Károkozó hatóság

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. november 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 9. számában (1998. november 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

A dolgozóért való munkáltatói felelősség sajátos esete, amikor a különböző hatóságok alkalmazottai okoznak kárt a hatósági tevékenységük során. Ezt az esetkört a Ptk. az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősségnek nevezi, jóllehet idetartozik a bírósági és ügyészségi jogkörben okozott kárért való felelősség is. A vétkesen kárt okozó hatósági dolgozóért is a munkáltatója felel, a hatósággal szembeni kárigény érvényesítésének azonban szigorúbb feltételei vannak, mint az "egyszerű" munkáltatókkal szemben.

Az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősséget ugyanis - az egyéb feltételek fennállta esetén is - csak akkor lehet megállapítani, ha a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult igénybe vette a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket. E kárfelelősségi forma annyiban is sajátos, hogy - értékhatártól függetlenül - a megyei (fővárosi) bíróság hatáskörébe tartozik az ilyen perek elbírálása. Természetesen az államigazgatási hatóságot is csak olyan kár megfizetésére lehet kötelezni, amely az eljárása során kifejtett tevékenységével vagy mulasztásával okozati összefüggésben áll. Nem felel a kárért a közigazgatási hatóság, ha annak bekövetkezte és a hatóság mulasztása között nincsen okozati összefüggés.

Az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség csak a törvényben meghatározott szigorú feltételek fennállása esetén állapítható meg, s nincs helye a törvényi rendelkezés kiterjesztő alkalmazásának. Amennyiben a hatóság kárfelelősségének hiányoznak a speciális törvényi feltételei, adott esetben az alkalmazottért való felelősségre vonatkozó, illetve az általános kárfelelősségi szabályok az irányadók.

Az államigazgatási jogkörben okozott kárért való helytállási kötelezettség önálló felelősségi alakzat, ezért a büntetőeljárásról szóló törvényben szabályozott kártalanítás például nem zárja ki, hogy a károsult a Ptk. alapján is igényelje a hatóság jogellenes magatartása miatt bekövetkezett kárainak megtérítését.

Hatósági tevékenység

A munkáltató helytállási kötelezettségéhez nem elég, hogy hatósági dolgozó vétkesen kárt okozzon. Államigazgatási jogkörben okozott kárnak ugyanis csak az államigazgatási jellegű, tehát a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-intézkedő tevékenységgel, illetőleg ennek elmulasztásával okozott kárt lehet tekinteni. Idetartozik az a kár is, amelyet a fegyveres testület őrszolgálatot teljesítő tagja a szolgálati feladatának teljesítése érdekében kifejtett tevékenységgel okoz. Az őrszolgálat ellátása közben, de nem a szolgálati feladatok teljesítése érdekében kifejtett tevékenységgel okozott kárért való felelősség tekintetében - az eset körülményeitől, elsősorban a károkozás módjától függően - az egyéb kárfelelősségi szabályok az irányadók. Nem alkalmazhatók az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősség szabályai, ha a kár államigazgatási szervező-intézkedő tevékenységgel összefüggésben keletkezett ugyan, de a károkozó magatartás nem minősíthető államigazgatási tevékenységnek. A szakértői véleményadás nem államigazgatási jellegű, a közhatalom gyakorlása során kifejtett szervező-intézkedő tevékenység. A szakértői véleménnyel okozott kár megtérítése iránt indított per ezért nem tartozik ebbe a körbe. Hasonló a helyzet akkor is, amikor az államigazgatási szerv jogszabály rendelkezése alapján köteles gondoskodni a birtokába került dolog megőrzéséről, és az eljáró alkalmazottjának mulasztása miatt a dolog elvész vagy megrongálódik. A kár megtérítése tekintetében ilyenkor nem az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítésére vonatkozó, hanem a letéti szerződés esetén irányadó rendelkezések alapján kell elbírálni az államigazgatási szerv felelősségét.

A körözés elrendelése ezzel szemben a rendőrségnek a közhatalom gyakorlása során kifejtett olyan intézkedő tevékenysége, amelyre az államigazgatási jogkörben történt károkozás szabályait kell alkalmazni. Ugyanígy rendőrhatósági jogkör gyakorlását jelenti a rendőrségi nyilvántartások felhasználásával a rendőr által adott szóbeli vagy írásbeli tájékoztatás. Nem tekintendő ezzel szemben közigazgatási jogkörben okozott kárnak a közérdekű adatokra vonatkozó kérelem megtagadása miatt keletkezett kár. A városrendezési terv megállapítása és a közúti forgalom szervezése is közhatalom gyakorlása körében kifejtett szervező-intézkedő tevékenység, s az ennek során bekövetkezett kár államigazgatási jogkörben okozott kárnak minősül.

Jogorvoslat

Tévedni a hatóságnak is joga van. A helytelen döntés önmagában még nem ad alapot a hatósággal szembeni kárigényre. A hatóság kárfelelősségének feltétele az is, hogy a kár rendes jogorvoslattal nem volt elhárítható, illetőleg a károsult igénybe vette a kár elhárítására alkalmas rendes jogorvoslati lehetőségeket. Ebből a szempontból nem minősül rendes jogorvoslatnak az államigazgatási határozat felülvizsgálata iránti per. A rendes jogorvoslat kizárólag az államigazgatási eljárásról szóló 1957. évi IV. törvényben írt, a közigazgatási szervezetrendszeren belüli jogorvoslati lehetőségeket jelenti. Bár az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítése iránti per megindításának eszerint nem előfeltétele az államigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatának mint nem rendes jogorvoslati lehetőségnek a kimerítése, a már megindított felülvizsgálati eljárás azonban idő előttivé teszi a kártérítési követelést, ha a károsodás a felülvizsgálati eljárás sikertelensége esetén következik be. Nem állapítható meg az államigazgatási szerv felelőssége hatósági jogkörben okozott kár címén akkor sem, ha a jogerős határozatot a rendes jogorvoslati eljárásban megsemmisítették, így annak következményeit elhárították.

A jogorvoslatnak a kárt okozó jogellenes hatósági intézkedés, döntés, határozat ellen kell irányulnia. Erre figyelemmel a használatbavételi engedéllyel szembeni jogorvoslati kérelem például nem pótolja a jogsértő építési engedély elleni fellebbezés elmulasztását.

Jogsértés

Az államigazgatási jogkörben okozott kárért való felelősséget a hatósági dolgozó jogsértése alapozza meg. Zsinórmérték lehet ebből a szempontból, hogy az alapvető állampolgári jogokat korlátozó államigazgatási intézkedések végrehajtása során az ügyintéző szerveknek a lehető legkisebb hátrány okozásával kell eljárniuk. Súlyos, a kárfelelősséget megalapozó jogalkalmazási mulasztás például, ha a végrehajtási jog bejegyzése a főkövetelésre nem, csak a járulék biztosítására történik. A földárveréshez szolgáltatott téves adatközlés is megalapozza a kártérítési felelősséget. Egyértelműen jogellenes és a bírói gyakorlat szerint a hatóság felelősségét megalapozó körülmény a jogszabálysértés nélkül megadott építési engedély hivatalból történt visszavonása is. Ugyanilyen következményekkel jár, ha az építési engedély kiadásánál a hatóság figyelmen kívül hagyja a környezetvédelmi szempontokat. Az építési hatóság kártérítési felelősséggel tartozik akkor is, ha az engedélyezett építkezéstől való eltérés esetén a továbbépítés betiltása, az építkezésnek a tervhez igazítása tárgyában nem vagy nem megfelelően intézkedik, a meghozott határozatának az igénybe vehető kényszerítő eszközökkel nem szerez érvényt, és emiatt a folyamatos jogsértés eredményként létrehozott építményre a fennmaradási engedély kiadására kerül sor. A rendőri intézkedés kártérítési felelősséget alapozhat meg, ha nem felel meg a személy- és vagyonbiztonság követelményeinek. Ugyancsak jogellenesség miatt felel a gyakorlat szerint az illetékhivatal, ha a fél által már befizetett illetéket ismét megfizetteti, mert a tőle elvárható módon nem tisztázta a befizetés jogcímét, s ezért azt rosszul könyvelte. Az ezzel okozati összefüggésben a félnél keletkezett károkért megállapítható a hatóság felelőssége, függetlenül attól, hogy a vitatott összeget visszafizette.

Árnyaltabb a helyzet, ha a kár abból származik, hogy a hatóság túllépte a harmincnapos ügyintézési határidőt. A kárfelelősség szempontjából ilyenkor annak is jelentősége van, milyen okból nem tartották be a határidőt. Ugyancsak a konkrét körülményektől függ, hogy az államigazgatási szerv "hallgatása" alapjául szolgálhat-e a kárfelelősség megállapításának.

Jogellenesség hiányában nem ad alapot kártérítési felelősség megállapítására az értékpapír tőzsdei forgalmazásának a befektetők jogos érdekeit és a piac egyensúlyát veszélyeztető kereskedés miatt történő hatósági felfüggesztése.

Mérlegelési jogkör

Az a körülmény önmagában, hogy az államigazgatási határozat az igénylő számára kedvezőtlen, s az utóbb tévesnek bizonyult, nem vezethet a közreműködő tisztségviselő vétkességének s ezen keresztül a hatóság kártérítési felelősségének megállapításához. A jogszabály eltérő értelmezése ugyanis egymagában nem valósít meg jogellenes és felróható magatartást. A téves jogszabály-értelmezésen alapuló határozat meghozatala nem elegendő a hatóság alkalmazottja vétkességének megállapításához: erre csak nyilvánvaló és kirívó jogsértés esetén van jogi lehetőség. Az elsőfokú államigazgatási határozatnak a másodfokú eljárásban a bizonyítás kiegészítése céljából történt hatályon kívül helyezése, majd az újabb eljárás eredményeként a szabálysértési eljárás bizonyíték hiányában történt megszüntetése nem kártérítési alap: a bizonyítékok bizonyító erejének eltérő mérlegelése ugyanis nem minősül jogellenes magatartásnak. Nyilvánvalóan alaptalan az a bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránti igény, amely jogerős ítélet tartalmát jelöli meg a kereseti kérelem alapjaként. Bírósági jogkörben okozott kár megtérítése iránt sem érvényesíthető kártérítési igény azon az alapon, hogy a bíróság tévesen értékelte a bizonyítékokat. Ezzel kapcsolatban általában elmondható, hogy a felróhatóság megítélése körében kettős követelmény érvényesül: egyfelől elvárható a törvényességnek megfelelő lelkiismeretes bírói munka, ugyanakkor e téren is érvényre kell jutnia az ítélkezés függetlensége garanciális elvének. Egymagában az a körülmény, hogy a bíróság határozata utóbb tévesnek (törvénysértőnek) bizonyult, nem vezethet annak megállapítására, hogy a meghozatalában közreműködő bíró vétkes magatartást tanúsított, így felróhatóság hiányában a kártérítési felelősség sem érvényesülhet. Ugyanakkor a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen mérlegelése már adott esetben megalapozhatja a bíróság kártérítési felelősségét.

Méltányosság

A hatósági mérlegelés sajátos esete, amikor a jogszabály az ügyben eljáró szerv belátására bízza, hogy előnyben részesíti-e az ügyfelet valamilyen szempontból. A hatóság részéről nem minősül jogellenes magatartásnak, ha nem gyakorol méltányosságot az ügyféllel szemben, holott annak elvileg nincsen akadálya.

Kárenyhítés

A hatósági eljárásban részt vevő ügyfél magatartása is kihat a hatóság jogellenes és felróható intézkedésével okozott kárért való felelősségre. Itt is érvényesül ugyanis a károsultat terhelő általános kárenyhítési kötelezettség. Ez az adott esetben azt jelenti, hogy az ügyfélnek - az általában elvárható módon és mértékig - együtt kell működnie a hatósággal, a mulasztásával összefüggő kárt maga viseli. Az államigazgatási szerv törvénysértő eljárásával okozott kár megosztására kerülhet sor például, ha a jogerős államigazgatási határozatot önként nem teljesítő fél magatartása is közrehatott a kár bekövetkezésében. Meg kell azonban említenünk, hogy az ügyfél nem köteles arra, hogy az államigazgatási hatóság által igazolt adatok helyességét ellenőrizze. Ezért a téves adatszolgáltatás miatt a fél által az államigazgatási szerv ellen indított kártérítési perben a közölt adatok ellenőrzésének elmulasztása miatt a fél terhére nem alkalmazható kármegosztás.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. november 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére