Kutatásszervezeti reform

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 7. számában (1998. szeptember 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

Jeles gondolkodók sok helyütt elmondták már: nemzetünk tőkéje a szürkeállományában rejlik. Bár a legtöbben egyetértenek ezzel a kijelentéssel, sokan a munkaidejükben "csak" kutatással, főként alapkutatással foglalkozó tudósokat a való élettől elrugaszkodott csodabogaraknak, a kutatóintézeteket pedig az adófizetők pénzéből kísérletezgető, öncélú, haszontalan tömörüléseknek tekintik.

A legnagyobb magyar alapkutató intézménynek, a Magyar Tudományos Akadémia huszonhét éves Szegedi Biológiai Központjának tájékoztató füzetében - amely a fentiek ellenkezőjéről igyekszik meggyőzni az olvasót - többek között ez áll: Faraday arra a kérdésre, mire jó az alapkutatás, vagyis a természet titkainak, összefüggéseinek felfedezése, viszontkérdéssel válaszolt: Mire jó egy csecsemő? Egy másik anekdota szerint megkérdezte tőle egy politikus, mire lehetnek jók az elektromos indukcióval kapcsolatos kísérletei. A válasz így hangzott: Ezt talán valamikor meg lehet adóztatni.

Fejlesztő multi A Nokia 1998 májusában Budaörsön felavatta az ország legnagyobb távközlési kutató-fejlesztő központját. A Nokia Telecommunications célja a Nokia mobil távközlési szoftverek és alkalmazások fejlesztése, a Nokia Research Center pedig a Nokia kutatási központja. Keith Sutton, a kutatási-fejlesztési részleg vezetője állítja, Magyarországon ideális feltételek kínálkoztak a központ létrehozásához, hiszen oktatási rendszerünk kifejezetten magas színvonalú, bőséges a munkaerő-kínálat, és a magyar állam megfelelő feltételeket biztosít a cég működéséhez. u A Nokia kutató-fejlesztő mérnökei - egyebek mellett - az úgynevezett harmadik generációs rendszer, az UMTS-rendszer fejlesztésén dolgoznak (az első generáció az analóg, a második a GSM-rendszer). A cél az UMTS-rendszer globalizálása. Európa és Ázsia már csatlakozott a szisztémához, Amerika még nem döntött felőle. A Nokia Magyarországon kívül az Egyesült Államokban és Finnországban végez kutató-fejlesztő tevékenységet, a három egység szoros együttműködésben dolgozik. A Nokia Mobile Switching üzletág 2000-re mintegy 500 távközlési és szoftveres szakember foglalkoztatását tervezi Magyarországon, 80-an már be is léptek a céghez. A Nokia Research Center, amely - többek közt - a hálózattervezési eszközök és a mobil Internet-szolgáltatások szoftverhátterének kifejlesztésén dolgozik, az ezredfordulóra körülbelül 30 szakembernek ad majd munkát. A Nokia - együttműködési szerződés alapján - kapcsolatban áll hét magyarországi felsőfokú műszaki oktatási intézménnyel. Részt vesz az új típusú gyakorlati képzési formákban (kooperatív képzés, practing), segíti a hallgatók kommunikációs és információs lehetőségeinek kiteljesítését (például Internet/Intranet kioszkok létrehozásával). Részt vesz az egyetemközi Objektum Orientált Szoftvertechnológiai Központ létesítésében, ily módon támogatja a kutatási együttműködéseket. A Nokia értékesítési tevékenységét 130 országban végzi, az eladások nettó értéke 1997-ben elérte az 52,6 milliárd finn márkát (9,8 milliárd USD). A Nokia alkalmazottainak száma nemzetközi szinten meghaladja a 38 ezret. A kutató-fejlesztő tevékenységből származó profit összege üzleti titok. L. H. K.

Az MTA intézethálózata, az egyetemi oktatástól elkülönült, főként alapkutatással foglalkozó intézményrendszer az 1950-es években jött létre. A '90-es évekre megkövült hazai intézményi rendszer vezetői - a társadalmi-politikai nyomásnak engedve - belátták, hogy az MTA a korábbi módon nem folytathatja a tevékenységét, változatlan működtetése mellett lassú agónia vár a magyar tudományos életre. '91-től napjainkig az Akadémia fennállása óta példátlan tematikai és strukturális reform, továbbá pénzügyi konszolidáció ment végbe. Csaknem harmadára csökkentették az MTA központi hivatalában dolgozók számát, közel felére az apparátus összlétszámát. Néhány intézetet megszüntettek, többet összevontak, jelentős arányú elbocsátásokkal, témaszűkítésekkel igyekeztek ésszerűsíteni és korszerűsíteni a tudományos kutatásokat, illetve azok intézményi hátterét. A pénzügyi konszolidáció a megőrzött intézetek megerősítését, életképessé tételét szolgálta.

Fizikusok integrációja

A nemzetközi tudományos életben elismert Központi Fizikai Kutató Intézet számára az MTA a konszolidáció után 200 státust engedélyezett. Az Akadémia a költségvetésből havi rendszeres támogatást nyújt az intézetnek a bérek és a rezsi fedezéséhez, továbbá évi egyszeri, 350-400 millió forintos beruházási összeget biztosít. Ezt egészítik ki a hazai és a nemzetközi pályázatokon nyert, kutatásokra fordítható összegek. Az MTA-forrás a teljes bevétel mintegy kétharmadát teszi ki.

Knorr-Bremse fejlesztések A Knorr-Bremse Fékrendszerek Kft. története 1969-ben kezdődött, amikor a Szerszámipari Művek és a Mogürt megszerezte az Ikarus részére a müncheni Knorr-Bremse cégtől a fékrendszergyártás jogát. A Knorr-Bremse a SZIM-mel vegyes vállalatot alapított 1990-ben, majd három évvel később megvásárolta az üzemet, s azóta jelentős összegeket költött a kecskeméti üzem korszerűsítésére. A vásárlást követő két évben majdnem 500 millió forintot fordított fejlesztésre, a legmodernebb gépek és berendezések beszerzésére, a munkások továbbképzésére. Az utóbbi három évben 1 milliárd forintot tett ki a beruházások összege. A társaság kizárólag nehézgépjárművek, tehergépkocsik, kamionok, autóbuszok fékrendszereinek szelepeit készíti a nagy nyugati autógyárak számára. A vállalat rendkívül sokat költ műszaki kutatásra és fejlesztésre. Ezt a munkát dr. Palkovics László tanszékvezető egyetemi tanár irányítja. Három területen folyik a fejlesztés. A kecskeméti bázison 26-an dolgoznak - közülük 20 mérnök - a jelenleg alkalmazott fékszelepek továbbfejlesztésén. A Budapesti Műszaki Egyetem Járműgépészeti Tanszékén elektronikai fejlesztés folyik. Az ottani kutatási téma már a következő évezred stratégiáját vetití előre. Az elektronikus vezérlésű vezetésszabályzó, stabilizáló, szintszabályzó és fékrendszer kialakításának megvalósítására vállalkoztak. Ezt elsősorban a nagy nyugat-európai járműgyárak részére készítik. Ennél a csoportnál 30 felsőfokú végzettségű műszaki szakember munkálkodik, közöttük több kandidátusi fokozatot elnyert személy. A harmadik terület csoportja a világméretű műszaki fejlesztések adaptálásával foglalkozik. Kutatásra, fejlesztésre idén mintegy 500 millió forintot költenek. Ehhez a szükséges anyagiakat a felhasználók finanszírozzák. Az összeg nagyságára jellemző, hogy a nyugati országokban általában 3,2, míg nálunk az árbevétel 10 százalékát fordítjuk erre a célra. Nagyon jó együttműködést alakítottak ki a Budapesti Műszaki Egyetemmel, ahonnan a legkorszerűbb ismereteket és a legjobb végzett szakembereket kapják, igaz, részt vállaltak a gyakorlati oktatásban. A Knorr-Bremsénél a mérnököket az egyetemi képzés idején választják ki. A nyári gyakorlatot a jelöltek a gyárban töltik, de akad olyan is, aki egy szemesztert kihagy, s addig a gyárban szerez tapasztalatot. G. G.

Az intézet úgy alakította tevékenységét, hogy az ráépülhessen a meglévő technikára. Ez óhatatlanul bizonyos fokú beszűküléshez vezetett, csökkent azon területek száma, amelyekben kutatóik versenyképesek, de nemzetközi hírnevüket meg tudták őrizni.

A KFKI Részecske- és Magfizikai Kutató Intézet régóta sokféle kutatást folytat párhuzamosan; részecskefizikai, űrfizikai kutatásokat, anyagszerkezeti kutatásokat magfizikai módszerekkel. Tevékenységük egészét nemzetközi együttműködések keretében végzik. Amint azt Szegő Károly, az RMKI igazgatója mondja, az intézet életében meghatározó, hogy Magyarország a '90-es évek eleje óta tagja a genfi Európai Egyesített Részecskefizikai Kutatóközpontnak. Éves tagdíjunk 100 millió forintos nagyságrendű, fokozatosan emelkedik. Körülbelül 2000-re érjük el az átlagosan fejlett európai tagállamokra kirótt díjat. Az európai központ biztosítja, hogy az összeg hasznosuljon, részben konkrét kutatások formájában, részben azáltal, hogy tenderek útján a kutatásokhoz szükséges berendezéseket, eszközöket vásárol, továbbá gondoskodik arról, hogy a tenderekből valamilyen módon pénz áramoljon vissza a magyar gazdaságba.

Kevés az új kutató A tudományos kutatók társadalmi megbecsültsége, akár a bérezésüket, akár az értelmiségi rétegen belüli megítélésüket tekintjük, közel sem arányos az érdemeikkel. Szegő Károly, az RMKI igazgatója a kutatóintézetek létének egyik értelmét abban látja, hogy az egyetemekről frissen kikerült diplomások számára olyan szakképzést, világra látást, kreatív szemléletet biztosítanak, amit később iparvállalatoknál, cégeknél kamatoztathatnak a fiatal szakemberek. Tévedés azt képzelni, hogy rendjén való, ha például egy mérnök fizikus a KFKI-ból megy nyugdíjba. Az igazgató nem azon kesereg, hogy munkatársai néhány éves intézeti kutatás után jobban fizető helyre távoznak, hanem azon, hogy hovatovább egyáltalán nem lesznek pályakezdő mérnökeik, mert a kutatói fizetésből képtelenek megélni. Márpedig a magyar gazdaság számára nagyon fontos volna, hogy KFKI-iskolát járt fiatal szakemberek áramoljanak a termelőszférába. Még ennél is fájdalmasabb, hogy nincs külföldről "agybeáramlás", hiszen a letelepedés költségeit végképp nem lehet a magyarországi kutatói fizetésekből fedezni. Pedig a határon túli magyarok és a fejlett országok köréből sokan szívesen jönnének, és talán nem szorul bizonyításra, hogy ez számunkra is rendkívül lényeges volna. Az idén a KFKI minden követ megmozgatott annak érdekében, hogy egy olasz kutatót alkalmazhasson. Ez kizárólag azért sikerülhetett, mert a fizetése mellé ösztöndíjakból támogatást tudott szerezni. Az egyetemi kibocsátás és az intézeti felvevőképesség arányát jól szemlélteti, hogy '98-ban 7 új helyre 14 jelentkező jutott. Ennek ellenére a vészharangot már most meg kell kongatni, mert ha az anyagi körülmények változatlanok maradnak, a KFKI a jövőben képtelen lesz betölteni egyik legfontosabb szerepét. A kutatás egyéni munkából egyre inkább teammunkává vált, manapság nemigen léteznek magányos zsenik. A nemzetközi kutatócsoportokban vezető szerephez juthatnak a magyarok, és az sem kizárt, hogy magyar kutató Einsteinné váljon, de - Szegő Károly szerint - kétségtelenül csak akkor, ha a bázisa nem Magyarországon, hanem külföldön van. L. Horváth Katalin

Szegő Károly szerint egy kutatóintézetnek olyan kicsi országban, mint a miénk, akkor van létjogosultsága, ha a területén olyan berendezéseket működtet, amelyek jó technikai színvonalat, tudást, az egyetemek számára képzési lehetőséget biztosítanak. Az intézet tevékenységei közt tehát prioritást élvez a törekvés, hogy magas színvonalat képviselő kutatóberendezéseket, mérőközpontokat üzemeltessenek.

Tevékenységi körük harmadik fő csoportját azok a munkák alkotják, amelyek az európai űrügynökséghez kapcsolódnak. 2000 után Magyarország feltehetően tagállama lesz az európai űrügynökségnek is. Az RMKI nagy gondot fordít arra, hogy felkészüljön a tagságra. Az űrügynökség szintén tagdíjat szed, amit tenderezés keretében ad vissza az egyes országoknak, azonban ahhoz, hogy pénzt kaphassunk vissza, versenyképes egységekkel kell bírnunk. Az űrtechnika területén ma még nem vagyunk annyira versenyképesek, hogy mi magunk használhatnánk fel az ügynökségbe befizetett pénzünket.

Az alapkutatások nyomán mindig megjelennek olyan tevékenységek, amelyek gazdaságilag hasznosíthatók. A KFKI-RMKI arra törekszik, hogy telephelye környezetében mind több olyan magánvállalkozás jöjjön létre, amelyekben ezek a gazdasági szempontból is értékes eredmények hasznosulhatnak.

Annak megítélésére, hogy a KFKI-RMKI kutatói mely területeken a legjobbak, Szegő Károly nem vállalkozik. Mindenesetre a külföldi megrendelések azt jelzik, hogy szoftverírásban, az elektronikus műszerekkel, egységekkel kapcsolatos munkákban jók a magyar mérnökök, részesei a világ tudományos életének.

Brüsszeli források

Bár a rendszerváltást a KFKI kutatói sem látták előre, a '80-as évek közepétől tudatosan építették nyugati kapcsolataikat, amelyek '90-re annyira megerősödtek, hogy az átmenet szakmai szempontból zökkenőmentes volt. A kutatói társadalom készen állt a váltásra. Az intézetben napi öszszeköttetésben voltak a külföldi partnerekkel, ami nyelvtudást, stílust, világra látást igényel, az együttműködő felek lelki beállítottságának ismeretét és megértését feltételezi. Mindezek a tudományos életben - éppúgy, mint az élet más területein - rendkívül fontos, profitra váltható tényezők - hangsúlyozza az igazgató.

Szegő Károly úgy véli, az EU-tagság lényeges változásokat hoz majd a KFKI-RMKI és az összes magyar kutatóintézet életében. Magyarország jelentős összeget fog fizetni az 5. keretprogramba, még ha annak jó részét eleinte segélyként vissza is kapja. A programból akkor lehet pénzt visszanyerni, ha az adott tevékenységre magyar forrásból a támogatással egyenlő értékű összeget tudunk biztosítani. Ismervén, mennyi pénz van Magyarországon kutatásra-fejlesztésre, nem nehéz megjósolni, hogy az elkövetkező években a legfőbb forrás a brüsszeli keretprogramok pénze lesz. Ezek a programok azonban nem támogatnak alapkutatásokat; az európai érdekeket képviselik, bizonyos területeken utol akarják érni az Egyesült Államokat, Japánt. Ebből az következik, hogy nem folytathatunk szabadon alapkutatásokat, hiszen azokat senki sem fogja finanszírozni, tehát az alkalmazások irányába kell mozdulnunk. Azt kell csinálnunk, amit Európa elvár, tehát piacosodni fog a kutatás. Ezt financiális okok miatt meg kell tennünk, de az átállás nehéz lesz. Többek között azért, mert a magyar szemlélet sajátos: az alapkutatásnak van akadémiai presztízse, de azt a kutatót, akit azért fizetnek, hogy egy alkalmazott tudományos területen végrehajtson valami tökéleteset, megkövezik. A hazai tudományos közéletben uralkodó értékrend távol áll az uniós piaci szemlélettől.

Az EU-csatlakozásra készülve egyéb nehézségekkel is számolnunk kell, illetve számos kérdésre választ kell találnunk - folytatja Szegő Károly. - Régóta együttműködünk Nyugat-Európával olyan programokban, amelyek során valamilyen technikai tevékenységet kell végrehajtani. A szervezés olyan, hogy a végeredmény, a profit kivétel nélkül valamelyik nyugat-európai cégnél jelenik meg. Ma még elképzelés sincs arról, mikor érjük el, hogy az EU-keretprogramba befizetett pénzünk fejében a profit a magyar határokon belül jelenjen meg. Hogyan alakul majd ennek az ipari háttere, lesz-e rá pénz, miként történik a koordinálás? Ezekre a kérdésekre jelenleg senki sem tudja a választ.

Magasra tették a lécet A salgótarjáni AP Rekord Kft. speciális üvegszál-erősítésű, magasugráshoz használatos léceit a világ legjobb sportszerei között tartják számon. A lécet Angyal János, a társaság tulajdonos-ügyvezetője a Salgótarjáni Kohász SE egykori technikai vezetőjével, Pozsik Jánossal közösen fejlesztette ki. Az AP Rekord Kft. a sokak által kritizált 400 ezer forintos újrakezdési kölcsönből alapozta meg működését. A rudaknak rendkívül szigorú nemzetközi előírásoknak kell megfelelniük. Négy méter hosszúak, de a középen mért "belógásuk" nem lehet több húsz milliméternél. A Salgótarjánban készülő rudak sikeréhez természetesen nagymértékben hozzájárult a már hagyományosnak nevezhető Salgótarjáni Ugrógála is, amely ma már a nemzetközi atlétikai szövetség versenynaptárában is szerepel. Az AP Rekord Kft. trolibuszokhoz áramszedő rudakat is gyárt. A BKV üzemeltetési igazgatója kereste meg őket, miután egy budapesti nemzetközi atlétikai versenyen meglátta a műanyag rudat, a közlekedési vállalatnak pedig a hagyományosnál erősebb, tartósabb áramszedő rúdra volt szüksége. A kétszáz fővárosi troli többségének a tetején azóta Salgótarjánban készült rudak vannak, és Angyal János ennek a terméknek a fejlesztését, illetve a nemzetközi piacra történő bevezetését tekinti most elsődleges feladatának. H. R.

Társadalomkutatás felszálló ágban

Dr. Bálint Csanád, az MTA Régészeti Intézetének igazgatója szerint a társadalomtudományi kutatók, illetve intézetek a természettudományokhoz viszonyítva jobb helyzetben vannak, mert az utóbbi öt-nyolc évben Nyugat-Európában megindult a korábbi technokrata szemlélet diktálta folyamat ellenreakciója, vagyis rájöttek arra, hogy hiába kutatnak, fejlesztenek egyes területeket, ha a társadalmi problémákat nem tudják megoldani. Nem véletlen, hogy a Pszichológiai Intézet viszonylag nagy összegű külső támogatásokat tud szerezni, mert sok megrendelés érkezik hozzájuk. Ennek az a nyilvánvaló oka, hogy - nyersen fogalmazva - pszichésen (is) beteg a társadalom, és a gyógyulást, a gyógymódok kidolgozását a pszichológusoktól várja. A pszichológusok olyan közvetlen szállal kapcsolódnak a megrendelőkhöz, mint a direkt politikával foglalkozó, szociológiai, társadalmi konfliktusokat kutató intézetek. A pszichológusok, kutató pszichológusok munkája Magyarországon - csakúgy, mint Európa többi országában - felértékelődött, amit az is jelez, hogy országszerte egyre több egyetemen akarnak pszichológia szakot indítani.

A társadalomkutatási intézetek sorában szintén kiemelkedő szerepe van az Állam- és Jogtudományi Intézetnek. A '90-es években kialakított tudományos koncepció alapján hat fő témacsoportban folytatták korábban megkezdett kutatásaikat: alkotmányosság és jogállamiság; emberi és állampolgári jogok; a piacgazdaságra való áttérés jogi problémái; a környezetvédelem jogi kérdései; az európai integráció és a magyar jogrendszer; az állam- és jogtudomány elméleti és módszertani kérdései. Az intézet munkatársai a tudományos kutatások mellett tevékenyen részt vettek a hazai jogalkotásban és jogalkalmazásban felmerülő konkrét problémák megoldásában, szakértői, törvény-előkészítői feladatot vállaltak.

Az emberi és állampolgári jogokkal kapcsolatos kutatások - a nyugat-európai gyakorlatot követve - egyre fontosabbá válnak. Az intézet tavaly kiemelten foglalkozott az emberi jogok korlátozásának kérdésével, az egészséghez való joggal, a nők jogaival, a bűncselekmények sértettjeinek jogaival. A kutatások egyik legfontosabb eredménye az Európai Emberi Jogi Döntvénytár című kiadványsorozat elindítása, amelyben közreadják az emberi jogok védelmével foglalkozó európai szervezetek azon döntéseit, amelyek a magyar jogalkotás és joggyakorlat számára meghatározó jelentőségűek.

A 3. évezred első évtizedeinek legégetőbb kutatási-fejlesztési feladata - mind a természettudományokkal, mind a társadalomtudományokkal foglalkozók számára - a környezetvédelmi problémák megoldása. Az MTA Állam- és Jogtudományi Intézete 1997-ben a környezetkárosító tevékenységekért viselt jogi felelősség kérdéseire összpontosított. Holland és orosz tudósokkal együttműködve vizsgálták a közép- és kelet-európai államok környezetvédelmijog-alkotását, különös tekintettel a nukleáriskár-felelősség törvényekbe foglalására. Az intézet kutatói - az elméleti vizsgálódásokon túlmenően - közreműködtek egyes hazai jogszabályok megalkotásában, továbbá küldöttként részt vettek a nukleáris károk következményeiért viselt felelősséget rendező 1963-as bécsi egyezmény felülvizsgálatában.

EU-csatlakozásunk előkészítése ugyancsak sok munkát ad az állam- és jogtudomány-kutatóknak. Az európai integráció gazdasági jogi kérdései mellett a büntetőjog és büntetőeljárás-jog harmonizálására irányították a figyelmet. Kiemelten kezelték a szervezett bűnözés elleni küzdelem jogi és kriminológiai problémáit, főként a prostitúciót, a leánykereskedelmet és a Magyarországon újnak számító jogi területet, a tanúk védelmét a büntetőeljárásban és azt követően.

Történelem mint tanítómester

Az MTA Társadalmi Konfliktusok Kutatóközpontja tavaly folytatta korábban megkezdett kutatásait, a társadalmi átalakulás dinamikus folyamatainak vizsgálatát. A kutatók igyekeznek megragadni azon folyamatok lényegét, amelyek a rendszerváltás első éveinek lendülete után az egyes társadalmi csoportokban és a közhangulatban végbementek. Elemzéseik áttekintik a kisvállalkozói, illetve értelmiségi körben kibontakozó - vélhetően ideiglenes - pánikot.

Az intézet főként a multinacionális vállalatok magyarországi innovációs készségét vizsgálta. A két legfontosabb kutatási eredmény a multinacionális cégek kutató-fejlesztő tevékenységével kapcsolatos. Az empirikus vizsgálatok azt bizonyítják, hogy - a közhiedelemmel ellentétben - a külföldi és vegyes tulajdonban lévő vállalatok innovációs eredményei jobbak a tisztán magyar vállalatokéinál, és nagyobb arányban teljesítenek kutatói-fejlesztői feladatokat. A finomabb elemzés jelzi, hogy a multinacionális cégek magyarországi kutatási-fejlesztési hajlandósága terén különbség érezhető az amerikai, német, japán és a kis országokból, Svájcból, Svédországból, Finnországból kinőtt vállalatok között. Az utóbbiak szívesebben fektetnek be a magyar tudásiparba.

Bár az MTA összes kutatóintézménye, így a társadalomtudományi kutatóhelyek is főtevékenységként alapkutatásokat végeznek, amelyek nem járnak közvetlen, gyorsan megmutatkozó haszonnal, az említett kutatómunkák eredményéből már néhány éven belül profitál a magyar gazdaság és társadalom, illetve - a kutatások-fejlesztések egyre erőteljesebb nemzetközivé válása révén - Európa és a világ más országai.

Dr. Bálint Csanád úgy tartja, a társadalom kevésbé toleráns a hosszú távon hasznosuló kutatásokat folytató, például a történelemtudomány területein dolgozó kutatókat illetően, jóllehet a bölcselet, miszerint a történelem az élet tanítómestere, igaz. A sémák, történelmi helyzetek, tendenciák, emberi magatartások ismétlődnek. A kutatók kérdéseire kapott válaszok viszik előre apránként az ország dolgait. Felelős politikai, gazdaságpolitikai döntéseket csak akkor hozhat a mindenkori kormány, ha olyan teamek munkájának eredményére támaszkodik, amelyek teljes munkaidejüket, energiájukat egy-egy konkrét kérdés megválaszolásának szentelik.

Szabadalmak tára 1997-ben több mint 30 ezer szabadalmi bejelentést tettek Magyarországon. Az előző évihez viszonyított 21,4 százalékos növekedés döntően a genfi Szabadalmi Együttműködési Szerződés (PCT) alapján tett bejelentések számának folyamatos emelkedéséből adódott. A világ PCT-keretek közt tett szabadalmi bejelentéseinek több mint fele Magyarországot választotta ki, illetve célozta meg, ami azt igazolja, hogy hazánk egyre inkább befektetési célországgá válik. A nemzeti szakasz megindítására irányuló kérelmek száma 1995-ben 1731, 1996-ban 1939, 1997-ben 2564 volt. Az 1997-ben benyújtott szabadalmi kérelmek döntő többsége gyógyszer- és vegyipari területről származott. Az összes hazai bejelentés 1997-ben kevesebb volt, mint 1996-ban, a vállalati kérelmek száma azonban némi emelkedést mutat, ami feltehetően az ipari termelés stabilizálódására, a vállalati szféra erősödésére utal. A gyógyszeriparhoz kapcsolódó bejelentések többsége új gyógyhatású vegyületek előállítására, kisebb hányada ismert gyógyhatású vegyületek új előállítási eljárásaira vagy új indikációs területeire, illetve új gyógyszer-kiszerelési és -formálási technológiákra vonatkozott. A gyógyhatású vegyületek között kiugró számban jelentek meg a szívre és a vérkeringésre, az idegrendszerre, a gyomor-bél rendszerre ható, valamint a kemoterápiás szerek. Ez utóbbiak többnyire a vírus- és rákbetegségek gyógyítását célozzák meg. A fokozódó környezetszennyezést, illetve az egyre javuló környezetvédelmi kultúrát tükrözi, hogy nőtt a levegő káros anyagoktól való megtisztítását célzó szabadalmi kérelmek, továbbá a mechanikai és vegyi úton történő víztisztítási és -szűrési eljárásokra vonatkozó bejelentések száma. u A szabadalmi hivatalból nézve a biotechnológia slágertémája az apoptózis, a programozott sejthalál. A transzgenikus állatokra és növényekre vonatkozó bejelentések száma csökkent, viszont több olyan kérelem érkezett, amely a növényi cukoranyagcsere módosításával kapcsolatos.
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére