Miközben a személyes informatika iránt érdeklődő világ a Microsoft és az amerikai igazságügyi minisztérium mérkőzését figyeli, az iparág másik legfontosabb szereplője is furcsa lépéseket tesz. Az Intelről van szó, amely a PC-k központi egységeinek túlnyomó többségét gyártja. Egy éven belül négyféle csatlakozástípust jelentettek be, ami meglehetős zavarba hozza a kevésbé hozzáértőket, valamint kétségbe ejtheti a kisebb tervezési kapacitású (értsd: távol-keleti) alaplapgyártókat.
Ez idő szerint az Intel alapvetően kétféle központi egységet gyárt: Pentium Pro és Pentium II osztályúakat. Előbbi az idősebb, tehát napjai meg vannak számlálva, főleg mióta megjelent Xeon márkanevű, Pentium II osztályú utódja. Eddig ugyanis kizárólag Pentium Pro-alapú négy- vagy többprocesszoros PC-kiszolgálót lehetett építeni (ilyenek szerepelnek például a HP, az IBM, a Compaq, az ALR és további gyártók választékának felső harmadában), mert a Pentium II-ből csak kettő tudott együttműködni. A négyesével vagy nyolcasával működni képes Xeon központi egységből ez idő szerint 300, 333 és 400 MHz órajel-frekvenciájú létezik. A leggyorsabb PC-processzor jelenleg a szeptember elején bejelentett 450 MHz-es Pentium II, amelyre épülő közép- és felső kategóriás munkaállomás- és 1-2 processzoros szerverkonfigurációikat a neves gyártók (Compaq, IBM, HP stb.) sorra jelentetik meg.
A magasabb órajel felé...
A "klasszikus" (nem egészen egyéves...) Pentium II volt az első, speciális foglalatú központi egység. Jellemzője, hogy a gyorsítótárát nem a processzor lapkáján valósították meg, hanem másik integrált áramkörön – amit különleges, nagy sebességű kapcsolattal láttak el, és a speciális foglalatba illeszkedő, a proceszszort is befogadó kártyán helyeztek el. Megjelenésekor az ínyencek kissé fanyalogtak, mert az első sorozatok azonos órajel mellett nem voltak annyival gyorsabbak a kortárs Pentium MMX-eknél, mint szerették volna. Azóta viszont az MMX típusok gyártását csaknem megszüntették, és a magasabb órajelek kizárólag a Pentium II osztályban érhetők el.
Ami a közönséges halandókat jobban érdekli, hogy Celeron néven olyan olcsó, Pentium II osztályú processzorok is megjelentek, amelyekre 1500, 1200 dolláros vagy még olcsóbb PC-ket lehet építeni – a neves gyártók ilyeneket is kihoznak majd karácsonyra. A Pentium II-től eltérő foglalatot – különleges tervezésű alaplapot – igénylő Celeronban nincs gyorsítótár, ami miatt a fent említett ínyencek még sokkal jobban fanyalognak – joggal, mert az azonos órajelű, nem Intel-származású központi egységgel bíró PC-k észrevehetően gyorsabbak, mint a celeronosak. A hátrányt az Intel az órajel növelésével igyekszik pótolni, a leggyorsabb jelenleg 400 MHz-es.
Hosszas és alapos média-előkészítés után megjelent az AMD (Advanced Micro Devices) K6-2 jelű processzora előbb 300, majd 350 MHz órajel-fekvenciával. Belső kialakítása különlegesen alkalmassá teszi térbeli grafikai számítások végzésére oly módon, hogy a meglehetősen gyorsan terjedő 3D grafikus kártyákkal a processzor az eddigieknél lényegesen jobban együttműködjön. Mindehhez a szoftvereket is át kellene írni – ha a Microsoft nem állt volna az AMD mellé azzal, hogy a Windows 95 és 98 DirectX 6.0 verziójú játékprogramozási csatolójába beépítették az AMD K6-2 processzor új szolgáltatásait kihasználó kódot. (Ha a játékprogramozási csatoló támogatja a hardver képességeit, akkor a játékok automatikusan élvezik annak előnyeit: a meglevő szoftverek külön intézkedés – újraírás, átdolgozás – nélkül is gyorsabban futnak, javul a grafikájuk a támogatott hardveren.) Az 1998-ban megjelent játékok nagy hányada igényli mind a Windows 9x, mind a DirectX jelenlétét. Mivel a DirectX 6.0 már elérhető (ingyen letölthető a Microsoft webhelyéről), ezért várhatóan nagy érdeklődés fogadja majd az AMD K6-2-es processzorra épülő gépeket.
| Technikai fogalmak PC-kiszolgáló a neve az olyan számítógépnek, amelyben szokványos PC-ben is működni képes központi egység(ek) van(nak). Mivel ezek ugyanúgy lehetnek vegyes összetételű hálózatok csomópontjai, mint a közép- és nagyszámítógépek, korántsem biztos, hogy csak PC-kkel állnak kapcsolatban. Többféle operációs rendszer futtatható a PC-s kiszolgálókon (de nem egy időben, mint a nagygépeken). Általában olcsóbbak, mint az azonos teljesítményű, egyéb típusú számítógépek. Jellemzően Microsoft Windows NT Server operációs rendszert futtatnak a PC-szervereken, ezért elsősorban nem központi számítógépként, hanem alkalmazás- vagy egyéb funkciójú kiszolgálóként használják. Lehet, hogy a Novell NetWare 5 hálózati operációs rendszer megjelenése előbb-utóbb némiképp változtat ezen a képen, mert segítségével a PC-szervereket olyan jól méretezhető és hibatűrő csoportokba (clusterekbe) lehet szervezni, amelyek teljesítménye és megbízhatósága erősen közelít a nagygépekéhez, miközben áruk azokénak töredéke. Az MMX (multimedia extension) rövidítés az Intel legnagyobb szoftvertechnológiai újítása volt a (32 bites) 386-os processzor megjelenése óta: 57 új, főleg a multimédiás alkalmazásokat segítő, gépi kódú utasítást vezettek be. Az 1997 végén, 1998 elején kiadott grafikai, animációs és multimédia-szoftverek túlnyomó része már kihasználja az MMX-utasításokat, amelyek végrehajtására az azóta megjelent Pentium II osztályú központi egységek kivétel nélkül képesek. Gyorsítótárnak nevezik azt a memóriát, amely közvetlenül a processzorhoz kapcsolódik, annak sebességével képes működni. Oly módon gyorsítja a működést, hogy mindig a legutóbb használt adatok vannak benne, hátha újra szükség lesz rájuk, és akkor nem kell a(z árokokból) lényegesen lassabb operatív tárhoz (a RAM-hoz) fordulni. Általában nem a végfelhasználói alkalmazás adatai azok, amelyekre újra meg újra szükség van, hanem a processzor és az operatív tár közötti kapcsolathoz szükségesek, vagy az operációs rendszer belső folyamatainak átmeneti információi. A gyorsítás mértéke függ ugyan a gyorsítótár méretétől, de sokkal fontosabb a megléte. Ha van 512 kilobájt gyorstár, az 25-30 százalékos sebességnövekedést is jelenthet, további 512 kilobájt (ennyi, 1 megabájt van a Xeon-processzorban) már csak 5-8 százalékot jelent. |
IBM rezes lapka
Tavaly az egész világsajtót bejárta a hír, hogy az IBM megoldotta a rézvezetőt alkalmazó, nagy sűrűségű integrált áramkörök kereskedelmi mennyiségű gyártásának problémáit. A réz jobb elektromos és hővezető, mint az IC-kben jelenleg alkalmazott alumínium, emiatt a rézalapú áramkörök kisebb méretűek, gyorsabbak és fogyasztásuk kisebb lehet. Néhány speciális rendeltetésű áramkör gyártása után az IBM Microelectronics szeptember 1-jén bejelentette, hogy rendelhetők az első rézalapú, általános célú mikroprocesszorok, nevezetesen 400 MHz-es órajel-frekvenciájú PowerPC-k (Típusjelük: PowerPC 740 és 750). Mivel a rézvezetős lapkák mérete kisebb, mint az alumíniumvezetősöké, a kész IC-k problémamentesen alkalmazhatók meglévő konstrukciókban is, például asztali vagy hordozható gépekben.
Augusztus elején az IBM újabb olyan integráltáramkör-technológiát jelentett be, amely várhatóan érzékelhető befolyást gyakorol a félvezetőiparra. Sikerült tömeggyártásra alkalmas módszert találni a szilícium-szigetelő-szilícium szerkezetű, nagy integráltságú áramkörök kialakításához. Az elrendezés angol neve silicon on insulator, SOI. Mintegy 15 éve próbálkoznak (eddig kevés sikerrel) szerte a félvezetőiparban hasonló megoldásokkal, amelyek előnye, hogy a szigetelőréteg megakadályozza a fölösleges energiafogyasztást eredményező elektromos hatások létrejöttét. A SOI-eszközök azonos teljesítmény (működési frekvencia) esetén mintegy harmadannyi energiát fogyasztanak, mint a jelenleg szokásosak, ezért ideálisan alkalmasak mobil berendezésekbe (noteszgépekbe, rádiótelefonokba, kézi számítógépekbe stb.).
Az utóbbi években a felhasználók tömegei álltak át az olcsó lézernyomtatókról a közepes kategóriájú tintasugaras nyomtatókra, mert áruk és sebességük azonos, viszont utóbbiak színes dokumentumok nyomtatására is képesek. Ugyanezek a tömegek megtanulták és megszokták, hogy a Hewlett-Packard nyomtatókban a tinta kifogyásakor vagy kicserélik a patronnal együtt a fejet is, vagy némi lelkiismeret-furdalás kíséretében újratöltetik egy kisvállalkozóval a patront – amit a gyártó nem javasol.
Nyár eleje óta vége a lelkifurdalásnak, mert megjelent a HP 2000C típusjelű (nem DeskJet!) irodai nyomtató, amelyben a fejet nem kell cserélni, csak a patront. Emellett fekete-fehér, A4-es, szöveges nyomatból percenként tízet, színes, közepes fedettségű grafikus nyomatból kettőt tud előállítani. Mindehhez a Hewlett-Packard legfejlettebb árnyalatképző technikáit alkalmazza, aminek eredményeképpen normál papírra is lehetséges vele egyértelműen fényképszerű dokumentumot nyomtatni. A legfejlettebb technikát a minden eddiginél kisebb tintacseppek, és az ugyanazon elemi pontban 256 féle szín jelentik – 600 x 600 pont/hüvelyk fizikai felbontás mellett.
Sebessége, kiadóssága (több ezer szöveges lapra elegendő egyetlen patron) munkacsoportos felhasználásra is alkalmassá teszi a HP 2000C nyomtatócsaládot. Ennek támogatására a 2000CN típus beépítve tartalmazza a hálózati csatolót, amellyel a nyomtatót bármely ma használatos helyi hálózatra közvetlenül rá lehet kötni. (Külön hálózati nyomtatócsatolóval bármilyen nyomtatót meg lehet osztani, de ekkor az átbocsátóképességet korlátozza a csatoló és a készülék közötti párhuzamos kapcsolat.)
Ha a Hewlett-Packard ígérete szerint egészül ki a család, akkor a közepes kategóriájú lézernyomtatók piaca is szűkülni fog, mert a saját, és várhatóan a konkurencia hasonló képességű tintasugaras készülékei innen is kiszorítják a másológépekével azonos technológiát.