Egységes devizakódex

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 7. számában (1998. szeptember 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

A devizáról szóló 1995. évi XCV. törvény (Dtv.) nemcsak a forint átválthatóságát segítette elő, hanem lehetővé tette a nemzetközi kereskedelem és gazdasági együttműködés előnyeinek kihasználását is. A jogalkotók célja az volt, hogy a törvény és a hozzá kapcsolódó végrehajtási rendeletek módosításával pár év alatt megvalósuljon a nemzetközi intézmények által is elfogadott devizaszabályozás. Ezért hazánk kötelezettséget vállalt arra, hogy fokozatosan leépíti a folyó és tőkeműveletekre vonatkozó devizajogi korlátozásokat. Mára a forint a folyó fizetési műveletek tekintetében és számos tőkeművelet vonatkozásában is konvertibilissé vált, kivéve egyes rövid lejáratú műveleteket. A magyar forint megfelel a Nemzetközi Valutaalapról (IMF) szóló egyezmény szerinti konvertibilitási feltételeknek, és összhangban áll az OECD liberalizációs előírásaival is, amelyek teljesítését hazánk az OECD-hez való csatlakozásakor vállalta.

A fokozatos devizaliberalizációt jól jelzi, hogy eddig négyszer - legutóbb májusban - módosult a devizatörvény végrehajtásáról rendelkező 161/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet (Dvhr.), 1998-tól pedig a liberalizált rendelkezések - további módosításokkal - a Dvhr.-ből bekerültek a törvénybe.

Devizaliberalizáció

A törvény első lépésként 1996. január elsejétől kezdődően a folyó fizetési műveletek terén szabad átválthatóságot tett lehetővé belföldiek és külföldiek számára egyaránt, illetőleg a tőkeműveleteknél - bejelentési kötelezettség mellett - szabaddá vált a belföldiek vállalkozásalapítása és részesedésszerzése külföldön. Az egyéb tőkeműveleteknél nem teljeskörűen és csak átmeneti ideig fennmaradt a devizahatósági engedélyezés. Eszerint a külföldiek hosszú távú tőkebehozatala engedélymentessé vált, míg a pénzügyi jellegű tőkekivitel, illetve a rövid távú tőkebehozatal csak devizahatósági engedély birtokában volt lehetséges.

A kötött devizagazdálkodás jellemzője volt, hogy a devizabelföldieknek a birtokukba jutott devizát fel kellett ajánlaniuk megvételre a devizahatóságnak. Az új szabályozással e kötelezettség helyébe az a rendelkezés lépett, amely szerint a devizabelföldiek kötelesek belföldre utalni, illetve hazahozni a devizabevételeiket. Ezután választhatnak, hogy devizaszámlán tartják, vagy forintra váltják azt (a természetes személyek a devizát, valutát birtokban is tarthatják).

Folyó műveletek

A devizatörvény hatálybalépése óta a vállalkozók és a szervezetek a tevékenységükkel összefüggő folyó műveleti célokra szabadon vásárolhatnak konvertibilis devizát és rendelkezhetnek devizaszámlával is.

A természetes személyek a külföldön felmerülő és folyó műveleteknek minősülő személyes szükségleteikre szintén szabadon vásárolhatnak konvertibilis devizát, valutát. Belföldön a konvertibilis készpénz vásárlása korlátozott maradt ugyan, belföldről átutalással, illetve a forintalapú kártyák külföldi használatával azonban automatikusan kiegyenlíthetők a kiadások.

A devizakülföldi vállalkozók és természetes személyek számára is érvényesül a jogszerűen megszerzett forintbevétel, illetve -jövedelem szabad átválthatósága. A konvertibilis deviza behozatalából, majd befektetéséből, illetve átváltásából származó forint viszszaváltható konvertibilis pénznemre. A devizakülföldiek és a devizabelföldiek közötti szerződéskötést devizajogszabály általában nem korlátozza.

Tőkeműveletek

A legtöbb korlátozás a tőkeműveletek körében maradt meg. A végrehajtási rendeletek módosításai azonban fokozatosan leépítették ezeket a tilalmakat, és - az OECD-tagsággal vállalt kötelezettségünknek megfelelően - a tőkeműveletek terén is elindult a liberalizáció.

A befektetési jellegű tőkebehozatal, azaz a devizakülföldiek által társasági részesedés és egyéb értékpapírok, valamint ingatlan vásárlása csak konvertibilis devizában vagy konvertibilis devizára átváltható forinttal lehetséges. A befektető biztonságát szavatolja, hogy a befektetett tőke, valamint hozama konvertibilis devizára váltható és kivihető az országból. A konvertibilis devizára átváltható jogcímeken keletkezett forint újrabefektetését is "tőkebehozatalnak" ismeri el a törvény azzal, hogy ennek ellenében lehetővé teszi társasági részesedés, értékpapírok, illetve ingatlan vásárlását. A devizabelföldiek - közvetlen vállalkozásokon kívüli - tőkekivitele azonban devizahatósági engedélyhez kötött.

OECD-tagságunkkal többek között arra vállaltunk kötelezettséget, hogy a devizabelföldieknek lehetővé tesszük a tagországok kormányai által kibocsátott kötvények, valamint az OECD-országbeli székhelyű vállalkozások által kibocsátott, a nemzetközi hitelminősítő intézmények által legalább befektetési kategóriába sorolt részvények és egyéves vagy annál hoszszabb lejáratú kötvények megvásárlását, továbbá szabályozzuk a külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fiókalapítását, ideértve a pénzügyi szektorban történő fiókalapítást is. Az OECD-értékpapírok megvásárlásának liberalizálását a végrehajtási rendelet módosításaival még 1997-ben végrehajtottuk. A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fiókalapításának devizajogi szabályozása 1998. január elsejével került bele a devizatörvénybe, a fióktelepet a jogszabály devizabelföldinek minősíti. A tőkeműveletek további liberalizálása is indokolt, hiszen az Európai Megállapodásban vállalt EU-kötelezettségeink szerint az évtized végére legalább a közép- és hosszú lejáratú tőkeműveleteket liberalizálni kell.

Általános szabályok

A devizatörvény rendelkezéseit csak akkor kell alkalmazni, ha nemzetközi szerződés másként nem rendelkezik. A törvény mindemellett azt is kimondja, hogy devizahatósági engedély kell az olyan szerződéskötéshez vagy pénzügyi műveletet végzéséhez, amely arra irányul, hogy devizabelföldiek és devizakülföldiek devizát, valutát, belföldi fizetőeszközt, illetőleg vagyoni értéket ruházzanak át egymásra tekintettel belföldön vagy külföldön. Ezért a nehezen megítélhető esetekben célszerű előre megkérni a devizahatóság állásfoglalását, mivel a devizajogszabályok megsértése deviza-bűncselekmény elkövetését eredményezheti és büntetőjogi felelősségre vonást vonhat maga után.

A törvény a folyó műveletek terén teljesen szabad, a tőkeműveletek körében differenciáltan korlátozott konvertibilisdeviza-vásárlási és -átutalási lehetőséget ad. Ezért főszabályként csak a vásárláskor feltüntetett vagy olyan célra szabad felhasználni a devizát/valutát, amihez nem szükséges a devizahatóság engedélye vagy előzetes bejelentés. Ez a rendelkezés elsősorban azt célozza, hogy ne lehessen "átjárás" a szabad devizavásárlásra felhatalmazott szféra és a meghatározott korlátozásokkal működő egyéb területek között. A korlátozás nem vonatkozik azokra a műveletekre, amelyekhez sem a devizahatóság engedélye, sem előzetes bejelentés nem szükséges (például ha a nemzetközi szervezetek tagsági díjára igényelt devizát nem erre a célra, hanem hirdetési díjra, újságok előfizetésére fordítják). Az így igényelt és eltérő célra felhasznált devizát - a valós statisztikai nyilvántartás érdekében - utólag be kell jelenteni a vásárlás helyén. Annak érdekében, hogy a devizabevételek ténylegesen befolyjanak, a törvény előírja, hogy a devizabelföldiek kötelesek elszámolni a devizahatóságnak a rendelkezésükre bocsátott deviza/valuta felhasználásáról, illetőleg a devizakülfölditől járó összeg befolyásáról. Természetesen a külföldi utazáshoz belföldön megvásárolható konvertibilis valutával nem kell elszámolni.

Átváltás

A devizabelföldiek és a devizakülföldiek egyaránt csak felhatalmazott hitelintézetnél válthatnak át belföldön devizát/valutát forintra, forintot devizára/valutára vagy devizát/valutát más devizára/valutára, valamint csak ott vásárolhatnak és adhatnak el devizát/valutát.

Átváltóhelyen is átváltható belföldön a valuta és a csekk forintra, a forint valutára, illetve csekkre, valamint a valuta és a csekk más valutára vagy csekkre, s ugyanígy vásárolni vagy eladni is lehet átváltóhelyen valutát vagy csekket.

Korlátozott és tiltott pénzügyi műveletek

Főszabályként csak devizahatósági engedéllyel lehet olyan szerződést kötni vagy pénzügyi műveletet végezni, amely arra irányul, hogy devizabelföldiek és devizakülföldiek egymásra tekintettel ruházzanak át devizát, valutát, belföldi fizetőeszközt, illetőleg vagyoni értéket belföldön vagy külföldön. A tiltás alapvető célja a forintkiajánlás megakadályozása, ezért például a devizabelföldi külföldön nem lehet kedvezményezettje olyan szolgáltatásnak, amelynek ellenértékét belföldön - a devizakülföldi által megjelölt - más devizabelföldi vagy devizakülföldi részére teljesíti. A korlátozás alól azonban a jogszabály jó néhány műveletet kiemel.

Nem kell ugyanis devizahatósági engedély ahhoz, hogy

  • a vállalkozás és a szervezet olyan szerződést kössön devizakülföldivel, amely alapján pénzbeli elszámolás nélküli csereutazást bonyolítanak le,
  • a devizabelföldi és devizakülföldi természetes személy egymás belföldi és külföldi tartózkodásának költségeit fedezze,
  • az egymással cserekapcsolatot fenntartó devizabelföldi és devizakülföldi természetes személy gyűjtőként pénzbeli elszámolás nélkül cseréljen azonos vagy hasonló ingó dolgot (a kiviteli/kiküldési szabályok megtartásával).

A külkereskedelemről szóló 1974. évi III. törvény alapján nem szükséges devizahatósági engedély a külkereskedelmi árucsereügyletekhez sem.

Főszabályként devizabelföldiek között tilos fizetési kötelezettség teljesítésével kapcsolatban olyan kikötést alkalmazni, amely deviza/valuta valóságos szolgáltatására irányul. A devizabelföldi azonban külföldön konvertibilis fizetőeszközzel is megfizetheti a külképviselet által nyújtott szolgáltatások ellenértékét, illetőleg a kiküldő vállalkozás, szervezet és a devizabelföldi vagy devizakülföldi kiküldött között a kiküldött külföldi hivatalos és üzleti utazásával kapcsolatban külföldi pénznemben keletkezett tartozás devizában vagy valutában is kiegyenlíthető.

Fogalmak

devizabelföldi:

  • az a természetes személy, akinek az illetékes magyar hatóság által kiadott érvényes személyi igazolványa van (tizennégy éven aluliaknak személyi lapja), illetőleg azzal jogszabály értelmében rendelkezni köteles (annak, aki a határátlépéskor magyar útlevelet mutat fel, vélelmezni kell a devizabelföldiségét);
  • az a vállalkozás és szervezet, amelynek belföldön van a székhelye;
  • a vállalkozás vagy szervezet tulajdonosa, vezető tisztségviselője, felügyelőbizottsági tagja és alkalmazottja e minőségében a vállalkozás és a szervezet nevében tett jogügyletei és cselekményei tekintetében - amennyiben azok alapján a vállalkozás vagy a szervezet szerez valamilyen jogot, illetve azt terheli kötelezettség - akkor is devizabelföldinek tekintendő, ha egyébként devizakülföldi;
  • a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, kivéve a külkereskedelmi szerződés teljesítése érdekében belföldön létrehozott telephelyét;
  • a külföldön lévő külképviselet, továbbá a devizabelföldi képviselője e minőségében tett jogügyletei és cselekményei tekintetében akkor is, ha egyébként devizakülföldi;

devizakülföldi:

  • az a természetes személy, akinek nincs az illetékes magyar hatóság által kiadott érvényes személyi igazolványa, illetőleg azzal jogszabály értelmében nem köteles rendelkezni;
  • az a vállalkozás és szervezet, amelynek külföldön van a székhelye;
  • a devizabelföldi vállalkozás és szervezet külföldön működő fióktelepe, kivéve a külkereskedelmi szerződés teljesítése érdekében külföldön létrehozott telephelyét;
  • a devizakülföldi belföldön lévő képviselete, továbbá képviselője e minőségében tett jogügyletei, cselekményei tekintetében akkor is, ha egyébként devizabelföldi;
  • a vámszabad területi társaság és a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, ha a fióktelepet vámszabad területen létesítették, illetve ott működik;

külföld:

  • a magyar államhatáron kívüli terület;
  • a Magyarország területén lévő, a vámjogszabály szerinti - a nemzetközi személyforgalom és áruforgalom számára nyitva álló - tranzitterület és vámszabad terület;

deviza: külföldi pénznemre szóló követelés (pénzhelyettesítő eszköz, bankszámla- és egyéb pénzkövetelés);

valuta: külföldi pénz;

konvertibilis pénznem: a Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyam-lapján feltüntetett pénznem (deviza, valuta);

vagyoni érték: minden dolog, jog vagy szolgáltatás - kivéve a devizát, a valutát és a belföldi fizetőeszközt -, amelynek pénzben kifejezhető értéke van;

vállalkozás: a gazdasági társaság, a szövetkezet, az állami vállalat, az egyéb állami gazdálkodó szerv, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata, a leányvállalat, a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe, a befektetési alap, a magánnyugdíjpénztár, a vízgazdálkodási társulat, az erdőbirtokossági társulat, továbbá az egyéni vállalkozó, valamint a külön jogszabály alapján vállalkozói igazolvány nélkül külkereskedelmi tevékenységet folytató természetes személy, az ügyvéd, az ügyvédi iroda, a közjegyző, az egyéni szabadalmi ügyvivő és a szabadalmi iroda;

szervezet: a természetes személyen, a vállalkozáson és az MNB-n kívüli jogi és nem jogi személy (ideértve az államot is), amely alapfeladatként nem folytat vállalkozási tevékenységet;

külföldi vállalkozás: jogi formájától függetlenül üzletszerűen gazdasági tevékenységet folytató külföldi székhelyű gazdasági egység;

külföldi szervezet: jogi formájától függetlenül üzletszerű gazdasági tevékenységet nem folytató külföldi székhelyű egység, ideértve a külföldi államot is;

közvetlen vállalkozás: devizabelföldi részvételével alapított külföldi vállalkozás, külföldi vállalkozásban való részesedés, illetőleg a devizabelföldi által a helyi jog alapján létrehozott külföldi fiók;

nemzetközi gazdasági tevékenység: devizakülföldivel - belföldön nem közvetlenül a személyes szükségletek kielégítése körében - külön jogszabályban foglaltak figyelembevételével végzett külkereskedelmi tevékenység, ideértve a szállítmányozási, személyszállítási és árufuvarozási, postai és távközlési, utazásszervezői és -közvetítői, művészközvetítői, hír- és műsorközlő tájékoztató, biztosítási, biztosításközvetítői, biztosítási szaktanácsadói tevékenységet is;

kiküldött: az a természetes személy, aki belföldi - munkaviszonyon vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyon alapuló - foglalkoztatásával vagy egyéni vállalkozóként a tevékenységével összefüggésben hivatalos vagy üzleti célból utazik külföldre;

hitelviszonyt megtestesítő értékpapír: a kötvény, a letéti jegy, a kincstárjegy, a jelzáloglevél, valamint minden olyan sorozatban kibocsátott értékpapír, amelyben a kibocsátó (az adós) meghatározott pénzösszegnek a rendelkezésére bocsátását elismerve arra kötelezi magát, hogy a pénz (kölcsön) összegét, valamint kamatozó értékpapír esetén annak meghatározott módon számított kamatát vagy egyéb hozamát és az általa esetleg vállalt egyéb szolgáltatásokat az értékpapír birtokosának (a hitelezőnek) a megjelölt időben és módon megfizeti, illetve teljesíti;

elismert értékpapírpiac: a belföldi vagy külföldi tőzsde, valamint az olyan belföldi vagy külföldi tőzsdén kívüli értékpapírpiac - beleértve az értékpapír-kereskedők szövetsége által szervezett telefonon keresztül lebonyolódó piacot is -, amelyet hivatalosan elismertek abban az országban, ahol működik, ahol a szabályzatában meghatározott személyen keresztül bárki eladhat, illetve vásárolhat értékpapírt, és ahol az ügyletek rögzített szabályok alapján jönnek létre;

pénzpiaci eszköz: értékpapírszerűen, sorozatban kibocsátott, pénzkövetelésre szóló - értékpapírnak nem minősülő - okirat;

átruházható eszköz:

  • a pénzkövetelésről kiállított - értékpapírnak nem minősülő - okirat,
  • az olyan értékpapírnak nem minősülő okirat, amely valamilyen pénzkövetelésről szóló okirat vagy értékpapír, valamint tagsági jogot megtestesítő értékpapír átvételét igazolja, vagy közvetetten lehetővé teszi az ezek feletti rendelkezést,
  • a kárpótlási jegy,
  • pénzköveteléssel végzett határidős ügylet, továbbá árfolyam- és kamatkockázati csereügylet és más származékos ügylet, függetlenül attól, hogy arról kiállítottak-e okiratot vagy sem;

felhatalmazott hitelintézet: az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet engedélyével devizaműveletek végzésére feljogosított hitelintézet (az ilyen hitelintézetek jegyzékét a Felügyelet a Pénzügyi Közlönyben közzéteszi);

devizahatóság: a Magyar Nemzeti Bank.

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére