Delejes drágulás

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Formálódik az új energiapolitika

Megjelent a Cégvezetés (archív) 7. számában (1998. szeptember 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Tart az energiaszektor árszabályozása, a tarifarendszer átalakítása, munkacsoportok dolgoznak azon, milyen modell szerint csatlakozzon a hazai szektor az egységes európai piachoz. Ezzel egyidejűleg a hivatalba lépő kormány felülbírálta elődje ez évi tarifaemeléssel kapcsolatosálláspontját. Az árképzési rendszer törvényi szabályozására hivatkozva augusztus 1-jétől 8,1 százalékkal emelte a villamosenergia- és 2,3 százalékkal a távhőszolgáltatás árát. A gáz viszont nem drágult.

 

Szakértői vélemény szerint az augusztusi 8,1 százalékos villamosenergiaár-emelésből 5,5 százalékot tett ki a forintleértékelés energiaszektorba begyűrűző hatása, s az áremelés inflációs terhe egy százalék alatt marad. Bizonyos, hogy az árképletben garantált nyolcszázalékos tőkearányos nyereség értelmezése, megjelenítése is terítékre kerül a tervbe vett új árszabályozási rendszer kialakításakor. A cél pedig most sem más, mint korábban: az energiaellátás biztonságának megőrzése és fokozása, az egyoldalú importfüggőség mérséklése, az energiabeszerzés diverzifikálása, a stratégiai készletek növelése és az energiatakarékosság szerepének fokozása. Ezek voltak és lesznek a magyar energiapolitika legfontosabb alapelvei.

Az energetika piackonform szervezeti rendszerének kialakítása az elmúlt években megtörtént, kormányzati szinten megkezdődött a tulajdonosi, a felügyeleti és a szabályozási funkciók szétválasztása. A villamos energia és a földgáz esetében a hatósági és a szabályozási funkciók zömét a Magyar Energia Hivatal (MEH) gyakorolja. Az elmúlt időszakban az energetika szervezeti átalakulásával végbement az árarányok rendezése is, megteremtve a lehetőségét a privatizációról hozott kormányhatározatok végrehajtásának. Megtörtént a villamosenergia- és gázszolgáltató társaságok magánkézbe adása, s a legtöbb közcélú erőmű privatizációja is lezajlott. Mára - bár erről a cégek nem közölnek naprakész információkat - a szektor privatizált vállalatainak mindegyikében többségi tulajdont szereztek a külföldi befektetők.

Nem eladó az MVM

A villamosenergia-szolgáltatók magánosításába a német Bayernwerk és az ugyancsak német RWE/EVS, valamint a Francia EdF „szállt be". Az erőművek a belga Tractebel, az amerikai AES, a finn IVO, a japán Tomen és az RWE/EVS többségi tulajdonába kerültek. A gázszolgáltatók külföldi befektetői a német VEW Energie és a Ruhrgas, a Bayernwerk, az osztrák EVN, az olasz Italgas és a szintén olasz SNAM, valamint a francia GDFI.

Még a tavalyi év elején is úgy tűnt, hogy az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. megkezdi a százszázalékos állami tulajdonú, mintegy 300 milliárd forint vagyonú Magyar Villamos Művek (MVM) Rt. magánosítását. E társaság az Országos Villamos-távvezeték Rt. és a Paksi Atomerőmű Rt. 99,8 százalékos tulajdonosa, így szakmai körökben is felháborodást keltett a tervezett eladás. Az Európában ekkor már több helyen működő versenypiac várható hatásai azonban nem engedték meg e stratégiai fontosságú vállalatok privatizációját, s a magánosítás az ÁPV Rt. 1997-es üzleti tervében már nem is szerepelt. Az 1998-as parlamenti választások közeledtével az energiaszektor és az azzal kapcsolatos döntések politikai színezetet is öltöttek, s a Horn-kabinet nem folytatta tovább az eladásokat.

Az Orbán Viktor miniszterelnök vezetésével megalakult koalíciós kormány aztán egyértelművé tette: szó sem lehet az MVM eladásáról, csupán a kisebb cégekben megmaradt állami tulajdon megtartása lehet kétséges, de a döntés előtt ezt a kérdést is meg kell még vizsgálni.

