Bor szőlőből és egyebekből

Javuló minőségű boraink bővülő választékából mind több helyen lehet vásárolni. A borászat mind mennyiségben, mind minőségben elmozdult a mélypontról. A tavasz végén a magyarországi szőlőiskolákban egyetlen oltvány sem maradt. Urbán Andrástól, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkárától megtudtuk: a 22 hazai borvidéken mintegy hetvenezer hektáron folyik termelés, s a borvidékeken kívül további harmincezer hektárnyi a termőterület. Az elmúlt években átalakult szabályok szerint a magyar jogrend már lehetővé teszi, hogy elvileg minden szőlőtőke sorsa ismert legyen a hegybírók előtt. A helyi borversenyekről szóló híradások rendre ragyogó eredményekről, szép és igen ízletes borokról, valamint a borkultúra fejlődéséről számolnak be. De – korántsem mellékesen – dolgozik a borkommandó is: újabb és újabb hamisítókra bukkannak.

Magyarországon a statisztikai átlagpolgár évente harminc liter bort fogyaszt. A termés évek átlagában 4-4,2 millió hektoliter, s ebből a legális belföldi fogyasztás hárommillió hektoliter. A többi, állítólag, hamisítvány. A hamisításról a borászok nem szívesen beszélnek. Ha sok szó esik a szőlőt nem látott borokról, meginog a borba vetett fogyasztói bizalom.

Az elmúlt években – mondhatjuk azt is – szerencsés kezekbe került a borok népszerűsítésére szánt állami támogatás. Bár a szövetkezetek és az állami gazdaságok, az egykori nagyobb pincészetek a borászkodás végét látták, amikor a kárpótlás és a földtulajdon nevesítése nyomán sok helyütt kényszervállalkozásként újra kezdődött a borászkodás, mára kiderült, hogy sok buktató, mellékvágány után mégiscsak nyert a borászat a privatizációból.

Javuló minőség

A magyar borászkodás fejlődéséről, a minőség látványos változásáról Szalka Péter, az Országos Borminősítő Intézet (OBI) igazgatója elmondta: tapasztalataik szerint az elmúlt évtizedben húsz kiemelkedő pincészet jött létre. Közöttük vannak új magánvállalkozások, korábbi, privatizált pincészetek s új társas vállalkozások is. A jó pincészetek tulajdonosainak nem okoz nehézséget a bor értékesítése, a legtöbben már a metszéskor ismerik a vevőket. Nagy a középmezőnybe tartozók tábora. Rájuk jellemző, hogy korrekt borászok, átlagosnak mondható szakértelemmel, anyagi és technikai feltételek mellett űzik mesterségüket. Boraik között vannak jó minőségűek is, de ez az évjárattól is függ. Sokan közülük a helyi borversenyek sztárjai, s aranyérmekkel büszkélkedhetnek.

Az igazgató kiemelte: a borversenyek a borásztársadalom kiemelkedő eseményei, s minél magasabb szintű a rendezvény, annál nívósabb a bírálat. A hagyományosnak tekinthető helyi versenyeken a környékbeliek által nagyra tartott szakemberek kóstolják és minősítik a borokat. Ilyenkor általában a pincesorok termését mérik egymáshoz. A magasabb szintű rendezvényen már a borvidék vagy az egész ország borait hasonlítják össze. Az itt elért aranyérmek, kitüntetések már kézzelfogható előnyt, javuló piaci pozíciót is hozhatnak. A nemzetközi megmérettetéseken elért helyezések még ennél is nagyobb szakmai tekintéllyel kecsegtetik a sikeres borászt.

A harmadik bortermelő csoportba azok tartoznak, akik nem érdekeltek a bor alapanyagának gondos megválasztásában. Az árnyalt fogalmazás mögött az rejlik, hogy e termelői kör számára a minőség másodlagos, fontosabb a mennyiség és az ennek révén elérhető profit. Ha a lehetőség úgy hozza, akkor az ilyen pincékbe bizonytalan eredetű alapanyag is bekerül.

A jelenlegi szabályok szerint a kereskedelemben kínált bor a fogyasztó számára védettséget ígér, hiszen (elvben) csak az OBI által ellenőrzött ital hozható forgalomba. Előfordul az is, hogy valamely helyi borverseny díjazottja nem kapja meg a szükséges engedélyt. Ilyenkor nem kell rögtön hamisításra gondolni. A borversenyen ugyanis a kóstolás dönt. A forgalomba hozatali engedélyhez viszont el kell végezni a kémiai vizsgálatot is, s csak ezt követően kerül sor az érzékszervi vizsgálatra, amelyet az OBI munkatársai végeznek.

A magyar borkóstolók csúcsszerve a Magyar Borszakértői Bizottság. Tagjait – a tudományos élet és a borászszakma kiválóságait – egy évre delegálja a földművelésügyi miniszter. E bizottság feladata a különleges minőségű borok, valamint minden bikavér és tokaji borfajta bírálata, minősítése. Ôk döntenek a korlátozott számú állami ellenőrző jegy odaítéléséről.

Jó néhány borvizsgálattal foglalkozó laboratórium működik az országban, de az OBI a hivatalos állami szervezet, amely évente mintegy 11-12 ezer mintát vizsgál, ebből nyolcezer a belföldi forgalomba kerülő borminta. Háromezer vizsgálatot végeznek az export s ötszázat az import miatt. Az OBI vizsgálati eredményét a magyar bort importáló országok mindenütt elfogadják. A belföldi forgalmazásra szánt minták esetében az érzékszervi vizsgálat előtt mintegy 8-12 paraméter szerinti kémiai analízist végeznek el. Az exportra szánt borokat ennél lényegesen több paraméter alapján kell megvizsgálni.

Az OBI-ban ezenkívül foglalkoznak a borhamisítási ügyekkel. Országos hálózatuk 13 felügyelője rendszeresen járja a pincéket, de ellenőrzik a kereskedelmi forgalomba került borokat is. Tavaly például 1200 borozóban jártak, s 1200 borral nem voltak elégedettek az OBI ellenőrei. 365 esetben kezdeményeztek szabálysértési eljárást.