Portfólióképzési alapelvek

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 7. számában (1998. szeptember 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

A portfólió az egyik alapvető kifejezés az értékpapírpiacon: oly mértékben, hogy szinte lehetetlen szinonimáját megtalálni. A helyettesítésre, magyarázatra szóba jövő "értékpapírtárca" szót máig nem fogadta el a szakma. Magyarázatként talán az hozható fel, hogy a portfólió kifejezést elég nehéz elválasztani a vele kapcsolatos cselekvéstől, azaz a portfólióképzéstől: utóbbit pedig meg lehet magyarázni olyanformán, hogy pénzünket nem érdemes egy helyre befektetve kockáztatni, hanem jobb megosztani a különböző befektetési lehetőségek között. Az alábbiakban azt próbáljuk meg bemutatni, hogy mit nyerhetünk és veszíthetünk a portfólióképzés által, s hogy miként érdemes belefognunk ebbe az izgalmas feladatba. Ne tarts minden tojást egy kosárban! - int óvatosságra a közmondás. A portfólióképzés egyik alapja éppen ez: vagyis pénzünk annál nagyobb biztonságban van, minél több helyre fektetjük be. Egyik-másik befektetés könnyen üthet ki balul: az ugyanakkor ritkán fordul elő (bár a közelmúltban a magyar értékpapírpiacon már erre is volt példa), hogy az összes értékpapír ára egy időben zuhanjon.

Extra hozam - kockázattal

A legtöbbet általában akkor kockáztatunk, ha mindent egy lapra teszünk fel: ha ugyanis a kiválasztott befektetés nem váltja be a hozzá fűzött reményeket, akkor akár az összes pénzünket elveszíthetjük. Az is igaz persze, hogy a többféle befektetés között vélhetőleg lesz jobb és rosszabb hozammal járó egyaránt (vagyis biztosan nem az egyetlen legjobbat választjuk ki), de hát valamit valamiért: a portfólióképzéssel megszabadulunk a kockázatok egy részétől, cserében viszont valószínűleg lemondunk az extra hozamokról is. A kérdés csak az, hogy milyen kockázattól tudunk megszabadulni miféle portfólióképzési eszközökkel. Ha magukat a befektetési eszközöket (például a részvényeket) tekintjük, akkor azt kell megnézni, hogy hányféle és milyen papírba kell fekteni ahhoz, hogy biztonságban tudjuk a pénzünket. Nos, erre vonatkozólag viszonylag egységes a szakirodalom álláspontja: e szerint a portfoliót jellemző úgynevezett egyedi kockázat (ami az egyes részvényekkel kapcsolatos egyedi, speciális kockázatot jelenti) egynél több részvény vásárlásával először gyorsan mérséklődik, de érdemben egy bizonyos szint alá 20-nál több papír vásárlásával sem csökkenthető. Hiába van tehát 20-nál több részvénye valakinek, akkor sem mentesülhet az egész részvénypiaccal kapcsolatos általános kockázatok alól. További kockázatmérséklés tehát csak akkor képzelhető el, ha a pénzt nem egy piac különböző termékei között osztja meg, hanem többféle piac többféle terméke között. Ezért szokták például a portfoliók egy részét különböző kötvényekbe, más részét pedig különböző részvényekbe fektetni az alapkezelők. Természetesen minél nagyobb a portfólió, elvileg annál több lehetőséggel rendelkezik az azt kezelő szakember. A nagy nemzetközi alapok például földrajzilag szokták megosztani befektetéseiket, vagyis olyan portfoliókat képeznek, amelyek képesek valamelyest az egyes nemzeti piacok pillanatnyi állapotától is függetleníteni magukat. Ilyenre ma már a hazai befektetőknek is van lehetőségük: az OECD-csatlakozás óta ugyanis a magyar befektetők is vásárolhatják a világ legfejlettebb államaiban kibocsátott, legjobb minősítésű papírokat, s van lehetőség olyan befektetési alap jegyeinek megvásárlására is, amely ezen országok papírjaiba fekteti a pénzét.

Együtt mozgó papírok

A portfólióképzés további szabálya, hogy befektetéseinket lehetőleg olyan értékpapírokban tartsuk, amelyeket nem azonosan érintenek a befektetési piac változásai (ellenkező esetben ugyanis akár tarthatnánk ugyanabban a papírban is az összes pénzünket). Tökéletesen ellentétesen mozgó részvények persze aligha vannak, de az bizonyos, hogy nem árt a portfolióban olyan részvényeket is tartani, amelyek viszonylag függetlenek a piac általános mozgásaitól. Az egyedi kockázatot ugyanis akkor lehet legjobban leszorítani, ha egymással minél kevésbé együtt mozgó (korreláló) papírokat választunk ki. A jövőbeli korreláció mértékére persze csak a múltbeli adatokból lehet következtetni, ezért érdemes ezeket figyelni. Némi segítséget jelent, hogy a Budapesti Értéktőzsde titkársága rendszeresen publikálja az egyes részvények egymással és a teljes piaccal mért korrelációs mutatóit. A portfólióképzés nemcsak azt jelentheti, hogy pénzünket többféle értékpapírban, betétben, befektetési konstrukcióban tartjuk, de azt is, hogy nem egy bankot, brókercéget bízunk meg a pénz kezelésével. Ezzel azt a kockázatot lehet kivédeni, ami az egyes pénzügyi intézmények működéséből ered. Előfordult ugyanis már idehaza, hogy a brókercég vagy a bank csődjét azok szenvedték meg, akik az érintett intézeteket bízták meg értékpapírszámláik, befektetett pénzük kezelésével. A fentiekre reagálva hozták létre évekkel ezelőtt az Országos Betétbiztosítási Alapot és a Befektetővédelmi Alapot.

Ha tehát a befektetéseket intéző pénzügyi intézménnyel kapcsolatban kétségek merülnek fel, akkor megtehetjük, hogy pénzünket egy-egy millió forintonként fektetjük be több intézetnél.

Kötelező kockázatmegosztás

A portfólióképzés legkönnyebb formája a magánbefektetők számára, ha a pénzüket valamely befektetési alap jegyeinek megvásárlására fordítják. A befektetési alapok ugyanis kötelezően osztják meg az általuk öszszegyűjtött pénzeket a különböző befektetési formák között. Azt, hogy konkrétan mennyi pénzt milyen formában tartanak, az alap elindításakor deklarált és közzétett befektetési politika határozza meg: az egyes konkrét papírok kiválasztása persze mindig az alapkezelő ügyességére van bízva, akinek teljesítménye mindig a rábízott pénz fialtatásán mérhető. A befektetőknek tehát csak az a dolguk, hogy kiválasszák a megfelelő befektetési stratégiát (vagyis megleljék a befektetési alapok azon csoportját, amely az általunk preferált nagyságú kockázatot vállal), s megnézzék, hogy az e körben érdekelt befektetési alapok közül a múltban melyik nyújtott olyan meggyőző teljesítményt, amely alapján a jövőben is a legjobb eredmény várható el. A modern világban a kisebb befektetők - részben idő, részben szakértelem hiányában - legtöbbször nem saját maguk próbálják befektetni megtakarításaikat, hanem rábízzák azt az erre hivatott alapkezelőkre. Ez a fajta hozzáállás idehaza is terjed: a befektetési alapok egyre népszerűbbek Magyarországon.

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére