PC-gyártás Magyarországon nincsen. Van viszont számítógép-összeszerelés. A legutóbbi tíz évben számos vállalkozás élt meg – nem is rosszul – abból, hogy Távol-Keletről importált alkatrészekből számítógépet rakott össze olcsón és gyorsan. Hanem az innen-onnan összevásárolt alkatrészek nem mindig paszszoltak egymáshoz, a gépezetek nem mindig működtek kifogástalanul. Számos vevő saját bőrén tapasztalhatta, mit is jelent a mondás a számítástechnikában: "Olcsó húsnak híg a leve."
A klónok elterjedése – noha kétségkívül rontotta a minőségi gépek piaci esélyeit, mivel elszívta előlük a vásárlóerőt – több szempontból is hasznosnak bizonyult. Az összeszerelés révén számos szakember tanulhatta meg, hogy mit is rejt a számítógép háza. Másodsorban a kispénzű vásárlók is lehetőséget kaptak arra, hogy fejlesszék számítógépes infrastruktúrájukat.
Igaz, de csak részben, amit a márkás gépek forgalmazói állítanak, hogy a klónok nem felelnek meg a magasabb minőségi követelményeknek. A távol-keleti alaplapgyártók valóban mindig is a profitra hajtottak, de nem voltak annyira amatőrök (vagy csak ritkán), hogy működésképtelen termékeket gyártsanak. Közben az idő is telt-múlt, és némelyik tajvani vagy szingapúri gyár ugyancsak bebizonyította, hogy amit művel, az már nem klóngyártás. Legújabban például a tajvani Acer lepte meg a világot azzal, hogy szőröstül-bőröstül megvásárolta a német Siemens-Nixdorf számítógép-óriás augsburgi PC-gyártó üzemét, és ezzel feltornázta magát a világranglista élére a Compaq, a Hewlett-Packard és az IBM társaságába.
Gyorsan reagáló cégek
További súlyos érv a manufakturális PC-összeszerelés mellett a hihetetlenül gyors avulás a számítástechnikában. Minek ugyanis drága berendezésbe invesztálni, ha három hónap múlva a felét sem éri? Ami a leggyorsabban értékét veszti, az éppen a gép lelkének számító alaplap, amitől a minőségi gépek többe kerülnek a klónoknál. A többi komponens – a processzor, a memória, a merevlemez stb. – itt is, ott is ugyanaz.
A korábbi jóslatok, amelyek szerint a márkás gépek fokozatosan kiszorítják a piacról a névtelen portékát, nem váltak be. A vevők pontosan felmérik, hogy amit a pénzükért kapnak, megéri-e nekik. A bank nyilván többre tartja a megbízhatóságot, mint az otthoni felhasználó, így nyilván olyan gépet vásárol, amely garantáltan nem romlik el. Sőt ennél még többet követel: azonnali szervizt, távfelügyeletet, redundáns konfigurációt, amelyben bármikor bármit ki lehet cserélni a rendszer leállítása nélkül.
Ilyen kategóriájú szolgáltatást persze csak megfelelő szakmai háttérrel rendelkező cégek képesek nyújtani. A bankoknál, biztosítóknál, valamint az államigazgatás területén emiatt aligha érdemes a rendszerintegrátor cégekkel versenyezni, amelyek – ha szükséges – meg tudják mozgatni a cég teljes apparátusát, hogy a hibát elhárítsák. Különösen hatékony apparátust épített fel például a Compaq, az IBM vagy a Digital cég (utóbbi ma már a Compaq leányvállalata), amely az itthon megoldhatatlan problémákkal képes akár az amerikai központig elmenni, vagy ahogy ők mondják: "eszkalálni".
Rendszerintegráció
A PC-gyártás (azaz -összeszerelés) tapasztalatait hasznosítva az okos cégvezetők időközben kibővítették palettájukat márkás termékekkel, sőt igényesebb vevőket megcélzó szolgáltatásokkal. A kulcsszó a rendszerintegráció lett, amely magában foglalja a kulcsrakész rendszereket, valamint a folyamatos támogatást. Ezt a pályát futotta be számos hazai összeszerelő cég is, például a Mikropo vagy a mostanában rossz hírbe keveredett székesfehérvári Albacomp.
A profilváltás rejtettebb oka az, hogy az összeszerelés nyeresége nem túl magas: ha a cég nagyobb profitra vágyik, akkor a géphez különféle szolgáltatásokat próbál nyújtani, mivel ezekért szép pénzt lehet kérni. A korábbi informatikai beruházásoknál szinte csak a hardverért kellett fizetni, manapság a szoftver és a szolgáltatások legalább annyiba kerülnek, mint a gép. Sőt, egyes vizsgálatok azt igazolják, hogy a hardver és a szoftver együttes ára eltörpül az üzemeltetési költségek mellett. Amerikai adatok szerint a PC-k birtoklási és használati költsége öt év (tehát a PC teljes életciklusa) alatt eléri a 40 ezer dollárt, és ennek az öszszegnek csak 14 százalékát teszi ki a szoftver és a hardver értéke. Ebből a tortából próbálnak tehát sokan nagyobb szeletet kihasítani maguknak szervizzel, felügyeleti szolgáltatásokkal, rendszerintegrációval, miegymással.
Forgalmi statisztikák
A magyar PC-piac éves forgalmát évek óta 100 ezer darabra becsülik, ám nem könnyű ennél pontosabb adatot meghatározni. Több okból is. Sokan vannak, akik nem új PC-t vesznek, hanem a régit bővítik. Egy PC bővítésére bármikor el lehet költeni sok százezer forintot, és ez nem kerül be a statisztikákba. Pontosabb képet kaphatnánk az informatikai piac nagyságáról, fejlődéséről az alkatrészforgalom alapján. Itt azonban még rosszabb a helyzet, hiszen semmi pontosat nem lehet tudni az úgynevezett fekete-, illetve szürkeimport méreteiről. Rengeteg alkatrész kerül be az országba különféle rejtett, vagy legalább gyanús csatornákon keresztül, és ez sem kerül be a statisztikákba. A Hewlett-Packard Magyarország például szeptember elsejétől hologramos eredetigazoló címkével látja el a legálisan forgalomba hozott tintapatronokat és lézerkazettákat, mivel kiderítette, hogy a szürke- és feketeimport eléri az összes forgalom felét. Ennek következménye jelentős vám- és áfakiesés, és ugyanez a helyzet a számítógépes alkatrészek esetében is. A helyzet azonban mégsem olyan már, mint a 90-es évek elején, sőt a 80-as évek végén, amikor pillanatok alatt létrejöhetett néhány – akkori mércével mérve – óriásvállalkozás (Controll, Műszertechnika, Microsystem stb.), kizárólag PC-k összeszereléséből.
Lassú árkövetés
Az összeszerelés egyik – gyorsan fogyó – tartaléka tehát a szabályok megkerülése, a másik a lomha reagálás a világpiaci árakra. Közismert, hogy például az Intel minden új processzor kibocsátásánál jelentősen csökkenti a régiek árát. Nemrég a 300 MHz-es Pentium II és Celeron processzorok árát mérsékelte, az itthoni reagálás mégis sokat késett, és késik minden hasonló esetben. Természetesen ugyanez nemcsak a proceszszorokra igaz, hanem más alkatrészekre is, azonban ezeknél nem olyan gyors a generációváltás, mint a processzoroknál.
Nemcsak asztali, hanem hordozható gépekre is akad vevő. A márkák között a Toshiba, a Compaq és az IBM vezet, de a magyar piacon helyet találtak maguknak a hazai összeszerelésű gépek is. A Portocom Kft. például saját márkanév alatt hozza forgalomba gépeit, amelyekkel mára a piac 15 százalékát tudta megszerezni. A notebookok esetében különösen lényeges szempont a forgalmazó kiléte, hiszen a gépek zömében úgynevezett gyártóspecifikus alkatrészek vannak, amelyeket csak a gyártótól lehet beszerezni. Nyilvánvalóan ez is fékezi a notebookpiac bővülését, noha évekkel korábban mindenki a notebookok elsöprő piaci sikerét jósolta.