A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (a továbbiakban: Tao.) csekély mértékben változott. Az 1999. január 1-jétől hatályos módosításokat az 1998. évi LXI. törvény tartalmazza. Lényeges szabályváltozás csak szűkebb adózói kört érint, nevezetesen a közhasznú társaságokat, a külföldön tevékenységet végző vállalkozásokat, illetve a három- és tízmilliárd forint feletti, termék-előállítást szolgáló beruházást megvalósító cégeket. Ezenkívül kisebb pontosító és jogharmonizációs célú módosítások történtek, ideértve a KSH termékbesorolási rendszeréről a vámtarifaszámra való átállást is.
A Tao. az 1998. évi XXXIII. törvénnyel év közben jelentősen módosult. Ezekre a változásokra most nem térünk ki, de felhívjuk olvasóink figyelmét arra, hogy az évközi változásokat a Cégvezetés 1998. júliusi számában (56-59. oldal) Társasági pénzügyek/Társasági adó címmel részletesen ismertettük, s amelyben külön kiemeltük azokat a rendelkezéseket, amelyeket már 1998. január 1-jétől alkalmazni kell az 1998. évi adókötelezettség teljesítésekor.
Fogalmak
Gép- és infrastrukturális beruházás
A beruházási és térségi kedvezmények jellemzően a gépberuházásokhoz kapcsolódnak. A Tao. – figyelemmel arra, hogy 1999-től a termékbesorolás a vámtarifaszámon alapul – a beruházási és térségi adókedvezmények vonatkozásában a vámtarifaszám alapján definiálja a gép- és az infrastrukturális beruházás fogalmát. Ez a változás technikai jellegű, hiszen a két rendszer egymásnak való megfeleltetése alapján történt. A törvény átmeneti szabályt tartalmaz arra az esetre, ha a megfeleltetés olyan helyzetet teremtene, ami a vállalkozás számára hátrányos következménnyel járna. Eszerint ha 1998. december 31-ig megkezdték az adókedvezményre jogosító beruházást, akkor a beruházás aktiválásakor, a beruházás értékének megállapításánál figyelembe vehető az adótörvény 1998. december 31-én hatályos rendelkezése, azaz a beruházás értéke az olyan gépek, berendezések értékével is növelhető, amelyek megfelelnek az ITJ-besorolás alapján meghatározott gépfogalomnak [1998. évi LXI. tv. 1. § (1) bek., 9. §, Tao. 4. § 9. pont a), e) alpontja, 29/B § (6) bek.].
A besorolási rend változása, állapotrögzítés
Az új termékazonosító rendszer – a vámtarifaszám – a korábbi ITJ-, METJ- és SZATJ-besorolásokat váltja fel. Az ÉJ és az SZJ a továbbiakban is érvényben marad. A Központi Statisztikai Hivatal megújítja a Szolgáltatások Jegyzékét, de annak bevezetésére legkorábban 2000-ben lehet számítani, így ennek a körülménynek a szolgáltatások és az építmények adóügyi megítélésében nincs jelentősége. Az állapotrögzítő rendelkezés módosítása miatt viszont a szolgáltatások, illetve az építmények besorolásakor az 1995. június 15-i besorolási rend helyett az SZJ, illetve az ÉJ 1998. június 30-án hatályos besorolási rendjét kell alkalmazni. Az új termékazonosító rendszer, a vámtarifaszám vonatkozásában is szükséges az állapotrögzítés, hiszen a Kombinált Nómenklatúrában bekövetkező változásokat csak folyamatos törvénymódosításokkal lehetne követni. Az adótörvény állapotrögzítő rendelkezése értelmében a termékek adóügyi megítélésénél a Kereskedelmi Vámtarifa 1998. június 30-án érvényes rendjét kell irányadónak tekinteni [1998. évi LXI. tv. 1. § (4) bek., Tao. 4. § 37. pont].
Off-shore cég
A külföldön tevékenységet végző, úgynevezett off-shore cégek adózási szabályai 1999-től több szempontból – a szabályozás lényegét is érintően – módosultak, ezáltal világosabbá, egyértelműbbé váltak. A legfontosabb – a külföldi vállalkozás fogalmának meghatározása keretében bekövetkező – változásokat az alábbiakban foglaljuk össze.
Az állami adóhatóság, pontosabban annak Észak-budapesti Igazgatósága a társaság kérelmére, illetve – ha a társaság nem felel meg a külföldön tevékenységet végző vállalkozások számára előírt valamennyi követelménynek – hivatalból törölheti az off-shore cégek nyilvántartásából a társaságot.
Ezek a cégek kizárólag külföldön folytathatnak kereskedelmi tevékenységet, illetve nyújthatnak pénzügyi szolgáltatásnak vagy – és ez is új eleme a szabályozásnak – kiegészítő pénzügyi szolgáltatásnak nem minősülő szolgáltatást. A törvénymódosítás rögzíti, hogy az ilyen társaságok kizárólag külföldiekkel köthetnek kereskedelmi jellegű szerződéseket, valamint a szolgáltatásaik áfa-törvény szerinti teljesítési helye a szerződés szerint (és ténylegesen is) csak külföldön lehet.
Módosult az a szabály, amely szerint eddig a társaság vezető tisztségviselőinek, felügyelőbizottsági tagjainak, alkalmazottainak többségükben belföldi magánszemélyeknek kellett lenniük. 1999-től a belföldi többség feltételének teljesülését a három csoportra együttesen kell vizsgálni.
A külföldön tevékenységet végző társaságok kötelesek bankszámlájukat belföldön vezetni és kötelezettségeiket arról teljesíteni. Az 1998-ban hatályos szövegezés pontosítására annak érdekében volt szükség, hogy egyértelművé váljék, mit is kell e rendelkezés alatt érteni. A módosított szöveg értelmében belföldi bankszámláról kell teljesíteni a székhely, a telephely működésével kapcsolatos kiadásokat, a vezető tisztségviselők, a felügyelőbizottsági tagok, az alkalmazottak, a könyvvizsgáló részére történő kifizetéseket, valamint az államháztartás alrendszereit megillető, különböző közterhekkel kapcsolatos kötelezettségeket.
Off-shore cég eddig is csak korlátolt felelősségű társaságként vagy részvénytársaságként működhetett. Új szabály viszont, hogy a részvénytársasági formában működő ilyen társaság csak névre szóló részvényt bocsáthat ki, de ennek a követelménynek meg kell felelnie a részvénytársasági formában működő tulajdonosnak is, tehát ő sem bocsáthat ki bemutatóra szóló részvényt. Egyértelműek az 1999-től hatályos rendelkezések a tekintetben is, hogy a külföldön tevékenységet végző társaságnak és annak tagjának semmilyen – sem közvetlen, sem közvetett – részesedése nem lehet belföldi gazdasági társaságban, szövetkezetben, közhasznú társaságban és egyesülésben, továbbá az off-shore cég tulajdonosainak nem lehet belföldön telephelye, kereskedelmi képviselete.
A külföldön tevékenységet végző vállalkozás tulajdonosai között nem lehetnek belföldiek, és – főszabályként – a tagok tulajdonosainak is külföldieknek kell lenniük. Amennyiben a társaság tagja nyilvánosan működő részvénytársaság, akkor az új rendelkezések megengedik – legfeljebb a tag jegyzett tőkéjének három százalékáig -, hogy a külföldön tevékenységet végző társaság tagjának belföldi tulajdonosa is legyen.
Fontos átmeneti szabály, hogy ezeknek a társaságoknak legkésőbb 1999. június 30-áig nyilatkozniuk kell arról, hogy az új feltételeknek – a nyilatkozattétel időpontjában – megfelelnek-e. Amennyiben eddig az időpontig nem nyilatkoznak, akkor az adóhatóság a társaságot hivatalból törli a külföldön tevékenységet végző társaságok nyilvántartásából. Ez a határidő jogvesztő, igazolási kérelem benyújtásának nincs helye [1998. évi LXI. tv. 1. § (2) bek., Tao. 4. § 28. pont, 29/B § (7) bek.].
Országos érdek-képviseleti szervezet
Az országos érdek-képviseleti szervezetek adóztatása szempontjából nélkülözhetetlen annak definiálása, hogy milyen szervezetek tartoznak ebbe a körbe. A korábbi szabályozás által hivatkozott jogszabályokat az Alkotmánybíróság hatályon kívül helyezte, ezért az adótörvénynek saját fogalmat kellett alkotnia. Ezek szerint 1999-től országos érdek-képviseleti szervezetnek az olyan, bírósági nyilvántartásba vett társadalmi szervezetek szövetsége tekinthető, amely a munkavállalók vagy a munkáltatók érdekeit képviseli, feltéve hogy a szövetségnek vagy tagjainak legalább tíz, különböző megyében működő, jogi személyiséggel rendelkező szervezeti egysége van. Felhívom azonban a figyelmet arra, hogy az 1998-as adóév vonatkozásában még azok a szervezetek tekinthetők országos érdek-képviseleti szervezetnek, amelyek az Alkotmánybíróság által hatályon kívül helyezett jogszabályok szerint ilyennek minősültek [1998. évi LXI. tv. 1. § (3) bek., Tao. 4. § 28/a) pont].
Külföldi deviza, külföldi pénznemben keletkezett bevétel átszámítása
Az a vállalkozás, amely olyan külföldi pénznemben készíti el beszámolóját, illetve vezeti könyveit, amelynek nincs az MNB által jegyzett árfolyama, 1999-től nem az adóhatóság által közzétett árfolyamon, hanem az MNB által az adóév utolsó napjára vonatkozóan közzétett, USA-dollárban megadott árfolyam alapján köteles elvégezni a forintra átszámítást.
Amennyiben a külföldi szervezet bevétele olyan külföldi pénznemben keletkezett, amelynek nincs a Magyar Nemzeti Bank által jegyzett árfolyama, akkor a fentiek szerint köteles elvégezni a forintra átszámítást [1998. évi LXI. tv. 2. §, Tao. 5. § (8) bek., 15. § (3) bek.].
Adóalap-növelő és -csökkentő tételek
Új adóalap-csökkentő tétel, hogy 1999-től a vállalkozási övezetben székhellyel, telephellyel rendelkező vállalkozás a vállalkozási övezetté nyilvánítást követően ott üzembe helyezett és korábban még használatba nem vett épület, építmény beszerzési, előállítási költségének 10 százalékával csökkentheti évente az adóalapját, feltéve hogy nem veszi igénybe az adótörvény által biztosított adókedvezményt. Az 1998-ban hatályos rendelkezések is tartalmazták ezt a lehetőséget, de nem korrekciós tételként, hanem az 1. számú mellékletben az értékcsökkenési leírás szabályai között. Emiatt a vállalkozások – figyelemmel arra a körülményre, hogy az értékcsökkenés elszámolásának kettős korlátja van, azaz az adóalapnál érvényesíthető amortizáció nem haladhatja meg sem a számvitelben elszámolt értékcsökkenés összegét, sem az adótörvényben meghatározott mértéket – gyakorlatilag nem tudtak élni ezzel a lehetőséggel, hiszen irracionális döntés lett volna épületekre vonatkozóan 10 százalékos amortizációs normát meghatározni számviteli politikájukban. Ezt az ellentmondást oldja fel az új rendelkezés azzal a kikötéssel, hogy ezt az adóalap-csökkentést adóalapnál elszámolt értékcsökkenési leírásnak kell tekinteni. Ennek a feltételnek a tárgyi eszköz számított nyilvántartási értékének meghatározása során van kitüntetett jelentősége. Ezek a szabályok természetesen vonatkoznak azokra a tárgyi eszközökre is, amelyeknek beszerzési költségével az üzembe helyezés évében egy összegben csökkenthető az adózás előtti eredmény [1998. évi LXI. tv. 3. § (1) bek., 11. § (3) bek., Tao. 7. § (1) bek. e) pont, 1. számú melléklet 11. pont].
Az adóalap-korrekciós tételek között érdemes megemlíteni, hogy az értékcsökkenési leírás szabályai között gyakorlatilag nincs érdemi változás, de az amortizációs normákat tartalmazó mellékletekben 1999-től a vámtarifaszám alapján azonosítják a termékeket. Magától értetődő, hogy az átállással kapcsolatosan – az átsorolásból esetleg fakadó hátrányok elkerülése, a már megkezdett, az adóalapnál figyelembe vehető leírás változatlan folytatása érdekében – átmeneti rendelkezés is található a törvénymódosításban, amely kimondja, hogy az 1998. december 31-éig üzembe helyezett tárgyi eszközökre vonatkozóan alkalmazhatók az 1. és 2. számú melléklet korábbi, 1998. december 31-én hatályos rendelkezései. Ilyenkor a KSH 1995. december 31-én hatályos ipari termékjegyzéke az irányadó a tárgyi eszközök besorolásánál [1998. évi LXI. tv. 9. §, Tao. 29/B § (8) bek., 1. számú melléklet 6. pont, 2. számú melléklet. IV. a) és b) pont].
Az adózás előtti eredmény csökkenthető az adomány összegével, de a csökkentés összege nem haladhatja meg az adózás előtti eredmény 20, illetve – közhasznú és kiemelkedően közhasznú szervezetek együttes támogatásakor – 25 százalékát, feltéve hogy a vállalkozás rendelkezik az adótörvényben rögzített tartalmú igazolással. A korábbi szabályozás szerint az adományról szóló igazolásnak tartalmaznia kellett a közhasznú nyilvántartásba vételre vonatkozó bírósági határozat számát is. Ezt az adatot a jövőben csak akkor kell tartalmazniuk az igazolásoknak, ha a bíróság határoz a közhasznú szervezetté való minősítésről [1998. évi LXI. tv. 3. § (2) bek., Tao. 7. § (7) bek.].
A jogutód – az átalakulást követő három adóévben, egyenlő részekre megosztva – köteles megnövelni az adózás előtti eredményét a jogelőd átalakulási vagyonmérlegében kimutatott pozitív átértékelési különbözet összegével. A vagyonfelértékelésre jellemzően a jogelődnek van lehetősége, amennyiben azonban az átalakulás formája kiválás vagy – szövetkezeteknél – részleges átalakulás, akkor a jogelőd vagyonának felértékelésére kizárólag a jogutódnak van lehetősége. A felértékelés részletes szabályait a számviteli törvény tartalmazza. Az adótörvény – a szabályozási hiányosságot felszámolva, az összhang megteremtése érdekében – a kiválással, részleges átalakulással létrejövő jogutódoknál is előírja, hogy növeljék meg az adóalapjukat a saját átalakulási vagyonmérlegükben kimutatott pozitív átértékelési különbözet összegével [1998. évi LXI. tv. 4. §, Tao. 8. § (1) bek. i) pont].
Veszteségelhatárolás
Az adóhatósági engedélyhez kötött veszteségelhatárolás szabályaira vonatkozó módosítás érintheti a teljes adózói kört is. Az 1998. december 31-én hatályos szabályozás szerint, ha a vállalkozás bevétele az adóköteles tevékenység megkezdését követő ötödik évben nem érte el az elszámolt költségek és ráfordítások 50 százalékát, akkor a keletkezett veszteséget csak az adóhatóság előzetes engedélye alapján lehetett elhatárolni. Az adóhatóság az engedélyt akkor adta meg, ha a bevétel elmaradását a beruházás üzembe helyezésének elmaradása vagy elemi kár idézte elő. Ennek a szabályozásnak a végrehajtása meglehetősen nehézkesnek bizonyult, ezért a rendelkezés 1999-től úgy módosult, hogy az adóhatóság az engedélyt akkor adja meg, ha a bevételkiesés elháríthatatlan külső ok miatt következett be. Ez egyrészt könnyítést jelent, hiszen nemcsak a korábban nevesített két ok, hanem bármely más körülménynél is mérlegelési jogot ad az adóhatóság számára a veszteségelhatárolás engedélyezéséhez, egyúttal azonban szigorítást is jelent azáltal, hogy akár a beruházás üzembe helyezésének elmaradásakor is megtagadhatja az adóhatóság az engedély kiadását, ha az nem elháríthatatlan külső okra vezethető vissza (például a beruházás üzembe helyezése a társaság érdekkörében bekövetkező cselekmény – vagy annak elmaradása – miatt hiúsult meg) [1998. évi LXI. tv. 7. §, Tao. 17. § (8) bek.].
Beruházási adókedvezmények
A területfejlesztés kedvezményezett területeinek jegyzékéről szóló kormányrendeletben meghatározott társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott térségben, valamint a magas munkanélküliséggel küzdő megyékben székhellyel, telephellyel rendelkező vállalkozások által megvalósított 3 milliárd forint feletti, továbbá az országban bárhol a 10 milliárd forint feletti, termék-előállítást szolgáló, 1996. december 31-e után megkezdett beruházás után – ha annak összes törvényi feltétele teljesül – adókedvezmény vehető igénybe. A kedvezmény igénybevételének egyik feltétele, hogy a beruházás üzembe helyezését követő második évben és azt követően a foglalkoztatottak létszáma 100, illetve – 10 milliárdos beruházásnál – 500 fővel haladja meg a beruházás üzembe helyezését megelőző évben foglalkoztatottak számát. Ez a rendelkezés hátrányosan érintette azokat a vállalkozásokat, akik már a beruházás időszaka alatt is alkalmaztak új munkaerőt, akár a beruházás kivitelezése, akár a majdani munka betanítása érdekében.
Az 1999. január 1-jétől alkalmazandó új szabály a létszámnövekmény meghatározásához a beruházás üzembe helyezését megelőző év helyett a beruházás megkezdését megelőző évet jelöli meg viszonyítási évként. Az a vállalkozás, amely 1998. december 31-éig megkezdte a kedvezményre jogosító beruházást, az adókedvezmény első igénybevételekor választhat, hogy a korábban vagy az 1999. január 1-jén hatályos – létszámnövekményre vonatkozó – rendelkezések szerint veszi igénybe az adókedvezményt.
A törvénymódosítás záró rendelkezései között található meg az az 1998-as adóévben alkalmazandó átmeneti szabály, amely szerint a beruházási adókedvezmény feltételrendszerének elemét képező árbevétel-növekmény meghatározásakor a vállalkozás az 1998. évi árbevételét az 1997. évi árbevétel teljes összege helyett, annak a jövedéki termékek után fizetett környezetvédelmi termékdíjjal és útalap-hozzájárulással csökkentett értékéhez viszonyíthatja. Erre a bázis- és tárgyév összehasonlíthatósága érdekében van szükség, hiszen 1998-tól a környezetvédelmi termékdíj és az útalap-hozzájárulás nem része az árbevételnek [1998. évi LXI. tv. 8-9. §, 11. § (4) bek., Tao. 21. § (8), (12), (14) bek., 29/B § (9) bek.].
József-Polonyi Gábor| A közhasznú társaság adóalapja A közhasznú társaság közhasznú tevékenysége adómentes, vállalkozási tevékenysége viszont adóköteles. Az ilyen társaság mérleg szerinti eredménye az adómentesen és adókötelesen képződött eredményt együttesen tartalmazza. Éppen ezért az adótörvény előírja a közhasznú társaságoknak, hogy olyan nyilvántartást vezessenek a saját tőkéről, amely alapján el tudják különíteni az adómentesen, illetve az adózottan képződött sajáttőke-elemeket. Erre azért van szükség, hogy tőkekivonáskor az adót korábban nem viselő vagyonrész után is megfizessék az adót. A társaság jogutód nélküli megszűnésekor csak az alapításkori vagyon adható ki a tagoknak, az azt meghaladó vagyont közhasznú célra kell fordítani. A közhasznú szervezetekre vonatkozó szervezeti jogszabályok nem rendelkeznek arról, ha a tag nem a társaság megszűnése miatt, hanem például a társaság működése közben vagy átalakulása során lép ki a társaságból, vagy esetleg a jegyzett tőke leszállítása miatt adják ki neki az őt megillető vagyonrészt. Ilyenkor egyébként a korlátolt felelősségű társaságokra vonatkozó vagyonkiadási szabályokat kell alkalmazni, ami azzal járhat, hogy a kiadott vagyonnak lehet adómentesen képződött része is. Ezért a közhasznú társaságnak nemcsak a megszűnéskor kell növelnie az adózás előtti eredményét, hanem a tagsági viszony megszűnésekor vagy a jegyzett tőke – 1999. január 1. után megvalósuló – leszállításakor is, mégpedig a társaság tagjának kiadott vagyonnak a nyilvántartásban adózott saját tőkeként kimutatott értéket meghaladó részével, tehát az adómentesen képződött vagyon terhére kiadott összeggel. Ugyancsak meg kell növelni az adóalapot a közhasznú társaságok egyesülésekor és szétválásakor – mégpedig a jogutódnál – akkor, ha az átalakulás miatt a jogelőd bármely tagjával szemben az adómentesen képzett saját tőke terhére vagyonkiadási kötelezettség keletkezik. A törvény részletes előírásokat tartalmaz a közhasznú társaságoknak a saját tőkéjük adómentesen, illetve adózottan képződött részének elkülönítésére, valamint e nyilvántartásuk tartalmára. Az 1998-ban hatályos szabályok nem rendelkeztek arról, hogyan kell eljárni akkor, emelik vagy csökkentik a jegyzett tőkét, illetve ha nem közhasznú társaság átalakulásával alapítanak közhasznú társaságot. Az 1999-től hatályos rendelkezések pótolják ezeket a hiányosságokat, és az előbbiekre vonatkozóan is részletes szabályokat állapítanak meg. Ennek megfelelően – a korábbi rendelkezések érvényessége mellett – 1999. január 1-jétől alkalmazandó új szabályok szerint az évenkénti sajáttőke-változás megbontásakor figyelmen kívül kell hagyni a jegyzett tőkének, a tőketartaléknak, az eredménytartaléknak alapítás, tőkeemelés vagy tőkeleszállítás miatti változását, az alapítás és tőkeemelés keretében jegyzett tőke és tőketartalék növekedéseként elszámolt tagi hozzájárulást, valamint nem közhasznú társaság közhasznú társasággá átalakulásakor a közhasznú társaság – összevont átértékelési különbözet értékével csökkentett – saját tőkéjét adózottan képződött saját tőkeként kell kimutatni, tőkeleszállításkor az adózottan képződött saját tőke terhére kell kiadni a vagyont a társaság tagjának, amennyiben pedig az arra nem nyújt fedezetet, akkor a fennmaradó részt az adómentesen képzett rész terhére kell elszámolni. u A közhasznú társaságokkal kapcsolatosan megemlítem, hogy 1999. január 1-jétől a kedvezményezett tevékenységek felsorolását kizárólag a 6. számú melléklet tartalmazza, amelynek tartalma eltér az átmenetileg, az 1998. évi adóalap megállapításakor még alkalmazható 4. számú melléklettől [1998. évi LXI. tv. 5. §, Tao. 13. § (1) bek. b)-c) pont, (2) bek., 1997. évi CVI. tv. 22. § (6) bek.]. |