Megálltunk a lejtőn

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 7. számában (1998. szeptember 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Lehetne akár diadaljelentésként is értékelni a KSH friss, tudományos kutatást és kísérleti fejlesztést bemutató előzetes adatsorát, de ez esetben helytelenül cselekednénk. Mert igaz ugyan, hogy Magyarországon tudományos kutatásra, kísérleti fejlesztésre 1997-ben 64 milliárd forintot fordítottak, 18 milliárddal többet, mint 1996-ban, de mint minden, ez a növekedés is viszonylagos. A ráfordítások GDP-hez viszonyított aránya (0,76 százalék) még csak megközelítette az 1995. évi szintet (0,77 százalék), s közte ott volt 1996 fekete esztendeje (0,69 százalék). S idetartozik, hogy 1988-ban a kutatási-fejlesztési ráfordítások GDP-aránya 2,28 százalékra rúgott, s azóta ha nem is egyenletes, de lényegében folyamatos romlásról beszélhetünk, és csak remélhetjük, hogy az 1996-os mélypont után a felemelkedés ideje jött el.

A kutatás, kísérleti fejlesztés főbb arányai
Év Dolgozók az aktív keresők arányában (%) Ráfordítások a GDP %-ában
1990 0,81 1,61
1991 0,63 1,09
1992 0,57 1,08
1993 0,58 1,00
1994 0,59 0,93
1995 0,54 0,77
1996 0,55 0,69
1997 0,58 0,76

 

Fogalomtár K+F: minden olyan tevékenység, amelynek célja a tudományos ismeretek gyarapítása, a tudományos eredmények új alkalmazási lehetőségeinek keresése, beleértve az emberről, a kultúráról és a társadalomról szerzett ismereteket is. Alapkutatás: olyan kísérleti és elméleti munka, amelynek elsődleges célja új ismeretek megszerzése a jelenségek és a megfigyelhető valóság alapjául szolgáló okokról, a felhasználás vagy alkalmazás szándéka nélkül. Alkalmazott kutatás: az új ismeretek megszerzése céljából végzett eredeti kutatómunka, amely közvetlenül gyakorlati célra vagy célkitűzésre irányul. Kísérleti fejlesztés: olyan kutatásból és gyakorlati tapasztalatokból nyert ismereteken alapuló tevékenység, melynek célja új anyagok, termékek és eszközök előállítása, új eljárások, módszerek és szolgáltatások bevezetése vagy azok tökéletesítése.

A KSH tavalyi felmérése szerint a tudományos kutatók aktív népességhez viszonyított aránya Magyarországon 40 százalékkal marad el az EU-országok átlagától és mintegy fele az OECD-országok átlagának. Az elmúlt évek folyamatai kedvezőtlenül érintették a tudományos kutatási, kísérleti fejlesztési tevékenységet. A nagyvállalatok jelentős részének megszűnésével szétszóródtak a kutató-fejlesztő csoportok, a privatizált vállalatok egy része beszüntette a közvetlen kutatási, fejlesztési tevékenységet. Az újonnan létrejött vállalkozások többsége kisszervezet, amelyeknek tőkeereje kevés a K+F tevékenységhez. A vállalati megrendelések hiánya és az állami hozzájárulások reálértékének csökkenése a kutatóintézeteket és az egyéb kutatóhelyeket is nagymértékben gyengítette.

Kutatók létszáma (egész munkaidőre átszámított létszám)
  1990 1996 1997
Kutató-fejlesztő intézetek 5 189 3 097 3 072
Felsőoktatási kutatóhely 5 204 3 857 4 194
Vállalkozási kutatóhely 5 681 1 995 2 394
Egyéb kutatóhely 1 476 1 499 1 494
Összesen 17 550 10 408 11 154
K+F helyek száma
  1990 1996
Kutató-fejlesztő intézetek 69 73
Felsőoktatási kutatóhely 940 1120
Vállalkozási kutatóhely 174 220
Egyéb kutatóhely 73 48
Összesen 1256 1461
(1997-ben a K+F helyek száma 1680-ra nőtt, döntő mértékben az utóbbi években létesült felsőoktatási intézmények kutatóhelyeinek bekapcsolódásával.)

A kutatási, fejlesztési ráfordítások legnagyobb forrása a központi költségvetés, innen származik a felhasználható pénzek mintegy fele. Az állami erőforrások aránya az utóbbi években csökkenő tendenciát mutat, a külföldi fejlesztési támogatás viszont növekszik, bár részaránya mindössze 4 százalékos. A vállalkozási forrásból fedezett K+F ráfordítások aránya az OECD-országokban átlagosan 59 százalék, a szintén OECD-tag Magyarország részarányának (1997-ben 39 százalék) másfélszerese.

Kicsik a résekben A vállalkozási szféra K+F tevékenysége a privatizációval, a cégek átalakulásával, a fejlesztési részlegek meghatározó részének felszámolásával jelentősen csökkent. Az újonnan kialakuló szervezetek tőke hiányában nem tudták finanszírozni kutatási tevékenységüket. Összességében a vállalatok 1995-ben kutatási tevékenységre 45 százalékkal költöttek kevesebbet, mint 1990-ben. A kis- és középvállalati szektor kutatás-fejlesztésben betöltött szerepe rosszabb a GDP-termelésben betöltött szerepénél, 1995-ben csupán 8,8 százalékkal részesedtek az országos K+F ráfordításokból. Ugyanakkor a magyar kis- és középvállalati szférában van már egy nem jelentéktelen súlyú innovatív vállalkozási kör. Idetartoznak kisebb részben az elmúlt évtizedekben a szellemi munkára, a találmányok hasznosítására szakosodott vállalkozások, nagyobb hányadban a felbomló állami vállalatokból és kutató-fejlesztő intézetekből kivált szakemberek, szellemi javak bázisán létrejött vállalkozások. Ez a vállalati csoport speciális termékekben, technológiaigényes piacokon és szolgáltatásokban jó pozíciókat vívott ki magának, de fejlődését a tőkebevonás nehézsége akadályozza. Mindazonáltal a vállalkozásoknak ez a csoportja a magyar gazdaság szerkezeti korszerűsítésének jelentős lehetőségeit rejtő tartalékát képviseli - állítja egy OMFB-tanulmány.

A kutatási, fejlesztési források reálértékének alakulását vizsgálva megállapítható, hogy 1990-hez viszonyítva 1996-ban a költségvetési támogatás 43 százalékkal ért kevesebbet, de például az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA) 52 százalékot, a Központi Műszaki Fejlesztési Alap (KMűFA) 91 százalékot veszített korábbi értékéből. A vállalkozások fejlesztési ráfordításai ugyan folyó áron 31 százalékkal nőttek 1990 és 1996 között, de reálértéken az 1996-os vállalati ráfordítás csak 35 százaléka volt az 1990. évinek. A fejlesztések tevékenység szerinti vizsgálatából az derül ki, hogy a ráfordítások reálértéke 1990-1996 között az alapkutatásoknál 30, az alkalmazott kutatásoknál 57, a kísérleti fejlesztéseknél 78 százalékkal csökkentek. Megfigyelhető volt az elmúlt időszakban, hogy az OECD-országok többségében hangsúlyeltolódás következett be az alkalmazott kutatás és a technológiai fejlesztés javára, de Magyarországon 1996-ig e téren inkább fordított tendencia érvényesült.

Társadalomtudományi intézetek költségvetési támogatása (1998-ban, millió forintban)
  Kutatásra külső támogatás Bevétel 1 fő/millió Ft
  OTKA OKTK OMFB egyéb Költségvetés Működési
és felhalmozási
0,46
Állam- és Jogtudományi Intézet 38 8,8     8,7 59 682 13 796   0,09
Filozófiai Intézet 26 1,6 0,675     40 425 500   1,83
Ipar- és Vállalatgazdaság-kutató Intézet 12 2 11   9 26 945 10 974   0,6
Irodalomtudományi Intézet 43 11,375 11,607   3,081 95 538 20 499 300 0,89
Közgazdaság-tudományi Intézet 58 20 2   30 116 772 58 097 2000 0,68
Művészettörténeti Kutatóintézet 21 6,131   0,651 7,478 42 863 3 530   0,4
Néprajzi Kutatóintézet 27 6,808 0,933   3,897 53 499 3 239   0,44
Nyelvtudományi Intézet 72 23,5   1,2 7,6 128 544 30 381   0,82
Politikai Tudományok Intézete 32 6,985 1,295   17,994 79 202 70 401   1,41
Pszichológiai Intézet 36 10,737 12,662   27,572 95 735 14 943   3,95
Regionális Kutatások Központja, Pécs 47 6,711 3,371   175,291 86 162 100 367   0,63
Régészeti Intézet 23 10,837     3,76 72 910 9 060   0,54
Szociológiai Intézet 27 4,8 1,5   8,6 45 345 8 843   0,55
Társadalmi Konfliktusok Kutatóközpontja 23 4,507 4,126   49,855 36 742 26 312   2,54
Történettudományi Intézet 53 11,048 3,178   7,4 152 024 4 790   0,4
Világgazdasági Kutató Intézet 28 5,16 1,22   112,358 69 450 65 264   4,24
Zenetudományi Intézet 30 5,6 0,4   16,2 71 882 6 802   0,74

Ha a költségeket vizsgáljuk tevékenység- és kutatóhelytípusonként, akkor megállapítható, hogy az alapkutatások részaránya 20 százalékot tett ki 1990-ben, ez az arány 1996-ban 30 százalékra nőtt. Tavaly viszont változás következett be, hiszen az alapkutatásokra költött eszközök részaránya 26,9 százalékra csökkent, miközben a kísérleti fejlesztések aránya az 1996-os 34,8 százalékról 41, 7 százalékra nőtt. A KSH előzetes adataiból kitűnik, hogy 1997-ben a statisztika 1680 kutató-fejlesztő hely adatainak megfigyelésére terjedt ki, ez mintegy 220-szal több, mint 1996-ban. A kutatóhelyek száma minden szervezeti típusban emelkedett, de leginkább az utóbbi években létesült felsőoktatási intézmények kutatóhelyeinek bekapcsolódásával nőtt. A K+F-ben összesen 39 600 főt - 22 ezer tudományos kutatót, fejlesztőt - foglalkoztattak. Az összlétszám az előző évinél 2300 fővel volt több, a növekedés kétharmad részben a tudományos kutatókat, egyharmad részben a segédszemélyzetet érintette. A K+F tevékenységre jutó munkaidőhányad - mely átlagosan 52 százalék volt - az összlétszám 20 760 fő teljes munkaidejű dolgozónak, az aktív keresők 0,58 százalékának felel meg. A tudományos kutatók, fejlesztők átszámított létszáma közel 11 200 fő volt, ez 750-nel haladja meg az előző évit.

Infopark Lágymányoson A tervek szerint 1999 áprilisában beköltözik a Lágymányosi és a Petőfi híd közötti területre, az expót követően "megálmodott" InfoPark első lakója, az IBM Magyarország Kft., akit a Matáv Posta Kísérleti Intézete és az Informatikai Igazgatóság követ majd, s számos további cég is érdeklődik a főváros szívében épülő központ kínálta lehetőségek iránt. A tavaly decemberben a központi beruházói státusra meghirdetett pályázaton a Deutsche Telekom ingatlanfejlesztési társaságának ajánlatát találták a legjobbnak, így a közeljövőben velük hoz létre vegyes vállalatot az InfoPark Rt. Utóbbi társaság a terület használati jogát apportálja az új cégbe, míg a németek vállalták a központ felépítéséhez szükséges 30-40 milliárd forint közötti összeg biztosítását. A Matáv Rt.-ben is érdekelt német befektető által szervezett külföldi hitelek mellett a leendő park innovációs, illetve inkubátor tevékenységéhez a PHARE-program keretében is jelentősebb támogatást kapnak, és természetesen nincsenek elzárva előlük a különböző hazai és nemzetközi fejlesztési alapok sem. Azt azonban az InfoPark Rt. alapításakor világossá tették, hogy a fejlesztésnek alapvetően vállalkozói alapon kell történnie. A tervek szerint a park teljes kiépítése legalább 5-10 évbe telik majd, de az északi rész 2002-re elkészülhet. A lágymányosi tudományparkban termelő, kereskedő vagy logisztikai társaságok nem telepedhetnek le, nem is lesz ez klasszikus ipari park. Az innovációs, fejlesztő munka, az egyetemekkel történő együttműködés eredményei azonban erősíthetik az ipari parkokban működő hazai, illetve nemzetközi vegyes vállalatokat, vagyis egyfajta tudományos bázisként szolgálhat az InfoPark. H. R.
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére