalábbis a jogalkotók reménye szerint - a rend és a fegyelem korszaka következik, hisz' a szakmai követelményeket oly magasra helyezték, hogy annak valószínűleg csak a legrátermettebbek felelhetnek meg.

A köznyelv szeret általánosítani, s ekképp a személy- és vagyonvédelemmel, de nemritkán a magánnyomozással foglalkozókat is a testőr kategóriájába sorolja. Nem csoda hát, ha hazánkat sokan már a testőrök paradicsomának is tekintik, noha az ideális testőr paramétereinek csak nagyon kevesen felelnének meg a biztonsági piacon megélők közül. A klasszikus értelemben vett testőr profi szakmai tudásához ugyanis nagyjából 190 centis magasság és 90 kiló testsúly társul, a testőr jóképű, megnyerő modorú, művelt és intelligens. Szóval olyan ritka madár, mint a mesében Erős János vagy (mint a filmmesében) Kevin Costner. A testőr és a gorilla között szakadéknyi a távolság.

Lejárt a gorillák ideje

A helyzet talán az őrző-védők frontján a legrosszabb, hiszen az őröknek nemcsak a fenti követelményeknek kell(ene) legalább minimálisan eleget tenniük. Elvben egy személyben egyesítenék a tökéletes testőrt, a múlt rendszerből ismert jól informált rendészt és az ugyancsak kihalófélben levő bennfentes portást. Ilyetén géniusz mutatóban sincs a szakmában.

Helyettük viszont (nagyrészt) tar fejű, testépítő szalonokban kigyúrt figurák uralják a terepet szinte mindenütt az országban. Sokan kényszerből, más kenyérkereset híján szegődnek biztonsági őrnek. A szakmai szűrőn eddig csak a legsúlyosabb esetek akadtak fenn. Nem véletlen, hogy a megbízókat ért károkban - például a pénzszállítmányok vagy raktárkészletek dézsmálásában - nemegyszer a biztonsági emberek is ludasnak bizonyultak.

Persze gyakran saját társaik vetik ki maguk közül az alkalmatlanokat, de újabban a megbízók is berzenkednek. Nemrég például egy amerikai érdekeltségű vállalat emelt kifogást amiatt, mert a felfogadott őrző-védők hónapok múltán is ellenérzést keltettek a dolgozókban és a céghez érkező ügyfelekben. A témával foglalkozó klinikai szakpszichológus úgy véli, sokszor az a baj, hogy a biztonsági szolgálatra jelentkezőknek - vagy már pályán levőknek - nincs annyi intelligenciájuk, hogy megértsék: nem ellenőrizniük, pláne uralniuk, hanem szolgálniuk kell a környezetükben levőket.

A biztonságiakat jobb esetben csak a cégszokásokra, a vendégek vagy a telefonálók üdvözlésére kell kiokítani. A gyors helyzetfelismeréshez, konfliktuskezeléshez azonban adottság kell. Akad már társaság - a Central Guard -, amely a biztonsági szolgálatot teljesítők pályaalkalmassági vizsgálatára szakosodott. Tapasztalataik szerint a helyzet szinte napról napra javul: mind több olyan fiatal jelentkezik erre a munkára, aki a havi 40-60 ezer forintos jövedelem fejében egyetemi évei alatt vállal biztonsági szolgálatot.

Moll Tamás, a Top Secret ügyvezető igazgatója szerint ma már csak azok a cégek számíthatnak sikerre, amelyek állandó technikai megújulásra, alkalmazottaik továbbképzésére is súlyt helyeznek, s megfelelő a belső ellenőrzési rendszerük.

Érdemi változást azonban szinte mindenki a múlt év végén alakult s tevékenységét pár hete megkezdett szakmai kamarától vár. De a tisztulás már csak a foglalkoztatottak nagy száma miatt is jó ideig eltarthat. (Az arányokról annyit, hogy ma a biztonsági őrök száma jóval meghaladja a rendőrökét és a katonákét: a rendőrség mintegy 30 ezer, a honvédség pedig 50 ezer egyenruhást számlál.)

Egy középkategóriájú cégnél az átlagosan fizetett biztonsági őr havi nettó 40-60 ezer, egy elit társaságnál 90-120 ezer forintos jövedelmet tehet zsebre. A szórást az órabérekben tapasztalható óriási különbségek is okozzák: akadnak még 200 forint alatt kereső őrök is, de a legjobbak, a komolyabb felkészültségű biztonsági alkalmazottak ennek akár öt-hatszorosát is megkapják. (Természetesen a megrendelők nem ezt a díjat, hanem jóval magasabb összeget fizetnek a szolgáltatást végző cégnek, illetve vállalkozónak.)

Jóval egyöntetűbb a magánnyomozók piaca. Erre a pályára - joghézag folytán éveken keresztül legalábbis féllegálisan - jórészt a szakma nyugdíjkorhatárt elért kiválóságai merészkedtek, majd a sorokat a fegyveres testületektől a jobb megélhetés reményében vagy a politikai rendszerváltozás miatt kilépők egészítették ki. Sok közöttük a magas színvonalon képzett, egykor titkosszolgálati munkát ellátó szakember.

A magánnyomozók ma már természetesen nem nagyítóval, jegyzetfüzettel, revolverrel és szivarral szaladgáló és szimatoló sherlockholmesok, a mai munkában a siker döntő eleme a legkorszerűbb informatikai háttér, a mobil hang- és képrögzítő felszerelés. A szakma magas presztízsét az őrző-védőkénél, illetve egyéb biztonsági munkákat ellátókénál általában magasabb honoráriumok is jelzik.

A szimat nem olcsó

Bár tarifáit a legtöbb társaság üzleti titokként kezeli, illetve az adott megbízástól függő szorzókat, befolyásoló tényezőket emleget, elmondható, hogy a titkos követés ára 4-6 fős csoport részvételével 6000 forint óránként. Adósságbehajtás megrendelése esetén a nyomozók általában néhány százezer forintos alapdíjat és 15 százalékos sikerdíjat számítanak fel. A vállalás alsó határa többnyire 1 millió forint. A tarifákat illetően azonban ezek az adatok nem mindenütt érvényesek, a szórás elég nagy a piacon.

Dr. Láposi Lőrinc, egykori rendőr vezérőrnagy, a MesterDetektív Tanácsadó és Védelmi Kft. ügyvezető igazgatója - nyugállományba vonulásáig az ORFK bűnügyi csoportfőnöke - azt várja, hogy az újonnan alakult Személy-, Vagyonvédelmi és Magánnyomozói Szakmai Kamara e téren is rendet tesz. Véleménye szerint legalábbis a kamara kompetenciája kell a tarifák megállapításához, egységesítéséhez.

Biztosnak egyelőre csak az tűnik a piacon, hogy az adósságbehajtó szolgálat mellett máig jellemzőek a családi ügyeket felderítő - például hűtlenkedés bizonyítására szolgáló -, valamint az üzleti információszerzést, a partner megbízhatóságát vagy ennek ellenkezőjét igazoló megrendelések. Ezek sem tartoznak az olcsó szolgáltatások közé. Bűnügyekben általában olyan ügyfelek fordulnak a magánnyomozókhoz, akik korábban a rendőrségtől vártak segítséget, de ügyüket a nyomozást megszüntető határozattal zárták le.

Ugyancsak a magánnyomozók közé soroltatnak az adósságbehajtók. A Magyarországi Követelésbehajtók és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetsége 1993-ban alakult meg, tagjai évente több mint 60 ezer céginformációt szolgáltatnak, s körülbelül 5 milliárd forintnyi kinnlevőséget kezelnek. Tarifáik - legalábbis a sikerdíjat tekintve - hasonlítanak a magánnyomozói taksához, s valószínű, hogy a havi 60-100 ezer forintos magánnyomozói jövedelemhez közel álló összeg jut nekik is.

Tény tehát, hogy e szakma művelői sem dicsekedhetnek átlagon felüli jövedelemmel, feltehetően azért, mert a szakma telített, nincs kielégítő kereslet a piacon található több mint ezer nyomozó munkájára.

Cégvédelem ingatag alapon

Lassan azonban a - mondjuk így - mesterséges védelmi intelligenciával is telítődik a piac, noha a biztonságtechnika és cégvédelem mára Magyarországon is különös jelentőségre tett szert. A folyamat kezdete a rendszerváltozás idejére tehető. A hirtelen támadt igény kielégítésére az évtized elején sorra alakultak az őrző-védő bt.-k és kft.-k. számuk oly rohamosan növekedett, hogy az ebben a szférában foglalkoztatott létszám hamarosan elérte, majd meghaladta a rendőrség összlétszámát, miközben az alacsony szakmai felkészültségű és megfelelő jogi háttér nélküli cégek leginkább csak demonstratíve látták el a vállalkozások védelmét. Az alacsony szakmai értékű élőerő mellett a gyenge minőségű technikai felszerelések és berendezések is kétségessé tették a védelem hatékonyságát.

A megfelelő védelem komoly pénzbe kerül, viszont az elmúlt évek során nagyjából kialakult az őrző-védő szakmában elfogadott cégek listája, jelentősen emelkedett a technikai berendezések színvonala, illetve azok kínálata is.

A vagyonvédő cégeknél megrendelhető szolgáltatások ára amúgy sok mindent elárul arról, mennyire komoly céggel áll szemben a leendő megrendelő. A piaci ár alatti, irreálisan nyomott tarifa ugyanis jelzésértékű. A kevésbé képzett, kis létszámmal dolgozó vagyonvédő társaságok nemritkán gyanúsan olcsó ajánlatokkal jelennek meg egy-egy tenderen, amiből rögtön kiderül, az ajánlattevő nem lenne képes ellátni a rá bízott feladatot. Ezért állítja Melha István, az Ôrmester Vagyonvédelmi Kft. marketingigazgatója, hogy a szakma perifériájára szorult cégek a nagyok elől igyekeznek elorozni a megrendeléseket úgy, hogy alákínálnak az áraknak. Állítása szerint a piacon ma legfeljebb egy tucat stabil cég van, a többiek vagy fel-, vagy lefelé ívelő szakaszukat élik. A fluktuáció óriási: nemcsak a cégek szűnnek meg (legalábbis nevükben) egyik napról a másikra, s kezdik új névvel, tiszta lappal ugyanazt a munkát ugyanott, de az őrző-védő vállalkozásokon belül is jelentős a mozgás. Az alkalmazottak, alvállalkozók sokszor saját munkaadóikat játsszák ki úgy, hogy szolgálati helyükön alákínálnak a vállalási díjnak, s másnaptól önálló vállalkozásként végzik ugyanazt a munkát. Ennél azonban jellemzőbb, hogy a dolgozók az őrző-védő társaságok között pendliznek.

A piac egyik meghatározó szereplőjének számító Ôrmester Kft.-nél talán ez a legfőbb gond. Itt évente 35-40 százalékos - vagyis az átlagoshoz hasonló - a fluktuáció, ami nem kis veszteséget okoz a cégnek. Egy szakember kiképzése ugyanis 60-80 ezer forint, s a munkaadó általában hozzájárul a képzés költségeihez. Azután foglalkoztatja, s imigyen gyakorlatilag is betanítja a majdani szakembert, márpedig a rutint még a legjobb iskola sem pótolhatja.

Nem véletlen, hogy a szakmabeliek általában az általuk foglalkoztatottak 30-40 százalékát minősítik profinak, egyharmadukat megfelelőnek tartják, a maradékról azonban ők maguk sincsenek jó véleménnyel. A szakma nagyjából ötödének megfelelő selejt ellen egyébként előbb-utóbb a megrendelők is kifogást emelnek, s az még a jobbik eset, ha legalább egy jó biztosítás révén rendezni lehet az őrző-védő által gondatlanságból, hozzá nem értésből vagy szándékosan okozott károkat.

Ezért is vallják a szakma elitjéhez tartozók, hogy a megrendelőknek ügyelniük kell az őrző-védők megbízása előtt arra is, hogy a foglalkoztatni kívánt vállalkozás milyen biztosítással rendelkezik. A kötelező alapbiztosításról ugyanis a gyakorlatban könnyen kiderülhet, hogy annak léte nem feltétlenül a megrendelő, mint inkább a szolgáltató cég céljait szolgálja.

Ajánlatos tehát a megbízási szerződés előtt átnézni a kiszemelt őrző-védő cég papírjait, biztosításának mellékletét, de nem árt a cég adó- és tb-iratait is áttekinteni.

Támadás erőszak nélkül

A cégeket egyébként többféle veszélytől - leginkább a kívülről érkező atrocitásoktól, illetve saját dolgozóiktól - kell megvédeni. Ennek eszközei között szerepelhetnek a technikai eszközök és berendezések, vagyis a riasztók, érzékelők, kamerák; az élőerő alkalmazása, azaz őrök, biztonsági emberek, ellenőrök felvonultatása. Az ideális persze a komplex védelem, azaz az elektronikus, mechanikus védelem lenne, kombinálva a támadások elhárítására képzett emberekkel.

Tökéletes megoldás ugyan nincs, de sok baj megelőzhető, ha a megrendelő és a megbízott biztonsági vállalkozás előre feltérképezi, honnan, milyen, mire irányuló támadás, illetve veszély fenyegetheti leginkább a céget, ennek elhárítására pedig milyennek kellene lennie a teljesnek tekinthető védelemnek.

Szabadszállási-Tóbi Péter, az egyik fővárosi rendőrkapitányság bűnmegelőzési főelőadója mindenesetre úgy véli, ha a megrendelő az őrzendő vagyon, illetve objektum értékének 10 százalékát védelmi célokra fordítja, akkor már nyugodtan alhat. Szabadszállási - aki a védelmi berendezéseket országszerte telepítő és működtető SZTH Security Force Kft. ügyvezető igazgatója is volt, amíg a jogszabályok az efféle vállalkozást a rendőrök számára engedték - állítja: az emberek többsége hirtelen felindulásból, leginkább közvetlenül egy betörés után keres védelmet. De sokan még ekkor sem járnak el kellő körültekintéssel, vagy változatlanul spórolni igyekeznek. Pedig a jó biztonsági rendszer nem olcsó. Csak az egyszerűség kedvéért: aki egy családi ház védelmére 100 ezer forint, egy lakótelepi lakáséra pedig 70 ezer alatt vállalkozik, gyanút kell hogy ébresszen a megrendelőben. Meglehet ugyanis, hogy a telepítendő rendszer nem felel meg a kor követelményeinek, vagy ha a legkorszerűbbek közé tartozik is, a beszerzési csatorna lehet kétes. A rendőr tapasztalata szerint előfordul az is, hogy a berendezéssel ugyan minden rendben van, az árát is megkérik, csak épp a kivitelezés, a beszerelés nem kerül túl sokba, mert a rendszert nem biztonsági szakértő, hanem egyszerű villanyszerelő helyezi üzembe.

Akár céges megrendelőről, akár magánemberről van szó, Szabadszállási-Tóbi Péter mindenképp azt javasolja, hogy a megrendelő a rendőrségnél informálódjon a fellelhető biztonsági berendezésekről, illetve az ajánlott szerelőkről, üzemeltetőkről, és mindenképp ellenőrizze, hogy a kiszemelt rendszerre vonatkozik-e a Magyar Biztosítók Szövetségének ajánlása.

A szakavatottak szerint egyébként az adott objektum védelmi koncepcióját úgy kell kidolgozni, hogy a rendszer ne csak az épületet, hanem annak közvetlen környezetét is védje. Kamerarendszerekkel lehet figyelni a környéket, mivel a behatolni készülők az akció előtt általában szemrevételezik az épületet.

A következő lépés a kerítés vonalának, majd a kert, illetve az épület külső falának védelme. Ezután a már jól ismert nyílászáró-védelmi, betörés- és falbontás-érzékelő rendszerek következnek, illetve a ház belső tereinek védelmére szolgáló technikák beszerelése.

Az emberi közreműködés persze ennek ellenére mellőzhetetlen. Az irodaházak előcsarnokába például recepcióst, portási feladattal megbízott és nem biztonsági őr kinézetű munkatársat célszerű állítani. Ô hivatott ugyanis demonstrálni, hogy itt rend van. Mellette néhány rendész is ténykedik, akik azt ellenőrzik, jogosult-e az illető belépni egy-egy irodába vagy szintre.

Ma még kevesen ügyelnek rá, hogy az erőszakos behatolás minden jele nélkül is érheti támadás a céget, tehát vigyázni kellene például az adat- és információkiáramlás megakadályozására. Erre mellesleg ma már a legkülönbözőbb védelmi eszközök és technikák állnak rendelkezésre.

Tökéletes biztonsági rendszert kiépíteni persze képtelenség. Ám ezt nemcsak a sanda szándékkal közeledők használják ki. A hírek szerint ma már létezik olyan cég is, amely a védelmi lyukak felderítéséből él meg, vagyis azzal foglalkozik, hogy megtalálja a rést a rendszerekben. Emberei felkérésre behatolnak a védett objektumba, ezzel bizonyítva a rendszer tervezésében, illetve kivitelezésében fellelhető hiányosságokat.

Spórolós cégek Az elmúlt évben a munkavédelmi ellenőrök az őrző-védő vállalkozások működésében kifogásolták, hogy munkatársaik alkalmazásakor igyekeznek megkerülni a közterhek fizetését, és előnytelen feltételekkel szerződnek dolgozóikkal. Bírósági perek kezdődtek több ügy kapcsán, amellett hogy a felügyelőség pénzbírságokat is kiszabott. Általános tapasztalat, hogy a cégek a biztonsági őröket alacsony bérért foglalkoztatják, ugyanakkor szinte kötelezik őket, hogy vállalkozói vagy megbízási szerződést is kössenek. Több esetben előfordult, hogy munkaviszonyt nem is létesítettek velük, csak megbízásos alapon dolgoztatták, illetve fizették őket. Mindez a munkavállalók számára azért hátrányos, állítják a munkavédelmi szakértők, mert szemben a munkaviszonynyal, a vállalkozási vagy megbízási szerződés semmiféle garanciális elemet nem tartalmaz. Szabadság, betegség idejére például nem jár fizetés, a túlmunka díjazása sem a törvény szerint történik, s a felmondásra vonatkozó szabályok sem érvényesek rá. A védelemmel foglalkozó vállalkozások vezetőinek ellenérvei pedig úgy szólnak, hogy egyetlen olyan jogszabály sincs, amely kötelezővé tenné a munkaviszony létesítését. P. Zs.
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1999. március 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére