A gondozó kárfelelőssége

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. november 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 9. számában (1998. november 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

A kártérítés általános szabályainál láttuk, hogy a kárfelelősség megállapításának feltétele az is, hogy a károkozó vétkes legyen. Felróhatóság hiányában mentesül a felelősség alól. Sajátos helyzet áll elő olyankor, amikor azért nem beszélhetünk vétkességről, mert a károkozónak hiányzik vagy korlátozott a belátási képessége, így - legalábbis a jog szerint - "nem tehet" a károkozásról.

A Ptk. ennek szellemében mondja ki, hogy nem vonható felelősségre, akinek belátási képessége hiányzik vagy fogyatékos. Helyette gondozója felel, kivéve ha bizonyítja, hogy a felügyelet ellátása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható. A felróhatóság tehát ebben az esetben is szükségszerű feltétele a kárfelelősségnek, ám az nem a károkozó magatartással, hanem a gondozási, felügyeleti kötelezettséggel van kapcsolatban. A károkozó hiányos vagy fogyatékos belátási képessége miatti gondozói felelősség körében nemcsak azt a kérdést kell tisztázni, hogy a gondozó megakadályozhatta volna a károkozást, hanem azt is mérlegelni kell, hogy a szülők például úgy jártak-e el a gyermek nevelése, jellemének, szokásainak kialakulása körül, ahogy ez az adott helyzetben általában elvárható.

Ha a károkozónak nincs gondozója, vagy a gondozó felelősségét nem lehet megállapítani, kivételesen a károkozót is kötelezni lehet a kár részben vagy egészben való megtérítésére, feltéve hogy az eset körülményei és a felek anyagi viszonyai ezt nyilvánvalóan indokolttá teszik. Ennek hiányában a károsult viseli a kárt.

Belátási képesség

A belátási képesség a cselekvőképesség polgári jogi, és a vétőképesség büntetőjogi fogalmával áll kapcsolatban. Azt fejezi ki, hogy valakitől elvárható-e, hogy a tudata átfogja magatartásának irányítását, következményeit.

Gondnokolt károkozó

A polgári jogi cselekvőképesség azt jelenti, hogy valaki jogokat és kötelezettségeket szerezhet magának, illetve másoknak. Cselekvőképes mindenki, akinek a törvény nem korlátozza vagy nem zárja ki a cselekvőképességét. Ehhez képest korlátozottan cselekvőképes az a kiskorú, aki tizennegyedik életévét már betöltötte és nem cselekvőképtelen. Korlátozottan cselekvőképes az a nagykorú is, akit a bíróság ilyen hatállyal gondnokság alá helyezett. Cselekvőképességet korlátozó gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége - elmebeli állapota, szellemi fogyatkozása vagy valamilyen kóros szenvedélye miatt - tartósan vagy időszakonként visszatérően nagymértékben csökkent. A cselekvőképesség korlátozottsága a gondnokság megszüntetésével véget ér.

A Ptk. szerint cselekvőképtelen az a kiskorú, aki tizennegyedik életévét nem töltötte be. Cselekvőképtelen az is, akit a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezett. Cselekvőképességet kizáró gondnokság alá a bíróság azt a nagykorú személyt helyezi, akinek az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége - elmebeli állapota vagy szellemi fogyatkozása miatt - állandó jelleggel teljesen hiányzik. Ha a bíróság ugyanilyen okból kiskorút helyez cselekvőképességet kizáró gondnokság alá, a gondnokság hatálya a nagykorúság elérésével áll be, de a kiskorú már a határozat jogerőre emelkedésével cselekvőképtelenné válik. A gondnokság megszüntetésével a cselekvőképtelen személy is visszanyeri cselekvőképességét. Gondnokság alá helyezés nélkül is cselekvőképtelen az, aki olyan állapotban van, hogy az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége teljesen hiányzik.

A cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezett személy károkozásánál vitán felül a most tárgyalt speciális gondozói felelősség alkalmazandó, hiszen a károkozónak "papírja van" arról, hogy hiányzik vagy csökkent a belátási képessége. Nehezebb a helyzet akkor, amikor nincs gondnokság alatt a károkozó. Ilyenkor a gondozó felelősségéhez bizonyítani kell a belátási képességgel kapcsolatos hiányokat. Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a gondozó helytállási kötelezettsége a károkozó belátási képességének hiányán vagy csökkenésén, nem pedig a cselekvőképtelenségén vagy a cselekvőképességét korlátozó gondnokság alá helyezésén alapul. A gondozó felel emiatt azért a kárért is, amit olyan személy okozott, aki nincs ugyan cselekvőképességet korlátozó gondnokság alatt, de az ilyen gondnokság alá helyezés feltételei egyébként fennállnának. Ugyanez a helyzet akkor is, ha a károkozó olyan állapotban van, ami miatt az ügyei viteléhez szükséges belátási képessége nagymértékben csökkent ugyan, de nem hiányzik teljesen.

Vétőképtelenség

A Büntető Törvénykönyv (Btk.) szerint kizárja a büntethetőséget többek között a gyermekkor, a kóros elmeállapot. Emiatt nem büntethető, aki a cselekmény elkövetésekor nem töltötte be a tizennegyedik életévét, valamint aki az elmeműködés olyan kóros állapotában - így különösen elmebetegségben, gyengeelméjűségben, szellemi leépülésben, tudatzavarban vagy személyiségzavarban - követi el a cselekményt, amely képtelenné teszi a cselekmény következményeinek felismerésére vagy arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék. Nem zárja ki ugyanakkor a büntethetőséget, ám a büntetés korlátlanul enyhíthető, ha az elmeműködés kóros állapota az elkövetőt korlátozza a cselekmény következményeinek felismerésében vagy abban, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék.

A kábítószer sajátos hatása, az úgynevezett kábítószer-függőség csak akkor vezethet az elkövető beszámítási képességének korlátozására vagy kizárására, ha betegség szintjét elérő személyiségzavart, illetve elmebetegséget vagy szellemi leépülést okoz. Egységes a bírói gyakorlat abban, hogy a kábítószerhez való hozzájutás hiányában jelentkező megvonásos tünetek, amennyiben elérik az elmebetegség szintjét, kizárhatják vagy korlátozhatják az elkövető beszámítási képességét. A kábítószerek és kábító hatású anyagok fogyasztásából eredő bódult állapotok azonban ezzel szemben csak olyan, a szokványos részegséghez hasonló állapotok, amelyek értelmében nem zárják ki, illetve nem korlátozzák az elkövető büntetőjogi felelősségét.

Kényszer és fenyegetés

Sajátosan alakul a kárfelelősség akkor, amikor a károkozó kényszer vagy fenyegetés hatása alatt cselekszik. Ez a büntetőjog szerint kizárja a cselekmény büntethetőségét, ám a polgári jog szerint ilyenkor nem a belátási képesség fogyatékosságára, hanem az általános kárfelelősségre vonatkozó szabályok érvényesülnek. A károkozó felel tehát a kényszer és a fenyegetés hatására okozott károkért. Mentesüléséhez az szükséges, hogy bizonyítsa: úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható.

Önhiba

A károkozó nem hivatkozhat belátási képességének hiányára vagy fogyatékosságára, ha ezt az állapotát maga idézte elő. Ez a szabály köszön vissza abban a Btk.-rendelkezésben is, amely szerint nem befolyásolja a felelősségre vonást, ha valaki önhibájából eredő ittas vagy bódult állapotban követi el a cselekményt. Ilyenkor a cselekmény annak tárgyi oldalához képest minősülhet szándékos vagy gondatlanságból elkövetett bűncselekménynek. Az önhiba azzal jár, hogy a károkozó az általános kárfelelősségi szabályok szerint tartozik helytállni a károsulttal szemben.

Kiskorú károkozó

Kiskorú az, aki tizennyolcadik életévét még nem töltötte be, kivéve ha házasságot kötött. A házasságkötés nem jár a nagykorúság megszerzésével, ha a házasságot a bíróság a cselekvőképesség vagy a kiskorúság miatt szükséges gyámhatósági engedély hiánya miatt nyilvánította érvénytelennek. Ha a kárt belátási képességgel rendelkező olyan kiskorú okozta, akinek felügyeletre köteles gondozója is van, és bizonyítják, hogy az kötelességeit felróhatóan megszegte, a gondozó a károkozóval egyetemlegesen felelős. Ez értelemszerűen csak a tizennegyedik életévét betöltött kiskorúakra vonatkozik, hiszen láttuk, hogy az ennél fiatalabb kiskorúak (a gyermekek) a törvény erejénél fogva cselekvőképtelennek s vétőképtelennek minősülnek.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy amíg a vétőképtelen károkozó gondozójának a felróhatósága vélelmezett (a mentesüléséhez neki kell bizonyítania, hogy a felügyelet ellátása érdekében úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható), addig a vétőképes kiskorú felügyeletre köteles gondozójának felróhatóságát a károsultnak kell bizonyítania. Fontos momentum az is, hogy ebben az esetben csak az a gondozó felel a károkozásért, aki a kiskorú felügyeletére köteles. A gondozóval szembeni bizonyításnak a felügyeletre vonatkozó kötelezettségek vétkes megszegésére kell irányulnia. A tanintézet gondozói felügyelői felelősségének megállapítása szempontjából például jelentősége lehet annak is, hogy a károkozást megelőzően a tanintézetben, a tanulók körében olyan rendbontás vagy baleset fordult elő, amely a továbbiakban az oktatók részéről fokozott felügyeletet indokolt volna.

Gondozó

Fontos kérdés annak tisztázása, ki minősül a károkozó gondozójának. E körbe tartozhat a gondnokság alatt álló gondnoka, a gyám, a szülő, a törvényes képviselő, de adott esetben a pedagógus, a nevelő is. A gondozói jelleg eldöntésénél mindig az adott körülményeknek van jelentőségük.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. november 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére