Digitalizált állóképek

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. november 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 9. számában (1998. november 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Magyarországon az amatőr fotósok évente mintegy hatmillió tekercs filmet vásárolnak, vagyis egy személy átlagosan fél-egy tekercset használ el. Egy filmtekercs hat-hétszáz forintba kerül, így évente mintegy négymilliárd forintot költünk filmekre, amihez hozzáadódnak az előhívás és a nagyítás költségei. A forgalmazó cégek féltve őrzik értékesítési statisztikáikat, ezért nem lehet pontos rangsort felállítani. Sejthető azonban, hogy a nemzetközi viszonyoknak megfelelően a magyar filmpiacon is a Kodak, a Fuji és az Agfa termékei a legkeresettebbek, jóllehet rajtuk kívül számos más márkájú portéka is forgalomban van.

Profik és amatőrök

Az Egyesült Államokban, illetve a Távol-Keleten jóval nagyobb a színes negatívok iránti igény, Japánban például fejenként évi öt tekerccsel is lehet számolni. A hazai fogyasztás ehhez képest is nagyon alacsony, de azért is, mert az amatőr alapanyagok bizonyos megszorításokkal alkalmasak profi felhasználásra is. Az olykor illegálisan működő óvodai és iskolai fotósok például nyilvánvalóan a legolcsóbb alapanyagokat veszik, vagyis az amatőr kategóriában eladott hatmillió tekercs nem elhanyagolható részét valójában profik használják fel.

A filmforgalmazók mindazokat a profi felhasználók közé sorolják, akik a fotózásból élnek. Magyarországon két és fél ezerre teszik azon fotográfusok számát, akik rendszeresen vagy alkalomszerűen profi anyagokat vásárolnak. És nemcsak színes negatív filmeket, hanem színes fordítós, illetve diafilmeket is. Mindent egybevetve kilencvenezer filmtekercs lehet az éves profiforgalom. Emellett elhanyagolható a fekete-fehér filmek forgalma, annak ellenére, hogy használatuk a fotóművészek körében és a divatfotózásban ismét sikk.

Az állóképrögzítéssel kapcsolatos fejlesztések fő célja, hogy megszüntessék a hagyományos technológiából adódó kényelmetlenségeket. Hiszen az exponált filmet elő kell hívni, amihez vegyszer és megfelelő minőségű papír kell, az eredmény pedig csak a kidolgozás után látható. Ennél kétségtelenül jóval praktikusabb a digitális fényképezés, amelynél a kép az exponálást követően azonnal megjelenik, a felvétel akár azonnal megismételhető. Profi felhasználás esetén sem kell külön nagyítani, majd szkennelni, a filmet egyszerűen csak be kell vinni a számítógépbe.

A digitális fényképezőgépek alapvetően hasonlítanak a hagyományos gépekhez, a különbség annyi, hogy a film helyén valamilyen képérzékelő eszköz van, például a videokamerákból ismert, ám az ott használatosnál lényegesen érzékenyebb lapka. Az állóképen minden olyan hiba szemet szúr, amit a mozgóképnél nem veszünk észre. Gyakorlatilag makulátlan felületre van szükség. Ezeknek az érzékelőknek fontos jellemzője a felbontás, a színmélység és a felhasználható adat mennyisége. Szakmai körökben az egymillió képpontos felbontás számít mérföldkőnek.

A bűvös szó: megapixel

Azok az eszközök, amelyek ennél a határnál, amit megapixelnek is neveznek, gyengébb képességűek, kizárólag amatőr felhasználásra alkalmasak. Ha van a családban számítógép, akkor el lehet a képekkel játszani: megfelelő kiegészítők segítségével azonnal meg lehet jeleníteni azokat a monitor képernyőjén. A kis gépek optikailag természetesen nem nyújtanak komoly teljesítményt.

A megapixel környékén és afelett azonban már egyre igényesebbek a készülékek, az igazán profi gépek ára másfél millió forint felett kezdődik. A brit Reuter hírügynökség például a következő hónapokban digitálisra cseréli le fotóriportereinek hagyományos gépeit. A kiválasztott típus a Kodak idén piacra dobott DTS 520-as kamerája, amit Cannon-vázból építettek, és amelyhez az eddig használt optikák, vakuk és egyéb tartozékok ugyancsak illeszkednek.

Ezt a kamerát sajtófotósoknak találták ki, miután felbontása - kétmillió pixel - még éppen megfelel, ugyanakkor nem tekinthető túl nagynak az elektronikus adatrögzítés, a mobilfelhasználás, adott esetben a notebookon történő előkészítés és a mobiltelefonon történő továbbítás szempontjából. Ebből a típusból egyelőre minden darab elkel, olyan nagy iránta az érdeklődés.

A profi felhasználók körében tehát hódít a digitális képrögzítés, ám kérdés, mikor válik általánossá a háztartásokban. Ez egyelőre várat magára és nem csak a készülékek ára miatt. Az amatőrök többsége számára ugyanis még mindig az a legfontosabb, hogy zsebben hordható képek készüljenek, amiket elő lehet venni akár a villamoson is, s nem arra vágynak, hogy a számítógép monitorán nézegessék a fényképeket. Még Amerikában is, egyelőre, zömmel hagyományos gépeket használnak, így a fejlesztés részben még mindig a hagyományos, kémiai rögzítésre összpontosít.

Új formátum az APS

Kialakult egy teljesen új szabvány, az APS. Ez újfajta filmformátum, kisebb film, kisebb kazetta, kisebb méretű képkocka, aminek számos olyan előnyös tulajdonsága van, ami a hagyományos filmeknek és gépeknek nincs. Például fél tekercset is vissza lehet húzni, ki lehet venni, majd a gépbe visszatéve onnan lehet folytatni a fotózást, ahol korábban abbamaradt. Másrészt a filmen mágnesezhető réteg van, amelyre rögzíthetők az egyes expozíciók adatai, például a dátum, a zársebesség és még ki tudja mi. Már Magyarországon is kaphatók az ilyen rendszerben működő gépek és a hozzájuk való filmek, de nem hódítanak olyan gyorsan, mint a tengerentúlon vagy Japánban. Minden bizonnyal azért, mert ott kevésbé számít komoly érvágásnak a családi fotófelszerelés megújítása. Az APS-rendszerű gépek körében van teljesen egyszerű kivitel, ahogy egészen professzionális gép is. Áruk azonban mindenképpen magasabb a hagyományos fényképezőgépekénél, hiszen jelentős többletszolgáltatásokat nyújtanak, és persze az árban meg kell térülnie a fejlesztésbe fektetett millióknak is.

Az APS-filmet kidolgozás után visszatekercselik a kazettába, az onnan bármikor előhúzható. A szélesebb körű felhasználás, hasznosítás érdekében a Kodak különleges eszközt dolgozott ki, és gyártását átadta egy hardvergyártó cégnek. A berendezés bármilyen meghajtóhoz hasonlóan számítógépbe építhető, ebbe helyezhető az APS-kazetta. A szerkezet tudja kezelni a filmet, beszkenneli az egyes képkockákat, kis tartalomjegyzéket készít, esetleg egy-egy képkockát magas minőségben bevisz a gépbe. Ebben a megoldásban a fejlesztők ötvözték a digitális technika előnyeit és a hagyományos képhordozó adottságait.

Nem ez az egyetlen újszerű megoldás. Ugyancsak a Kodak nevéhez fűződik az a szolgáltatás, amely egyelőre csak az Egyesült Államokban vehető igénybe, ám rövidesen Nyugat-Európában is elérhetővé válik: az előhívatott film képei a fotóüzletből jelképes összeg ellenében digitalizált formában bekerülnek a Kodak adatbankjába. Ott a képek az Interneten keresztül bármikor elérhetők a megrendelő számára, akinek különféle manipulációkra is lehetősége nyílik. Egy orlandói család például megteheti, hogy küld a családi fotókból a Dallasban élő nagynéninek oly módon, hogy a hálózaton kiválasztott képekről a dallasi üzletben rendelnek nagyítást. Kívánság szerint kerülhet a képre felirat, színes keret, miegymás, így postázzák azt a címzettnek.

Folyamatos fejlesztések

A legutóbbi kölni szakkiállításon bemutattak egy berendezést, amely leginkább bankjegykiadó automatához hasonlít. A néző a képernyőn kiválaszthatja, mely képekről kér papírmásolatot, emellett lehetősége van bizonyos beavatkozásokra, a piros szemek eltüntetésére, keretezésre, egy-egy részlet kinagyítására stb. Miután a gép által kiállított számlát a kasszánál rendezte, rövidesen postán megkapja a saját maga által előkészített képeket. A szakemberek szerint előbb-utóbb eljutunk oda, hogy ki-ki ugyanezen a gépen hitelkártyájával kifizetheti a kidolgozást, és a berendezés azonnal el is készíti a megrendelt képeket.

A filmalapú és a digitális technológiát ötvöző fejlesztések nemcsak az átmenet szempontjából szükségesek. Nyilvánvaló, hogy a hagyományos film elérte élete csúcsát, a minőségi különbségek is egyre inkább kiegyenlítődnek. A gyártók azt lesik, mikor indul lefelé a forgalmazási görbe, és ha elindul, milyen meredeken tart majd lefelé. A cégek a meglevő technológiai bázisuk kihasználásával igyekeznek szinten tartani a filmforgalmazást, amíg csak lehet. Esetleg némi növekedést is igyekeznek elérni, mindeközben a digitális technológia fejlesztésén fáradoznak. Amikor a technológia elég fejlett, vagyis jól kezelhető és elég olcsó lesz, a gyártók áttérnek a digitális képrögzítés kiszolgálására. Átbillen a mérleg, és akkor hihetetlen sebességgel, két-három év alatt az új technika szinte elsöpri a kémiai alapú fotózást - legalábbis így szólnak a jóslatok.

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. november 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére