Tőzsdehullámok a nyárelőn

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Még várhatók meglepetések

Megjelent a Cégvezetés (archív) 6. számában (1998. augusztus 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

A tavaly október végi tőzsdekrach juthatott a hazai befektetők eszébe, amikor az idén májusban és júniusban többször is drasztikusan zuhantak a részvényárak a Budapesti Értéktőzsdén. A riadalom nem volt túlságosan nagy, sőt a parlamenti választás lezárultával az orosz, illetve távol-keleti válságot is bekalkulálva, részben kiszámítható volt egyes papírokra gyakorolt hatása.

 

A parlamenti választások május 10-i első fordulója utáni pesszimista hangulatban a stabil eladói szándék mellett hiányzó vevői oldal miatt fokozatosan egyre lejjebb csúsztak az árfolyamok. Nem hozott megnyugvást a május 24-i második forduló sem, az eredményt újabb bessz követte. Amikor a belpolitikai helyzet kezdett stabilizálódni és a befektetők megnyugtató választ kaptak például a csúszóleértékelésről vagy a jegybankkal kapcsolatos elképzelésekről, akkor a tőzsdén is optimista hangulat lett úrrá. Ez azonban nem tarthatott sokáig, mert az orosz gazdaság válságos helyzetéről, illetve az ázsiai válság Japánt és Kínát is érintő újabb hullámveréseiről érkező hírek olyan rossz nemzetközi klímát teremtettek, hogy az amúgy kedvező makrogazdasági mutatókat felmutató Magyarország sem kerülhette el a visszatérő besszt.

A tőzsde 1998 elején

A Budapesti Értéktőzsde részvényszekciója 1998 során nem kényeztette el a megelőző két évben óriási árfolyamnyereséghez szokott invesztorokat. Az idei évet pontosan 8000 pontos BUX-indexszel nyitó börze május elejéig, forintban mérve csak 8 százalékot emelkedett, ami ugyan megfelel az adott időszak alatt az állampapírpiacon elérhető hozamnak, ám több szempontból így is csalódást keltő eredmény volt. Egyrészt az év első négy hónapja a világ vezető börzéin, de kelet-közép-európai versenytársainknál is látványos növekedés időszaka volt, a többi tőzsde jóval jobban teljesített, mint a BÉT. Másrészt a növekedés felemásra sikerült, miközben néhány nagy forgalmú, likvid részvény (a Mol, az OTP, a TVK, a Matáv) hirtelen nagyobb árugrásokat produkált, addig a második, harmadik vonalbeli részvények egész sora veszített értékéből. Harmadrészt figyelmeztető jel lehetett az invesztoroknak, hogy adott időszakban a vállalatok jobban növelték eredményeiket, mint ahogyan azt az árfolyamdrágulás visszatükrözte. Ez mutathatott persze korábbi túlértékeltség utáni indokolt visszafogottságot is, de mindenképpen jelezte, hogy a térségre szakosodott alapok már nem csukott szemmel vásárolják a magyar részvényeket, megválogatják a portfólióikba kerülő papírokat.

Amúgy sem rózsás hangulatban köszöntött be a május 10-i első választási forduló. Az elemzők egybehangzóan állították, a választásokra igazán nem figyelnek a külföldiek, nincsen olyan erő, mely megijesztené a nemzetközi befektetőket, és valóban, a szavazás első köre előtt nem is látszott semmilyen nyugtalanság a piacon. A május 10-i eredmény azután - a többé-kevésbé ezt prognosztizáló közvélemény-kutatások ellenére - bombaként hatott. A piaci szereplők ekkor döbbentek rá, hogy a választás egyáltalán nem lefutott mérkőzés, korántsem bizonyos az eddigi gazdaságpolitika azonos szereplőkkel történő folytatása. A szélsőségesnek tartott jobboldali párt bejutása a parlamentbe talán nem váltott ki különösebb izgalmat a befektetők körében, annál inkább megriasztotta őket a bizonytalanság. Az első kör után ugyanis patthelyzet látszott kialakulni, az amúgy vállalatokat és részvényeket elemző befektetői körök lázasan számolgatni kezdték a parlamenti mandátumokat, a potenciális koalíciókat találgatták, politikai forgatókönyveket írtak. Egyöntetűen az a vélemény alakult ki, hogy a bizonytalanságnál semmit sem jobban utáló tőzsde szempontjából a legmegnyugtatóbb a régi erők helyben maradása lenne, ennél nagyobb bizonytalanságot szülne a jobboldali erők győzelme, hiszen ekkor idő kell a követendő gazdaságpolitika megismerésére, míg a legkedvezőtlenebb megoldás a döntetlen utáni patthelyzet lenne, ami esetleg meghosszabbítaná a bizonytalanságot - akár egy új választás kiírásáig is.

Indokoltnál nagyobb zuhanás

Ebben a helyzetben a tőzsdeindex napról napra lejjebb ereszkedett, mígnem a két választási forduló közötti második héten inkább stabilizálódni kezdett. A május 24-i második fordulóban aztán minden eldőlt: nyertek a jobboldali erők. A korábban közepes verzióként aposztrofált eredményt a várakozásokhoz képest is negatívan fogadta a tőzsde. A vasárnapi fordulót követő első kereskedési napon 8,7 százalékot zuhant az index. A belpolitikai szituáció ekkora áresést aligha indokolhatott. Igaz, a befektetők a perdöntő vasárnap előtt már újabb, számukra kedvezőnek tűnő megoldásban kezdtek el bizakodni. A két vezető politikai párt elnökének tévévitáján annyira kulturáltnak, sőt talán puhának tűnt a hangvétel, hogy a piacon elterjedt: nagykoalíció várható. A nagyarányú győzelem és a nyertesek rögtönzött nyilatkozatai után ez a remény szertefoszlott, meg kellett barátkozni az új arcokkal. A viszszaesés megítélésénél nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy ekkor már a nemzetközi piacon több, aggodalomra okot adó jelenség is felbukkant. Voltak, akik már súlyos orosz válságról beszéltek, mások pedig amerikai kamatemeléstől tartottak, ami szintén kedvezőtlenül hat a részvényárakra.

A pesszimizmus a választások utáni egész hétre kiterjedt, a tőzsdeindex napokon belül többször is 7000 pont alá süllyedt. Ez a mély szint talán már előcsalta a vevőket, emellett a győztes párt hiteles neveket dobott be a köztudatba a gazdasági tárcák várományosaiként, illetve hitet tett a csúszóleértékelési rendszer idei helybenhagyása, valamint a Magyar Nemzeti Bank függetlenségének megőrzése mellett. Mindenesetre június első hetében varázsütésre visszatért az optimizmus, és az index pillanatok alatt visszajutott a 8 ezer pont feletti magasságába. Talán ekkor már a legpesszimistábbak is úgy érezhették, hogy a választások indukálta negatív kilengés véget ért, a tőzsde visszatérhet az indokolt, mérsékelt növekedési pályára.

Az orosz medve

Június elején-közepén aztán hirtelen, nem várt újabb pofon érkezett, ezúttal külföldről. Az orosz gazdaság válságos állapotáról már korábban is lehetett hallani. A tavaly őszi ázsiai krízis idején a befektetők a kelet-közép-európai piacoktól is elfordultak, mondván: a következő nagy, fejlődő piaci áldozat a térség szempontjából meghatározó Oroszország lehet. Május végén azonban hirtelen robbant ki az a pánik, amire az orosz piac sebezhetősége miatt már korábban is lehetett számítani. A növekvő egyensúlytalanságok és az ország méreteihez képest elenyésző devizatartalékok miatt kiszámítható volt, hogy a szerkezeti válságtól is szenvedő orosz piacot elhagyhatják a nyugati (tőke)befektetők. Május 27-én aztán valóságos eladási pánik lett úrrá a piacon, az orosz tőzsdét reprezentáló RTS-index egész 1998-ban rosszul szerepelt, ám ekkor egyetlen nap alatt 12 százalékkal csökkent. A rubelt dollárra váltók nyomása az orosz deviza összeomlását vetítette előre, ezt azonban meggátolta a határozottan közbelépő jegybank, amely úgy kívánta fenntartani a rubel vonzerejét, hogy hirtelen vágással 150 százalékos éves alapkamatot ígért. Ezt ugyan később mérsékelte 60 százalékra és a viharfelhők átmenetileg elvonultak, ám ez a szélcsend egyáltalán nem tűnik tartósnak. Az államháztartás nagyszabású reformját ígérő válságkezelő lépésekben óriási tömegeket kell elbocsátani a közintézményektől, az állami juttatásokat más területeken is meg kell vonni, adóreformmal is javítani kell az állami költségvetés egyensúlyát. A hatalmas kiadáscsökkentő program - az orosz Bokros-csomag - azonban csak később hathat, az orosz gazdaságnak azonnali forrásokra van szüksége. Ez az összeg valójában megbecsülhetetlen, de számítások szerint 10-15 milliárd dolláros IMF-hitel egyelőre elegendő lenne a program megkezdéséhez. Csakhogy az IMF most nem szeretne Oroszországra ilyen összeget költeni, így az ország a vártnál kisebb segítségnyújtási hajlandóság miatt továbbra is puskaporos hordó maradt.

A magyar gazdaság már nincs a KGST-időkre jellemző módon összefonódva Moszkvával, ám a krach veszélye itthon is erősen hatott. Egyrészt a befektetők viszonylag egységesen kezelik a régiót, így a térség kiemelkedően legnagyobb országával kapcsolatos veszélyek az összes környező ország iránt is megingatják a bizalmat. Másrészt az orosz problémák ismét világméretekben kiterjedő veszélyekkel fenyegetnek, így az RTS-index egy-egy komolyabb változása most már a New York-i, londoni árakra is kihat. Minden nemzetközi válságnál vannak olyan örök optimisták, akik úgy fogalmaznak: nem baj, ha problémák vannak külföldön, a világ tele van befektetésekre váró pénzzel, így legalább több tőke jut az olyan kedvező konjunkturális fázisban levő országokra, mint Magyarország. Az elmúlt időszak példái azonban nem ezt igazolják. A világ tőkepiacai együtt nevetnek, együtt sírnak. Amikor valahol probléma támad, mindenhol elijednek az emberek a részvénybefektetésektől, amikor pedig kedvezőbb a klíma, akkor mindenhol kisüt a nap.

Ázsiai hírek

Az orosz piac mindenesetre átmenetileg megnyugodott, amikor - mint azt sokan várták korábban - újabb válsághullám érkezett Ázsiából. A gondok azonban ezúttal nem a megkopott nimbuszú kistigrisek felől jöttek, hanem a tágabban értelmezett távol-keleti régió olyan - mondjuk így - nagymacskáitól, mint Japán, Ausztrália, Kína. A romló termelési adatokkal, alacsony belső fogyasztással, a pénzintézeti szektoron végiggörgő rossz követelésspirállal megátkozott Japánban hétéves mélypontra zuhant a jen. Az alacsony jen miatt pánik tört ki Ausztráliában, Új-Zélandon és Kínában is. Az alacsonyan álló jen miatt ugyanis a környező országok exportpiacain Japán előnyt szerez, hiszen sokkal alacsonyabb, dollárban mért költséggel tud szállítani. Kína számára nem volt lehetőség a dollárhoz kötött jüan leértékelésére, ezt csak komoly presztízsveszteség mellett tehette volna meg, mindenesetre a hivatalos nyilatkozatokban már megpendítették a kínai vezetők ezt a lehetőséget is. Különös módon - és ez sokat elárul a japán gazdaság nehézségeiről - a jen folyamatos leértékelődése mellett sem lendült fel a japán export. A japán jegybank folyamatos jenvásárlásaival dollármilliárdokat költött el fizetőeszközének védelmében, ám ez mindig csak ideig-óráig tudta meggátolni a jen árfolyamának újabb és újabb lemorzsolódását. A mélyponton már 146 jent kellett adni egyetlen dollárért, amikor kissé váratlanul az amerikai jegybanktól érkezett segítség. Az amerikai cégek sok helyen versenytársai a japán vállalatoknak, így a harmatgyenge jen már az amerikai társaságok exportpiacait is erősen veszélyeztette. Ennek a folyamatnak a megállítását tűzte zászlajára az amerikai jegybanki szerepet betöltő Fed, amikor a Bank of Japannal, vagyis a japán jegybankkal közös jenmentésbe kezdett. Június 17-én a két intézmény összesen 6 milliárd dollárt költött a jen védelmére, ebből 2 milliárd dollárt a Fed adott. A jen árfolyama 146-os szintjéről 136-ig szaladt fel. Kérdés persze, hogy a szokásos intervenciókhoz képest miben hozott többet ez az akció? Az amerikai beavatkozás különlegességét jelzésértéke adja, hiszen megmutatta, hogy a túl gyenge jent nem hagyja az amerikai pénzügyi kormányzat, ezért történhetett meg, hogy a jen az intervenció után is erősebb maradt. Természetesen továbbra is várható, hogy a jen fokozatosan lemorzsolódik, hiszen fundamentálisan reális az olcsó japán deviza, de az eddig nyakló nélkül jent eladókat mérsékletre intheti, hogy a későbbiekben szintén bekövetkezhet a jen ennyire gyors erősödése.

A magyar börze viszonya az ázsiai válsághoz gyakorlatilag ugyanaz, mint az orosz krízishez. A vállalatok eredményére kevés közvetlen hatás mutatható ki. Vannak ugyan olyan magyar tőzsdei cégek, amelyek amúgy exportálnának az immár gyatra keresletet támasztó régióba, illetve vannak olyanok, amelyeket hátrányosan érint, hogy a keleti devizák leértékelődése után az ázsiai versenytársak olcsóbbá váltak, ám ezen hatások az árbevétel és a nyereség egészen elenyésző részét vihetik el. A fontosabb hatás itt is a nemzetközi pesszimizmus, a befektetők kivárása, ami miatt a részvények árfolyama nem képes emelkedni. Így természetesen a BÉT is követte az intervenciós eseményeket, amíg egyre mélyebbre zuhant a jen árfolyama, és a térség tőzsdéi legalábbis ereszkedtek, addig a hazai tőzsdén is borúlátóak voltak a befektetők, amikor aztán az intervenciót a Távol-Keleten 4-5 százalékos emelkedéssel ünnepelték - és 2-3 százalékos hosszal a pénzügyi központok börzéin -, akkor itthon is megindulhatott a felfelé ívelés.

A magyar részvények

A magyar piacot egységesen sújtó belpolitikai bizonytalanságra, illetve az ázsiai és az orosz válságra eltérően reagáltak a magyar részvények. Ugyan a krachnapok, vagy a nagyobb esések után bekövetkező hossznapok alatt általában egységesen mozdultak el az árak valamely irányba, ám a különböző részvények árfolyamai eltérő mértékben estek, illetve emelkedtek. A tőzsdén érdekelt befektetőknek bizonyára érdemes levonni a tanulságokat, milyen hírre, mely részvények reagálnak ingerültebben, mely szektorok, cégek vannak kitéve inkább belpolitikai bizonytalanságnak, kiket érint jobban az orosz válság?

Lássuk, hogyan érvényesült a felsorolt külső hatás egyike-másika három, a BÉT leglikvidebb részvényei közé tartozó értékpapíron.

Mol

Talán a májusi-júniusi hullámvasút legnagyobb hazai vesztesei a Magyar Olaj- és Gázipari Részvénytársaság (Mol Rt.) tulajdonosai voltak. A Mol az idei évben sorra jelenthette be a kedvezőbbnél kedvezőbb társasági híreket. A mélyre zuhant olajár az olajat egyszerre termelő és értékesítő monopóliumnak egyik oldalról kedvez, másik oldalról viszont hátrányt okoz. Összességében azonban a minél alacsonyabb világpiaci jegyzések támogatják a profitot, mert jobban bővül az értékesítés árrése, mint amennyivel csökken a saját termelésű készletek értékesítésének haszna. Zárójelben érdemes megjegyezni, hogy mivel a Mol egyelőre a korábban, magasabb áron megvett készleteit értékesíti, így ez a kedvező hatás a későbbi időszakok eredményeiben fog megjelenni. A Mol gázüzletága is végre nyereségessé vált, sőt az olajipari társaság profitja a két lépcsőben eltörölt statisztikai illeték miatt is nőtt. Mindez odáig vezetett, hogy az állam hatalmas érdeklődés mellett 6330 forinton (hazai kisbefektetőknek 6100 forinton) tudott értékesíteni meglevő részesedéséből, sőt a szinte már hisztérikussá váló keresleti oldal miatt a Mol részvénykurzusa hétezer forint fölé is jutott. Májusban, júniusban aztán a befektetők riadtan láthatták, hogy az árfolyam olykor még 5 ezer forint alá is beköszönt, s bár ezen mélypontokról el tudott lépni, de június közepén-végén még jellemzően csak 5500 forint körül állt a kurzus. A 20-30 százalékos visszalépés mindenképpen átlag feletti, ennek pedig az a magyarázata, hogy a Molt két bizonytalansági tényező is kiemelten érinti.

Az első ilyen hatás a hazai választások kimenetele volt. Mint láttuk, a magyar tőkepiac mind a választások első fordulója után körvonalazódó patthelyzetet, mind a második forduló után kialakuló jobboldali győzelmet komolyabb árfolyameséssel fogadta. Az általános magyarázat szerint az új kormány lehet jobb is meg rosszabb is, mint az előző, de a befektetők elbizonytalanodtak, mert még nem ismerik az új erők gazdaságpolitikáját. Nos, a Mol esetében a bizonytalanság erőteljesebben jelentkezhet. Az olajipari cég eredményessége politikafüggő. Itt nemcsak az állam tulajdonhányadon keresztül meglevő befolyásoló szerepére kell gondolni, de a termékek hatóságilag kialakított áraira is, vagy mint az év elején láthattuk, az illetékek meghatározására. A befektetők pedig egészen konkrétan attól is féltek, hogy az előző kormányhoz közel álló Mol-elnök, Pál László érdekérvényesítő képessége csökken a jobboldali erők térnyerésével, a piacon azonnal elkezdtek suttogni személycserékről, az árpolitika kisiklásáról. Ezek után nem is meglepő, hogy a Mol erősen esett a választások idején, ami pedig a várakozások valóra válását illeti, személycserékről ugyan mind ez idáig nincsen hír, ám a júniusi gázáremelés (illetve annak elmaradása) az alacsonyabb időszaki alapanyagárak ellenére is inkább kedvezőtlenül értékelhető a Mol szempontjából.

Ahogyan a belpolitikai helyzet tisztulni kezdett, és a hazai részvényárakat már inkább a nemzetközi félelmek fogták vissza, a Mol drágult ugyan, ám messze alatta maradt a korábbi szintnek. Az olajipari cégnek kiterjedt oroszországi kapcsolatai vannak ugyanis, amelyek elsősorban a Mol alapanyag-vásárlásai miatt fontosak. Az orosz gazdaság sebezhetőségéről érkező hírek pedig akkor is bizonytalanságot szülnek, ha a Mol vásárlásai egyelőre nem akadoztak. Végül térjünk ki legalább egy, kedvező következményre is: a nemzetközi recessziós hullámban aligha várható erőteljesebb olajár-emelkedés, ez pedig kedvező nyereséghányadot valószínűsít a következő periódusokban is.

Richter

A Richter Gedeon Rt. részvényei 1996-ban és 1997-ben a BÉT legnagyobb sztárjai közé tartoztak. A gyógyszergyár egészen elképesztő ütemben növelte nyereségét, kiemelkedő eredményt ért el az orosz piacon, de árbevételét valamennyi egyéb exportterületén, sőt - a szűkülő piac ellenére - itthon is növelni tudta. A kilátások továbbra is biztatóak voltak, hiszen az ezredfordulóig befejeződő óriásberuházás révén a Richter olyan gyártókapacitásokra is szert tesz, amelyek a legszigorúbb amerikai előírásoknak megfelelő gyártást is megengednek. Ezzel pedig talán mód nyílhat a hatalmas amerikai, illetve nyugat-európai piacokon is megjelenni, ahol a kevésbé ismert magyar cégnek alacsony árai révén lehetnek betörési esélyei. A folyamatos fejlődés után először 1998 első negyedévében keltett némi csalódást a cég, hiszen továbbra is nagyot ugrott ugyan a nyereség és az árbevétel, ám a legtöbb piacon volumenben már visszaesést regisztrált a gyógyszergyár, egyedül az orosz piacon sikerült mennyiségben mérve is előrelépnie. A Richter orosz kapcsolatai nemcsak a régebben kialakult kapcsolatrendszer miatt élnek ma is, de a cég tudatos politikájával belülre is került a piacon, amikor a termelés bizonyos fázisait kihelyezte az országba, illetve részesedést szerzett helyi gyógyszerforgalmazó társaságban. Emellett a Richter raktárbázissal is rendelkezik, valamint orvoslátogatókat foglalkoztat. Természetesen egy hatalmas multinacionális cégnek nem lehet gond, a mégoly óriási belépési költségek ellenére sem, betörni az orosz piacra. A Richter azért maradhat tartósan kedvező pozícióban, mert a nyugati versenytársakénál, egyelőre annyival kedvezőbbek az árai, hogy ez még sokáig megtarthatja megrendelőit az árérzékeny orosz piacon. Mindenesetre a Richter árbevételéből mind nagyobb részt ad az orosz piac, így részvényárfolyama minden onnan érkező negatív hírrel, erőteljes árfolyameséssel reagál. Bár a cég dollárhoz kötött árakon értékesít, egyelőre nem tapasztalt negatív következményeket a makrogazdasági mutatók megrendülésekor, mégis a befektetők pesszimista várakozásai azonnal megroggyantják a kurzust. Más kérdés, hogy az amúgy függetlennek tekinthető cég (sem szakmai nagybefektetőnek, sem az államnak nincs meghatározó tulajdona) teljesen azért a politikai erőktől sem függetlenítheti magát. Hiszen piaci pozícióját befolyásolhatja a társadalombiztosítás ártámogatási rendszere, illetve a gazdaságpolitika (amúgy a gyógyszeriparban gyakorlatilag hiányzó) piacvédelme. Öszszességében a Richter az orosz piactól függő cég mintapéldája lehet.

TVK

A Tiszai Vegyi Kombinátnál (TVK) tetten érhető az ázsiai válság közvetlen hatása is. A TVK Rt. ugyan fokozatosan diverzifikálja tevékenységét, mind nagyobb szerepet kap például a műanyagtermékek gyártása is, ám a cég alapvetően vegyipari benzinből etilént állít elő, valamint etilénből, illetve propilénből polietiléntermékeket és polipropilént gyárt. Ezen termékeknek az ázsiai térségben több óriáscég is jelentős felhasználója volt. A TVK egyrészt maga is szállított ebbe a régióba, így közvetlen keresletkieséssel is lehet számolni. Ám talán még fontosabb hatás, hogy a régió keresletének kiesése miatt a világpiaci árak estek, illetve a régióban értékesítő cégek bizonyára megpróbálják más piacokon elhelyezni árujukat. Mindezt tetézi, hogy az ázsiai régióban nagyméretű etilén-, polietilén- és polipropiléngyártó vetélytársak is akadnak. A TVK piacain talán kevésbé erős konkurensek, a leértékelt valutáik mellett igen versenyképes áron gyártó ázsiai cégek, mert a magyar cég célterületein a hatalmas szállítási költségek miatt még előnye marad a TVK-nak. Ugyanakkor a tengerparti vevők már elgondolkodhatnak, hogy a relatíve olcsó tengeri szállítással már nem kedvezőbb-e, mondjuk, dél-koreai cégtől venni az alapanyagot.

A többiek

A három krízisérzékeny cég mellett természetesen vannak még erősen a politikától, illetve az orosz piactól függő cégek. Az energiaár-szabályozási rendszer miatt mindenképpen politikafüggőnek tekinthető a Démász, illetve a tőzsdén még nem szereplő, de oda igyekvő többi regionális áramszolgáltató cég. Az orosz piac szintúgy domináns szerepet tölt be néhány társaság exportjában, példaként lehet megemlíteni a győri műanyaggyártó céget, a Graboplastot, ugyanakkor ellenpélda lehet a bizonytalan piacról mindinkább kivonuló Zwack Unicum Rt.

A válságérzékeny cégek mellett akadtak azért olyan vállalatok is, amelyeknek részvényei alig veszítettek értékükből a krach idején. A legnagyobb kibocsátók közül az OTP és a Matáv sorolható ide. Mindkét vállalat elsősorban a magyar lakosság fogyasztásától függ. Egészen pontosan attól, hogy mennyien vesznek igénybe pénzügyi, illetve távközlési szolgáltatást. E két területen rendkívül erős pozíciókkal rendelkező óriáscégek így kevéssé függnek nemzetközi tendenciáktól, alapanyagáraktól, más országok keresleti viszszafogásától. Mindkét cég, amúgy is magas árfolyama voltaképpen tompítottan reagált a válságra, amikor a piac zuhant, ők kevésbé estek, igaz, amikor olykor-olykor visszatért az optimizmus, akkor nem is volt hova emelkedniük. A befektetőknek akár stratégiát is építhettek erre a megfigyelésre, alapesetben érdemes volt a stabilabb papírokban tartani a pénzt, ám egy-egy nagyobb esés után, az alacsony árfolyamoknál jó taktikának bizonyult a még relatíve kedvező árfolyamú Matáv, OTP eladása és helyette mélyre szálló kurzusú részvény vásárlása. Ezektől ugyanis rövid távon kedvezőbb növekedési pályát lehetett várni.

Június végén mindenesetre úgy tűnik, a májusi-júniusi tapasztalatokat még lehet kamatoztatni. Kedvező esetben a belpolitikai bizonytalanság most egy ideig nem bukkan fel (bár az önkormányzati választások nem feltétlenül hagyják hidegen a tőzsdét), ám a makroelemzők egyöntetű véleménye szerint az orosz és ázsiai frontok tartogatnak még kellemetlen meglepetéseket a világ tőkepiacai számára.

Mol-tervek A Mol Rt. eladta a PB Gáz Szerviz Kft.-ben meglevő 43 százalékos tulajdonhányadát. A propán-bután kiskereskedelmi cég a francia Total többségi tulajdonában volt, mely a Mol-pakettet is megvette, így részesedése 100 százalékra duzzadt. Érdekes módon a Mol éppen a részesedés-eladással teremtette meg az aktívabb piaci megjelenés lehetőségét. Hiszen az 1997-ben 5,5 milliárd forintos árbevételével 20 százalékos piaci szeletet kihasító PB Gáz Kft. kisebbségi részesedése még nem nevezhető komolyabb piaci részvételnek, ám a Mol ezek után saját PB kiskereskedést hozhat létre. Az önmagának állított konkurencia híján ezentúl közvetlenül is megjelenhet a piacon, és bizonyára kedvezőek lesznek a lehetőségei, hiszen a vertikális integráció előnyeit is kihasználhatja a Mol. A Mol Rt. emellett a gázszolgáltatók többségével előnyös, kizárólagos gázszállítói szerződést tudott kötni, sőt két cégben is erős kisebbségi részesedést szerzett. A tavaly 1,3 milliárd köbméter gázt értékesítő és 28,5 milliárd forint árbevételt elérő Dél-alföldi Gázszolgáltató (Dégáz) Rt.-ben 27,18 százalékos, míg a 0,77 milliárd köbméter gázt eladó, 16,6 milliárd forint forgalmú Észak-dunántúli Gázszolgáltató (Égáz) Rt.-ben 35,45 százalékos tulajdont vett meg. A stratégiai kisebbségek megszerzéséhez (mely legalább 10 milliárd forintos invesztíció lehetett) a Mol megkapta a Magyar Energia Hivatal (MEH) engedélyét is. A cég továbbra is kelet-közép-európai multinacionális társasággá kíván válni, evégett benzinkutakat épít a környező országokban. Újabb nagyszabású tervbe vett projekt a román és a magyar gázvezeték összekapcsolása, valamint a Mol által megnyert különböző koncessziók, például az észak-afrikai, jemeni, albán olajfúrási kísérletek. B. G.

 

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére