Stabilizációs zárszámadás

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. augusztus 1.) vegye figyelembe!

A gazdaság fejlődése

Megjelent a Cégvezetés (archív) 6. számában (1998. augusztus 1.)
Szöveg nagyítása Szöveg kicsinyítése Nyomtatás

 

Országunk piacgazdasági átalakulása lényegében befejeződött. A gazdaságban uralkodóvá vált a magántulajdon, létrejött a piacgazdaság intézményrendszere. A konjunktúra-kilátások megítélése ebben a helyzetben alapvetően különbözik a korábbi időszakokétól, de változatlanul sok a bizonytalansági tényező. A gazdaság fejlődési pályája mindenesetre - a gazdaságkutatók szerint - reményre ad okot.

 

A rendszerváltozás megindította, majd felgyorsította a gazdasági fejlődésben döntő jelentőségű makroszerkezeti változásokat. A radikális szerkezeti változások kezdetben a gazdaság teljesítményeinek visszaesésével, valamint a külső egyensúly romlásával jártak. 1994-ben a külkereskedelem hiánya 4 milliárd dollár volt, s ez hasonló mértékű hiányt indukált a fizetési mérlegben. Az 1995. évi stabilizációs intézkedéseket követően az ország egyensúlyi helyzete jelentősen javult.

A monetáris politikát a kilencvenes években a nemzetközi fizetési mérleg hiányának, egyszersmind az infláció mérséklésének igénye szabta meg. Ez a politika a reálgazdaság alapvető szerkezeti átalakulása miatt a kilencvenes évek első felében szerény eredményeket hozott. A reálgazdaság konszolidációjával azonban a monetáris politika eredményesebben működött. Meghatározó eleme a csökkenő mértékű csúszóleértékelés bevezetése volt. Az árfolyam-mechanizmus az elmúlt két évben eredményesen járult hozzá az ország külső egyensúlyának megszilárdításához, az infláció csökkenésével azonban a csúszóleértékelés egyre inkább beépül az inflációs várakozásokba, akadályozva annak további mérséklődését.

Az ipar strukturális átrendeződése egy teljes évtizedet vett igénybe, az ágazat termelése 1997-ben érte el az 1988. évi szintet, műszaki színvonala és termelékenysége számottevően emelkedett. Ezt elősegítette, hogy a hazánkban eddig befektetett, körülbelül 17 milliárd dollár tőkének több mint a fele a feldolgozóiparba, azon belül is a gép-, a vegy- és élelmiszeriparba került.

Az átalakulás legnagyobb vesztese a mezőgazdaság, amelynek termelése és eltartóképessége visszaesett. Az ágazat külpiacainak jelentős hányadát elvesztette, s ezt a veszteséget a mai napig sem tudta sem helyettesíteni, sem visszaszerezni. A létrejött egyéni vállalkozások döntő többsége nem rendelkezett a vállalkozás megkezdéséhez, illetve folyamatos fenntartásához, továbbfejlesztéséhez elegendő saját tőkével, így külső pénzforrások bevonására kényszerült, ami tovább rontotta a gazdálkodás körülményeit. A mezőgazdaság 70 százaléka hazai piacra termel, így jövője is elsősorban a belföldi kereslet újbóli fellendülésétől függ. Ugyanakkor az Európai Uniós csatlakozással 500 milliós, egységes piac nyílhat meg előttünk, amelyen belül a magyar termékek versenyhelyzetbe kerülnek. Az ott levő szabad versenyre, az EU-szabványoknak megfelelő minőségű termékek előállítására azonban a hazai mezőgazdaság és az élelmiszeripar csak részben van felkészülve.

A kereskedelemben végbement szervezeti és tulajdonosi átalakulások után, 1997 végén Magyarországon 124 ezer kiskereskedelmi üzlet, Budapesten 10 nagy alapterületű bevásárló-, szolgáltató- és szórakoztató üzletközpont működött. A hazai tulajdonú vállalkozások hitelből vásárolták meg a tulajdonjogot, és ezzel kapcsolatos kötelezettségeik több évre lekötötték az erőforrásaikat. Így fejlesztési lehetőségeik és tartalékaik rendkívül szerények. A hazai kereskedelem e tényezőt leszámítva is hátrányos helyzetbe került a külföldi tőkeerős üzletláncokkal szemben, amelyek gyors ütemben korszerűsítették a megvásárolt kereskedelmi hálózatokat, árfolyampolitikájukkal meghatározóvá növelték piaci részesedésüket.

Gazdasági-társadalmi változások

A szállítás-hírközlésben - összhangban a termelő szféra megváltozott igényeivel - szintén jelentős átalakulások mentek végbe. A gazdasági recesszió és a szállításigényesség csökkenése miatt az árutonnakilométerben mért teljesítmények nagymértékben visszaestek. A csökkenés mindenekelőtt a vasúti szállítást érintette, a közúti szállítás jelentősége ezzel egyidejűleg megnőtt, mivel az áruszállítás szerkezete a nagy tömegű árukról a magasabb hozzáadott értékű (emiatt közúton is gazdaságosan szállítható) termékek irányába tolódott el.

A piacgazdasági viszonyok egyértelműen pozitív változást hoztak a távközlésben; a közcélú telefonfővonal-sűrűség az 1989. évi 9-ről 1997 végére 28-ra emelkedett - ezzel az EU-átlaghoz lényegesen közelebb kerültünk -, s a hálózat műszaki színvonala értelemszerűen magas.

Az elmúlt évek gazdasági átalakulása megváltoztatta a társadalom életét is. A gazdaság szerkezeti átalakulása következtében mintegy másfél millió munkahely (a munkahelyek közel egyharmada) szűnt meg. Ez nemcsak a 10 százalék fölé emelkedő munkanélküliségben mutatkozik meg, hanem abban is, hogy az aktivitási ráta az 1920-as évek szintjére, 40 százalék körülire esett vissza, ezzel a munkaképes korú lakosság foglalkoztatottsága nemzetközi összehasonlításban is kritikusan alacsony szintre csökkent.

A lakosság jövedelme jelentősen mérséklődött, ugyanakkor erőteljesen differenciálódott is. 1987-ben a népesség több mint 10 százaléka, 1997-ben az ország lakosságának 25-30 százaléka élt a létminimum alatt. A romló életkörülményekhez erőteljesen romló demográfiai mutatók kapcsolódnak. Az ország népessége 1990 óta 2,3 százalékkal csökkent.

A globalizáció a magyar gazdaság szempontjából pozitív is, veszélyes is. A nyugat-európainál lényegesen alacsonyabb munkabér, s a nyugati piacokhoz való közelség az elmúlt években számos külföldi céget késztetett magyarországi leányvállalat létrehozására. E világméretű cégek megtelepülése révén magasabb színvonalú, versenyképesebb termelési kultúra honosodik meg a hazai tulajdonú vállalatoknál is, s a tőkéhez való könnyebb hozzájutás elősegítheti fejlődésüket. A liberalizált tőkepiac következtében a Magyarországra beáramlott tőkebefektetések a 90-es években nagymértékben hozzájárultak a fizetési mérleg finanszírozásához. Ugyanakkor a portfólió-befektetések mintegy 15 milliárd dolláros állománya erőteljesebben ki van téve a nemzetközi pénzpiacok ingadozásának, ami időről időre veszélyeztetheti a fizetési mérleget. A piaci verseny erősödése és a pénzügyi spekuláció folytán egyáltalán nincs kizárva, hogy egyes országok és esetleg országcsoportok hasonló krízisbe kerülnek, mint Mexikó 1995-ben, vagy az ázsiai iparosodó országok 1997-ben. Az ilyen helyzetek elkerüléséhez a reálszférában jelentkező anomáliák gyors megoldására van szükség, a korrekciós intézkedések nem odázhatók el. Amennyiben mégis helyi válság tör ki, a kedvezőtlen folyamatok kézben tartásához újabb jelentős nemzetközi akciókra lesz szükség.

A hazánk fejlődését befolyásoló nemzetközi fejlemények közül elsősorban a fejlett ipari országok, ezen belül is főként az Európai Unió fejlődése a meghatározó. Az előttünk levő középtávú (négy-ötéves) időszakban ezekben az országokban lényegében a 80-as évek elejétől kialakult tendenciákra, tehát 2,5-3 százalékos gazdasági növekedésre és a külkereskedelem évi 5-6 százalékos bővülésére számíthatunk. Magyarország akkor tudja megkezdeni felzárkózását az Európai Unió országaihoz, ha gazdasági növekedése számottevően meghaladja a fejlett országokét. A felzárkózásra lehetőséget ad, hogy az üzleti forgalom egyharmadát ma már olyan vállalatok adják, amelyek az elmúlt években dinamikusan, exportorientáltan növekedtek.

Az optimista változat

Figyelembe véve, hogy az üzleti szféra GDP-ben vett súlya jelenleg mintegy 40-45 százalékot ér el, valamint, hogy az egyéb szektorok (pénzügyi vállalkozások, államháztartási intézmények, háztartások) növekedése csökkenti a GDP növekedését: a nemzetgazdaság a következő években 5,5-6,0 százalékos gazdasági növekedést érhet el, vagyis kedvező külső és belső feltételek esetén reális lehet országunk fejlettebb régiókhoz történő felzárkózása. E lehetőségnek a kihasználása és az, hogy a valóságban ehhez viszonyítva milyen eredményt sikerül elérnünk, nagymértékben attól függ mennyire sikerül kiiktatni a gyors növekedéssel együtt járó, az átlagosnál nagyobb egyensúlytalansági veszélyeket.

Az ECOSTAT (KSH Gazdaságelemző és Informatikai Intézet) első, optimistának tekinthető, a középtávú fejlődésünkre vonatkozó forgatókönyve szerint az előttünk álló középtávú időszakban a külső gazdasági feltételek segíteni fogják a magyar gazdaság felzárkózását. A jelenlegi ázsiai krízis elcsendesedik, a térség országai újra növekedésnek indulnak, a fejlett ipari országok átlagos növekedése - ha nem is a korábbi ütemben - viszonylag kiegyensúlyozott lesz. Ezeket feltételezve a világgazdaság összesített GDP-je mintegy 3-4 százalékkal növekedhet.
Az európai fejlődést meghatározó Németország és Franciaország esetében 2,5-3,0 százalékos növekedés valószínűsíthető, és a többi európai ország kilátásai sem térnek el jelentősen ezektől az értékektől. A nemzetközi kereskedelem - beleértve a szolgáltatásokét - évi kb. 5,5-6 százalékos bővülése várható, ami megfelel az utóbbi évtizedek lassan növekvő trendjének, de elmarad a kilencvenes évek eddigi kiugró értékeitől. Az Egyesült Államok, Japán, az ázsiai iparosodó országok, a fejlődő térségek korábbi importkeresletének intenzitása csökkenni fog. Európa azonban fenntarthatja 5 százalék körüli exportdinamikáját.

Magyarország Európai Uniós csatlakozásának menetrendje várhatóan a jelenlegi elképzelések szerint alakul, és a teljes jogú tagság 2002-ben vagy nem sokkal később elérhető lesz. A közeli Európai Uniós tagság tovább bátorítaná a közvetlen tőkebefektetőket, amelynek hatására a külföldi tőke beáramlása fokozatosan évi 3 milliárd dollárra növekedhet, és így a folyó fizetési mérleg hiánya a gyorsabb gazdasági fellendülés miatt könnyebben finanszírozhatóvá válik, sőt mód nyílik a külső adósság további csökkentésére is.

A feltételek lényeges eleme, hogy a kedvező külgazdasági helyzetben erőteljesebb vállalkozásösztönző gazdaságpolitika valósuljon meg, amelynek keretében csökkennek az adók, illetve illetékterhek. Az adócsökkentés hatására a vállalkozások bővíthetik és korszerűsíthetik kapacitásaikat, növekszik a termelékenység, és a fajlagosan csökkenő munkaerőköltségek növelik a hazai vállalkozói szféra nemzetközi versenyképességét. A gazdaság dinamizálódása fokozott exportorientáció mellett megy végbe, amelynek eredményeként a külső egyensúly mindvégig fenntartható.

A növekedési többlet hatására az adóalapok emelkednek, s így az államháztartási hiány GDP-hez viszonyított aránya nem romlik, esetleg javul. A háztartások társadalombiztosítási ellátásának növekedéséből származó jóléti veszteséget kompenzálhatja a GDP növekedéséből származó többletjövedelem.

E külső feltételrendszer és gazdaságpolitika révén a magyar gazdaság gyorsuló ütemben a következő középtávú időszakban évi átlagban 5,5-6,0 százalékos dinamikát érhet el. Ilyen dinamikus változatot a felhalmozási hányad folyamatos növekedése támasztana alá, amely a tervek szerint az 1996. évi 26,5 százalékról a 2002. évi 34 százalékra emelkedik. Ennek megfelelően a beruházások továbbra is dinamikusan, évi átlagban 10 százalékkal növekednének, a fogyasztás átlagosan
4 százalékos növekedése mellett. Az export és import évi 13-14 százalékos növekedése a fizetési mérleg 1,3-1,4 milliárd dolláros hiányával jár együtt, ami a működőtőke beáramlásával könnyen finanszírozható. Az infláció fokozatos, évi átlagban mintegy 2-3 százalékpontos mérséklődése mellett a költségvetés kamatterhei fokozatosan csökkennek, ami lehetővé teszi az exportorientált gazdasági szerkezet támogatását, a költségvetési hiány összegének és arányának javulása mellett. Az exportoffenzíva eredményességének lényeges eleme a külföldi bérmunka alakulása, s még inkább a kis- és középvállalatok várható fejlődése.

Ciklikus növekedés

A fenti fejlődési pálya összességében az Európai Unióhoz való felzárkózás megkezdésének lehetséges útját mutatja be. E fejlődési változatot optimista, még megvalósítható variánsnak tekintjük. Fennáll azonban a veszély, hogy a vállalkozásösztönző politika nem jár a kívánt eredménnyel. Az adókulcsok csökkentése nem vezet az adóalap megfelelő kiszélesedéséhez (például a termelés viszonylag lassú bővülése miatt), és így az államháztartás bevételei csökkennek, hiánya nő. Az államháztartás hiányának növekedése inflációt gerjeszt, és növeli az államadósságot. Ennek megfékezésére a jegybank szűkíti a pénzkínálatot, ami a kamatok növekedésével jár, és végső soron a magánberuházások csökkenéséhez vezet, amelynek következménye a gazdasági növekedés mérséklődése.

A nagyobb államháztartási deficit nem finanszírozható teljes mértékben belföldről, és így növeli a fizetési mérleg hiányát, amelyet egy idő után fiskális megszorító intézkedésekkel kell újból a tartósan finanszírozható mértékűre csökkenteni. E forgatókönyv szerint a gazdaságban erősen ciklikus (stop-go) növekedési pálya alakul ki. Ebben a dinamizálási kísérletet egyensúlyromlás követi, ami megszorító gazdaságpolitikai intézkedéseket kényszerít ki.

E fejlődési pálya erősen hasonlít a magyar gazdaságot az elmúlt két évtizedben jellemző gazdasági fejlődéshez, amikor a meg-megújuló dinamizálási kísérletek jelentős külső egyensúlyromláshoz vezettek, és összességében mérsékelt, átlagosan 4,0-4,5 százalékos növekedést tesz lehetővé. A stop-go effektus intenzitását mérsékli, hogy a gazdaságban a strukturális átalakulások gyakorlatilag lejátszódtak, s a fellendülés nem elavult struktúra újratermelésével megy végbe, hanem megújult, versenyképes szerkezetben fejlődik.

Későbbi EU-csatlakozás

Amennyiben a csatlakozás az EU-hoz a feltételezett 2002. évtől jelentősen későbbre tolódna, úgy a halasztás csökkentené a működőtőke beáramlását, visszafogná a beruházások növekedési ütemét, s az export növekedése is alacsonyabb lenne. Ebben az esetben végső soron az előttünk levő középtávú időszakban nagyobb kilengésektől ugyan mentes, de mérsékelt, 4,0-4,5 százalékos növekedési pálya lenne elérhető. Ugyanakkor, amennyiben a csatlakozás tartós kitolódásáról biztos információkkal rendelkeznénk, az lehetővé, sőt indokolttá tenné, hogy a gazdaságpolitika centrumába az uniós tagságra való közvetlen felkészülés helyett olyan, ettől eltérő gazdaságpolitikát helyezzünk, amely például a belföldi piacok egy részének visszaszerzésén, a belföldi vertikális gazdasági kapcsolatok erősítésén keresztül igyekszik magasabb fejlődési pályán tartani a gazdaságot.

Az ECOSTAT által felvázolt három változat nem választási alternatívát kínál, hiszen a felzárkózást megkezdő első változat feltételeinek megteremtése az elérendő cél. Ugyanakkor a külső feltételek kedvezőtlenebbé válása, vagy a gazdaság dinamizálását célul kitűző vállalkozásösztönző gazdaságpolitika belső okokra visszavezethető sikertelensége az ország gazdasági fejlődését a második, vagy a harmadik változat irányába szorítaná.

Beszűkült mozgástér

Magyarország olyan időszakban csatlakozik az Európai Unióhoz, amikor maga, az Európai Unió is átalakulóban van, sőt az egész világgazdaság alapvető változáson megy keresztül, amit globalizációként szoktunk meghatározni. A hetvenes évektől elkezdődött liberalizáció és dereguláció nyomán a gazdálkodás feltételei lényegesen megváltoztak, és ezzel a gazdaságok működési törvényszerűségei is módosultak. Lényeges változás a multinacionális vállalatok térnyerése.

A globális gazdaságban az egyes kormányok mozgástere jelentősen beszűkül. Az árfolyam- és a kamatszínvonal például nem választható meg egymástól függetlenül, emiatt a konjunktúraszabályozás lehetősége csökken, hasonlóképpen a költségvetési politika is csak viszonylag szerény keretek között mozoghat. A leértékelés, mint az exportösztönzés hagyományos (bár mindig megkérdőjelezett) eszköze sokkal mérsékeltebb ösztönző hatást fejt ki a magas importhányaddal és lényegében exportra termelő multinacionális cégeknél, mint az elsősorban belföldi hátterű vállalatok esetében.

A vámszabad-területen működő multinacionális cégek, amelyek a magyar gazdaságnak az utóbbi években tapasztalt dinamizmusát elősegítették, jelentős külkereskedelmi aktívumot értek el, és javították a fizetési mérleget, mert nyereségük számottevő részét ismét Magyarországon fektették be. A liberalizált tőkepiac következtében a Magyarországra beáramlott tőkebefektetések a 90-es években nagymértékben hozzájárultak a fizetési mérleg hiányának finanszírozásához. Ugyanakkor a portfólió-befektetések mintegy 13 milliárd dolláros állománya fokozottan ki van téve a nemzetközi pénzpiacok ingadozásának, ami időről időre veszélyeztetheti a fizetési mérleg egyenlegének finanszírozását.

Az évtized elejétől a fizetési mérleg szerkezete fokozatosan átalakult. Ez - többek között - jelentkezik az árudeviza forgalom egyenlegében, amely az elmúlt két évben növekvő mértékben elmaradt a vámstatisztika fizetéssel járó tételei alapján számított egyenlegétől. Ez a tényező önmagában is megmagyarázza az 1995 és 1997 között kimutatott fizetési mérleg javulásnak közel a felét. Ebben és a szolgáltatásegyenleg dinamikus felfutásában, a monetáris politikai szigor mellett a forint iránti bizalom játszhatott szerepet, s valószínűleg ezt a folyamatot erősítette a vállalatok terheinek, mindenekelőtt a nyereségadónak (TÁNYA) a csökkentése is. Hiszen a magas belföldi reálkamatszint, valamint a nálunk beruházó cégek anyaországához képest igen kedvező nyereségadó szintje miatt előnyös lehet itt befektetni, illetve kimutatni a képződő jövedelmeket.

1998 első három hónapjában a folyó fizetési mérleg hiánya mérséklődött (-382 millió USD, ami 95 millióval kisebb az előző évinél), de javult az áruforgalom deficitje is.

Az idegenforgalom bevételei és kiadásai egyaránt visszaestek (az előbbi 4 százalékkal, az utóbbi 14 százalékkal), amiben alapvetően a magán-idegenforgalom alakulása tükröződik. Összességében azonban az egyenleg továbbra is javulást mutat. Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy az idegenforgalom első negyedévi bevételei nem jellemzőek sem időarányosan, sem az év egészére.

Az idegenforgalmon kívüli szolgáltatások egyenlegének 1996. év vége óta tartó romlása tovább tart. Ennek oka idén is a technikai, kulturális szolgáltatások növekvő passzívuma, s az üzleti szolgáltatások egyenlege is nagyobb hiányt mutat, mint 1997-ben. Ugyanakkor a többi szolgáltatás aktívuma tovább nő, illetve szinten marad.

A kamatjövedelmek alakulásában (-306 millió, ami lényegében azonos az előző évivel) egyelőre nem jelentkezik az elmúlt évben a hivatalos adósságállomány csökkenésének, illetve a tartalékok növekedésének hatása.

A nem adósságképző finanszírozás nagysága (805 millió dollár) jelentősen meghaladja az előző évi hasonló időszakét (147 millió dollár). Ebben kizárólag a portfólió, kisebbségi tulajdonhányad-szerzés növekménye játszik szerepet. Tavaly januárban és februárban jelentős portfólió-tőkekivonásra került sor, az előző év első három hónapjának szintje tehát alacsony bázis.

A folyó hiányt a nem adósságképző forrásbevonás továbbra is túlfinanszírozta. A nem adósságképző forrásokon belül a működőtőke-beáramlás szerény mértékben (371 millióról 412 millióra) nőtt ugyan, de nőtt a kivitel is (aminek továbbra is a tulajdonosi hitelek nyújtása a fő formája). Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy a privatizációs bevételek visszaesése (tavaly 37 millió, idén csak 8 millió dollár) nem vetette vissza a tőkeimportot.

A közösségi szektor az év első három hónapjában már csak kis mértékben volt nettó törlesztői pozícióban. Ugyanakkor a kormányzati szféra, forintban denominált kötvénykibocsátásával már jelentős forrásbevonó lett (mintegy 235 millió dollárral). A kormányzati hitelfelvételben meghatározó a forintban denominált kötvények kibocsátása. Ezek állománya márciusban 990 millió dollár, ami 670 millióval több, mint az előző év végén volt.

A vállalkozói szférában továbbra is a rövidebb futamidejű hitelek visszafizetése játszott szerepet. Nettó forrásbevonásra külföldről csak tulajdonrészszerzés formájában került sor. A hitelintézetek felgyorsuló forrásbevonásában (márciusig jelentős, 956 millió dolláros hitel felvételére került sor) továbbra is a rövid futamidejű hitelek dominálnak.

Az adósság

Az ország nettó adóssága 1993-94-ben 6 milliárd dollárral (a bruttó adósság mintegy 7 milliárddal) nőtt. A reálgazdasági folyamatok oldaláról értékelve a helyzetet, a külgazdasági egyensúly romlása messze nem volt ilyen mértékű. A két évben összesen a folyó fizetési mérleg hiánya 7,4 milliárd dollár volt, ebből 4,4 milliárd dollárt a tőkebevonás és a „tévedések és kihagyások egyenlege" finanszírozott, így a folyó hiány csak 3 milliárd dolláros adósságnövekedéshez vezetett. A 6 milliárd dolláros nettó adósságnövekedés másik felét a dollár gyengülése, és így a márkában, illetve jenben levő adósságállomány felértékelődése okozta.

Az 1995-ben és 1996-ban keletkezett összesen 4,2 milliárd dollár folyó hiányt a 6,2 milliárd dollár (ebből 3,6 milliárd dollár privatizációs) tőkebevonás finanszírozta. A nettó adósság (két év alatti) 4,8 milliárd dolláros csökkenésének azonban több mint a fele, 2,6 milliárd dollár a tévedések és kihagyások egyenlegéből eredt. Tehát az adósság csökkenésében a stabilizációs intézkedéseknek annyiban volt hatása, hogy az ország iránti bizalom helyreállt, jelentősen nőtt a külföldi (elsősorban privatizációból származó) tőkebevonás összege is. Emellett bizonyos tőkejövedelmek visszaáramlottak az országba, illetve a pozitív reálkamat spekulációs tőkét is vonzott. Részben ez jelenik meg a tőkemérleg tévedések és kihagyások egyenlegében.

1997-ben - az előző évekéhez mérten is - nagyobb (3 milliárd dollár) volt a nettó adósság csökkenése. Az 1,0 milliárd dollár folyó hiányt a nettó működőtőke-beáramlás „túlfinanszírozta".

Az állami szektor az összes nettó adósságból (a korábbi 80-90 százalékkal szemben) 1997 végére már csak 42 százalékot képviselt. Az állami szektor nettó adósságának GDP-hez viszonyított aránya jelenleg 10 százalék. Az ország külső adósságállományának mértékét (különösen a nettót, és részben a bruttót is) a jövőben egyre inkább a magánszektor külfölddel kapcsolatos pénzügyi tranzakciói határozzák meg.

Az ország nettó külső devizaadóssága 7,8 milliárdra csökkent (az előző évi 9,3 milliárdról), ami 1,7 milliárd dollárral kisebb, mint a tartalékok szintje. (Az utóbbi állománya 9,5 milliárdra nőtt.) A szuverén devizaadósság pedig már mindössze 2,4 milliárd. A tulajdonosi hitelek nélkül számított bruttó külső devizaadósság (melynek szintje februárban 21,8 milliárd dollár) azonban enyhe, 100 millió dolláros növekedést mutat, ami a hitelintézetek külső hitelfelvételének következménye.

Egyensúly a jövőben

Mind az 1998-2000-ig elfogadott költségvetési program, mind az 1997-ben kidolgozott középtávú gazdaságpolitikai program azt az ambiciózus célt tűzte maga elé, hogy az évezred végére az államháztartás hiánya megközelítse az Európai Monetáris Unió konvergencia-kritériumai között megfogalmazott 3 százalékos GDP-arányos mértéket. A program peremfeltételei a következők voltak:

  • a GDP évi 4-5 százalékos növekedése;
  • az infláció mérséklődése, az évezred végére egy számjegyűvé válása;

a növekedés hajtóereje a következő években is a beruházások és az export dinamikus növekedése.

Az államháztartásban ugyanakkor erőteljes determináció az, hogy a GDP-hez viszonyított elsődleges bevételek - lényeges adórendszerbeli változások nélkül is - autonóm módon csökkennek. Ezt a jelenséget szerkezeti okok magyarázzák: a bérek és a fogyasztás a program elképzelése szerint már növekednek, de a GDP egészétől elmaradóan, valamint erőteljesebb a vállalkozói nyereség és a beruházások dinamikája. (A társasági adó arányaiban kis részt képvisel a bevételeken belül. Ezen kívül a vámbevételek abszolút mértékű visszaesésére lehet számítani.)

A csillapodó infláció és a csökkenő államadósság már tükröződik ugyan a nettó kamatkiadások mérséklődésében, de a hiánykövetelmény elérése érdekében a költségvetési program az 1998. évihez hasonló, 2 százalék körüli elsődleges többlet fennmaradásával számolt. Ennek teljesítéséhez az elsődleges kiadások GDP-arányos mértékének a bevételekével lényegében megegyező visszaszorulására van szükség. Természetesen dinamikus gazdasági fejlődés mellett ez már reálérték-növekedést jelent, bár a gazdaság egészétől elmaradó mértékűt.

Elképzelhetők a fentiekben vázolttól eltérő forgatókönyvek is. Az óvatosan 4-5 százalékosra vártnál erőteljesebb gazdasági növekedés esetén - feltételezve, hogy a kiadások túlzott növekedésére nem kerül sor - a hiány mérséklése könnyebben elérhető.

Ha az adórendszerben lényeges változtatásokra, a társadalombiztosítási járulékok jóval radikálisabb mérséklésére kerül sor, (a fenti program évi 1 százalékos fokozatos csökkentéssel számolt), akkor az államháztartási hiány szinten tartása, illetve esetleges csökkentése annak függvényében lehetséges, hogy az adó- és járulékterhek mérséklése mennyire segíti elő a feketegazdaság legalizálódását, a foglalkoztatottság növekedését, valamint hogy az így keletkező többletbevételek mennyire tudják ellensúlyozni a járulékcsökkenés okozta kiesést.

Végezetül elképzelhető az államháztartási deficit lassúbb ütemű visszaszorításának forgatókönyve is. A gazdasági növekedésre és az inflációra kialakított feltételezések megvalósulása esetén a reálkamatok és a növekedési ráta egymáshoz viszonyított mértékétől függően még az államháztartás 2 százaléknál kisebb elsődleges többlete is elegendő lehet ahhoz, hogy az adósságráta csökkenjen. (Természetesen az államháztartási deficit erőteljes emelkedésének forgatókönyve nem tekinthető relevánsnak, hiszen az előbb-utóbb a növekedés és a külső egyensúly veszélyeztetésével járna.)

Gazdaságfejlődési alternatíva
Változatok Makrogazdasági
mutatók
Növekedési ütem, %
1997 1998 1999 2000 2001 2002 2002
1997
alap GDP 4,4 4,5 5,5 6,0 6,0 6,0 5,6
stop-go GDP 4,4 4,5 5,5 2,5 4,0 6,0 4,5
EU késés GDP 4,4 4,3 4,5 4,5 4,5 4,5 4,5
alap Végső fogy. 1,1 2,6 3,0 4,4 5,1 5,0 4,0
stop-go Végső fogy. 1,1 2,6 5,0 4,0 2,6 6,4 4,1
EU késés Végső fogy. 1,1 2,6 5,3 5,2 5,2 4,6 4,6
alap Beruházás 13,9 10,8 13,8 10,1 8,0 7,9 10,1
stop-go Beruházás 13,9 11,0 16,4 -7,4 8,2 12,9 7,9
EU késés Beruházás 13,9 10,7 4,5 5,2 5,3 4,6 6,0
alap Export 26,4 15,5 13,6 13,7 13,1 13,3 13,8
stop-go Export 26,4 15,0 12,0 9,0 9,0 9,0 10,8
EU késés Export 26,4 15,0 12,3 10,0 9,0 9,0 11,0
alap Import 25,5 16,0 13,5 13,4 12,8 12,9 13,7
stop-go Import 25,5 15,7 15,7 6,0 9,0 12,0 11,6
EU késés Import 25,5 15,7 13,0 11,0 10,0 9,0 11,7
alap Folyó fiz. mrd. dollár -1017 -1225 -1311 -1342 -1359 -1318  
stop-go Folyó fiz. mrd. dollár -1017 -1271 -2435 -1642 -1772 -3129  
EU késés Folyó fiz. mrd. dollár -1017 -1271 -1583 -2047 -2596 -2833  
alap Infláció 18,3 15 12 9 7 6  
stop-go Infláció 18,0 15 15 11 9 8  
EU késés Infláció 18,3 15 12 9 7 6  
Forrás: Az ECOSTAT saját modellszámításai

 

 

Figyelem! Kérjük az értelmezésénél a megjelenés időpontját (1998. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Nyomtatás Főoldalra Nyomtatás Nyomtatás A lap tetejére A lap tetejére