És bár az energiapolitika alapelveit szabályozó uniós direktíva a szektor tulajdoni viszonyaival nem foglalkozik, a szerkezetét tekintve egy sor előírást tartalmaz. A várható feladatok vizsgálatára, valamint a csatlakozás alapelveinek kidolgozására ezért az ipari tárca létrehozott egy munkabizottságot. A szakértők szerint a jelenlegi magyar modell a társasági szerkezetet tekintve alapjaiban megfelel az EU-direktívának, a területi ellátási monopóliumok lebontásával, a fogyasztók úgynevezett feljogosításával alkalmas arra, hogy integrálódjon az egységes piacba. A hazai szektor leginkább a kizárólagos vásárló modelljének feleltethető meg, de kisebb átalakításokra még szükség lehet. Az uniós modellben szereplő kizárólagos vásárlónak ma megfelelő MVM Rt. vételi oldalán meg kell jelenjenek a feljogosított fogyasztók is. Ahhoz, hogy a versenyben részt venni nem tudó kisfogyasztókat se érintse hátrányosan a piacnyitás, mindenképpen szükség lesz a fokozott fogyasztóvédelemre.

A munkabizottság szakértői szerint várhatóan két területen kell majd Magyarországnak halasztást kérni a 96/92/EC irányelv alól: egyrészt a hosszú távú áramvásárlási szerződések felbontása, másrészt a piacnyitás mértéke ügyében. Egyes szakemberek azt sem tartják kizártnak azonban, hogy nem lesz mód a derogációkra, vagy ha mégis, csupán korlátozott időbeli halasztásokról lehet szó.

Szolgáltatók tőzsdekényszere A villamosenergia-szolgáltató cégek készülnek a közelgő tőzsdei bevezetésre. Rövidesen a parkettre kerül a Budapesti Elektromos Művek s a szintén az RWE többségi tulajdonában lévő Észak-magyarországi Áramszolgáltató Rt. papírja is. A szakértők úgy vélik, e folyamat nem kerüli el a többi céget sem, és várhatóan még az idén megindul a kereskedés az áramszolgáltatók zömének részvényeivel. A hat áramszolgáltató közül egyelőre csupán a Démász szerepel a Budapesti Értéktőzsdén, azonban a másik öt szolgáltató is a tőzsdekényszer hatálya alá esik. Megbízható információk szerint az Édász lehet a második tőzsdei áramszolgáltató-papír, azonban a végleges döntés megszületése szeptemberben várható. Utolsóként a Titász tőzsdei bevezetésére kerülhet sor, lehet, hogy csak a jövő év elején.

Piacnyitás korlátokkal

A csatlakozásig nem csupán a szektor szerkezetében kell változtatásokat véghezvinni. Átalakításra szorul az árszabályozási és a tarifarendszer is. Az Orbán-kabinet szakértőinek nyilatkozataiból úgy tűnik, hogy a kormány foglalkozni kíván a kérdéssel. Az e feladat megoldására létrehozott villamosenergia- és gáztarifa-bizottságok dolgoznak a szolgáltatás tényleges költségeit tükröző tarifarendszer kialakításán.

A szakértők korábban őszre ígérték a tarifarendszer korszerűsítését. Chikán Attila gazdasági miniszter azonban - az ágazat külföldi befektetőinek és a magyar kézben maradt stratégiai fontosságú vállalatok vezetőinek részvételével - egy, a közelmúltban megtartott munkabeszélgetést követően már csak az év végére ígért eredményeket. E tárgyaláson a miniszter szerint nem kerültek szóba a szektort érintő sürgető kérdések, csupán általánosságokról volt szó. Vagy ahogy a miniszter fogalmazott: „egyetlen olyan kérdést sem érintettünk, amely az elkövetkező néhány hét munkáját érintené."

A szektor vezetőinek részvételével megtartott tárgyaláson ugyanakkor a gazdasági tárca első embere tárcaközi bizottságok megalapításáról határozott. Ezek alakítják ki majdan az ország hosszú távú energiapolitikáját. Így az árrendszerrel kapcsolatos kérdések egyelőre nem kerülnek reflektorfénybe, és a MEH-től sem szivárgott ki több információ a tarifákról. Számszerűsített eredmények nincsenek, energiahivatali információkból csupán annyit lehet tudni, hogy olyan tarifarendszer készül, amely megfelelő alapot biztosít az egységes piacra való belépéshez.

Kompenzáció másként

Bizonyosnak tekinthető, hogy a tarifarendszer átalakítása a kisfogyasztók számára előbb-utóbb jelentősebb drágulást hoz. Az elszegényedő rétegek támogatására ezért a jövőben is fenn kell tartani a közüzemidíj-kompenzációval foglalkozó alapítványokat, ha mégsem, akkor más módon kell megoldani, hogy ne essenek ki a szolgáltatásból. A most is működő két alapítvány, a Hálózat és az Energia Alapítvány sorsa kétséges. Ez utóbbiról a kormány szakértői úgy nyilatkoztak: jelen formájában nem tartható fenn. Legfőbb kifogás ellene, hogy magánalapítvány, s a költségvetésből ebbe befizetett pénzek sorsát a kabinet nem képes megfelelően ellenőrizni. De az alapítvány kuratóriumának felét a kormány delegáltjai adják. Másik felét pedig a támogatásra fordítható összegek ötven százalékát biztosító cégek. Információink szerint ráadásul több száz millió forintba kerülne e rendszer átalakítása. Ma ugyanis a szolgáltatók adják a pénz szétosztásához nélkülözhetetlen infrastruktúrát és adatbázist, aminek a megteremtése rendkívül költséges lenne, s ráadásul több alkalmazott foglalkoztatásával járna, növelve az állandó költségeket. Chikán Attila a minap mégis úgy fogalmazott: a kormánynak nincs dolga egy magánalapítvánnyal. Ezért egy ideig még kérdéses az ország egész területén tevékenykedő alapítvány sorsa.

A tarifarendszer anomáliáitól eltekintve a hazai szakértők szerint az ágazat modellje majdnem megfelel az uniós normáknak. Az Európai Bizottság megállapításai szerint ugyanakkor a csatlakozni kívánó országok egyikében sem EU-konform az energiaszektor törvényi szabályozása. Biztosítandó a piaci energiaárak kialakulása, a versenypiaci feltételek megteremtése az energiaszektorban. Nem halogatható az átfogó nemzeti energiastratégiák kidolgozása, sort kell keríteni az energiahálózatok megfelelő kiépítésére és az energiahatékonyság javítására. Brüsszel fontosnak tartja olyan intézkedések megtételét is, amelyek kiküszöbölnék egy esetleges jövőbeli energiaválság káros hatásait. Ez jelentős biztonsági tartalékok felhalmozása nélkül nem megy, bár ez bizottsági vélemények szerint komoly pénzügyi nehézségeket okoz majd az érintett kormányoknak.

Hálózati segély A fővárosi rászorulók közüzemidíj-támogatását a Hálózat Alapítvány végzi. Innen az a lakó jogosult kompenzációra, aki rendszeres önkormányzati segélyt kap, s ezt igazolja is igénylőlapján. Az igénylő havi számláinak megközelítőleg egyötödét vállalja át az alap úgy, hogy ennyivel csökkenti a csekken szereplő összeget. Ezzel az alapítvány leginkább a magas távhődíj miatt egyre nagyobb összegű tartozásokat felhalmozó háztartásokon segít.

Kifogásolt áramvásárlási szerződések

Energiapolitikánk egyik legfontosabb eleme az importfüggőség csökkentése. Az újabb készletek felkutatása 2010-ig mintegy 200 milliárd forintos beruházást tesz szükségessé. A jelenleg ismert szénhidrogénmezők termelésbe állítása és a meglévők rekonstrukciója ugyanezen időszakban mintegy 80 milliárdba kerül, a földgázhálózat fejlesztése, a gázátadó rendszerek létesítése és korszerűsítése, valamint a föld alatti tározók fejlesztése 2001-ig további 85 milliárdos beruházást igényel.

A Magyar Energia Hivatal feladatai A MEH ellátja a villamosenergia-termelés, a természetes monopolhelyzetben lévő gázszolgáltatás, gázértékesítés, villamosenergia-szállítás és -szolgáltatás engedélyezését, a szolgáltatás színvonalának ellenőrzését, továbbá a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos feladatokat. A hivatal feladata még az árelőkészítés, az áralkalmazási feltételek és a hálózatfejlesztési hozzájárulás szabályainak kidolgozása. Az engedélyezések terén a hivatal mint elsőfokú hatóság jár el, a másodfokú hatóság szerepét az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi, a választásokat követően a gazdasági miniszter gyakorolja. Árhatósági jogköre is a miniszternek van, ezen a területen a hivatal csupán döntés-előkészítő és ellenőrző funkciót tölt be.

Ehhez jön még az MVM által új erőművi blokkok létesítésére kiírt kétfordulós pályázat, az úgynevezett kapacitástender. Az új erőmű-létesítések költségeit a szakértők ezermilliárd forintra becsülik. De az építési szerződések megkötéséig még komoly vizsgálatok vannak hátra: meg kell becsülni, hogy az MVM a versenypiacra lépve képes lesz-e versenyképes portfóliót felmutatni. A szerződéses piacon ugyanis a verseny nem korlátozható, így ha külföldről olcsóbb áramot kínálnak a termelők, a feljogosított fogyasztók onnan veszik majd meg. Az előzetes becslések szerint a kapacitástender őszi - a közelmúltban október tizedikére elhalasztott - eredményhirdetését követően felépítendő blokkok 9 és 20 forint közötti áron adják majd az áramot, ami aligha lesz versenyképes az európai piacon ugyanezt 7-9 forintért kínáló termelőkkel szemben.

Ha az MVM-nek megfelelő áron sikerül szerződnie a kapacitástender befutóival, az erőműépítés, az energiaszektor egyszeri megújítása 400 milliárd forint körül alakulhat - került napvilágra a villamos művektől. Becslések szerint az ágazat 2004-re eléri az európai színvonalat, és teljesítheti az uniós környezetvédelmi szintet is. Több szakértő szerint ugyan Brüsszel nem nézi jó szemmel a hosszú távú áramvásárlási szerződéseket, az erőmű-létesítés azonban csak e megállapodások nyújtotta garanciával finanszírozható. Az MVM általában húszéves vásárlási megállapodásokat köt, de a kapacitástenderen, éppen a közelgő piacnyitás miatt, ennél rövidebb szerződésre is kért ajánlatot. Az Unióban ritkák a hosszú távú szerződések. Ilyen rendszer működik a hazaihoz hasonló modell szerint felépülő portugál szektorban is. A nyugat-európai állam esetében Brüsszel engedélyezte e szerződéseket, azzal a kitétellel, hogy az áramvásárlási szerződések ne legyenek 15 évnél hosszabbak.

Az MVM a kapacitástender során egy százalék körüli igénynövekedéssel számolt, miközben egy Magyarországhoz hasonló államban ennek dupláját könyvelheti el. Tette mindezt azért, hogy az építkezések után ne legyenek többletkapacitások. Felesleges blokkok így várhatóan nem épülhetnek. Ha mégis többletárammal rendelkeznénk, arra az esetre a kizárólagos vásárló már megkezdte a déli irányú export kiépítését. Olaszországban, Horvátországban és Szlovéniában kapacitáshiány van, így a hazai plusztermelés értékesítése várhatóan nem okoz gondot. Ebbe az irányba a vezetékek 6-800 megawatt kapacitás szállítását teszik lehetővé.

Háztartásiáramtarifa-változás (forint, áfa nélkül)
  1998. július 31. 1998. augusztus 1.
Nappali tarifa
Évi 600 kilowattóra fogyasztásig 13,50 14,70
600-3600 kilowattóra között 16,30 17,60
3600 kilowattóra felett 19,00 20,30
Éjszakai
2400 kilowattóráig 7,10 7,70
2400-12 000 kilowattóra között 7,60 8,20
12 000 kilowattóra felett 8,00 8,40

Drága környezettisztaság

Az egyik legnagyobb problémát mégis a szigorodó környezetvédelmi előírások hatásai okozzák. Jelenlegi energiatermelő berendezéseink általában nem felelnek meg az új előírásoknak. A lignit- és az olajtüzelésű erőművekbe kéntelenítő berendezéseket kell beépíteni. A 2005-ig megvalósuló új erőművi kapacitás beruházásait úgy kell megvalósítani, hogy azok maradéktalanul megfeleljenek a környezetvédelmi normáknak. A teljes beruházási költségekből mintegy 110-150 milliárd forint csak a kén-dioxid-kibocsátás csökkentését szolgálja majd.

A hosszabb távú energiamegtakarítási koncepció része még a termelőtechnológiák korszerűsítése, az energiatermelő és -fogyasztó berendezések hatásfokának javítása, az épületek hőszigetelésének hatékonyabbá tétele. Mindez - a gazdaság növekedésének dinamikájától függően - 15-20 év távlatában 125-400 milliárd forint ráfordítást igényel.

Piacot bővít a Mol A Mol a közelmúltban új üzletpolitikával jelentkezett: a hazai mamutcég először a Ddgáz papírjainak tíz, majd a Gaz de Francé cég többségi birtokában lévő Dégáz Rt. 27,18 százalékos pakettjét vásárolta meg. A részesedés megszerzéséhez a Magyar Energia Hivatal hozzájárult, s az üzletet jóváhagyta a gázszolgáltatók igazgatósága is. A Mol közleménye szerint e lépés erősíti a gáznagykereskedő és az értékesítők együttműködését. A Mol lépését azzal indokolta, hogy mindez a gázellátás biztonságának növelését szolgálja, és - mivel a Mol is érdekelt a szolgáltató működésében - az eredményekre is pozitív hatással lehet. A MEH szakértői nem akadályozták a tulajdonváltozásokat, csupán annyit vizsgáltak, az nem érinti-e hátrányosan a biztonságos ellátást és a legkisebb költség elvét. E lépés azonban nincs hatással egyik tényezőre sem. Sőt, nemhogy hátrányt, egyes szakértők szerint a majdani liberalizált európai gázpiacon kifejezetten előnyt jelent majd. Az Unióban ugyanis régóta észlelhetők a koncentrálódás jelei éppen azért, mert az egységes piac kiélezett versenyét a kisebb cégek nem képesek túlélni - prognosztizálják a szektor szakértői. Az esetleges további részesedés szerzése más gázszolgáltatókban szintén elképzelhető: a Mol érdekelt abban, hogy ilyen jellegű üzleteket kössön.
 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére